Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

1973. FEBRUAR 25., VASÄRNAP “‘‘sbHXrityj 5 Ú] termékek kooperációban Kapcsolat tizenöt országgal Az üzemvezető „titka” MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK : Néhány év alatt jelentős termelőüzemmé fejlesztette po- mázi telepét az írószer Szövet­kezet, s ennek, valamint az át­gondolt gyártmányfejlesztési munkának a következménye, hogy akár a korábbi eszten­dőkben, úgy tavaly szintén nö­velhették a kivitelt. Partne­reik között most már tizenöt ország cégei szerepelnek, s a piaci kapcsolatok bővítését se­gítették a kooperációs megálla­podások is. A már haszonnal kamatozó együttműködések meilé — mint amilyen az oszt­rák Sax és az amerikai Scripto céggel alakult ki — tavaly újabb sorakozott feL > Ei a milánói Major cég­t gel jött létre, s négy színű fém golyóstoll ak gyártá­sát teszi lehetővé. Föntebb említettük a Sax- kooperációt. A bécsi céggel kö­zösen készített kis irodagépek kapós terméknek bizonyultak, s most újabb típusokkal bőví­tik a választékot, így h egyező- gépek és ipari fűzőgépek elő­állításának lehetőségét vizs­gálják. Növekvő szerepe lesz az értékesítésben az ugyancsak tavaly létesült kooperációs kapcsolatnak, az irídium- és más tollhegyek előállításának. Az írószer Szövetkezet a tel­jes termelés hatvan százalékát külföldön adja el, a legna­gyobb vevő a Szovjetunió és A termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok jór észében túljutovtaik már a múlt esz­tendő eredményeinek értéke­lésén, a zárszámadó kögyűlé- sekan, s most már csaknem mindenütt azt latolgatják, vajh mit hoz 1973? Mert so­kat tesz az előrelátás, a pon­tos tervek, ám az eredmény igeirí lényeges előfeltételét, az időjárást például nem tudják megtervezni. Éppen ezért fon­tos, hogy az egyéb tényezők­re biztonsággal számíthassa­nak, hiszen akad más feltétele is az eredményességnek. Min­denekelőtt az, hogy legyen mit elvetni. Mi a helyzet hát a tavaszi vetőmagellátás terén ? A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat monori köz­pontjának illetékesei elmon­dották. hogy a termelőszövet­kezetek egyre korszerűbb ag­rotechnikát alkalmaznak, mindinkább az intenzív ku­korica és ka'ászos növények termesztése kerül előtérbe. A nagy hozamú hibridkukorica- fajtákból a vetőmagigény Pest megyében körülbelül 160—165 vagon. S bár előfor­dulhat, hogy némely fajtából csak korlátozott mennyiséget juttathatnak a gazdaságoknak, fennakadás azonban nem lesz a vetömagellátásban. Aprómagvak kínálatra A vállalat azokra a terme­lőszövetkezetekre is gondolt, amelyek eddig nem rendelték meg a tavaszi vetőmagot — a megye gazdaságainak mintegy harmadrésze tartozik e cso­portba — s a részükre szüksé­ges tételt is elraktározták. A tsz-ek megrendelését köve­tően azonnal szállítani tudják Csehszlovákia, a tőkésországok közül pedig Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság és Dá­nia. Tavaly a kivitel 1971-hez mérten harminc százalékkal növekedett, s meghaladta a százmillió forintot. Idén az ex­port további bővülésével szá­molnak, s terveik szerint a tőkésországokba 250—300 ezer dollárért, míg a szo­cialista partnereknek há­rommillió rubel értékben szállítanak írószereket és irodai kisgépe­ket Magyar gyár készíti a betonoszlopokat A Komplex Külkereskedelmi Vállalat félmillió dollár érté­kű szerződést kötött a szíriai elektromos művekkel komp­lett vasbetonoszlopgyár szál­lítására. Ez egyben a vállalat első ilyen jellegű exportmeg­rendelése. A vasbetonoszlopgyár kapa­citása — egyműszalkos terme­lés esetén — egyelőre évi 2500 villamos-távvezetékoszlop lesz. Ennél jóval nagyobb kapaci­tású vasbetonoszlopgyár fel­építéséről is rövidesen tárgya­lások kezdődnek néhány iráni és Bangla Desh-i céggel Az ófaluban levő száz avar kori sírhalom ellenpontozásá­ra az elszánt olajosok legalább ugyanannyi kisebb-nagyobb, karcsúbb-mackósabb tornyot emeltek. Aki először jár itt, azt hiheti: megannyi Bábel tor­nya; juszt is eljut az ember az égig. Valójában rend van ezen az ihletett tíz négyzetkilométe­ren, feszes, igazi rend: kide­rül a második pillanatban. A szemerkélő esőben a fe­hérre mázolt GAZ, a helyi URH-s taxi a gyári bekötő úton könnyedén dacol a Duna felől újra és újra támadó szél­lel. Pilótája, úgy tűnik, bekö­tött szemmel is eltalálna az irodaépülettől mintegy két ki­lométerre levő új óriáshoz, a tavaly december 20. óta ter­melő 3 millió tonnás üzem­hez. A 3 milliós üzem vezetője, pontosabban Közép-Európa legnagyobb kőolaj-feldolgozó desztillációs üzemének a ve­zetője a külső megjelenésében diákosan törékeny, mindössze 31 esztendős Szabó Zoltán ve­gyészmérnök. Az olajtanszéken Ez a történet is úgy kezdő­dik, mint a legtöbb népmesé­ben. Szabóéknál Vasvár ott gyors egymásutánban három fiú és egy kislány született. Az múlt évi esős időjárás követ­keztében nem tudtak vetőma­got tárolni, de a vállalat meg­felelő importtételrői gondos­kodott. Essék szó a kertészeteik ve­tőmagellátásáról is, hiszen ez a téma egyaránt érdekli a több ezer holdas termelőszö­vetkezet és a talpalatnyi há­zikert gazdáit. A fölmérések szerint a nagyüzemi áruter­melés exportigényeinek meg­felelő fajtákból nagy válasz­ték került forgalomba máraz elmúlt években, s nem volt hiány a háztáji gazdaságok, kiskertek kívánalmainak meg­fej élő vetőmagvakból sem. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat idén is gondoskodott a zöldségmagvakról, szükség esetén importtal is. szükségük Ésszerű kívánalom ez, s nemcsak az AGROKER lesz ludas abban, ha esetleg aratásddőben egy-egy nehezen előteremthető szerkezet miatt napokig állhat némely gép. Kis csomagban is A kereslet ingadozásait a vállalat igyekszik jó előre föl­mérni. Az előzetes becslések szerint például az idén 5—6 százalékkal több műtrágyát vásárolnak majd a gazdasá­gok, mint az elmúlt évben. Eszerint várhatóan 135 ezer tonna nitrogén-, 120 ezer ton­na foszfor-, 60 ezer, tonna káli- és 32 tonna komplex műtrá­gyát szállítanak majd a ter­melőknek. Az előző év tapasz­talatai alapján számítanak arra is az AGROKER-nél, hogy mind több kiskerttulajdonos igyekszik szakszerűbben és több zöldségei, gyümölcsöt ter­melni, s így a kis csomagolású műtrágyából idén többet kell forgalomba hozni, mint a ko­rábbi években. Előreláthatóan 30 százalék­kal nő a gazdaságoknak szál­lítandó növényvédő szerek mennyisége. Számos, koráb­ban külföldről beszerzett és jól bevált növényvédő szer, azonos összetételben, de im­már hazai készítményként ke­rül a termelőkhöz — s ami a gazdaságok számára egyálta­lán nem közömbös —, 7—33 százalékkal mérsékeltebb áron. öireg Szabó ambiciózus ember volt: hamar elszegődött a köz­séghez kertésznek, még ké­sőbb felhagyott a paraszti munkával, s a helyi kertésze­ti szakközépiskolában „auto­didakta technikus-tanárként” tanította a föld szere te téré a nebulókat. Zoltán, a legkisebb fiú, alig­hanem édesapjától örökölte szívósságát — Harmadikos gimnazista koromban döntöttem el, hogy „olajos” leszek Az akkor már gépészmérnök idősebb bátyám papírjai közt turkálva felfe­deztem, hogy az egyik legna­gyobb jövő előtt álló ipar az olajipar. Ott akartam lenni, ahol új dolgok történnek. Az 1960/61-es évnyitón Sza­bó Zoltán egyike annak a meghatódottságával küzdő 150 „gólyának”, akik esküt tettek a Veszprémi Vegyipari Egye­temen. Három évvel később már álmai birodalmának ha­tárán áll: sikerült bevereked­nie magát azok közé, akik a Péchy László által vezetett hí­res olaj tanszéken folytathat­ták és fejezhették be tanul­mányaikat. — A diplomamunkám — aromás extrakció rotációs ex- traktorral — életem eddigi legjobb munkája volt- Lénye­gét így tudnám összefoglalni: ugyanaz a cél kisebb beruhá­zással is elérhető! Ha szól a „szimat" Még meg sem száradt a tin­ta a diplomáján, már jelent­kezett Százhalombattán. Sze­mélyesen a főmérnöknél. 1965. szeptember 1-én állí­tották ki a vállalati igazolvá­nyát a Dunai Kőolajipari Vál­lalat munkaügyi osztályán. Sorszáma — a sajátját Battán mindenki tudja — 958. — A 65-ös év még javában a hőskor. Röviddel a , belépé­sem előtt indították el az első üzemet, az egymilliósat. Az üzem vezetője, Petruska Mik­lós, szintén veszprémi diplo­más — jelenleg a 15 üzemve­zetőből 14 Veszprémben vég­zett —, avatott be a szakma rej ielmeibe. — Szivattyúsként kezdtem, majd voltam csőke- mencefűtő, segéddesztillatőr és táblakezelő a műszerterem­ben. Három hónap eltelte után lettem műszakvezető. Másfél évet húzott le .az egy­milliós üzemnél. Ekkor új fel­adattal bízták meg: egyik ala­pító tagja lett a központi disz­pécserszolgálatnak. A vállala­tot akkor már — több üzeme lévén — koordinálni kellett — Mérnöki munka volt ez a javából, hiszen minden infor­máció a diszpécserekhez fut be. Itt ismertem meg igazán a A vecsési Ferroelektrikai Szövetkezet az idén nagy mennyiségű elektromos haj­sütővasra kapott megrendelést. A szériamunka a lakatosmű­vállalat tevékenységeit, s azok összefüggéseit a legapróbb részletekig. Ugyanakkor fele­lősségteljes munka is, hiszen az éjjel ügyeletes diszpécser, azt lehet mondani, hogy a fő­mérnököt helyettesíti. 1968 augusztusában indult az évi másfél millió tonna tel­jesítményű új desztillációs üzem. Az üzemindítók között Szabó Zoltán is ott van: mu- szakvezető. Majd a műszaki osztályon eltöltött rövid idő után a startoló aromás extra­hálóüzem mellett bábáskodik. Ez az üzem talán a legjobban a szívéhez nőtt, hiszen az üzem tevékenysége — benzol, toluol és xilol izomérek elő­állítása — kapcsolatos a diplo­mamunkájával. — Az üzem indulása előtt három hónapot töltöttem a Szovjetunióban, Rjazányban tanulmányoztam az ottani „Aromaticska” üzemet Oro­szul akkor már úgy-ahogy mertem beszélni, a németet azonban még most is csak meg­értem. Aztán elbúcsúzott az aro­másüzemtől is, röviddel az­után, hogy az üzem „helyrerá­zódott”. Őt évig tartó műsza­kozás után visszakerült az 1 millióshoz — ahogy Batta- szerte emlegetik: „a DKV böl­csőjéhez” üzemvezetőnek. Ta­valy novemberben lépett újab­bat előre: kinevezték a próba- üzemelését éppen akkor kezdő 3 milliós monstreüzem vezető­jének. Nincsenek szavai az öröm­től. A munkáról, az új felada­tokról annál szívesebben be­szél. Arról, hogy az évi 3 mil­lió tonna névleges teljesítmé­nyű üzemet mindössze négy, egyenként kilencfős műszak irányítja: harminchat, többsé­gében technikus és fiatal szak­munkás. Az átlagos életkor 26 év. — Az üzem az ÖLAJTERV tervei alapján készült. A tor­nyokat és más berendezéseket a Szovjetunióban, a csőkemen­céket az NDK-ban gyártották. Üzemeltetésük teljesen auto­matizált, s ami még ennél is fontosabb: tökéletesen bizton­ságos. A műszerteremben a normálistól eltérő minden je­lenséget fény és hang segítsé­gével jeleznek a műszerek. A biztonság legfőbb őrei a „szimatmunkatársak”. Tizen­hat angol származású szimat van elhelyezve az üzem terü­letén — gázkoncentrációt mé­rő műszerek —, mindegyikük „csekély” 100 decibeles hang­erővel szirénázik, ha közvet­len környezetében a robbanási koncentráció eléri a 30 száza­lékot. Ezt a jelzést még „lehet nyugtázni”, 50 százalékos rob­banási koncentrációnál azon­helyben kezdődik, ahol az áramfejlesztőhöz használatos alkatrészeket préselik. / Gábor Viktor felvétele ban a szimat a szirénázással egy időben már kíméletlenül „reteszel”, vagy automatiku­san kikapcsolja a legveszélye­sebb berendezéseket. Nyugtáz­ni a második jelzést csak a hiba elhárítása után lehet. — Egyszer arra ébredtem a százhalombattai lakásunkban, hogy szólnak a szimatok, a siegerek. Azt hittem, hogy ál­modom, betelefonáltam a lég­vonalban három kilométerre levő üzembe és akikor derült ki, hogy csakugyan jelzett az egyik szimat. 5—700 ezer tonna A 3 milliós üzem tízféle terv méket gyárt. Részben olyano­kat, amelyekre további feldol­gozás vár még, részben pedig olyanokat, amelyek közvetle­nül a fogyasztóhoz kerülnek (propán-bután gáz, téli és nyá­ri Diesel-hajtóanyag, háztartá­si tüzelőolaj). Egy műszak alatt 60 százalékról 100 száza­lékra lehet növelni az üzem kapacitását s ugyanez megfor­dítva is igaz. — Az országos igény jelen­leg hozzávetőlegesen 5—700 ezer tonna nyers kőolaj feldol­gozása, alig több mint hatoda üzemünk névleges teljesítmé­nyének. Tudni kell azonban, hogy a kapacitások mindig ugrásszerűen lépnek be a ter­melésbe, a fogyasztói igény vi­szont lineárisan nő. Amikor tavaly decemberben a 3 mil­liós munkához látott a többi, kisebb teljesítményű battai üzem, már jóval 100 százalék felett teljesített. Kötetlenül Szabó Zoltán 1967-ben nő. sült. Felesége, akkor még jo­gászhallgató, most Ercsiben vállalati jogász. Esküvőjük után alig telt el néhány nap: kaptak egy gyönyörű két szo­ba összkomfortos lakást az olajosok és hőeröművesek vá­rosában, Százhalombattán. Két évvel ezelőtt kisfiúk született. Nemrégen telket vettek Duna- füreden, azon áll már egy ki* alpesi házikó. Hobbyja a fiatal üzemveze­tőnek a munkán kívül csak egy van: a zene. Diákként trombitán és pisztonon játszott egy fúvószenekarban, továbbá énekelt az egyetem kamara- kórusában. Esténként otthon, munka közben Bachot hallgat hanglemezről Hangversenyre — egyszer lesz talán Battán is, azt reméli — Budapestre jár. Barátai százhalombattaiak, köztük öt volt évfolyamtársa. — Megszerettem ezt a he­lyet. A munkaidőm kötetlen, ami annyit jelent, hogy „kö­tetlenül sokat lehetek bent az üzemben”. Nehéz kimondani, hogy ne tűnjek nagyképűnek: az olaj szeretete elért egy olyan fokot az életemben, amikor pénztől, elismeréstől függetlenül már csak a munka érdekel. — Itt nagyságrendileg más a siker és más a kudarc, mint az élet más területén. A mi mun­kánk sikere és kudarca köz­vetlenül a népgazdaságot segí­ti, illetve sújtja. Nem tudtam megfejteni Sza­bó Zoltán titkát, azt, hogy honnan szerzi azt a rengeteg erőt, hitet ez a törékeny fia­talember a munkájához. De az is lehet, hogy nincs semmi titka, csak megedződött, mint a többi olaios Százhalombat­tán: a szó jó értelmében, meg­szállott lett. Kertész Péter Tudományos ülésszak A Magyar Tudományos Aka­démia Irodalomtudományi In­tézete február 27-én és 28-án tudományos ülésszakot rendez az intézet könyvtártermében. Az ülésszakon a felszabadulás óta eltelt idő Petőfi-filológlá- jának eredményeiről, értékei­ről, vitás kérdéseiről és meg­oldandó problémáiról adnak számot Feltáruló gépszínajtók Tavaszhírnökök a szántókon és a kertekben Hajnalonként már egyre többször beüzen a tavasz — madárszóval. A vérszegény tél napjai már meg van­nak számlálva. S valóban! Egyre többször nevetős az | ég, a határban már árad a föld illata. Nyitnikék, nyit- 5 nikék, ösztökéli a kék fejű cinke a szőlősgazdát, aki nem is késlekedik kiszabadítani a földtakaró alól az )■ alvó vesszőket. S nemcsak a szőlőt nyitják ilyentájt, hanem a gépszínek ajtajait is szélesre tárják. S amíg a í gyümölcsfákat, venyigéket metszik, traktorpöfögésre ébrednek a szántók, egy-egy masina kiszabadul a ha- ‘ tárba, s az ekevas belekóstol a földbe, a borona fésüli a göröngyöket. Ám a gépek jó része még a színekben várja, hogy a mezőgazdaság szürke overálos munkásai olajos rongyokkal fényesre tisztítsák, miután kicserél­ték az őszi munkákban megrokkant alkatrészeit. Zavartalan ellátást ígérnek a tavaszi árpát, amelyből 15 vagonnal raktároztak el, hogy a téli fagyok által helyenként kipusztított őszi árpa helyé­be elvethessék. Zabból az el­650 milliós készlet lyen mennyiségben lesz majd A termelés másik kulcskér­dése: a gép-, alkatrész-, mű­trágya- és növényvédőszer- ellátás. Mire számíthatnak a gazdaságok e téren? Az AGROKER ígéri, hogy a legfontosabb termelőeszközök­ből zavartalanul kielégítik a gazdaságokat. Egy imponáló adat: tavaszra mintegy 650 millió forint értékű árukészle­tet kínálnak. Nyolcféle trak­tort ajánlanak a termelőszö­vetkezeteknek, megfelelő vá­lasztékot a talajművelő, vető-, ültető- és műtrágyaszóró gé­pekből, növényvédelmi be­rendezésekből, különböző te­herautó-pótkocsikból, a beta­karításhoz szükséges szállító- szalagokból, vontatható és ön­járó markoló-rakodókból, elektromos és Diesel-targon­cákból, fűkaszákból, siilókom- bájnokbóL A vállalat csökkentette a már korszerűtlen géptípusok alkatrészválasztékát és bőví­tette — mintegy kétezer új cikkel — a legújabb típusok­hoz szükséges alkatrészeket. Az elmúlt évhez képest 60 millió forint értékű áruval nö­velték a raktári készletet, s az év során további 200 mil­lió forintot szántak e célra. Kívánatos lenne, mondják a kereskedelmi szakemberek, ha a gazdaságokban már most fölmérnék, hogy gépeik terv­szerű karbantartásához a me­zőgazdasági csúcsidényekben gyakran szükséges javítások­hoz miféle alkatrészekre, s mi­* t i

Next

/
Thumbnails
Contents