Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-16 / 39. szám
/ 2 MEGYEI icfCvriap fókusz Viszontlátás Viszontlátás hét év után ... CSÜTÖRTÖKRE VIRRADÓ ÉJSZAKA a kaliforniai Travis légitámaszpontra érkezett a háború alatt a VDK fogságába esett és hétfőn Hanoiban szabadon bocsátott amerikaiak második, 20 fős csoportja. A Fülöp-szigeteki Clark légitámaszpontról történő elutazásukra a tervezettnél korábban került sor. Eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy „legkevesebb” három napot töltenek a légitámaszponton. Az orvosi vizsgálatok során azonban kitűnt, hogy a VDK és a DNFF fogságából szabadult amerikaiak igen jó egészségi állapotnak örvendenek. Így az orvosi vizsgálatot gyorsabban le lehetett zárni és útnak indításukra a tervezettnél korábban kerülhetett sor. Ezt megelőzően már szerdán a californiai San Diegó-i légi-haditengerészeti támaszpontra érkezett két szabadon bocsátott amerikai pilótatiszt: Brian Woods és Glendon Perkins. Csütörtökön reggel a Fülöp-szigeteki Clark légitámaszpontról a vietnami fogságból szabadult amerikaiak újabb 20 fős csoportja utazott el az Egyesült Államokba ... HÉTFŐN REGGEL, röviddel nyolc óra után az USA légierejének két C—130-as típusú óriási szállítógépe szállt- le a VDK fővárosának repülőterén. Az egyiken a négyoldalú katonai, vegyes bizottság képviselői érkeztek, a másikon a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tisztjei. A FOGLYOK ÁTADÁSÁNAK és átvételének hivatalos lebonyolítása előtt mintegy száz újságíró, fotó- és televíziós riporter jelenlétében, tehát a teljes nyilvánosság előtt, a lebombázott repülőtér előterében, szabad téren zajlott le Nguyen Phuongnak, a VDK alezredesének és James R. Dennett amerikai ezredesnek rövid találkozója. A 115 nevet tartalmazó listára a rövid tanácskozás után 116.-ként felaugusztus 5-én, a tonkini provokáció alkalmával lőtték le. A hétfőn szabadon bocsátott amerikai foglyok közül 10 alezredes, 20 őrnagy 51 kapitány. Kilenc évig volt fogságban egy, nyolc évig 61, hét évig 37, hat évig 2, öt évig 3, egy évig 1 személy, s 11-et pedig az elmúlt év végén fogtak el a Hanoi—Haiphong körzet ellen végrehajtott karácsonyi terrorbombázás során. HÉTFŐRE VIRRADÓAN Amerika-szerte már milliók figyelték a tv-képernyőn a Hanoiban szabadon bocsátott amerikai foglyok első 116 tagú csoportjának megérkezését a Fülöp-szigeteken levő Clark légitámaszpontra, a Pentagon által minden részletre kiterjedően megszervezett „hazatérés hadművelet” első állomására. A volt foglyok orvosi vizsgálaton és „eligazításon” esnek itt át, mielőtt a kaliforniai Travis támaszpontra szállítják őket, ahol a további orvosi vizsgálatokon, „visszaszokta- tási kúrákban” és mindenre kiterjedő újabb „eligazításokban” lesz részük, s csak ezután térhetnek vissza családjukhoz. A családtagok, akik a Clark-támaszpontról közvetített élő adásban először vethettek futó pillantást a hazatérő foglyokra, boldogan állapították meg, hogy hozzátartozóik láthatólag egészségesek és jó erőben vannak. NIXON ELNÖK vasárnap riportereknek kijelentette, hogy nem készül személyesen üdvözölni a hazatérő foglyokat amerikai földön, mivel — mint mondotta — „mindazok után, amin keresztülmentek, rászolgálnak némi nyugalomra” és lehetővé kell tenni számukra, hogy a nyilvánosság kirekesztésével találkozhassanak szeretteikkel. Az elnök jelezte azonban, hogy bármikor „hozzáférhető” lesz a volt foglyok számára, akik — szavai szerint — „lehetővé tették a tisztességes békét”. A „HAZATÉRÉS HADMŰVELETBE” üzletemberek is bekapcsolódtak: különböző cégek ingyen autókat, „festői üdülőparadicsomokban” eltölthető ingyenes vakációkat ajánlottak fel a hazatérő foglyoknak. Nyilvánvalóan arra számítva, hogy az ingyen reklámban meglelik „bőkezűségük” jutalmát. A. B. T. KAIRÓBAN csütörtökön az egymást követő ötödik napon is volt diákzavargás. A társaik letartóztatása miatt tiltakozó egyetemisták felvonultak a. belváros felé. A rendőrök visz- szaszorították a tüntetőket. NÉMET ALAPSZERZŐDÉS Ratifikációs vita a Bundestagban Izgalom nélkül olvassuk az eddigi jelentéseket a Bundestag ratifikációs vitájáról, noha a sorok nyomdába adásakor még nem ismerjük a végeredményt. Mégis nyugodtak lehetünk: a tavaly novemberi rendkívüli választásokon a kormánykoalíció olyan jelentős többséget szerzett Nyu- gat-Németországban, hogy nem férhet kétség hozzá, a bonni parlament ezúttal játszi fölénnyel ratifikálja majd a két német állam közötti alapszerződést. Azért hangsúlyoztuk az „izgalommentességet”, mert nem felejtettük még el: tavaly májusban milyen izgalomban tartotta nemcsak az egész NSZK-t és Európát, de az egész világot a nyugatnémet jobboldali ellenzék, amikor a szovjet—nyugatnémet s a lengyel —nyugatnémet szerződés ratifikálása szerepelt a napirenden. Olyan erős támadást indítottak, hogy kistáján sikerült megbuktatniuk a Brandt— Scheel kormányt, amivel megakadályozták volna az egyezményeket, s az európai enyhülési folyamatot esetleg évtizedekre vetették volna vissza. Igaz: Rainer Barzel most, 73 februárjában, ezen a csütörtökön is ellenvéleményt jelentett be a parlamentben és a jobboldal nevében nemet mondott az alapszerződésre, csakhogy ennek ma már alig van jelentősége. Amire odafigyel az európai és a világ közvéleménye, az Brandt kancellár nyilatkozata. Tartja-e magát továbbra is ésszerű külpolitikájához? Nem kellett csalódni beszédében. Brandt változatlanul kiállt a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal való jó kapcsolatok fejlesztése mellett. Fontos kijelentése: „Arra is készek vagyunk, hogy érvénytelenné nyilvánítsuk a müncheni WUly Brandt kancellár beszél a bonni Bundestagban. egyezményt”. Nyomatékosan aláhúzta: a bonni kormány hosszú ideje érdekelt abban, hogy Magyarországgal és Bulgáriával felvegye a diplomáciai kapcsolatokat. Pozitívan értékelte az európai biztonsági konferenciát előkészítő helsinki konzultáció tanácskozásait és reményét fejezte ki, hogy a nehézségek ellenére, a bécsi haderőcsökkentési megbeszélések is eredményhez vezetnek. x „Kormányunk minden előkészületet megtett, hogy ugyanolyan munkalehetőséget biztosítson az NDK tudósítóinak, mint minden más tudósítónak” — mondta. Ez azért fontos, mert épp ebben a vonatkozásban támadtak az elmúlt napiokban reakciós zavarkeltések. A Neues Deutschland csütörtöki száma megjegyezte: „Az NDK megtartja a megállapod ásókat, s elvárja, hogy az NSZK ugyanezt tegye”. Remény van rá, hogy Brandt parlamenti kijelentése mintegy erre adott válasz volt. Közel-Kelet Légi csata és tazpárbaj Egy hat gépből álló izraeli repülőraj tegnap a reggeli órákban a Szuezi-csatorna térségében megpróbált behatolni Egyiptom légterébe. A betolakodók és az egyiptomi légvédelem vadászgépei közti összecsapásban egy izraeli gépiét lelőttek és egy egyiptomi repülőgépet is találat ért. Az izraeli gépeket visszafordulásra kényszerítették. A délelőtt folyamán a Golan fennsík közelében húzódó tűzszünetl vonalnál tűz- párbaj zajlott le izraeli és Szíriái harci egységek között. Az összecsapás oka az volt, hogy egy tankokkal biztosított izraeli útépítő egység a tűzszüneti vonalat átlépve, szíriai területre hatolt be. A Szíriái határvédő egységek harcképtelenné tettek két izraeli tankot és szétromboltak egy bulldózert. vették Brian Dunstan Woods panamai származású amerikai pilóta nevét, akinek sürgős hazaengedését kérte az amerikai fél azzal, hogy édesanyja súlyos beteg. A VDK részéről minden ceremónia nélkül helyt adtak a kérésnek, amiért az amerikai ezredes hálás köszönetét fejezte ki. DÉLELŐTT 11 ÓRA KÖRÜL vezették elő a foglyok első csoportját, akiket a vietnami fél egyenként, név szerint átadott az amerikai tiszteknek. Minden szabadon engedett foglyot az amerikai légierő katonái kísértek az időközben megérkezett C—141-es típusú, vöröskereszttel jelzett repülőgéphez. Elsőként Raymond Arthur Vohden nyerte vissza szabadságát, akit 1965 április 3-án fogtak el Thanh Hoa tartományban. Utána azt a 28 foglyot adták át. akik valamilyen betegség (többnyire sérülési miatt orvosi kezelésre szorulnak. Néhánv embert hordágyon vietnami '•rvosok és ápolók vittek a gépre. A SZABADON BOCSÁTOTT FOGLYOK között néhány „nevezetes” személyiség is található volt, így a VDK területén elsőként elfogott kalózpilóta, Everett Alvarez jr. valamint Robert Harper Shumaker, a 16. számú amerikai űrhajós, akit nyolc évvel ezelőtt, 1965. február 11-én Quang Binh tartomány területén fogtak el. Alvarez kapitány gépét 1964. Á francia baloldal esélye Ideges és feszült légkörben készül Franciaország a március 4-én sorra kerülő nemzetgyűlési választásokra. Minden p>árt és minden vá- 1 asz tópolgár tudja; nagy tét forog kockán, nevezetesen a gaulleista párt 15 éves uralma. A tét súlyát, az eset szenzációját nem is a gaulleista párt esetleges veresége jelentené, hanem a baloldali koalíció győzelme. A gaulleista párt ugyanis a tömegek bizalmának elvesztésével már jó ideje nem a franciák többségének akaratából uralkodik. Van-e esélye a baloldalnak a többség megszerzésére a nemzetgyűlési választásokon? A francia belpolitikai légkör éppen azért vibráló feszültségű, mert a választópolgárok jelenlegi hangulatából ítélve a kormányzó gaulleisták és szövetségeseik vesztésre állnak. Ebből következik, hogy a baloldali koalíció esélye hosszú idő után reményteljes a parlamenti többség megszerzésére. Az esélyek azonban még nyitottak. Igaz ugyan, hogy a gaulleistákból, a giscardis- tákból és a Duhamel-féle centristákból álló konmányszövetség belpolitikájával elvesztette a választási sikert biztosító tömegtámogatást, de újabb centrista csoportok megnyerésével még megszerezheti a mandátumok . többségét. Nem lehet pontosan kiszámítani azt sem, hogy Pompidou köztársasági elnök beavatkozása a választási küzdelembe milyen hatással lesz a kispolgári tömegekre. Mint ismeretes, az elnök, akitől az alkotmány szerint a pártok felettiséget várják el, nyíltan beavatkozott a gaulleisták oldalán. Néhány napja tett tv-nyilatkozatában közölte, hogy a baloldal koalíciós győzelme esetén azonnal feloszlatná az éppen megválasztott nemzetgyűlést és új választásokat írna ki. Érdekes vallomás volt ez Pompidou elnöktől. Először is, nyilatkozatával jelezte. hogy ő masa is veszélyben látja a jelenlegi kormánykoalíciót; másodszor, hogy megmentésük érdekében hajlandó fenyegetőzni, vagyis az alkotmány előírásainak megszegésével beavatkozni a választási küzdelembe. Az elnök nyilván úgy véli, hogy most is kifizetődik a fenyegetés, az ijesztgetés, mint az 1968-as választások előtt. Akkor ugyanis — a májusi diákzavargások és a több hétig tartó sztrájkok után — a szélsőbaioldal egységbontó tevékenysége és a jobboldali erők provokációi jó talajt teremtettek a kispolgári tömegek megijesztésére. Akkor a 490 tagú parlamentben a kommunisták a szavazatok 20 százalékával csak 33 mandátumot nyertek, a baloldali szövetség (a Mitterrand-féle csoportosulás) 16,5 százalékkal 57 helyet, a gaulleisták és a gis- cardisták pedig a szavazatok 43 százalékával 358 helyet. Ehhez természetesen hozzájárult a választási rendszer igazságtalansága is, amely lehetővé teszi, hogy a gaulleisták 27 ezer szavazattal szerezzenek egy mandátumot, a kommunistáknak viszont több mint 100 ezer szavazat kellett egy mandátum megszerzéséhez. Most azonban lényegesen más a helyzet, mint 1968-ban: általános az elégedetlenség a kormánypártok gazdasági és szociálpolitikájával, ugyanakkor súlyos korrupciós botrányok is rontják a gaulleista vezetés erkölcsi hitelét. A baloldal helyzete is gyökeresen különbözik a korábbitól. Tavaly a Francia Kommunista Párt és a Mitterrand vezette új szocialista párt közös kormányprogramot dolgozott 1973. FEBRUÁR 16., PÉNTEK Szadat szabad kezet kapott Az egyiptomi parlament kedden jóváhagyta a Szidki miniszterelnök által vasárnap beterjesztett idei költségvetést, amely egyértelműen hadigazdálkodásra állítja át Egyiptomot. A parlament egyúttal jóváhagyott egy másik törvényt is, amellyel felhatalmazta Szadat elnököt, hogy elnöki rendelettel kivessen vagy emeljen adókat és más illetékeket, ha a háborús erőfeszítések ezt szükségessé teszik. Szadat elnök tehát a hadiállapot követelményeit figyelembe véve törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki a szükséges pénzügyi erőforrások biztosítására. Az államfő eszerint szabad kezet kapott az állami költségvetési előirányzatok módosítására, átcsoportosítására, ezen belül a beruházási keretek csökkentésére, új adók és illetékek kivetésére, illetve meglevő közterhek növelésére. Az államfő az új törvény értelmében ez év végéig, illetve az izraeli agresszió következményeinek a felszámolásáig gyakorolhatja pénzügyi kérdésekben a népi gyűlés alkotmányos jogkörét. A több képviselő által vitatott intézkedés bevezetését a hadiállapot rendkívüli körülményeivel indokolták. A költségvetés egyes tételeinek összegeit nem hozták nyilvánosságra, a kormányfő beszédében azonban világosan kiderülnek főbb irányai: — a béreket és fizetéseket befagyasztják addig, amíg a felszabadító harc véget nem ér; — a stratégiai jellegű beruházások elsőbbséget élveznek; — néhány hosszú távú tervet későbbre halaszta- nak, módosítják a munkaerő és a fogyasztási javak elosztását, átalakítják a kiviteli és behozatali politikát; — a nagy jövedelmeket az eddiginél jobban megadóztatják. A költségvetés vitája során a képviselők támogatták a kormány takarékos- sági intézkedéseit, de hangsúlyozták, hogy a kis jövedelmeket, különösen a munkával szerzett jövedelmeket nem szabad megkurtítani. Ehelyett „a nagy és parazitajövedelmeket” kell jobban megadóztatni, hogy a felszabadító harc terhei igazságosan oszoljanak meg. A parlament azt is kérte a kormánytól, hogy az ipari és mezőgazdasági szektorban ne csökkentse a kiadásokat, mert a lakosságnak és a fegyveres erőknek a következő időszakban még inkább szüksége lesz a jó élelmiszerellátásra. Az egyiptomi központi bank kormányzója egyébként a vita során közölte; az ország pénzügyi helyzetét nem érinti a dollár leértékelése, mert a leértékelést megelőzve más, szilárd valutákra váltották át Egyiptom csaknem teljes dollárkészletét. PAKISZTÁN Felmentett kormányzók Zulfikar AU Bhutto pakisztáni elnök két tartományban felmentette a kormányzót és a tartományi székhelyeken katonai egységeket rendelt ki a kulcsfontosságú intézmények védelmére. Az elnöki döntés szerdán este született és csütörtökön reggel hozták nyilvánosságra. Az elmozdított kormányzók közül Ghaus Bakhsh Bizanjo Beludzsisztán tartomány, Ar- bab Sikander Khan pedig az északnyugati határtartomány élén állt. Mindketten az ellenzéki Nemzeti Avami Párt vezetői. A legfrissebb jelentések szerint Beludzsisztán kormányzójává Akbar Khan Bugtit nevezték ki, míg az északnyugati ki, amihez csatlakozott a ra- Qiaausoit kis tábora is. Az új helyzetnek és a szükségleteknek megfelelően kormány- programról van tehát szó, nem egyszerű választási szövetségről. Nyugat-Európában jelenleg egyedülálló eset, bogy a kommunisták és a szocialisták ilyen szoros és hosszú távra szóló együttműködésre léptek. Kormányprogramjuk bázisa a tömegek érdekeit szolgáló gazdasági és szociális politika, külpolitikájuk pedig Francia- ország igazi helyét hivatott megteremteni Európában. Ez a program igen népszerű Franciaországban. Ezért mutatják a legutóbbi közvéleménykutatások a kommunista és a szocialista koalíció esélyeinek határozott növekedését: a szavazatok 46 százaléka esett rájuk a megkérdezettek körében, a gaulleistákra pedig csak 37 százalék. Persze, felelősséggel ma még nem lehet többet mondani, minthogy a két nagy választási pártcsoportosulás esélye teljesen nyílt. Ez azonban önmagában is nagy változás jele, hiszen Franciaországban 15 éve a gaulleista párt van hatalmon. A francia belpolitikai helyzet ilyetén alakulása egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka annak a kommunisták által rég ismételt igazságnak, hogy a baloldali erők összefogásával olyan alternatívát lehet állítani, amelyet a tömegek támogatnak és éppen ezért eséhatártartomány új kormányzója Aslam Khattak lett. Nyugati megfigyelők az ese-’ ményt összefüggésbe hozzák a napokban történt fegyverszállítási botránnyal, amelyben Bhutto feltételezése szerint a rawalpindi iraki nagykövetség is szerepet játszott. ADENBEN csütörtökön hivatalosan bejelentették, hogy az elmúlt két nap alatt a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság között fogolycserére került sor az északjemeni Kars határvárosnál. Az idS homokóráján lepereg a gaulleista kereszt. (A Le Monde karikatúrája) lye van a sikerre a monopoltőkés csoportokkal szemben. Kovács István I i