Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

PEST HEC.VEI díírlap 1973. FEBRUÁR 7., SZERDA Erden is Csodákat tehetnek Tavaly augusztusban avat­ták fel Érden a tizenegymillió­ért épült művelődési közpon­tot. Mi történt azóta? — Két klub, két művészeti csoport, három szakkör és* hat tanfolyam működik jelenleg az épületben — tájékoztat Ruttkay Imre igazgató, aki egyébként estik novemberben vette át a művelődési ház ve­zetését. Addig a tassi művelő­dési ház igazgatója volt nyolc esztendőn át. Az év végére a tervek szerint már öt klub, hét szakkör, ugyanennyi mű­vészeti csoport és tizennégy tanfolyam működik majd a művelődési központban. S te­gyük hozzá, egy-egy tanfolyam több csoporttal is működik. Csak a zeneiskola heti 84 órá­ban. Állandó programok plusz 70 — Az állandó programokon kívül hetven rendezvényt ter­vezünk — teljesíti ki a műve­lődési központról alkotott ké­pet az igazgató —, a színházi előadásoktól a táncmulatságo­kig. Ezt el is várják tőlünk a nagyközség vezetői, joggal... A tervek valóban lelkesítők. Valóra váltásuknak azonban anyagi feltétele van. — Az idei költségvetésünk 716 ezer forint — jegyzi meg Kocsis Zsuzsa gazdasági elő­adó. — Ebből allami támoga­tásként 223 ezer forintot ka­punk. — Ez a mi nagy gondunk — veszi át a szót ismét az igaz­gató. — Az állami támogatás­ból, ha leszámítjuk a munka­béreket, mindössze kilencezer forint marad? A rezsiköltsé­günk pedig évi kétszázötven­ezer forint! Ha ki akarjuk reggelenként nyitni a házat, ezt a pénzt nekünk kell „meg­termelni”! Már elnézést a ki­fejezésért, de ez fedi a legin­kább a valóságot. Nem vélet­len, hogy a tervezett hetven rendezvényből negyven a tánc- mulatság, tizenkettő pedig a könnyűzenei koncert. Vagyis hetvenből ötvenkét rendez­vény csak szórakoztatni kív'án, s mindössze tizennyolc az, amit mi közművelésen értünk. Az összefogás példái Ha komolyan végiggondolja áz ember a járási feladatokat is ellátó érdi művelődési köz­pont idei költségvetését, akkor kénytelen megállapítani: fél­millió forintot „megtermelni” csak csodával határos módon lehet. Nem a tervezett program irreális, hanem az, hogy vég­rehajtásához mindössze 223 ezer forint áll rendelkezésre. A művelődésiház-igazgatók tavalyi országos konferenciája állapította meg: „A művelődé­si központoknál nettó finan­szírozást szükséges fenntarta­ni. A működés alapfeltételeit szolgáló költségek — munka­bérek, fűtés, világítás — fede­zését az intézmény fenntartó­ja támogatásból biztosítsa. A művelődéspolitikailag legfon­tosabb feladataik megoldásá­hoz szükséges összeget is tá­mogatásból bocsássák rendel­kezésükre.” Azt persze megérti az em­ber, hogy egy olyan sok-sok gonddal küzdő nagyközség, mint Érd tanácsa, csak any- nyit adhat a művelődési köz­pont támogatására, amennyire lehetősége van. Csakhogy ma már egyre több — Érdnél sok­kal jelentéktelenebb — tele­pülésen nem egyedül a tanács érzi a magáénak a közművelő­dés ügyét. Kezdeményezzen a tanács! Gazdaságok, vállalatok, üze­mek és intézmények fognak össze szerte a mégyében, hogy a kultúra otthona valóban mindazt nyújtani tudja, ami segíti, gyorsítja az emberek tudatformálását, a köz műve­lését. Segítenek, mert az MSZMP X. kongresszusa meg­határozta : „közművelődésünk további tökéletesítése szocia­lista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése”. Érden — sajnos — mind­máig még nem jutottak el az összefogásig. Pedig a meg­nyugtató kiút csákis a műve­lődési központ közös fenntar­tása lehet, amelyből a gazdag Bentavölgye Termelőszövetke­zettől kezdve a nagyközség va­lamennyi vállalata és intéz­ménye részt kér. Ezt az össze­fogást a nagyközség tanácsá­nak kell mielőbb kezdemé­nyeznie. Csodák nincsenek, de az ösz- szefogás csodákat tehet. Ér­den is. Prukner Pál Szülők akadémiája Nagykőrösön A nagykőrösi Arany János általános iskola szülői munka- közössége és nevelőtestülete a pedagógiai kulturáltság fej­lesztése, a családi és az isko­lai nevelés összhangjának erő­sítése, a szülőik és a nevelők munkatársi viszonya kialakítá­sa érdekében szülők akadé­miája előadássorozatot indí­tott. Elsőként hétfőn hangzott el előadás a család átalakulá­sa során jelentkező nevelési problémák megoldásáról. A március közepéig tartó sorozat előadásait hetenként tartják, s az előadások foglalkoznak a többi között a gyermek szemé­lyiségfejlődését veszélyeztető hatásokkal, a családi környe­zet szerepével, a korszerű ta­nítási és tanulási módszerek­kel. Az előadásokat neves egyetemi, főiskolai tanárok tartják. Nemzetközi sikerű Kodály-film Moldován Domokos — Ko­dály Zoltán emlékének aján­lott — „Halálnak halálával halsz...” című rövidfilmjé­nek forgatókönyve olasz nyelven megjelent Hómban az Ungheria D. Oggiban. A há­romtételes rövidfilm forgató­könyvét a filmből való kép­sorok, fényképek teszik teljes­sé. A rangos, művészi módon tipografált baloldali folyóirat olyan magyar filmek forgató- könyvét publikálta eddig, amelyek Itáliában díjat kap­tak és be is mutatták őket. MADE IN HUNGARY A Magyar Rádió zenei főosz­tálya február 19-én rendezi meg a székesfehérvári Vörös­marty Színházban a hagyomá­nyos év eleji Made in Hungary című tánczenei bemutató hangversenyét. Mint Bolba Lajos szerkesztő elmondotta, a könnyűzenét kedvelők tábora ezúttal is 16 új slágert hallhat két-két énekes tolmácsolásá­ban. Az egyes dalokat azért éneklik ketten, hogy a közön­ség, amely új hangszerelésben, új tolmácsolásban hallja őket, valóban a muzsikát, ne pedig kedvenceit osztályozza. Az idei év újdonsága, hogy most elő­ször beat-együttesek is indul­nak a mezőnyben: a Bergendy, az Express és a Juventus együttes. A székesfehérvári sereg­szemlén ezúttal külföldi mű­vészeket is hallhatunk. A ven­dégek között találjuk Karol Duchont, a bratislavai Hronec együttes szólistáját, Ina Mar- telit, az NDK népszerű éne­kesnőjét, valamint a román Mihaela Mihait. V endégmű vész Budapestre érkezett Luciái) Stanescu, a kolozsvári romám operaház magánénekesnőjej aki február 9-én, pénteken aI Pillangókisasszony címszere­pében lép fel az Erkel Szín­házban. Gyorsabb hír- és képcsere Nemzetközi konferencia Visegrádon Tegnap Visegrádon, a Silva- nus szállóban megkezdődött kilenc szocialista állam: Bul­gária, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, Kuba, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztár­saság, Románia, a Szovetunió és Magyarország hírügynöksé­gei műszaki vezetőinek tanács­kozása. Az értekezleten 'részt vevő szakemberek megtárgyal­ják a hír- és képcsere meg­gyorsításának, és bővítéséneié műszaki problémáit, valamint a hírügytnöikségek közötti együttműködés továbbfejlesz­tésének kérdéseit. A nemzetközi tanácskozást Barcs Sándor, az MTI vezér- igazgatója nyitotta meg, majd Simon Ferenc, a kormány Tá­jékoztatási Hivatalának elnök- helyettese üdvözölte a rész­vevőket Elvállalta a KISZ, Egy kiállítás ürügyén Több mint három évvel ez­előtt fordultak első ízben se­gítségért a gödöllői járás terü­letén élő fiatal amatőr képző­művészek a KlSZ-bizottság- hoz. Lehetőséget kértek, hogy a közönségnek bemutathassák munkáikat. Azóta háromszor rendezték meg Veresegyházon az amatőr képzőművészek ki­állítását. Az amatőr festők, grafiku­sok, iparművészek az idén 162 alkotást küldtek be a tárlat­ra. A beküldött pályamunkák­ból a zsűri ötvenet érdemesí­tett arra, hogy közönség elé kerüljön. Az amatőr képző­művészek tematikailag gaz­FÓVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK A kutya testamentuma Brazil komédia a József Attila Színházban Az Egyesült Izzó TV-Képcső és Alkatrészgyára felvételre keres NŐI BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT 2 és 3 műszakos munkára; férfi forgócsoló­szakmunkásokal és betanított munkásokat. Jelentkezés a felvételi irodán: Vác, Honvéd u. 21-23. IGAZI, VÉRBÖ, színes, han­gos komédiát mutatott be a József Attila Színház igazi, vér­bő, színes, hangos előadásban, Ariano Suassuna brazil szerző, A kutya testamentuma című darabját. Nem a külsőségek, hanem a légkör érzékeltetésé­re: Tostao plébános szambát táncol (egyébként mindenki, és ha csak egy mód van rá, min­dig), a szerzetes teli szájjal — ez a pontos kifejezés: — röhög, s a pékmester többször is elé­gedetlenségének ad hangot, amiért a rabló nem csupán a feleségét lőtte agyon, hanem őt magát is. Ez utóbbi a túl­világ „előszobájában” hangzik ed, s bizony a néger Mi Urunk ugyancsak neheztelően csóvál­ja a fejét, ejnye-ejnye ... Grilo és társa, Chico, mester­kedései nyomán a szigorú egy­házi tilalmak ellenére sikerül a gazdag pékné kutyáját az egyház latin nyelvű szertartá­sa szerint eltemettetni. Mert­hogy a kutya testamentumot hagyott hátra, ami azt jelenti, hogy némi kis pénz üti a szi­gorú egyház szolgáinak mar­kát. Az már más, a pénz, úgy igen, a paragrafusok között így már meg lehet találni a meg­felelőt. Mindebből később nem kis bonyodalom keletkezik, a komédia törvényei szerint, va­lamint Grilo és Chico csava­ros észjárásának megfelelően... GRILO ÉS CHICO, a két szegény péklegény. Egyáltalán nem — hogy maradjunk a ko­média terminológiájánál — angyalok, nagyon is maguk fe­lé hajlik a kezük, ó hogyan is lehetne egyszer majd egy ön­álló kis pékséget nyitni, és bosszúállók is. Grilo például az Istennek sem tudja megbocsá­tani, hogy amikor beteg volt. a pék és felesége majdnemhogy kenyéren és vízen tartotta. Chicot meg „dobta” a gazdag — és kikapós — pékné. Na, megálljatok! Grilo és Chico: egy kicsit Ábelnek, Kakukk Marcinak, egy kicsit Ludas Ma- tyinak, Háry Jánosnak — el­sősorban földrajzi értelemben vett —, távoli rokonai, egy ki­csit mi vagyunk. Grilonak még Részlet az előadásból: Tóth Judit, Bodrogi Gyula, Hau- mann Péter és Horváth Gyula Gábor Viktor felvétele Jézus Krisztus színe előtt is folyton azon jár az esze, hogy hogyan tudna csellel, lelemé­nyességgel valami kis hasznot húznia. S ez a „kis haszon” nem kevesebb, minthogy vala­hogy vissza kéne jutni a föld­re, ott mégiscsak más, vala­hogy ő ott érzi igazán otthon magát. ' Kétségtelen, hogy számunk­ra szokatlan világ jelenik meg a színpadon. Sajátosan brazil, dél-amerikai ez a világ. Fana­tizmusból, misztikumból, álom­ból, túlfűtött fantáziából, bal­ladákból, költészetből tevődik össze, zenéből, ritmusból, és agyonüthetetlen életvágyból. Elemei külön-külön ismertek, csupán az elegyítése szokatlan számunkra, az író, az előadás azonban olyan szuggesztíven közvetíti, hogy elfogadjuk, azonosulunk vele, és így na­gyon jól mulatunk. Szívünkbe zárjuk Grilot és Chicot, hiszen rokonaink ők. s azt lehet mon­dani. hogy még a sekrestyést, a gazdag péknét, a péket, meg a többit is megszeretjük, mert a mi hibáinkat hordozzák ők, s a hibáink is a miémkek. A veresegyházi tárlaton NEM KERESÜNK, s nem akarunk a darabba belemagya­rázni valami nagyon fennkölt, magvas eszmei mondanivalót, csak annyi van benne, ameny- nyi egy népmesében lehet. S nem elég ez? Grilot Bodrogi Gyula, Chi­cot Haumann Péter játssza. Ideális kettős. Amivel jobb a többi színésznél, az az a csöpp­nyi líra, költészet, álmodozás, törékenység, ami az igazi cla- unok sajátja. Testre szabott szerepet alakít saját jó szín­vonalán felül is Csákányi Lász­ló, Soós Lajos, Tóth Judit, Ká­ló Flórián, Paudits Béla, Krá- nitz Lajos. Horváth Gyula egy árnyalattal halványabb, s ebben részes az író is. Seregi László rendezte a da­rabot, igazi brazil komédiát rendezett, a sikerben nagyon is részes. Talán egy alig mérhető árnyalattal több meseszerűsé­get, költészetet, lírát hiányol­hatunk, de ez már a jobbnál is jobbat akaró, elégedett kriti­kus elégedetlensége. Meg kell még említeni Ék Erzsébet üde, szép jelmezeit. Deregán Gábor dag, színvonalas alkotásokat mutattak be. Találkozás — A kiállítás szervezésében szíves-örömest vállaltunk véd­nökséget, bár ez nem tartozik az ifjúsági szövetség feladatai közé — mondja Dolányi Sán­dor, a KISZ gödöllői járási bi­zottságának titkára. — Szíve­sen vállaltuk, mert sem előtte, sem azóta senki nem foglalko­zott ezzel. A kiállító fiatalok többsége fizikai dolgozó. Azok­ban a községekben, ahol élnek, dolgoznak, nem működik kép­zőművészeti szakkör. Hobby- jukban — szívesebben neve­zem így —, munkájukban sen­kitől sem várhatnak segítsé­get. Legalább egymás munká­ját, tehetségét ismerjék meg, legalább évente egyszer a ki­állításom találkozzanak egy­mással. Feltételek — Nehéz volt a kiállításnak helyet találni — folytatja a KISZ-bizottság titkára. — An­nak idején sok helyen azért utasították el a művelődési há­zak igazgatói kérésünket, mert nem volt nagyterem és pénz sem. Ahol a feltételek meg­voltak, a művelődési házak igazgatói mégis elzárkóztak a kiállítás megrendezése elől. — Végül is megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet: Veres­egyházon. Vankó István, a művelődési ház igazgatója és Pásztor Béla, a községi tanács elnöke maguk is barátai a kép­zőművészetnek. Az első kiállí­tást Veresegyház felszabadu­lásának 25. évfordulója alkal­mából rendeztük meg. A köz­ség vezetői azóta nemcsak he­lyet adtak az amatőröknek, ha­nem anyagi áldozatokat is vál­laltak, minden évben több ér­tékes pályadíjat ajánlottak fel a kiállító fiataloknak. Mit tehetünk még? — Sokáig töprengtünk, mit tehetünk még ezekért a fiata­lokért, akik között nem egy kimondottan tehetséges. Nem­csak biztatásra, sikerélmény­re van szükségük, hanem hasz­nos tanácsokra, kritikákra, korrigálásra is. A megoldás ön­ként kínálkozott. A zsűri ja­nuár 20-án, a kiállítás megnyi­tásának napján, reggel kilenc­kor érkezett a veresegyházi művelődési házba. Ekkor kez­dődött meg a nyilvános zsűri­zés. A zsűri tagjai, Karsai Zsigmond festőművész, a Nép­művelési Intézet munkatársa, Szabó András, a gödöllői já­rási KISZ-bizottság munka­társa és Vankó István, a ve­resegyházi Váci Mihály Műve­lődési Központ igazgatója, 162 pályaművet vettek kézbe. Va­lamennyit részletesen elemez­ték, felfedték a hibáikat, az al­kotók egyéniségének megfele­lő technikai módosításokat ja­vasoltak. A „nyilvános zsűri­zés” szakmai beszélgetéssé, vitává alakult, este kilencig tartott. A tárlat megnyitására is két óra késéssel került sor, de senki sem bánta. A fiatal amatőrök úgy érezték, es a beszélgetés több éves önálló kísérletezés tapasztalataival is felért. Ök kérték: s jövőben is ehhez hasonló legyen a zsűri­zés. És az év többi napján — Jó érzéssel nyugtáztuk — mondja Dolányi Sándor —, hogy nem meddő dologba fog­tunk három évvel ezelőtt, ami­kor a fiatal amatőr képzőmű­vészek ügyét patronáltuk. A kiállítás színvonalának foko­zatos emelkedése bennünket igazol. Elértük azt is, hogy a megyei képzőművész táborba nyaranta 2—2 fiatalt küldhe­tünk a járásból. Az igazán nagy feladatok azonban még megoldásra várnak. Jelenleg csak 10 amatőr képzőművészt tartunk Számon a járásban, pe­dig bizonyára ennél jóval töb­ben vannak olyanok, akik sza­bad idejükben rajzolgatnaik, festenek, és sokszor tanácsta­lanok, milyen úton, hogyan lépjenek tovább. Felmerült az a kérdés is, mi lesz a járásban élő amatőr képzőművészekkel az év többi napján. Ki segít nekik a hétköznapokon, hol képezzék magukat, hogy te­hetségük kibontakozzék? Saj­nos, az ifjúsági szövetség nem állhat mellettük egész évben. Ehhez összefogásra, anyagi és erkölcsi támogatásra lenne szükség. A fiatalok már bizo­nyítottak, megérdemlik a törő­dést. A. É. á i 4

Next

/
Thumbnails
Contents