Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
1973. JANUÁR 18., CSÜTÖRTÖK VLSI kl EC <J€hiap A Szovjetunió ötven éve « Emlékülés a Belügyminisztériumban r A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére január 16—17-én emlékülést tartottak a Belügyminisztériumban. Az emlékülésen részt vett Benkei András belügyminiszter, az MSZMP KB tagja, Galambos József rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, Rácz Pál rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, Anda János, a BM pártbizottságának első titkára, dr. Hanti János, az MSZMP KB alosztályvezetője, továbbá a Belügyminisztérium kollégiumának számos tagja. Ott voltak a minisztérium munkatársai. Képviseltette magát az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadséregcsoport parancsnoksága, a Magyar Tudományos Akadémia intézetei, a Magyar Jogász Szövetség, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem állam- és jogtudományi kara, valamint a magyar néphadsereg. Az emlékülésen dr. Takács Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője a szovjet föderáció 50 évét és annak történelmi jelentőségét méltatta. F. K. Iscsenko vezérőrnagy pedig az SZKP szerepét a szovjet állam létrehozásában. A referátum után a politikai tudományok, az állam- és nemzetközi jogtudomány, a büntetőjog-tudomány, a hadtudomány és a történelemtudomány szekcióiban a szovjet állam megalakulásának történelmi jelentőségéről és annak nemzetközi hatásáról emlékeztek meg. Új épületben a földhivatal December közepén készült el a gödöllői járási földhivatal 3,6 millió forint értékű új emeletes irodaháza. Ugyanekkor megtörtént a műszaki átvétel is. A hagyományos technológiájú, tetszetős irodaház kivitelezője — az aszódi központú Pest megyei 4. számú SZKV — kis Híján kifogástalan munkát végzett. Ez a „kis híján” azt jelenti, hogy a mostanában megszokottnál jóval jelentéktelenebb hiány- és hibapótlást kellett elvégezniük. Szerdára elkészültek a pótmunkálatokkal is, s így a végleges átadás után az Ady Endre út és Isaszegi út sarkán levő szép, modem épületbe beköltözhet a járási földhivatal. Többletberuházás nélkül A könnyebb, gyorsabb, zavartalanabb munka titka: a szervezettség Sok millió forintot fordítanak évente a Pest megyei vállalatok dolgozóik munkakörülményeinek javítására, termelésük korszerűsítésére és bővítésére, s ezt többségük a korábbinál alaposabb, körültekintőbb munkaszervezéssel is tetézi. Mert a szervezés valóban plusz. Olyan plusz, amelyet a hagyományos eszközökkel termelő vállalatok is megszerezhetnek. A régi technológiák teljes átszervezése, vagy csak egy-egy munkafolyamat módosítása, az anyag- és készletgazdálkodás ésszerűsítése mind-mind a vállalatok tartaléka, amelyből — ha időben feltárják — hasznot profitálhatnak. Gépesített adminisztráció A munkaszervezés, az ügy- vitel«*egyszerűsítésével is párosulhat, mint a Magyar Gördülő Cpapágyipari Művek diósdi gyárában, ahol a közelmúltban fejezték be a bérelszámolás korszerűsítését. Ma már a bérutalványokat elektromos automatával összesítik, így a bérelszámolók fizetéskor túlórázás' nélkül, az eddiginél is pontosabban dolgozhatnak. A bérelszámolás gépesítésének külön előnye, hogy a bérek a különböző munkafázisok szerint csoportosíthatók, tehát megállapítható egy-egy munkafázis költsége, s kielemezhető, hogy a költségcsökkentés érdekében melyeket kell a leggyorsabban' korszerűsíteni. Hasonló ügyvitelszervezés volt a közelmúltban, illetve folyik jelenleg is a többi között . a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál és a dabasi Fehér Akác Tsz-nél. A diósdiak a termelésben is jól megállták a helyüket. Nagy teljesítményű gépeik kapacitását maximálisan kihasználták, s így — amellett, hogy gyors segítséget kérő lengyel partnereiknek rövid időn belül 200 ezer görgőt exportáltak, teljesítették, sőt túlteljesítették tervüket. Összefogó intézkedési terv A Csepel Autógyár üzemszervezőinek a múlt évben elsősorban az volt a feladatuk, hogy a meglevő üzemekben és szerelőcsarnokokban szervezzék meg az alvázgyártást. A tervek szerint ugyanis a múlt évi 3500 helyett 6200 autóbuszalváz készül az idén Szigethalmon. Igaz ugyan, hogy a termelés felfuttatására épül egy 22 ezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnok, de csak 1974-re készül el. Átadásáig úgynevezett kitérő technológiával és több vállalattal kooperálva gyártják majd az alvázakat, amelyek ez évben már a vállalat termelési értékének csaknem felét teszik ki. A gyártás zökkenő- mentes biztosítására részletes intézkedési terv készült. Ebben meghatározták a legfontosabb kereskedelmi és piackutatási feladatokat, kidolgozták az önköltségcsökkentés néhány lehetséges változatát, és önálló fejezetben rögzítették az alvázgyártással kapcsolatos teendőket. Köztudott, hogy több megyei vállalat — köztük éppen a Csepel Autógyár — belépett a Dolgozz hibátlanul munka- rendszerben működő vállalatok sorába, ami azt jelenti, hogy e vállalatok első fontos feladata a hibaforrások feltárása, majd fokozatos megszüntetése. A szigethalmiak nemcsak az alvázak, hanem a teherautók és a motorok gyártásában is minőségjavulást várnak az új munkarend- szertől. Se állás - se hajtás Egyes vállalatok, hogy biztosítsák maguknak az alapanyagot, sokszor évekig tárolják raktáraikban. Nem gondolva arra, hogy milyen nyereségtől fosztják meg ezzel magukat. Pénzük ugyanis a hónapokig tespedő anyagokban fekszik, ahelyett, hogy forogna, hogy nyereséghez juttatná a vállalatot. A Pestvidéki Gépgyárban már megtették az első lépéseket a készletgazdálkodás javítására: átvizsgálták raktáron levő anyagaikat, s a fölöslegessé vált, illetve túl nagy mennyiségben tartalékolt készleteikből 4 millió forintnyit értékesítettek. A szervezőket és kezdeményezéseiket nem mindig nézik jó szemmel a dolgozók, hiszen, ha megváltozik az egész technológia, vagy akár csak egy művelet, már „kiesnek megszokott ritmusukból”. Valójában azonban a jobban megszervezett munka a dolgozók helyzetét könnyíti, nem kell várakozni az akadozó anyagutánpótlás miatt, és fordítva: nincs „hajtás”, ha Végre van anyag. Sokkal egyenletesebben, egyben nyugodtabban dolgozhatnak. .Néhol pedig kimondottan megelőző, gyógyító hatású a szervezés. Hisz ki ne Damoklész kardja? FEGYELMI . BÜNTETÉST azért adnak, hogy fegyelmezett munkára neveljék az egyént és a közösséget. A fegyelmezett munka azonban, mint minden más, nemcsak az erkölcsi normarendszer fejlettségétől függ, ami az ember belső igénye, s nemcsak a szabályok maradéktalan betartásától, mely ennek a normarendszernek a labilitását van hivatva külső kényszerrel kiegyensúlyozni. A munkahelyi fegyelmik mikor lógnak Damoklész kardjaként a vétkesek feje fölött? Manapság csupán akkor, ha jó munkahelyi környezetben, kényelmes munkával, nagy pénz üti markukat. Az olyan munkahelyek, ahol izmok dolgoznak a gépek helyett, s hideg víz folyik az öltöző csapjából, nem a munkafegyelem otthonai. Itt a vezetők szemet hunynak, engedékenyebbek, mint másutt, s szomorú statisztikákkal fogadják az újságírót: mennyien mentek el, hány gép mellé nincs ember, mekkora a fluktuáció. S ha valakit mégis olyan vétség terhel, hogy nem kerülheti el a fegyelmi büntetést, kikéri a munkakönyvét, és elhelyezkedik máshol. Sok helyen a vezetők tehetetlenek. A FEGYELMI ÍTÉLETEK többsége, nem a fegyelmezetlen munkásokkal bánik el, hanem a botrányokozókkal. Akik igazolatlanul hiányoznak, részegen állnak gép mögé, verekednek, lopnak. A váci Forte gyárban is ezt mutatja a fegyelmik statisztikája: a 22 büntetésből legtöbb igazolatlan mulasztásért született, az okok között szerepel az ittasság, a munkaidő alatti alvás, a verekedés, a lopás, a beteglap-ha- misítás. A munkaidő alatt falat támasztó, viccmesélő, újságot olvasó, vagy selejtet gyártó dolgozó megbecsült törzsgárdatag lehet. RITKÁN KÖVETKEZETESEK egy gyáron belül is a fegyelmi ítéletek — azzal, hogy most az üzemek vezetője dönt, nemcsak közelebb került a jogkör a munkapadhoz, hanem egyben a leghálátlanabb szereppé is vált, hiszen amíg csak az igazgató adhatott bün-‘ tetést, addig a mindenért felelős vezető joga határozottabb és egyértelműbb volt, mint a mai fegyelmi eljárások rendszere. A tízezer embert foglalkoztató Csepel Autógyárban a gyakorlat ez: a művezető fegyelmit kér, szól az üzemvezetőnek, ő jelenti a gyáregységvezetőnek. aki az ügy kivizsgálásával'megbízza a fegyelmi biztost. Az egyik ceglédi gyár vezetője arra panaszkodik: nincs alapja arra, hogy fegyelmezzen. Sokszor napokig állnak, mert nincs munka, akadozik az anyagellátás, vagy elromlik a gép, és hiányzik az alkatrész. Néhány nappal később lenne dolog esőstől, de ekkor a vezető már nem mer az ideges munkások szemébe nézni. Az üzem- és munka- szervezés javításának feltétlenül azt kell szolgálnia, hogy a vezetőnek legyen alapja, indoka a számonkérésre. A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁGOK minden bizonnyal következetesebben és egyértelműbben élnek döntési jogukkal, mint elődjük, de hozzájuk sem kerül el minden fegyelmi. S míg az egyik üzemben mindent lehet, addig 45 forint értékű fusizás miatt a rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldol- gozó Vállalattól fegyelmivel elbocsátják Gerhardt Vendel veresegyházi lakatos-csoportvezetőt, aki 16 évig dolgozott ott, s háromszor tüntették ki „kiváló dolgozó” jelvénnyel. Országos felmérés nincs a fegyelmi ítéletekről. Annyi azonban bizonyos, hogy renoválásra szorulnak a fegyelmi eljárások ingatag építményei, melyek nem a munkára nevelnek, hanem sokszor tehetetlenné teszik a vezetőt, s ritkábban: védtelenné a munkást. EGYSÉGES SZEMLÉLETET, következetes felelősségre vonást, s alaposabb körültekintést igényel egy-egy ítélet, hogy a fegyelmi betöltse ráosztott szerepét — intő példa legyen. Damoklész kardja a fegyelmezetlen-kedők felett. T. E. hallott volna a neurózisról, amit az azonos műveletek szakadatlan ismétlődése válthat ki. Az ÉVIG ceglédi üzemében a tekercselés 24 részre szabdalt folyamatát öt művelet- csopórtba vonták össze (azaz 9600 helyett nem egészen 2000- re csökkentették az ismétlődések számát). Ezermesterek lesznek Az Irodagéptechnikai Vállalat nagykőrösi telepén ügyes és gazdaságos módszert dolgoztak ki az emberek továbbképzésére. A vállalatnál ugyanis egyszerre három-négyféle irodagépet szerelnek, s aki jól elsajátította a munkát az egyszerűbb számológépeken, azt bonyolultabb gépek szerelésével bízzák meg. A dolgozók javarésze így néhány év alatt fokozatosan elsajátíthatja a legújabb, legkorszerűbb számológépek szerelését is. Czibor Valéria pi || Űjabb hét és fél ezer négyzetméter Sokasodnak légtérfűtésű fóliaházakat építenek a Galga menti Termelőszövetkezet túrái kertészedében. A pártkongresszus határozataiért CSELEKVŐ EGYSÉGBEN i Kádár János: „Tekintsük ezt a határozatot harci és munkaprogramnak, amely mindenütt lendületet ad a munkának...” O rszágunk politikai életének egy bizonyos időszakában, amikor a mindennapi pártéletben a szubjektív túlzások, az eredmények és a hibák önkényes fölnagyítása volt az uralkodó, akkor sok tekintetben ehhez igazodott a politikai frazeológia is. Gyakorta voltak használatosak fellengzős kifejezések, szólamok. Napjaink szóban és írásban egyaránt szerényebb közszellemétől idegenek a túlzások, tartalmatlan frázisok (sőt, hovatovább büszkeségre méltó értékeinkről is csak tartózkodva szólunk). Ezért nem nevezem szívesen á Központi Bizottság 1972. noioember 14—15-i ülésének állásfoglalását — amelyről most megyeszerte is pártnapok folynak —, az egész magyar társadalmat átfogó, társadalmunk egészét átható határozatnak, mivel ez a kifejezés régen a kelleténél gyakrabban kapott szerepet. Hiszek azonban abban, hogy politikánk tartalmának megtisztulása következtében politikai nyelvezetünk is visszanyerte valódi értelmét. Ezért mégiscsak ezzel jellemezhetem leginkább mindazokat a fontos megállapításokat, amelyeket az állásfoglalás tartalmaz a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a tennivalókról. E feladatok ugyanis nemcsak közvetlenül érintik a magyar társadalom minden rétegét, vagy akár túlzás nélkül szólván: minden egyénét, hanem számít is az egész társadalom — s ezen belül természetesen ezúttal is elsősorban a kommunisták — résztvevő, cselekvő együttműködésére. Valamennyi feladat egytől-egyig a X. pártkongresszusnak a megvalósulás stádiumában levő határozataira vonatkozik, amelyekért munkálkodni kötelessége és érdeke mindenkinek, lévért a kongresszus irányvonala meghatározó jelentőségű egész társadalmunk életében, tevékenységében, fejlődésében. Vagyis nem egyszerűen pártérdek, hanem országos érdek is. A Pest megyei pártbizottság nyomban a Központi Bizottság ülése lilán megtartotta kibővített ülését, amelyet taggyűlések követtek, e hetekben pedig pártnapok zajlanak minden városban, községben, nagyobb munkahelyeken, szervezetekben, 3 a tömegszervezetek is megbeszélik ezzel kapcsolatos feladataikat. Az állásfoglalásnak megfelelően felölelik a kongresszusi határozatok végrehajtásának minden lényeges kérdését. Sok helyen tesznek észrevételeket is. Mert vitának továbbra is van helye,: szükséges szerepe mindaddig, amíg a végrehajtás legjobb módjait keresi. A főkérdésben azonban nincs és nem is lehet vita, mégpedig abban, hogy a kongresszus irányvonala — amint azt a legbehatóbb elemzés, értékelés, maga az élet bizonyította — helyes, kiállta a gyakorlat próbáját. Éppen ezért most legelőször is a cselekvésnek, méghozzá az egységes, fegyelmezett végrehajtásnak van itt a legfőbb ideje. Nem azért, mintha vita és cselekvés feltétlenül kizárná egymást. Most sem arról van szó, hogy vagy vita vagy cselekvés, hiszen a kettő dialektikusán hat egymásra, de jelenleg mggis a hangsúly a cselekvésre tevődik. Vannak ugyanis politikai időszakok, mégpedig a felmérés, az elemzés, a valóságos helyzet feltárásának idején, amikor a vitának) a nézetek ütköztetésének kell elsőrendű helyet biztosítanunk. A döntés, az elhatározás, a feladatok megfogalmazása után — vagyis most — a vég nélküli viták hovatovább okoskodássá válnak, amelyek • a cselekvő erőket lekötik, megbénítják, a szándékokat összezavarják. Nem tehetiük a pártot az örökösen csak dis- nutálók vitaklubjává. Nekünk tennivalóink, feladataink, határozott célkitűzéseink, s légióként kongresszus által jóváhagyott irányvonalunk van, amit érvényesítenünk kell és dolgoznunk, tennünk kell érte. Szervezetileg és egyénileg is — ahogyan bőven akad mindenkinek tennivalója a határozatból. Csak rosszindulattal, vagy nagj fokú tájékozatlanságból értelmezheti bárki is úgy a cselekvési egységet, mintha csupa fejbóiintó- kat kívánna látni maga körül a párt. Mintha nem volna kíváncsi az egyéni véleményekre, nem törődne a dolgozok észrevételeivel. Nem ok nélkül jegyzem ezt meg, mivel — főként az ellenséges propaganda hatására — helv- lyel-közzel -akad ilyen megjegyzés. Az effélére azonban éppen a Központi Bizottság ülésének és napirendjének ténye adja meg már magában véve is a legcsattanósabb, leghatározottabb választ. Nem éppen azért ült-e ösz- sze a párt e magas testületé, mert számos lényeges kérdésről egy ideje vita folyik a pártban? S nemcsak a pártban, hanem társadalmunk különféle területein. Vélemények és kérdések hangzottak el, igen gyakran nem is olyan helyen és olyan formában, mint ahogy kívánatos lett volna. Problémák fogalmazódtak az emberekben. És a párt Központi Bizottsága ezeket nem akarta válasz nélkül, méghozzá reális válasz nélkül hagyni. Fölmutatta ország-világ előtt, hogy nincs takargatni valónk és nincs titkolni valónk, szembe merünk és tudunk nézni feszítő, nyugtalanító kérdésekkel is. A párt éppen nem a vélemények elfojtására, a fejbólintó magatartás megkövetelésére nyújtott példát, hanem az ellenkezőjére. A demokratizmus tisz- teletbentartásának példáját mutatta föl, miszerint a különféle észrevételeket komolyan megfontolva, figyelembevéve, marxista módon ellenőrzi saját határozatainak végrehajtását, a közvélemény nyilvánossága előtt. V alóban rendkívüli jelentőségű, hogy a párt e felső vezető testületé két kongresszus között ilyen széles körűen vizsgálja meg az ország helyzetét, illetve ellenőrizze a határozatok érvényesülésének módozatait az ország életében. Helyenként jószándékú aggódók, de főként kapitalista államokbeli ellendrukkerek e tényből azt a következtetést vonták le, hogy valami nincs rendjén hazánkban. Akik így közelítették meg problémáinkat, azok számára valójában idegen a marxista—leninista szemlélet mélyebb megértése. Ilyesmit csak kispolgári szellemiség sugallhat, amely apró jelenségekből von le messzemenő következtetéseket, nagyít, torzít, ahogyap vágyálmai vagy félelmei diktálják. A kispolgári lelkűiét képes mennybe menni az apró eredmények, esetenként látszateredmények hallatán is, de pánikba, kétségbeesésbe fullad, mikor nem simán gördülnek a dolgok. Ez a kispolgáriság kongatott helyenként vészharangot. Másutt fecsegett (s a fecsegés közel sem vita), suttogott a Központi Bizottság ülését megelőző időben. A józan, tárgyilagos közvélemény, különösen a munkások tömegei, nyilvánvalóan távol maradtak az efféle megnyilvánulásoktól, noha — hozzátartozik a teljes képhez — nem mindenütt maradt hatástalan rájuk. Sajnos, a párttagok között sem volt egyedülálló, hogy megfeledkezve a rájuk midenkor kötelező politikai fegyelemről, felelőtlenül, megalapozatlanul locsogtak, olyan kérdéseket vittek „utcára”, amelyek pártfórumok elé valók. Eddig sem fogádhattunk el erre semmiféle magyarázatot, de a jövőben a pártszervezetek bizonyára határozottabban — akár a fegyelmi felelős- ségrevonás eszközeivel is — lépnek majd fel a szervezeti szabályzat és a pártélet ilyen elemi normáit megsértő párttagokkal szemben. J ogosan remélhetjük azonban, hogy a kongresszusi határozatok végrehajtásának — most a KB állásfoglalásában világosan megfogalmazott — tennivalói, egyben hatékonyan előmozdítják a fegyelmezett cselekvési egységet is. Lőkös Zoltán I I
