Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
2 VL3 i MEGYEI 'r<cf£é*lap 1973. FEBRUÁR 8.. CSÜTÖRTÖK BECS! Eszmecserék Bécsi diplomáciai forrásokból szerzett értesülések szerint kevés a valószínűsége annak, hogy ezen a héten plenáris ülést rendeznek az európai haderők és fegyverzet csökkentésének kérdéséről. Ez viszont — mondják a megfigyelők — nem jelenti azt, hogy a tárgyalófelek az eddigi konzultáció során nem értek el közeledést. Az eszmecserék, amelyeket a szocialista országok diplomatái hasznosnak és eredményesnek neveztek, szerdán is folytatódtak. Ismét összeültek véleményegyeztető megbeszélésre a szocialista országok küldöttségei csakúgy, mint a NATO-államok delegációi. Megfigyelők szerint az eljárási kérdéseken kívül változatlanul fontos tárgya a bécsi megbeszéléseknek az érd?mi tárgyalásokon résztvevők körének megállapítása. Finnország és a KGST Találóan értékelte országának helyzetét a finn külkereskedelmi miniszter, amikor nemrégen Moszkvában történelmi jelentőségűnek nevezte Finnország és a KGST kapcsolatainak legutóbbi fejleményét. Arra az egyezménytervezetre utalt, amelyet az általa vezetett delegáció nyújtott át a KGST moszkvai üvegpalotájában Fagyejevnek, a szocialista országok nemzetközi gazdasági szervezete főtitkárának. Ugyanebben az időben tett látogatást Moszkvában Kekkonen finn államfő is. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai szorosan érintették Finnország és a KGST kapcsolatainak jövőjét is. A szorosabb együttműködést érintő megbeszélések tehát új szakaszba értek és most konkrét tárgyalások kezdődnek. Finnország a Közös Piac kilenc tagállamával bonyolítja külkereskedelmének ötven százalékát. A többi nyugateurópai ország együttvéve további húsz százalékkal szerepel a finn export-, illetve importlistán. Legfontosabb iparágai, különösen pedig a fafeldolgozó és papíripar — vagyis az ország kivitelének gerince — alapvetően a nyugateurópai piacoktól függ. Joggal várták emiatt a Közös Piac brüsszeli központjában, hogy az elmúlt év nyarán másik három volt EFTA-tagországgal együtt Finnország is aláírja a szabadkereskedelmi megállapodást. Helsinki küldötte azonban nem jelent meg az aláírási ceremónián. Néhány nappal később pedig Helsinki bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd a KGST- vel, s az együttműködés új formájára törekszik a szocialista integrációs szervezettel, és ezt szerződésbe kívánja foglalni. Mi motiválta ezt az álláspontot? Finnország külkereskedelmének 20 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja. Ezen belül döntő a Szovjetunió részaránya: 17 százalék. Ez a kereskedelem rendkívül kedvező a finn gazdaság számára. Ha ugyanis a kőolaj, a földgáz és a nyersanyagok nagy részét nem a Szovjetunióból, hanem más országokból szerezné be, a finn külkereskedelmi mérleg jelentős hiánnyal zárulna. A szovjet exporttermékekért ugyanis Finnországnak nem kell kemény valutával fizetnie, hanem kész termékek, mindenekelőtt fémipari cikkek exportjával fedezheti szocialista importját — tehát olyan árukkal, amelyek elhelyezése Nyugaton egyébként problematikus lenne. Ezek az okok indokolták, hogy Finnország brüsszeli tárgyalásaival párhuzamosan ugyanolyan szintű kapcsolatokra törekszik a KGST-vel is. Finnország nem kíván csatlakozni a KGST-hez, de az együttműködési szerződésben jó néhány területen hosszú távra kívánja rögzíteni a kapcsolatokat. Helsinki érdeklődik például az információk és a statisztika kölcsönös cseréje iránt és együttműködésre törekszik bizonyos pénzügyi-hi- telkérdésékben is. A jelek szerint rész kíván venni a KGST kéttucatnyi állandó bizottságának körülbelül a felében. Mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a szovjet—finn együttműködésben szereztek, most KGST-szinten próbálják kamatoztatni. Finnország tárgyalási szándéka — különösen pedig a várható konkrét szerződés — jól tükrözi azt a tekintélyt, amelyet az 1971-ben elfogadott komplex program szerzett a KGST határain kívül is. Gubcsi Lajos Kirchschläger Szófiában Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter a bolgár fővárosba érkezett. Képünkön: Petar Mla- denov bolgár külügyminiszter (jobbról) üdvözli osztrák kollégáját a szófiai repülőtéren. HELSINKI A harmadik napirendi pont Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével foglalkozó helsinki nagyköveti tanácskozáson Valerian Zorin, a Szovjetunió képviselője tervezetet terjesztett elő a harmadik napirendi ponttal, tehát a kulturális együttműködés fejlesztésével kapcsolatban. A szovjet javaslat értelmében az illetékes bizottságot meg kell bízni a kulturális együttműködés és érintkezés kérdésével foglalkozó záródokumentum-tervezet előkészítésével, természetesen tiszteletben kell tartani mindén egyes ország szuverenitását, törvényeit és szokásait. A tervezet előirányozná: 1. a kulturális és oktatási kérdésekkel foglalkozó állami intézmények és szervezetek kapcsolatainak bővítését; 2. az információcsere és az eszmék cseréjének szélesítését a béke és a jószomszédi viszony erősítése céljából; 3. a szervezetek és az emberek közötti kapcsolatok fejlesztését, az idegenforgalom fejlesztését kollektív és egyéni alapon, a fiatalok közti találkozók ösztönzését, a rokonszakmák képviselői közötti találkozók támogatását, a sport- kapcsolatok bővítését. A koreai néphadsereg ünnepe Negyedszázados jubileumához érkezett a szocialista Korea néphadserege. A Koreai Munkapárt fegyveres-forradalmi erejét 1948. február 8-án hozták létre Kim ír Szén vezetésével. A néphadsereg megteremtése a Koreában végbemenő forradalmi változásoknak, a KNDK megalakításáért folytatott harcnak egyik legfontosabb láncszeme volt. A néphadsereg, mint szervezett, reguláris haderő, csak a felszabadulás után jött létre. Gyökerei azonban messzebbre nyúlnak. A népi hadsereg mag- vát a véres, japánellenes felszabadító háborúban ki- kovácsolódott egységek képezték. Ezt is figyelembe véve négy évtizedes múltra tekinthet vissza a Korea történelmében kulcsfontosságú szerepet játszó forradalmi hadsereg. Ez volt az az erő, amely a koreai forradalom győzelmét biztosította. Alig vívták ki a győzelmei, a koreai néphadseregnek ismét a legkeményebb erőpróbát kellett kiállnia, hogy megvédje hazáját. 1950. június 25-én az amerikai imperializmus megtámadta Korea északi részét, a szocialista utat választó KNDK-t. A koreai néphadsereg a hároméves háborúban szétzúzta az amerikai imperializmus legyőzhetetlenségéről szőtt mítoszt. Ebben a harcban a népi Korea mellett álltak a szocialista országok, köztük hazánk is. Kelet-Ázsia e térsége azóta sem szűnt meg veszélyes tűzfészek lenni. A koreai néphadseregnek továbbra is éberen kell állnia a vártán. Az 1968-ban elfogott amerikai kémhajó, a Pueblo, nem sokkal rá egy ártalmatlanná tett amerikai felderítő repülőgép, meg-megújutó provokációk jelezték, hogy Washington nem hagyott fel a KNDK megsemmisítésére irányuló tervekkel. A népi Korea vezetői mindenkor hangsúlyozták: erőfeszítéseik a béke fenntartását célozzák. A néphadsereg egyetlen feladata hazájának megvédése. Ezzel veszi ki részét Ázsia biztonságának megteremtésében, igy járul hozzá a leghatékonyabban ahhoz, hogy e sok háborút megért kontinens végre a nyugalom, a béke térségévé változzék. Néphadserege születésnapján azt kívánjuk a szocialista Korea dolgozóinak, érjenek el minél nagyobb sikereket hazájuk biztonságáért, felvirágoztatásáért és békés egyesítéséért folytatott áldozatos küzdelmükben. Brandt Brüsszelben Brandt kancellár (balról) Brüsszelben. A repülőtéren Edmond Le- burton belga miniszterelnök üdvözölte a kancellárt. Kissinger útrakelt... FÓKUSZ Márciusi választások GLÓBUSZUNK két különböző pontján, Chilében és Franciaországban tartanak választásokat a jövő hónapban. CHILÉBEN Salvador Allen- de elnök kedden a santiagói nemzeti stadionban rendezett nagygyűlésen ismertette a baloldali kormánykoalíció választási programját. E program szerint Chile népe olyan nehézségekkel találja szembe magát, amelyek az alapvető társadalompolitikai átalakulások forradalmi folyamatára jellemzőek. Á tömegek az új gazdasági struktúráért harcolnak és ez elkeseredett ellenállást vált ki azokból, akiknek az eddigi privilégiumok rendszere előnyös volt. A tőkés termelési módszer válságainak viszonyai között a dolgozók számára azonban csupán egyetlen kiút van: a szocializmus építése. A választási program egyik fő feladatként tűzi ki az ország függetlenségének megszilárdítását is, az imperialista rabságból való végleges felszabadulást. A chilei ba' ldali népi egység baloldali koalíciójának célkitűzése, hagy a dolgozók vívják ki a teljes hatalmat. Üj alkotmány elfogadtatását irányozza elő, mely szerint az új törvényjavaslatokat már a tömegek kezdeményezzék, jobban bevonva a dolgozókat az ország igazgatásába. FRANCIAORSZÁGBAN a baloldal közös programja a legkülönbözőbb manőverezésekre késztette a hatalmát féltő jelenlegi kormánytöbbséget. A legújabb taktika szerint a kormánykoalíció pártjai azt hangoztatják, hogy a baloldal győzelme megbuktatná a parlamenti többség és az államfő közötti összhangot, és súlyos közjogi konfliktust robbantana ki. Leplezetlen felhívással fordultak a „reformerekhez”, akik ugyan ellenzéki programmal lépnek fel a választási küzdelemben, de céljuk a baloldal kormányra jutásának megakadályozása. A kormánypártok ebben a nehéz helyzetükben Pompidou elnökhöz fordultak segítségért. Az államfő nehéz helyzetbe került, jól tudva azt, hogy a franciák többsége ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az államfő a pártok felett áll. Messmer miniszterelnök fejezte ki legnyíltabban e manőverezés lényegét, midőn kijelentette: a franciáknak nincs más választásuk, mint hogy az eddigi kormánytöbbség pártjaira szavazva, a köztársasági elnököt támogassák, mert az alapvető politikai irányról az elnökválasztáskor kell dönteni. A miniszterelnök ezen okfejtése szerint azonban a nemzetgyűlési képviselők megválasztásának nincs semmiféle jelentősége. Ez ellentétes az alkotmánnyal, amely leszögezi egyértelműlég, hogy a nemzeti szuverenitás a népié, amely azt képviselői útján gyakorolja. POMPIDOU ELNÖK ma este nyilatkozik a francia televízióban. Ha valóban közvetlenül beavatkozik a választási csatába, akkor a kormánykoalíció pártjai nyilvánvaló, hogy utolsó ütőkártyáikat is kiteszik az asztalra, mellyel meg kívánják menteni a nagytőke politikáját. Elnöki beavatkozással megkísérlik a visszatérést a múlt politikai kombinációhoz, melyekben a baloldal egy része szövetkezett a jobboldallal ? A BALOLDAL közös programjának létrejötte azonban olyan helyzetet teremtett, melyben e manővereket meg lehet hiúsítani — elnöki beavatkozás ellenére is. Ennek döntő feltétele, hogy a kommunista párt megfelelő képviselethez jusson a nemzet- gyűlésben. Alacs B. Tamás Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy dr. Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó szombaton kezdődő hanoi látogatása előtt útbaejti Thaiföld és Laosz fővárosát is. Kissinger tegnap indult Washingtonból és ma este érkezik Bangkokba, ahol thaiföldi vezetőkkel tárgyak Február 9-én átrepül Vientianeba, s ott a laoszi királyi kormány vezetőin kívül találkozik az ebből az alkalomból odautazó Bunker, saigoni amerikai nagykövettel. Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Hanoiban a Fehér Ház korábbi bejelentése szerint az USA és a VDK „háború utáni viszonyának”, illetve Indokína újjáépítésének kérdéseiről fog tárgyalni. Február 15—19 között Pekingben tesz 5 napos látogatást, hogy „konkrét konzultációt” folytasson a kínai vezetőkkel az USA és a KNK kapcsolatainak „további normalizálása céljából”. Kissinger hanoi és pekingi látogatása idején azonban Saigont nem keresi fel — közölte a Fehér Ház sajtótitkára. Ziegler nem volt hajlandó érdemben állást foglalni Henry Jackson szenátornak azt a minap előadott javaslatát illetően, hogy az Egyesült Államok minden további halogatás nélkül vegye fel a diplomáciai kapcsolatot a KNK-val, akár azon az áron is, hogy forma szerint megszakítsa diplomáciai kapcsolatait a tajvani rezsimmel. Nixon elnök sajtótitkára kitérően válaszolt arra a kérdésre, vajon készül-e Kissinger látogatást tenni a szovjet fővárosban a Vietnammal foglalkozó nemzetközi értekezlet február 26-ra kitűzött megnyitása előtt. „Jelenleg nincs ilyen útiterve” — válaszolta Ziegler, ily módon nem cáfolva, de nem is erősítve meg ezt a feltételezést. ★ A kínai hírközlés ezúttal is kommentár nélkül, „Közlemény” címmel jelentette be Henry Kissinger február 15-e és 19-e között sorra- kerülő ötödik pekingi látogatását. A hír a vasárnapi Zsenmin Zsipao harmadik oldalán, lent húzódik meg. A lakonikus tálalás ellenére, a hír kétségkívül nagy feltűnést kelt Kínában, mivel a vietnami tűaszü- neti megállapodás aláírásának halogatása, majd a hanoi és haiphongi bombázás miatt kényesebbé vált kínai—amerikai párbeszéd dinamikus folytatását és elmélyítését jelzi. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a kínai vezetés a leghevesebb bombázás idején sem tett olyan gesztust, amely veszélyeztette volna a kínai—amerikai kontaktus már kialakult (kereskedelmi, illetve „népek közötti” küldöttségcserében megnyilvánuló) formáit, de a kínai vezetők a nyilvánosság előtt a vietnami néppel való szolidaritásuk bizonyítására továbbra is bírálták az amerikai politikát. Kissinger pekingi tárgyalásainak napirendje az itteni megfigyelők szerint mindenképpen felöleli majd a következő témákat: O A vietnami helyzet. Kissinger a VDK vezetőivel folytatandó tárgyalásai után repül Pekingibe, s legsürgősebb feladata nyilvánvalóan az amerikai kivonulás sima lebonyolításának politikai biztosítása lesz. A párizsi egyezmények szerint Kínát meghívják a nemzetközi értekezletre, s Kissinger az értekezlettel kapcsolatos amerikai elképzeléseket most megvitathatja Csou En-laj kínai kormányfővel és más kínai vezetőkkel. Kína hivatalosan mindeddig nem foglalt állást az értekezlettel kapcsolatban, de tájékozott pekingi diplomáciai körökben tudni vélik, hogy részt vesz a tanácskozásokon. Az indokínai perspektívák. A kínai—amerikai párbeszéd elmélyítésének feltétele nemcsak a vietnami, hanem az indokínai helyzet egészének rendezése. Csou En- laj kormányfő legutóbb bírálta az Egyesült Államokat a laoszi és kambodzsai beavatkozás folytatása miatt, s követelte az ezekben az országokban folyó amerikai agresszió megszüntetését. Kína különleges szerepet játszhat a kambodzsai konfliktus megoldásában, mivel Pekingben működik Szihanuk herceg királyi nemzeti egységkormánya. Szihanuk kifejezte készségét a Kis- singerrel való találkozásra, bár kétségesnek látszik, vajon az amerikaiak hajlandók-e belemenni egy ilyen tárgyalásba. A Távol-Kelet — az ázsiai helyzet Vietnam után. Kína részéről a párizsi egyezmények aláírását kezdettől fogva a „távolkeleti és ázsai feszültség enyhüléséhez” való hozzájárulásként értékelték. Kína a jelek szerint tudomásul vette a Japánban való amerikai jelenlét folyamatosságát (nem folytat ellene kampányt), és Ázsia más részein különböző szintű kapcsolatokat épít ki olyan amerika- barát rezsimekkel is, mint például Thaiföld. A feszültség enyhülése hatással lehet Tajvanra is, mivel a Nixon látogatásáról kiadott sanghaji közlemény az ott állomásozó amerikai csapatok kivonását a térségben uralkodó feszültség csökkentéséhez köti. A kínai—amerikai viszony. A kínai—amerikai viszonyban most új szakasz nyílhat, amelynek során — mint az Jackson amerikai szenátor javaslatából kitűnik — még a diplomáciai kapcsolatok felvétele is szóba kerülhet. Mindazonáltal pekingi megfigyelők ezt nem tekintik egészen közeli lehetőségnek. A jelenlegi Kissinger-látogatás során legfeljebb a feszültség enyhülésének értékelése kerülhet szóba, ezen belül az, hogy az enyhülés milyen mértékben járhat együtt a tajvani amerikai haderők létszámának csökkentésével. A napirenden bizonyára szerepelnek majd a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének más formái (delegációk, turizmus, kereskedelem, tudóscsere, esetleg kereskedelmi hivatalok létesítése). Az ázsiai feszültség enyhülésének és a kínai—amerikai kapcsolatok javításának a világ más térségeire való hatása. Kissinger több alkalommal is elutasította azt a feltevést, hogy az Egyesült Államok ki akarná használni, vagy éppen ösztönözni kívánná a szovjet —kínai ellentéteket. Az amerikai politika Irányítói nyilván elégedetten látják, hogy a kínai—amerikai párbeszéd mindinkább kibontakozik, s a kínai sajtó folytatja ugyan a „két szuperhatalom” elleni támadásokat, de valójában nem az Egyesült Államokat, hanem a Szovjetuniót minősíti „főellenségnek”. 4 I
