Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
MIT MICTII k/Cívíop 1973. FEBRÜÄR 25.. VASARNAP Az oktatás színvonalának emeléséért Kidolgozzák a megyei pedagógusdíj adományozásának feltételeit Beszélgetés Kiss Bél ónéval, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkárával Az MSZMP Központi Bizottsága 1972 júniusi ülésén megtárgyalta az állami oktatás problémáit, s határozatot hozott a fejlesztés feladatairól. A határozat végrehajtására az MSZMP Pest megyei Bizottsága feladattervet dolgozott ki, amelyben megjelöli a pártszervezetek, az állami és társadalmi szervek tennivalóit. Mit tesz a szakszervezet a határozat végrehajtásáért — erről beszélgetünk Kiss Bélánéval, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkárával. — Az oktatás fejlesztéséről Diozott párthatározat értelmében — kezdte Kiss Béláné — a társadalmi fejlődéssel összhangba kell hozni a köznevelés ügyét. A szocializmus magasabb szinten történő építéséhez műveltebb, a marxista— leninista világnézet alapján álló emberekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy mindebben igen nagy szerephez jut az alsófokú oktatás, ezért a Központi Bizottság határozata is legfőbb feladatként az általános iskolák fejlesztését, a színvonalkülönbségek kiegyenlítését jelölte meg. Emellett a szakmunkásképzés kapott még kiemelt hangsúlyt. Nem véletlenül, hiszen a szakmunkástanulók képviselik a jövő munkásosztályát. — Előre kell bocsátanom — az MSZMP Pest megyei Bizottsága felhívja a figyelmet arra is: feladatainkat meghatározzák a megye sajátos viszonyai, így például arra gondolok, hogy az általános iskolák színvonalkülönbségének kiegyenlítése mellett a megyében még a mennyiségi fejlesztésre, az iskolák, tantermek számának növelésére is szükség van. A népesség gyarapodásával nem tudott lépést tartani az oktatási intézmények fejlesztése. — A nevelésben, a képzésben, az iskolára való előkészítésben egyre nagyobb szerepe van az óvodáknak. — A mennyiségi fejlesztés fokozottan érvényes az óvodákra is. A megyében az óvodás korú gyermekeknek csak 63,6 százalékát tudjuk elhelyezni gyermekintézményekben. Az a cél, hogy az óvodai ellátottság 1985-ig elérje a 80—85 százalékot. Hogy ezt megvalósíthassuk, a társadalom összefogására van szükség. Hadd említsek egy példát: tavaly ősszel Gyá- lon óvodát és iskolát avattak. A beruházáshoz jelentős ösz- szeggel hozzájárult a helyi termelőszövetkezet is. Csak ilyen módon segíthetünk az óvodái gondon, hiszen még mindig sok az olyan kisgyermek, aki nem jár óvodába, és a nyaranta rendezett iskola-előkészítő tanfolyamokon sem vesz részt, ezért hátrányosabb helyzetben kezdi az iskolát. — A megyei feladatterv kimondja, hogy az általános iskolai oktatás színvonalának emelés« Pest megyében is a legtöbb tennivalót kívánja meg. — A megye általános iskoláiban 232 összevont csoportot A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége FEL VESZ gépészmérnököt ÉS vegyészmérnököt (vegyésztechnikust). Fizetés: a kollektív szerződés szerint JELENTKEZÉS: a gyáregység személyzeti osztályán, VÁC, DERECSKE! DOLÖ. tanítanak. A diákok 5,2 százaléka nevelkedik ilyen nehéz körülmények között. 1985-ig azonban a felső tagozaton mindenütt bevezetik a szakrendszerű oktatást. A megoldás egyik módja a körzetesítés lesz, amikor iskolabuszok gyűjtik össze a gyerekeket, s viszik. a szomszédos községekbe. A másik mód: általános iskolai kollégiumok létesítése. Véleményem szerint elsősorban a megye déli részén indokolt egy négyszáz személyes tanyai kollégium megépítése. Nevelési és szociális szempontból egyaránt nélkülözhetetlen az általános iskolai napköziotthon-hálózat fejlesztése is. Most a diákoknak csupán 16 százaléka részesül ebben a kedvezményben. A feladat, hogy megkétszerezzük a napközi otthont igénybe vevők számát. — Pest megyében mt; mindig sok a szükségtanterem. Hogyan lehet ilyen körülmények között csökkenteni az iskolák színvonalkülönbségét? — Kétségtelen, hogy vannak a megyében hátrányos helyzetű iskolák. Az oktatási intézmények nemegyszer egymástól távol eső, régi, korszerűtlen épületekben kapnak helyet. A megye 2498 tanterméből 346 nem felel meg a követélményeknek. Ilyen helyzetben nehéz a korszerű oktatás megszervezése. Az iskolai szakszervezeti bizottságok feladata, hogy nyújtsanak segítséget az iskolavezetésnek a helyi gondok feltárásában, tegyenek javaslatokat a megoldásra. Szervezzenek látogatásokat olyan pedagógusok óráira, akik korszerű módszerekkel és eszközökkel dolgoznak. Vegyenek részt korrepetálások, szakkörök szervezésében, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit ezzel is segítsék az órákra való felkészülésben. Mindehhez a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa évente 100 ezer forinttal járul hozzá. — Az iskolák gondjainak enyhítésében előrelépés volt az „egy üzem — egy iskola” mozgalom. _ 80 millió forint értékű sz emléltetőeszköz hiányzik az iskolákból. A patronálási mozgalom elősegíti ennek csökkentését. A váci járás üzemei például 10 ezer szemléltetőeszközt készítettek. A járás minden iskolájának jutott belőle. Tárnokligeten a Dél-Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat 50 ezer forinttal járult hozzá az iskolai szemléltetőeszközök vásárlásához. Pomáz nagyközség a helyi üzemektől 92 ezer forintot kapott. Szakszervezetünk felveszi a kapcsolatot más szakmák megyei bizottságaival, hogy tegyenek közzé felhívásokat, ismertessék az akciót; az üzemeknek legyen szívügye az iskolapatronálási mozgalom. Ismeretes, hogy az általános iskolák fenntartására és felújítására előirányzott költségvetési összegek nem tesznek lehetővé jelentős felújításokat. Itt is társadalmi segítséget kell kémünk. Ennek szép példái azok a szocialista szerződések amelyeket az iskolák az üzemekkel kötnek: nyaranként a vállalatok tatarozzák, rendbe hozzák az oktatási intézményeket. A monori és a váci járásból sok példát sorolhatnék erre. — A megye középiskolái Jobl körülmények között dolgoznak mint az alsóbb fokú intézmé nyék. — A középiskolákban elsősorban a kollégiumok hiánya jelent gondot. Cegléden és Vácott nagy szükség volna egy- egy középiskolás diákotthonra. Emellett korszerűsíteni kell a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák hálózatát is. A szakmunkásképzők nagyobbik részében mostoha körülmények között dolgoznak, tanterem és taneszközök hiányával küszködnek. Ismét az üzemek segíthetnének a jobb körülmények megteremtésében. — Beszéljünk az oktatás szc- mély! feltételeiről is» — Pest megye alsó- és középfokú oktatási intézményeiben az elmúlt tanévben 6578 pedagógus dolgozott. Az óvodákban a képesítés nélküli óvónők aránya 19,3 százalék, az általános iskolákban 7,6 százalék, a középiskolákban nincs képesítés nélküli pedagógus. Ha már a statisztikai adatoknál tartunk, azt is el kell mondanom, hogy az általános iskolák J6,3 százaléka tanerőhiánnyal küzd; a nagykátai, a dabasi és a gödöllői járásban az iskoláknak csaknem a felében kevesebb pedagógus dolgozik, mint kellene. A szakmunkásképző iskolákra is jellemző, hogy nem szakképzett oktatók foglalkoznak a gyerekekkel, s ez károsan hat a nevelésre. — Mi lehet a megoldást — Hadd legyen a példa ismét Gyál. A tanács ingyen telket adott a községben letelepedni kívánó pedagógusoknak. Az ilyen kezdeményezés vagy legalább olcsó telkek juttatása elősegíti, hogy a pedagógusok kötődjenek az iskolákhoz. — Miben érvényesül a szak- szervezet érdekképviseleti szerepe? — Rendszeresen figyelemmel kísérjük a pedagógusok élet- és munkakörülményeit. Részt veszünk a törzsgárdamozgalom elterjesztésében. Örömmel fogadtuk a megyei pártbizottság kezdeményezését pedagógiai díj alapítására. Véleményünk szerint is kevés nevelő kap állami kitüntetést. A megyei díj hozzájárul majd a pedagógusok áldozatos munkájának elismeréséhez. Szakszervezetünk vállalta a díj alapításával járó előkészületek lebonyolítását, az adományozás feltételeinek kidolgozását. — A Központi Bizottság határozatának végrehajtására mi is feladattervet dolgoztunk ki. A pedagógus-szakszervezet felépítésének megfelelően, a csoportbizalmiaktól, az iskolai bizottságokon, a járási, városi és nagyközségi csúcsbizottságokon át egészen a megyei bizottságig szabtuk meg a tennivalókat. Együttműködési szerződést kötöttünk a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályával: a legfontosabb kérdésekben közösen döntünk, együtt dolgozzuk ki az irányelveket. Soós Ibolya Aczél György Rinascita-interjúja KRITIKA-ban A KRITIKA most megjelent februári száma közli Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának olaszországi látogatása alkalmából, a Rinascita- ban megjelent interjúját ideológiai életünk és az MSZMP kulturális politikájának időszerű kérdéseiről. Megkoszorúzták síremlékét és szobrát 162 évvel ezelőtt halt meg Bessenyei György, a magyar felvilágosodás kimagasló alakja. Az évforduló alkalmábój a nevét viselő nyíregyházi tanárképző főiskola oktatókarának, társadalmi szerveinek képviselői a nyíregyházi északi temetőben ünnepélyesen megkoszorúzták Bessenyei György síremlékét. Koszorúzá- si ünnepség volt szombaton Tiszabercelen is, ahol a helyi Bessenyei György Tanárképző Főiskola képviselői helyezték el a megemlékezés virágait az író szobránál. MÉG A MŰTEREMBEN A főváros területén számos patinás utca és utcanév utal Pest—Buda és Óbuda régi életére. Az ilyen régi utcaneveket a Fővárosi Tanács védetté nyilvánította, és a Fővárosi Emlékmű Felügyelőséggel karöltve emléktáblákkal jelöli meg a nevezetes utcákat, tereket. A képen: a Harmincad utcában és a Légszesz utcában rövidesen felállításra kerülő táblák — még Csikszentmihályi Róbert szobrászművész szentendrei műtermében. MODELLEK ES JELÖLTEK Egy délután a Ferenczy István képzőművészeti szakkörben — Júlia, látod, ezek a gyerekek mind a te fejedet mintázzák! — Igen. Téged, Glória, viszont lerajzolgatnak. — Á, a rajz nem komoly! Ha a te fejedet márványba faragják, vagy bronzba öntik, az már más! Ha meghalsz, marad utánad valami. Előképzés vagy Hobby A modelleket fiatal lányoknak képzeljük. Am, a két modell — akinek csevegését ellestem — 70—80 éves lehet. Tizenkét forintot kapnak óránként. Júlia: tömzsi kezű, kopottas ruhában, füllre lógó, fakó hajjal. Társnője: ráncos arcú. Öreg arcokra van szükségük a szakkör fiatal tagjainak. Júlia mondja: — Tavaly az egész főiskola az én fejemet mintázta. Budán, a Fő utcáhan van a Ferenczy István képzőművészeti szakkör. Tavaly hét fiatalt vettek fel a Képzőművészeti Főiskola szabrászszakára, ötöt innen a szakkörből. A nagy teremben állványokon különös, szürke gömbök. Kibontva nedves takaróikból egy-egy megmintázott ember- fejjé változnak. Odébb egy vörös márványba faragott Dózsa. Mögötte parasztember feje, oldalt egy öreg tengerészé. Az öreg tengerészkapitányt, aki ide járt modellt ülni, nagyon szerették a fiatalok. Most is emlegetik meséit. A terem közepén kis dobogó, tetején forgatható szék, azon ül a modell. Júlia, az idős asszony, néha elbóbiskol. Az állványok között fiatalok dolgoznak. Java részük érettségizett, már dolgozó ember. Sokuk álma a főiskola, és a sikeres felvételihez jó fedkéAz idén is megrendezik a népművészeti napokat A népművészeti napok tavalyi sikerére alapozva az idén is megrendezi kiállítás-sorozatát a Népművészeti és Háziipari Vállalat. A sort áprilisban Győrben hímzéskiállítással nyitják. A népi faragásokból májusban Szombathelyen mutatnak be válogatást, amelyben helyet kapnak múzeális értékű régi tárgyak, munkaeszközök is. A népi szőttesekből júniusban Budapesten, a Váci utcai boltban tartanak bemutatót A népi cserepek kiállítására augusztusban, Szekszárdon kerül sor, ahol átfogó képet nyújtanak a hazai fazekasság múltjáról, jelenéről, így kerül sor júniusban Győrött a Dél-Dunántúl, júliusban Miskolcon Észak-Magyar- ország, augusztusban Debrecenben pedig az Alföld népművészetének seregszemléjére. A programban szerepel egy íubileumi kiállítás is. Ezen a vállalat 25 esztendős múltjáról emlékezik. A tihanyi tájház két kiállítóhelyiségében májustól szeptemberig a kalocsai népművészeti alkotásokat mutatják be. szülést nyújt ez a szakkör. Másoknak hobbyjuk, kedvenc, kellemes időtöltésük a képzőművészet. A szobrászati órákra huszonötén, a rajzórákra nyolcvanan járnak. Műemlék — kőbe faragva Sándor Antal huszonöt éves, Zsámbékról jár be a szakkörbe rendszeresen. — Most már könnyű — mondja mosolyogva. — Tizenöt éves koromban volt nehéz. Egy szál ruhában, egy pár cipővel jöttem be Pestre, anyám egyedül nevelt bennünket, húgaimat és engem, keveset keresett, nagyon nehéz voét. Kőfaragó szakmunkás lettem, de nem elégedtem meg ennyivel. Tovább tanultam, most kőszobrász vagyok a Képzőművészeti Alapnál. Nagyon érdekes a munkám, és imádom csinálná. Ügy kell elképzelni, hogy az ember kezébe adnak egy harminc centiméteres szobrocskát, és azt kifaragja, mondjuk, úgy négy-öt méteres nagyságúra. Csodálatos dolgokat csinálunk külföldi megrendelésre is. — Szabad idejében mit csinál szívesen? Nevet: — Elég késón érek haza Zsámbékra, és akkor is faragok. Éneikül nem tudnék élni. Szerintem nincs nagyobb büntetés annál, mintha egy embernek olyan munkát kell végeznie, amit nem szeret. Persze, olvasni is szoktam és kirándulni, utazni is szeretek. — Mennyit keres? — Ügy háromezer körül. — Es mire költi a keresetét? — Most, hogy húgaim férjhez mentek, javarészt saját kedvteléseimre. Kőre. szerszámokra, könyvre, utazásokra Lehet, hogy később megpróbálom a főiskolát, de szerintem az nem kritériuma annak, hogy valaki művész legyen. — Mi volt az első műve, amire nagyon szívesen emlékezik? — Tizenhárom éves voltam, amikor kifaragtam a zsámbéki műemléktemplomot. kőből. Nagy volt az érdeklődés, az újságtól is kinn voltak. Azóta volt néhány tárlatom, okleveleket is nyertem, de erre az első faragásomra gondolok vissza a legszívesebben. A montőr főiskolára készül Szekeres Zsuzsa Gödöllőről jár be Huszonegy éves, hosz- szú hajú, csinos lány. — Az Óra- és Ékszernél dolgozom, érettségi után ezüstműves tanulónak mentem. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt. A munkahelyemen sokáig gyöngyöztem, azaz ezüst foglalatba gyöngyöt raktam, ami tulajdonképpen nem a szakmám. Keresni se lehetett vele. Most montőrnek tettek át, ez már érdekesebb munka. — Hogy került ebbe a szakkörbe? — Barátnőimtől hallottam róla, de arról is, hogy nagyon nehéz bejutni ide. Munkákat kellett bemutatni, hogy íjieg- állapitsák, egyáltalán érdemes-e szóba állni velem. Nagyon izgultam. Egv sporttáskára való anyagot hoztam, szobrokat, kisplasztikákat, rajzokat. Megnézték őket és azt mondták: fel vagy véve, a kö- vetkeeő alkalommal már jöhetek. — Befizettem a díjat és... — Mennyi a tagdíj? ■— Nyolcvan forint, de megéri, mert az ember minden délután itt lehet és a modelleket is biztosítják. — Mi a terve a szakkörbe járással? — Titkos vágyam az. hogy továbbtanuljak. Főiskolára szeretnék jelentkezni, szobrász szakra. Társai megjegyzik: Zsuzsa két hónapja van csak itt, de máris remekül érti az anyagot, a formát. Jó ez a szakkör, a fiatalok alaposan felkészülhetnek a felvételire — már aki tovább akar tanulni —. és hódolhatnak a képzőművészetnek, a hobbyjuknak. Battay Annamária Kiskereskedelmi vállalat felvesz RUHÁZATI SZAKMÁBAN JÁRTAS, boltvezetői képesítéssel rendelkező boltvezetőket Budapest környéki boltokba. Jelentkezés: Budapesten, az V., Váci u. 36. sx. alatt Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat. f I »
