Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
2 "‘'kJCMup 1973. JANUÁR 27., SZOMBAT a KUSZ Tárgyalás-krónika és háború-statisztika Búcsúztatás a Ferihegyi repülőtéren Az elismerés A KEDDEN PARAFÁLT Vietnami békemegállapodást négy évig és 8 hónapig tartó tárgyalások előzték meg. Az 1968 májusában megkezdett párizsi tanácskozások különböző formában folytak: először a nyilvános üléseken az Egyesült Államok ,és a VDK képviselői vettek részt, majd az 1968 októberében született megállapodás értelmében 1969. január 25-én a Saigon! kormány és a DIFK képviselőinek bevonásával megkezdődött a négyoldalú Viet- nam-értekezlet. A párizsi Kiéber sugárúton levő konferenciaházban a felek képviselői csütörtökönként találkoztak, és 1973. január 18-án eljutottak a 174. ülésig. A NÉGYES ÉRTEKEZLETEN az Egyesült Államok küldöttségét először Averrell Har- riman, majd Henry Cabot Lodge, ezután David Bruce, és végül William Porter nagykövet vezette. A VDK küldöttségét mindvégig Xuan Thuy vezette, míg a saigoni küldöttség élén Pham Dang Lam, a DIFK-küldöttség élén Nguyen Thi Binh külügyminiszter-asz- szony állt. A nyilvános tanácskozásokat egészítették ki a Kissinger és Le Dúc Tho közötti bizalmas megbeszélések, amelyek szintén 1969-ben kezdődtek, és később több szakaszban folytatódtak. Az első tanácskozássorozatról (1969— 1971) a világ csak később szerzett tudomást. A második szakasz (1972. májustól októberig) hét tanácskozássorozatból állt; az utolsón — október 8— 11. — szövegezték meg azt a megállapodás-tervezetet, amelyet a VDK október 26-án nyilvánosságra hozott, és amelyet az amerikaiak nem' voltak hajlandók aláírni. A harmadik fázis — 1972 novemberétől 1973. januárig — négy újabb találkozóból állt; az utolsón sikerült megállapodni a kedden parafáit békemegállapodásban. 1973 januárjában Henry Kissinger és Le Dúc Tho összesen több mint 39 órát töltött a tárgyalóasztalnál. A MEGÄLLAPODÄS RÉSZLETEIT tartalmazó négy jegyzőkönyvet a két küldöttség technikai szakértői állították össze 1972 decemberében és 1973 januárjában Párizs környékén megtartott — szintén bizalmas jellegű tanácskozásaikon. A VIETNAMI BÉKEMEG- ALLAPODÁS parafálása alkalmából a Pentagon az 1961. január 1. és 1973. január 13. közötti időszakra vonatkozó statisztikai adatokat tett közzé a háború veszteségeiről és költségeiről. Eszerint a harcokban összesen 45 933 amerikai katona vesztette életét; balesetek, betegség, gyilkosságok stb. következtében pedig további 10 298 fő. Ezenkívül 1340 személy eltűnt. Az amerikai sebesültek száma eléri a 303 600 főt. A Pentagon 589 amerikai katona fogságba esését ismeri eL A vietnami háború során mintegy 2,6 millió amerikai szolgált a Dél-Vietnamba vezényelt hadseregnél és további 700 000 katona Délkelet- Ázsia más országaiban, illetve a 7. flotta hajóin. AZ AMERIKAI harci repülőgépek 7,5 millió tonna bombát dobtak le a négy indokínai ország területére. Ez körülbelül három és félszer any- nyi, mint amennyit az amerikaiak a második világháborúban felhasználtak. A Pentagon adatai szerint 1972-ben összesen 1 084 359 tonnát dobtak le és ebből 95 490 tonnát a decemberi rendkívüli bombázási kampány idején. A Pentagon összesen 3700 harci repülőgép és 4900 helikopter elvesztését ismerte be. A HÁBORÚ az Egyesült Államoknak 136 milliárd dollárba került. Ehhez járul még az úgynevezett segélyprogramokra fordított 5 milliárd dollár Ugyancsak amerikai közlés szerint a saigoni kormánycsapatok a harcokban 183 528 ka| tonát vesztettek, míg az Egyesült Államok szövetségeseként I a háborúban részt vevő orszá- 1 gok 5225 főt. A sebesültek száma nem ismeretes. AZ AMERIKAI SZENÁTUS menekültügyi albizottságának becslése szerint 1965 és 1973 között a háború a dél-vietnami polgári lakosság köréből 415 000 halálos és 935 000 sebesült áldozatot követelt. Edward Kennedy, az albizottság elnöke szerint a harcok következtében Dél-Vietnamban több mint 6 millió személy volt kénytelen elhagyni otthonát. A feltételezéseik szerint a menekültek további milliói találhatók Laoszban és Kambodzsában is. BECS Egy időben két tanácskozás? Az osztrák fővárosban továbbfolytatódnak az előkészületek a várható nemzetközi tanácskozásokkal kapcsolatban. Ami a haderőcsökkentési tárgyalásokat illeti a Hofburg- ban nemzetközi sajtókö pontot létesítettek. Háromszáz külföldi tudósító munkájára készülnek fel. Elképzelhető, hogy egy időben két nagy jelentőségű tanácskozásnak ad helyet Bécs, mert a vietnami nemzetközi konferencia megtartására is nagy esély van. Pénteken nyilvánosságra hozott információ s-erint, már hónapokkal ezelőtt bizalmas úton nyilatkozott az osztrák főváros a rendezés elvállalására. FEBRUÁR 1-ÉN Conalkry- ban lesz Amilcar Cabralnak, a PAIGC nemrégiben meggyilkolt főtitkárának temetése. NIMERI szudáni elnök meggyilkolására szőtt összeesküvést lepleztek le a helyi hatóságok. (Folytatás az 1. oldalról) litikai, diplomáciai téren és a százezreket mozgósító szolidaritási akciókkal segített abban, hogy mielőbb elhallgassanak a fegyverek az amerikai agresz- szorok által feldúlt Vietnam földjén. Az együttműködési megállapodás alapján továbbra is támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaságot a háborús károk helyreállításában, az ország újjáépítésében, az egységes, független demokratikus Vietnamért folytatott küzdelmében. A támogatás lényeges formája, hogy a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjaként részt veszünk a háború befejezéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló megállapodás végrehajtásában. Ezzel összefüggésben a kormány elnökhelyettese kiemelte, hogy a nemzetközi bizottságban nagy és felelősség- teljes munka vár hazánk képviselőire is, akiknek távol a hazától, szeretteiktől, egy háTucatnyi házi gyártmányú pokolgép robbant csütörtök este Ciprus különböző részein, és a szigetországban továbbra is feszült a helyzet. A merényleteket Grivasz tábornok kommandóinak tulajdonítják. A megélénkült akciók hátterében a Görögországhoz való csatlakozást követelő EOKA szervezetei állnak. ború sújtotta országban kell dolgozniuk, s becsülettel teljesíteniük kötelességüket, hiszen olyan posztokon állnak őrt, amelyeken a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelemmel kíséri minden cselekedetüket. Beszéde befejező részében Fehér Lajos hangoztatta, hogy a delegációt az igaz ügy sikere felett érzett öröm és elégedettség kíséri a szép küldetésre. Emlékeztetett arra, hogy a Lengyel Népköztársaságból odaérkezőkkel együtt két szocialista ország képviselői tevékenykednek majd a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban. Kifejezte kívánságát, hogy a nagyszerű küldetés járjon teljes sikerrel. A Magyar Népköztársaság kormánya, a hozzátartozók, egész népünk nevében sok sikert, eredményes munkát kívánt a delegációnak és azt, hogy képviseljék méltóképpen szocialista hazánkat. Bejrutban az A1 Fatah Palesztinái gerillaszervezet nyilatkozatban jelentette be, hógy a nicosiai szállodai szobájában csütörtökön bombamerénylet áldozata lett libanoninak vélt állampolgár tulajdonképpen „a Palesztinái forradalom ciprusi megbízottja” volt. A nyilatkozat megbélyegzi a „cionista terrorakciót”. második Nem tanácsos leírni, máig hány ország vette fel a diplomáciai kapcsolatot az NDK-val, mert könnyen megtörténhet, hogy mire egy ilyen adat megjelenik, újra egy-két kormánnyal rendeződnek a kapcsolatok a nemzetközi jog alapján. A legjobb tehát azt mondani: a kézirat nyomdába adásának pillanatában 66 ország lépett diplomáciai kapcsolatba az NDK-val. Berlini — nyilvánvalóan reális ismeretek alapján végzett — számítások szerint az 1974. évi hagyományos új esztendői diplomáciai fogadáskor, úgy 95 nagykövet fejezi majd ki az NDK államfőjének új évi jókívánságait, tiszteletét. Ekkorra már a diplomáciai testület tisztelgő tagjai között bizonyára ott áll majd az NSZK megbízottja is. (Már a neve is ismert: Günter Gaus, aki a Spiegel című ismert politikai hetilap főszerkesztői posztját már fel is adta.) S addigra előreláthatólag Berlinben állomásozik majd Francia- ország diplomáciai képviselője — a francia kormánynyal már régebben folynak az ez irányú tárgyalások ■—, Anglia megbízottja (a tory- kormány is beadta a derekát, s eszmecserére kényszerült az NDK-val e kérdésről), sőt, még a Nixon- adminisztráció is. A washingtoni kormány ugyan igyekszik egyelőre előkelő és hideg rezignáltságot mutatni, s úgy állítja be, mintha neki nem volna sürgős a dolog. Megbízható értesülések szerint azonban az USA megbízottai már megtartották a szemlét Berlinben annak eldöntésére, hogy a régi amerikai követség egykori helyén vagy valahol másutt telepedhet majd meg az Egyesült Államok diplomáciai misszója. A többi NATO-ország, köztük Olaszország, éppen úgy sietett a diplomáciai kapcsolatok rendezésével, mint a világ más térségeinek államai. Egyebek között ez a sietség is mutatja, hogy hulláma szerte a világon mennyire képtelennek tekintették az eddigi helyzetet. Az NDK-val való diplomáciai kapcsolatok felvételének a története 1949-Cel, az első német munkás-paraszt államnak megalakulásával kezdődött. Akkor, az „első hullámban” a szocialista országok rendezték kapcsolataikat az NDK-val, s ez úgy nagyjából a lakosság szempontjából is a világ egyik fele volt. Ebben az időben az NSZK minden erejét, befolyását, nagy gazdasági súlyát és NATO-szö- vetségeseinek nyomását is felhasználta, hogy megakadályozza a másik német állam megjelenését a nemzetközi diplomáciában. Ez volt a hirhedt és csúfosan megbukott Halstein-doktrina ideje. (E szerint az NSZK megszakítja a diplomáciai kapcsolatot minden országgal, amely ilyen kapcsolatra lép az NDK-val.) Amikor ez az álláspont már tarthatatlanná vált, s mind több, főleg fejlődő ország nagykövete elfoglalta posztját Berlinben, a bonni kormány, a gazdasági nyomást fegyverként használva, a „megértésre” kezdett hivatkozni. Azt kérte, hogy míg neki, mint legérdekeltebb- nek, nem rendeződnek a kapcsolatai az NDK-val, a többi, vele szolidaritást érző ország tanúsítson „önmegtartóztatást” az elismerés kérdésében. Ez a taktika is egyre sikertelenebbnek mutatkozott és mind több ország „lyukasztotta át” a bonniak által az NDK elé vont „távoltartás diplomáciai falát”. S amikor a keleti szerződéseket megkötötték, majd a két német állam közti alap- szerződés létrejött, a realitások álláspontjára helyezkedő koalíciós Brandt— Scheel-kormány lényegében maga nyitotta meg az elismerésnek ezt a második nagy hullámát. Nemes János ARABOK KÖZÖTT (4.) Menekültek, földönfutók Valahol Szíriában járunk. A jól megépített úton, apró falvak, kertek, megművelt földek között robog a gépkocsink. Letérünk egy másik, hasonlóan jó állapotban lévő útra, haladunk egy ideig, majd megállunk. A kis falu semmiben sem különbözik a többitől, amelyen eddig átutaztunk. A község vezetőit keressük. Egy magas fiatalember elindul, hogy értesítse őket. Várunk. Közben beszélgetni, barátkozni szeretnénk a bennünket körülvevő gyermeksereggel, s a néhány lépéssel mögöttük álló felnőttekkel. Nem sokra megyünk. Hiába mondja arab tolmácsunk, hogy kik vagyunk, válasz nem érkezik. Csendben néznek ránk. A gyerekek, akiknek a fejét próbáljuk megsimogatni, félve hátrább lépnek. A jelen Megérkezik a vezető. Erős, markáns arcú, jó negyvenes férfi. Mögötte idősebbek, fiatalabbak még néhá- nyan. Bemutatkozik, még egyszer meggyőződik arról, hogy kik vagyunk, és invitál, menjünk az ő házába, ott nyugodtan beszélgethetünk. Alig méternyi széles, zegzugos, kis közökön, egymáshoz ragasztott, apró házak között kanyargunk, míg egy piciny udvarra, onnan egy hűvös szobába érünk. Olyan az érzésünk, mintha egy fázósan, félve összeboruló nyáj közepén lennénk, hisz az egész falu a maga zegzugos labirintusával, apró házacskáival akkora, hogy egy jókora takaróval talán be is lehetne fedni. Palesztin menekültek táborában vagyunk. A szőnyegeken körül ülve a közösség vezetői néznek ránk kíváncsian. öröm és bizalom sugárzik a szemükből, amikor hallják, hogy egy távoli szocialista ország fiai érdeklődnek az ő sorsukról. Meglepő tájékozottsággal szólnak hozzá a világ dolgaihoz. A szocialista országokat jól ismerik testvért, szövetségest tisztelnek bennünk Közben kávéval, tiszta, hideg vízzel kínálnak. A beduin módra főzött méregerős kávé feloldja a tartózkodást. — 1948 óta élünk itt — kezdi a vezetőjük. — Apám tanító volt Palesztinában, abban a faluban, ahol addig éltünk. Egy szép napon, talán június lehetett, cionista katonák vették körül a falut. Fél órát adtak, és távoznunk kellett. Ügy hajtottak bennünket, mint a barmokat, át a határon. Aztán szíriai testvéreink segítettek. Azóta itt élünk. Rámutat egy valamivel fiatalabb társára. — ök még csúnyábban jártak — mondja. — A falu apraját, nagyját összeterelték, legéppuskázták őket. Nagy gépekkel el taposták a házakat. Gyerek volt még, véletlenül menekült meg. — Kint játszottunk, a falutól egy kicsit messzebb. Láttuk a katonákat, hallottuk a lövöldözést, nem mertünk hazamenni. Aztán már csak a holttesteket találtuk meg. és a falu romjait. Apám, anvám. testvéreim maradtak ott. A múlt Lassan kikerekedik a múlt. 1947- ben hozott határozatot az ENSZ arról, hogy 1948. május 15-én megszűnik a Palesztina feletti angol mandátum. A határozat értelmében két önálló, demokratikus állam alakul; egy zsidó és egy arab. Kijelölték a határvonalakat is. Ám az igazságos döntésből nem volósult meg semmi. A tervezett két állam helyett egy jött létre. 1948. május 14-én cionista burzsoá-nacionalisták kikiáltották Izrael államot. A kivonuló angol gyarmati hadsereg teljes fegyverzetét átadta az izraelieknek. Ezek a legkorszerűbb fegyverek voltak abban az időben. Ez a magyarázata annak, hogy hiába volt az ENSZ-tiltakozás, az arab országok is hiába siettek palesztin testvéreik védelmére. A jól felszerelt izraeliekkel szemben alulmaradtak. Az új állam egész sereg olyan területet kebelezett be, amely ősidők óta — az ENSZ határozatával is megerősítve — a palesztinaiaké. E területekről sok százezer arabnak kellett földönfutó módjára menekülnie, míg a szomszédos arab országok be nem fogadták őket És azóta is itt élnek. Akik felnőtt korban űzettek el hazájukból, lassan már öreg emberek. Felnőtté válik az új nemzedék is, amely a száműzetésben született és nevelkedett fel. Ám a haza iránti szeretet és vágyakozás nem szűnik. Mi lesz velük? Egyöntetű a válaszuk a kérdésre: Életük legfőbb célja, visszatérni apáik földjére, békében élni Palesztinában. Nem feledtetheti velük ezt a vágyakozást az a testvéri szeretet és gondoskodás sem, amelyben arab testvéreik részesítik őket. Magunk is tapasztaltuk Szíriában, hogy minden különbség nélkül, anyagiakban, kultúrában, jogokban ugyanúgy részesülnek, mint a szíriai állam polgárai. És mégis elpusztíthatatlan vágyként él bennük a hazatérés gondolata — mindinkább párosulva olyan reménytelenségérzettel, amely vakmerővé, egyeseket közülük kalandortervek vak eszközévé is tehet. Egységhiány Küzdelmük végcéljának elérését szinte reménytelenné teszi a palesztin felszabadítási mozgalom jelenlegi állaoota: a teljes széthúzás, a még oly minimális egység hiánya. Íme, néhány momentum a jelenlegi helyzetről: Az ellenállási szervezetek közül a legerősebb az El Fatah, amelynek elgondolása szerint az új Palesztina haladó, demokratikus ország lesz, ahol keresztények, mohamedánok, zsidók békésen élnek majd együtt. Csak a katonai harcról akarnak tudni, a politikai megoldás útjait elvetik. Nyilvánvaló, hogy ez a platform irreális, mert elveti a jelenlegi objektiv helyzet figyelembevételét. A palesztinok másik — ugyancsak befolyásos — szervezete, a Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért elnevezésű szervezet, amely dokumentumaiban imperia- listaellenes, szavakban a marxizmus —leninizmus alapján áll. „Célunk egy egyesült demokratikus Palesztina megteremtése — vallják —, egy tanácsköztársaság, amelyben a Palesztinái arab és zsidó nép minden nemzeti és osztályelnyomás nélkül élhet”. Nem szükséges bizonyítani, mennyire nincs realitása a mai Izrael által meghódított területeken egy ilyen tanácsköztársaság létrehozásának. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű ultrabaloldali szervezet a közel-keleti konfliktus megoldásának egyetlen lehetőségét egy harmadik világháborúban látja. Ezek, a magukat maoistáknak valló gerillák vállalták az elmúlt évek látványos repülőgép-eltérítéseit. Természetes, hogy az ultrabaloldali terrorakciók sem vezetnek pozitiv eredményre. A legpozitívabb erőt az El-Anszar képviseli, amelynek soraiban a jor- dániai. a szíriai, libanoni, az iraki kommunista párt tagjai és pártonkí- vüliek harcolnak. Álláspontjuk világos és reális: „A fegyveres harc csak akkor érhet el sikert, ha összekapcsoljuk a szabadság, a haladás és a szocializmus erőinek világméretű harcával”. Valamennyi ellenállási szervezet és mozgalom egységéért harcolnak, mint a siker alapvető feltételéért. Varga József (Következik: Kapcsolatok, őszinte barátok.) Ciprusi poko Az egyik nicosiai szállodában egy személy meghalt, és súlyos anyagi károk keletkeztek. 4 A i
