Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

rtif «■eret k/ŰrlaP I9W. FEBRUAR í., VASÁRNAP P,,íl t meauei baranaolaóo ídóoh 55. ZEBEGENY Ml tures-tagadás; nem rajon­gok az értekezletekért, mégis ritka örvendeztető élménynek bizonyult az az „értekezlet”, amelybe a községi tanács ei- nöknőjének szobájában, arra jártamban belecsöppentem. Érdekes, izgalmas, lelkesítő Pedig Zebegény bizakodtató' jövőjébe vetett pillantás után érdekes és érdemes elszemlé­lődni múltján és jelenén is. A múlton, ami — ha a kőkor- szakbeli ősök nyomait figyel­men kívül hagyjuk — okleve­les adatok szerint a XIII. századig követhető. A zebegé- nyi Malom-patak völgyében máf 1251-ben bencés zárda ál­Műteremnapok a Szőnyi ▼olt, s ott, a tetthelyen, nyom­ban eredményes is. A Műsza­ki Egyetem építészmérnöki kara épületszerkezeti és rajzi tanszékének tanárai ültek az asztalnál, egyikük egyben a Dunakanyar Intéző Bizottság építészmérnök főmunkatársa, továbbá egy diplomamunkájá­ra készülő, államvizsga előtt álló ifjú építészmérnök-hall­gatónő, helyi kulturális veze­tők — és a gyógy- és üdülő­hely jellegű Zebegény község, e hivatalosan is kiemelt nya­ralóhely, jövőjét építették. Építették, szinte a szó szoros értelmében, mert a beszélge­tés tárgya a Zebegény négy körzetére vonatkozó fejleszté­si terv elkészítése volt. Még­pedig — ahogyan manapság mondani szokták: rendhagyó módon. A Dunakanyar Intéző Bizottság kezdeményezésére ugyanis a Műszaki Egyetem fent említett tanszéke vállalta ezt a feladatot úgy, hogy ifjú diplomázó hallgatói nem va­lamilyen feltételezett, elkép­zelt műtárgyról vagy műtárgy­komplexumról, hanem a Du­nakanyar különböző pontjai­nak konkrét, valóságos fej­lesztési programjára alapozot­tan készítik el diplomamun­kájukat. Az első kísérletek eredménnyel kecsegtetnek: Nagymaros rendezési tervét már kiadták, a zebegényi is­kola tavaly elkészült diploma­terve alapján sikerült a vég­leges kiviteli formát is ki­alakítani. A megfelelő ütemben reali­zálható négy zebegényi .lec­ke”: először a Szőnyi-park te­rületének rendezése, másod­szor a főtér kibővítése, ki­képzése, a hegyi község kör­nyezetébe illő építménycso­portokkal: modem vendéglő­kombináttal, esetleg ABC- áruházzal, az üdülési évad szükségletét biztosító üzlet­sorral, harmadszor a domb­hajlat magaslatán építendő szálloda vagy motel, Végül ne­gyedszer a szabadtéri színpad helyére kerülő, állandó műte­remlakásokkal is gazdagított művésztelep megkonstruálása. Az asztalra terített, hatalmas községi térképen gondolatban már ott vibrál a jövő — az el­képzelések szerint a nyár vé­gére megtekinthetők a részle­tes tervek, sőt a makettek is. Így elmesélve is pompás <^o- log ez, hát ha még hozzávesz- szük, hogy a diplomatervek a dunakanyari községek szá­mára tulajdonképpen társa­dalmi munkában készülnek el, s ha egy-egy terv értékét „na­pi áron” számoljuk, akkor Ze­begény fejlődéséhez a már megkapott iskolatervekkel együtt a Műszaki Egyetem professzorai és diplomázói egymillió forint körüli társa­dalmi munkával járulnak hozzá. Az embert néha úgy elkapja a jövő láza, hogy elfeledkezik a múltról és a jelenről. István emlékmúzeumban. (Dollingcr Erhardt felvétele) lőtt, amelyet egy négy évti­zeddel későbbi peres irat „Monasterium de Zebeguen” — Zebegényi monostor név­vel illet. De a település csak a török pusztítás után, a XVII —XVIII. században formáló­dott községgé, szőlőművelő, gyümölcstermelő lakosainak száma még a múlt században is alig haladta meg a fél­ezret Friss levegőjének, táj­szépségének, üdítő környeze­tének felfedezése — mint a dunakanyari varázsnak álta­lában — Budapest századfor­dulói nagyvárosiasodásával esik egybe* A, pesti, kirándulók vitték hírét, áz igénytelenebb, de egészséges nyaralást kere­ső polgárok hozták divatba — s a nagyon nehezen élő zebe­gényi lakosságnak századunk elején már jelentős bevételi forrása a fővárosi „idegenfor­galom”. Komfort, higiénia, s más efféle „luxus” még tá­voli álom sem volt akkoriban, a Duna menti nyaralóközsé­gek primitív ellátási és lakás- körülményeit Gábor Andor­nak és Heltai Jenőnek nem egy gunyorkás írása örökítet­te meg. Ma az alig 1300 főnyi lakosú Zebegényben kilenc vállalati és intézményi üdülő több mint félezer vendéget fogad nya­ranta, sőt mintegy 80 sze­mély a SZOT egyik üdülőépü­letében télen is „nyaralhat”. A községi lakásnyilvántartás száz körüli egyéni nyaralóról ad számot, ezekhez jönnek a kempingezők, az egy-két na­pos turisták, a fizetővendég­szolgálat igénybe vevői, s az IBUSZ hétvégi kirándulócso­portjai. Így aztán hétvégeken megháromszorozódik Zebe­gény forgalma, s ha ehhez még egy adatot sorakoztatunk, akkor meg éppen rendkívüli­nek mondható számarány ala­kul ki. A Szőnyi István Mú­zeumban — Zebegény párat­lan kincsestárában — az 1972. év folyamán 35 ezer látogató fordult meg. A községben a mezőgazdaság kihalt, iparosítás nincsen — a lakosság dolgozóinak zöme Pesten, Vácott talál munkát. Zebegény nyaralótelep, hét­végi üdülő — és mind inkább művelődési központ A központ középpontja: a Szőnyi Múzeum. A levegőben-fényben lá­gyan oldódó formák, a ben­sőséges líra, a táj átélés, a hu­manizmus XX. századi nagy magyar festője és grafikusa: az 1960-ban elhunyt Szőnyi István évtizedeken át Zebe­gényben élt és alkotott Fele­ségének halála után az ál­lam megvásárolta a mester la­kóházát, műtermekkel, beren­dezéssel, több ezernyi kép­állományával és ^a hozzá tar­tozó parkkal. A múzeummá vált épület eredeti formájában őrzi Szőnyi István otthonát, munkahelyét, a kitűnően kar­bantartott helyiségekben vál­tozó kiállításokon mutatják be a „Dunakanyar festőjének” életművét, s a látogatók meg­tekinthetik a munkásságáról, mindennapjairól élete alko­nyán készített pompás szí­nes filmet is. A múzeum au­diovizuális módszerekkel is­merteti Szőnyi művészetét, de kulturális kisugárzása a spontán és szervezett látoga­tásoknál is tágabb, intenzí­vebb. Hatókörébe tartozik a Szőnyi István nyári képzőmű­vészeti szabadiskola, festő, szobrász, grafikai és kerá­miai szakokkal, kiváló taná­rokkal és előadókkal. Az em­lékmúzeum kempingjében rendezik a zenés és irodalmi hétvége sorozatokat, ame­lyeknek vendégei víkendjü- ket Szőnyi István hatalmas al­kotásainak varázskörében, a muzsika, a literatúra és a művészetek társaságában tölt­hetik És ezzel visszakanyarodunk e barangolásunk elejére. Amikor Zebegény tervbe vett új létesítményei megva­lósulnak, belső kulturális erői tovább duzzadnak, terebélye­sednek, akkor ez a kis, de nagy akaratú község minden tekin­tetben hozzá növekszik majd a Szőnyi István alkotásainak és múzeumi utóéletének Ze­begény határain messze túl­terjedő jelentőségéhez. Az „értekezlet” heve és pre­cizitása arról győzött meg, hogy a megvalósulást a belát­ható jövő realitásának re­mélhetjük. Békés István SEGÍT a tan ács Rendszeres támogatás Pest megyében sok az idős, egyedülálló ember, s közöttük jó néhányam vannak olyanok, akik nem tettek szert nyug­díjra, egyéb öregkori anyagi támaszra, s így a köz segítsé­gére szorulnak. A községi, a városi tanácsok évről évre több embernek adnak rendszeres szociá­lis segélyt, amit bizonyít, hogy míg a se­gélyezettek száma a hatvanas évek közepén 1500 körül moz­gott, tavaly már kétezrén is jóvail felül volt Megnőtt az egy személyre havonta jutó összeg is, sbár még mindig szerény — 400 fo­rint fölött van —, de kétsze­rese annak, mint amit néhány esztendeje adhattak a taná­csok a rendelkezésükre bocsá­tott keretből. A társadalmi gondoskodás e nagyon szük­séges forintjai összességükben évente tekintélyes summát tesznek ki, s hét év alatt több mint há- romszorosára, hárommil­lióról 11 millióra növeked­tek. Tavaly ugyanis ekkora ösz- szeget fordítottak a megyében a tanácsok rendszeres szociá­lis segélyezésre, s növekedett a rendkívüli szociális segélyben részesülők száma s a nekik ki­fizetett pénz is. Kézműipari újdonságok A negyedik ötéves terv vé­gére 300 millió forintra kíván­ja növelni exportszállításainak értékét a Kézműipari Vállalat. Jelentősen hozzájárul azonban a hazai boltok választékának bővítéséhez is, így például a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalattal megállapodtak kü­lönleges finom kötöttáruk szál­lításában, s ehhez közös vidé­ki üzemet létesítenek. A Vasért ajtó és ablak hőszigete­lésére alkalmas purfixszalagot, az OMKER 5,5 millió forint ér­tékű különféle üvegtechnikai újdonságokat rendelt, a TRIÁL-lal játék- és sportcik­kek gyártására kötöttek szer­ződést, míg a Fővárosi Bútor és Hangszer Vállalat strand- és kempingárukat kért több mint 5 millió forint értékben. KÜLVÁROS - VAROS A szórakozás árnyoldalai „De mert kassább: értékedet ha bokő-hosszal mérik;...” (Soós Zoltán) Kék-Duna. A Duna felett ütköznek meg a fények. A Papsziget koromsötét, emitt a part, ha nem is úszik fény­árban, az ember csak meglát­ja, hová lép. Szentendrei ko­ra este. A moziból már kijöt­tek, csendes is lenne az utca, ha... Kék-Duna presszó. A nyári teraszon megfagyott, fonnyadt hómaradványok. Szécsi Pál lágy hangja vastag cigaretta- füst-kötegek kíséretében áramlik az ajtón át a népte- len utcára. Odabent telt ház van, telt asztalokkal. A ven­dégek többsége fiatal, az át­lagéletkor óvatos becsléssel: 25 év. Ahol a levegőnek kelle­ne lennie, ott szilárdan és át- hatolihatatlanul áll a füst. Nagy a vidámság, a wurlitzer őrjöng, leghátul pedig népes asztaltársaság énekel. Fakere­tes hangszóró közvetíti a ti­zenöt méterre levő zenegép számait. Iszonyú hangzavar. Az asztalokon végignézve látszik, hogy a sörfogyasztás figyelemre méltó, csak néhá- nyan részesítik előnyben az elegáns pezsgőspoharakban felszolgált vörös vermutot. A felszolgálónő csinos és fiatal, mosolyogva fordul az éneklő társasághoz. — Elvtársak, egy picit csen­desebben ! Igaz, abbahagyják, de a lég­kör így is karneváli. (— Mióta csinálja? — kér­deztük a felszolgálónőt. Kis grimaszt vágott. — Nyolc éve. — Hogy bírja? — Látják, csak nevetni tu­dok.) Lordok háza. Ezenkívül — hogy csak a közismerteb­beket soroljuk — használható még a Márványmenyasszony vagy a Kaffogó név is. Ez utóbbi egészen találó, mond­ván, ezek olyan helyek, ha valaki kaffogni kezd, senki­Azonnal felveszünk szakvizsgával rendelkező gépkezelőket Elba-Mixer betonkeverőhöz, Schwing betonszivattyúhoz, EDILMAC típusú toronydarura, Panther autódarura (vezetői jogosítvánnyal), kis kotrógéphez (nehézgépkezelőt), valamint gépkocsivezetőt „D” kategóriájú jogosítvánnyal. Felveszünk továbbá: AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ, BÁDOGOS, KŐMŰVES, VÍZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ASZTALOS, ÁCS, BURKOLÓ, FESTŐ, PARKETTÁS, TETŐFEDŐ, VILLANYSZERELŐ, VASBETONSZERELŐ, LAKATOS, KONNYÜGÉPKEZELÖ SZAKMUNKÁSOKAT, GÉPKOCSIVEZETŐKET, BETANÍTOTT és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), RAKODÓKAT, KUBIKOSOKAT. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. nek nem fog feltűnni. A Tak- nyos, Kispiszkos, Köpködő, Késdobáló, Kricsmi stb. elne­vezések ugyancsak rendkívül találóak, ám lassan kimennek a divatból. Szentendrén a rendőrség két hírhedt kocsmát tart nyilván. Az egyik a vasúti villasori sö­röző. Másik a Kisbéke. (Ha a névadók már jártak volna itt, már réges-régen átkeresztel­ték volna.) Eme két italbolt a garázdaság melegágya. Nem­egyszer bebizonyosodott már, hogy a városban előforduló erőszakos cselekmények e két hely valamelyikéről indultak ki. Minden kezdődik a kokká- zással, snóblival, ferblivel, snúrozással. A játékok általá­nos kísérője a túlzott alkohol- fogyasztás. A verekedés min­dennapos, s már jöhet is a rendőrség, amely hosszú „harc” után tudta elérni, hogy az említett két hely zár­óráját előbbrehozzák. Persze a rendőrségen kívül a környé­kükön lakók is bánják, hogy ez a két kocsma egyáltalán van. KokkázÚS. Aki nem ismeri a kártyát, az ebben az eset­ben a rövidebbet húzza. A kokkázáshoz csak egy darabig van szükség észre, amíg a tu­lajdonos kikészíti a lapokat, amíg néhány büdös és piszkos régi kártyát a pakliból egy- egy újabbra cseréli ki. Ha ezt megtette, nyugodt lelkiisme­rettel léphet fel a nyilvános­ság előtt, veszíteni nem fog. A játék menete ugyanis a kö­vetkező (igen egyszerű, gyöt­rődés nélkül elsajátítható): a lefelé fordított lapok hátuljá­ra ki-ki tetszés szerinti ösz- szeget rak. Ez a tét. Amelyik tét a legnagyobb értékű lapot takarta, az viszi az egész kasz- szát. Arról meg ki tehet, hogy a fehérebb, tehát az újabb la­pok mind ászok. (Ámbár ajánlatos néhány menetet biz­tatásképpen elveszteni.) Adj egy hálást! Jelenet: (— Adj egy bélást, apóca! A címzett még csak ötöd­ször van ott, nem ismeri a dörgést. — Nincs. — Nincs, csokimalac? Ak­kor gyere csak ki velem! Ki is megy, aztán, ha meg­unja a verést, egyszerre akár öt bélást — kétforintost — is ad.) Mármint mire kell a bélás? A flipperbe. Ugyanis a fejlő­dő kocsmákban a könyöklők szomszédságában megtalálható újabban ez a játék. A legna­gyobb baj az, hogy emiatt az italboltok valósággal beszívják a fiatalokat. Kémek egy po­hár sört, bedobják a kettest, körülállják a szerkezetet, a vesztes fizet és oly hamar el­szalad egy fél nap. Most újra idézem a rendőrség megbízha­tó tapasztalatát: a flipperes kocsmák látogatói között im­már sok olyan fiatal is meg­található, aki dolgozik ugyan, de pénze nincs. Vendégsereg, a törzsközön­ségen kívül sok budapesti lá­togatója is akad a rossz hírű helyeknek. Ha a fővárost „megszorítják”, ha’ gyakorib­bá válik a rendőrségi ellenőr­zés, sokan kötnek ki váratla­nul Szentendrén. Ha egy-egy rendőrségi felügyelet alatt ál­lótól megkérdezik, hol akar dolgozni, gyakran hangzik úgy a válasz, hogy Szentendrén. Idestova öt esztendeje vo­nult fel a városban a 25-ös számú Építőipari Vállalat. Dolgozói ritkán ülnek fel a fe­kete vonatra, hogy hazautaz­zanak, hiszen az ország legtá­volabbi részeiben laknak. Ve­lük is sok a gond esténként. Sokszor felöntenek a garatra, s egyszeriben határozott fellépé­sű emberekké válnak. Főként nyáron a pesti alul­járók loboncos hajú hontalan­jai is kirándulni kapnak ked­vet, amiből aztán számos kü­lön összetűzés is akad Szent­endrén. Mindenesetre ez a magyarázat a kicsavart sze­méttartókra, a Bükkös-patak­ba szórt kővirágtartókra és még sok egyébre, melyek kö­zül egyre még visszatérünk. I Érthető, hogy ez a vendég­sereg nem megy a Görögkanr csóba, a Zöldfába, vagy a Da- nubiusba szórakozni. Ott le kell ülni, s egyáltalán nem megfelelő közeg számukra, ha­mar kiutálják őket. (A Béke étterem tart legtovább nyitva Szentendrén. Pontosan éjfélig. Kicsit előbb már megjelenik az URH kocsi az étterem előtt. Utasai ki sem szállnak, csak megvárják, míg — a kocsit látva: csöndben — eloszlik a hazafelé igyekvő vendégsereg.) Monológ. (Elmondja Hájra János, aki éjszaka dolgozik a szentendrei HÉV-remizben, mint motorvezető.) — Szombaton éjjel szoktak hőbörögni. Leginkább kimeté- lik az üléseket csíkokra, aztán még csinálnak egy kanyart a bicskával és leszórják a bőrt a padlóra. Tegnap éjjel hat pad volt felhasogatva, de nem ám ilyen nudlinagyságú rése­ket ütöttek rajta, hanem, mint a karom. Higgye el, a szivem majd meghasadt, ami­kor megláttam. Persze, rög­tön le kell mindig cserélni ezeket az üléseket. A kocsi nem mehet úgy forgalomba. Tudja, mi kellene ezeknek? (megmondja)... Nem pedig ilyen szép kocsi! Micsoda em­berek lehetnek? Ezt persze nem tudjuk, lehetetlen elkap­ni őket. Hová menjenek? A fiatalok-« nak is kell szórakozni, ami le­het, hogy közhely, ám vitatha­tatlan tény. De hol szórakoz­zanak? Mert azért sokan vágy­nak olyan helyre, ahol nincs falrepesztő hangzavar, büdös és piszok, ahol biztonságban ülhetnek szívük választottjá­val, ahol nem verik őket la­posra egy bélásért. Az egyet­len hely jelenleg, ahol a tán­colni vágyó ifjú biztonságban érezheti magát, az újonnan megnyílt ifjúsági pinceklub.' Gondos válogatás után adta ki a klubvezetőség a tagsági iga­zolványokat. i Fehér Béla ' « > I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents