Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

\ 1973 FEBRUAR 4.. VASARNAP PEST HEGY '^Mtrlap Apáink Magnyitkát — mi Togliattit E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍ­TÁSUNKAT ELSŐSORBAN GÉPKOCSI-TULAJDONOS OLVASÓINK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK ÉS TERMÉSZE­TESEN AZOKNAK IS, AKIK MÉG EZUTÁN SZÁNDÉKOZ­NAK GÉPKOCSIT VÁSÁ­ROLNI — A GÉPKOCSIIPAR Újdonságaiba kívá­nunk BEPILLANTÁST NYÚJTANI. Cs'níld magad ■— a környezet szennyezése ellen Újszerű kezdeményezés Ka­nadában: megalakult egy köz­pont a környezet tisztántartá­sának gyakorlati elősegítése érdekében. A központ külön­féle könyvecskéi, ad ki, ame­lyek felvilágosítják a lakossá­got, mit ne tegyen, mivel árt­hat a környezeteinek. A jó ta­nácsok felvilágosítással szol­gálnak a legkülönbözőbb hely­zetekre vonatkozóan, háziasz- szonyoktól kezdve a gépkocsi­vezetőkig, mindenkivel igye­keznek megértetni, hogy a le­vegő, a vizek, az erdők, a par­kok — az egész emberi kör­nyezet tisztántartása általános és egyetemes emberi probléma. Nemrégiben Togliattiban- járt az amerikai gépkocsi- és űrhajógyártó-ipari munkások egyesített szakszervezetének vezető munkatársaiból álló küldöttsége. A tengerentúli vendégek több órán át járták a Volgái Autógyár műhelyeit és őszintén el voltak ragad­tatva a látottaktól. — Hihetetlen! — kiáltott fel a küldöttség egyik tagja. — Alig négy év telt el az első kapavágástól az első gépko­csiig. Jól emlékszem Leonyid Pet- kunasznak, az Autógyárépítő Tröszt brigádvezetőjének sza­vaira: — Litván vagyok — mond­ta Petkunasz. — Klajpedából érkeztem Togliattiba. Hajó­gyárban dolgoztam ott. Most pedig egy olyan brigádba tar­tozom, amelynek tagjai oro­szok, ukránok, tatárok, és ha­zánk más nemzetiségű fiai. Az autógyárat ötvennyolc­féle nemzetiségű emberek épí­tik. Ebben rejlik üzemünk titka. Az ötéves terv egyik legna­gyobb építkezését sok ezer szál fűzi valamennyi szövet­ségi köztársaság üzemeihez, tudományos kutatóintézmé­nyeihez. S itt meg kell ne­veznem egy számot. Gondolják csak el: az ország mintegy 1700 üzeme szállított és még ma is szállít különböző anya­gokat és alkatrészeket a Vol­gái Autógyárnak. Alma-Atá- ból villamos berendezés érke­zik, Jerevánból szivattyúk, Lvovból rakodógépek, Rigá­ból festék, Kisinevből hidro- emelők... Vannak építkezések, ame­lyek iránt általános érdeklő­dés nyilvánul meg. Ilyen volt a Dnyeprogesz és az Amur menti Komszomolszk a har­mincas években, a nácik által lerombolt Sztálingrád a negy­venes években, Bratszk az öt­venes esztendőkben. A hatva­nas években, pontosabban 1987-ben ilyen országos mé­retű építkezés volt a Volgái Autógyár építése. A Kujbisev- hidrosztroj, a városi pártbizott­ság és a városi tanács, a Kom- szomol-szervezetek címére rengeteg levél érkezett. „Le­szereltünk a katonaságtól. Sze­retnénk a Volgái Autógyár­ban dolgozni ...” „Most fejez­tem be az iskolát, s Togliatti­ba utazom ...” „Szeretnék most ott lenni, ahol nehéz munka folyik. Hajlandó va­gyok önöknél bármilyen mun­kát elvállalni...” Aligha akad az országban megye vagy vidék, autonóm köztársaság vagy nemzetiségi körzet, amely ne küldte volna el képviselőit Togliattiba. És a sztyeppe kellős közepén a földből nőttek ki a műhelyek. Az egyik ilyen műhely hosz- sza két kilométer, szélessége ötszáz méter. Mindezeket a termelőhelyiségeket rövid idő alatt kellett felépíténi. S a gyárba négyezer, kiválóan képzett szakember érkezett. Lépjenek be a főépületbe, és márvány borítású paneleket, falakat láthatnak. Beszélgetés közben megemlítik önöknek a grúz származású Giva Revi- zasvili mérnököt, s hozzáte­szik: „Évszázadokra szólót al­kotott!” Eszembe jut az egyik tavasz. Súlyos megpróbáltatáson ment keresztül akkoriban az építke­zés. Árvíz öntötte él az uta­kat. A víz azzal fenyegetett, hogy elönti a hatalmas katla­nokat, amelyekben az alapok betonozása folyt. Az árvíz napjaiban a • rohambrigádok egyetlen órára sem hagyták el munkahelyüket. Senki sem kérte őket erre. Az emberek szívükre ■ 'hallgattak. Azt mondták: Ismerjük a helyze­tet, majd felvesszük a harcot az elemi erőkkel. Amikor a földmunkák ke­rültek előtérbe, új munkahő­sök tűntek fel. Köztük olyan kommunista brigjidvezetők, mint az orosz Viktor Bikov és az ukrán Iván Remigajlo. Ja­vasolták, hogy hozzák létre a komplex, gépesített brigádo­kat, amelyeknek tagjai vol­nának az exkavátorkezelők, gépkocsivezetők és bulldózer­vezetők. Ezzel véget vetettek a szállító- és rakodógépek rendszertelen munkájának. Együtt dolgozva csaknem a kétszeresére -növelték a mun­katermelékenységet. A bri­gádvezetők kezdeményezését nagyra értékelték: Bikovot Lenin-renddel, s barátját, Re- migajlót az Októberi Forra­dalom-renddel tüntették ki. Amikor megindult az autó­gyár építése, minden munka­helyen ilyen szövegű plakátok függtek: Apáink Magnyitkát, mi autógyárat építünk! A volgai autógyáróriás egyre te­rebélyesedik. Nincs messze az idő, amikor üzemelni kezd a gyár harmadik részlege. S amint elkészül az egész gyár, segít majd a másik autógyár- óriás, a Kámai Gépkocsigyár fejlődésében. N. Obolonkov, a togliatti városi pártbizottság első titkára Közlekedési paradicsom,.. Málta szigetén olyan a köz­lekedés, amilyen talán sehol másutt korunkban. A szigeten autóbuszok közlekednek, ame­lyek mindeji, bármely kis köz­ségben is megállnak, s minden község között van összekötte­tés. Az autóbuszok 10 percen­ként közlekednek. Ólom a levegőben A föld atmoszférájában majdnem mindenütt kimutat­ható ólom túlnyomórészt autó- kipufogó-gázokból származik — mutatták ki az izotópana- lízises kísérletek. Houstonban, Denverben, Bostonban, Mün­chenben, Párizsban, San-Die- góban, Los Angelesben, Bern­ben, San Franciscóban és Bangkokban végzett vizsgála­tok szerint az ólom izotóp­összetétele az egy helyről szár­mazó levegő-, talaj- és ben­zinmintákban közel azonos. És a levegőben levő ólom mennyisége állandóan nő! Kli­nikai vizsgálatok szerint már viszonylag kevés ólom embe­reknél — különösképpen gyer­mekeknél — a központi ideg- rendszer zavarához vezethet, és kifejezett mérgezést okoz­hat. Azt, hogy a nagyvárosok le­vegőjének ólomszennyezettsé­ge a kipufogókból belekerülő ólomtól már eléri azt a fokot, amely mérgezést okozhat, be­> KÖNYVTÁR AZ ÚTIPOGGYÁSZBAN Ha valaki elutazik, becsomagolhat könnyűszerrel akár egy fél könyvtárra való olvasnivalót. Nem lesz nehéz a bőröndje sem, mert a könyvek lapjait mikrofilmre felvéve egyetlen le­velezőlap nagyságú filmre egy 325 oldalas könyv fér el. Nem okoz gondot a mikrofilmről való olvasás sem: az amerikai Bell and Howell, továbbá a Kodak cégek egy „mini leolvasó- készülékkel’’ jelentek meg a piacon. A leolvasókészülék alig valamivel nagyobb egy könyvnél. Nagyfeszültségű autótranszformátor Autójavító szerszámok A Tatár ASZSZK fővárosában, Kazanyban működő, ga­rázsberendezéseket gyártó kis üzem szerszámkészleteit 49 országban vásárolják, többek közt a szerszámipar olyan felleg­váraiban, mint például Svédország, Anglia, Franciaország vagy Olaszország. A vállalat az „Atvoexport” egyesülés tagja, és az autójavító szerszámok egyik legnagyobb szállítója. Az üzem jelenleg 32 különböző fajta szerszámkészletet gyárt az autó­szervizek számára. A legnagyobb készlet 60 szerszámot tar­talmaz. A kazanyi üzem termékei iránt mindenütt oly nagy a ke­reslet, hogy a piac a termelés tízszeres növekedése esetén sem telítődne. Az üzem főmérnökének véleménye szerint a siker magyarázata abban rejlik, hogy a szerszámok igen tartósak, jól alkalmazhatók s ráadásul olcsóbbak más országok termé­keinél. Mivel a termelés lehetőségei gyorsan túlnövik az üzem kereteit, várható, hogy hamarosan átépítik és kibővítik ezt a kazanyi üzemet. Nagy hidegben még a legjobb akkumulátorral is nehéz a reggeli indítás, különösen nagy fordulatszámú motorok eseté­ben, amelyekből pedig egyre több van az utóbbi időben. Az indítómotor működtetéséhez nagy áramerősség szükséges, s ez a hidegtől is legyengült akkumulátort nagyon igénybe veszi, olyannyira, hogy nem marad elég „ereje” a megfelelő gyújtó­szikra képzéséhez. A Bosch gyár kutatói úgy segítettek ezen a problémán, hogy újfajta, a szekunder tekercsen különlegesen nagy fe­szültséget adó — tehát erőteljesebb gyújtószikrát eredményező — transzformátort szerkesztettek. Erre a nagyfeszültségű szik­rára csak a motor megindulásának első pillanataiban van szük­ség, ezt követően egy relé előtét-ellenállást iktat a gyújtótrafó áramkörébe, amely meggátolja, hogy a feszültség túllépje a 30 000 voltot A motor néhány perces járása után helyreáll az egyen­súly: az áramszolgáltatást a dinamó látja el, az akkumulátor lassan kezd „magához térni”, miközben még utántöltést is kap. Kazahsztáni benzin Alig fél év alatt Kazahsz­tán benzintérmelése másfél- szeresére nőtt. A kimagasló teljesítmény jórészt az Urai­folyó deltájában levő Gurjev kőolaj-feldolgozó üzemében létrehozott új technológiának a következménye. A vállalat a Mangislak-félszigeten és az Emba folyó völgyében elterü­lő lelőhelyekről kapja a kő­olajat. Mangislakról a nagy, paraffintartalmú olaj 7 km-es speciálisan fűtött csővezeté­ken jut el az üzembe. A kazahsztáni termelőbázis bővítése tovább folyik. Gur- jevben új, nagy oktánszámú benzint gyártó finomítóberen­dezés építését kezdték meg. Ez az üzem fogja ellátni üzemanyaggal többek között a Volga menti Togliattiban ké­szülő Fiat gépkocsikat is. Dél-Kazahsztánban, a fel­szántott szűzföldek szélén még két, hasonló minőségű benzint előállító üzemet szándékoznak építeni. Termelésük nemcsak Kazahsztán gyorsan növekvő autóparkját, hanem Közép- Ázsia köztársaságait is ellátja majd üzemanyaggal. bizonyította egy vizsgálat, amelyet a New York-i állat- kert egyes állatain végeztek. Az elmúlt év novemberében minden látható ok nélkül ki­múlt egy 11 hónapos leopárd. Röviddel utána megbénult ikertestvére. Nála sem tudták, eddig ismert betegség tüneteit felismerni. Végül a toxiko- lógusok az állat vérében olyan mennyiségben találtak cinket és ólmot, amivel a megbete­gedés magyarázható volt. Ez­után megvizsgálták az elhul­lott leopárd, valamint az előt­te kimúlt különböző állatok — hüllőktől a majmokig — konzervált részeit. Ezeknél is magas ólomtartalmat tapasz­taltak. További vizsgálatok egyes állatok ketreceinek va­sát fedő festékben elvétve ta­láltak ólmot, viszont megle­pően magas ólomszennyező­dést mutatott az állatkert pá­zsitja, növényei és talaja. A kimutatott mennyiség megha­ladja az autósztrádák szegé­lyeinek ólomszennyezettségét is. Megállapították, hogy ,$z állatok szervezetébe került ólóm túlnyomó része csakis autókipufogó-gázokból ered­het, miután ott is tapasztaltak mérgezést, ahol az állatok ket­recét teljesen ólommentes fes­tékkel mázolták. Egérteteme­ken végzett vizsgálatok is alá­támasztották azt a feltevést, hogy az állatokat a levegő­ben levő ólom mérgezte meg: az állatkertből és az állatker­ten kívülről származó egerek egyaránt erősen ólommérge­zettek voltak. Száz lóerős Volvo A Volvo gépkocsi azon kevesek közé tartozik, amelyért még a nyugati világ autóval túltelített piacán is „sorba kell állni” egy ideig. Jó hírnevét kiváló minőségével, vívta ki az évek során. Karosszériája a legidőtállóbak közé tartozik, mo­torja és futóműve kiváló anyagból készült, nagy élettartamú és pontos munka. A Volvo cég konstruktőrei a biztonsági fel­tételek megteremtésével már jóval a mostani világméretű ak­ciót megelőzően is foglalkoztak. A Volvo gyárnak a képen látható 1973. évi modellje mo­torkonstrukciós szempontból alig tér el az előző évek típusai­tól. Felépítménye viszont már az elmúlt évek kísérletei során kikristályosodott biztonsági tapasztalatok felhasználásával ké­szült: a benne ülő még 80 km/óra sebesség esetén is túléli a frontális ütközést, ha biztonsági övvel be van kötve. A bizton­ság mellett nagy súlyt helyeztek a fokozott kényelemre is: lég­kondicionáló berendezés teszi kellemessé az utastér mikro­klímáját. Motorral a hómezökön A motoros szánok vagy „hó- mobilok” ma már nélkülözhe­tetlen közlekedési eszközök a nagy kiterjedésű hóborította vidékeken. Segítségükkel olyan helyre is el lehet jutni, ahová azelőtt csupán kutya­vagy rénszarvasszánok szállít­hatták csak el az embert. Az USA, Kanada és Alaszka hó- mobilállományát több mint két és fél millióra becsülik, de rendkívül népszerűek a moto­ros szánok a Szovjetunióban és az észak-európai országok­ban is. A képen látható „Lynx—40” típusú hórobogó finn szakem­berek konstrukciója. Az egy- vagy kétszemélyes jármű 20 lóerős motorjával nagy teher vontatására is alkalmas. A gu­mihevederes lánctalpak talaj­nyomása mindössze 28—30 gramm/cm3, kevesebb, mint egy síelő emberé, figyelembe vélve a jármű 160 kg-os önsú­lyát. így a „Immobil” vastag hórétegen is a besüppedés ve­szélye nélkül siklik maximá­lisan óránkénti 65 km-es se­bességgel. A gyártásellenőrzés során a „Lynx—40” minden egyes alkatrészét mínusz 40 C fokos hőmérsékleten próbál­ják ki. A motoros szánoknak külö­nösen az erdészek és a vadá­szok, a távvezeték karbantar­tói, a mentőszolgálatok alkal­mazottai veszik jó hasznát, de az utóbbi években sportcélok­ra is tömegesen kerülnek for­galomba hórobogók. i 4 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents