Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

2 1973. JANUÁR 6., SZOMBAT VIETNEM DEMOKRATA ULTIMÁTUM Az amerikai szenátus demokrata párti csoportja 36:11 sza­vazataránnyal elfogadta Edward Kennedy szenátor javaslatát, hogy a Nixon-koormányt a vietnami háború költségofciek meg­vonásával kényszerítsék a háború befejezésére. Képünkön: Ed­ward Kennedy (jobbról) és Frank Church demokrata párti szenátorok a javaslat elfogadása után. FÓKUSZ Zafrán innen- machetén túl FIDEL CASTRO, a kubai forradalmi kormány minisz­terelnöke szerda este radio­es tv-beszédében méltatta a Szovjetunió és Kuba között 1972. december 23-án aláírt együttműködési okmányok je­lentőségét. A világ _e!ső szocia­lista állama a Kubához fűződő kapcsolataival az igazán inter­nacionalista és önzetlen segít­ség példáját nyújtja. A Moszk­vában megkötött öt megálla­podás egy vezető ipari ha­talom és egy gyengén fejlett kis ország kapcsolatának ki­magasló példaképé — mondot­ta Castro. Az első megállapo­dás értelmében Kuba 1085-ig haladékot kap a Szovjetunió­tól az 1973. január 1-én ese­dékes hitel-visszafizetésekre. A második azokról a hitelek­ről szól, amelyeket Kuba a következő három évben kap és csupán 25 év múlva kell törlesztenie; a harmadik do­kumentum az 1973—75 közötti hosszú lejáratú árucsere-for­galomról; a negyedik az ez idő alatti gazdasági és műszaki együttműködésről rendelkezik. Az ötödik megállapodás a szovjet cukor- és nikkeivásár- lásokkal foglalkozik az 1973— 80-ig terjedő időszakban. A Kubai Kommunista Párt első titkára a szigetország törté­nelmében páratlannak nevezte a megállapodásokat és hang­súlyozta, hogy ezek szilárd alapokat jelentenek a kubai gazdaság további fejlesztésé­hez. Castro rámutatott: a se­gítségnek arra kell serkente­nie a kubai dolgozókat, hogy kettőzött erővel dolgozzanak tovább és emeljék munkájuk termelékenységét és hatékony­ságát. Fidel Castro beszédé­ben teljes terjedelmükben is­mertette az aláírt jegyzőköny­veket. Egyebek között elmon­dotta, hogy a Szovjetunió, a 25 évre szóló hitelkedvezmé­nyen túl, személyi. és anyagi segítséget nyújt többek között két textilgyár, több hőerőmű és olajfinomító építéséhez, a vasút- és telefonhálózat kor­szerűsítéséhez, valamint a te­levízió rekonstrukciójához. Csupán ezekben az ágazatok­ban a szovjet segítség értéke meghaladja a 300 millió ru­belt. A Szovjetunió a kubai gazdaság 27 fő ágazatában működik közre. A Gramma, a Kubai Kommunista Párt köz­ponti lapja csütörtöki számá­ban rendkívüli jelentőséget tulajdonít Fidel Castro beszé­dének és az abban foglaltak­nak. Első oldalán hathasábos címben emeli ki: a két ország közötti kapcsolat történelmi példa, őszinte, baráti, interna­cionalista és forradalmi. KUBÁBAN az 1973. évi cu­kornád-betakarítási kampány — a zafra — előtt a 140 cu­korfeldolgozó üzemből már 95 működésre kész állapotban van — írja a Gramma, a Ku­bai Kommunista Párt központi lapja. Jóllehet a lap nem kö­zöl adatokat a várható ter­méseredményekről, hivatalos tájékoztatás alapján közli, hogy csaknem valamennyi tar­tományban a kitűzött terv túl­teljesítése várható. Az 1970-es év számos tanulsággal szolgált a szigetország számára. Emlé­kezetes, hogy akkor 10 millió tonna cukor megtermelését tűzték ki célul, 6 bár ezt nem érték el, a nyolcmillió tonna is messze felülmúlta Kuba addigi eredményeit. A nagy termés betakarítása azonban sók erőt vont el más terüle­tekről Latin-Amerika első szocialista országa az idén olyan eredményekre törekszik, amelyek elérése nem okoz za­varokat a nemzetgazdaság töb­bi ágazatában. Az 1973-as nagy „cukor-ha-B iratban” •részt vesznek a kubai és szov­jet szakértők által az utóbbi nyolc évben kikísérletezett nádarató kombájnok, s ezek 6ok helyen felváltják a koráb­ban kizárólagosan használt mádvágókést, a machetét. A. B. T. (Folytatás az 1. oldalról) köszönt a testvéri nép hazájá­ba, mi is ott leszünk azok kö­zött, akik segítik felépíteni a [elperzselt városokat és falva­kat. Befejezésül a Magyar Szoli­daritási Bizottság elnöke jelké­pesen egy gyógyszerekkel telt csomagot nyújtott át Hoang Cüong nagykövetnek, és arra kérte, hogy tolmácsolja népé­nek, pártjának és kormányá­nak, hogy a magyar szolidari­tási mozgalom segítségére mindig és minden körülmé­nyek között számítsanak a jö­vőben is. Ezután Ho&ng Cuong, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete mondott köszönetét az Országos Béke­tanács és a Magyar Vöröske­reszt véradómozgalmáért, és a sajtókonferencián bejelentett ötmillió forint értékű gyógy­Ifjú nemzedékünk sorsa el­választhatatlanul összefonó­dott a vietnami nép és ifjúság harcával. A magyar fiatalok számára Vietnam a szabadság és függetlenség iránti vágy, az áldozatvállalás és hősiesség szimbóluma. Az Amerikai Egyesült Álla­mok agressziója, a VDK nagy­városainak fékevesztett bom­bázása minden korábbinál sú­lyosabb pusztítást okozott és mérhetetlen szenvedést zúdí­tott a hős vietnami népre. A magyar ifjúság a „Vádoljuk az imperializmust” akciók kere­tében eddig is mindent meg­tett, s a jövőben is megtesz azért, hogy Vietnam népe, if­júsága győzelemmel fejezze be igazságos harcát. Magyar fiatalok! Ifjúkom­munisták! A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség felhív benne­teket, vegyetek részt a Ma­gyar Vöröskereszt és az Or­szágos Béketanács önkéntes véradási akciójában! Járulja­tok hozzá a sebesültek, a viet­Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára pénteken fogadta Le Dúc Thó-t, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bi­zottság titkárát, a párizsi tár­gyalásokon részt vevő VDK- küldöttség különleges tanács­adóját, aki Párizs felé átutazó­ban tartózkodik Moszkvában. A szívélyes, baráti hangula­tú megbeszélés során véle­ménycserét folytattak a szov­jet—vietnami együttműködés­Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke jel­képesen átadja Hoang Cuongnak, a VDK magyarországi nagyköveté­nek azt az 5 millió forintos segélyt, amelyet hazánk most a vitenami népnek ad. szer-, kötszer- és élelmiszer- szállí talányért. nami anyák és gyermekek, a romok alól kimentettek fel- gyógyulásához, életének meg­mentéséhez! Adjatok vért Vietnamnak! Egy nap, 1000 tonna bomba Amerikai harcászati és ha­dászati repülőgépek egy nap alatt több mint 1000 tonna bombát szórtak le Észak-Viet- nam déli részére — közölte péntek déli tájékoztatójában a saigoni amerikai hadvezetés szóvivője. Mint mondotta, csütörtök reggeltől péntek reggelig B— 52-es óriás bombázók 15 köte­lékben, vadászbombázók pedig 116 bevetésben támadták a 20. szélességi körtől délre fek­vő észak-vietnami területet. Bombázásaik, fő célpontja a Dong Hói kikötővárostól 80 ki­lométerrel északnyugatra, va­lamint a Bai Thuong városá­tól 8 kilométerrel keletre fek­vő térség volt. ről, valamint a párizsi tárgya­lások menetével összefüggő kérdésekről. Le Dúc Tho alá­húzta a vietnami nép eltökélt szándékát, hogy folytatja igaz­ságos harcát alapvető nemze­ti jogaiért — hangzik a Moszk­vában kiadott közlemény. Szovjet részről kijelentették, hogy erélyesen elítélik a viet­nami városok és falvak barbár bombázását az amerikai légi­erő által. A szovjet emberek megerősítik, hogy megmásít- hatatlanul szolidaritást vállal­nak a vietnami népnek az amerikai imperializmus ag­ressziója ellen folytatott igaz­ságos harcával. A VDK kormánya követke­zetesen jóindulatot és komoly­ságot tanúsít a vietnami prob­léma politikai rendezésének megközelítésében. Az SZKP Központi Bizottsága és a szov­jet kormány kifejezi, hogy tel­jes mértékben támogatja a VDK kormányának és a Dél­vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy mielőbb írják alá a VDK es az Egyesült Államok kép­viselői közötti találkozón ki­dolgozott egyezményt, és állít­sák helyre a békét Vietnam­ban. Kissinger vasárnap érkezik Párizsba Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó vasárnap este érkezik Párizsba — közölték pénteken a francia fővárosban. Tárgyaló partnerének, Le Dúc Thónak megérkezését szombatra jelezték. A két po­litikus bizalmas megbeszélé­seinek újabb fordulója hétfőn kezdődik Párizsban. Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó helyet­tese kivált a Fehér Ház sze­mélyi állományából és a had­sereg vezérkari főnökhelyette­seként új tisztséget fog betöl­teni. Szakértői megbeszélések A szakértői szintű vietnami —amerikai bizalmas megbeszé lések felújítása, kedd óta ne­gyedik alkalommal ültek ösz- sze péntek délelőtt a két or­szág megbízottai. Az eszme­csere színhelye ezúttal — az amerikai fél javaslatának megfelelően — a Párizs kör­nyéki Saint Nom-La-Breteehe. A szakértők tanácskozásai­nak érdemi részéről hivatalo­san eddig semmit sem közöl­tek. A nyugati hírügynökségek azonban úgy tudják, hogy a két fél megbízottai formába öntik, pontosabban, megszer­kesztik az azokkal a kérdések­kel kapcsolatos jegyzőkönyve­ket, amelyek nem vetnek fel elvi problémákat. Mint írják, a még megoldásra váró elvi je­lentőségű kérdésekről jövő hét­főn kezdődő újabb bizalmas eszmecseréjén Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó fog tárgyalni. Pénteken a délutáni órák­ban fejeződött be az észak- vietnami és az amerikai szak­értők újabb találkozója. A két delegáció kedden megkez­dett tanácskozása a pénteki csaknem 8 órával összesen mintegy 26 órát tesz ki. A kül­döttségek megállapodtak ab­ban, hogy a megbeszéléseket ma délelőtt folytatják. „A kongresszus megelé­gelve, hogy a Fehér Ház lábtörlője legyen” — így jellemezte Roger Mudd, a CBS tudósítója az új tör­vényhozási ülésszak meg­nyitására összeült amerikai törvényhozók lázongását Nixon elnök vietnami „ter­rordiplomáciájával” szem­ben. Csütörtökön a demokra­ta párti szenátorok pártcso- portgyűlése túlnyomó több­séggel elfogadta Edward Kennedy szenátor határo­zati javaslatát, amely arra kötelezi a szenátus demok­rata párti többségét, hogy a háború folytatásához szük­séges pénzalapok megvoná­sa útján, törvényhozási eszközökkel törekedjék a vietnami háború azonnali beszüntetésére. A figyel­meztető jellegű javaslat ki­zárólag az amerikai csapa­tok és foglyok biztonságos hazatérésének rendezésé­hez köti az amerikai had­műveletek azonnali és vég­leges beszüntetését. A kép­viselőház demokrata párti többsége korábban ugyan­csak túlnyomó többséggel fogadott el egy hasonló ha­tározati javaslatot. A kongresszus demokrata párti többsége, az elnöki mandátummal szemben sa­ját mandátumára hivatkoz­va félreérthetetlenül az el­nök újrabeiktatása napjáig, azaz január 20-ig adott „végső határidőt” Nixon- nak az 1968-as választási hadjárata során tett és 1972-es választási hadjára­tában megismételt vietna­mi békeígéretének teljesí­tésére. A Fehér Ház rendkívül ingerülten válaszolt az „ul­timátumra”. Ronald Zieg­ler, Nixon elnök sajtótitká­ra az elnök nevében kije­lentette, hogy „nem fo­gunk mesterséges határidő­ket felállítani”, / majd az éveken át számtalanszor alkalmazott recept szerint a „kényes szakaszban levő tárgyalások” veszélyezteté­sével vádolta az elnök bombázó-diplomáciájának bírálóit. A Fehér Ház nyi­latkozata szerint „a kong­resszus tagjainak fel kell tenniük maguknak a kér­dést; vállalják-e. a felelős­séget azért, ha kételyeket ébresztenek az észak-vietna­miakban az USA álláspont­ját illetően, s ezzel esetleg elnyújtják a tárgyalásokat”. A Fehér Ház tehát ismét eleve az elnök háborús po­litikájának bírálóira hárít­ja a felelősséget a január 8-án kezdődő újabb tárgya­lási forduló esetleges ku­darcáért. Ami a párizsi tárgyalások kilátásait illeti, amerikai kormányképviselők — el­térően a választásokat meg­előző, illetve követő opti­mista jóslatoktól — most rendkívül óvatosan nyilat­koznak. A tárgyalások fel­újításáról szóló december 30-i bejelentést követően a Fehér Ház nem hi%'atalosan azt sugalmazta, hogy a bombázás hatására „bizto­sítékokat” kapott Hanoitól „készségesebb” magatartás­ra. Amerikai kormánytiszt­viselők most viszont már elismerik, hogy a VDK csu­pán azt ismételte meg, ami mindig is közismert állás­pontja volt, vagyis, hogy „kész komoly tárgyalások­ra”. A VDK azóta többször is nyilvánosan megismételt álláspontjának elemzése alapján amerikai megfigye­lők arra a következtetésre jutnak, hogy Nixon elnök­nek nem sikerült engedmé­nyeket „kibombáznia” Ha­noiból. Következésképpen — mutatnak rá — a világ­méretű felháborodás, a nö­vekvő nemzetközi diplomá­ciai és hazai belpolitikai nyomás, illetve a példátlan arányú amerikai légiveszte­ségek együttes hatásukban kényszerítették rá Nixon elnököt, hogy a bombákról ismét átváltson a tárgyalá­sokra. Arra a nagy kérdés­re, vajon levonja-e Nixon elnök a bombázó-diplomá­cia újabb kudarcának ta­nulságait — egyelőre senki sem tud válaszolni Wa­shingtonban. Üt - Ázsia biztonságához ÁTSiaban a kollektiv biztonsági rendszer megteremtése semmivel sem kevésbé időszerű, mint Európá­ban. Hiszen a 30-as évek elején ép­pen itt dördültek el először az ágyúk a második világháború bevezetése­ként és az ezt követő évek az érintett országok fejlődését fékező, szaka­datlan katonai konfliktusok évei vol­tak. Az Egyesült Államok indokínai agressziója pedig hallatlan mérték­ben bonyolította az ázsiai kontinen­sen kialakult helyzetet — írja Asz- kold Birjukov, a TASZSZ hírmagya­rázója. Leonyid Brezsnyev, m szkp Központi Bizottságának főtitkára vetette fel az ázsiai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésének gon­dolatát. Mint Brezsnyev mondotta, nem a katonai tömbök és csoporto­sulások útja, nem az egyes államok más államokkal való szembeállításá­nak útja, hanem valamennyi ebben érdekelt állam jószomszédi egvütt- működésének útja vezet el Ázsia tényleges biztonságához. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára meg is fogalmazta azokat az alapelveket, amelyeken nyugodnia kell ennek a rendszernek. Ezek az alapelvek a következők: az állam­közi kapcsolatokból az erőszak kiik­tatása; a szuverenitásnak és a hatá­rok sérthetetlenségének a tisztelet­ben tartása; a belügyekbe való be nem avatkozás; a gazdasági és más együttműködés széles körű fejleszté­se az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Ázsia közvéleménye és kormá­nyai körében nagy érdeklődéssel fo­gadták a minden állam előtt nyitva álló ázsiai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésére vonatkozó ja­vaslatot. A kezdeményezés kapcsán számos figyelmet érdemlő konstruk­tív elképzelés vált ismeretessé. Ilyen például a malaysiai kormánynak a Délkelet-Ázsia semlegesítésére vo­natkozó elgondolása, az az indiai ja­vaslat, hogy nyilvánítsák békeöve­zetté az Indiai-óceánt, az ázsiai atomfegyvermentes övezetek meg­teremtéséről szóló javaslatok, és így tovább. Múlt év novemberében Tokió­ban az ázsiai és csendes-óceáni or­szágokban akkreditált japán nagykö­vetek értekezletének résztvevői egyetértettek abban, hogy — tekin­tettel a térségben bekövetkezett eny­hülésre — felül kell vizsgálni az ASPAC (az 1966-ban nyolc ország és Tajvan részvételével alakult Ázsiai és Csendes-óceáni Tanács) és a töb­bi ázsiai zárt tömb irányában tanú­sítandó magatartást. A japán nagy­követek megvitatták az ázsiai kol­lektív biztonsági rendszer megte­remtésének lehetőségeit is. Szato volt japán kormányfő, még minisz­terelnöksége idején állást foglalt ennek a gondolatnak a tanulmányo­zása mellett. Az azsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése kollektív ügy. E kontinens minden állama hozzájárulhat ehhez, ha normalizál- ni igyekszik a más társadalmi rend­szerű országokhoz fűződő kapcsola­tait, ahogyan ezt Pakisztán, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság tette, vagy, ha a konfrontá­cióról áttér a barátságra és az együttműködésre, ahogy India és Pa­kisztán eljárt, amikor aláírta a szim- lai egyezményt. A szovjet—japán kapcsolatokban a második világhá­ború időszakából fennmaradt kérdé­sek szerződéses rendezése is kétség­telenül elősegíti majd ezt a célt. Az Sem vitás, hogy közelebb visz majd ehhez a célhoz a kontinentális méretű, nagyszabású gazdaság; együttműködési tervek megvalósítá­sa és az egész ázsiai politikai lég­kör megjavítása. Magától értetődik, hogy e rendszer megteremtésének előfeltétele: a gyarmatosítók és a neokolonialisták által előidézett min­denfajta katonai konfliktusnak, min. denekelőtt pedig az Egyesült Álla­mok vietnami háborújának a meg­szüntetése. A Szovjetunió _ hisz területé­nek kétharmada Ázsiában van — valamennyi ázsiai állam és nép ér­dekeiből kiindulva veti fel a kollek­tív biztonság gondolatát. Csupán or­szágunk ellenfelei, azok, akik a né­pek közötti ellenségeskedésen, a né­pek egymástól való szétválasztásán akarnak nyerészkedni, tulajdoníthat­nak a Szovjetuniónak olyan célokat, hogy valamely ország, egyebek kö­zött Kína ellen akarja felhasználni ezt a rendszert. A Kínai Népköztár­saságnak minden joga megvan arra hogy résztvevője legyen a kollektív ázsiai biztonsági rendszernek — ír­ja a TASZSZ hírmagyarázója. Adjatok vért Vietnamnak! A KISZ felhívása Le Dúc Tho moszkvai megbeszélései

Next

/
Thumbnails
Contents