Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
1 1973. FEBRUAR 25., VASÁRNAP PEST HBCtBl ^JCirlap 7 Narrátói napjainkig A haditechnika fejlődése a Szovjetunióban f FEBRUAR 23-ÁN ÜNNEPELTÜK A SZOVJET HADSEREG NAPJÄT, EBBŐL AZ ALKALOMBÓL ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN A SZOVJET HADITECHNIKA ÚJDONSÁGAIBÓL MUTATUNK BE NÉHÁNYAT OLVASÓINKNAK. Halálos f „darázscsípés” A gépkocsi gyorsaságával ji A szürke haj ebest felett ezüstösein, csillogó rakéta lebeg, daruk emelik az indítótartályok felé. Hozzáértő matrózkezek irányítják helyükre a félelmetes fegyvereket. A raikétás gyarsnaszádok készülnek harci gyakorlatra. ■ Nagy meglepetést keltettek megjelenésükkel eziek a fürge, első látásra parti őrhajónak tűnő naszádok. Távirányított szárnyaslövedékeik jelentős hatótávolságukkal és nagy találati pontosságukkal élőkelő helyezést biztosítanak a szocialista hadseregek haditengerészeti flottájában a gyorsna- szádoknak. A nyugati tengeri hatalmak most fejlesztik csak ki hasonló felszíni hajóikat. A hajók rendeltetése elsősorban a nagy méretű vízfelszín! célok megsemmisítése a parttól távol. A hajók irányítása és szárnyas lövedékeik indításának előkészítése teljésen automatizált. Felépítésük és korszerű fedélzeti berendezésük, elektronikus műszerparkjuk bonyolult időjárási viszonyok között is alkalmassá teszik őket harcfeladataik sikeres megvalósítására. A gyorsnaszádok idegközpontja az elektronikus vezérlőterem, melynek műszerei a beérkező adatok alapján felkutatják a célokat, követik azokat és a kellő pillanatban indítják a szárnyas lövedékeket. A rakétalövedékek indítás előtt a hajófedélzet két oldalán, hermetikusan zárt tartályokban várják a parancs- jelet. A cél megközelítéséig a gyorsnaszádtól érkeznek a távirányított parancsjelek. A gélközeiben a szárnyas lövedék önirányításra tér át és fedélzeti célkoordinátora teljes pontossággal kormányozza az álló vagy mozgó céltárgyra. A rakétás gyorsnaszádok találó elnevezés alatt vonultak be a NATO-hadseregek „gond- gyűjt'eményébe”. A két indítótartályos, kisebb naszád a „SZÚNYOG” közúti járműveknek is becsületére váló, 80 km-es óránkénti sebességgel hasítja a vizet. Messzire ható rakétái mellett ikercsövű légvédelmi gépágyúk egészítik ki fegyverzetét. A négy indítótartályos „DARÁZS” csapásmárö ereje érthetően nagyobb, sebességben pedig alig marad el kisebbik társától. Mozgékony, nagy pontoss ágú szovjet rakéta önjáró változata. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a világ első proletárállamában haladéktalanul hozzákezdtek a Vörös Hadsereg fejlesztéséhez, az új hadtudomány alapjainak lerakásához. Lenin elmélete alapján M. V. Frunze, M. V. Tu- hacsevszkij, B. M. Szaposnyikov, A. A. Szvecsin tevékenyen járult hozzá a hadtudomány fejlesztéséhez, a haditechnikai eszközök széles körű alkalmazásához. A Vörös Hadsereg először 1918. február 23-án, Pszkov és Narva alatt mért megsemmisítő csapást a császári német hadakra, s az intervenció ellen vívott első sikeres harc és a Vörös Hadsereg első ezredéinek megalakulása emlékére ez az időpont lett a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napija. A második világháború előtti időszakban az ipari nagyhatalommá vált Szovjetunió nagy gondot fordított fegyveres erejének növelésére, harci eszközeinek tömeges előállítására. Mindez azt eredményezte, hogy a nehéz- és légvédelmi tüzérség gépi vontatásra tért ót, növekedett a könnyű-, a közepes, valamint a nehéztüzérség száma, s fokozódott a könnyű-, közepes és nehézharckocsik gyártása. 1939-ben megjelentek az első KV típusú nehézharckocsik, és gyártani kezdték a legendás T—34-es közepes harckocsikat. Hasonló színvonalú fejlődésen ment keresztül a légierő, valamint a tengeri haderő is. A Nagy Honvédő Háborúló! napjainkig A Nagy Honvédő Háború forradalmi változásokat eredményezett a haditechnikai eszközök fejlesztésében, s mindez a rakétatüzérség (Katyusa), a páncéltörő, légvédelmi és rohamtüzérség gyors ütemű fejlesztését eredményezte. A szovjet légierő — a kezdeti nehézségek után — 1943 tavaszától a Kubányért és Kurszkért vívott csatákban szétzúzta a Luftwaffét és elhódította a légi fölényt, melyet a háború befejezéséig megtartott. A haditengerészeti flotta hatékonyan működött együtt a frontokkal a partmenti támadási irányokban. A második világháború befejeződése után, a vezető imperialista hatalmak által kirobbantott nemzetközi feszültségek szükségessé tették, hogy a Szovjetunió tovább korszerűsítse fegyveres erejét, harci technikáját. A haditechnika fejlődése, a hadügy kibontakozó forradalma eredményeként megváltozott a fegyveres erők struktúrája, a haderőnemek szerepe és rendeltetése. Az ellenség megsemmisítésének legfontosabb eszközévé a rakéta-atomfegyverek, a fegyveres erők harci alapjává pedig a hadászati rakétacsapatok váltak. Mindez hatással volt a szárazföldi csapatok szerepére, rendeltetésére, azonban nem csökkentette a szárazföldi csapatoknak a korszerű háborúban játszott szerepét és jelentőségét, csupán átalakította azt. A szárazföldi csapatok egy minőségileg új fegyvernemmel, a hadműveleti, harcászati rakétacsapatokkal gyarapodtak. A szovjet tüzérsiég jelenleg is rendelkezik az ágyúk, tarackok, páncéltörők és aknavetők leghatásosabb for- máival, jelentősen fokozódott azonban mozgékonyságuk, lő- távolíságuk és tölteterősségük, nem is beszélve az irányítható páncéltörő rakétáról. , A szovjet légierő a korszerű technika minden vívmányával rendelkezik. A légi haderőnem sugárhajtású, hangsebesség feletti gyorsaságú repülőgépei nagy tűzerejű rakéta- és gépágyú fegyverzettel vannak ellátva. Ezeket a gépeket olyan rádióelektronikai berendezésekkel szerelték fel, melyek lehetővé teszik az éjjel és nappal, bármilyen időjárási viszonyok közötti tevékenységet. A szovjet sugár- hajtású repülőgépek köny- ny-an elérik a 2500—3000 kilométeres repülési sebességet és a 30 kilométeres repülési magasságot. A szovjet flotta fejlesztését az atomenergia széles körű felhasználása és a rakéta- nukleáris harceszközök sokaságának rendszerbe állítása szabta meg elsődlegesen. Létrejött a gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú, óriási erejű fegyverekkel felszerelt atomtengeralattjáró flotta, melyek úszó egységei hetekig képesek nagy mélységben, több tízezer kilométeres távolságot behajózni. Új technika A páncélozott szállító- és harcjárművek, valamint a különböző típusú harckocsik páncélvédettségükkel, tűzerejűkkel, mozgékonyságukkal nemzetközi szinten is kivívták maguknak a legteljesebb elismerést. A szovjet gépkocsizó lövészegységek automata fegyverekben, páncélozott szállító járművekben, harckocsikban, rádióban, többszörösen felülmúlják azokat az egységeket, amelyekkel a szovjet hadsereg a honvédő háború kezdetén rendelkezett. A légvédelmi csapatok mozgékony' légvédelmi rakétakomplexumokkal vannak felszerelve, s mindezeken túlmenően több csöves önjáró légvédelmi eszközökkel és automatizált tűzvezető berendezésekkel is rendelkeznek. A műszaki csapatok technikai felszereltsége lehetővé teszi a harctevékenvségek biztosításával kapcsolatos legbonyolultabb feladatok teljesítését is. A teljességre való törekvés igénye nélkül bemutatott haditechnikai fejlődés egyértelműen bizonyítja, hogy a szovjet hadsereg az egész világ által elismerten a leghatalmasabb katonai erőt képviseli a világon. „Ölbe vett“ harckocsilöveg Menetközben is találatbiztos A „DARÁZS” kieresztifullánkját. A stabilizator menet közbeni tüzelést biztosít A terepen gördülő harckocsi mozgása igen bonyolult. A kereszt-, hossz-, és a függőleges tengely körül bólintó, billegő és szitáló mozgást végez. Ezek a zavaró lengések többé- kevésbé befolyásolják a menet közben leadott lövések pontosságát. Olyan berendezésre van tehát szükség, aillely folytonosan stabilizáló, a zavaró lengések okozta kitérő nyomatékkai megegyező nagyságú, de azzal ellentétes irányú nyomatékot állít elő. Ezt a feladatot látja el a harckocsilöveg stabilizátora, amely megkönnyíti az írányzást, a harckocsitest lengésekor is adott helyzetében tartja a lövegcsövet. A lövegstabilizátor legfontosabb egysége a pörgettyű, más néven giroszkóp, amely különleges sajátosságai következtében mint mérő- és vezérlőelem működik. A pörgettyű csuklósán felfüggesztelt, szimmetria-tengelye körül igen gyorsan, több tízezres fordulattal pörgetett test, amely minden más helyzetváltozásnak ellenáll, és igyekszik mindhárom tengelyének irányát megtartani. A pörgettyű házát mindig arra a tárgyra erősítik, amit stabilizálni kell. A pörgettyű és házának tengelye között a stabilizálandó tárgy minden helyzetváltoztatása szögeltérést okoz. A pörgettyű segítségével a zavaró mozgásnak nemcsak az irányát, hanem nagyságát is le lehet mérni. Az eltérés jelzésének megfelelő felerősítésével a harckocsilöveg irányzógépcihéz ellen- vezérlés vezethető be, s ily módon a torony vagy a löveg a zavaró lengést megelőző helyzetbe automatikusan visszaállítható. A stabilizáló berendezés segítségével tehát a harkocsifegy- verzettel menet közben is találatbiztosan tüzelhetünk. A lö- vegstabilizátorral felszerelt harckocsijaink előnye tehát, hogy a terepen haladva is képesek egyidejűleg kihasználni mozgékonyságukat és tűzerejűket. Lokátorirányítású gépágyú Lebegő harcjárművek Lokátorirányítású „légi ostor” A helyben vagy haladás közbeni lebegés a talaj feletti mérsékelt magasságban légpárnán vagy légfilmen a talajhatásnak köszönhető, vagyis annak a járműfenék alatti légrétegnek, amelynek nyomása a környező légkörénél nagyobb. A jármű felemelkedésekor keletkező résen át kiáramló sűrített levegőt állandóan pótolják és ezáltal a talaj és a járműfenék közötti távköz fenntartható. így kellő formában hozzáillesztett hajtó- vagy tolóerővel mozgó járműhöz jutunk. Az első személyzetes kísérleti légpárnás jármű 1959-ben készült el. Eredetileg 3,5 tonna súlyú volt, 45 km/óra sebességet ért el és 45 cm-nél alacsonyabb hullámzást, vagy 15—25 cm magas földi akadályokat küzdhetett le. Továbbfejlesztett változata 7 tonnás volt, 110 kmJó sebességgel haladhatott, rugalmas kötényének javított kivitele következtében már 1,2—1,5 m-es hullámzásban is közlekedhetett. Egy 37 tonnás légpárnás járművel szereztek ismereteket a különböző katonai alkalmazások területén: csapat- és járműszállítás, tengeralattjáróelhárítás és navigációs műszerek kipróbálása szerepelt a kísérletek között. A légpárnás járműveken a ventillátorral előállított légpárna csak a jármű emeléséhez szükséges felhajtóerőt biztosítja. Az előrehaladáshoz a repülésben használt húzóvagy tolóerőt előállító hajtóműveket kell alkalmazni, többnyire légcsavarral. A légpárnás járművek lé1- nyeges előnye a nagy vízi menetsebesség és a kétéltű tulajdonság. Nyugodt vizen a légpárnás jármű sebessége a szokásos hajókét jóval túlszárnyalja. Alacsony talaj nyomása következtében vizen, homokon, mocsáron, jégen és havon egyaránt közlekedhet. Az általa keltett nyomás-, hang- és mágneses energiát olyan alacsonyan tarthatják, hogy a szokásos földi és tengeri aknák működtetését nem váltja ki. Jelenleg még hátránya a magas üzemanyag-fogyasztás: az üzemanyag a jármű teljes súlyának mintegy negyedét teszi ki 8 órás menetidőre számítva. Másik hátránya, hogy lejtőmászó képessége korlátozott. Határ- és folyamvédelem, harci felderítés, páncélelhárítás és csapatlégvédelem, sebesültszállítás, műszaki felderítés, stb. területén számíthat elterjedésre a légpárnás jármű a fegyveres erőknél. Felfegyverzett katonai légpárnás jármű. A szovjet haditechnikusok fejlesztési kihagyások nélkül jutottak el a csapatlégvédelem csöves fegyverei jelentőségének felismeréséhez. Négycsövű önjáró légvédelmi gépágyús fegyverrendszerük olyan alapvető tulajdonságokkal büszkélkedhet, mint a nagy terepjáróképesség, a páncélvédettség, a magas tűzteljesítmény és a rövid tűzkiváltási idő. A nagy mozgékony- ságú, lánctalpas, páncélozott alvázra épített forgótoronyban helyezték el a négycsövű légvédelmi gépágyút, melynek tűz- gyorsasága ily módon eléri a percenkénti 4000 lövést! Számoljunk egy kicsit! 4000 lövés percenként, azaz 67 lövés másodpercenként: ennyi lövés hagyja el a négy csövet a hangsebesség háromszorosával. Ez annyit jelent, hogy egy másodperc időtartamú tűzcsapás nyomán 12 kilogrammnyi robbanórepesz-lövedék rajzik a céltárgy felé. Az önjárólöveg körzetéből nézve igen látványos a fényjelző lövedékek mozgása, akárcsak egy tűzijáték-rakéta sokcsillagos sziporkázása. A támadó repülőgép pilótafülkéjéből már kevésbé megnyugtató látványt adna a lövedékraj, ha a fényjelzés onnan is látszana. A lövedékek célban kifejtett hatásának a legszilárdabb felépítésű légijármű sem képes ellenállni, melyet a rombolás mellett még a tűz is hatalmába kerít. Csapatlégvédelmi önjáró lövegűnk tüzének pontosságát rádiólokátoros tűzvezető berendezés szavatolja. A nagy mérési pontosságú rádiólokátor adatai alapján, az elektronikus lőelemképző, tévedhetellenül irányítja a négy tűzkígyót, a támadó légi ellenségre. A rádiólokátor sötétségen, ködön, vagy felhőn egyaránt áthatoló sugárcsápja már messziről kifürkészi a közeledd légi ellenséget. A négycsövű légvédelmi önjáró löveg a csapatlégvédelem széles harceszközskálájával együttesen, tehát biztonságosan oltalmazza a szocialista hadseregek szárazföldi csapatait. \ i *
