Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

1973. FEBRUAR 13., CSÜTÖRTÖK PEST MEGTEI kMíir A NEB jelentése a lakossági szolgáltatásról ,(Folytatás az 1. oldalról) ben előnyösen változik. Nő a szocialista szektor aránya: az 1970. évi 34,1 százalékról 1975- re 44,5 százalékra emelkedik, amíg a magánkisipar az 1970. évi 65,9 százalékról 55,5 száza­lékra csökken. A számokból azonban az is kitűnik, hogy a .szocialista szektor 1975-re sem éri el az ötven százalékot. Ezért a magánkisiparosokra továbbra is nagy feladat há­rul. Ezen a fronton nagy je­lentősége van a másodállások­nak. A megyében jelenleg 8640 magánkisiparos dolgozik, 2550 másodállásban, vagy az öregségi nyugdíj fenntartása mellett végzi feladatát. A tanács végrehajtó bizott­sága részletesen elemezte a fejlesztési tervek végrehajtá­sát és megállapította, hogy ál­talában végrehajtották a tér- 1 veket, hcmttt a különböző szek­torok kooperációja, koordiná­ciója nem megfelelő. Különö­sen a termelőszövetkezetek ér­dekképviseleti szervét kell job­ban bevonni a feladatok meg­valósításába, hiszen a kor­mányhatározat valamennyi szövetkezet tennivalóit szabta meg. A tanács jelentősen, csak­nem 95,5 millió forinttal járul öt esztendő alatt a szolgáltató- ipar támogatásához, úgy, hogy ezt az összeget nem kell visz- szatéríteniük. Pályázatot írtak ki, s a 89 beérkezett pályázat közül 55-öt fogadtak el: azok kapnak az állami segítségből. Előnyben részesítették azokat a vállalatokat, amelyek saját alapjukból is nagymértékben hozzájárulnak a fejlesztéshez; amelyek beruházásaikat a leg­gyorsabban fejezik be; leggaz­daságosabban használják fel a rendelkezésükre álló összeget: s nem utolsósorban azokat, amelyek olyan területen való­sítanak meg szolgáltatást, amely eddig ellátatlan volt. Ne használhassák másra a támogatást A NEB-vizsgálat több hibá­ra is felhívta a figyelmet. Elő­fordult például, hogy némely vállalat olyan célra használta a támogatást, amely inkább a termelés bővítését, a nyere­ség növelését és nem a helyi szolgáltatási szükséglet kielé­gítését célozta. Az is előfor­dult, hogy a támogatást nem a saját beruházás kiegészítésére, hanem a beruházás alapjának nagyobb hányadaként használ­ta fel. Vita tárgya volt a PEVDI kétmilliós támogatása. Elmarasztalták a Pest megyei Kéményseprő, Cserépkályha- építő és Gázszerelő Vállalatot. Érdemes megemlíteni a Szent­endrei Városgazdálkodási Vál­lalatot, amely 4,5 millió forint támogatásban részesült és gép­kocsiszervizt létesített, ott, ahol a Budaörsi Vegyes Ktsz is 3,2 millió forintért nyitott szervizüzemet. A párhuzamos bérúházás részben szemben áll a vállalati érdekkel, de még inkább a meglevő szük­séglettel. Vácott a Kossuth Tsz épített gépkocsiszervizt s az AFIT — mint tudott — ugyan­itt nyit egy sokkal korszerűbb üzemet. Hiba, - hogy jóváhagytak olyan fejlesztési összegeket is, amelyek nem kerülhetnek ka­pacitás hiánya miatt befekte­tésre. Ilyen például a Minősé­gi Ruházati Hisz számára biztosított egymillió forint. A Szentendrei Szolgáltató < és Ipari Szövetkezet azért nem építheti fel a több millió fo­rintos szolgáltatóházat, mert a Műemlék Felügyelőség nem hagyta jóvá a terveket. Szük­séges lenne tehát a keretek át­csoportosítása, hogy a meglevő milliók mielőbb valóban a la­kosság javát szolgálják. A speciális szolgáltató vál­lalatok kivételével a vállalatok termelő tevékenységet is foly­tatnak, az arányok itt sem a szolgáltatás javára tolódnak el. Ennek az az oka, hogy a szolgáltató részlegek ráfizeté­sesek. Ho§y ez nem törvény- szerű, bizonyítja a ceglédi szolgáltató vállalat példája, amely nyereséggel dolgozik. Baj az is, hogy bár sok ter­melőszövetkezet rendelkezik kapacitással, mégsem él a le­hetőséggel : lakáskarbantartási és szállítási szolgáltatásokon kívül nem nagyon igyekszik egyéb szolgáltatás kialakításá­val. Néhány téesz nyitott gép­kocsiszervizt, de ezek is in­kább vállalati tehergépkocsik javítására szerződtek. Sokat segíthetnénk pedig például fel­vevőhelyek létesítésével. Ke­vés pénzből, egy helyiség biz­tosításával, egy-egy munkaerő beállításával megoldhatnák a cipő-,' a ruhajavításra, -tisztí­tásra szánt holmik felvevőhe­lyét. Jobb koordinálást a vállalatok közölt Az ellátás javulását szolgál­ná, ha a különböző szerveze­tek, a minisztériumokat is be­leértve, jobban összehangol­nák tevékenységüket. így nemcsak a felesleges párhuza­mosságok szűnnének meg, ha­nem együttes beruházásokkal olcsóbban, célszerűbben, a kí­vánságokat jobban figyelembe véve oldhatnák meg felada­taikat. Felvetődött, hogy fele­lőst bíznak meg a különböző szervezetek koordinálásával, a munka összehangolásával. Az árellenőrzések is na­gyobb ■ figyelmet érdemelnek. A NEB jelenleg nem fedezett fel szabálytalanságot, de az mégiscsak elgondolkodtató, hogy a megyei tanácson egyet­len ember végzi 8640 magán- kisiparos árfelügyeletát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az intézkedési ter­vével összhangban az eddigi­nél még nagyobb figyelmet szentel a szolgáltatás fejlesz­tésére, arra, hogy he a válla­lati nyereség, hanem a lakos­ság szükséglete, igénye hatá­rozza meg, melyik területen milyen létesítményt emelnek. A tényleges szükséglet — s ne a saját beruházási alap — döntse el, melyik vállalat ré­szesül állami támogatásból. A végrehajtó bizottság a NEB valamennyi javaslatát elfo­gadta, azzal, hogy kidolgozza, mi vonatkozik a ' felügyeleti, mi a különböző szövetkezeti szervekre és vállalatokra. Áp­rilisban végrehajtó bizottsági ülésen mindezekre visszatér. Ugyanakkor már most a járási hivatalok, illetve helyi taná­csok figyelmébe ajánlotta: a nem tanácsi vállalatoknál tel­lenőrizzék a szolgáltatási tevé­kenységet. A közeli hetekben összehívják, a különböző szek­torok vezetőit, a termelőszö­vetkezeti szövetségek titkárait, hogy megtárgyalják, hogyan fejleszthetnék nagyobb ütem­ben a lakosság hasznára a szolgáltatásokat. S. A. A PÁRTÉLET NORMÁI (1.) Meggyőződéssel a közösségért Szelleme mindmáig éltető SZÁZHUSZONÖT ÉVES A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY Egy főként német emigráns munkásokból álló forradalmi szervezet, a Kommunisták Szövetsé­ge 1847 novemberében megbízta Marxot ésEn- gelst, hogy dolgozzanak ki közzététel céljából egy teljes elméleti és gyakorlati pártprogra­mot. Kettőjük közös munkája nyomán — a végső megfogalmazás Marxtól származik — két hónap alatt elkészült a kézirat. 1848 feb­ruárjában egy kis londoni nyomdában meg­jelent a Kommunista Párt Kiáltványa. Az első kiadást hamarosan újabb kiadások kö­veték. A múlt század hetvenes éveiben a kiált­vány már a munkásmozgalom alapvető do­kumentuma, a munkások legismertebb elmé­leti olvasmánya volt. A huszadik században tovább nőtt forradalmasító ereje. „Ez a kis könyvecske — írta Lenin — kötetekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és előreviszi a civi­lizált világ egész szervezett és harcoló prole­tariátusát.” Miből ered a Kommunista Kiáltványnak ez a páratlan történelmi hatása? Mindenekelőtt abból, hogy a kiáltvány a tőkés társadalom alapvető ellentmondását, a tőke és a munka antagonizmusát ragadta meg. s megmutatta a kapitalizmus felszámolásának egyetlen le­hetséges útját, a munkásforradalmat. A kiáltvány rámutatott, hogy a feudális vi­szonyok szétrombolásával a társadalom egy­re inkább két szembenálló osztály, a burzsoá­zia és a proletariátus gazdasági és forradalmi ellentmondására polarizálódik. A burzsoázia uralma a termelőerők eddig soha nem lá­tott gyors fejlődését eredményezi. A létreho­zott hatalmas termelőerők számára -szűkké válnak a tőkés termelési viszonyok, s a tőké­sek által mozgásba hozott erők egyre inkább aláássák a burzsoázia uralmának feltételeit. A termelőerők nagyarányú fejlődése létre­hozza a kapitalizmus felszámolásának objek­tív feltételeit. De .. a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket — írja a kiált­vány —, amelyek halálát okkozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket for­gatni tudják — a modern munkásokat, a pro­letárokat”. A burzsoázia kialakulásával és megerősödésével együtt fejlődik a proletariá­tus is. A tőkés viszonyok rendszerében a munkás munkaerejének eladására kénysze­rül, kizsákmányolása egyre fokozódik. Ezek a körülmények szükségszerűen vezetnek el a munkások kezdeti, ösztönös küzdelmétől a politikai osztályharchoz; az elszórt helyi ak­cióktól a munkásosztály nemzetközi össze­fogásához. A kiáltvány rámutat arra is, hogy a proletariátus politikai harcának vezető ereje a mozgálom feltételeit, menetét és általános eredményeit világosan látó szervezet, a kom­munista párt. Marx és Engels tudományos módszerekkel tárták fel a tőkés társadalom mozgástörvé­nyeit és osztályviszonyait. A kiáltvány mind­ezt olyan tömören és világosan fogalmazza meg, hogy a történelem materialista felfo­gása találkozzék a munkások mindennapi tapasztalatával: meggyőző erővel mutatta meg számukra helyzetük megváltoztatásának forradalmi útját. A tudományos elmélet és a munkások egy­másra találása azért is nagy jelentőségű volt, mert a múlt század közepén a munká­sok még nagymértékben az utópisztikus szo­cializmus nézetei és a különböző kispolgári eszmék hatása alatt állottak. Az ,utópisztikus szocialisták élesen kritizálták a "kapitalizmus embertelen viszonyait, amellyel szembeállí­tották egy harmonikus, igazságos társadalom elképzelését. A fennálló viszonyokból viszont teljesen irreális módon akarták megálmo­dott társadalmukat felépíteni: az uralkodó osztály megnyerése útján remélték annak valóra váltását. A kapitalizmus megreformá­lására törekedtek, ezekkel a nézetekkel szemben azonban a kiáltvány bebizonyította: a kapitalizmus semmiféle „megjavítása” nem érhet el eredményt, a tőkés rendszert csak a proletariátus forradalma döntheti meg. A marxizmus—leninizmus és a kommu­nista munkásmozgalom polgári és kispolgári ellenfelei gyakran hangoztatják, hogy a kiált­vány elemzései, a munkásosztály ott megfo­galmazott céljai elavultak. Mi igaz ebből? A kiáltvány egyes tételein valóban túlha­ladt az idő. Ezt a marxisták sohasem tagad­ták, hiszen a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak gyarapodásával már Marx és Engels is több ponton helyesbítette, illetve tökéletesítette a kiáltványban kifejtett prog­ramot. Amiről viszont hallgatnak a marxiz­mus polgári kritikusai: a kiáltvány alapvető gondolatai időtállónak bizonyultak és ma is érvényesek. A társadalmi termelés és az egyéni kisajátítás antagonizmusa a mai kapi­talizmusnak is alapvető ellentmondása, sőt élesebben jelentkezik, mint valaha. A mun­kásosztálynak a kiáltványban meghirdetett forradalmi célja ma már részben valóra vált: több országban győzött a szocialista forradalom, kialakult a szocialista világrend- szer. Bebizonyosodott, hogy a kapitalizmust felszámoló forradalmi erő csak a munkás- osztály lehet, ezt a feladatot semmilyen más társadalmi osztály vagy réteg nem képes megoldani. A munkásmozgalom több mint egy évszázados forradalmi tapasztalata iga­zolja azt is, hogy a társadalmi haladásért folytatott harc akkor eredményes, ha meg­valósul a proletariátus internacionalista össze­fogása. / Joggal mondhatjuk: a Kommunista Kiált­vány kiállta az idők próbáját. Megjelenése után 125 évvel is van mondanivalója szá­munkra. A kiáltvány rendkívül tömören, lényegre- törően fogalmaz minden kérdésben, és külö­nösen röviden ír a kapitalizmus megdöntése utáni társadalomról. Ez természetesen nem véletlen, hiszen Marx és Engels nem egyszer s mindenkorra szóló útmutatásokat kívánt adni, hanem a konkrét helyzet konkrét elem­zésével akarták elősegíteni a munkásosztály harcát. Éppen ebből ered, hogy a kiáltvány» nak a szocializmust építő társadalmak szá­mára is van üzenete: a munkásosztály tör­ténelmi érdekeinek megvalósítása megköve­teli a kommunisták cselekvési egységét, a mukásosztály nemzetközi összefogását. Józsa György s a kettő nerh egyeztethető ösz- sze. A párt politikáját nem­csak a szűkén vett munkahe­lyi környezetben kell hirdetni és részt venni megvalósításá­ban, hanem a lakóhelyen és a társadalom minden • szférájá­ban. Ehhez a párttagok ideoló­giai stabilitása szükséges. Néhány esetben előfordult, hogy párttagokat a pártélei elhanyagolásáért, tagdíjfizetés elmulasztásáért kellett töröl­ni. Ilyenkor az okok a párt- alapszervezeteik tagfelvételi munkájának gyengeségeire ve­zethetők vissza. Még mindii! előfordul, hogy a tagfelvétel, kérővel szemben nem támasz­tanak megfelelő igényeket. A követelmények meghatározá­sának az egyén helyzeténél megfelelően kall alakulnia. Minden esetben számon kel azonban kérni a szervezet szabályzat alapos ismeretét í a társadalmi munkát. Ugyan­akkor következetesebb nevelő- munkát kell folytatni az alap­szervezetekben. Arra is van példa, hogy az alapszervezet hosszabb ideig elnézi, ha a párttag nem tesz eleget tagságával járó köte­lezettségének, de figyelmezte­tésre csak a hibák halmozó­dásakor kerül sor. A Pest me­gyében törölt párttagok 60 szá­zalékával a pártvezetőségek többször is foglalkoztak. Vi­szont pártbüntetést — aziárt, mert elhanyagolta a pártéletet, vagy mert pártmegbizatásámak nem tett eleget — megelőzően a törötteknek csak 10 százalé­ka kapott. Trí| gy tapasztaljuk, hogy II ahol jó a párt csopor­tok munkája, ott ele­ven, tevékeny az alapszerve­zetek élete is. Ahol a pártve­zetőségek rendszeresein adnak megbízatást a párttagoknak, igényüknek és kép ességüknek megfelelően, ott igen ritkán találkozunk fegyelmezetlen, vagy pártból kilépni szándé­kozó taggal. A pártból való kiáramlás is törvény. Alapjában egészséges tendencia. A Központi Bizott­ság 1972. novemberi határo­zatának megfelelően azonban emelni kell a követelményeket a pártba belépni szándéko­zókkal és a párttagokkal szem­ben is. A párttaggá nevelést folyamatnak kell tekinteni. Meg kell mondani azoknak a felvételüket kérőknek is, akik még nem bizonyították alkal­masságukat a párttagságra, hogy 2—3 év múlva felvé­telt nyerhetnek a pártba. Eh­hez viszont tudatos nevelő- munkának kall párosulnia, ideológiai, politikai követel­ményeket állítva eléjük. A rendszeres, tervszerű és a Központi Bizottság határoza­tának megfelelő tagnevelés- hez szükséges, hogy a párt- alapszeirvezetek tegyék kö­vetkezetessé, fegyelmezettebbé munkájukat. A kívánatos ütemnek, a minőségi követel- méhyeknek megfelelően állít­sák össze tagnevelési tervüket. A munkások körében a párt­tagsággal járó,jogok és köte­lességek ismertetését jobban kapcsolják össze a munkás- osztály vezető szerepéből adódó követelmények és fe­lelősség ismertetésével. Segí­teni kell a munkásak közéleti szereplését, bátrabban bízzák mag őket ennek érdekében a pártszervezetek, a szakszerve­zetek politikai társadalmi fel­adatokkal. Az üzemi demok­rácia fórumain is. jobban érezzélj, hogy a társadalom ve­zető osztályának tagjai, jo­guk és kötelességük beleszól­ni üzemük ügyébe. A munká­sok eszmei, politikai nevelé­se, az ügyeikkel való lelkiis­meretes foglalkozás minden pártszervezet, minden párttag és vezető feladata. A párttagság nevelése az új, magasabb minősé­gi követelményeknek megfelelően csak aktív politi­kai tevékenységgel érhető el. Ennek alapja a párttagok jo­gainak, kötelességeinek isme­rete mi pd azok részéről, akik az élcsapat szerepét bétöltő párt tagjai kívánnak lenni. Arató András k I „A Központi Bizottság kritikusan vizsgálta a partmunka » gyengeségeit is. Megállapította, hogy a pártszervezetek és a j párttagság egy része a pártélet lenini normáit nem tartja be, nem megfelelően él a nagyobb önállóság adta lehetőségek­kel, nem vállalja az ezzel járó nagyobb felelősséget.5* (Az \T« VH.ID Cn I 977 nnvemhoiri hutóm711 tó hól 1 ill iuucuuidtauvi.; való mindenkori kiállást. Hosszú út vezet addig, míg az egyén megtalálja a kapcsola­tot a párttal. Nem egyszerűen elhatározás kérdése, hogy va­laki párttaggá, kommunistá­vá váljon, hanem ennek cél­tudatos folyamat eredményé­nek kell lennie. Nemcsak a pártnak kell éreznie ugyanis, hogy szüksége van az egyén­re, hanem az egyénnek is, hogy szüksége van a pártra. Vállalnia kell mindenkinek, aki felvételét kéri, hogy elsa­játítja a pártszerű viselke­dést, gondolkodást és a párt szervezeti és cselekvési egysé­gének megfelelő fegyelemben él. Világnézeti állásfoglalásait a marxizmus—leninizmus alapján kell kialakítania, fej­lesztenie. Nincs értelme annak, hogy a pártba karrierizmus­ból, vagy rábeszélésre,, a sta­tisztikai arányok javítása ér­dekében nyerjen felvételt bár­ki is. L enin már 1903-bah meg­fogalmazta: „Jobb, ha tíz olyan ember, aki ténylegesen dolgozik, nem ne­vezheti magát párttagnak (akik valóban dolgoznak, nem hajhásznak címeket), mintha egyetlen fecsegetnek joga és lehetősége van arra, hogy párt­tag legyen’.. Lenin szavai azért is figyelemre méltók, mert a jogoktól függetlenül is minden párttag felelős a pártért és a párt felelős minden tagjáért. Pest megyében is mind több fizikai dolgozó és értelmiségi vállalta a párttagsággal járó követelményeket, és kérte fel­vételét az MSZMP X. kong­resszusát követően, a párt he­lyes politikájának eredménye­ként és elismeréseként. Két év alatt Pest megye párttagsága több mint ötezerrel növeke­dett, Nagy számban .nyertek felvételt elsősorban a terme­lésben dolgozó fizikai és mű­szaki foglalkozásúak. Többsé­gükben becsületesen, a párt- szervezetek igényeinek meg­felelően, eleget tesznek, vállalt kötelezettségeiknek. Vannak azonban olyanok, akik csak a pillanatnyi meggondolás és nem megfontolt elhatározás alapján kérték felvételüket a pártba. Nem voltak a-’zal tisz­tában, hogy milyen kötelezett­séget vállalnak magukra. Vol­tak, akik úgy vélték; a mun­kahelyen eltöltött idő, vagy talán beosztás teszi szükséges­sé, hogy a párt tagjai legye­nek. Néhány esetben megyénk pártalapszervezetei sem fordí­tottak megfelelő figyelmet a felvételt kérők felkészítésére, nem ismertették velük a szer­vezeti szabályzatot, nem kö­zölték a fizetendő tagdíjat, esetenként nem győződtek meg az 1956-os ellenforrada­lom alatti magatartásukról, figyelmen kívül hagyták a po­litikai felkészültségét. Ezek­ből adódott, hogy — bár kis számban — olyanok is beke­rültek a pártba, akik 2—3 év múlva törlés, kilépés, vagy ki­zárás útján váltak meg a párt­tagságuktól. I öbben önként kérték ki­lépésüket a megyében az elmúlt két év alatt, családi helyzetükre, vallási befolyásra hivatkozva. Figye­lemre méltó, hogy politikai oxok miatt, vagyis a párt po­litikájával való egyet nem értés indokával senki' sem kérte kilépését a pártból. Töb-. beket töröltek a párttagok so­rából, mert átjelentési kötele­zettségüknek nem teltek ele­get, — közülük néhányan tu­datosan. Az új munkahelyen ugyanis kevésbé tartották ké­nyelmetlennek kijelenteni, hogy nem akarnak párttagok lenni. Az ilyen „illegális” —, vagyis a nyilvánosság előtt tu­lajdonképpen nem szereplő —’ párttagok felvételére és lé­tére nincs szüksége az élcsa­patnak. Nem tudja teljesíteni a párttagsággal járó kötelezett­ségét, aki még családjában is elhallgatja, hogy ő párttag, mert a feleség vallásos, vagy gyermekük hitoktatásra jár, A pártalapszervezetek ' a pártpolitika végrehajtá­sának letéteményesei. A párttagok elsősorban itt ér­vényesítik jogaikat és tesznek eleget kötelességeiknek. Az alapszervezetek munkája a párttagok személyes tevé­kenységén és kollektív ösz- szefogásán alapszik. A pártba De’.epm szándékozóknak — azon túlmenően, hogy a kom­munista párttagsággal járó kö­telezettségeket vállalják és igényt tartanak a párttagot megillető jogokra, még —szá­mos kritériumnak kell megfe­lelniük. így alapvetően annak is, hogy az általános emberi kötelezettségén,. a naponta be­csületesen ellátott munkánál többet is vállaljon és tegyen. Minden párttagra kötelező a párt politikájának elfogadá­sa, a párt öntudatos, meggyő- ződéses szolgálata, a munká­ban tanúsított példás maga­tartás, feddhetetlen magán­élet. Aki a párt tagja kíván lenni, annak társadalmi, köz­életi tevékenységgel, valame­lyik tömegszervezetben, vagy tömegmozgalomban folytatott rendszeres munkával kell iga­zolnia, hogy többletfeladatot vállal a közösségért. E mel­lett megfelelő elméleti isme­rettel is rendelkeznie kell a párt politikájának terjeszté­séhez, s vállalnia kell az újért

Next

/
Thumbnails
Contents