Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

«•*.»< litem 6 1973. FEBRUAR 11.. VASÁRNAP P< w mecjiiei bara 'idioh 56. ULLO Azok köze a Pest környé­ki községek közé tartozik, amelyeknek nevét a főváro­siak először utcanévtábláról tanulják meg. Csömöri út, Ecseri út, Gyáli út, Kerepesi út (belső része Rákóczi ham­vainak hazahozatalakor, 1906- ban kapta meg a fejedelem nevét), Budakeszi út, vagy akár a távolabbi városokra utaló Váci út, Fehérvári út — mind eligazítok, tájolók, irány­mutatók voltak a hajdani hin- tóknak, szekereknek, határok­nak és gyalogszerrel barango­lóknak. Üllő nagyközségnek 9000 lakosa jóval kevesebb, mint ahány pesti az Üllői utat meglakja, naponta megtapos­sa, végigvillamosozza, végig- buszozza, végigautózza, s hat­vanhat esztendeje lesz mahol­nap, hogy a 21 esztendős Kosz­tolányi Dezső elrepült ifjúsá­gáról kesergett a „bús lombú” Üllői úti fák alatt... Az elke­resztelt út népesebb, ismer­tebb, megdaloltabb, mint a névadó község, holott... Holott, aki a névadónak ne­vét adta, históriás hagyomány szerint nem csekélyebb szemé­lyiség volt, mint az Árpádfi Illő vagy Illev. A honszerző sarja vett szállást a honfogla­lás után ezen a környéken, Illev megjelöléssel-bukkanunk a község nyomára még egy 1487-es okmányon is, s csak két század múltával idomul elnevezése a máig is haszná­latos Üllő formára. A föld mé­lye azonban sokkal korábbi te­lepülőkről is hírt adott. Üllő községi legelője nagy kiterje­désű rézkori telepet rejt, Lőb- pusztán bronzkori sírokat tár­tak fel és szarmata emlékeket találtak. A határban népes avar törzsek és a honfoglalók temetőit is megtalálták — Ül­lő történelmének útja a mesz- sze régmúltba vezet vissza. A Duna egykori árterületé­nek zsíros legelői, a belvizek­kel, mocsarakkal körülvett „insula” — szigiet rótségei helyén kialakult község mind­máig mezőgazdasági jellegű maradt. Korszerűsödve, társa­dalmilag újjárendeződve fo­lyik a termelés a község 8000 katasztrális holdat meghaladó agrárterületén. A Kossuth Tsz eredményes gabonatermesztő, szőlőművelő, állattenyésztő te­vékenysége mellett több száz holdas zöldségültetvényeivel országos hírre tett szert. Saját gépesített üzemében készíti elő, és félkész állapotban szál­lítja termel vényeit a konzerv­gyáraknak, s ezzel egyszerűsí­ti, meggyorsítja a gyártás fo­lyamatát. Az Üllő és vidéke ÁFÉSZ „üzemel” még a köz­ségen belül, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség kostelepe (amely méneket is tenyészt) és a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság baromfitelepe (ez utóbbi szinte teljesen me- chanizálva) helyi munkaerő szempontjából mit sem nyom a latban. Így azután Üllő dol­gozó népének 80—90 százalé­ka — ingázó. A fővárosban dolgozó ipari munkások igé­nyeinek növekedéséről, szük­ségleteinek kielégítéséről már több agglomerációs övezetben fekvő Pest megyei község be­barangolása kapcsán megem- • lékeztünk. Csak ismétlésbe bo­csátkozhatnánk, ha rámutat­nánk az igény és a szükséglet között kialakuló feszültség számos megoldatlan kérdésé­re. Üllő helyzetét még az is bonyolítja, hogy Budapest el­szívó hatásán felül két más erővel is számolnia kell. Mö­götte fekszik a járási szék­hely: Monor, előtte a járás legnagyobb községe: Vecsés, ahogy a helybeliek kifejezték magukat: megragadtak a ket­tő között. Mert bár létrehoz­ták a villamos hálózatot, épí­tettek szilárd burkolatú uta­kat, járdákat, filmszínházat, sportpályát, játszótereket léte­sítettek, óvodát bővítettek, napközit biztosítottak, orvosi, fogorvosi rendelőt alakítottak ki — mégis fájó, égető prob­léma gyötri a községet. A tanácsház előtt állok, s a túloldalon egy csapat isko­lás gyerek rajzik ki egy dü- ledező házból. Alvég felől a felvégnek vonulnak a téli nap­sütésben, óvatosan keresztezik a 4-es műutat, majd néhány száz méter távolságban betó­dulnak egy másik ócska, sár­ga épületbe. Szinte egy időben, ellenkező irányból újabb sor indul meg, azok is végigcap- tatnak a műúton, s nagy ívben elkanyarodva, egy távolabbi épület kapujában tűnnek el. Napsugaras szellőzködés ? ... togatóvá válik. A korszerű ok­tatás feladatának nehéz ele­get tenni olyan helyen, ahol a pedagógusok 6, egymástól tá­voleső házban, 9 szükségtan­teremben tanítanak. A „tantermeiket” kénysze­rűn cserélő gyerekek — és pe­dagógusok — félkilométeres körzetben kóvályognak köz- ségszerte, vándorolnak óráról órára, akár esik, akár fúj, akár latyak van, akár hó. Egy 16 tantermes iskolaépület szere­pel ugyan a IV. ötéves terv­ben, de az előirányzott összeg az építőanyag árának emelke­Ezeket a széles utcákat járják az iskolátlan üllői kis iskolások Foto: Vadas Jolán Óraközi séta?. Valami mo­dern nevelési-oktatási mód­szer kipróbálása? ... Sajnos — egyik sem. Üllőn magas színvonalú és specializált oktatás folyik. Az általános iskola mind a nyolc osztályának megyeszerte jó hí­rű zenei tagozata is van, az ének tanítását Kodály Zoltán módszere alapján, akadémiai végzettségű tanárok látják el, a fakultatív hangszeres kép­zéssel kihelyezett szakemberek foglalkoznak. A jelenlegi 27 tanfolyamcsoport félszáznál jó­val több gyereket tanít és mű­vel, szóval a pedagógiai fel­adatok mennyiségileg és mi­nőségileg egyaránt jelentősek. Ám Üllőnek nincsen iskola- épülete. Több évtizedes kese­rűség ez már, de ma, amikor az oktatás korszerűsítése ki­emelt kötelesség: a gond foj­dése következtében annyira kevés, hogy a megvalósulás mind reménytelenebb. Üllőn fő és általános téma — az iskolaépület. Biztos, hogy a lakosság, amely gyermekei bőrén érzi az iskola hiányát, amely sürgeti és követeli az építkezés megindítását, adott esetben nem kis mértékű tár­sadalmi munkával igyekeznék betömni a betervezett és szük­séges összeg közötti rést. Sem jó szándékban, sem áldozat- vállalásban nincs hiány — a lehetőséget kell megkeresni és megtalálni, hogy a jó szándék és az áldozatkészség tetté ér­lelődhessen. Jó ügyben nincs lehetetlenség, és a tanulni akaró üllői gyerekeknek isko­lát emelni — ez vitathatatla­nul a jó ügyek javából való. Békés István Credményes munka KITÜNTETETT NŐVÉN YNEMESÍTŐK A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter négy nö­vénytermesztőnek adományoz­ta a Fleischmann Rudolf em­lékplakettet a növénynemesí­tésben kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül. A ki­tüntetéseket Váncsa Jenő mi­niszterhelyettes pénteken a MÉM-ben ünnepélyes keretek között adta át. A kitüntetett növénynemesítők: dr. Jánossy Andor, akadémiai levelező tag, a tápiószelei Agrotechnikai Intézet igazgatója, dr. Kiss Árpád, a kecskeméti Zöldség­termesztési Kutató Intézet igazgatóhelyettese, Barsy Sa­rolta Kossuth-díjas burgonya­nemesítő, a keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem nyugal­mazott tudományos főmunka­társa, és dr. Brózik Sándor, a Kertészeti Kutató Intézet tu­dományos főmunkatársa. Egyre több a gépesített háztartás A KSH most összesített ada­tai szerint 1972-ben folytató­dott a háztartások évek óta tartó, viszonylag gyors ütemű gépesítése. Előzetes számítások szerint 1972. december 31-én 1 millió 546 ezer családnak volt hűtőszekrénye, 2 mil­lió 88 ezernek mosógépe, 1 millió 269 ezernek porszívó­ja. A rádióelőfizetők száma el­érte a 2 millió 542 ezret, a té­véelőfizetőké a 2 millió. 85 ez­ret, és 344 ezer személygépko­csi volt a lakosság tulajdoná­ban. A háztartások gépesítése ha­zánkban a hatvanas évek ele­jén indult meg, s azóta szin­te ugrásszerűen fejlődött. 1960-ban egy, 1970-ben 32, ta­valy pedig 46 hűtőszekrény ju­tott minden száz háztartásra. Mosógépe tizenkét évvel ezelőtt a háztartások 15 százalékának volt, most a háztartások 61 százaléká­nak. A háztartások 37 százalékának van porszívója, 75 százaléká­nak rádiója, 61 százalékának televíziója, s a családok 10 százaléka rendelkezik személy- gépkocsival. // Elhúzódó beruházás”? A nagymarosi kisiparosok egyik legutóbbi gyűlésén a községi párttitkár — aki máskülönben a helybeli óvónő — dicsérte a községben dolgozó kisiparosok többségének jó munkáját. De volt panasz-témája is. Még a tavalyi nyár elején megbeszélték egy kisiparossal, hogy az óvoda homokozóját újrabetonozza. A jelek szerint azonban érdemlegesebb „volu­menű’* munkára profilírozta magát az illető: fél év alatt nem akadt ideje a négyszer négy méteres betonozásra. Lehetséges, hogy vállalkozói szemszögből baga teli egy óvo­dai homokozó — de hetven kis­gyerekről lévén szó, illene, hogy a munkát elvállaló iparos néhány órára sutba vágva a forintcentrikus szemléletet, ta­vaszra elkészítse a gyermekek örömére, játéklehetőségére szol­gáló homokozót! P. G. Ne nézzük közömbösen! Négymilliós kárt okoztak a kocsifosztogatók Mit tehetünk a kulturáltabb utazásért? Egvre kulturáltabbá válik a vasúti közlekedés. Panasz azonban mégis jócskán akad, de vajon csak a MÁV követ-e el mulasztást, ha sötétek, hi­degek, szemetesek a vonatok? Szenvedélyük a rongálás A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztá­lyán az illetékesek szerint sokszor jogos a panasz, de az esetek egy ré­szében nem a MÁV, ha­nem az utazóközönség téliét arról, ha rosszak a kocsik. So­kan a vonaton szerzik be a barkácsoláshoz szükséges ap­róságokat, mások bátorságra kapnak és haszonra dolgoznak, ismét mások virtusból vagy egyszerű kíváncsiságból feszí­tenek fel zárakat, rongálnak meg üléseket. Ezzel nagy kárt okoznak. Bizonyságul a ta­valy leszerelt és eltulajdoní­tott apróságok hosszú listáját nyomják a kezembe. Csak egy rövid kivonat belőle: 86 ezer égő, 10 ezer ablak­üveg (nem vitték el, csak be­zúzták). 5078 kalaphorog, 3100 különféle villanykapcsoló, 1400 szappanadagoló. A többoldalas felsorolás vég­összege meghaladja a 4 millió forintot. Ami pedig ennél is aggasztóbb, ez az összeg évről évre nő. Pedig ez csak anyag- költség. A beszerelés, a pótlás munkabére további milliókat jelent. A filléres rézcsavartól a 36 ezer forintos feszültség- választó nyomtatott áramkörű panelig sok száz féle tárgyat visznek el. Az alkalmi tolva­jok — mert sajnos a vonato­kon nemcsak „hivatásosok” tevékenykednek — mások sze­me láttára veszik le a táblá­kat, alkatrészeket. Nem ta­nultak annak a bicskei gim­nazistának az esetéből, akit halálos áramütés ért a fűtés­kapcsoló leszerelése közben. A MÁV persze megpróbál védekezni. A vállalati rendé­Azonnal felveszünk szakvizsgával rendelkező gépkezelőket Elba-Mixer betonkeverőhöz, Schwing betonszivattyúhoz, EDILMAC típusú toronydarura, Panther autódarura (vezetői jogosítvánnyal), kis kotrógéphez (nehézgépkezelőt), valamint gépkocsivezetőt „D” kategóriájú jogosítvánnyal. Felveszünk továbbá: AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ, BÁDOGOS, KŐMŰVES, VÍZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ASZTALOS, ÁCS, BURKOLÓ. FESTŐ, PARKETTÁS, TETŐFEDŐ, VILLANYSZERELŐ, VASBETONSZERELŐ, LAKATOS. KÖNNYGGÉPKEZELÖ SZAKMUNKÁSOKAT, GÉPKOCSIVEZETŐKET, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évüket betöltőt fiúkat is), RAKODÓKAT, KUBIKOSOKAT. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. szethez hasonlóan szervezett vasútőrség éjjel-nappal vigyáz a szerelvényekre. A vasút­őröknek azonban olyan nagy területen kell felügyelniük (például a Keletiben levő vasútőrparancsnokság 200 ki­lométeres körzetében 29 őr teljesít szolgálatot), hogy gya­korlatilag még egy ügyetlen tolvajt sem könnyű észreven- niük. Az állami tulajdon vé­delme azonban nemcsak a vasútőrök feladata: ha vas­utas csíp nyakon kocsirongá- lót, pénz, ha valamelyik utas, szabadjegy a jutalma. (A vas­utasok közül havonta négy- nek-ötnek sikerül elfognia rongálókat, az utasok ritkáb­ban „avatkoznak közbe”.) Akik kijavítják a hibát — Szeretnék látni egy meg­rongált kocsit — mondom á Keleti pályaudvar műszaki ko­csiszolgálata főnökének, Ju­hász Dezsőnek. — Akár ötöt is — mondja, s odavezet a legközelebbi sze­relvényhez. Felszállunk. A szerelvényszekrény ajtaja fel­feszítve, de a tettes, úgy lát­szik, megijedt a drótoktól, mert nem vitt el semmit. Á folyosón valami csikorog a talpunk alatt. Kivert ablakok üvegcserepei. Innen is, onnan is hiányoznak a lámpák, több ülés fejtámlájába épített éjje­li kis lámpáknak hűlt helyét találjuk. Az egyik fülkéből el­vitték a tükröt és két képet, búcsúzóul pedig felhasogatták az üléseket. — Ez a kocsi nem is a legrosszabb állapotban került hozzánk. A legjobban meg­rongált jármű felújítására egy vadonatúj kocsi árának a fe­lét fordítót túli. És mit gon­dol, mennyibe kerül egy új, légfűtéses kocsi? 3,8 millió forintba, és a fűtés NSZK-be- li alkatrészeit már tizenötből elvitték. A műszaki kocsiszolgálatnál hétszázhúszan dolgoznak. Itt tisztítják, javítják a kocsikat. A természetes kopás követ­keztében körülbelül hat hó­naponként szorulnak javítás­ra, de akadnak olyanok, ame­lyek egy hónap alatt négy­szer is visszajönnek. Most már értem, miért mondta a szolgálat főnöke, hogy a ka­pacitásuk bőven elegendő a folyamatos karbantartásra, csakhogy a munkák legna­gyobb része pótlás. Az irodában megmutatja a napi jelentést: 73 kocsit kell kijavítaniuk, közülük negy­venhetet a megrongált vilá­gítás és fűtés miatt. Napon­ta 3—4 felhasított ülést fol­toznak, varrnak. Miért épp a nagykátaiak? Naponta 380 ezren ingáz­nak Budapestre, s mintegy 250 ezren ide, a Keletibe ér­keznek. Vajon honnan jönnek vissza a legrosszabb állapot­ban a kocsik? Erre a kérdé semre azonos választ kaptam a MÁV vezérigazgatóságán a Budapesti Üzemigazgató­ságon és itt, a Keleti pálya­udvar Műszaki Kocsiszolgála­tánál. Az egybehangzó felelet nem jelent dicsőséget me­gyénknek, a leghírhedtebb vo­natok ugyanis a nagykátai járásból jönnek, kivert lám­pákkal, letördelt karfákkal, teleszórva napraforgó- és tömaggal. És éppen ezek azok a kocsik, amelyek egy hóna­pon belül újra és újra vissza- kerülnek a javítókhoz. A kocsiszolgálat vezető mérnökével, Baráth Sándor­ral próbáljuk boncolgatni, mi lehet az oka, hogy a nagy­kátai vonatokat becsülik meg legkevésbé utasaik? A sok feltevés közül az látszik a legelfogadhatóbbnak, hogy mivel az időt nem tudják mással agyonütni, inkább elő­veszik a bütyköst, vagy a csavarhúzót. Persze, nem sza­bad általánosítani. A nagyká­tai járásból naponta kilenc­tíz - szerelvény közlekedik oda- vissza, zsúfoltan. Az utasok többsége jó szándékú* fegyel­mezett. Viszont még senki nem figyelmeztette azokat a fiatalokat, akik az egyik vo­nat első kocsiját „bérlik”. Ha idegen keveredik közéjük, ne­veletlenséggel tüntetnek, s hamar kiutálják maguk közül. A vasutasok szerint ebben a kocsiban akár ne is lenne lámpa, mindig kitörik vala­mennyit. (Pedig otthon nyil­ván a kapcsolót használják.) A műbőr üléseket speciális formában, U-alakúra vágják maguk körül. Nemrég azon kapták őket, hogy tüzet gyúj­tottak a kocsiban. Tavaly — eredményes ak­ciók során — sok rongálót, fosztogatót, sőt, egész bandá­kat értek tetten a dorogi, la- josmizsei és a nagykátai vona­lakon. Akadt olyan tolvaj, aki­nek a batyujában 46 ezer fo­rint értékű alkatrészt találtak a vasútőrök. A büntetések eredményeképpen valamivel kulturáltabbá vált a közleke­dés. Ügy látszik azonban, hogy nem voltak elég szigorúak. Tolvajt fogott Semperger István vasútőr január 22-én fogott el egy ko- csirongálót. Hogyan történt ? — kérdezem a megtermett fia­talembert. — Kollégámmal, Kovács Lászlóval indultunk éppen haza, amikor társam észrevet­te, hogy a tárolóvágányon veszteglő kocsi vészfékét -meg­húzták. Mindjárt gondoltuk, nogy idegen tartózkodik a vo­naton. Felszálltunk és láttuk, hogy égy 25—30 éves fiatal­ember (egy óbudai villanysze­relő) sorra kicsavarja az égő­ket. Amikor észrevett bennün­ket, menekülni próbált, de a Kerepesi úton utolértem és el­fogtam. . — És ... könnyen megadják lyenkor magukat? — Nem mindig. Bizony elő­fordult már, hogy én húztam a rövidebbet. A vasútőrök feladata való­ban nem könnyű. De vala­mennyiünkben kell lenni any- nyi jóérzésnek, bátorságnak, hogy a közös tulajdont meg- védjük, a kocsirongálókat' fi­gyelmeztessük. feljelentsük. Czibor Valéria I 4 1 * t t s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents