Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

i'L*i MEGYEI K^úriap 1973. JANUÁR 10., SZERDA TRIPOLI Szádét, Kadhafi lakásén Miéit uralkodik folytonos nyugUfanrág az egyiptomi egyetemeken? Szadat egyiptomi államfő, aki hétfőn érkezett a líbiai fő­városba, kedden megkezdte tárgyalásait Moammar Kadhafi líbiai elnökkel. A megbeszélések Kadhafi tripoli lakásán foly­nak, mivel az elnök könnyebb betegsége miatt nem tudja el­hagyni otthonát. Tájékozott források úgy tudják, hogy a két államfő az olmúlit éjjel több ízben is kapott jelentéseket a Go- lan-fennsík közelében lévő tűzszüneti vonal mentén hétfőn le­zajlott izraeli—szíriai összecsapásról. Az egyiptomi parlament hét­fő esti ülésén Szadat elnök kezdeményezésére ténymeg­állapító bizottságot alakított az idei és tavalyi diákza­vargások kivizsgálására. A bizottság elnöke dr. El-Sza- jed, a népi gyűlés alelnöke. A bizottság a vizsgálat során meghallgatja a felsőoktatási és az ifjúságügyi állammi­nisztert, majd ellátogat a kairói, az Ein Samsz, az A1 Azhar, továbbá az alexand­riai és az assziuti egyete­mekre. Szadat elnök a libanoni A1 Bayrak című lapnak adott in­terjújában kifejtette: a leg­utóbbi diákmegmozdulásokat a londoni rádió és az ellenséges sajtó váltotta ki azzal, hogy három hónapja az egyiptomi helyzet ingatagságáról és egy katonai államcsíny lehetősé­géről beszél. Negyedmillió egyetemi hallgató van az or­szágban, de a zavarkeltők szá­ma az egyetemi vezetők köz­lése szerint mindössze 70 volt, s ezek a „kalandor baloldal­hoz” tartoztak. A zavargások miatt összesen 52 személyt, diákokat és más foglalkozá­súakat vettek őrizetbe. Az ügyészi vizsgálat megállapí­totta, hogy a zavarkeltők ja­nuár közepén akarták vég­rehajtani felforgató tervü­ket. Az egész ügy az igaz­ságszolgáltat ó szervek kezébe került — mondotta Szadat. A Sawt Él-Gamea (az Egye­tem Hangja) című új lap sze­rint a parlamenti vizsgálat­nak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy miért ural­kodik folytonos nyugtalan­ság az egyetmeken 1967. jú­nius 5, az izraeli agresszió kezdete óta. A kairói sajtó egyébként azt emeli ki a libanoni lapban közölt Szadat-interjúból, hogy Egyiptom ragaszkodik a Szov­jetunióhoz fűződő barátság fenntartásához. „A Szovjet­unió támogatja ügyünket” — jelentette ki az egyiptomi ál­lamfő. Szadat hangsúlyozta: nincs semmi remény arra, hogy az Egyesült Államok tárgyila­gos magatartást tanúsít a kö­zel-keleti válsággal kapcso­latban. Sajnálatosnak mond­ta, hogy más arabok nem ju­tottak hasonló következtetés­re az amerikai cselekmények nyomán. Moszkvába — végre — beköszöntött a tél Szokatlan természeti jelen­séget észleltek hétfőről kedd­re virradó éjszaka Moszkva északi része — Osztakinó — lakosai. Villámlás világította meg az éjszakai eget, amelyet olyan sűrű, viharos hóhullás követett, hogy szinte eltűntek benne a házak és az 530 mé­teres televíziós torony körvo­nalai. A város központjában is tombolt a hóvihar. Az egyik színházból a nézők csak vala­mivel éjfél előtt tudtak kijön­ni, mert a portásoknak előző­leg el kellett lapátolni a be­járatot eltorlaszoló hótömeget. A tavaszi vihar és a hóvi­har ritka társulását a szinopti­kusok véleménye szerint két ellentétes légáramlat — o sarkvidéki hideg és az Atlan­ti-óceánról érkezett meleg — párharca idézte elő. A küzde­lemből a sarkvidéki hideg ke­rült ki győztesen, ami annyit jelent, hogy Moszkvában vég­re beköszöntött a tél. Egy kínai obsfrukció margójára Akaratuk ellenére? Tornász Kolesznyicsenko, a Pravda New York-i tudósítója írja: A kínai delegáció, amely az ENSZ-közigyűlés 27. ülésszakán megszavazta a leszerelési vi­lágkonferencia összehívására vonatkozó határozati javasla­tot, most erőfeszítéseket tesz a konferencia összehívásának meghiúsítására. A pekingi kül­döttség azt hangoztatja az ENSZ-ben, hogy Kínát — úgy­mond —<• akarata ellenére .von­taik be a konferenciát előké­szítő 35 állam képviselőiből alakult különleges bizottságba, és így „törvénytelen a bizott­ság megalakítása” . A kínai képviselők az új év előtti na­pokban több ízben összehív­ták az ENSZ ázsiai csoportjá­nak ülését. Ezeken az üléseken Reforger ’73 Az NSZK déli tartományaiban — Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Bajorországban — kedden nagyszabású NATO-hadgyakorlat kezdődött csaknem negyvenezer katona részvételével. A „Keforger ’73 ’ (másnéven „Reforger 4.”) el­nevezésű hadgyakorlaton az Egyesült Államok 34 000, Kanada 2850 és az NSZK 1550 katonája vesz részt. Tízezer amerikai katonát légihídon szállítanak január 14-ig Nyugat-N émetor- szágba. A Keforger ’73 március 5-ig tart. A hadgyakorlaton két és fél ezer hemyótalpas járművet (köztük nehéz páncélosokat), több mint hetven repülőgépet és 240 helikoptert is bevetnek. a legdurvább módszerekhez — a tények meghamisításához, rágalmakhoz, nyomáshoz — folyamodtak, hogy megszerez­zék az ázsiai küldöttségek tá­mogatását, és „a térség érde­keinek védelmével” leplezzék obstruáló politiikájukajt. ENSZ-lkörökben úgy vélik, hogy a kínai igénynek nincs sem jogi, sem ügyrendi alapja. A Kínai Népköztársaság a többi nukleáris hatalommal együtt kapott helyet a bizott­ságban. A közgyűlés elnöke a határozati javaslat valameny- nyi társszerzője kívánságának megfelelően vonta be a kínai delegátust a bizottság tagjai sorába. Mint Zambia képvise­lője, aki előterjesztette a ha­tározati javaslatot, hangsú­lyozta: „Az indítvány társ­szerzőinek egyöntetű vélemé­nye szerint az öt nukleáris ha­talom részvétele a különleges bizottságban elengedhetetlenül szükséges a sikeres munká­hoz”. A kínai delegátus hallot­ta ezt a felszólalást, és meg­szavazta a határozati javasla­tot. „Mindenki számára világos, hogy a Kínai Népköztársaság, amikor meg akar szabadulni megbízatásától, el akarja ke­rülni a nyílt konfrontációt a harmadik világ országaival” — mutat rá a Pravda tudósítója. Holnap Minszk környékén... A harmadik előtt A moszkvai Pravda keddi száma arról ír, hogy a csü­törtökön kezdődő Brezsnyev —Pompidou találkozó fon­tos helyet foglal el az új, 1973-as esztendő politikai naptárában. Az SZKP lapjának pári­zsi tudósítója öthasábos cik­kében részletesen áttekinti a belorussziai találkozó po­litikai előzményeit. Emlé­keztet rá, hogy a két ország vezetőinek kétnaposra ter­vezett eszmecseréje a har­madik ilyen magas szintű találkozó lesz Brezsnyev és Pompidou között. A fran­cia államfő először 1970 ok­tóberében járt a Szovjet­unióban. 1971 októberében az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára tett nagy sikerű látogatást Párizsban, amelynek eredményeként aláírták a két ország kap­csolatainak elveit megfogal­mazó okmányt. A szovjet—francia csúcs- találkozó keretét a Pravda tudósítója szerint a „ko­moly pozitív fejleménye­ket” hozó általános nemzet­közi helyzet adja meg. Ez­zel kapcsolatban figyelemre méltónak tartja azokat a párizsi véleményeket, ame­lyek szerint a két ország ál­láspontja a nemzetközi kér­dések többségében, különö­sen pedig az európai biz­tonsági értekezlet megren­dezésével összefüggő kérdé­sekben, rendkívül közel áll egymáshoz. A Pravda tudósítója vé­gül rámutat, hogy a küszö­bönálló Pompidou-látogatás ismét ráterelte a figyelmet a bilaterális kapcsolatok kérdéseire. Francia politi­kai és üzleti körökben ezek­ben a napokban afféle mér­legkészítés folyik e kapcso­latrendszer hatékonyságát illetően. Az eredmények — politikai személyiségek, köztük számos miniszter kölcsönös látogatásai, a kulturális csere jelentékeny bővülése, a kereskedelmi­gazdasági kapcsolatok ki- szélesedése, ezen belül a kereskedelmi forgalom ta­valyi tízszázalékos bővülése — a Pravda megítélése sze­rint jó alapot biztosítanak a Minszk környékén sorra kerülő újabb csúcstalálkozó sikeréhez. A KGST külkapcso!atai Frantisek Hamouz, a KGST Végrehajtó Bizottságának el­nöke, a csehszlovák kormány elnökhelyettese a Mlada Fron- ta és a Smena című prágai, il­letve pozsonyi ifjúsági lapnak adott nyilatkozatában foglal­kozott a szocialista gazdasági integráció programjával, a KGST külkapcsoiataival. Megállapította, hogy a komplex program felkeltette további államok érdeklődését a KGST-vel és tagállamaival való együttműködés szorosab­bá tétele iránt. A KGST 26. ülésén felvették Kubát, s a nem tagállamok közül a KGST j szerveinek munkájában akti- ' van részt vesz megfigyelőként külön szerződés alapján Ju­goszlávia, valamint az utóbbi időben különösképpen a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság. Néhány más állam, mint például Finnország és Irak, érdeklődik a szocialista gazdasági közösséggel való szo­rosabb vagy lazább együttmű­ködés fokozása iránt. A komplex gazdasági prog­ram jelentős figyelmet keltett számos nemzetközi gazdasági szervezetben, mindenekelőtt az ENSZ rendszerében (UNC­TAD, GATT, Európai Gazda­sági Bizottság, UNIDO), ahol a programot abból a szempont­ból vizsgálták és értékelték, hogy mennyiben járul hozzá a KGST tagállamainak fejlődé­séhez, hogyan hat a nemzet­közi kereskedelemire és együtt­működésre. E gazdasági szer­vezetek egész sorával, minde­nekelőtt az ENSZ Európa: Gazdasági Bizottságával t KGST titkársága rendszere, kapcsolatot tart fenn, beleért­ve az üléseken való kölcsönös részvételt is. Természetesen perspektivi­kusain számolunk azzal, hogy előnyös együttműködést alakí­tunk ki az Európai Gazdaság. Közösséggel, a Közös Piaccal. Várjuk, hogy sor kerül tárgya­lásokra az EGK-val a lehetsé­ges kapcsolatokról, de egyér­telmű álláspontra helyezke­dünk: csakis azzal a feltétel­lel, hogy érvényesítjük a két­oldalú előnyök elvét. Nem jár­juk az engedmények útját. Üdvözlünk minden együttmű­ködést bármilyen csoportosu­lással, mivel nem az EGK az egyetlen ilyen. De minthogy az EGK Európában van, gyakor­latilag a legközelebbi hozzánk. BELGRÄDBAN közölték, hogy a Jugoszláv Mezőgazda- sági Bank őrizetben levő ve­zérigazgatójának, Bosko To- nevnek vizsgálati fogságát a bíróság 30 nappal meghosz- szabbította. Mint annak ide­jén jelentettük, az említett bank két igazgatóját a belgrá­di kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt 20—20 évi bör­tönnel sújtotta „társadalmi tu­lajdon lelkiismeretlen kezelé­se miatt”. Argentína: a döntő hónapok 2 Fókusz Görög variációk GÖRÖGORSZÁG és az Egye­sült Államok hétfőn 5 évre szóló „technikai” megállapo­dást írt alá, amelynek értel­mében az amerikai 6. flotta hajói használhatják a görög kikötőket. BYRON SZTAMATOPU- LOSZ, a görög kormány szó­vivője szerint az egyezmény, amely négy hónappal ezután lépett érvénybe, hogy ameri­kai cirkálók horgonyt vetettek görög kikötőkben, nem bizto­sított hadibázist az amerikai hajók számára. „Magyarázat­képpen” hozzáfűzte: a 6. flotta . minden tekintetben önellátó, s akcióihoz nincs szüksége hadi­tengerészeti bázisra. UGYANILYEN KÉT ÉRTEL­MŰÉN nyilatkozott arról, hogy egy esetleges közel-keleti konfliktusban milyen szerepe lehet az amerikai hajók által használt görög kikötőknek. Ci­nikusan arra hivatkozott, hogy kormánya nem ellenőrizheti az ország vendégeit és nem vál­lalhat felelősséget például azo­kért a cselekedetekért sem, amelyeket a Görögországba látogató turista az ország el­hagyása után véghezvisz. AZ EGYEZMÉNY értelmé­ben már a közeljövőben 2000 tengerész és ezek 1200 főnyi hozzátartozója érkezik Görög­országba. A megállapodás má­sodik szakaszában egy repü­lőgép-anyahajó és kórházhajó csatlakozik a görög kikötőkben állomásozó cirkálókhoz, s sze­mélyzetük (4500 fő), valamint a hozzájuk csatlakozó 2150 családtag is engedélyt kap, hogy Görögországba utazzon. A TASZSZ hírügynökség rá­mutat, hogy amerikai hajók már 1953 óta szállíthatnak ka­tonai felszereléseket görög fel­ségvizeken anélkül, hogy erről tájékoztatniuk kellene a görög kormányt. A MOSZKVAI PRAVDA keddi., számában Vlagyimir Jermakov azt fejtegeti, hogy az amerikai imperialista kö­rök új utakat keresnek föld­közi-tengeri politikájuk meg­valósításához. Mint írja, erről tanúskodik egyrészt Spanyol- ország és Görögország hadi potenciáljának minden eszköz­zel történő erősítése, másrészt a két, washingtoni érdekeket szolgáló dél-európai rezsim kö­zeledésének támogatása. MAKAREZOSZ görög mi­niszterelnök-helyettes nemrég lezajlott spanyolországi láto­gatását és tárgyalásait kom­mentálva Jermakov rámutat, hogy a közös spanyol—görög földközi-tengeri stratégia össz­hangban van az Egyesült Ál­lamok egész földközi-tengeri és közel-keleti politikájával. Athén és Madrid „összekapcso­lása” megfelel bizonyos, a földközi-tengeri feszültség fenntartásában érdekelt ame­rikai és NATO-körök törekvé­seinek. A CIKKÍRÓ hivatkozik azokra a római lapokra, ame­lyek az olasz Maddalena-szi- getnek az amerikai atom- tengeralattjáró-flotta rendel­kezésére bocsátásáról folyó vi­tája kapcsán felteszik a kér­désit: vajon nem egy harmadik földközi-tengeri támaszpontot Akar így létrehozni az Egye­sült Államok? S nem ennek a visszhangja-e az olasz szélső- jobboldali körök azon törekvé­se — kérdezik —, hogy az Appennini-félszigeten spanyol vagy görög mintájú rendszert hozzanak létre? TELJESEN VILÁGOS — foglalja össze Jermakov —, hogy a földközi-tengeri fe­szültség fokozására irányuló törekvések éles ellentétben áll­nak a nemzetközi enyhülés tendenciáival és az európai né­pek békevágyával. INDIRA GANDHI minisz- terelnök-asszony meghívására kedden néhány napos hivata­los indiai látogatásra Delhibe utazott Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Minisztertanács elnö­ke és felesége. MARIEN NGOUABI, a Kongói Népi Köztársaság ál­lamtanácsának elnöke átalakí­totta a kormányát. Az új ka­binetben hét új miniszter vesz részt. Argentína fővárosában, Buenos Airesben tűzharccal kezdődött az új­esztendő: tíz gerilla megtámadott egy rendőrposztot, hogy fegyvereket zsákmányoljon. Ac akció nem járt sikerrel, de azt mindenesetre jelezte, hogy a márciusi választásokig Latin- Amerika e gazdaságilag talán legfej- letteb és politikai szempontból rend­kívül jelentős állama viharos hetek elé néz. Lanusse tábornok-elnök, aki az Argentína felett évek óta uralko­dó katonai kaszton belül a viszony­lag mérsékelt politikát képviseli, meghirdette a „nemzeti kiegyezés eszpiéjét, és a junta hatévi kormány­zás után megkísérel visszatérni az alkotmányosság útjára. Argentínában azonban, amely a katonai kormányzat évei óta külpo­litikailag az Egyesült Államok szö­vetségesének tekinthető, gazdasági­lag pedig egyértelműen földesúri­nagytőkés társadalmi struktúrában él — a tömegek jórésze ma már többet követel, mint ilyen „nemzeti kiegye­zést”. A társadalom széles rétegei (mindenekelőtt a szakszervezetbe tö­mörült munkásság, a vezető értelmi­ségiek és a diákok, valamint a nem­zeti tőke egy része) világosan látják, hogy az adott helyzetben a nemzeti megbékélés voltaképpen a jelenlegi rendszer konzerválását jelentené. Még akkor is. ha a kormányzás ka­tonai módszereit a hadsereg tényle­ges uralmát leplező alkotmányos-pol. gári módszerekkel helyettesíthetnék. Ez a társadalmi nyugtalanság már évek óta abban a formában csa­pódott le, hogy a politikailag és tár­sadalmilag is megosztó ellenzéki erők — kivéve természetesen a követke­zetes forradalmi mozgalmat, minde­nekelőtt a kommunistákat—, a Mad­ridban élő 77 éves Perón személyé­től várták „a megváltást”. Perón 1946—1955-ig volt Argentína diktá­tora. és éppen a hadsereg amerikai orientációjú tiszti kara döntötte meg hatalmát. Az évtizedek ködében az ellenzéki erők szemében elhomályo­sultak Perón uralmának visszataszító diktatórikus jellemvonásai. Csak azok a részben demagóg indokok alapján megvalósított intézkedések maradtak az emlékezetben meg. ame­lyek annak ideién a — természete­sen perónista és nem a következe­tesen osztályharcos — szakszerveze­tek jogainak bi-onyos mértékű ki- szélesítéséhez és egyes amerikai mo­nopóliumok befolyásának szerény korlátozásához vezettek. Ennek megfelelően a mostani pe­rónista mozgalmat teljesen laza el­lenzékiség jellemezte. Társadalmilag heterogén és ellentétes érdekű, széles munkásrétegektől földesurakig ter­jedő csoportosulás volt ez, amelyet csak a távolban élő vezér mítosza ko­vácsolt egybe. Az argentin belső helyzet új voná­sa, hogy ez a mítosz éppen Perón egyhónapos argentínai tartózkodása során szertefoszlott. A mozgalom ere­detileg az agg Perónt kívánta elnök­jelöltként indítani a márciusi válasz­tásokon. Perón azonban habozott és késlekedett a hazatéréssel. Az lehe­tőséget adott a katonai kormányzat­nak ama törvény érvényesítésére, amely szerint a választásokon csak olyan politikus indulhat, aki már hat hónappal a választás előtt (eb­ben az esetben 1972. augusztus 25- én) Argentínában tartózkodott. Ami­kor tehát Perón 1972 novemberében Argentína földjére lépett, már tudta, hogy ő maga nem lehet elnök. La­nusse és a katonai junta azonban ar­ra módot adott, hogy a mozgalom Perón jelenlétében válassza ki ellen­jelöltjét márciusra. A hadsereg csúcsain nyilvánva­lóan arra számitottak. hogy, ha Pe­rón, mint szimbólum és egyesítő erő kihullik, akkor a mo-galom ellenté­tes érdekű csoportjai egymás tor­kának ugranak. Ez is történt, A pe­rónista úgynevezett „justicialista front” egy 62 éves, konzervatív beál­lítottságú volt perónista képviselő, Campora, elnökjelöltsége mellett döntött. A kongresszuson, amely ezt a jelölést elhatározta, a perónista mozgalom úgynevezett „szakszerve­zeti szárnyának” vezetői kivonultak a teremből. Néhány nappal később a szakszervezeti szárny egyik veze­tőjét, Luis Guerrerót, aki a fémipari szakszervezet elnöke, ismeretlen tet­tesek megtámadták: kocsiját géppisz­tolylövésekkel árasztották el. A hadsereg látható elégedettséggel kíséri figyelemmel ezt a folyamatot és szorosabbra vonja sorait. Lanus­se elnök a választásokig hivatalban marad, és a katonai junta által tá­mogatott „köztársasági szövetség” a jelek szerint Martinez tábornoknak ajánlja majd fel az elnökjelöltséget. (Martinez jelenleg a kormány-jun­ta titkára.) Perón közben visszatért kényel­mes madridi száműzetésébe, s az már világos, hogy Argentínát többé sohasem fogja kormányozni. Az vi­szont, hogy márciusig a perónista mozgalom a fegyveres összecsapásig fajuló frakcióharc körülményei kö­zött ki tud-e dolgozni valamilyen po­litikai alternatívát Lanusse „nemzeti megbékélés” vonalával szemben, leg­alábbis kétséges. Ha valamilyen ra­dikális fordulat nem következik be és a perónista mozgalom különböző csoportjai továbbra is egymást mar­cangolják. — a hadsereg által támo­gatott jelölt különösebb aggodalom nélkül tekinthet a márciusi válasz­tások elé. (—1—e) 4 i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents