Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
8 ...K^Círíap 19 73. FEBRUAR 18., VASARNAP ^XWÄ>NX>^XXXXXXXXX\X>XXXXNXXXXXXXVXX>XXXXX\NXXVXXVS.XX\,XXX'*XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXV*S.XXXX\VCVXVVXXXX''^.XVsXXXXXXXXXXXXXvXXXXVXXX\X\V fl *TO»«W»TOW»WXX\\\V\\\V\\\\\\\\\\\\\^\»VR\W y | Sz. Lukács Imre Danaidák AV\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W>\\\\\\\\\\\v ' A ház előtt nagy porta. Fák hozzák gyümölcsüket nyaranként. Egyik kiszáradt, £él- rébb húzódott. Aszottan, reménykedve nyújtja gyökereit a földbe. Szép napokra gondol. Remény nélkül nem élhetnek a fák. Az öregasszony kertjét ássák. Minden tavasszal Erdei Lászlóné és családja veti be, felibe. Jó szomszédok, Erzsi néni boldogul velük. — Ügy élek, mint az ujjam, egyedül. A fiam odamaradt a háborúban. Az uram tíz évvel útána halt meg. A tyúkokat behajtja, kötőjébe törli kezét. Ráér. Fogadhatja az emlékeket fiáról, Lászlóról. — Akkor szabadult, kőművesként. ősszel. Mindjárt vitték a németek katonának, soha se láttam többé. A falon képek lógnak, hármukat látni, középen a katonafiú. Rég volt. A háborúnak régen vége. Begyógyultak a sebek is. Mégis, a háborúnak soha sincsen vége. A kőműves szerszámok elher- dálódtak, elkoptak atóta. — Hosszú vonatok jöttek. 'Álltunk a sínek mellett. Jó hírt vártunk. Apát, fiút, kinek hogy. adódott — mondja. „Reménykedni kell a végtelenségig” — gondolja. Az anya szereti fiát. Életet ad neki, felneveli. Erzsi néni még mindig várja. Mindennapos lett Karcagon az állomásnál. Reggel kiment, várt. Este ismét. Pihent kicsit, s vissza férjével együtt. Két és fél évig minden vonatot látott. Hírt várt, bizonyosságot. — Megint itt van Dékány- né, akinek meghalt a fia — mondták és elfordultak. Az anyákat nem szabad megölni. Csodákban hinni képesek. Hosszú szerelvények döcögtek, Erzsi néninek bánatot vittek. Fia egyik bajtársa megkereste. — Ne várják. Nincs kit. Faháncsot vesz elő. Tintaceruzával írott üdvözlet rajta, olyan, mint egy levél. Fia küldte. —Míg az uram élt, kettőnknek terhe volt. Nehezebb. Hogy bírtam az egészet? Nincs nap, hogy ne gondoljak rá. A szomszédok azt mondják, butaság. Az én dolgom, hogy várjam, amíg élek. Nem álmodik a fiával. Meg- őregítették az esztendők. Földes szobában, régi bútorok között hangosan ketyeg az óra. Leesett a padlásfeljáróról, összetört, meggörbült. Nem hagyta el magát, nevel malacot, tyúkokat tart, tsz-nyug- díjas. Háztáji földjét rokonok kapálják. Üzen a tavasz. A roggyant kút, a szomorú nádtető nem érzi. Más világ. A fa nem hoz Virágot, kár lenne azért kivágni. A kapu nyitva van mindig. Szomszédasszony gereblyézi a felásott kertet. Gyerekei segítenek, játszanak, nevetgélnek, az öregasszony elnézi őket. Halkan, mégis érthetően mondja: — Istenem, többé ne legyen háború... © . > A Pap lányok. Megyek a tanyájukba. Annus alacsony, alaposan bebugyolált,. görnyedt. Jön elém, hosszú, bokáig érő, bő, sötétszínű ruhában. Három pulóver, nagykendő, elöl keresztbe csavarva, hátul megkötve. Lábán egyonhasznált, félretaposott, fűzőtlen cipő. Barátságosan fogad. Az udvaron akácfák. Balra melléképület, jobbra főépület romjai. A lakásban nyomasztó levegő, kicsi ablak nyílik a világra. Erős félhomály, lámpát gyújt. Kerti szerszámokat: ásót, kapát, fűrészt, üvegeket, poharat, papírt, kenyér- maradékot látok. A falon szentképek. Paplányok; Annus és Maris, túl a hatvanadik éven. Korán és örökre eljegyezték magukat az Orral. Maris élete abból áll, hogy imádkozik. Agyára ment. Éjszakákon át kiabál, vitatkozik magával, külön oltárt rendezett be a parányi helyen. A leghidegebb téli napokon, fűtetlen szobában órákig hangosan imádkozik, nem fogad el senkitől semmit, tányér meleg levest sem. Ritkán eszik főtt ételt, inkább aszalt almát, szilvát, kenyeret. A faluba sohase megy, a közsegélyt, a párszáz forintot rossz pénznek tartja, nem a jóistentől van. Lámpát sohasem gyújt, mindent a maga természetességében élvez. Kis, keskeny, téglalap alakú szobában él. Panaszkodik. Nyitotta a szőlőt, megfájdult a lába, megdagadt. ,A dunna alól kilátszik agyonnyűtt keze, rücskös, izületes. A munka, a sok. áthűlés nyomai. A falon rózsafüzér, az ablakban parányi vázában gubbaszt néhány szál szentelt rozs. Keresztet körültűzött kalásszal, annak a terméséből sokáig tartotta magát. Nem kaszált rozs volt, hanem amit a szél, a vihar, az eső elvert, amihez nem nyúltak emberek. A másik szobában oltár, feszület, rajta fonott, sodort koszorú. Szentképek, rózsafüzér, apró szobor, térdelő is, kényelmes legyen az imádkozás. Egerek, békák. Fél tőlük. „Mit kereshetnek? A szellemek küldték” — gondolja. Menekülünk. Annus hosszan elkísér. Fiatalságából kotorász kedves emlékek után, a templomot, a miséket, búcsúkat emlegeti. Halott világ. Emlékeiben is. Megérte? © Az öröm ritkán kopogtat, özvegy Rima Györgyné élete nagyobb részét bánatban élté le. A gyerekkor megfakult eseménytelenségéből tompán, nehézkesen szűrődnek a dolgok. A félkezű édesapa hajnalban kelt, este érkezett, a mindig úton levő mezőőr. Megjött, letörölte a barna szobaajtóról a leckét. Munkába indult, felírta krétával. Tanultak a gyerekei. A tanya, a szegénység szabott korlátot mindennek. Iskola se volt a közelben. Megjöttek az őszi esők, sár borította a vidéket. Sár, sár, min-; denütt. r * — Nem jártam iskolába.! Nem tudtam, mi a betű, a! gyerekeim mutogatták néha.i Betűk, szavak. Gondoltam, ta-i nulni kellene, legalább a ne-i vemet írjam le, mint más emberek szokták. Nem sikerült j — mondja a fekete kendős öregasszony. "Megtörli a széket, hellyel kínál Arca csupa ránc, barázdatenger. Túljutott a hatvanharmadik éven. Túrkevén, a városszélen, a Nyíl utcában kicsi, öreges ház. Mint az öregasszony. A fia után járó nyugdíjból rakosgatta össze az árát, amit Pista után kap. Odamaradt ötvenhatban. — Az uram agyonvert volna, ha tanulok. Négy gyereket nevelni a semmiből, nem köny- nyű. Cseléd, szolgáló, mosórtő, takarítónő, vízhordó voltam világéletemben. Nem bírtunk másként létezni, nyolc helyre voltam bejáró. Nem értem rá a tanulásra Az anya mindenre képes gyermekeiért. Neveli, taníttatja, útnak engedi őket az életbe, eltűri, ha hálátlansággal fizetnek, özvegy Rima Györgyné gyermekei nem lettek hálátlanok. Pista sem. Termelő- szövetkezetben dolgozott, és apja halála után családfenntartónak számított. Kedvéért tanulta meg az öregasszony az írást, olvasást, ötvenkét esztendős korában. — Mikor bemaradt, hajtogatta: anyám, ki ir nekem levelet? Rosszul esett. Tudtam, várja majd az itthoni híreket, hiányzik a szülői szó. Járták a környéket, kérdezgették, ki próbálkozik a tanulással? Jelentkeztem. Nem ment köny>» Elő népművészet napos tanfolyamot tartunk. Az összejövetelek lehetőségeit, a helyiséget, világítást minden megyében a helyi tanácsok, illetve nőtanácsok biztosítják. • A népművészet gazdagsága abból is adódott, hogy tájegységenként változott. Vannak ma is hasonló törekvések helyi sajátosságok továbbfejlesztésére ? — Igen. A legjobb példa erre Baranya megyében látható, ahol évente kiállítást rendeznek a megye népművészeti anyagaiból. • Ortutay Gyula „az emberi szellem nagyságának” nevezte a népművészetet. Ez a szellem a reménytelen nyomorúságban is szépségre törekedett és meg is tudta teremteni azt. Ma a formázó, szövő, faragó emberek már nem a szegénységet díszítik. A megváltozott társadalmi rendszer, a növekvő jólét hogyan tükröződik az új népművészeti alkotásokban? XXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\NX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV^.XXXXXXXXX\XXXXXNV.XXXXXXXXXXXXXXXXX — A változást legérasSdetesebben a fafaragók munkáin lehet lemérni. Egyre többen készítenek kisebb-magyobb méretű szobrokat, munkájuknak tehát már nem a hasznosság a célja, hanem az esztétikum. Ez örvendetes dolog, de egyben figyelmeztetés is, hogy tisztázzák, elsősorban maguk a népművészek, és az őket irányító szakemberek, hogy mi legyen az elsődleges cél. • ön hogyan fogalmazná meg ezt a célt? — Csak olyan tárgyakat készítsenek, amelyet maguk is szívesen használnának. • Miben nem változott a népművészet? — Változatlanul közösséget jelent. Elkötelezettséget azok számára, akik művelik, a vásárlók számára pedig egy olyan életformával való közösséget, amely — ha nem fogalmazzák is meg ilyen tudatosan, de mégiscsak — a hazát jelenti. László Ilona Tanulmány ?\\\\\\\\\\\\\\V\\V^^ Trencsényi Imre: Úrvasárnap W\\^V\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Kozma mérnök pénteken hazaszólt a feleségének, hogy valamivel később megy haza — Mennyi az a valami? — kérdezte ingerülten az asszonyka. — Szivecském, legalább félórája hívlak. Ezzel is telt az idő. — Már a barátnőmm*l sem beszélgethetek? — csattant fel Anna. Ideges szegénykém — gondolta a mérnök —, igaz, mostanában valóban keveset vagyunk együtt. — Ne mondd nekem, hogy túlórázol — kesergett az asszony. — En sem vagyok hülye, én is jártam technikumba, annyit én is tudok, hogy a te munkakörödben nem lehet túlórázni. Annának abban igaza volt. hogy férje az üzemben nem túlórázhat. Hat órát ül mereven a fő-kontroll-teremben, bámulja a 127 műszert, melyek a kontroli- termek műszereinek működését ellenőrzik. Aki látott embert ilyen műszak után. tudja, hogy itt szó sem lehetne túlóráról... Végtére is egy 3. felelősségi osztályba tartozó mérnök nem verheti nagydobra, hogy munkaidő után privát házakhoz jár kronovizort javítani. Ha megmondja a feleségének, az egyszer elkottyanthatja a barátnőjének, barátnő a férjének. valaki meg az adóhivatalnak — akkor pedig hiába volt az egész. Meg aztán legyen csak meglepetés az asz- szonykának... M6g szerencse, hogy piacra került ez a kronovlzor. Enélkül magafajta mérnökember teljesen a havi fixre lenne utalva. Abból pedig aligha vehetne ma egy átlagos mérnök űrhajót!... Kozmának évek óta ez a szíve vágya. És erre nem azért van szüksége, hogy felvághasson a kollégák előtt. Bár az utóbbi időben divat is lett... Kozma nem megszállottja a modern technikának. A kronovíziót például egyenesen utálja. A házban több lakónak van mór ilyen készüléke. Esténként azt hinné az ember, kitört a magma, pedig csak az elmúlt évszázadok véres csatajelenetein izgul a szomszédság. Kozma mérnök ötéves helikopterén járt munkába. Ezzel már-már különcnek számított. De Kozma nem volt különc, csak az átlagosnál talán jobban szerette a természetet. Élvezte is, ha ez egyáltalán lehetséges volt még a Földön. Amíg néhány ezer méteres magasságban tiszta volt a levegő, amíg le lehetett ereszkedni hét végén a Csendesvagy az Indiai-óceán közepén, és tutajt bontva órákig is elnapozgathatott az ember anélkül, hogy bárki is háborította volna. Ma már mindenki az óceánokra jár ringatózni. De ez még mind tűrhető lett volna, ha a néhány éve még tiszta kék óceánvíz nem veszti el fokozatosan egészséges, üdítő színét, és nem válik egyre poshadtabbá. a levegő egyre szennyezettebbé. A jobbak már évek óta más bolygókon töltik a szabadságukat. A levegőt és a vizet ugyan legtöbb helyen nélkülözniök kell, de a tájak még természetesek, ipari létesítmények nem éktelenítik a látványt, brutális zajok nincsenek, és a közlekedési veszélytényezők sem tartják állandó készenlétben az idegrendszert. A kis méretű, viszonylag olcsó üzemű űrrakéták szériagyártása már nem a „jövő zenéje”. Ma már legalább 8—10 világvállalat verseng a piaci elsőségért, és hihető, hogy 10 éven belül mindenki számára elérhető lesz, amit ma még az emberek többsége csak prospektusokból Ismer. A mérnök péntek délben magához vette pénzét, meg a bankkölcsönt, és felszállt, hogy körbejárja a rakétaszalonokat. Végül megállapodott egy jó teljesítményű, de a tervezettnél jóval drágább típusnál. Üsse kő, legföljebb még egy-két évig javítgatja a kronovi- zórokat, meg, amit még addig a pihent agyúak kitalálnak ... — Óhajtja most átvenni, mérnök úr, vagy bejáratva szállítsuk? — kérdezte az udvarias tisztviselő. — Holnap reggel lenne egy kis utam vele — felelte a mérnök elgondolkozva. — Nem javaslom — halkította le hangját a derék fickó. — Bejáratjuk önnek Föld körüli pályán, akkor aztán repülhet akár a Szaturnuszra is. Két évig nem lesz baj vele, ezt én mondom önnek. — És így mikor tudnák szállítani? — Vasárnap reggel megfelel? — Tökéletesen — sóhajtott a mérnök, és zsebébe nyúlt... A szombat reggel keserves volt, mert Kozma már hét eleje óta arra állította be magát, hogy ma kiruccannak. Anna számára továbbra is meglepetésnek tartogatta az űrhajót. így a pé ítek estéről is csak általánosságokban adott szán mot. Anna megérezte a hazugságot. Előrántotta bőröndjét, és csomagolni kezdett. őrültség összeveszni semmiség miatt, de Kozma érezte, az is suta lenne, ha most előszedné a pénteki vásárt igazold papírokat. Nem csattanna igazán a meglepetés. Időbe telne, amíg az asszony beletörődne, hogy adósságot vettek a i 4 nyen, esténként egyenes vona-j lakat, görbe vonalakat húzgál- ■ tunk a papírra. Betűvetést ta- \ nultunk. Hangosan ejtettük a \ szavakat, mint a kisiskolások, i Ceruzát vesz elő, kis darab \ papírt. Lassan, óvatosan, egye- \ netlen betűkkel leírja...! „kedves fiam”. Többre nem telik erejéből.; Elébem tolja. Fekete kendője! csücskével töröigeti szeme-! alját. Sokáig csendben ülünk.! — Amikor bevonult kato-! nának Kecskemétre, levelet! küldtem. Oldalnyira sikere-; dett, kihagytam a betűket. \ Minden héten írt az én drága; jó fiam, eleinte nem tudtam; elolvasni. Gyerekek segítettek.! Megválaszoltam valamennyit,! ami magamfajta öregasszony-! tói telik. „Vigyázz magadraj meg ne fázz!” ; Levelek jöttek, mentek. Két; évig. Szabadságon járt odaha-j za Rima István többször, leg-j utoljára civilruhájáért ment. J — Kisfiam, rossz világ van J Pesten. Nem jössz haza soha-J se — mondta akkor. ; ; Budapesten, a Dohány utcai környékén 1956 októberében; hősi halált halt a fia. Hiába \ vár tőle több levelet az öreg-; asszony, nem jön. — Nem ettem, nem ittam.; Sírtam. Bemondta a rádió a; fiam nevét, nem hittem, nem; akartam. Borzasztó volt. Há-j rom hónapig mindig ótottak,! örökké, orvossággal éltem. Az-! óta nincs belőlem semmi. A; szívem tönkrement Nem tu-; dók semmit se csinálni. özvegy Rima Györgyné aj ház kisvégéből papírzacskót j hoz. Ollóval vágja az erős cér- ; nát, amivel összevarrta. Ki-; tüntetések. „Rima István al-; hadnagy, a Vörös Csillag Ér-j demrend, a Munkás-Paraszt j Hatalomért Emlékérem tulaj- í donosa.” j A tiszta szobába lépünk.! Fényképek. — ö Pista, páratlan jó fiam; volt nékem. Hóttig való nyug-! díjat kapok utána, jól meg-! élek. Minden hónapban me-j gyek a sírhoz, Pestre, virágo-j kát viszek, koszorút. Mikor; először felmentünk, már el te-; mették. Szerettem volna látni,; pedig tudom, ottmaradtam; volna. Esteledik. Lámpát kellene; gyújtani a szobában. ; Divat a népművészeti tárgyak gyűjtése, de a di- \ vatra az jellemző, hogy vál\ tozékony. Vajon mi lesz a \ népművészeti tárgyak sor■ sa, há a mostani divat el• múlik? \ A Népművelési Intézetben ; Bánszky Pál osztályvezetőt ke- ; restem fed kérdéseimmel: • A népművészetnek dön- ; tőén megváltozott a funkció• ja. Évszázadokon keresztül a \ maguk használatára szánt tárgyakat díszítették az egyszerű emberek, innen az elnevezés: népművészet. Ma ellenben dísztárgyaknak használjuk az egykori edényeket^ és új változataik már eleve annak is készülnek, gondolok itt például arra a vizeskorsóra, amelybe nem lehet vizet tölteni. Ebben a megváltozott funkcióban, milyen lehetősége van a népművészetnek a továbbélésre? — A kérdés jogos, mert valóban, a népművészet sohasem volt öncélú, és jövőjét is csak úgy lehet biztosítani, ha meg-? őrzi — legalább részben —( gyakorlati értékét is. Tapasz-^ talatunk szerint a hímzés-szó- Z vés-faragás műfajában élhet Z tovább a népművészet, tehát ^ azokban a formákban, ahol ^ egyénenként vagy kisebb fa-^ luközössógekben is dolgozhat-^ nak. A fazekasok már nehe-j zebb helyzetben vannak, a| kemence költsége, az anyagok^ beszerzésének problémája Z miatt De szeretném megemlí- Z teni egyik kísérletünket. Az^ elmúlt évben ezer darab kér- Zf dőívet küldtünk szét az ország ^ tanítóképzőibe, azzal a kér->^ déssel, hogy igénylik-e a fia- Zf talok a népművészeti foglal- Z, kozást, részt vennének-e azo- /, kon? Hatszázan adtak pozitív jj választ. Azt hiszem. az or-Z szágbam működő, körülbelül Z hét száz díszítőművészeti kör is ^ bizonyítja, hogy nyugodt szív- Zf vei beszélhetünk élő népmű- Zf vészeiről. • Ön tehát a tiszta nép-1 művészet fennmaradását az Z amatőr, kis csoportok működé- Z sében látja? Z — Feltétlenül. Ezek a körök Z saját használatra, vagy szű- Z kebb hozzátartozód k részére If dolgoznak, számukra ez a ^ munka nem kenyérkereset. Zf 0 Milyen segítséget kap- ^ nak a díszítőművészeti körök? Z — A Népművelési Intézet Z évente négy-öt kiadványt ké- Z szít számukra, mintákkal, Z technikai eljárások ismerteté- Z sével. A kiváló szakemberek- Z 1 nek minden nyáron tizenkét Z