Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
1973. JANUAR 5., PÉNTEK FÓKUSZ Februári „szabadság”? A CHILEI REAKCIÓ ismét fokozza aknamunkáját, amely az ország politikai helyzetének kiélezésére, irányul. AZ ORSZÁG különböző részeiből érkező jelentések szerint a jobboldali ellenzék irányítása alatt álló kereskedői egyesülések a kiskereskedelem megbénítását tervezik februárra. A törvénytelen sztrájkot a márciusi parlamenti választások előtti hetekre akarják időzíteni. Ez alkalommal a reakció azt tervezi, hogy „kollektív szabadságolás” keretében a kereskedelmi dolgozók otthonmarasztalásával valóéit ja meg a sztrájkot. A RÁDIÓBÓL és a tévéből származó értesülések szerint a kereskedői egyesülések képviselői nagyobb körutakat tesznek az országban, s ezek során igyekeznek rábeszélni az üzlet- tulajdonosokat, hogy alkalmazottaiknak nagyobb jutalmakat ígérjenek, ha beleegyeznek a februári „szabadságba”. Rafael Cumsilde, a kereskedők reakciós vezére, akinek neve a vállalkozók októberi törvénytelen sztrájkja idején vált hírhedtté, szerdán sajtókonferencián intézett dühödt kirohanást Chile haladó kormánya ellen. A kormányszerveket „a kiskereskedők elnyomásával” vádolta, s az ár, valamint az ellátás ellenőrzésére alakult bizottságokra próbálta hárítani a felelősséget a feketepiac tevékenységéért. ORLANDO MILLAS gazdaságügyi miniszter az egyik tartományi kormányzótól olyan jelentést kapott, amely szerint egyidejűleg húsz nagykereskedő kérvényezte „szabadságolás miatt” üzletei februári zárva tartását. A miniszter utasítást adott, hogy a zárva tartást semmi esetre se engedélyezzék azokra az órákra, amikor az üzleteknek a lakosság ellátását kell biztosítaniuk. Az utasítás megtagadása esetén az üzleteket a kormány képviselői elkobozzák... EGYIPTOM A zavargások miatt hamaríhb kezdődött az egyetemeken a félévi szünet Mivel a politikai próbálkozások után a rendőrségi beavatkozások sem tudtak véget vetni a kairói ék az alexandriai egyetemeken folytatódó zavargásoknak, az egyiptomi felső- oktatási miniszter szerdán az összes egyetemen és felsőoktatási intézményekben felfüggesztette az oktatást a félévi tanítási szünet végéig. A félévi szünet eredetileg január 11-én kezdődött volna. A tanítás februárban esedékes újrakezdése azonban attól függ, hogy addigra sikerül-e elejét venni a diáksztrájkok és tüntetések kiújulásának. A felsőoktatási miniszter döntéséhez az a szerdai fejlemény adta meg a végső lökést, hogy a kairói egyetem ülősztrájkot folytató hallgatói elhagyták az egyetem épületét és utcai tüntetést kezdeményeztek, amelynek során összecsaptak a tüntetés saétoszlatására kivezényelt rendőri és katonai erőkkel. A legfrissebb jelentés szerint összesen 54 személyt vettek őrizetbe, ezek közül 13 nem. egyetemi hallgató. Az alexandriai letartóztatottak ellen ugyancsak Kairóban folytatják le az ügyészi vizsgálatot és a bírósági eljárást. A hivatalos közlések szerint egyetemen kívüli, gyanús politikai csoportosulásokhoz tartozó elemek is szerepet játszottak a kairói és alexandriai diákmegmozdulásokban. Ezek a belső front aláásására, sztrájkok, tüntetések szervezésére uszítottak a diákokat. A lefoglalt röplapok kétségeket próbáltak kelteni az ország biztonságával szemben, továbbá illegális szervezetek alakítására szólítottak fel. A főügyész közlése szerint egyes értelmiségiek, munkások, írók is kapcsolatba léptek, a diákokkal, azzal a céllal, hogy befolyásuk alá vonjak őket. A főügyész egyébként bejelentette, hogy a letartóztatottak közül szabadon bocsátja azokat, akik ellen nem találnak terhelő bizonyítékokat, míg a többieket bíróság elé állítják. Minthogy a diákzavargások elfajulását a letartóztatások váltották ki, a rend helyreállítása <ü az egyetemek megnyitása nagyrészt az ügyészi vizsgálat kimenetelétől függ. Mint emlékezetes, a múlt év februárjában Szádat elnök megbocsátott azoknak a letartóztatott diákoknak, akik tüntetéseken adtak kifejezést csalódásuknak, hogy a döntőnek ígért 1971-es év politikai és katonai döntés nélkül ért véget. Az elnök akkor azzal indokolta a bírósági eljárás elejtését, hogy a diákok, külső, idegen befolyás hatása alatt fordultak szembe a törvényes renddel. A felsőoktatási miniszter bejelentése egyébként hangsúlyozza, hogy csupán a diákok elenyésző kisebbsége vett részt a rendbontásban. Meglepetést keltett viszont, hogy az oktatás felfüggesztése a konzervatív szellemű A1 Az- har egyetemre és annak asz- sziuti tagozatára is kiterjedt. Információk szerint a kairói egyetem zavargásaiban hangadó szerepet játszottak a Muzulmán Testvériség vallási fanatizmusukról ismert, reakciós beállítottságú tagjai. Malik levele Waldheimhez Az ENSZ-kazgyűlés hivatalos dokumentumaiként szétosztották a küldöttségek 'között annak a levélnek szövegét, amelyet Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvi- s elője intézett Kurt Wald- heimhez, a világszervezet főtitkárához. A levél rámutat arra, hogy az ENSZ tájékoztatási irodája nem tárgyilagosan, hanem irányzatosan világította meg a közgyűlés 27. ülésszakának munkáját. Az iroda által kibocsátott beszámolók aránytalanul kevés figyelmet szenteltek a napirend nagy fontosságú kérdéseinek, elsősorban a leszerelés, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása kérdésének. Ugyanakkor aránytalanul bőségesen foglalkoztak a beszámolók másodrangú kérdésekkel. Számos esetben a torzítások és elhallgatások szándékosak voltak. Így például a beszámolók elhallgatták, milyen széles körű támogatásban részesültek az államok többsége részéről a béke és a biztonság megszilárdítására vonatkozó szovjet javaslatok. Malik felszólította a főtitkárt. vessen véget ennek a rendellenes és megengedhetetlen jelenségnek. NAGY-BRITANNIA ÉS SZÍRIA egy hónapon belül ismét diplomáciai kapcsolatra lép — jelentette az A1 Hava- desz című beíruti hírmagazin. A két ország kapcsolatai 1967- ben szakadtak meg. VIETNAM • • Ötvenöt*.* Összesített adatok szerint az NDK 1972 végéig 55 állammal létesített nemzetközi jogú diplomáciai kapcsolatot. Ezek a következők : 1949: Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Kína, a KNDK, Albánia; 1950: a VDK, Mongólia; 1957: Jugoszlávia; 1963: Kuba; 1969: Kambodzsa, Irak, Szudán, Szíria, a Dél-vietnami Köztársaság, (ideiglenes kormány), Dél-Jemen, Egyiptom, Kongói Népi Köztársaság; 1970: Szomália, a Közép-afrikai Köztársaság, Algéria, Mal- dive-szigetek, Sri Lanka, Guinea; 1971: Chile, Egyenlítői Guinea, Csád; 1972: a Bangla Desh Népi Köztársaság, India, Pakisztán, Irán, Burundi, Finnország (az egyezmény 1973. január 7-én lép életbe), Ghana, Tunézia, Zeire, Kuwait, Svájc, Nepál, Indonézia, Svédország, Ausztria, Ciprus, Tanzánia, Jemeni Arab Köztársaság, Ausztrália, Sierra Leone, Uruguay, Libanon, Belgium, Peru, Marokkó. (Folytatás az 1. oldalról) nél ebből a realitásból kell kiindulni. A Párizsban folyó, vietnami négyes , értekezlet következő ülését január 11-én, csütörtökön tartják. A VDK-nak a 20. szélességi körtől északra fekvő területei elleni barbár amerikai bom- batámiadásofc leállítása óta csütörtökön 10.30 órakor 3 nap alatt már a harmadik alkalommal ültek össze a demokratikus Vietnam és az Egyesült Államok szakértői. A tárgyalás színhelye a Párizs környéki Gif-Sur-Yvette. A késő délutáni órákban fejeződött be az észak-vietnami és az amerikai szakértők csütörtöki megbeszélése. A tanácskozást ma, a délelőtt: órákban folytatják. Napról napra erősödik a harci tevékenység Dél-Viet- namban. Szerdán és csütörtök reggel a hazafiak két hónap óta a legnagyobb támadás- sorozatot indították az ország egész területén, főleg a főváros és a Mekong-delta térségében a saigoni csapatok állásai ellen. Az amerikai légierő bombázói megszakítás nélkül támadják Dél-Vietnamot és a VDK déli részét. A kambodzsai hazafiak újév napján indított offenzívája Phnom Penh felé közeledik. A Lón Nol-rendszer csapatai képtelenek feltartóztatni a szabadságharcosok előrenyomulását. Smith lemondott Gerard Smith, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatója, aki az Egyesült Államok küldöttségét vezette a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról a Szovjetunióval tartott tárgyalásokon, csütörtökön közölte, hogy lemondott tisztségéről. Ai egyidejűség szükségessége A kulturális élet helyzetével, a művészeti szövetségek megszilárdulásával foglalkozott dr. Miloslav Bru- zek cseh művelődésügyi miniszter a Mlada Fronta című prágai ifjúsági lap szerkesztőségének adott nyilatkozatában. Emlékeztetett arra, hogy 1972-ben befejeződött az új alkotószövetségek kiépítése, jóváhagyták e szövetségek előterjesztett programjait. Az elkövetkező időszakban — mondotta a miniszter — mindinkább arra törekszünk, hogy a kulturális politikát az eredmények alapján értékeljük, vagyis már nemcsak a művészek állás- foglalását vesszük figyelembe, hanem tevékenységüket, alkotásaikat és azok minőségét. Némelyeknek talán úgy tűnik, hogy a művészeti szövetségek megalakítása túlságosan elhúzódott. Ám szem előtt kell tartani, hogy bonyolult folyamat ment végbe, végérvényesen le kellett zárni a korábbi korszakot. Ehhez pedig türelemre volt szükség. Számunkra az volt a fontos, hogy az alkotók maguk foglaljanak állást korábbi tevékenységükkel kapcsolatban, hogy ők végezzék el az elemző munkát. Jelenleg — hangoztatta Bruzek — egész sor olyan művész akad, aki a korábbi években félreállt, egyhelyben topogott, vagy akit megtévesztettek, félrevezettek. Ezek nem mind voltak a válságos hónapok ismeretes akcióinak szervezői, de nem is mind értették meg azonnal, hogy hol a helyük. Nem lehet őket fekete-fehér alapon megítélni. Nem egyszerűsíthetjük le a dolgokat azzal a megállapítással, hogy az egyik oldalon öntudatos, szilárd, a párthoz hű emberek, a má- Brurek sík oldalon pedig kizárólag niszter. a szocializmus ellenségei állták. E két pólus között helyezkedtek el azok — és nem is kevesen —, akik vitették magukat az árral, akikben eszmei zűrzavar támadt. Ezekért az emberekért kell most határozott harcot vívni, utánuk menni, meggyőzni és megnyerni őket szocialista alkotótevékenységünk számára. Művészeink nagy része — és erről szilárdan meg vagyok győződve — ennek a társadalomnak a talaján áll, a szocializmus odaadó híve, még akkor is, ha ideig- óráig nem vállalt részt erőfeszítéseinkből. Ezekért küzdünk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ezért hangsúlyozza a differenciált, tapintatos és elvi fellépés egyidejűségének szükségességét. Ezeket a fogalmakat nem lehet különválasztani. A differenciált magatartás természetesen nem jelent liberalizmust, éppúgy nem, mint ahogy az elvszerűséget nem lehet keménységnek minősíteni. Nem lehet például elzárkózni a művészeti szövetségek falai mögé és azt mondani: majd mi magunk megbirkózunk minden problémával, elegen vagyunk hozzá. Ha elretcszel- jük a kapukat, úgy e szövetségeken kívül éles küzdelem indul. Hiszen nem tűntek el az 1938—1969-es akciók szervezői, és ha nem mi hatunk a művészekre, akkor épnen az említett személyek hatnak majd ráiuk. Szükséges tehát kapcsolatot teremteni a jelenleg még félreállókkal, és megnyerni őket politikánk számára. Ha nem így cselekednénk, akkor ez azt jelentené, hogy tudatosan a jobbeidaliak kajába taszítjuk őket — jelentette ki művelődésügyi miMálta és a sncüíerrá icum Amióta Dom Mintoff került a máltai kormány élére, konfliktusgócponttá vált a sziget. Emlékezetes még talán sok olvasó számára az a hosszú, szívós és kemény küzdelem, amely Valletta és London között folyt. Nyolchónapi torzsalkodás után, a múlt év márciusában egyezség jött létre: a máltai kikötők és támaszpontok használatáért Nagy-Bri_ tannia a korábbi 5 millió helyett 14 millió fontot fizet évenként. Ez kevesebb volt Mintoff eredeti követelésénél, de jóval több a korábbi ősz- szegnél. Ismeretes az is, hogy a kérdés megoldásában Rómának A minap a Fehér Ház sokszorosított anyagot bocsátott a sajtó rendelkezésére, amely vázlatosan összefoglalta Nixon első négy évének eredményeit. A tudósítók némileg meg- hökkenten lapozgatták. Hiszen választási reklámanyagnak már kései, viszont a múlt idejű megfogalmazások aligha elégítik ki azokat, akik valahára megismerkednének, — ha már a választás előtt nem lehetett —, a második elnöki időszakra vonatkozó níxoni — programokkal. Januárban már a szokásos, a kongresz- szushoz intézett elnöki üzenetek esedékesek: miért tehát ez a stencile- zett önreklám? — tanakodott sok hírlapkiadó. Hacsak azért nem, hogy az elnök „belpolitikai Kissingere”, Ehrlichman, kapjon egy kis szereplehetőséget első oldalas címeket a vasárnapi lapokban. Bár Ehrlichman maga is elismerte, hogy a níxoni belpolitika a külpolitikánál jóval kevesebb „látványosságot” termett. Az sem vitatható, hogy Ehrlichman — minden igyekezete ellenére — nem sorolható egy kategóriába a szellemes és professzori tudású Kissdnger- rel. A politikai pletykák fővárosában azonban éppen azt suttogják, hogy — jelesen a szellemi kategória előnye miatt — sokan a Fehér Házban szívesen látnák már, ha K isisin- gemek módja lenne hozzáfogni —az emlékirataihoz. S állítólag, Erlich- man is közéjük tartozik... Tudnivaló, hogy Nixon legszűkebb környezetében Kissinger az egyetlen ember, aki új jövevény, Ehrlichman, Haldeman (a fehér házi apparátus irányítója), Ziegler szóvivő, Klein Nixon „új" csapata tájékoztatási főnök és mások ott vannak Nixon mellett már évtizede vagy már régebben. A közismerten bizalmatlan Nixon ezzel a hű csapatával kormányoz, háttérbe szorítva nemcsak a kongresszust, hanem magát a kormányt is. Csak Kissinger jutott be egészen a hálószobába (szó szerint: olyannyira titkolták a pekingi út előkészületeit, hogy az elnök és tanácsadója éjszaka ott tárgyalt, nem az irodában, ahová néhány más tanácsadónak is van bejárása...). S a másik washingtoni értesülés, hogy nemcsak Ehrlichmanék sokallották meg a Kissingerre vetődő reflektor- fényt, hanem — ezt suttogják, Stewart Alsop aztán meg is írta — az elnöknek is kezd terhére lenni. Ahol több „szürke eminenciás” van; bárha munkamegosztásban dolgoznak is, nem meglepő az udvari intrika. Különben a New York Times kitűnő publicistája, Tom Wicker, már többször is „császári ügyvezetésnek” minősítette a Nixonét: amiért kivonja kormányát a kongresszusi ellenőrzés alól (szemben a kongresszusi bizottságok elé citálható miniszterekkel, a Fehér Házban irányító tanácsadók meg sem idézhe- tők, a capitóliumi kihallgatásokra). S amíg Kissinger Párizsban tárgyalt, az elnök legszűkebb köre a Camp David-i hegyi nyaralóban valóban olimposzi stílusban keverte a személyi kártyákat, állította össze Nixon új csapatát. S hogy a végén csattant az ostor, azt bizonyítja: ha az átszervezések elején úgy tűnt is, hogy Kissinger pozíciója rendületlen, sőt, hatalma még növekedett is, ma ezt már kevésbé merném állítani. Az átszervezés sokban hasonlított az első Ni xon -kormán y összeállítására: viszonylag jellegtelen, politikailag „alsónak” és semmiképpen sem „király-ásznak” számító figurákat raktak ki Ehrlichmanék. Inkább csak „arra ügyeltek”, hogy — a republikánus taktikának megfelelően — minden politikai csoport felé gesztust tegyenek. Az új miniszterek az eddiginél is kevésbé próbálják majd zavarni a Fehér Házban ülő hatalmasságok köreit. Nem véletlen hát, hogy sietve kitöröltek a tablóról egy élénkebb színt jelentő egyéniséget, Peterson, volt kereskedelmi minisztert. A világszerte tekintélyes, liberális Peterson felcserélése éppen egy dél- karolinai üzletemberrel, Denttel, a textilimport elleni harc bajnokával — s mindez a kritikus világkereskedelmi tárgyalások, az európaiakkal és a japánokkal esedékes kötélhúzások éve előtt —: ezt csakis bizanti- kus hatalmi számítások indokolják. S Peterson rovásán nemcsak az volt, hogy liberális körökben kedvelik... hanem az is, hogy annak az illinoisi Percy szenátornak a barátja, aid a republikánus párt liberális szárnyának egyre ígéretesebb csillaga, netán elnökjelöltje, 1976-ra. Mivel a níxoni belpolitikai stratégiába Percy kiiktatása illik bele, Peterson sorsa megpecsételtetett. Csakhogy a dolognak az is pikantériája, hogy Peterson Kissingemek is barátja. S mivel Peterson mellett az Ögyancsak Kissinger-körbe tartozónak mondott Helms, CIA-főnök is távozik, az udvari manőverek kezdenek körvonalazódni. Kivált, hogy a Camp David-i Olimposzon belefolyt a csapatösszeállítás titkos munkájába Conally, a nemrég leköszönt pénzügyminiszter is. Márpedig közismert, hogy ő Kissinger ellenlábasa.. Az viszont megint egy washingtoni közhír, hogy Nixon nagyon kedveli a szálas, gazdag, magabiztos texasi politikust: az már viszont csak némelyek tenyér jóslata, hogy az elnök Connallynak készíti elő a republikánus trónt 1976-ra. Az ilyen udvari manőverek jellegzetessége, hogy a figurákat hosz- szú távú kombinációk szerint mozgatják, s persze, gyakoriak az ellenlépések is. Mert sok jel mutatja ugyan, hogy Nixon nem alelnökének. Agnewnek, szánja átadni a váltóbotot (már a nyáron sem túl lelkesen tartotta meg alelnökjelöltnek), a hivatalos trónörökös manővereit sem lehet mellékesnek tekinteni. S ha netán Connally visszatérése kiszorítja is a Kissinger-dudást a külpolitikai csárdából, kezdetét veszi a harc a szürke eminenciásénál is fontosabb posztért — magáért a trónért. Avar János és Tripolinak is szerepe volt. Itália számára fontos Málta, ezért az olasz kormány minden erővel rábeszélte Londont, ne zárkózzék el Mintoff követelései elől. Líbia viszont komoly kölcsönt nyújtott Máltának azért, hogy meg ne hátráljon s . kitartson Angliával skemben. Most, az új esztendőben viszont Mintoff újabb követeléssel állt elő: a font 1972. évi értékcsökkenésére hivatkozva — ami egyébként igaz — azt kívánja Angliától, hogy emelje fel tíz százalékkal a Vallettái kikötőkért és támaszpontokért fizetett összeget. A font lebegtetése miatt ugyanis hétszázezer fonttal kevesebb jutott La Vallettának, mint amennyit kialkudtak. Most megismétlődik a 71— 72-es kötélhúzás. Ismét közbelépett Róma és Tripoli. Az Andreotti-kormány megint csak arra akarja rábeszélni Londont;' hogy fizessen, sőt, maga is hozzájárulást ajánl fel. Kadhafi pedig csütörtökön ismét fogadta az odarepült Mintoff miniszterelnököt, s nyilván újra arra akarja — anyagi áldozatok árán is — rábeszélni, hogy tartson ki Londonnal szemben. A Heath-kormány, persze, ugyanúgy reagált, mint legutóbb : hallani sem akar a bérleti díj felemeléséről. Most még kevésbé, mint legutóbb, hiszen ezúttal attól tart, ha megint enged, akkor esetleg évről évre ismétlődő precedenst teremt. 'Viszont Málta nemcsak London s nem is csak Róma problémája, hanem a NATO egész katonai szervezetéé, tehát az USÁ-é is. S Washington, amely hatalmas flottát tart a Földközi-tengeren, amelynek hadibázisai át- meg átszövik a mediterrán medencét, nyilván nem óhajt lemondani közvetett (Anglián keresztüli) jelenlétéről Málta szigetén sem, holmi pénzkérdés miatt. Márcsak ezért is valószínű, hogy Málta újabb siker elé néz, követelését, ha talán megkésve és nem is teljes egészében, valószínűleg ismét teljesítik. A k I I
