Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

A mám­“íc^írtop 1973. FEBRUÄR 6., KEDD Szülői értekezlet vasárnap Ember lesz belőlük A kiállítás megnyitóján a művész és Tordai Aliz mű- kritikus. Előtérben a Zsákok álma című díszruha, jobbra a legutóbbi textilbiennáléról ismert „Zygóta” tértextil. Gábor Viktor felvétele TV-FIGYELŐ Sági Agnes Tértextíliák Emlékülés Madách Imre születésének 150. évfordulója alkalmából az Akadémia Irodalomtudományi Intézete február 8-án, csütör­tökön 15 órakor emlékülést rendez az Akadémia felolvasó üléstermében. Nem csupán az Ember tra­gédiája problémáival foglal­koznak, hanem Madáchnak azokkal a drámáival Is (Csák végnapjai, Mózes), amelyek az elmúlt esztendőkben arattak sikert a hazai színpadokon. Az emlékülésen a négy re­ferátumot több korreferátum, majd vita követi. V endégművészek Budapestre érkeztek Klara Barlow és Ticho Parly, a New York-i Metropolitan Opera ma­gánénekesei, akik február 6-án és 9-én a Trisztán és Izolda főszerepeiben lépnek fel az Operaházban. vészei között, a szombathelyi textilbiennálén és önálló ki­állításokon. Mostani kiállításán a mű­vész ismét tanúságot tett ma­gas technikai tudásáról, kí­sérletező kedvéről, sajátos, egyéni színhasználatáról. A ki­állítás legszebb darabjai az af­rikai alapanyagú, sisál tértex­tilek. Népdalverseny Vecsésen Etnografica Pannonica megegyeznek. Az első nemzet­közi néprajzi konferencia al­kalmat ad a néprajztudósok­nak, hogy megismerjék a ma­gyar folklór-hagyományokat, azok megőrzésének gyakorla­tát, hazánk néprajzát, és ki­cseréljék tapasztalataikat. Az „Etnografica Pannonica” ülé­seire 1973 szeptemberében ke­rül sor. Zárva a múzeum A Magyar Kereskedelmi és . yyndég 1 átóipari Múzeum ta­tarozás és „A budapesti ven­déglátóipar és idegenforgalom száz éve’’ című kiállítás előké­szítése miatt február 6-tól már­cius végéig zárva tart. A meg­nyitás pontos idejéről külön tájékoztatást adnak. Könyvtár szerződése szocialista brigádokkal KODÁLY ZOLTÁ YECSÉS 72-73 Q dály Zoltán életével és mun­kásságával kapcsolatos doku­mentumokat, s a résztvevők „Ki mit tud?” vetélkedőn bi­zonyíthatják jártasságukat a mester életművében. A versenyen közel ötszázan indultak, a gálaesten ' száz résztvevő közreműködésére számítanak. A község gazda­sági szervei anyagi támoga­tással, díjakkal, jutalmakkal állnak fi szép és hasznos ügy szolgálatába. Vasárnap délelőtt tíz órára j hívták Petrovics György édes- j anyját Nagymarosról Buda- j pestre, az Apáczai Csere Já- j nos gimnáziumba. Akkor kez­dődött a szülői értekezlet. Ott voltak Fömötör Imre szü- .lei Győr megyéből, de test­vére is, aki Cegléden, a Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezetben kertész- mérnök. Hotek Gábor édes­anyja Bakonybánkról jött, só­gora Budapestről. Érkeztek Zala és Komárom megyéből, Szabolcsból, és szerte az or­szágból. A fővárosi gimná­zium klubterme tíz órára be­népesedett. A második esz­tendeje működő diákotthon lakóinak szülei jöttek meg­hallgatni: tanul-e a gyerek? Megszokta-e a közösséget ? Alkalmazkodik-e az iskolai és a diákotthoni fegyelemhez? Nincs különbség Pihenőnap volt, a diákott­hon vezetőjén és tanárain kí­vül mégis megjelent a gim­názium igazgatója, a párttit­kár, az elsősök és másodiko­sok osztályfőnökei, és a szü­lői munkaközösség is több szülővel képviseltette magát. A felsorolásból úgy tűnhet: valamilyen ünnepségre, látvá­nyos összejövetelre gyülekez­tek, holott szó sem volt itt ünnepségről, kultúrműsorról. Egyszerű, közvetlen szülői ér­tekezlet volt. — Hol ül az én kisfiam? — kérdezték az osztályfőnöktől. — Ha tudtam volna, hogy ennyire gyenge a gyerek oroszból, idejében külön ta­nárt fogadtam volna. Azért örülök, ha nehezen is, de pó­tolja a hiányt. — Az én gyerekem még a szünetben is tanult. Délután kettőtől ötig mindennap, mert megígérte a tanárnőnek. Még a barátait is hazaküldte, any- nyira megszívelte a kötelessé­gét — Jánoska még nem ébredt fél abból az álomból, hogy Budapestre került. Szeret itt lenni. A társait is hamar meg­kedvelte. Mindig emlegeti őket. És a tanárok... — Nagyon megszerettük a gyerekeket. Tavaly még fél­tünk, hogyan illeszkednek az összeszokott közösségbe, hi­szen a budapestiek már ötö­dikes koruktól együtt jártak. Eltelt két, három hét és rájöt­tünk: semmi ok az aggoda­lomra. — A másodikosok közül többen rontottak év végi ered­ményükön, de még helyre­hozhatják év végéig. Az első­sök átlaga nagyon jó: 4,25. Sokan jeles eredményt értek el máris, ami azt jelenti, hogy nem hiába esett rájuk a vá­lasztás. — Sokan részesülnek ösz­töndíjban. Tanulmányi ered­ménye után ki havi 250, ki 150 forintot kap. — Zámbó Zolikát nagyon kedvelik a gyerekek, vidám, fiú. Érdeklődő, szorgalmas. — Hotek Gábor értesítőjé­ben 4,5 szerepel. Állandóan tanul, olvas. A legjobbak kö­Az Egyesült Izzó TV-Képcső és Alkatrészgyára felvételre keres NŐI BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT 2 és 3 műszakos munkára: fedi forgácsoló- szaknriunkósoka' es betanított munkásokat Jelentkezés o felvételi irodán: V-v Honvéd u. 21-23. zé tartozik. Észre sem lehet, venni, hogy odahaza összevont ] osztályba járt, a hetedikesek, I nyolcadikosok együtt tanul-1 tak. Kicsit sápadt, többet kell majd levegőre küldeni. — Csak dicsérni tudom Pet­rovics Gyurikát, Az eredmé­nye is jó: 4,3. Megfontolt, okos kisfiú. Az elsők között vették fel KISZ-tagnak. Ott­hon gátlásos volt? Ki hinné? Itt kiemelkedik állásfoglalá­saival, hozzászólásaival. Kétszer a fodrászhoz Lassan megtudjuk, ki mi szeretne lenni: biológus, tanár, orvos, talán mérnök. Céltuda­tosan, felelősséggel készül­nek. Átérzik, hogy a szülő és az állam is sok terhet vállal magára értük. Legtöbbjük há- I lás, amiért felkerülhetett Bu- | dapestre, ott is az egyik leg­kiválóbb iskolába. Otthont kaptak és szeretetet, megkap­hatják azt a képzést, amit a szülői ház a legnagyobb sze­retet mellett sem tudott biz­tosítani. Az igaz, hogy az életre cél­tudatosan készülő diákok oly­kor még honvágyat éreznek. Hogy néha egy délután két­szer is el kell menni a fod­rászhoz, mert a nevelő tanár még mindig hosszúnak talál­ja a frizurát. Előfordul, hogy figyelmeztetni kell a jövendő tanárt, orvost: adja már le mosásba a fehérneműt és ve­gyen fel zoknit, nehogy meg­fázzon. Agitáció kérdése az is, hogy megértsék: húsvétkor nem utaznak haza, hanem kétnapos kirándulásra men­nek pihenni, focizni, országot látni... Az idegenvezető Délelőtt tíz órakor szótlan, megilletődött szülők léptek a régi iskola falai közé. Délben már oldott, baráti hangulat­ban cserélték ki a szülők egy­más közt és az osztályfőnö­kökkel gondolataikat. A ne­velő tanárok nem győztek vá­laszolni, mivel telik az otthon­ban az egész nap. A budapes­ti szülők felajánlották, segíte­nek: ha kell, valamilyen hol­mi megvásárlásában, szíve-. sen látják a gyerekeket ebéd-! re, vagy elviszik színház-1 Két magazin. A műsorszer­kesztés ezúttal gyengébben si­került. Két, lényegében azo­nos jellegű magazinműsort láthattunk két egymást kö­vető adásnapon. Csütörtökön este az Agyúra verébbel, pén­tekien pedig a Horoszkóp- produkcio készült lényegében azonos műsorelamekbőL Réz Ádám Agyúra verébbel című műsora minden tekin­tetben telitalálat volt. Olyan kitűnő műsorszámok váltották egymást, amelyek önmaguk­ban is élményt jelentettek, így együtt azonban az utóbbi idők egyik legsikeresebb pro­dukcióját adták. Régen szóra­koztunk már olyan felszaba­dultan, mint Hubay Miklós: Te Imre, itt valami ketyeg című kamarakomédiáján, amely annak ellenére, hogy látszólag zárt világba, a szí­nészek közé vezette el a né­zőt, mindenki számára érthető és érvényes mondanivalója volt. S ezt a mondanivalót olyan kitűnő színészek tolmá­csolásában kaptuk, mint Sinkovics Imre, Kálmán György és öze Lajos. Érdekes kísérletként hatott a műsorban Gonda János ze­nei improvizálása Schaár Er­zsébet szobraira. Remekül szó­ba, sétálni, a sajátjukkal együtt, az otthonban lakókat. Egyszerű szülői értekezlet volt, csak éppen vasárnap, amikor a vidéki szülő is ráért a fővárosba jönni. Volt olyan gyerek, aki azelőtt nem járt Budapesten, most ő vitte édesanyját délután a metróra, megmutatni, mi minden érde­kes van a fővárosban. A leg­főbb mégis az volt, amivel a szülők hazautazhattak, a ta­nárok biztató véleménye: — Tessék büszke lenni a gyerekre, nagyszerű fiú. Em­ber lesz belőle. Ismét önálló kiállítással je­lentkezett január második fe­lében Gecser Lujza textilmű­vész. Ezúttal a Fészek Művész­klubban mutatta be a fiatal művész legújabb munkáit. Gecser Lujza öt évvel ez­előtt végezte el az Iparművé­szeti Főiskolát, azóta több íz­ben találkozhattunk nevével a textilpályázatok díjazott mű­rakoztunk Hacki Tamás együttesének vidám zeneszá­main és a maga nemében utá­nozhatatlan Vujicsics Tiha­mér zenei paródiáin. S mind­ehhez a keletet Réz Ádám kulturált, minden pózolástól mentes csevegése adta. Szí­vesen várjuk a folytatást. Mindezen erényekkel saj­nos nem dicsekedhetett a pén­tek esti Horoszkóp-produkció. Nem vitatom, hogy Zsolnai Hédi jó sanzonénekesnő, de gyenge forgatókönyvíró és mű­sorvezető. Amíg Réz Ádám nem tett mást, mint szellemes szöveggel kötötte át magazin­jának egyes produkcióit, ad­dig Zsolnai Hédi a minden tudományos alapot nélkülöző asztrológiát hívta segítségül, s magazinjának műsorszámai- I ban annyi volt csupán a kö­zös vonás, hogy előadóik a Bak jegyében születtek. Eh­hez a mesterkélt szerkesztési módhoz egy meglehetősen negédes átkötőszöveg társult. Ugyanakkor a színészek érde­kes műsorszámokkal ajándé­kozták meg a nézőt. Dokumfnluinok nyomában. Szombaton szinte egymást I követően két olyan műsort I láthattunk, amelyek a múlt dokumentumainak a felidézé­sére épültek. S bár mind a két produkció a világhírű építészről Breuer Marcellról készített film és a Sólya téri hétköznapok, a maga nemében dicséretes vállalkozás volt, ilyen gyors egymásutánd adás­ban gyengítették egymást. Pe­dig Kardos István az egyik­ben, Szepesi György a másik­ban mindent elkövetett azért, hogy minél vonzóbban és tel­jesebben idézze a múltat. Ablak a világra, a televízió nagy előnye, hogy a világ bármely tájára elkalauzolhat­ja nézőit. És gyakran él is ez­zel a lehetőséggel. Pénteken a Nysával a Karakorumban című lengyel sorozat kereté­ben Ázsia kapujával ismer­kedhettünk, szombaton Grúzia tájait járhattuk be, s némi ízelítőt kaptunk Spanyolor­szág szépségeiből, vasárnap kirándulhattunk az Alpokba, s szinte percekkel később már a Szahara forró világa tárult fel előttünk .Az isme­retterjesztésnek ez a nagyon szórakoztató formája igen kedvéit a televízió több mil­liós nézőtábora előtt. P. P. A vecsési munkásdalkör am­biciózus karnagya, Valentsík István, előzmények nélküli rendezvénysorozatot indított, a helyi tanács és művelődési ház segítségével. Az elmúlt év végén hirdette meg a Kodály népdalversenyt, az általános iskolák tanulói, a zeneiskola növendékei és a felnőtt mű-, kedvelő dalosok bevonásával. A verseny selejtezői és elő­döntői már lezajlottak — kü­lön a felnőttek és a gyerekek számára — se hónapban ke­rül sor a döntőre. A március 25-re hirdetett gálaest sokakat megmozgató nagyszabású rendezvénynek ígérkezik. A döntőbe jutott és helyezést elért dalosok műsorán kívül a zeneiskola hangszeres szólistáinak és kis kamaraegyüttesének műsorát is hallhatjuk. Több kórus is szerepel; az egyesített isko­lai, a felnőtt- és a tanárok­ból alakult énekkar, valamint a legkisebbek, az óvodások is részt vesznek a műsorban. Szerepel még a programban a nemzetiségi műsor, táncegyüt­tes és közös éneklés a hallga­tósággal, melyre a vecsésiek Vass Lajost hívták meg. Ki­állításon mutatják be a Ko­A hajdani Pannónia mai or­szágainak néprajztudósai 1973- ban, első ízben Zalaegerszegen tartják tudományos konferen­ciájukat. Az „Etnografica Pannonica” elnevezésű konfe­renciát a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte. A választás azért esett az egyre fejlődő zalai városra, mert az elmúlt években itt állították fel azt a jelentős hazai szabad­téri néprajzi' gyűjteményt, amelyben már mintegy 50 ob­jektum kapott helyet. Az ere­deti épületek és felszerelések híven tükrözik a nagy kiterje­désű néprajzi tájegység, Gö­csej lakóinak múlt századi életét, népművészetét. Az egykori Pannóniái terü­letek — Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyaror­szág — néprajza sokban ha­sonlít egymásra, a népművé­szet egyes ágai, a népszokások, s részben a népi építészet is öt éve, hogy a Nagykőrösi Konzervgyárban kialakítottak j egy kultúrkombinátot, amely- I ben helyet kapott a szakszer- j vezeti és a műszaki könyvtár is. Két tágas — összesen 140 i négyzetméter alapterületű — kényelmesen, klubszerűén, te­levízióval, lemezjátszóval, magnetofonnal berendezett helyiség áll itt az olvasók ren­delkezésére. A könyvtárak ál­lományát évente rendszeresen gyarapítják. A szakszervezeti könyvtárban tavaly 34 ezer forintért vásároltak új köny­veket, a műszaki könyvtár pedig — a gyárbeli műhelyek és osztályok rendelése alapján — évi 800—1000 kötettel gaz­dagodik. A szakszervezeti könyvtár állománya jelenleg 9 és föl ezer, a műszakié 8 és fél ezer kötet. Nyolcvanötféle napilapot és folyóiratot is járatnak. A könyvtárakban két fő­foglalkozású, és egy kisegítő könyvtárost alkalmaztak: ez­zel lehetővé vált, hogy reggel 7-től este 8 óráig fogadják az olvasókat. A Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti és műszaki könyvtárában a műszaki könyvhónapok idején, és más alkalmakból számos kiállítást, ezenkívül sok irodalomtörténe­ti előadást is rendeznek. Év­ről évre szerződést kötnek a szocialista brigádokkal: e bri­gádok tagjai közül már több mint hatszázan iratkoztak a könyvtárba. A szocialista bri­gádok kulturális vállalásainak értékelésekor a könyvtári köl­csönzést is figyelembe veszik a gyárban. Ugyancsak a — mű­szaki könyvtár szerzi be a vál- ' lalaü konzervipari szakmun­kásképző iskola tanulóinak a tankönyveket. Csaknem 1300 kötetes gyermekkönyvtár is mű­ködik, ahol még játékokat is kölcsönöznek. A nyelvtanulást pedig nyelv­leckéket tartalmazó magneto­fonszalagokkal segítik. A 3500 dolgozót foglalkoz­tató Nagykőrösi Konzervgyár­ból már több mint 1600-an iratkoztak az üzemi könyvtár­ba: tavaly több mint 36 ezer kötetet kölcsönöztek. P. A. A VALLALAT 4. sz. csiszolókorong boltjóba azonnali belépésre felvesz a szakmában jártas szakmunkásokat, nyugdíjasokat és segédmunkásokat. Jelentkezés a boltban: Budapest IV., Templom u. 4., Nagyné. I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents