Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
PEST HEG TE* 1973. JANUÁR 31., SZERDA K^CírSap Drótkötélen a völgy felett Pest megyeiek egy dunántúli kiképzőbázison Régen volt már, majd két évtizede, hogy utoljára katonák közt jártam, s írtam kemény életük szépségeiről. A iiam akkor még óvodás volt, most viszont a katonai behívóját várja. A napokban, amikor váratlanul meghívást kaptam — több újságíró-kollégámmal együtt — az egyik dunántúli alegységhez, érthető kíváncsisággal tettem eleget a kérésnek, hogy megtudjam: mi változott azóta, hogy átadtam helyemet a nálámnál fiatalabbaknak. Nos, a táj szinte semmit sem változott. A fehér hóbundába öltözött dunántúli dombok ugyanolyan fenségesen szépek, mint voltak, majd húsz esztendővel ezelőtt. A várrom is legfeljebb néhány centiméterrel lett kisebb — ennyivel tartozott a múló időnek. A völgyben a falucska házai viszont kipuccosodtak — a szalmatetők helyébe cserép került s frissen festett majd valameny- nyi. Ami már ismeretien Fenn, az egyik dombtetőt azelőtt csak a fák strázsálták — most világos szín faházak is. A hegyi kiképzés bázisa. Ide már csak hatalmas terepjárókkal juthat fel az ember. Legalábbis télvíz idején. Rövid séta a házakban s a házak között: tantermek, könyvtár, klubszoba s aztán a hálótermek következnek. A Mechanikai Művek olajkályhái minden szobában kellemes meleget árasztanak. Szalmazsák sehol. Mint ahogy ismeretlen a ma katonája előtt a kapca és a gyalogsági csizma is. Az ágyakon laticelbetét, mint ahogy a vastag bőrbakancshoz is kötött zokni jár. És a klubban televízió és rex- asztal, a könyvtárban néhány hete megjelent kötetek, a legfrissebb újságok és folyóiratok. , _ Maradnék még s nemcsak a jóleső meleg marasztal — a szobák otthonossága is. De odakinn a terepen — közli velünk a bázis parancsnoka — már felsorakoztak a katonák,, hogy ízelítőt adjanak nekünk, civileknek a mindennapok nehéz, de mégis szép munkájából. Átkelés a szakadékon Az első csoport, amelyet meglátogatunk, síkiképzésen vesz részt. A fehér lécek felcsatolásától egészen a sítalpakon való tüzelőállás felvételéig sokszínű a program. Ma már otthonosan mozognak valamennyien a hóval borított dombok között, de az ideérke- zés első napjaiban jó néhányszor kerültek közelebbi ismeretségbe a hótól síkos anyafölddel, főleg az Alföldről jött fiatalok, akik a síelés tudományával addig legfeljebb a televízió képernyője előtt ismerkedhettek. Most viszont már gyakorlottan siklanak le a domboldalon, s nem akadályozza őket ebben még a súlyos fegyver sem. Hogy mennyire így igaz, arról csakhamar „harc közben” is meggyőződhetünk. A hetvenöt méter mély szakadék fölé épített függőhíd túloldalán sűrű géppisztolyropögás közben siklanak alá az átkelést biztosító harcosok, s aztán feltűnik az átkelő egység is. Még egy jó hónap Az egyik közülük, Drenkai István, a Pest megyei Csörög pusztáról vonult be a hadseregbe. Vácott dolgozott, betanított munkásként a sütőiparban. — A kemencék mellett sincs melegebb, mint itt, egy-egy gyakorlat végrehajtása közben — mondja derűsen, a megérdemelt cigarettaszünetben. A haja csapzott. ruháján friss sár, de ez most nem zavarja. Csak szusszan egyet, hogy aztán máris új rohamra induljon. — Ha most az otthoniak látnák — mondom csendesen —, biztosan büszkék lennének katonafiukra. — Meg a katonapapájukra — nevet és a kétéves kislányára gondol, Líviára, aki már nagyon várja haza — S már nem is vár sokáig — teszi hozzá gyorsan. — És az anyukája sem. Február végén otthon leszek ... Hókunyhóban Nem messze a függőhídtól egy másik alegység táboroz. Igen, nem tévedés: táboroz. A magas hófal védelmében tűz lobog, fölötte ínycsiklandó illatok szállnak. Amint a tábori szakácstól megtudjuk: ma paprikás krumplit főznek ebédre, természetesen jó adag kolbász- szál. S míg az ebéd elkészül, társai hókunyhót építenek. — Ma idekinn töltjük az éjszakát — mondja Szekeres Tamás, aki Gödöllőről vonult be a hadseregbe. Esztergályos volt a Gödöllői Gépgyárban. — Ebben a hókunyhóban? — Meleg ez — invitál. — A hó kitűnő szigetelő. Meg aztán a hálózsák is felér egy bundával ... Indulunk tovább, megnézni egy olyan gyakorlatot, amitől nekünk, újságíróknak is egyszeriben melegünk lesz. A két dombtetőt egyetlen szál drótkötél köti össze. A hossza kétszázötven méter, s alatta kilencven méter a mélység. Vajon milyen érzés lehet egyetlen gördülő keréken átsiklani a havas völgy felett? — Nagyszerű — fogalmaz tömören Sulyák László, miközben megtörli szemüvegét. Civilben karbantartó villanyszerelő a Magyar Filmlaboratóriumban és Budakeszin lakik. — Nem fél? — A tíz méter gyakorlópályán edződtünk. Utána már ez a magasság sem volt szokatlan. Tudja, milyen csodálatos a látvány odafentről? Mentőosztag a domboldalon Közben megelevenedik körülöttünk az erdő. Géppisztolyok kattognak innen is, onnan is, majd feltűnik az első mentőosztag: ágakból rögtönzött hordágyon hoznak le a dombtetőről egy „sebesültet”. Nem könnyű feladat: hiába recés a bakancs talpa, a beteg- szállítók gyakran kötnek ismeretséget a havas, meredek domboldallal. Csak azoknak van könnyebb dolguk, akiket kanadai s-ánon szállítanak. Még a sapkája is havas Borbíró Józsefnek, piire az ágakból készített hordággyal a völgybe ér. — Még három hét — mondja jókedvűen —, aztán megyek haza Dunakeszire. Tudom, várnak már nagyon. Nemcsak odahaza, hanem a házgyárban is, ahol dolgozom. S mert még nincs vége a gyakorlatnak, int társának, újra megmarkolják a hordágyat, s máris elnyeli őket a téli erdő. Távolabb is fegyverek dörögnek, lőgyakorlat van —mondja a bázis parancsnoka. Sítalpon kell feljutni a dombtetőre, s közben megsemmisíteni a felbukkanó célokat. A nap gyakran előbukkan a szürke hófelhők mögül. A dombok között visszhangzó dörrenések nem riogatják. Prukner Pál Pest megyében tegnap kezdték Vért Vietnamnak Nagy visszhangra talált Pest megyében is a Magyar Vöröskereszt és az Országos Béketanács felhívása: az Adjatok vért Vietnamnak! akció. Egymás után érkeztek a Vöröskereszt szervezeteihez az üzemek, intézmények dolgozóinak levelei, táviratai: csatlakoznak a mozgalomhoz. Az első vietnami véradó napot tegnap tartották a megyében: Gyomron, az úttörőházban, és Gödöllőn, a Pest megyei Vértranszfúziós Állomáson. | Gyom o, últöröház, reggel 9 óra | Az elsőnek érkező véradó Kovács László. Budapesten dolgozik, a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál. Bejelentette, hogy ma később ér be munkahelyére, de a 10.26-ost szeretné elérni. Most huszonkettedszer ad vért. — Hétfőn este szól az apósom, aki a helybeli Vasas szövetkezet dolgozója, hogy a községben vietnami véradás lesz. Munkásőr és párttag vagyok, úgy éreztem, kötelességem, hogy itt legyek. Csoportosan érkeznek a gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói, Kékesi Gézáné vöröskeresztes titkárral az élen. — Amikor a televízióban meghallottak a felhívást, egymás után jelentkeztek a munkatársak. Ha nincs influenza- járvány, sokkal többen vagyunk ... Eljött Kovács László apósa, Szabó Sándor is, aki tizénél A TISZTESSÉGTELEN? Megszigorítják ellenőrzést Országos árkonferencia az idei tennivalókról Az árhatóságok, a minisztériumok, a megyei tanácsok és a Fővárosi Tanács ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi osztályainak szakemberei tartottak kedden az Állami Fejlesztési Bantk nagytermében országos árkonferenciát, amelyen dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatad elnöke adott tájékoztatást az időszerű árpolitikai munkálatokról, feladatokról. Dr. Csikós Nagy Béla rámutatott arra, hogy a közelmúltban megjelent és a továbbiakban tervezett árpolitikai intézkedések korrekciós jellegűek, tehát nem alapvetően változtatják, hanem az eddigi tapasztalatoknak megfelelően javítják az ármechanizmust s szüntetik meg a negatívumokat, az észlelt hibákat. így a termékek szélesebb körére terjesztik ki az új áru megjelenése előtti ellenőrzést. A napokban jelent meg az az intézkedés, amely szerint az építőiparban felhasználásra kerülő szabadáras termékeknek a korábbinál lényegesen nagyobb körére — főleg gépipari termékekre — tették kötelezővé a tervezett áremelés előzetes bejelentését. Hasonló intézkedésekre kerül sor néhány nap múlva a szabadáras gyermekruházati cikkek körében, s további árucikkekkel is növelhető a tervezett áremelés előzetes bejelentésére kötelezett termékek köre. A tervezett intézkedések előmunkálatai során különösen jelentősek azok a vizsgálatok, amelyeket a tisztességtelen haszon megítélésének témájában végeztek. Az eddigi viták során tisztázták, hogy az 1967-ben kiadott kormány- határozat alapvető megállapításai továbbra is érvényesek, tehát azt kell tisztességtelen haszonnak tekinteni, amit tisztességtelen magatartással, módszerrel vagy kirívóan magas árral értek el. Az eddigi vizsgálatok alapján azonban az Árhivatal indokoltnak látja, hogy a kormányhatározatba beépüljenek, s így kötelező erejűvé váljanak azok az árváltoztatási kritériumok, amelyeket 1970-ben ajánlásként hoztak nyilvánosságra az Árhivatal elnökének közleményében. Ezek az irányelvek sorolták fel a vállalatok tisztességes magatartásaként jogosan elvárható követelményeket. A készülő javaslatokban fontos állásfoglalás, hogy a tisztességtelen hasznot nem vállalati, hanem termékkategóriaként kell vizsgálni, hiszen a kirívóan magas ár mindig valamilyen konkrét termékben nyilvánul meg. Korábban ugyanis csak összvál- lalati tevékenységéért lehetett felelősségre vonni azt a vállalatot, amelyiknek egyik-másik terméke indokolatlanul drága volt. A tisztességtelen haszon lehetőségének korlátozását célozza az is, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyakorlatának megfelelően minden szakmára kiterjesszék, kötelezővé tegyék a termékek árkalkulációjának elkészítését. Számítani lehet arra, hogy ez év tavaszáig a többi minisztérium is elkészíti és kiadja a költségszámítási irányelveket. Az Árhivatal is kidolgozza az országos irányelveket, amelyeknek gyakorlati megvalósításában, fontos követelmény, hogy megszűnjön a néhol megtalálható és eléggé el nem ítélhető gyakorlat, hogy egyes kalkulációkba nem létező anyagárat számítsanak fel, s a burkolt nyereségen utólag egymás között megosztoznak a vállalatok. A költségelszámolás helyes szabályozása tehát a tisztességes vállalati magatartást erősíti. Dr. Csikós Nagy Béla nagyon fontos idei feladatként jelölte meg, hogy új alapokra kell helyezni a vállalatok közötti szerződéses kapcsolatokat. Természetesen nem az együttműködés különböző formáiról van szó, hanem arról, hogy lényegesen megszigorítsák a szerződési fegyelmet és az árfegyelmet. Meg kell szüntetni az árközlésnek semmire sem kötelező módját, nem engedhető meg, hogy többségében irányárakat adjanak meg. Egyértelművé kell tenni az árat. Fontos törekvés, hogy a tartós termelési és értékesítési kapcsolatokban újfajta szerződések, hosszú lejáratú árpolitikai megállapodások szülessenek. Néhány vállalat már él ezzel a módszerrel. Indokolt, hogy ez év második felétől újabb vállalatok térjenek át erre a módszerre. A hosszú lejáratú árpolitikai megállapodás különösen előnyös azoknak a KGST-országok közötti gépipari exportban érdekelt nagyvállalatoknak, amelyeknek az államközi egyezmények alapján öt évre rögzített áron kell számtaniak a termékeket, tehát az árakat nem emelhetik. Az idei árpolitikai feladatok középpontjában áll az árellenőrzés megszigorítása. Fontos cél, hogy évente egyszer valamennyi vállalatnál tartsanak árellenörzést, de az árhatóságok szakemberei kevesen vannak, nem győzik a munkát. Ezért célszerű a szokásos általános ellenőrzést kiterjeszteni az árpolitikai vizsgálatra is. Az ellenőrzésnél mind jobban előtérbe kell kerülnie a megelőzésnek. Ezért az árellenőrzési szakértő ne csak az árakhoz értsen, hanem egyúttal legyen elemző közgazdász is, aki még a bajok bekövetkezése előtt felismeri azokat a gazdasági tendenciákat, amelyek előbb-utóbb árproblémákat okozhatnak. Az ellenőrzés szemléletét is meg kell változtatni. Meg kell szüntetni a különböző visz- szaélések elnéző kezelését, s nem szabad megelégedni gazdasági bírságok kiszabásával, meg kell találni a felelős személyeket, akik tisztességtelen magatartásukkal a bírság megítélésére okot adtak. Erélyesebben kell fellépni a lakosságot károsító kisiparosokkal, kiskereskedőkkel szemben is, s a korábbinál gyakrabban kell alkalmazni az egyik legsúlyosabb büntetést, az iparengedély megvonását. S Bata János, a gyömrői Ruhaipari Szövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő véradásra jelentkezik. négyszeres véradó. A vasipari szövetkezetben sok család dolgozik együtt, akik a véradásra is együtt jelentkeztek, így például Chován István és felesége. Nem hiányoznak a szövetkezet véradó „veteránjai”: Matyó József né, Monduk Józsefné, Klics Gyuláné sem. A Ruhaipari Szövetkezetben a jelentkezési ívet elsőnek Bata János, a szövetkezet el— Tudjuk, ha alá is írták a tűzszüneti egyezményt, azért a sebesülteknek, a betegeknek szükségük van az életet mentő vérre... László Károlyné, a PEVDI monori üzemének dolgozója régi véradó, most tizenegyedszer ajánlja fel segítségét. Kiss Tiborné, az MSZMP Budai Járási Bizottságának munkatársa viszont először most, A gödöllői vértranszfúziós állomáson az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának egyik hallgatójától, Tarnavölgyi Sándortól vért vesznek. nöke, országgyűlési képviselő írta alá. Példáját sokan követték. Miért? Mindenki így fogalmaz: segíteni akarunk, ez a legkevesebb, amit megtehetünk. Két fiatalember érkezik a Járási Szolgáltató Ktsz-ből, lakatosok. Eljöttek a szociális otthon dolgozói is. Jelentkeznek a felvételin, aztán laboratóriumi, maid belgyógyászati vizsgálat, és végül a véradás következik — gyorsan, zavartalanul. Alig háromnegyed órája kezdődött a vérvétel, s már harmincán voltak itt. Szakmunkások, betanított munkások, szocialista brigádtagok, munkásőrök... Nők, férfiak ... Gödöllő, vértranszfúziós állomás Az első véradók a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis- tarcsni gyárának dolgozói, öt- venen jöttek el, különautó- buszon érkeztek. Különbusszal jött Budapestről az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának huszonkét nappali tagozatos hallgatója is. Gyakorlatilag Pest megye egész területét képviselik. Vannak közöttük alapszerví titkárok, tanácsi dolgozók, pártmunkások. Csonka Csaba, az MSZMP Dabasi Járási Bizottságának munkatársa, az iskola önkormányzatának elnöke vezeti a kis kollektívát. a vietnami véradásra jelentkezett. — Háromgyermekes édesanya vagyok — mondja Kiss- né —, segíteni szeretnék egy vietnami anyán... Czeróczki István, a tápió- sízöllősi Űj Barázda Tsz párt- titkára: — A vietnami véradás számomra nem egyetlen alkalom, máskor is szándékozom vért adni... A többiek arcán látom, hogy Czeróczki István helyettük is szólt. Bágyon Károly, a DCM kőbányájának párttitkára hozzá is teszi: — Ha hazamegyek az iskoláról, rögtön megszervezem munkahelyemen a vietnami véradást. Míg várakoznak, beszélgetünk. Elmondják, hogy az egyes Jagozat I/A. osztályában délelőtt éppen Vietnam volt a foglalkozás témája. Tarnavölgyi Sándor hallgató (a Nagykőrösi Városi Tanács tervcsoportvezetője) tartott előadást Vietnam történetéről: a genfi egyezménytől a felszabadítás! mozgalom megszületésén át, egészen napjainkig. Tarnavölgyi Sándor most ad első ízben vért. — Azt hiszem, hogy akik — nem túlzók — gondolkodás nélkül, velünk együtt csatlakoztak a felhíváshoz, mindannyian tudják, hogy ezt a vért oda viszik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Soós Ibolya 1
