Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
1973. FEBRUAR 18. VASÁRNAP i'ijSi Ute üJCirlap Javulnak a munkásság élet- és munkakörülményei Egycnlősdi helyett: a munka minősége szerint A PÁRT ÉL'ETSZÍNVO- NAL-POLIllKAJÁNAK alapelve, hogy a scocializmus építésének előrehaladásával, az anyagi erőket figyelembe véve, valamennyi dolgozó élet- és munkakörülménye rendszeresen emelkedjen, és,. megoldódjanak azok a feszültségek, amelyek az egyes rétegek jövedelmi színvonalában kisebb- nagyobb mértékben jelentkeznek. Az utóbbi két évben az általános életszínvonal-emelkedés mellett központi keretből emeltük az építőiparban, a közlekedésben dolgozóknak, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógusoknak, az egészség- és igazságügyi, valamint egyes kulturális intézmények dolgozóinak bérét. Mindezek tovább csökkentették a különböző rétegek közötti bérfeszültségeket, bér- aránytalanságokat. Scámos alapvető problémát azonban nem oldott meg. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülésén értékelte a párt X. kongresszusa határozatainak időarányos végrehajtását. A többi között határozatot hozott a munkásosztály — különösen a nagyüzemi munkásság bérének emelésére. Erre azért volt szükség, mert 1968 —1970 között az iparban foglalkoztatott munkások havi átlagbér-színvonalának növekedése elmaradt más területen dolgozókétól. A béremelés kifejezésre . juttatja pártunk politikájának, szocialista rendszerünknek lényegét, a fizikai munka megbecsülését. Azoknak a munkásoknak a megbecsülését, akik mindenkor az ország nemzetközi jövedelmének, anyagi erőforrásainak létrehozói. A KÖZPONTI BÉREMELÉS jelenleg, az állami ipar és az állami. kivitelező építőipar munkásait és művezetőit érinti. Más területeken is vannak jogos bérigények, a népgazdaság jelenlegi anyagi helyzetét figyelembe véve azonban nem tudunk minden jogos igényt kielégíteni. Mint ismeretes,' az állami iparban és a kivitelező építőiparban dolgozó munkások és közvetlen termelésirányítók bérét 1973. március 1- től emelik fel: az állami ipar szakmunkásainál és közvetlen termelésirányítóinál legalább 8, a betanított és segédmunkásoknál legalább 4 százalék. Az emelés mértéke az állami kivitelező iparban 6,5, illetve 3 százalék. A központilag biztosított keretösszegeket az önálló vállalatok 1973. január 31-ig megkapták. A keretösszegek fel- használása, üzem- és gyáregységekre való lebontása és a személyre szóló differenciálás felelősségteljes munkát kíván a gazdasági, párt- és társadalmi szervek vezetőitől egyaránt. Ez a nagy munka ezekben a napokban folyik. Gondoskodnak arról, hogy a bérkeretek felhasználásánál messzemenően figyelembe vegyék a központi határozatokat, a minisztériumok, a megyei tanács vb, a szakmák közoonti vezetőségeivel és az SZMT vezetőségével egyetértésben kiadott irányelveket. A LEGNAGYOBB FIGYELEM a következőkre irányul: A kötelező személyi minimumok kielégítése után rendelkezésre álló béremelési keretet. valamint a vállalat saját erőből tervezett bérfejlesztését differenciáltan használják fel. Az 1973. évi saját forrásokból biztosított fejlesztést a központi béremeléssel hangolják össze. A vállalati bér- és személyi jövedelempolitikai koncepciók kialakításánál fontos, hogy a saját forrású bérfejlesztést ne azokra a területekre koncentrálják, ahol most nem lesz béremelés. A saját bérfejlesztést az egyes állománycsoportok között a munkás—alkalmazotti bérek arányában helyes elosztanni. Alkalom adódik most arra, hogy megszüntessék a női dolgozók még meglevő hátrányos helyzetét. Elsősorban a végzett munka minőségi különbségeit, a munkarendet, a több műszakot, a fizikailag nehéz és a kedvezőtlen körülmények között végzett munkát vegyék számításba a differenciálásnál. Meg szüntethetők a gyárak és telephelyeik vagy gyáregységeik közötti béraránytalanságok. A különbség csak ott és olyan mértékben fogadható el, ahol a végzett munka kvalifikáltsága, a munkakörülmények azt indokolják. Ugyanakkor óvakodni kell mindenütt a keretek egyenlősdin alapuló elosztásától is. A bérfelosztásnál gondoljanak a gyermekgondozási segélyről visszatérőkre, a foglalkoztatott nyugdíjasokra és a leszerelő katonákra. Ezt a felelősségteljes munkát a vállalat gazdasági, politikai vezetői az üzemi demokrácia széles körű érvényesítése mellett a szakszervezetekkel egyetértésben hajtsák végre. A vitákra természetesen a döntés előtt kerül sor. Ahol érvényesül a demokrácia, ott az érintett munkások és a közvetlen termelésirányítók jogos felvetéseit figyelembe veszik. Az 1973. évi bér- és személyi jövedelem növelésére vonatkozó döntéseket úgy hozzák meg, hogy az 1973 március havi bérek elszámolásának alapjául már a felemelt bérek szolgáljanak. PEST MEGYÉBEN csaknem 80 ezer munkást és termelést irányító dolgozót érint a központi keretből biztosított béremelés. A határozatok végrehajtása során el kell érni, hogy a béremelések a dolgozók élet- színvonalának emelése mellett segítsék a vállalati munka javulását is. Ennek az a feltétele, hogy a végrehajtás módszerét, a döntések indokait a dolgozók ismerjék és a kiadott béremelések álljanak összhangban a munkával. A jelentős béremelés mérsékli a vállalatok nyereségét. Ezt a vezetők a munkásokkal karöltve a munka hatékonyságának emelésével, a jobb üzem- és munkaszervezéssel ellensúlyozhatják. Minden üzem rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek felkutatásával növelhetik eredményeiket. Mindenütt világosan kell azt is látni, hogy a bérpolitikai intézkedések nem vonhatnak maguk után áremelkedést. Egyetlen vállalat sem háríthatja másra vállalt terheit. Szükségesnek tartjuk, hogy az öt évre szóló kollektív szerződések értékelésénél és az 1973. évi módosításnál a vállalatok gazdasági vezetői adjanak majd számot a bérpolitikai intézkedések végrehajtásáról is. Tapasztalataink szerint a vállalatok többségénél a bér- politikai intézkedések végrehajtása tervszerűen, megfelelő ütemben halad. A munka lebonyolítására helyesen ütemtervet készítettek, ami alapján biztosítják, hogy a dolgozók időben tájékozódjanak a béremelés nagyságáról. Dr. Dobi Ferenc, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára Magyar—szovjet vegyipari tárgyalások Február 12—17 között Budapesten tartotta 8. ülését a magyar—szovjet vegyipari gazdasági és műszaki tudományos együttműködési állandó munkabizottság. A szovjet delegációt L. I. Oszipenko, a Szovjetunió vegyipari miniszterének első helyettese, a magyar delegációt Gór Nagy Sándor, nehézipari miniszterhelyettes vezette. A tárgyalások eredményeként aláírt jegyzőkönyv szerint a tárgyaló felek áttekintették a magyar—szovjet olefinegyezmény megvalósításának helyzetét, a vegyipari termékszállítások teljesítését, egyeztették a két ország vegyipara 1975 utáni szakosításának fő elveit. N emcsak egy labdarúgócsapat, nem is csupán az ultipartnerek egyike lehet jó sorozatban, bár a köznapi szóhasználat inkább ezekre mondja, érti. Lehet jó sorozata egy ipar- vállalatnak is. Jó sorozata: gazdaságosan előállítható, korszerű termékek serege. Valamikor az alumínium testű hajók, a vízibuszok alkották a jó sorozat első állomását a Magyar Hajó és Darugyár váci telepén. Telítődött a piac, a termék felett elmúlt az idő, a felhasználók másféle igényekkel léptek fel; a váciak nem erőltették a vízibuszt — bár, mint mutatós termékért, fájt a szívük —, hiszen már helyébe lépett a motorkerékpár-oldalkocsi. Szintén alumíniumból tipizálva, azaz ‘a szocialista országokban gyártott motorok bármelyikéhez felhasznál- hatóan, tehát nagy sorozatban, így gazdaságosan termelve. Napjainkban pedig — ugyan, az oldalkocsi fölött még korántsem konduflit meg a lélekharang — fokozatosan növekszik a konténergyártás szerepe. Valamikor szintén jó sorozatot alkottak a Csepel márkájú tehergépkocsik. A hatvanas évek elején ötezer darabnál több készült belőlük egy esztendőben, s ezek nyolcvan százaléka exportra került. Legutóbb viszont a pórt Központi Bizottsága 1972. novemberi ülésén Nyers Rezső a többi között kimondotta: „A Csepel Autógyárban meg kell szüntetni a jelenlegi évi két-három ezres kis szériá- jú, középnagyságú teherautóknak a gyártását. Ehelyett a közúti járműprogram perspektivikus termékeire kell fokozottabban áttérniük”. Távlatokról van szó, arról, hogy a kis sorozat miatt drága gépkocsik helyett — egyebek között — a szigethalmiak fenékvázakat készítsenek az Ikarusnak. Ez jó sorozat, mert gazdaságosan előállítható termék. Az idén már hatezer fenékváz a kötelezettség, s 1975-re kilencezer felett lesz. Mellettük szó van az Jó sorozat automata sebességváltók gyártásának megszervezéséről, a szervókarmány- előállítás növeléséről... nagy sorozatokról. H a csupán néhány üzem küzdene hasonló gondokkal, birkózna azonos teendőkkel, aligha kellene mindezekre megkülönböztetett figyelmet fordítani. Ám túllépve a megye határán, s egyetlen példát említve: tavaly hatvanezer darab rádiót rendelt az ipartól a belkereskedelem, de — a vevők óhajához, a piaci kereslethez igazodva — e hatvanezret harmincféle (!) típusból kérte. Nyilvánvaló: gazdaságtalan az előállítás, a hazad szűk piac miatt kicsik a sorozatok, kétségessé válik az egész gyártás értelme. Föntebb már szerepel az a szó, 'amely a legutóbbi években növekvő szerephez jutott, s amely a továbbiakban jogosan lesz döntő mérce. A gazdaságtalan és a gazdaságos választóvonala legtöbbször — persze, nem minden esetben — a kis és a nagy sorozatok között húzódik, bár ma már sok tekintetben jó néhány vállalatnál és iparágnál kidolgozatlan, kiforratlan e mérce. Tapasztalható ugyanakkor, hogy a tömeg- termelésben a silányabbat, a gyengébb minőséget sejtik az emberek, holott e két dolognak egymáshoz semmi köze sincsen. Sőt, éppen a gazdaságos termelés nyit ’arra lehetőséget, hogy a gyár folyamatosan korszerűsítsen, technikában, technológiában megszilárdítsa az azonos minőséget, s vállalja is a termékért a felelősséget. Ez történik például a Csepel Autógyárban a szervokormány előállításánál, s ezért, hogy a szigethalmiak négyszázezer kilométerig adnak rá garanciát. Jó sorozatot természetesen minden gyár, vállalat szeretne, hiszen — 'bár inkább jövő időben — a piacról kell megélniük. Túl egyszerű lenne — s igazságtalan — azt írni: ne várják a sült galambot, hanem rajta, cselekedjenek. Bármennyire is a szóbeli biztatás, a gazdaságos termék- szerkezet kialakításához, a nyereséget adó sorozatok megteremtéséhez nemcsak idő szükséges, hanem technikai, technológiai feltételek éppúgy kellenek, mint jobban, képzett munkások, megfelelő árrendszer. Ma ugyanis nem számít kivételnek az a helyzet, amely- lyel egyebek között a Szerszámgépipari Művek kénytelen szembenézni: kifizetődőbb számára a hagyományos — normál — szerszámgépek termelése, mint a legkorszerűbb numerikus — NC — vezérlésűeké. S addig, míg a gazdasági ösztönzők ilyenek maradnak, aligha művelhet csodákat a serkentő szó, a biztatás a szerszámgépek termelésében... S okoldalú teendők alapozzák azt az utat, amelyre fokozatosan rálép a megyei ipar. A meggondolatlan siettetés csak árthat — termékek eltűnésével, kihasználatlan kapacitások létrejöttével —, az értő segítség nagyot lendíthet. Minden tényezőre kiterjedő elemzés után mondják csak ki a döntést, mi a jó, s mi nem, minek a gyártásával hagynak fel, minek az előállítását korszerűsítik, s miféle újdonságokkal állnak ki a piacra. Ez az elemzőmunka még mindig tart az üzemekben, sőt, jó néhány terméknél máig meg sem kezdődhetett, mivel nincsenek megbízható mércék, összehasonlítható adatok. Lépni kell, ez tagadhatatlan. De csak úgy és akkor, ha biztosan tudják a gyárban, , a vállalatnál, hogy miért és merre mennek. Mészáros Ottó A Vöröskereszt Pest megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozott az üzemi vöröskeresztes szervezetek munkájával Az állami iparban foglalkoztatott dolgozóknak mintegy tíz százaléka vöröskeresztes tag. Az üzemi vöröskeresztes szervezetek sokirányú tevékenységéből az egészségügyi növelés mellett a gyermekgondozási segélyen levő dolgozó nőkkel és az idős nyugdíjas emberekkel való törődés érdemel említést. Az ifjúsági vöröskeresztes mozgalom fejlődését bizonyítja, hogy minden úttörőcsapatban és a középfokú iskolák többségében létrejött az ifjú vöröskeresztes szervezet, csoport. Nagy jelentőségű a fiatalok egészségre nevelése mellett az elsősegélynyújtó tanfolyamok megszervezése; az elmúlt tanévben a középfokú iskolákban csaknem ezerötszázat rendeztek. A vöröskeresztes szervezetek állami szervekkel való együttműködése a családvédelmi munkában volt a legaktívabb. Társadalmi segítséget nyújtottak az anya- és csecsemővédelemben, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekkel való törődésben, az idősek gondozásában, a cigány lakosság közegészségügyi szemléletének formá’ásában. A Vöröskereszt tevékeny részt vállalt a megyei Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság munkájában is. A Vöröskereszt III. kongresszusa célul tűzte ki a honvédelmi felkészítésben való részvételt is. Amíg az általános és teljes leszerelés nem valósul meg, a honvédelem megköveteli a polgári védelem szervezését és állandó fejlesztését. A Vöröskereszt egészségűéin egységei az emberi élet védelmét, mentését kapták feladatul ebben a munkában. A kiképzések során az egészségügyi egységek parancsnokai és tagjai elsajátították az elsősegélynyújtás és a sebesültszállítás legfontosabb tennivalóit. Az egyik legszebb vöröskeresztes feladat o véradómozgalom szervezése. A térítés- nélküli véradás tavaly ünnepelte tízéves' jubileumát. Ez idő alatt a megyében csaknem 190 ezer véradó 60 és fél ezer liter vérrel segített a betegeken. A véradás a megyében társadalmi üggyé vált, a szervezésben, a véradónapok lebonyolításában rendszeresen részt vesznek a pártszervezetek, az állami és társadalmi szervek, a fegyveres testületek. A Magyar Vöröskereszt és az Országos Béketanács januárban felhívással fordult a magyar néphez: „Adjatok vért Vietnamnak!” Az akció nagy visszhangra talált Pest megyében is. Az akció során vérplazmát és vérkészítményeket küldenek Vietnamba. A Vöröskereszt IV. kongresszusát megelőzte a helyi és a csúcsvezetőségek, valamint a járási-városi vezetőségek új- jáválasztása. Ez a munka befejeződött a megyében. A vöröskeresztes szervezetek a megyei vezetőséggel együtt — a IV." kongresszus irányelvei alapján — elkészítették az elkövetkező évek munkaprogramját. A Vöröskereszt előtt álló feladatok tartalmilag és szervezetileg megegyeznek az eddigiekkel. Alapvető célkitűzés továbbra is az egészség- ügyi kultúra, az egészségügyi műveltség növelése, különösen a megye déli területein, ahol jelentős a tanyavilág. Folytatódik a polgári védelem társadalmi jellegének erősítése. Az elkövetkező négy évben további három és fél ezer véradóval szeretnék növelni a donorok táborát s 1978-ra mintegy tízezer liter vért küldenek a megye véradói a gyógyulásra váró betegeknek. A szóbeli kiegészítés végén — a beszámolóval összhangban — felhívta a figyelmet a Vöröskereszt megyei titkára arra, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet igényel az ifjúsági vöröskeresztes munka, a fiatalok higiénés szemléletének kialakítása, felkészítésük a családi életre. A vita A beszámolót vita követte. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára elismeréssel szólt a megye vöröskeresztes szervezeteinek tevékenységéről. Beszélt a Vöröskereszt nemzetközi jelentőségéről, s az „Adjatok vért Vietnamnak!” akció országos és megyei visszhang j áról. Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára felszólalásában a vöröskeresztes mozgalom társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. A vöröskeresztes szervezetekben a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, fiatalok és öregek dolgoznak azért, hogy embertársaikon segítsenek — mondotta. A Vöröskereszt felszínre hozta az emberi értékeket, példát mutatva önzetlenségből, cselekvő humanizmusból. \ A vitában felszólalt még: ar. Kárpáti Ervin, a nagykátai rendelőintézet igazgató főorvosa, dr. Palócz Istvánná, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vöröskeresztes titkára, Szocsák Ferencné, a Diósdi Csapágygyár küldötte, dr. Afra Tamás váci körzeti orvos, dr. Barna Lajos, a Fóti Gyermekváros igazgatója, dr. Gál L ászióné, a Pest megyei KÖJÁL főorvosa, dr. Weisz Mátyás dányi körzeti orvos, Baráth Endre, az MSZMP A küldöttek a beszámolót hallgatják. Váci Járási Bizottságának első titkára, Dobosi Erzsébet, a ráckevei Ady Gimnázium küldötte, dr. Madár János, a Pest megyei KÖJÁL igazgató főorvosa, dr. Szépe Margit Nagykőrös város küldötte, Mosom Árpád, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának munkatársa, Tóth Anikó, a ceglédi Vörös Csillag Tsz agrármérnöke, Győri Sándor isa- szegi gyógyszerész, dr. Gáspár István sülysápi körzeti orvos, dr. Szántai György gyömrői fogorvos és dr. Zaletnyik Pál főorvos, Ráckeve küldötte. Kitüntetések Németh Veronika megyei titkár összefoglalója után a megyei küldöttértekezlet egyhangúlag elfogadta a beszámolót, a munkaprogramot, valamint a vezetőség lemondását. Ezután Rostás István kitüntetéseket nyújtott át. Németh Veronika megyei titkár az egészségügyi miniszter dicséretét, Kovács Józsefné budai járási vöröskeresztes titkár az „Egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetést, Gajdos Józsefné monori járási vöröskeresztes titkár pedig a „Vöröskereszt kiváló dolgozója” kitüntetést kapta. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége „Vöröskeresztes munkáért” kitüntetés arany fokozatát adományozta tíz megyei aktívának, a kitüntetés ezüst fokozatát tizenket- ten, bronz fokozatát hatan kapták meg. Dr. Csicsay Iván tárgyjutalmat adott át az ifjúsági vöröskeresztes rajzpályázat helyezettjeinek. A választás A továbbiakban Heil Imréné, a jelölőbizottság elnöke javaslatot tett a megyei vezetőséf és a számvizsgáló bizottság tagjaira, valamint a kongresz- szusi küldöttekre. A küldött- értekezlet 17 tagú megyei vezetőséget és háromtagú számvizsgáló bizottságot választott. A Pest megyei vezetőség elnöke ismét dr. Csicsay Iván; titkára Németh Veronika lett. Pest megyét a Vöröskereszt IV. kongresszusán huszonöt küldött és hét tanácskozási joggal rendelkező meghívott képviseli. Dr. Csicsay Iván iaz új vezetőség nevében megköszönte a bizalmat, majd a küldöttértekezlet Kovács Antalné zárszavával véget ért. S. L t 1 1 i
