Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

1973. JANUAR 30.. KEDD PEST HEGTE» kJCíriap 3 Huszonnégy év — egy poszton EGY PARASZTELNÖK PORTRÉJA A dilemma nem újkeletű; a dolog természeténél fogva már akkor fölmerülhetett, midőn — jó negyed százada — az első közös gazdaságok alakulgattak, hiszen az elnöki poszt betöltése akkor is megannyi kívánalommal járt, jóllehet ezek száma az idők folyamán valószínűleg gyarapodott. Ki a jó tsz-elnök? — így hangzik föl időnként a kérdés, ezt kutatja tsz-tag és szociológus, állami hivatalnok és pszichológus. Azért írtam az imént, hogy az igényesség e munka, illetve a tisztet betöltő ember iránt csak valószínűleg növekedett az évek múlásával, mert igaz ugyan, hogy a képzettségi kö­vetelmények például jócskán megnőttek, ám az is tagadha­tatlan, hogy akad, ami könnyebbnek mondható. Könnyebbnek?! De hiszen erre már bizonnyal fölkapja fejét a szakember, s már sorolná is, miként bonyolódnak a közgazdasági rejtelmek, sűrűsödnek a már-már jogászok számára is kiismerhetetlen jogszabályok, változnak — oly­kor évente — a szabályozók, miközben előrelátást követel­nek az elnöktől a miniszteriális és megyei vezetők. S ez így mind igaz, tagadhatatlanul igaz, ám úgy vélem, meggon­dolandó ellenérv: vajon nincs-e minőségében mégiscsak könnyebb, ha úgy tetszik, sokkalta egyszerűbb helyzetben az a tsz-elnök, aki ma, vagy akár az elmúlt évtizedben lá­tott feladatához, mint az, aki a kezdetek idején vállalta ezt a posztot? Ráadásül a „kezdeteket” is lehet osztályozni; min­denképpen bonyolultabb volt a tsz-elnöki pálya — hivatás?—, amikor a „közös” mellett, árnyékában, vagy éppenséggel fölékerekedő színvonalon dolgozgattak az egyéni gazdák, puszta létükkel is szüntelenül hatva a tsz-tag tudatára, 1949-ben kezdték Az országban elsőként Szentendrén Járási népfront-munkaközösség — a művelődéspolitikáért í. i Mindezen akkor kezdtem tűnődni, amikor kettesben le­ültünk egy üres szobában Ecker Jánossal, az ikladi Elő­re Termelőszövetkezet elnöké­vel, aki alighanem a legré­gibb szövetkezeti elnök Pest megyében, lévén 1949 óta az, ráadásul egyazon poszton. Érthető, hogy a nem minden­napos életút elejére igyekszem fordítani a szót. 34 éves volt mindössze 1949-ben Ecker Já­nos, tehát bízvást állíthatjuk: viszonylag ifjan, csakugyan pályája kezdetén forrott együ­vé a termelőszövetkezettel. Az előzmények: hadifogság, 1945- ben belépés a pártba, majd — hat hold földdel — a szö­vetkezetbe. — Magam sem tudom, mi­képp esett rám a választás. Kértem háromnapi gondolko­dási időt, majd vállaltam az elnökséget. A gépállomás se­gítségével elvetettünk, 1950- ben kaptunk az államtól egy tehén-, majd egy sertéstör­zset, hitelből. A hitelt vissza is fizettük. 1952-ben újabb belé­pők jöttek, jobbára a földhöz juttatottak közül, s csak ké­sőbb két-három középparaszt is. 1949, szeptember 1-én ti­zenhatan, 160 holdon kezdtük a közös munkát, 1952-en 300 holdra gyarapodott a földünk. Hogyan fizettünk? Természet­ben: gabonát, kukoricát, krumplit adtunk, sok panasz így már csak azért sem lehe­tett, mert a kívülállókat még jobban elszegényítette az ak­kori agrárpolitika, bár a tsz- nek is volt beszolgáltatási kö­telezettsége. 1953-ban alakult egy tszcs a faluban, a nagyobb ikladi gazdák abban tömörül­tek, persze csak a szántást és a vetést végezték közösen. 1956- ban elég stabil volt már a gaz­daságunk — a tszcs feloszlott, mi megmaradtunk, sőt 1957- ben gyarapodtunk is. 1959-ben alakult a faluban egy másik termelőszövetkezet, Petőfi né­ven, s 1960-ban egyesült a két szövetkezet. Akkor, 19ff0 őszén vettük az első traktort — ma 22 trakorunk, 4 teherautónk van, igaz, csak 22 lovunk, az akkori 60 helyett. Az egyesü­léssel 180 tagunk lett, ma már 200 a dolgozó tag és 50 a nyugdíjas, illetve járadékos. Mai tervek A kezdés, tehát 1949 táján még 1800 hold volt a falu ha­tára, a Műszergyár megépül- tével 1500 holdra apadt a te­rület. Mint Ecker János el­mondja, a gyár nem okoz kü­lönösebb gondot a szövetke­zetnek, afféle vegyes családok alakultaik ki. miként sokfelé a főváros, s más városok kör­zetében, vagyis az egyik — a paraszti — jövedelem kiegé­szíti az iparit, illetve fordítva. A szövetkezetben 32 ezer fo­rintra rúgott tavaly az átlagos jövedelem, de van tartalék- alap. — Az idén, vagy jövőre haj­tatóházat kívánunk építeni, ahol virágot, primőröket ter­mesztenénk, mégpedig oly módon, hogy a gyár fűtővizét használnánk fel. Van olyan elképzelés, hogy a tejtermelést fejlesztjük: most 280 darabból áll a szarvasmarha-állomány, az évi tejhozam 3200 liter, ami ugyebár nem mondható rossz­nak. Ha a Galga medrét végig kiássák, a rétjeinket meg tud­juk csapolni, Ba&kay-Tóth Bertalan professzor, gz aszódi körzet országgyűlési képvise­lője, a gyepgazdálkodás kivá­ló szaktekintélye segítségünk­re lesz a takarmánytermesztés megjavításában. Közös érdekek — Fiatalok? — Az átlagéletkor a 40 év körül jár; főként állattenyész­tőnek, traktorosnak jönnek a fiatalabbak. A növényter­mesztésben csupa asszony ta­lálható. — Csapatban dolgoznak? — Nem: családi művelésben — a csapatmunka nem ment, ezt 1966-ban láttuk be. Az el­lenőrzés, a felelősségrevonás nem volt lehetséges. A ver­senyt is a családi művelésben alkalmazzuk, díjakat tűztünk ki; au érdekünk közös, hiszen a tsz-nek sem mindegy, hogy egy holdról mennyi uborka ke­rül le csemegeként, vagy salá­tának. — De hát az árak amúgyis arra késztetnek, hogy több cse­megeuborkát szedjenek le — minek a verseny? Jövőre választás — Mégsem haszontalan: fon­tos az erkölcsi megbecsülés. Ecker Jánost már két ízben Kovács Sándor, a Nagykő­rösi Konzervgyár igazgatója tájékoztatta munkatársunkat a gyár tavalyi eredményeiről és az idei feladatokról. — Változatlan létszám mel­lett, munkatermelékenység révén 11 százalékkal növeke­dett termelésünk az elmúlt esztendőben. Értékesítési eredményeinkben a belföldi szállítások növekedési üte­me volt a legnagyobb, mi­után az étel- és húskonzer­vek aránya meghaladta a húsz százalékot. Ehhez tudni kell, hogy a tartósító ipar állami gyárai közül csak mi va­gyunk közvetlen kapcso­latban a kiskereskedelem­mel, ezért számos helyen az új ké­szítmények ismertetésére be­mutatók, kóstolók formájában áruismertetést tartottunk. — Exportszállításaink szin­tén növekedtek a szocialista, és a tőkés országokba egy­aránt, bár az év elején a tő­kés piacokon átmenetileg csökkent a kereslet egyes cik­kek iránt. Megnyugtató vi­szont, hogy a Szovjetunió­ban, és az NDK-ban na­gyon megkedvelték termé­keinket. — Bérszínvonalunk emel­kedése 6,5 százalék volt, ami nemcsak a konzervipar­ban kiemelkedő, hanem meg­haladja a népgazdasági át­lagot is. Fedezet volt erre a fokozott munkatermelékeny­ség. Igaz ugyan, hogy néhány éve még rendkívül alacsony választották újra titkosan, mégpedig a tagság egylfangú szavazatával maradt meg el­nöki posztján. — Pályáznak-e vajon erre a posztra? Ildomtalan kérdés? Hig­gadtan felel: — Abba a hibába estem, hogy nincs még kinevelve az utód, bár a szívem miatt lehet­séges, hogy 1974-ben a nyug­díjazásomat kérem. Hiába, el­fáradtam — jövőre ismét vá­lasztásra kerül so.\ Erre a típusra mondják ma­napság: parasztelnök. Lám, Ecker János eredetileg mind­össze hat elemit végzett, s csak 1968-ban fejezte be az ál­talános iskolát, a VII—VIII. osztályt. Kisebb tanfolyamok, pártiskolák, persre, adódtak, s a szakmai vezetés képzettsége — helyénvaló módon — maga­sabb. A főmezőgazdász pél­dául egyetemet végzett, falu­beli, s csak 42 esztendős. Az állattenyésztő felsőfokú tech­nikumot járt. Az ikladi Előre Termelőszövetkezet sosem volt mérleghiányos, egy munka­egységre 45 forintnál keveseb­bet sosem fizettek, persze, ma már itt is megszűnt a munka­egység-szisztéma. — Mi az egyenletesség tit­ka? — Szeretem a rendet. Három éve saját autóm van, vasárna­ponként is végigmegyek Gal- gamácsáig, gyönyörködöm ab­ban, milyenek a tanyáink. Estéről estére — Nyugdíjas tisztség-e a tsz-elnöké? — Hát... nem mondhat­nám. A tagok nagyon hamar észreveszik, hogy tényleg itt akar-e maradni valaki» vagy arrébb szándékozik-e állni. A szomszédban, Domonyban pél­dául már vagy a hatodik elnök áll a szövetkezet élén. — Olvasás, színház? — Három napilap, s a szak­lapok. Szépirodalomra, sajnos, nincs időm, természetesen ott a rádió és a tv. Tavaly voltam a Vígszínházban, de már nem emlékszem a darab címére. Tanácstag, pártbizottsági tag, a víztársulásban is szere­pet kapott — nincs olyan este, hogy valahová ne kéne men­nie. Nyáron ötkor, télen hét órakor kel. volt a bérszínvonalunk, így ez az időszak a felzárkózás éve: 2000 forintos átlagkere­setünk a konzerviparon be­lül az egyik legmagasabb át­lagbér. — A nyereség a konzerv­iparban és a gyárban rend­kívül alacsony. 1968 óta sa­ját kezdeményezésre nem hajtottunk végre áremelést, nőttek viszont a csomagoló­anyagok — az üveg, papír, le­mez, címke — és a konzervá­ló szerek, a feldolgozásra ke­rülő mezőgazdasági termékek árai. Mindezt a gyár saját nyeresége terhére írta. öt év alatt a nyereség 6 szá­zalékról 2 százalékra esett vissza. Tavaly 100 millió fo­rint értékben több készít­ményt állítottunk elő, a nye­reség az előző évihez viszo­nyítva mégsem emelkedett. — Fontos tavalyi eredmény­nek tartom, hogy sikerült megállítani a mezőgazdaság­ban a zöldségtermelés ha­nyatlását. 6000 holdra kötöt­tünk úgynevezett bázis gaz­dasági szerződést a szövetke­zetekkel, mely nagyrészben biztosítéka volt a termelési feladatok teljesítésének. Az 1973-ban esedékes fel­adatokra áttérve az igazgató ezeket mondotta: — Az idén szintén 100 millió forint értékkel nö­veljük termelésünket, ezért változatlan árakat fi­gyelembe véve az előállított termékek mennyisége meg­haladja majd az egymilliárd forintot. Kiemelten fontos­ának tartom, hogy december­A Hazafias Népfront V.! kongresszusának állásfoglalása feladatként jelölte meg a népfront fokozottabb részvéte­lét a művelődéspolitikai célok megvalósításában. Ennek az állásfoglalásnak a szellemé­ben alakult meg néhány hó­nappal ezelőtt a Pest megyei népfrontbizottság mellett a megyei, s tegnap — az ország­ban elsőként — Szentendrén a járási népfrontbizottság mel­lett a járási művelődéspoliti­kai munkaközösség. Az alaku­ló ülésen megjelent Simon Já­nos, az MSZMP járási bizott­ságának titkára és Szellő Jó­zsef, a járási hivatal elnökhe­lyettese is. Fábián Zoltán író, a népfront Pest megyei alel- nöke vázolta a munkaközösség jelentőségét, célját, feladatait. A munkaközösség az elkép­zelések szerint olyan közös­ségként működik a jövőben, amely — partnereként a hiva­tásos népművelőknek, népmű­velési szerveknek — egyrészt felméri a járás lakóinak a nép­műveléssel szembeni valós igé­nyeit, másrészt közreműködik az igények felkeltésében, s azok kielégítésében. A munka- közösség nem zárt közösség­ként kíván tevékenykedni, legközelebbi összejövete­lén például szívesen lát olyan járásbeli lakost, aki­ben él az önművelés és a közösség ügye segítésének vágya. A munkaközösség — s ez jellegéből adódik — javaslato­kat kíván tenni a járási és községi hivatalos szerveknek, a népfrontbizottságoknak a közművelődési munka élénkí­tésére, hatékonyabbá tételére. Elsőként javasolja, hogy a já­rási munkaközösséghez hason­ló célokkal Visegrádon és Po- mázon alakuljon községi mun­kaközösség A járási művelő­déspolitikai munkaközösség védnökséget vállal a visegrádi színjátszó napok felett, s ja­vasolja, hogy a színjátszó na­pokat évente a „Haza és hala­dás” gondolata jegyében ren­dezzék meg. A munkaközösség állást foglalt a Móricz Zsig- mond Irodalmi és Művészeti Társaság mielőbbi megalakí­tása mellett. ben szervezési-intézkedési ter­vet dolgoztunk ki, mely nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy a szűk keresztmetszetet, a sze­zon jellegeket feloldjuk, il­letve megszüntessük. Az egész esztendőben kihasználjuk az eszközöket, átcsoportosításo­kat hajtunk végre egyes idő­szakok megnövekedett felada­tainak teljesítése érdekében, következésképpen: finomít­juk ösztönző rendszerünket. Már most nagyobb igények­kel kell számolnunk az eddi­gieknél, ezért fontosnak tar­tom, hogy a termelés emel­kedését azonos ' szinten levő forgóeszközökkel kell elérni, hasonlóan szinten kell tar­tani a karbantartás költsé­geit, súlyt kell helyezni az üzembiztonságra. — 1972-höz képest 10 ezer tonnával több zöldséget és 4 ezer tonnával több gyü­mölcsöt dolgozunk fel. Fő szempont a mezőgazdasá­gi tendenciában most már az, hogy a hanyatlás megállítása után növekedést kezdemé­nyezzünk, ezért együttműkö­dünk a vetőmagok előkészí­tésében, a palántanevelésben, egyes gépek kihelyezéséről in­tézkedünk. Szükséges még a közvetett létszám átcsopor­tosítása a közvetlen terme­lés területére. Bérfejlesztés vonatkozásában pedig segítsé­get várunk a központi intéz­kedésektől, így a két forrás­ból együttesen 10 százalékos növekedés várható — fejezte be a beszélgetést Kovács Sán­dor. Korompay János Feladatának tekinti az MSZMP Központi Bizott­sága határozatának feldol­gozását és az állami okta­tás helyzetéről és felada­tairól, ezért májusban ösz- szehívja a szülők járási parlamentjét. Mindez a közvetlen felada­toknak csupán egy része. So­kat tehet a munkaközösség a különböző vitaestek sikeréért, a szép környezet kialakítá­sáért, jelen lehet, s várhatóan jelen lesz a szentendrei járás kulturális életében minden területen. D. G. BUDAPEST Átadta megbíiólsvelét Malaysia első nagykövete hosonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke hétfőn fogadta Tengku Tan Sri Ngah Mohamed rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, Malaysia első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mondott, amelyre Losonczi Pál vála­szolt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Jelentés mindannyiunkról N em tartozik a könnyed, szórakoztató olvasmá­nyok közé a Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentése az 1972. évi terv teljesítésé­ről, a népgazdaság fejlődé­séről, de meggyőződésem, hogy mégis sokan sorra vet­ték a lapok — így lapunk — vasárnapi számában az erre szánt hasábokat. Ha fokozatosan is, de egyre nö­vekszik azok köre, akik ér­deklődnek a gazdasági kér­dések iránt, akik többet akarnak tudni annál, mint amit a bérszámfejtő papí­rok, a piaci, üzleti árcédu­lák mutatnak. Minden bi­zonnyal személyes indíté­kok is közrejátszanak eb­ben — az például, hogy összevessék az országosan általánost meg a saját kör­ben tapasztaltakat —, de legalább ekkora szerepe van annak is, hogy terjed a fel­ismerés : valami módon mindannyian egy konyháról étkezünk. A nemzeti jövedelem ter­vezettnek megfelelő növe­kedése, a felhalmozás — a beruházások és a készletek együttes — arányának mér­séklődése, a külkereskedel­mi forgalomban elért kivi­teli többlet külön-külön is s összességében még inkább azt bizonyítja, hogy — a párt Központi Bizottsága 1971 decemberében hozott határozatának megfelelően — a népgazdasági egyensú­lyi helyzet javult, több ked­vezőtlen folyamatot sikerült lelassítani vagy megállítani. Hiba lenne ugyanakkor csak ezeket a tényeket ki­emelni, s mintegy melléke­sen kezelni azt, hogy a la­kosság reáljövedelmének bővülése elmaradt a terve­zettől, több iparterület, így egyebek mellett az épí­tőanyag-ipar nem teljesítet­te az eredetileg meghatáro­zott feladatokat, s bár las­sabban, mint korábban, de tovább nőtt a befejezetlen beruházások állománya. Ha most szűkebbre von­juk a kört, s azt nézzük, miként sáfárkodott lehető­ségeivel Pest megye gazda­sága, elégedetten állapít­hatjuk meg, hogy mint im­már hosszú évek óta, úgy tavaly is az országos álla­got — 5,6 százalék — meg­haladó mértékben, több mint hét százalékkal növe­kedett az ipari termelés, ja­vult a termelékenység, gyorsabbá vált — ugyan még mindig nem kielégítő mértékben — a beruházá­sok kivitelezése. Gondok, nem teljesített feladatok természetesen a megyén be­lül is föllelhetők, így a töb­bi között a tanácsi és taná­csi értékes! tésű lakások épí­tésénél levő elmaradás, a termékszerkezet lassú vál­tozása, az építőipari szer­vietek nehézkessége. rP erjedelmeá felsorolásba férne csak bele mind­az, amit a megye ipara, me­zőgazdasága a tavalyi esz­tendő eredményeként köny­velhet el. Folytatódott a százhalombattai erőmű és olajfinomító bővítése, mind­két ipari óriásnál növeke­dett a termelés, ahogy kor­szerűbb termékek segítségé­vel ugyanerről adhat szá- i mot a Nagykőrösi Konzerv- j gyár, a Mechanikai Művek, a Híradástechnikai Anya- j gok Gyára, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat. Bő­vültek a kooperációs * kap­csolatok — így az ikladi Ipari Műszergyárnál — új, modern termelőegységek — az ÉVIG ceglédi gyárában, a Váci Kötöttárugyárban — kezdték meg működésüket. Ide sorolható az is, hogy . több éve tartó hullámvölgy­ből végre felfelé igyekszik a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat, a Cement- és Mészművek váci gyára. Egészében tehát kedvező a kép, de mivel mindany- nyiunk számadása egy- agy tervjelentés, nem feledkez­hetünk meg a gondokról, az égető teendőkről sem. Arról, hogy végül is csak decem­berben tisztázódott a Csepel Autógyárat, a megye legna­gyobb üzemét sok tekintet­ben megbénító hiteltartozá­sok kérdése, de a gyárt­mányösszetétel változása még mindig feladatok soka­ságát szabja meg. Arról, hogy a fejlődésben való megrekedés miatt több vál­lalat fölszámolásra, beol­vasztásra került — így a Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat, a Zsámbéki Műanyagipari Vállalat, a Gyapjúmosó és Szövőgyár — s jó néhány beruházásnál, egyebek mel­lett a solymári cserépgyár­nál, a volt váci képcsőgyár­nál módosítani kellett az át- j adási határidőt. Folytat- j hatjuk a teendőket az j üzem- és munkaszervezési j feladatok kívánatos meg- j gyorsításával, a gazdaságta- j lan termelés eddiginél hatá- , | rozottabb visszaszorításával, j mindazzal, amire nagy j hangsúllyal mutatott rá a ' párt Központi Bizottságé- i nak 1972 novemberében tar- ! tott ülése, s annak jegyében | az elmúlt héten lezajlott I tanácskozásán a Pest me- j gyei pártbizottság. L1 eladatokban nincs ■. hiány, i igaz, eredmé- ! nyékben sem szűkölködünk, j A mindannyiunkról kiadott : terv jelentés azonban sugall egy nagyon természetes, de j. álszemérmesen legtöbbször ) elhallgatott- gondolatot. Azt, hogy mintha árgusabb I, szemmel néznénk az észtén- j dőt összegező mérleget, s ! megbocsátóbban mindazt, j amit az év folyamán ma- | gunk csinálunk. Mintha I más ügy lenne országosan í haladni és egyénileg tisz- i tességesen dolgozni. Holott ' egy valami ez, összefügg, el- | választhatatlan. Jó, hogy az l év summáját egyre többen í vitatják, ítélik meg. Ám ! egyre többen legyenek azok is, akik teljes szívvel csi­nálják munkájukat, akik­nek nemcsak az a fontos, hogy mivel gyarapodha­tunk, hanem az is, miként lehet gazdagabb a holnap. Mészáros Ottó J Keresztényi Nándor Konzervek egymilliárd forintért NÖVEKVŐ IGÉNYEK - CSÖKKENŐ NYERESÉG l P l

Next

/
Thumbnails
Contents