Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

Jf£G»£«

stfiíriap

1'973. JANUÁR 20., SZOMBAT

GYAL

Új iskolai könyvtár

Elkészült a gyáli 1. számú általános iskola új könyvtára. Berendezését az iskolát patronáló üzem munkásai készítették. Könyvállománya is jelentősen növekedett: a régi tanítványok adományozásának ’eredményeképpen több mint kétezer kötet között válogathatnak az iskola tanulói.

VÁCI TANULSÁGOK

Felnőttek — iskolapadban

Iskola műanyagból alumíniumból

Jelentkezés a Színművészeti Főiskolára

A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1973—74-es tanévre felvételt hirdet színész szakra. A felvételre érettségizett vagy az 1972—73-as tanévben érettségiző 18—22 éves fiatalok 'jelentkezhetnek. Jelentkezni írásban kell, s mellékelni kell a jelentkezési lapot, az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, az életrajzot s 30 forint befizetését igazoló postai csekkszelvényt. A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a művészeti főiskolára jelentkezők egyidejűleg másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek: A jelentkezés határideje 1973. március 31. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola rektori hivatala, Budapest, VILI, Vas utca 2/c.

(A váci dolgozók általános iskolája egyik tanulójának fogalmazványából: „Ekkor látta a tanító úr, hogy ez a Péter nem is az a kis Péter a pádból. Ez egy nagy felnőtt Péter, aki már igazán él, és szeret”.) Vácott, az Árpád úti általános iskolában, nagyrészt az anyaiskola tantestületével, sok nyugdíjas pedagógussal, Zsebe« István iskolaigazgató és Wolkóber Margit tagozatvezető irányításával 1958 óta működik a dolgozók általános iskolája. Kezdetben esti tagozattal is próbálkoztak, de ez a heti kétszeri, háromszori elfoglaltság miatt kudarcba fulladt. A levelezők csak hetenként egyszer látogatják az iskolát, a rendtartás még ezt sem teszi kötelezővé.

, 1958-ban iskolájukban 22-en vizsgáztak; 1959-ben már 114- en. 1961-ben vizsgát tett 3(54,

1962-ben 328 hallgató. 1964- től fogyni kezdtek tanítványaik. 1967-től 1970-ig intézményükben már évente csak 60-an vizsgáztak.

Akik a felszabadulás előtti hátrányukat akarták mindenképpen behozni, azok akkorra már végeztek s lelohadt az üzemek szervező kedve is.

.. A kezüket kellett fogni a betű alakításához.”) A váci dolgozók általános iskolájában tanuló felnőttek többsége a VII. és a VIII. osztályba iratkozott, de — különösen mikor a nagy ipari építKET ZENEI KÖTET

Úton Kodályhoz

„A szikla volt ö számunkra, a hegycsúcs, a világítótorony, mely egy elsötétedett világ zűrzavara felett egyszerre mutatott az igazi Magyar- ország, az igazi Európa és a teljes nagyvilág felé” — így emlékezik Szabolcsi Bence professzor, a volt növendék mesterére, születésének kilencvenedik évfordulóján. Az út, amiről beszél, jelképes is, konkrét is. Jelenti egyrészt az utat Kodály eszméinek, tanításainak, művészetének megértéséhez, másrészt a valóságos utat, amelyen' Tóth Aladárral együtt jártak fel a Rózsadombra mesterükhöz, s amelyen döntések születtek a világ dolgairól, a magyar zeneéletről és az irodalom kérdéseiről. „Ezek voltak életünk elhatározó percei, ezek határozták meg életünk döntő célját, ezek vezettek nemcsak Kodályhoz, nemcsak feléje és az ő tanítása felé, hanem rajta messze túl is minden felé, amiért végeredményben élni érdemes.”

Áttekintést nyerünk a ko- dályi életút főbb állomásairól, azokról a szellemi áramlatokról, amelyek befolyásolták életcélját, elhivatottságát, társadalmi és művészi hovatartozását. Kodály köztudottan hatalmas tudásáról, műveltségéről is' értékes részleteket tudunk meg; a klasszikus és modern irodalom, de az ösz- szes művészetek birodalmában szinte egyforma jártassággal mozgott. Hallunk Kodály bensőséges kapcsolatáról a magyar tájjal, a faluval, az emberekkel és a természettel, de főképp a hegyekkel. A hegyek közé járt felfrissülni, új erőre kapni, a városban elszenvedett méltánytalanságokat elfeledni. Az egykori növendék, Szabolcsi professzor ezt a kapcsolatot érzi szinte a legdöntőbbnek, ezen keresztül próbálta fiatalkorában megérteni, megközelíteni titokzatosnak tűnő mesterét. „Ha elváltam tőle, mindig úgy éreztem, hogy a havasok levegőjét viszem magammal”

Bartók élete képekben és dokumentumokban

Közel négyszáz kép, díszes kivitelezés, Bónis Ferenc értékes bevezető tanulmánya, utószava és névmutatója, a képaláírásuk között a kortársak visszaemlékezései, Bartók személyes vallomásai, levélrészletei — összefoglalóan így jellemezhetnénk a Zeneműkiadó és Corvina közös gondozásában megjelent könyvet. A gazdag kép- és dokumentációs anyag mintegy másfél évtizedes, áldozatos kutató-gyűjtő munka eredménye, Bónis Ferenc szándéka szerint g könyv „hullámhegyek és hullámvölgyek diagrammáját igyekszik felvázolni: Bartók válságokkal teli, küzdelmes és valóban magasra törő életútját.”

Hogyan segít ebben a kép összeállítás, hogyan teszi teljessé annak a zeneszerzőnek emberi és művészi portréját, akit az olvasó esetleg csak művein keresztül ismer?

A több száz fénykép végigkíséri Bartók életútját, bemutatja családját, környezetét, kortársait, barátait, műveinek

megszólaltatott, megismertet élete főbb színhelyeivel. A képdokumentumok érzékletesen jelenítik meg Bartók egykori hangversenyeit, levelezését, demonstrálják kapcsolatát a korabeli haladó művészeti mozgalmakkal, á Nyolcak képzőművészeti csoportjával, vagy Kassák Lajos és Uitz Béla folyóiratával, a MÁ-val. Saját kezeírásával olvashatjuk Bartók hitvallását: „Az én igazi vezéreszmém a népek testvérré válásának eszméje”, a Cantata profana sorait, alkotóművészetének mottóját: „Csak tiszta forrásból!” S a képek dokumentáló értékén túl a különböző korszakokból ' származó portrék, családi felvételek hitelesen és szuggesztíven őrzik ezernyi arcát, gesztusait a zeneszerzőnek, „aki — Szabolcsi Bence szerint — példátlan éberséggel és érzékenységgel figyel a világ minden rezdülésére és formálja magában a változó és alakuló univerzum, a vajúdó emberiség új hangját”.

Korda Ágnes

kérésekhez rengeteg vidéki munkás került a városba — tanítottak az alsó tagozatban is. Itt különleges körültekintést követelt az analfabétaoktatás.

1961-ben ilyen jellegű tanfolyamukra jelentkezett. 34 felnőtt, vizsgát tett 18; 1964-ben 23-ból 7; 1967-ben 16-ból 10;

1969-ben 4-ből l. A 20. számú Állami Építőipari Vállalat munkásszállására kihelyezett tanfolyamon is például jórészt c igán yszá rmazású munkásokat oktattak: nyolc közülük levizsgázott. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában indult analfabétaosztályunk tanulóit egy-egy vállalati KISZ-fiatal patronálta v- ez a tanfolyam is sikerrel zárt. Az e típusú oktatás csökkenése nem csupán az általános iskola I—II. osztályát el nem végzett felnőttek számának minimálisra apadásával magyarázható. Igaz, a kevés jelentkező is nehezíti az oktatás megkezdését a tanév elején; a már meglévő tanulócsoportokat pedig, lemorzsolódás esetén, nem tarthatják fenn. Ilyenkor a pedagógus addigi fáradozása anyagilag sem térül meg, fizetésüket ugyanis csak a tanfolyamok, végén folyósítják. E tanfolyamoknak különben is kevés az óraszáma: 40 óra alatt kellene megtanítani írni, olvasni, számolni a részvevőket. Az itt 5 forintos órabérrel alkalmazott pedagógusnak tehát, még, ha sikerrel jár is a munkája, mindössze 200 forintot utalnák. Hét ezért sem indult iskolájukban az utóbbi években ilyen tanfolyam. Tavaly a Fortéban egy fiatalember szerve-ett ugyan egyet, maga vállalkozott a vezetésére — bár nem sokkal tudott többet tanítványainál. A kezdeményezés kudarcba fulladt.

(„... a DCM kihelyezett tagozatán egy Szabolcsból való fiú, fehér ingben, nyakkendőben érkezett mindig az iskolába. Egyszer azután nyomaveszett. Később tudtuk meg: vonat elé vetette magát...”)

Az 50-es, 60-as évek fordulóján még hihették, Jiogy, ha azokat a törekvőket, kik fel- szabadulás előtti hátrányukat pótolni akarják, mind beiskolázzák, akkor . intézményük már maradéktalanul teljesít- tette hivatását, szerepe csak azután csökken. Később azonban már számolniuk kellett az országosan jellemző 10 százalékos lemorzsolódással az általános iskolák normál, nappali tagozatán. A dolga-ók általános iskolája tehát jelentőségéből nem veszített, feladatai nem csökkentek. A változott helyzetben azonban egy sor új probléma jelentkezett.

A normál általános iskolából lemorzsolódott fiatalok nagy része szociális okok miatt, vagy a saját hibájából hagyta abba tanulmányait, (A váci dolgozók^ iskolájának pedagógusai a börtönben is tanítanak. Az iskolájukba iratkozottak közül többen gyógyoedagógiai intézetből érkeztek.)

Mindez egy sor új pedagógiai, gondot jelent. A tavaly vizsKézi- és

forgácsolószerszám

cikkcsoportban

jártas,

szakképzett

raktárost

kares azonnali felvételre

Vállalat.

Jelentkezés a VASÉRT Munkaügyi Osztályán:

Budapest Vili., üljői út 32. II. em. 2.

gázott felnőtt tanítványaikból a fiatalok 3-as, az idősebbek

4,5-ös tanulmányi átlagot értek el.

(„... a sejcei kőbányában alig múlik el foglalkozás, hogy ne ülne közénk az egyik fiatal üzemmérnökünk.”)

A váci dolgozók általános iskolájában is — a 60-as évek végén — bekövetkezett hanyatlást három éve kedvező fordulat, fellendülés követte. A dolgozók általános iskoláinak sorvadása, s a. normál általános iskolai 10 százalékos lemorzsolódás nyomán párthatározat született a felnőtt-tagozatok támogatására. Az üzem is, felismerve saját érdeküket, magukévá tették az ügyet, a szocialista brigádok ugyancsak felkarolták a mozgalmat.

(A cikk befejező részét vasárnapi számunkban közöljük.)

Padányi Anna

Üj, nyolc tantermes iskola épül Dunakeszin, a Tanácsköztársaság útján, alumínium panelekből, műanyag borítással. Az építkezés november elején kezdődött, s az iskolát a tervek szerint március elejére átadják a Középületépítő Vállalat dolgozói.

Ékes János felVétele

„Ml LEGYEK?”

Utat kereső fiatalok a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben

Két lány, két fiú és egy fiatalember szorong a szobában, de .nem is azért, mert a helyiség bizony nagyon kicsi. Életbevágóan fontos ügyben járnak, arcukon elfogódottság. Mindannyiukat ugyanaz a kérdés hozta ide: „Mi legyek?” Négyen júniusban fejezik be az általános iskola nyolcadik osztályát, néhány hét múlva tehát nekik maguknak kell megadni a sorsdöntő választ. Az ötödik ifjú idén érettségizik.

Eljöttek tanácsot kérni

Első lány. Jólpltözött, ,. csinos, szőke kis fruska. Apja — aki mérnök — levélben kérte, vizsgálja meg az intézet, alkalmas-e a lánya a vegyészmérnöki pályára. El is kísérte most a lányát a ceglédi járásban levő községből, ahol laknak.

Második lány. Csupa gyöngédség tükröződik bájos arcán. Teste is vékony, törékeny. Ápja tsz-tag, anyja háztartásbeli. Egy regényt olvasott néhány éve, a hőse ápolónő volt. Példaképéül választotta, a betegek gyógyításának szeretné szentelni az életét. Mamája lebeszéli róla, maga is bizonytalan, eljöttek tanácsot kérni, mind a ketten, lakhelyükről, a Vác környéki faluból.

Első fiú. Mokány legényke a Tápió vidékéről. Kissé morcos arcú. Apja lakatos, anyja háziipari szövetkezetben bedolgozó. Bátyja is lakatos, apja azt szeretné, hogy szintén ezt a mesterséget tanulja ki, de a gyerek mindenáron rádióműszerész akar lenni. Osztály- főnöke javasolta, keresse fel az intézetet. Szülei odaadták neki az útiköltséget, nem értek rá azonban elkísérni.

Második fiú. A ráckevei járásban lakik, apja vasesztergályos, anyja adminisztrátor. Nem tud pályát választani, teljesen tanácstalan. Négyes rendű, de saját megállapítása szerint is lusta, nem szeret tanulni. Nem is akar. Csakhát mégis valaminek lennie kell, elmenne hát szakmunkástanulónak. Akkor legalább már három év múlva pénzt keres. De milyen szakmát válasszon?

A középiskolás. Komoly fiatalember. Ruházata divatos, haja is hosszú. Egyedül és önmagától jött a szentendrei járásból. A műegyetemre készül, építészmérnök szeretne lenni, csakhogy ném biztos benne helyes-e a pályaválasztása.

„Ha mindent megtehetne..."

Két íróasztal van a szobában, meg még egy hosszú asztal. Erről most mindenféle gépszerű műszert szednek le, hogy legyen hová ültetni a vizsgálatra megjelenteket. Öt vagy hat kérdőívet kell kitölteniük. Idézet az egyik tíz kérdése közül;

„Ha mindent megtehetne, mit szeretne a legszívesebben csinálni?” „Az életben mi minden tud önnek ölömet szerezni?” „Mi szomorít ja el?” „Hol szeretné életét eltölteni, erdőben, tanyán, falun, városban, Budapesten, külföldön?”

A másik íven: „A választott pálya azért tetszik, mért”: és ezután például: ... fizikailag könnyű, ... többen dolgoznak együtt, ... nem kell sokat számolni, ... másokat lehet irányítani, ... nem kell többet tanulni...” összesen 65 felsorolt szempontot keli osztályzással megjelölni. Hármas, amit a válaszoló leglényegesebbnek tart, kettes a kevésbé fontos, egyes, ami számára nem is vonzó.

A sok ív sok pontját, reggeltől mirfe kitöltik, rég elmúlik a dél. Most Tipary Ágnes pszichológus beszedi a lapokat és megbeszéli, mikor jönnek be megint, de már egyenként. Második alkalommal különböző tesztekkel, többféle ügyességi próbával, meghitt beszélgetéssel folytatódik a vizsgálat. Mennyire képes a tanácsot kérő összpontosítani a figyelmét, milyen az emlékezete, gondolkodása, elhatározóképessége, és a műszerek segítségével kiderül ügyességének foka is. Ilyen sokféle próbával állapítják meg értel- mességi, jellembeli, vérmérsékleti tulajdonságait, egész személyiségét.

A pszichológus mindent pontosan feljegyez. Eltelik a délelőtt, rövid ebédszünet után gyakran délután háromig is eltart egy-egy vizsgálat. Akkor még egy olyan fiatalra kerül a sor, aki már a kétnapos vizsgálaton túlesett, és személyesen jön el a tanácsért, amit kívánságára egyébként postán is elküldenének. (Ilyen módon hetenként négy fiatal vizsgálatával végez a pszichológus, de gyakran több pályaválasztás előtt állóra is sor kerül, ha az intézet vezetője, Horváth Izabella, aki szintén pszichológus, időt szakíthat sok egyéb teendője mellett a hosz- szadalmas vizsgálatra.)

„Azt tanácsolom, hogy..."

Első leány. Mindig kitűnő tanuló volt, és az első osztálytól kezdve tanár akart lenni, csak éppen nem döntötte el, hogy mit is, tanítana. A VII. osztályban új pálya terve merült fel előtte, megszerette a vegytant, vegyészmérnök is szeretne lenni, ezért szakközépiskolába készülne. De mégsem tud dönteni. Szülei nem akarják egyik irányba sem befolyásolni, az intézet tanácsát várják. A vizsgálat során kiderül, a kislánynak egyáltalán nincs technikai érdeklődése, rajzkészsége is gyenge. Nem sok sikerrel indulna a műszaki egyetem felvételijén. Viszont a történelem és az irodalom, általában a humán tárgyak sokkal jobban érdeklik, vonzzák. A tanács, amit kap, valóságos salamoni ítélet: menjen általános gimnáziumba, ne szakközépiskolába.

Második leány. Irtózik a vértől. Ha a kirándulódon valamelyik társa eltipor egy bogarat, azt is megsiratja. A vizsgálat után a pszichológusnő vajszívű, túlérzékeny gyermeknek találja. Megkérdezi tőle, tudja-e, mennyi szenvedést kell az ápolónőnek látnia? S hogy nem mindig gyógyul meg minden beteg, de a nővér riadt tekintetéből mégsem olvashatja ki végzetét. Ne menjen hát egészségügyi szakiskolába, nem odavaló. Iratkozzon gimnáziumba, s az érettségi előtt válasszon valamilyen humán pályát magának.

Az első fiú. Az ügyességi próbákon ujjai nem bizonyulnak elég hajlékonynak, nem való műszerész szakmára. Lakatosnak alkalmas lenne, de ezt a mesterséget nem szereti. Most sem vállalja, bár a pszichológus bizonygatja, hogy annak jól beválna, és hirtelené- ben még néhány ujjhailékony- sági próbával bizonyítja, hogy „Hát motorszerelő?” — kérdi a gyerek. Jól van, jelentkezzen annak. Persze, nem tudható, mit szól ehhez az édesania, de a vizsgálat eredményéről az iskola is értesül, az osztályfőnök nyilván meggyőzi majd az atyát, ne kényszerítse gyermekét olvan mesterségre, amit nem akar.

„Érdemes lenne

továbbtanulnia"

A második fiú, aki négyes rendű, de nem szeret tanulni, és nem tud pályát választani. A pszichológus megállapítása szerint értelmi képessége jó. A vizsgálat során a gyerek 162 esetben kerül választás elé, és ez a fiú 62 esetben a közlekedéssel kapcsolatos munkát vá- . lasztotta. A pszichológus igyekszik meggyőzni, hogy érdemes lenne továbbtanulnia. közéniskolában. A gyerek csak a fejével int nercet. Aztán egyszerre felvillan a szeme és megszólal: „Mi lenne, ha közlekedési szakközépiskolába mennék?” Ezután már abban is megállapodnak, hogy az iskola vasútgépészet! ágazatára jelentkezik.

A középiskolás. Róla meg kiderül, hogy sem az építész- mérnöki, sem más műszaki pálya nem való neki. Műszaki intelligenciája alig közelíti meg az átlagot. Ellenben a természettudományok közül akár a fizika, a kémia, a geofizika vagy a geológia megfelelő pálya k+me számára — tanácsolja a pszichológus. Mire a fiú: „A mamám is azt tanácsolta, legyek geológus”. Nekivág a felvételinek a tudományegyetemen, most azzal búcsúzik.

Szokoly Endre

i

i