Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

1973. FEBRUAR 8.. CSÜTÖRTÖK PEST UEcrr.t kJCÍvÍíip Két ülésszak között Mit csinál a képviselő? Az országgyűlés decemberi ülésszakán Kovács Istvánná, a Igazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének cso­portvezetője, Pest megye első választókerületének képviselő­je felszólalásában két, orszá­gos szintű javaslatot tett. Azt kérte, vizsgálják meg az ille­tékesek: az ötödik ötéves terv­ben hogyan lehetne az eddigi­nél nagyobb fejlesztési lehető­séget biztosítani a hírszolgál­tatásnak, s azt is, hogy a posta területén miként lehetne meg­valósítani a heti negyvennégy órás munkahét bevezetését. Két válasz Amikor közlöm vele gyári irodájában, miért keresem, nem telik bele sok idő, máris előikerül a sárga dosszié, rajta a felírás: 1973. képviselői ügyek. Vaskos iratköteg között vá­logat, miközben megjegyzi: — Jamiárban húsz ügyben fordultak hozzám. Aztán előkerülnek a parla­menti felszólalásra kapott hi­vatalos válaszok. __ Első kérdésemre dr. Já­vor Ervin, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese vála­szolt ... — mondja, s már ol­vassa is a levél egy részletét: — „A hírszolgáltatás gyorsabb ütemű fejlesztésének szüksé­gességét, mint ismeretes, már a negyedik ötéves terv kidol­gozásakor is kiemelt fontossá­gú kérdésként kezeltük. A népgazdasági lehetőségeket fi­gyelembe véve jelentős anyagi eszközöket irányoztunk elő a tömegkommunikáció, a tele­fonellátás, a hagyományos pos­tai szolgáltatás fejlesztésére. Folyamatban vannak ugyan­akkor olyan további intézke­dések, melyek a nagy teljesít­ményű középhullámú rádió­adás, telefonellátás gyorsabb ütemű fejlesztését még a fo­lyó tervidőszakban esetleg le­hetővé teszik. A hírszolgálta­tás fejlesztésének az ötödik ötéves tervben is különleges lehetőséget kívánunk biztosí­tani ...” E l őveszi a Lázár György munkaügyi minisztertől kapott levelet. „Az MSZMP Központi Bi­zottsága múlt év novemberi határozatának figyelembevé­telével májusban teszünk elő­terjesztést a Minisztertanács­hoz azon területek dolgozói munkaidejének csökkentésével kapcsolatban, ahol arra ez ideig még nem kerülhetett sor. A postai dolgozók munkaidő­csökkentése lehetőségeinek vizsgálatára és a bevezetés időpontjának meghatározásá­ra ennek kapcsán kerül sor...” Közérdekű ügyek Megkérdezem: — Elégedett-e a kapott vá­laszokkal? _Lázár György miniszteré­vel igen, mert konkrét, a ren­dezés időpontját is meghatáro­zó. Az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese azonban eléggé általánosságban válaszolt. En­nek ellenére elfogadnám, ha választ kaptam volna a közle­kedés- és postaügyi miniszter­től is, ez a levél azonban ké­sik, jóllehet letelt a kötelező válaszadás harminc napja ... — Említette, hogy csak ja­nuárban húsz ügyben keresték meg s kérték segítségét. Mi­lyen ügyekben? — A legtöbb közérdekű ügy. A legjelentősebb valamennyi között az új kistarcsai általá­nos iskola ügye. — Mi a baj a kistarcsai is­kolával? — Rossz a fűtése. Amikor nemrég ott jártam, az osztá­lyokban nagykabátban ültek a gyerekek. De volt az idei télen már néhány olyan nap is, ami­kor meg kellett szüntetni átá­llítást, mert megrepedt egy cső a kazánban. A baj az, hogy a beépített egy kazán nem tud­ja átfüteni az épületet. Nem is értem, hogy miért csak egy kázánt építettek itt, amikor a * hasonló nagyságú veresegyhá­zi. túrái és kartali iskolákban eleve két-két kazánt szereltek fel. — S miben tud segíteni ön mint képviselő? — Január 26-án levelet ír­tam a megyei tanács elnöké­nek, aki képviselőtársam. Arra hivatkozva, hogy az utóbbi időben három alkalommal kel­lett megszakítani a tanítást eb­ben az iskolában, a szükséges második kazán megépítését ja­vasoltam. A választ innen is várom. — Más közérdekű ügyek? — Január 9-én tárgyaltam a péceli tanács vezetőivel a Maglódi út 7-es számú ház fel­újításáról, amely nagyon elha­nyagolt, s tizennégy család lak­ja. ígéretet kaptam, hogy a ta­vasz beköszöntével hozzákez­denek a munkához. És volt még egy másik péceli ügyem is. Be kellett záratni az évek óta gerendákkal aládúcolt mo­zit. Ebben az ügyben Üjszászi Gyulával, a Pest megyei Mozi­üzemi Vállalat igazgatójával beszéltem január 11-én. Az igazgató megígérte, hogy még az idén elkészítik a mozi fel­újításának tervét, s jövőre hoz­zákezdenek átépítéséhez. ...és a fonalbabák Az említett néhány példa is bizonyítja, hogy a két ország- gyűlési időszak között is bő­ven akad dolga egy képviselő­nek. Kovács Istvánné rábólint. —. Akad bizony. Most, feb­ruár 8-án például helyszíni be­járásra vagyok hivatalos a Kistarcsa—Kerepes közötti gyalogátkelő hely világítása ügyében. Egy nappal később pedig az országgyűlés kereske­delmi bizottsága tart ülést, amelynek én is tagja vagyok. Az ülésre természetesen ké­szülni is kell, megkeresni a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőit, s beszél­ni velük a kereskedelmi ellen­őrzések tapasztalatairól, s azt kiegészítve személyes tapasz­talataimmal, írásban megkül­deni észrevételeimet. Még elbeszélgetnék egy ideig, de vendége érkezik, a Haza­fias Népfront Pest megyei bi­zottságának elnöke. Elköszö­nök, de azt azért még megkér­dezem: kitől kapta azt a mo­dern formájú, fonalból készí­tett babát, amely dísze íróasz­talának. — Néha, ha jut egy szussza- násnyi időm, fabrikálok egy- egy ilyen babát. Tíz darab a tervem, hat már elkészült be­lőle. A VIT-re induló fiatalok viszik majd magukkal aján­dékba .., Prukner Pál Apró Astíal kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Apró Antal­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, az ország- gyűlés elnökének 60. születés­napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az átadáson jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke és Biszku Béla, az MSZMP KB titkára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége a szov­jet—magyar együttműködés fejlesztésében, a szovjet és a magyar nép közötti barátság szilárdításában szerzett nagy érdemeiért Apró Antalnak az Októberi Forradalom Érdem­rendet adományozta.- a Csepel Autógyárnak A Lenti Fém-, Fa- és Szol­gáltatóipari Szövetkezet az elmúlt évben kezdte gyártani a Csepel Autógyár részére a különböző tehergépkocsik pla­tóit és alvázait. Az elmúlt év­ben 400 darabot szállítottak az autógyár részére. Az idei év­re 800 darabra érkezett meg­rendelés. A képen: Lentiben gépkocsira rakják a platókat. Ha segít a gyár Hét gyerekkel — öröklakásban Három év múlva elkészül a PEMÜ teljes lakótelepe — El tudja képzelni, hogy egy hétgyermekes munkás­család OTP-öröklakást vásá­roljon? — szegezi nekem a kérdést Mátyus Vendel, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat szervezési osztályvezetője, a gyár pártszervezetének .csúcs­titkára. — Nem tartom kizártnak — válaszolom —, de ehhez mé­giscsak valamilyen nagyobb örökség vagy lottónyeremény kell... — Bebizonyítom, hogy anél­kül is megy ... Vállalatunk még 1970-ben elhatározta, hogy segít a dolgozók lakás­gondjainak enyhítésében. Megvásároltuk a gyárral szem­beni szabad területet, s elké­szült egy 400 lakásos telep terve. Az OTP vállalta a be­ruházás teljes lebonyolítását, a Budai Járási Építőipari Szö­vetkezet pedig a kivitelezést. A gyár a kisajátítási és a köz- művesítési költségek átválla­lásával könnyíti meg az épít­kezők helyzetét, ilyenformán mintegy 11 millió forintos tá­mogatást ad. Egy-egy lakás költségéhez gyakorlatilag 45 ezer forinttal járul hozzá ... Az első ütemben 66 lakás épül fel, amelyet a kivitelező­nek 1973. december 31-ig kell átadnia. Mintegy három év múlva fejeződik be a teljes beruházás. A bérlőkijelölési joggal elsődlegesen a vállalat rendelkezik. Négyszintes házak A telepen négyszintes házak­ban egy-, két- és háromszoba- összkomfortos lakások épül­nek. Az egyik leendő tulajdo­nos Kapitány Lajos és csa­ládja. Kapitány Lajos kazángé­pész 1965 óta dolgozik a gyár­ban, felesége a cipősarokké­szítő üzemben betanított mun­kás, jelenleg gyermekgondozá­si segélyen van. A családfőt faggatom: hogy él a kilencta­gú család, miből tudnak la­kásra gyűjteni? — Pilisvörösváron lakunk, egy kétszoba-konyhás lakás­ban. Bizony nagyon kicsi. Rá­adásul ezt a házat hárman örököltük a testvéreimmel, az én részem belőle egyszoba- konyha. Megbeszéltük, hogy ők kifizetik az én öröksége­met, s ezt a pénzt hozzáteszem a megtakarított tízezer forint­hoz, s ez lesz az induló tőke, amellyel belépünk a lakásépí­tésbe. A Kapitány család havi jö­vedelme meghaladja az öt­ezer forintot. Az apa 2600 fo­rintot keres, a családi pótlék 1820 forint, az anya pedig gyermekgondozási segélyt kap. Kosztra három és fél ezret költenek, naponta három liter tej és három kiló kenyér fogy el. Minden forintnak van helye — Két részletben vacsorá­zunk — mondja Kapitány La­jos —, mert egyszerre nem tudunk valamennyien asztal­hoz ülni... A legidősebb gyerek 17 éves, egészségügyi szakközépiskolá­ba jár. Hárman általános is­kolások, ketten óvodások, a kicsi egyéves. A vállalattól minden ősszel kapnak iskola­segélyt, mégis több ezer fo­rintba kerül a családnak egy- egy szeptember. Az anya meg­nézi, hova tesz minden egyes forintot, de hogy jól gazdál­kodik, bizonyítja: vásároltak már mosógépet, centrifugát, porszívót, rádiót, televíziót és olajkályhát is. Mégis, hogy csinálják? Ka­pitány Lajos megmagyarázza: — Soha életemben nem vol­tam még üdülni. Amikor ösz- szeházasodtunk, kértem be­utalót, kaptam is, mégsem me­hettem el, mert behívtak ka­tonának. Később meg jöttek a gyerekek, s a nyári szabadság ideje alatt — a legutóbbi idő­kig — különmunkát szoktam vállalni. A Pilisvölgye Terme­lőszövetkezetben, főleg, de szabad szombatokon, vasárna­ponként segítek én akárkinek. Elsősorban az építkezésekhez megyek el, mert azt jól fize­tik. A háztartási gépeket is a mellékesből vásároltuk, abból teszünk félre a lakásra is. S egyszer majd eljön az üdülés ideje is. Eredetileg úgy tervezték, hogy háromszobás családi há­zat építenek, ez viszont költ­ségesebb lett volna. Ezért örül­tek, amikor a vállalatnál meg­kezdődött a lakásépítési ak­ció, mert így megkapják a szo­ciálpolitikai kedvezményeket is. S ha nem lesz együtt a be­fizetéshez szükséges összeg, a vállalat segít, készpénzköl- csönnel. A háromszobás lakás irányára 350—380 ezer forint, ennek — várhatóan — tizenöt százalékát kell befizetni. „Tartalmas velük az életünk” — Megígérték, hogy föld­szintes lakást kapok. A gye­rekek miatt kértem. Nagyon várjuk már a költözködést, elsősorban a fürdőszoba hi­ányzik. Két év múlva az anya visz- szamegy dolgozni a PEMÜ- be, a nagylány is keresni fog, akkor majd könnyebben él­nek. Most egy kicsit „össze­húzzák” magukat, már ameny- nyire ezt egy kilenctagú csa­lád megteheti. — Sok öröm és sok gond a hét gyerek — mondja Kapi­tány Lajos. — Szerencsére va­lamennyien egészségesek, huncutok, elevenek. Tartal­mas velük az életünk ... Soós Ibolya Napirenden: a párt ifjúságpolitikája KISZ-vezetők országos tanácskozása Szerdán Balatonaligán meg­kezdődött a KISZ vezetőinek háromnapos országos tanács­kozása, amelyen az ifjúsági szövetség járási, városi, kerü­leti, megyei és budapesti bi­zottságainak első titkárai és titkárai, az ifjúsági lapok fő- szerkesztői, az ifjúsági válla­latok és intézmények vezetői valamint KISZ-titkárai és osz­tályvezetői vesznek részt. A tanácskozáson ott vannak az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osz­tályának vezetői és munka­társai, valamint a megyei pártbizottságok illetékes tit­kárai is. Az értekezlet célja, hogy összegezze az MSZMP Köz­ponti Bizottsága ifjúságpoliti­kai határozatának, valamint a KISZ VIII. kongresszusa dön­téseinek végrehajtásából adó­dó legfontosabb feladatokat az ifjúság politikai-ideológiai nevelésében, szociális és eg­zisztenciális kérdéseinek meg­oldásában. A tanácskozáson több előadás hangzik el a párt ifjúságpolitikájának, tö­megpolitikai tevékenységének, gazdaságpolitikájának, vala­mint. az ifjúsági szövetség munkájának időszerű kérdé­seiről. Együttműködni és...? Y endégek jártak nem­rég Vácott, a Hír­adástechnikai Anya­gok Gyárában. Az üzletem­berek a Német Szövetségi Köztársaságból érkeztek, a lüneburgi Magnet Keramik céget képviselték. A gyár- látogatás, a tárgyalások vé­geztével szerződést írtak alá, melynek értelmében a váciak az idén 300 ezer márka értékben szállítanak U-magokat és ferritgyűrű- ket. Lüneburgba. Ahogy a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, úgy a megye sok más vállalatánál is min­dennapi mozzanatnak szá­mítanak n\a már a hasonló esetek. Nincs bennük sem­mi különös, az erősödő nemzetközi gazdasági kap­csolatok — a külkereske­delmi forgalom növekedése — természetszerűen ma­gukkal hozzák a partnerek rendszeres érintkezését. Természetszerűen, írjuk le ma, 1973-ban, holott né­hány esztendeje — a gazda­sági reform bevezetését megelőzően, s a bevezetést követő időszakban — még éles szópárbajok dúltak amiatt, hogy ... Fogalmaz­zunk finoman. Amiatt, va­jon nem jár-e bajjal, bo­nyodalmakkal, nem kívá­natos hatásokkal a tőkés­országok cégeivel való bő­vülő együttműködés? Vajon miféle bajt, bo­nyodalmat, nem kívánatos hatást okozott, hogy — még a szóban forgó gyárnál ma­radva — megvásárolták az osztrák Rabi cég licencét, s annak alapján gyártják a fénycsőfojtókat? Változta­tott-e bármit is — más pél­da után nézve — a Mecha­nikai Művek szocialista vállalat jellegén az, hogy az olasz Ducati Elettrotechni- ca Microfarad cégtől gyár­tási eljárást vásároltak, s annak segítségével korsze­rűsítették az elektrolit kon­denzátorok termelését? Avagy a Közúti Gépgyártó Vállalat ceglédi gyáregysé­gét miért mutatná a ko­rábbitól eltérő színben az, hogy o Volvo céggel koope­rál munkagépek részegysé­geinek előállításában? A fölsorolható esetek viszony­lagos bősége is érzékelteti, hogy a legutóbbi években valóban bővültek a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok, létrejöttek vállalati koope­rációk, a korábbinál széle­sebb útja nyílt a gyártási eljárások megvásárlásának. M ás dolog együttműköd­ni a termelésben, ter­mékek előállításában, s megint más egyetérteni olyan jellemzőkkel, ame­lyek esetleg a partner gya­korlatában megtalálhatóak, de tőlünk idegenek. S még valami, ami igazán helyére teheti ezt az egész ügyet. 1968 óta továbbra is töret­lenül fejlődtek gazdasági kapcsolataink a szocialista országokkal, közülük is el­sőként a Szovjetunióval, emelkedett a külkereske­delmi forgalom ezekkel a baráti államokkal, s teljes külkereskedelmünk kéthar­mada e hatalmas piacon bonyolódik le...! Kell-e beszédesebb tény ennél an­nak bizonyítására, hogy nem következett be semmi­féle — mint annak idején az aggodalmaskodók fogal­mazták — „nyitás”? Pusz­tán arról van szó, hogy a gazdasági fejlődés megha­tározott fokán elkerülhetet­len a nemzetközi kereske­delmi, műszaki, együttmű­ködési kapcsolatok bővíté­sére. Ha úgy ítéljük, hogy az a hasznos, akkor tőkés cégekkel. Ez nem változtat semmit a szilárd elvi alapokon. Ahogy a több évtizedes gyakorlaton sem. Mert változatlanul a leg­nagyobb vevő, a legfonto­sabb piac hazánk számára a Szovjetunió maradt, s a kivitel tavaly húsz száza­lékkal növekedett, a terve­zettnél is gyorsabban. Ez olyan gazdasági tény, ame­lyen nem módosíthat sem a sanda találgatás, sem a túlzott óvatoskodásból fa­kadó félsz. Ha valami lé­nyeges történt a legutóbbi fél évtizedben a hazai kül­gazdaságban, akkor az any- nyi, hogy tágabb lett a látó­határ, magasabb a mérce, fontosabb a hatékonyság, szorosabb a kapcsolat a nemzetközi kereskedelem­mel. Ez nem kevés, de na­gyon is „kevés” ahhoz, hogy bármiféle korábbi aggodal­mak igazolódjanak. T ermészetes, kialakult rendje van ma már a legtöbb nagyobb vál­lalatnál a tőkés partnerek­kel való együttműködésnek. Igaz, akadt a múltban né­hány példa a hasra esésre, tapasztalható ma is némi elfogultság egyeseiméi, de — s ezen a hangsúly — a vállalatok túlnyomó több­sége, a vállalati vezetők na­gyobb része úgy fogja fel ezt az új tevékenységet, ahogyan kell. A fejlesztés egyik lehetséges részének, a piaci kapcsolatok hasznosít­ható forrásának, a munka- megosztásban rejlő előnyök kölcsönös kamatoztatásá­nak. Van mit javítani, csi­szolni a vállalatok nemzet­közi kapcsolatainak gya­korlatán. lehet s szükséges is további együttműködési területeket felkutatni, bő­víteni a kooperációt hazai és külföldi vállalat vagy vállalatok között, de ma már ki aggodalmaskodna azon, hogy mindez eseFeg árt a szocialista gazdaság­nak? Rugalmasnak lenni, a kor követelményeihez igazodni, bővíteni hazánk szerepét a nemzetközi munkamegosz­tásban olyan feladat, amely nem tett s nem tesz kérdő­jelet elveink mellé. Sőt, e feladat egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyek elveink valóra váltását, gyakorlati alkalmazását, si­kerét szolgálják. Mert nem­csak baráti, hanem pusztán üzleti partnereink is tud­ják, hogy akivel megálla­podást kötnek, akivel ko­operációt hoznak létre, akivel kereskednek, az egé­szében és részeiben egy szocialista ország. Mészáros Ottó t 4 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents