Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

4 “‘sdúrktp 1913. JANUAR 28., VASÄRNAP HELYTÖRTÉNET ÜRÜGYÉN Vallomás a szülőfaluról Horváth Lajos költeményei 1967 óta jelennek meg folyóiratokban, heti-, illetve napilapokban. Könyv alakban 'két antológia, az Első ének és a 'Magunk ke­nyerén tartalmazza verseit. Ez utóbbi antológiában köz­readott önvallomásában határozott, kemény, jövőbe mutató szándékkal mondja Veresegyházat szülőfalujá­nak, bár saját szavait idézve: „azt mondják, Gödöllőn születtem”. Most a veresegyházi nagyközségi tanács megbízásából a község helytörténetén dolgozik. Gárdos Mariska búcsúztatása Kiosztották a filmkritikusok díjait A filmkritikusok díjait a hagyományoknak megfelelően ünnepélyesen adták át szom­baton a Magyar Sajtó Házá­ban. A magyar filmkritikusok dí­ját a Zolnay Pál rendezte Fotográfia című film nyerte el igényes mondanivalójáért, színvonalas művészi kifejező eszközeiért, az eszmei-gondo­lati tartalom és a korszerű filmnyelv példás egységéért. Kende János több filmben nyújtott operatőri teljesítmé­nyéért kapott díjat. Ugyan­csak díjat kapott Drahota Andrea a Még kér a nép cí­mű, Harsányt Gábor a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című, valamint Zala Márk a Még kér a nép és a Fo­tográfia című filmekben nyúj­tott színészi alakításáért. A fiatal rendezők számára alapított díjat idén. Gazdag Gyula kapta rövidfilmjeiért. A díjakat Pethő Tibor, a MUOSZ alelnöke nyújtotta át. Nagyszerű az, ha egy hivatal olykor nem csupán hivatal ma­rad, mint például ezen a hét­végen a Dabasi Járási Hivatal, amely pénteken a képzőművé­szetnek, .szombaton pedig a költészetnek adott otthont. Amint arról tegnapi lapszá­munkban beszámoltunk, itt rendezték be a 100 esztendeje született Nagy István festőmű­vész kiállítását, és itt találkoztak szombaton délelőtt Dél-Pest megye gimnáziumainak szavaiéi, akik a Petőfi-centenárium al­kalmából vetélkedtek egy­mással. Hét gimnázium — a ceglédi, a dabasi, a dunaha- raázti, a monori, a nagykátai, az ócsai és a ráckevei — 3—3 tagú csapattal vett részt a ver­senyen. Az ötórás programot a da­basi gimnázium énekkara Petőfi Sándor—Farkas Fe­renc: Elvándorol a madár cí­mű dala nyitotta meg, majd Raffai Béla, a Dabasi Járási Hivatal elnökhelyettese kö­szöntötte a versenyzőket és a több mint 200 főnyi közönsé­get Elmondotta, hogy Hajlandóság és praktikum — Erős érzelmi elkötelezett­ségén túl, mi adta a döntő lö­kést, hogy a költészettől elég távoli műfajjal lépjen terem­tő kapcsolatba? ' — Kissé kényelmetlen szá­momra a közösségi érzésre va­ló hivatkozás, amelyet nem az iskolapadban, nem tan­könyvekből tanultam, s amely­ről jól tudom, hogy az utóbbi időben sok helyütt illetlenség­nek számít valamelyik foko­zatára hivatkozni, amikor tár­sadalmi, politikai vagy éppen esztétikai kérdésekről vitat­czentúl kétévenként ren­dezik meg ezt a szavaló­versenyt, és a járási hivatal vándorser­lege azé az iskoláé lesz, ame­lyik három alkalommal nyeri el azt. Ezt követően a zsűri el­nöke, Baranyi Ferenc költő, emlékezett Petőfire. A szavalóverseny 21 részt­vevője egy Petőfi- és egy sza­badon választott verssel lépett dobogóra. Egy-egy vers után gyakran csattant fel a taps, értékelve a versenyző jó telje­sítményét. A 4 tagú zsűri hosz- szas vita után a legjobb csapatnak kiírt vándorserleget a ceglédi gimnáziumnak ítélte oda. A második helyre a dabasi, a harmadikra pedig a monori gimnázium csapata került. A Pest megyei KISZ-bizóttság különdíját a ráckevei gimná­zium csapata nyerte el, amely mindössze két ponttal maradt el a monoriak mögött. Az egyé­ni verseny első helyezettje Pap Ibolya, a ráckevei gimnázium tanulója lett. Második Molnár Tibor ceglédi, a harmadik pe­dig Stégner Éva, a dabasi gim­názium tanulója. koznák. A közösségek fokoza­tán a család, a község, az osz­tály, a nemzet stb. fokozatait értem. Ezek sokak előtt köz­tudott dolgok, ennek ellenére a legkevésbé hatják át az em­berek cselekvését. Engem be­lülről mindig böködött a gon­dolat, hogy alaposabban, fel­nőtt fejjel meg kellene vizs­gálni a gyerekkor színterét, azt a környezetet, amely nyil­vánvalóan a leglényegesebben járult hozzá emberré válásom­hoz. Miután megszereztem a magyar—történelem szakon tanári diplomámat, úgy érzem, a vizsgálathoz szükséges tudo­mányos eszközök egy részének is birtokába jutottam. A már néhány évtizeddel régebbi in­díték, hajlandóság így prakti­kus oldalról is kiegészült, ez j nyilván csak erősítette elha- I tározásomat, hogy hozzákezd­jek Veresegyház helytörténe­téhez. A gyermekkor ösvényein — Tudom, hogy sokak szá­mára egymástól meglehetősen távoli alkotói területnek tű­nik a versírás és a történet- írásnak ez a mostanában egy­re népszerűbb ága. Én azon­ban nem így vagyok vele. Hogy miért, azt nehéz lenne megmagyarázni. Mindeneset­re verseimben már többen fel­fedezték erős történelmi töl­tést, hátteret, asszociatív rendszert. Ugyanakkor én ma­gam tudom, hogy a helytörté­neti írásban — az összefüggé­sek felfedezésében — is sok­szor segített már az a bizo­nyos magasfeszültségű érzelmi állapot, amit közönségesen ih­letnek nevezünk Én tehát ezt a két területet - nem tartom egymástól távolfekvőnek, sőt több határátkelőt is ismerek közöttük. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy a „költői szent hegyen” nem lehet min­dennap gyalogolni, de gyerek­korom ösvényeit, dűlőútjait bármikor bejárhatom. A dön­tő lökést mégis az adta' meg, hogy a nagyközségi tanács és elnöke, Pásztor Béla, szerte­ágazó és komplex fejlesztési terveiben gondolt a múlt fel­tárására és megismertetésére is. Abból az egyszerű igazság­ból kiindulva, hogy az a kö­zösség, amely nem ismeri és becsüli múltját, igazán nem becsüli jelenét és jövőjét sem. hogy mindig elhajolni igyeke­zett a sors ütései elől. Ez ter­mészetesen nem mindig ySike- rült. Csak egy példát említek a sikerre: 1848—49-es szabad­ságharc után Haynau tábornok parancsára név szerint keres­ték a honvédeket az ország szinte minden helységében. Veresegyházon húszvalabány honvédet kerestek, s a meg­keresésre a község elöljárójá­nak kellett válaszolnia. Ter­mészetesen, az elöljáróság a keresetteknek a színét sem lát- I ta — holott tudtukkal buj­dostak, lapultak pincékben, padlásokon, erdőkben. A jobbágykőzség előre lép — A múlt és a jelen isme­retében milyennek látja a köz­ség jövőjét? — Túlzás lenne azt monda­ni, ho^y ismerem a múltat, ma­radjunk abban, hogy kapízsgá- lom. És, bár ott voltam a leg­utóbbi tanácsülésen, amely Ve­resegyház távlati fejlesztési tervét vitatta meg, szögezzük le, hogy a válaszadásra nem vagyok illetékes. De előkelő idegen sem. Ahogy én látom, Veresegyház mezőgazdasági jellegét továbbra is megtart­ja, ez sajátosan egészül ki az ingázó munkássággal, vala­mint a nagyon kedveim termé­szeti környezetet kihasználó hétvégi teleppel. A társadalmi szerkezet tehát változatos és korszerű. A több évszázados viszonylagos elmaradottságot és homogenitást a község most, a 60-as és a 70-es évek fordu­lóján lépte túl. Funkciójában természetesen tovább viszi Bu­dapest zöldövezeteként a szük­séges kertgazdálkodást. Ugyan­akkor a felszabadulás idejére már szintén a Budapest közel- 'sége miatt kialakult munkás­ság tovább gyarapodik. A köz­lekedés várható javulásával Veresegyház az alvó községek, később talán városok Budapest körüli bolygórendszerébe fog illeszkedni. Teljesen új lehető­ség (bár, régi adottság, hiszen a veresegyházi tó legalább a XV. századból származik), a hétvégi település. Mind a há­rom, funkcionálisan elkülönít­hető résznek természetesen jö­vője van. A jellegtelenségből, a sanyarú püspöki jobbágvköz- ség utolsó maradványaiból is minden bizonnyal — ismétlem — a hetvenes években fog ki­törni szülőfalum, amelyet még nem is olyan régen kenyérte- len Veresegyháznak neveztek. Acs Jenő Szombaton a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában elbúcsúztatták a 87 éves korában elhunyt Gárdos Mariska írót és újságírót, a párt és a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. Vörös szemfödéllel borították le a koszorúkkal övezett koporsót, előtte bíbor­párnára tették a elhunyt sok kitüntetését. A gyászszertartáson részt vettek'és a koporsó mellett d’íszőrséget álltak párt- és ál­lami vezetők;,lerótták kegye­letüket a különböző társadal­mi és tömegszervezetek kép­viselői, közéletünk ismert sze­mélyiségei, s ott voltak az el­Szombaton a Farkasréti te­metőben kísérték utolsó út­jára Bikády György színmű­vészt, aki hosszú éveken át aratott nagy sikereket a bu­dapesti színpadokon, köztük utolsó színházában, a Vidám Színpadon. A búcsúztatáson hunyt tisztelői, ismerősei, a munkásmozgalom régi harco­sai. Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke az MSZMP Központi Bi­zottsága és a nőtanács nevé­ben mondott elsőként búcsúz­tatót. Végh László, a Pamutnyo­móipari Vállalat nyugalmazott vezérigazgatója a barátok, tisztelők, harcostársak nevé­ben rótta le a kegyeletet, majd a Gárdos Mariska nevét vi­selő szocialista brigádok kép­viseletében Szalai Ferencné, az Ózdi Kohászati Üzemek brigádvezetője búcsúzott az elhunyttól. — amelyen megjelentek az el­hunyt művész családtagjai, barátai, kollégái, valamint a tisztelők —, Gálcsiki János, a Vidám Színpad művésze idézte fel Bikády György pá­lyájának fontosabb állomá­sait, színészi tehetségének emlékeit. A viharmadár - Májustól májusig Népművelőknek 1973-ban Halasi kantársallang A múlt ruházkodási, használatitárgy- és szerszámdivatját mutatja be a nagykőrösi Arany János Múzeum Bőrművesség a Duna—Tisza közén a XIX—XX. században című népművészeti kiállítása. Képünkön míves kiskunhalasi kantársallang ezüst- kiverettel, Gárdos Katalin felvétele A demokratikus centralizmusról Egy délelőtt Petőfivel Területi szavalóverseny Dobáson Eltemették Bikády Györgyöt Sok érdekes és hasznos ki­advány megjelentetését terve­zik a megye művelődési intéz­ményei az idén. Erről beszél­gettünk Ladányi Istvánnal, a Pest megyei Népművelési Ta­nácsadó vezetőjével. — A tanácsadón kívül a me­gyei pedagógus továbbképző kabinet, a megyei múzeum­igazgatóság, sőt néhány járási hivatal is különböző kiadvá­nyok megjelentetését tervezi. A napokban készül el A vihar­madár című kötet, amelyet Petőfi születésének 150. évfor­dulója alkalmából állítottunk össze s a Petőfi vetélkedőhöz nyújt gazdag irodalmi anya­got. • Készül más Pelőfi-kö- tet is? — Igen. Talán a legjelentő­sebb lesz valamennyi között a Petőfi a Duna tájon című, öt nyelvű kiadvány, amelyben a legszebb Petőfi-versek találha­tók a megyében élő nemzeti­ségek nyelvén. A Petőfire em­lékezünk című bibliográfia és szöveggyűjtemény előszavát Simon István. Kossuth-díjas költő írta. Az Írók, költők Pe­tőfiről című kötet pedig a Pe­tőfiről és a Petőfihez írott ma­gyar és külföldi művek válo­gatása lesz. Az említett köte­tek februárban, illetve már­ciusban jelennek meg. ® Milyen más jellegű kö­tetek megjelentetését ter­vezi még a tanácsadó? — Tájékoztatót adunk ki a KOTA megyei szervezetének tevékenységéről, a decentrali­zált művészeti továbbképzés módszertani tapasztalatairól, a családi ünnepek társadalmi megrendezéséről, a megye ki­emelkedő közművelődési in­tézményeinek munkájáról. Má­justól májusig címmel megje­lenő kiadványunkban a külön­böző ünnepségek kulturális műsoraihoz kívánunk irodalmi összeállításokkal segítséget nyújtani. Egy másik kötetünk pedig az ifjúsági klubok prog­ramjaihoz ad majd jótanácso­kat. • Milyen múzeumi ki­adványok jelennek meg 1973-ban? — A megye múzeumainak tevékenységét bemutató Stu­dio Comitatensia 3 kötete ti­zenöt tanulmányt tartalmaz majd. A Ceglédi-füzetek soro­zatban lát napvilágot A ceg­lédi jobbágyság élete a XVII. században című tanulmány Szakály Ferenc tollából. És megjelenik még az idén Pest megye néprajzi bibliográfiája is. • Más, érdekesebb kiad­ványok? — Elsősorban két pedagógiai kötetre szeretném felhívni a figyelmet. Az Alkotó pedagó­gusok Pest megyében című fü­zetben olyan tanulmányok kapnak helyet, amelyek szer­zői kutatómunkájukról adnak számot. A társadalom és az is­kola kapcsolata című kiadvány pedig az iskolán kívüli neve­léshez kíván segítséget nyúj­tani. P. P. — Hogy a községben meny­nyire éfett a helyzet egy ilyen munka befogadására, azt az is bizonyítja, hogy azóta úton- útfélen, még általam kevéssé ismert emberek is, megszólí­tanak és érdeklődnek, hogy haladok a munkában, és szám­talan új ismerettel segítenek, néha kéretlenül is. A várako­zásukhoz hozzájárul az is, hogy az utóbbi két-három év­tizedben néhányan már meg­kezdték Veresegyház múltjá­nak megírását, ezek azonban töredékek maradtak. Összetartó akarással — Mit tudhat meg a leendő olvasó ebből a könyvből a régi Veresegyházról? — A régi Veresegyház a kör­nyék jelentős helye volt min­dig is, de miután a váci püs­pök és a váradi káptalan bir­tokába jutott, társadalmi fej­lődése meglehetősen megakadt. Amolyan tenyeres-talpas job­bágyhelységgé vált évszázado­kon keresztül, különösen a ket­tős adózás (a császár és a török) idejében. Néhányan biztosan túlzott lokálpatriotizmussal fognak vádolni, ha azt mon­dom: kell valami legyen a ve­resegyházi emberben, hogy annyi dúlás, fosztogatás, rablás után is folyamatosan lakott maradt ez a helység. Ha ehhez hozzávesszük a közepesnél ta­lán valamivel még gyengébb földelhet, akkor tényleg nem marad más, mint a csodákat művelő emberi akaraterőre, szívósságra, összetartásra gya­nakodni. Ez a közösség vala­Az egységes cselekvés feltétele NAPJAINKBAN, amikor a párt Központi Bizottságának tavaly novemberi állásfoglalá­sa alapján fokozatosan előtér­be került a X. pártkongresszus határozatai megvalósításának értékelése, akkor szükségessé válik fontos elvi-gyakorlatid kérdések újabb megvilágítása amellyel mint igen lényeges szervezeti elvvel, jelentőségé­nek megfelelően foglalkozott a Központi Bizottság beszámo­lója. A demokratikus centraliz­mus érvényesítése meghatáro­zott politikai célokat szolgál. Fontos eszköz a párt vezető szerepének növelésére, a párt és a tömegek kapcsolatának erősítésére. Amennyiben a de­mokratikus centralizmus érvé­nyesül a párt belső életében, akkor kihatása kedvező az ál­lami és társadalmi életre, az állami irányítás centralizmu­sára egyaránt. Az ilyen veze­tésnek legfontosabb eszközei a határozatok. Tapasztalataink szerint — Pest megyében is — még többet kell tenni azért, hogy az alapszervezetek és a közbeeső pártszervek megis­merjék és megértsék a felsőbb szervek határozatát és azokat egységesen értelmezzék. Kü­lönös figyelmet kell fordítani azokra a határozatokra, ame­lyeket a párttagság egészének mozgósításával kell megvaló­sítani. Fontos, hogy valameny- nyi párttag ismerje a Központi Bizottság, a Pest megyei és a járási szervek legfontosabb határozatait. Ezek nélkül nem valósítható meg az egységes cselekvés. Ezzel együtt fontos követelmény, hogy minden te­rületen javuljon a határozatok végrehajtásának ellenőrzése, mert ez növeli a munka haté­konyságát, eredményességét. A VITA ÉS AZ EGYSÉG DIALEKTIKÁJA a demokra­tikus centralizmus egyik alap­kérdése. Lenin szerint: ... ,,a vita elengedhetetlen szabadsá­gát össze kell kapcsolni a párt elengedhetetlen egységének megőrzésével.” Sem a vitát, sem az egységet Lenin nem te­kintette elvontan, hanem min­dig a forradalmi célszerűség szükségleteinek rendelte alá a legfontosabb tennivalókat, nem pedig a demokrácia for­mális szabályainak. Pártszervezeteink egyre na­gyobb hatáskörrel és felelős­séggel rendelkeznek, s növek­szik az alapszervezetek önálló­sága is. Ez a centralizmus el­veinek további erősítését és nem gyengítését jelenti. Az alapszervezeteknek a helyi fel­adatok megoldása érdekében olyan kérdésekben kell hatá­rozatot hozniuk, dönteniük, amelyeket semmilyen felsőbb szerv nem fogalmaz meg he­lyettük. Ezért Is kell erősíteni a pártszervezeteknek a kritikai szemléletet, s bátorítani kell a párttagságot, hogy tegyék szó­vá a fogyatékosságokat, ezzel is segítve a helyes döntés ki­alakítását. A centralizmus és a demok­rácia szerves egységet képez, feltételezi egymást. A centra­lizmus helyes érvényesítése je­lentős demokratikus elemeket is tartalmaz. A központi ve­zető testületek demokratikus úton jönnek létre, a testületi döntésekben benne van a párt­tagság véleménye. A pártveze­tőségek altkor járnak el helye­sen, ha döntéseik előtt kikérik és figyelembe veszik a párt­tagság véleményét. A párttagok jogainak érvé­nyesülését a pártdemokrácia jelenti. Azt szolgálja, hogy a párttag Vegyen részt a párt ve­zető testületéinek megválasz­tásában, szerezzen érvényt vé­leményének, a párt politikájá­nak alakításában, a párthatá­rozatok előkészítésében, meg­vitatásában és meghozatalá­ban. Pártfórumokon fejtse ki véleményét, pártszerűen bí­rálja a párt bármely tagjának, vagy szervének munkáját, ké­réssel, beadvánnyal forduljon a párt felsőbb szerveihez. FEJLŐDÉSÜNK MEGKÖ­VETELI, hogy nagy figyelmet fordítsunk a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés lenini elveinek érvé­nyesítésére. A párt tevékeny­ségében éppen ezért mindiiv­1 h * »

Next

/
Thumbnails
Contents