Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
19*3 DECEMBER 9.. SZOMBAT PES7 »IEC cMírlap Ülésezett a KISZ központi bizottsága Pénteken dr. Horváth István első titkár elnökletével ülést tartott a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Elsőként dr. Horváth István tartott tájékoztatót az MSZMP KB novemberi üléséről, a párt ifjúságpolitikai, valamint a KISZ Vili. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a további, tennivalókról. Egyebek között aláhúzta: az ifjúsági szövetség teljes mértékben egyetért a párt Központi Bizottságának helyzetértékelésével, a novemberi ülésen megjelölt feladatokkal, az ifjúság saját cselekvési programjának tekinti a párt Központi Bizottságának állásfoglalását. Ezután dr. Gombár József, a KISZ központi bizottságának titkára tájékoztatta a Központi Bizottság tagjait az ifjúsági szövetség nemzetközi tevékenységének időszerű kérdéseiről. A jövő évi, Berlinben rendezendő VIT-tel kapcsolatban elmondta, hogy a nemzetközi előkészületek jelenlegi szakaszában is látható: a részvétel minden eddiginél szélesebb körű lesz. A KISZ központi bizottsága megvitatta és elfogadta a referátumokat, elfogadta továbbá az ifjúsági szövetség jövő évi munkatervét is. Csaknem feléta tsz-ek termelik Pénteken dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter elnökletével a MÉM-ben tanácskoztak a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek elnökei és titkárai. Az ülésen részt vett Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke is. Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes beszámolt az élelmiszer-gazdaság 1972. évi eredményeiről, és ismertette a jövő évi főbb célkitűzéseket. Részletesen elemezte a termelőszövetkezetek idei munkáját, hangoztatta, hogy a közös gazdaságok az átlagosnál gyorsabban növelté:k termelésüket, s ma már az összes mezőgazdasági termelésnek csaknem felét adják. TANYA TANA CSKOZAS KECSKEMÉTEN Hét megye az érdekelt Egy jó példa — Farmosról Pénteken a Hazafias Népfront, valamint a KISZ központi bizottságának rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött Kecskeméten — miként a meghívó fogalmaz — „a magyar tanyakérdésről”. Az elnökségben foglalt helyet S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront titkára, Pest megyei országgyűlési képviselő, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, aki korábban Bács- Kiskun megye pártbizottságának volt első titkára, dr. Romany Pál, aki ma tölti be e posztot, továbbá dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes. Dr. Ortutay Gyula akadémikus nyitotta meg a pénteki tanácskozást, mindjárt elöljáróban Erdei Ferenc- re emlékezvén, aki közismerten nagy ismerője volt mindannak, amit ma is tanyakérdésnek mondunk még — ki tudja, meddig. Erdei Ferenc nem pusztán legismertebb művében, a Futóhomokban — e könyv Pest megye egy részét, a felszabadulás előtti állapotát is tárgyalta — foglalkozott a tanyák szerepével, hanem éppen harminc esztendeje, 1942-ben jelent meg az a műve, amely a magyar tanyák eredetét s jövendőjét elemezte. — Erdei több dinamizmust látott a tanyákban, mint az általa jobbágyfalunak mondott régi zárt településekben — emlékezett Ortutay Gyula, f— Elhanyagolhatónak ítélt sok olyan szempontot, ami ma nagyon érdekel bennünket, így az iskola- és egészségügyet. Későbbi munkáiban Erdei Ferenc maga is belátta, hogy nem tekinthető immár elfogadhatónak akkori álláspontja, mindenesetre tény, hogy gondok a tanyákkal ma is vannak, s a tanya maradandóbbnak tűnik, mint a felszabadulás után sokan gondolták. Ko- mámy Pálnak, a közeljövőben megjelenő munkájából kitetszik, milyen új típusai jelennek meg a tanyának. Érthető, hogy legnagyobb tanyás megyénk, Bács-Kiskun kezdeményezte a tanyai iskolák megsegítésének mozgalmát, s az is, hogy ismét ez a megye vállalta a házigazda szerepét, otthont adva a vitának. A vita alaphangját dr. Gaj- dócsi István, Bács-Kiskun megye tanácsának elnöke ütptte le, megannyi részletre kiterjedő, alapos előadásával; már bevezetőjében leszögezte, hogy „egyetlen megye sem monopolizálhatja a tanyakérdést, az érdekelt hét megye is kevés hozzá — az egész ország ösz- szefogására van szükség. Melyik ez a hét megye? Bács-Kiskun, Szolnok, Csongrád, Békés, Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Pest megye. A dilemmák egynémelyiké- re e tudósítás szerzőjének is volt alkalma rálelni: Albertir- sa kies határában, a széles homokon láttam újonnan épült, manzárdtetős, modem bútorokkal berendezett tanyai házakat, amelyekben azonban nem volt villany, így a kultúra, a kényelem egynémely kellékétől bizony megfosztatnak az itt lakók. Pest megyei delegáció is eljött Kecskemétre Kovács Antalnénak, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkárának vezetésével. Ott volt a delegációban An- talfia Jenő, a Pest megyei pártbizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője; s ott volt Zsemlye János is, aki — a ceglédi járási népfrontbizottságot képviselvén — felszólalásában szűkebb hazája tanyáinak gondjairól szólott. A megyebeliek között találkoztam Körösi Gyula iskola- igazgatóval, aki Farmos köz-, ség Rekettyés elnevezésű tanyavilágában pedagógus. Mit mond. el, ha felszólal a vitában? — kérdeztem tőle, s egy nagyon kézzelfogható ötlettél válaszolt: — A falusi iskolákban a pedagógusokat építési kölcsönnel juttatják lakáshoz, igyekeznek helyhez kötni. Mi lenne, ha a tanyai pedagógusoknak hasonló kölcsönt adnánk, de — gépkocsira? A tanyavilágban afféle kulcsember a pedagógus, mozgását megkönnyíteni közérdek a javából. Jártam a farmosi, jól gazdálkodó termelőszövetkezetben, így hát nem lep meg az iskolaigazgatónak az a közlése, hogy ez a tsz nyolc tanulóért fizet térítést a tanyasi napközi otthonban. Nyolc esztendeje működik ez az otthon, most már villanyfény mellett tanúinak a gyerekek, de 1960- ban aggregátort működtettek. Dr. Molnár Frigyes, a S'ZÖ- VOSZ elnöke, aki hajdan maga is lakott tanyán, s szintúgy pedagógusként kezdte pályafutását, hozzászólásában megpendítette: vajon miért gondolkodunk csupán a vezetékes villany bevezetésén, ha a tanyák villamosításáról szólunk? Az aggregátor ésszerű, sokkalta olcsóbb a másik mód. szernél. Mert, hogy a vezetékes villany bevezetése a tanyákra csakugyan horribilis összegeket követelne, arról is elhangzott egy adalék a vitában: Dél-Magyarország — benne Pest megye déli részének — 1985 után fennmaradó tanyáira 2 milliárd 100 millió forintba kerülne a villany bevezetése. Ma a tanyákra látogatnak az értekezlet résztvevői. Keresztényi Nándor Az egyetlen forrás Nincs olyan statisztikai kiadvány, nemzeti vagy nemzetközi gazdasági kérdéseket taglaló tanulmány, amely ne szánna megkülönböztetett helyet és figyelmet a legfőbb mércék egyikének, a nemzeti jövedelemnek. Hazánk esetében is a Központi Statisztikai Hivatal jelentései az éves tervek teljesítéséről, közleményei a következő esztendő tervfeladatairól, minden alkalommal első helyen a nemzeti jövedelem megvalósult, illetve kívánatos növekedését tüntetik fel. A nemzeti jövedelem a gazdasági fejlettség kifejezője, egy főre jutó ősz- szege alapján rangsorolják általában három — fejlett, közepesen fejtett, fejlődő — csoportba az országokat. S hogy a legfrissebb példát említsük: a párt Központi Bizottságának november 14— 15-i üléséről kiadott közlemény is a gazdasági építőmunkával foglalkozó részben elsőként azt állapítja meg, hogy: „A nemzeti jövedelem — az 1961—1967. közötti időszak évi 5,3 százalékos átlagával szemben — 1968—1971ben évi átlagban 6,1 százalékkal növekedett.” S később, már köznapibban fogalmazva, kimondja: „... csak azt oszthatjuk el, amit megter meltünk, és a kibocsátott pénznek megfelelő árufedezettel kell rendelkeznie.” LT| éríúk Aktívaülés a közalkalmazottak szakszervezetében A tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatairól számolt be dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke a közalkalmazottak szakszervezete Pest megyei bizottságának aktívaülésén. Bevezetőben a törvény jelentőségéről beszélt, majd részletesen elemezte a megyei tanács, a járási hivatalok és a községi tanácsok feladatait. A hatáskörök decentralizálásáról szólva elmondotta, hogy míg korábban a községek szinte csak a lakosság panaszainak összegyűjtésével és továbbításával foglalkoztak, addig ma 1185 hatáskör van a kisközségeknél, s a nagyközségek 1519, a városok 1625, a megyei tanács pedig 1825 jogkörrel rendelkezik. A megnövekedett feladatok ellátásához nem mindenütt adottak a személyi feltételek, kedvező tendenciák azonban tapasztalhatók: a megyei tanács apparátusának létszáma 13-mal, a volt járási tanácsoké 248-cal csökkent, s a községi tanácsoknál viszont 153-mal többen dolgoznak. Dr. Mondok Pál elmondotta: a Központi Bizottság határozata nyomán a közalkalmazottak jutalomkerete a kétszeresére nő, s mindenkit egyformán .érintő kedvezmény lesz a szabad szombat bevezetése 1973. június 1-től. A megyei tanács elnöke beszélt a községi tanácselnökök és vb-titkárok hatáskörének megváltozásáról, a községekben fellendülő társadalmi munkáról, majd válaszolt a feltett kérdésekre. Vecsési építők .Befejezéséhez közeledik a vecsési OTP-lakótelep első 62 lakásának építése. A monori Építőipari Szövetkezet dolgozói már a falakon belül dolgoznak. / Ekés János felvétele Kissé száraz, de szakszerű fomiában: a nemzeti j övé delem az anyagi termelésben, meghatározott idő alatt — általában egy év — létrehozott új érték. Szülője az eleven- munka-ráfordítás, azaz tekinthetjük úgy is a nemzeti jövedelmet, mint a társadalmi összterméknek a felhasznált termelési eszközök értékének levonása után fönnmaradó részét. Nagy on-n agyon leegysze rűsített példával: az ércbő! vasat olvasztanak, az öntvényből alkatrészt készítenek, s azt egy berendezésbe szerelik. A munkafolyamatok során több tucat ember dolgozott a formálódó anyaggal, s ténykedésük fokozatosan növelte annak értékét. Amit tehát ilyen módon „hozzátettek”, az a nemzeti jövedelem. Alakot tárgyakban — fogyasztási cikkekben és termelési eszközökben — ölt, többségét a fogyasztási cikkek alkotják. Nagysága a társadalmi munka termelékenységétől, s a termelésben foglalkoztatottak számától függ. Völgyek, csúcsok Gyakorlatiasabban: 1960ban 153, 1970-ben 260, 1971ben 278 milliárd forint volt Magyarország nemzeti jövedelme, összehasonlítható árakon számítva. Azért, hogy érzékelhessük a korábban említett „új érték” mibenlétét, írjuk ide: ugyanezen években a társadalmi termék pánzbeni összege 366, 648, illetve 695 milliárd forintra rúgott. Húsz esztendeje, 1952-ben nem nőtt, hanem csökkent s nemzeti jövedelem, ám az előtte levő esztendőben meg kápráztató gyorsasággal — 16,5 százalékkal — emelkedett. Csúcsok és völgyek váltogatták egymást, a kiegyensúlyozott fejlődés csak kívá- nalom maradt. 1957 óta egyetlen olyan év sem akadt, amikor ne növekedett volna a nemzeti jövedelem, s közben nagyfontosságú, milliók sorsára derítő hatást gyakoroló változás is végbement. 1950 és 1970 között megháromszorozódott a létrehozott új érték, ám míg huszonkét éve az ipar csupán 26 százalékkal részesedett belőle, s 48 százalékát a mezőgazdaság adta, addig 1971-ben az ipar 42 százalékot mondhatott magáénak, a mezőgazdaság pedig 17- et. Hétközn,apian kifejezve: hazánk agrárországból ipari országgá vált. .9oIlii arány Ássunk tovább, a vastagabbak után a vékonyabb gyökereket keresve. Bizonyítván, hogy a népgazdaság egészének hatékonysága javul, azaz a termelékenység kerül előtérbe, 1966—1970 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem — az élőmunka társadalmi termelékenysége — 30 százalékkal növekedett, szemben az 1961—1965-ös időszak 23 százalékos értékével. Így magyarázható — de, persze, nem csupán ezzel —, hogy a harmadik ötéves tervben a létrehozott új érték a tervezettnél gyorsabban — 21 helyett 39 százalékkal — bővült. Ami lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi fogyasztása — 1960-ban 114 milliárd — 1971- ben már 190 milliárd forint I legyén. A jobb élet egyetlen I forrása ugyanis nem más, miit j a nemzeti jövedelem növekedése. Termelni és elosztani FöÜcserélhetetlen sorrend: először megtermelni az új értéket, s utána elosztani. Ha több, tehát nőtt a nemzeti jövedelem, elosztáskor is bővebben jut sok mindenre. Ahogy a megtermelése, úgy az elosztása sem egyszerű teendő. Az elsődleges elosztáskor — deti jövedelmek — megkapják fizetségüket a termelésben dolgozók, tiszta jövedelmüket a vállalatok, s ennek egy részét elvonja — központosítja — az állam. Mi történjék azonban a tanárral, a nyugdíjassal, a köz- ' tisztviselővel? Az állam az általa elvont összegeket újra elosztja — származékos jövedelmek —, s így kap fizetést a nem termelő ágazatban dolgozó, juttatást a már vagy még nem munkaképes, azaz nyugdíjat az idős ember, ösztöndíjat a diák... Az elsődleges-, meg az újraelosztás megtörténte után — a bővített újratermelés követelményeit, s az életszínvonal-politika céljait figyelembe véve — két nagy alap, fogyasztási és felhalmozási keletkezik. Ha az egyik alap... E két nagy alap, mely a nemzeti jövedelem nagyságának és a felosztás arányának függvénye, további részekre oszlik. A fogyasztási alap egyéni és társadalmi — közületi —, a felhasználási alap pedig termelő és nem termelő csoportra. Végül az államnak tartalékalapra is szüksége van, amely lehetővé teszi a váratlan események, pl. egy árvíz következményeinek enyhítését, illetve az egyensúlyzavarok, aránytorzulások kiegyenlítését. Jó néhány esztendeje immár, hogy a két nagy alap egymáshoz viszonyított aránya lényegesen nem változott, azaz folyamatosan bővült az egyéni és a közületi fogyasztás, s az álló-, meg a forgóalapok is növekedtek. Csupán emlékeztetünk rá, hogy az ötvenes évek első felében éppen az arányok drasztikus változtatása hozott létre a gazdaságban és a társadalomban egyaránt drámai feszültségeket, mert a közelmúltban ennek fordítottja ment végbe. A kívánatosnál gyorsabban bővülő beruházási tevékenységet ugyanis csak a fogyasztási alap rovására lehetett volna finanszírozni, de a párt- és a kormányvezetés határozott nemet mondott erre. Magunkon mérve Az állampolgár — az érintett szakembereket kivéve — nem vizsgálja, hogy miféle összefüggések lelhetők fel a nemzeti jövedelem nagysága, a felosztás aránya; a termelő és nem termelő felhalmozás, a tartalékalapok, az ezeket előteremtő többlettermékek és az életszínvonal között. Jó esetben a termelőíelhalrnozást egy új gyár, munkahelyén egy modem gépsor , a nem termelőit egy szociális vagy egészségügyi intézmény jeleníti meg, s.haa nemzeti jövedelem növelésének szükségességéről hall, általában úgy fordítja le a maga számára, hogy: mi hasznom ebből nekem? 1960 és 1971 között 82 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, s egy főre számítva meghaladta a 800 dollárt. Miben mérhető a 82 százalék? Felelhetnénk ezernyi ténnyel, azzal például, hogy az iparban 1609 forint volt az átlagos havi kereset 1960-ban, s 2173 forint 1971-ben, hogy 1960-ban 1,4 milliárd forintot fizettek ki családi pótlékként, s 2,7 mil- liárdot 1971-ben. Válaszoljunk azonban nagyon köznapi dolgokkal, könnyen érthetőkkel. 1960-ban száz lakásra 361 lakó jutott, s 319 1971-ben. Évtizede száz háztartás közül háromban ülhettek le a tv elé, mindössze egyben használhatták a hűtőgépet. 1971-ben viszont, száz háztartásból már 58- ban szidták, dicsérték a tv- műsort, s 39-ben rakták meg ,ió falatokkal a hűtőszekrényt. S valamit talán az is mond, hogy 1962-ben 8,8 milliárd forint volt a lakosság takar ék- betét, leinek öss"e?e. .most pedig túlhaladta az ött’ébfcétmil- liárdot... Mészáros Ottó
