Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
PES1 MEG VEI v/GWop 1972. DECEMBER 9., SZOMBAT Kik a tehetségesek? Pillantás a Pest megyei ipari szakmunkásképzésre Az elmúlt időben mind országosan, mind Pest megyében — itt a közelmúltban a Pest megyei diákparlamenten, legutóbb pedig az MSZMP Pest megyei bizottságának ülésén — sokat, s bínálóan foglalkoztak az iparitanulóképzés helyzetével. A többi közt megállapították, hogy megyénk kollégiumai a tanulóknak mindössze 11,3 százalékát tudják befogadni; hogy a lányok aránya az ipari tanulók között csak 19 százalé- kos; hogy az elsőéves tanulóknak tíz-húsz százaléka lemorzsolódik; 15—30 százalékuk megbukik... A megyei ipari- tamuló-képzésnek mintegy ti- zedrészét a hét Pest megyei fiókiskolát is irányító iviüM 16. sz. 7— fővárosban székelő — Ipari Szakmunkásképző Intézete és Pest megyei Igazgatósága fogja össze. E közvetlen irányításon kívül, feladatuk még az egész megye szakmunkásképzésének összetoan- . golása, koordinálása a felvételi tervszámok, az iskolai profilok kialakítása. E mellett továbbképzést, szakmunkásvizsgákat, és „szakma kiváló tanulója” versenyeket is szerveznek. A közvetlen igazgatási területükön folyó szakmunkásképzés körülményeiről, helyzetéről és feladatairól beszélgettünk Rácz Jánossal, az intézet igazgatójával, és Papp Miklós igazgatóhelyettessel. — Milyenek a tárgyi feltételek a közvetlen irányításuk alá tartozó monori, dabasi, érdligeti, nagykátai, nagykőrösi, szentendrei és tápiószelei fiókiskolákban? Például rendélkez- nek-e elegendő tanteremmel az elméleti oktatáshoz? Rácz János igazgató: — Az ipari szakmunkásképzés Pest megyei tárgyi feltételei rosszabbak az országos átlagnál, a fiókiskolákban pedig rendszerint még rosszabb körülményeket találunk, mint az önálló megyei intézetekben. Hiszen ha egy fiókislkola a beruházások révén megerősödik, akkor általában önállódul is... Kezdjük talán a tantermekkel. A hét fiókiskola közül csak háromnak van önálló épülete, ezekből Is csupán a nagykátai megfelelő. Igaz, Érdiligeten viszont már épül egy tizenkét tantermes új iparitanuló-intézet. A négy másik fiókiskola — Itt oktatják 1800, úgynevezett fiókintézeti tanulónknak mintegy a felét — általános iskolákban, bérelt tantermekben működük, egy kivételével az általános iskolák igazgatóinak vezetésével. Ebből a helyzetből következik, hogy vagy 900— 1000 ipari tanuló — többségükben ingázó fiatalok — csak délután részesül elméleti képzésben. (Tudott, a délutáni oktatás kevésbé eredményes.) — Van-e elegendő tanműhely a gyakorlati képzésre? Papp Miklós igazgatóhelyettes: — Egyáltalán nincs tanműhely, vagy minimális a számuk a monori, a dabasi, s a szentendrei fiókiskolákban. Itt még az elsőévesek előírásos tanműhelyi képzését sem tudják maradéktalanul megoldani. Korszerű tanműhelyt épített ellenben Nagykőrösön a Volán 21. sz. Vállalata, Érdligeten pedig a Gépjavító Állomás. A fiókiskolá'k melletti műhelyek azonban mind vállalatiak, holott a képzés az iskolai tanműhelyben korszerű, hogy legalább az első évben, az alapműveletek elsajátításánál közvetlen termelési szempontok ne befolyásolják az oktatást. — Milyen az iskolák szem- lélteloeszkuz-ellátása? — Ebben óriási lemaradás volt a fiókiskolákban, s azt az elmúlt másfél év fokozott beszerzései sem tudták kiegyenlíteni, de hamarosan elérjük a követelményeknek megfelelő állapotot. — Elég pedagógus dolgozik .z iskolákban? Rácz János: — Azelőtt nagyrészt óraadó pedagógusok oktattak, akiknek a tanórán kívüli nevelésre már nem jutott idejük, energiájuk. Az elmúlt időben sok főállású pedagógust alkalmaztunk: számuk egy év alatt majdhogynem a duplájára nőtt a fiókiskolákban. Tizennyolc kívánt képzettségű tanárra azonban még huszonnyolc, tizenkét kellő képzettségű szakoktatóra pedig tizenöt olyan jut, kinek nincs megfelelő képesítése, illetve most tanul. Az utóbbiak többsége olyan mérnök vagy szakoktató, kinek a pedagógusi végzettsége hiányos. — Hogyan alakul a beiskolázás? Miként lehetne javítani a pályairányítást, illetve a pálya- választási propagandát, tanácsadást? — Több éve nem tudjuk teljesíteni a megyében és a fiókiskolákban a csökkentett beiskolázási tervet az öntő, a forgácsoló, a kovács, a kőműves, a hegesztő és a szerkezeti lakatos szakmákban. (A lányok beiskolázásában viszont egyedül Gödöllőn növekedett, máshol csökkent a lehetőség.) Itt a kedvező változás nem csupán ■ — a néhol már eddig is életbe lépett — anyagi ösztönzőktől várható. Kétségtelenül sok tennivaló akad még az iskolai és az intézeti pályaválasztási tanácsadásnál, valamint a szakmai egyesületek, a vállalatok, a tanulóintézetek propagandatevékenységében. A közvéleményben is erősödnie kellene azonban annak a felismerésnek, hogy nem csak az értelmiségi pályák jelöltjei a tehetséges fiatalok, — hanem mondhatni, minden fiatal tehetséges: képessége az egyiket erre, a másikat arra a pályára teszi leginkább alkalmassá. Jobban kellene tudatosítani azt is, hogy a legtöbb szakmában az elméleti rész aránya nőtt, s hogy — az érettségi felé ajtót nyitó emeltszintű ipari szakmunkásképzés is példa erre — a szakmáknak egyre nagyobb részében mind inkább igénylik a munkások továbbtanulását, s már az oktatás is erre épül, ezzel számol. ^ — Milyen társadalmi, pedagógiai, szakmai igények és elvek befolyásolják előreláthatólag a fiókintézetek jövőbeli fejlesztését? — A korszerű ipari szakmunkásképzésben a kellő számú tanterem mellett egyre fontosabb az önálló tanműhely és a kollégium. Az utóbbi azért is, mivel az egymáshoz közelálló kisdiákokat érdemesebb összevonni, s mert az sem cél, hogy egy intézetben mondjuk húsz fajta szakmára képezzenek, ezáltal csak szétaprózódnak: az energiák. A négy-hat szakmát felölelő profil kialakítása a legideálisabb — az intézetek viszont így nagyobb területről vennék fel a tanulókat. Padányi Anna Teljes értékűvé Biztosítják Pest megyében a testi fogyatékos gyermekek továbbtanulását Nagy gond a pályaválasztás, s vannak, akiknek különösen nehéz: a testi fogyatékos, érzékszervi vagy akármilyen más idült betegségben szenvedő gyermekeknek. S bár az iskolában a végzősöknek a továbbtanulási szándékról csak jövő év elején kell nyilatkozni, egyáltalán nem korai, ha az egészségileg károsodott tanulókkal már most foglalkoznak. Rájuk vonatkozó körlevelet intézett a megyei tanács művelődési osztálya a megye 337 általános iskolája igazgatójához. Felhívta őket, írják össze egészégre károsodott végzős növendékeiket, és névsorukat lehető gyorsasággal juttassák el a Pest megyei Pályaválasztási Intézethez, mert az intézet az Ipari Tanulók Országos Egészségvédelmi Intézetével együtt orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálat alapján a továbbtanulás lehetőségéhez segíti őket, számukra megfelelő szakmát ajánl. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet tudvalevőleg ez év elején alakult, és mert eleinte főleg a saját szervezésével kellett foglalkoznia, az első hónapokban még nem tudta teljes mértékben ellátni feladatát. A pálya- választásban igazi segítséget már csak akkor nyújthatott, amikor a jelentkezések befejeződtek. Mindenesetre sikerrel egyengette azok továbbtanulásának útját, akiket valami okból valamelyik iskola nem vett fel. Emellett a továbbtanulni nem akarókat igyekezett meggyőzni arról, hogy nem helyes abbahagyni a tanulást. Egyben külön figyelmet szentelt a jó tanulmányi eredményeket felmutató, egészségi károsodás miatt továbbtanulásra nem jelentkezett gyermekekre. > Hatvan gyerek jelentkezési lapjáról kiderült, hogy betegségük, illetve testi állapotuk miatt hagyták abba a tanulást. Az intézet valamennyiüknek felajánlotta segítségét, de mindössze hat gyermek vette igénybe. Nyár derekán nem volt könnyű, hiszen a legtöbb iskolában már betöltötték minden helyet. Mégis a budapesti 18-as számú és az 5-ös számú MŰM Szakmunkástanuló Intézet kollégiumi ellátással asztalos-, kárpitos- és cipésztanulónak felvette őket. Hogy minél több testi fogyatékos és beteg gyermekből az legyen, ebben az iskolaévben kához lát a Pályaválasztási Intézet. Elsősorban várja az általános iskolák igazgatóinak válaszát. Eddig csupán 103 igazgató felelt a művelődési osztály levelére. Közülük 31 közölte, hogy végzősei között egészségi és testi fogyatékos nincs, további 72 iskola azonban 190, segítő tanácsra szoruló nyolcadikost jelentett. Ez a nagy szám is igazolja, mennyire fontos az intézetnek az idén először felajánlott, jól megszervezett segítsége. De még nem tudni, a többi iskolában mennyi az ilyen gyermek. Mindenesetre nagyon fontos, hogy az igazgatók sürgősen válaszoljanak, mert he kell osztani a vizsgálatot és tanácsot igénybe venni akaró jelentkezőket. Első csoportjuk (a budai és a szentendrei járásból 19 nyolcadikos) vizsgálatára december 13-án már sor kerül. Az orvosok és a pszichológusok akkor döntik el, közülük kinek milyen pályát tudnak ajánlani, olyan munkát, amit a jelentkező testi fogyatékossága ellenére is elláthat. A gyermektől és szüleitől függ azután, megfogadják-e a tanácsot. A megyei Pályaválasztási Intézet különben több, a megyében levő szakmunkástanuló-intézetben is biztosít helyet a következő tanévben az egészségileg károsodott gyermekeknek. Ezenkívül középiskolai továbbtanulásukra is van lehetőség. Például a Budapesti Postaforgalmi Szak- középiskolában, amelynek kollégiuma van. Sz. E. Ismerkedés a zene világával Szinte reggeltől estig szól a zene az érdi művelődési házban, igaz, még nem mesterfokon. A zeneoktatás keretében szolfézs-, hegedű-, tangóharmonika-, gitár- és zongoraszakok működnek. Ékes János felvétele Tanévkezdetre ígérik A csömöri általános iskola korszerűsítési-tatarozási munkái ismét késnek. Az egymillió-hatszázezer forintos munkával a régi iskolát nemcsak felújítják, hanem ki is bővítik: új tantermeket, raktárakat és szertárakat kap az épület. A baj csak az, hogy az iskolán kívül, az átadás határidejét is ismételten „felújítja” a kivitelező: a Péceli Nagyközségi Tanács költség- vetési üzeme. Az első határidő éppen e napokban, jubilál: kerek egy- esztendős. Az időrendben utolsó átadási határidőt pedig hajszállal a jövő tanév kezdete előtt: 1973. augusztusában jelölte meg a kivitelező. Negyedszázada kezdődött Készülnek a tsz-krónikák Jubileumi versengés országos és megyei pályázaton Huszonöt év a történetírás szempontjából nem teljesen történeti távlat. Akkor sem, mégha olyan lényegbevágó, a társadalmat és a gazdasági életet gyökeresen megváltoztató, merőben új út kezdődött negyedszázada, 1948-ban, amikor megindult a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom. Elengedhetetlen azonban, hogy időrendi sorrendben és röviddel megtörténtük után az eltelt negyedszázad eseményeit írásba rögzítsék, mert sok, a történetírás számára fontos adat, főleg az életet hűen tükröző epizód könnyen elsikkadhat. Mert egy emberöltő vagy még több idő elteltével a történésznek rendkívül nagy segítséget jelent, ha kortársi feljegyzések is rendelkezésre állnak. Ezért szükséges és fontos történelmi forrás a helytörténészek és a krónikaírók munkássága, amelynek a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront nemcsak kezdeményezője, hanem támogatója is. Évről évre pályázat hirdetésével ösztönzi a helytörténészeket és krónikaírókat, s mert jövőre lesz 25. évfordulója a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetének, mi sem természetesebb, mint hogy a 1973-ra kiírt három ilyen pályázat közül kettő a szövetkezetek történetére vonatkozik. Erre a két pályázatra a pályamunkákat jövő év szeptemberének utolsó napjáig kell beküldeni. Rövid tehát a rendelkezésre álló idő, tekintve azonban, hogy a megye legtöbb községében, városában vannak és működnek a hefyi termelőszövetkezetek mindenkori eseményeit is feljegyző krónikaírók, nagyjából mégis elegendő. A nagy jelentőségű évfordulóra való tekintettel a megyei tanács művelődési ősz-' tálya, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megye: levéltár a honismereti — krónikaíró pályázatot a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa, a Budapest környéki, a: Észak-Pest megyei és a Dél Pest megyei Mezőgazdaság Termelőszövetkezetek Területi Szövetségei, a Pest megye MÉSZÖV és a Pest megye. KISZÖV egyetértésével hirdeti meg. A három pályázatra vonatkozó felhívást a közel napokban küldik szét. Rész vehetnek a pályázaton a megyebeli helytörténészek, krónikaírók és pedagógusok. Az első pályázatra beküldhető valamelyik Pest megyei termelőszövetkezé története megalakulását) napjainkig. A kitűzött díjak: 1. 4000, két II. díj egyenként 2500 és három III. díj, egyenként ezer forint. A második pályázat nemcsak tsz, hanem bármilyen más szövetkezet, vállalat, üzem vagy intézmény 1972. évet felölelő munkahelyi krónikájára vonatkozik. Az I. dí 2000, a két II. egyenként 150C a három III. díj egyenként 1000 forint. A pályamunkákat a levéltárnak kell beküldeni és azokat elbírálásuk után a levéltár megőrzi. Kétéves időtartamra pedig kiadásuk és közlési joguk is a levéltáré, azután viszont a szerző szabadon rendelkezik művével. A harmadik pályázat településkrónika, amely egy- egy község vagy város 1972. évi eseményeit foglalja össze. Ennek a pályázatnak beküldési határideje 1973. április 30. Díjai: I. 3000, két II. egyenként 2000 és három III. egyenként 1000 forint. Itt jegyezzük meg, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szintén a napokban teszi közzé tsz-jubileumi pályázatát, amely egy-egy mezőgazdasági termelőszövetkezet történetének megírására vonatkozik. Fővárosi színházi esték BOLDOGSAGKERESOK Új magyar dráma A magyar falu kitűnő ismerője Végh Antal, ezer szállal kötődik hozzá. Nem is lehet vitás, hogy isimeri a parasztemberek életét, gondjait, bajait, boldogulását, érzéseit^ szándékait, sőt még előítéleteit is. Jól tudja Végh Antal, hogy a magyar falunak egyik nagy hátráltatója éppen a tudatban leledzik, „hamis tudat”, illetve előítéletek formájában. A Boldogságkeresőkben két előítéletről szól. Az egyik — amely nemcsak a falu és a parasztok, hanem a városi ember sajátja is — a cigányokkal szembeni megkülönböztetés. Nem tagadhatja senki, hogy még van cigányprobléma, hogy hátrányos helyzetben vannak a cigányok. Valódi tehát az írónak az a kérdése: hogyan leCegléden várják a nyolcadikosokat A nyolcadikosok pályaválasztási gondjain kívánt segíteni a ceglédi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója, amikor felkérte szerkesztőségünket: ismertessük olvasóinkkal milyen pályát választhatnak a hozzájuk jelentkező, il-_ letve náluk végző diákok. A szakközépiskola növény- termesztő és állattenyésztő szakon ad érettségi bizonyítványt, amellyel bármely egyetemen vagy főiskolán folytatható a tanulás. Aki az érettséúj módszerrel már jókor mun- gi után nem tanul tovább, az mezőgazdasági üzemekben, vagy mezőgazdasági termékeket feldolgozó ‘ és értékesítő vállalatoknál helyezkedhet el, s két évi gyakorlat után megszerezheti a technikusi oklevelet is. Az iskola a távolról bejáró tanulókat kollégiumában helyezi el, a rászorulóknak pedig ösztöndíjat ad, a bejárók részére pedig megtéríti a vasúti költséget. A jelentkezéseket a következő címre küldjék az érdeklődők: Ceglédi Mezőgazda- sági Szakközépiskola, Cegléd, Széchenyi u. 16, hetne a cigányokat felmenteni, az irántuk megnyilvánuló előítéleteket szertefoszlatni. A dráma főszereplője „cigány Berti”, a dolgos, tanulni- vágyó, szorgalmas, okos cigány fiatalember nem boldogul, megbéklyózzák a körülmények, hiába tanul, hiába van állandó munkahelye az olajosoknál, hiába szeretik egymást a tanítónővel, hiába... Mert Suha Bertalan csak cigány marad, visszanyomják a sárba az előítéletek. A darab minden egyes mondata igaz — egy riportban. Ez a riporteri igazság azonban a színpadon üressé válik, tartalmatlanná, visszaköszönő sztereotípiák halmazává. Miért? Mert nincs művészi igazsága. Csupán zsurnalisztikád. S ez kevés, vékony, esztétikai mércével mérhetetlen. A másik előítélet, amit Végh megvizsgál: a falusi fiatalok továbbtanulása. Igaza van az írónak, többségük hátránnyal indul, s ez a hátrány megmarad, sőt, fokozódik az érettségiig. Számtalan cikk, riport, szociológiai tanulmány foglalkozott ezzel, s azzal, hogy a régebbi falusi generációk számára a tanulás nem sokat jelent, csak a munka a jószágok mellett és a földeken. Mari meg is bukik az érettségi előtt, nosza, következik a retorzió: a falu a „szájára veszi”, szülei hajtják a munkába, nincs maradása egy pillanatra sem. Dolgozzon és csináljon jó partit — ehhez is megvan az alany, az újdonsült, „ügyeskedő”, aranyifjú személyében. Az írónak minden szava igaz. Egy riportban. Művészileg viszont kevés, szimpla, nem hihető. Ráadásul ezt a kétfajta előítéletet egy darabban felemlegetni és a két alanyt — a „cigány Bertit” és a megbukott Marit— összehozni, mdint„boZ- dogságkeresöket”, naigy hiba volt. A két problémának, a két figurának semmi köze egymáshoz. Végül: nemcsak irodalmi hitele nincs a drámának, hanem még inkább nincs drámai, színpadi hitele. Mert a színpadhoz, a dramaturgiához, egyszóval a diarabírás mesterségéhez érteni kell. A Déryné Színház sem tudott elég segítséget adni ebben az írónak. A rendező Kertész László, megpróbálkozott ugyan a lehetetlennel : színdaraöot faragni ebből a sokoldalú riportból. Az igyekezetét nem koronázhatta siker, bár az erőfeszítés mindenképpen tiszteletre méltó. Tisztes előadást rendezett Kertész László, amelyben a legjobb alakítást Nyerges Ferenc nyújtotta az „aranyifjú” szerepében, persze, neki is volta leghálásabb dolga, ráadásul az egyetlen jól megírt, kimunkál: figura. Rajna Mihály, a cigányfiú szerepében szimpatikus, tiszta lelkű fiatalembert formált meg. Zubor Ágnes{ mint Mari, kedves, temperamentumos teremtés volt. A tanítónő szerepében Mihók Éva egysíkúbbá formálta az alakot, mint lehetett volna. Kutas József Bárány Bálintja rutinos, szép alakítás volt. Sallay Kornélia megszokott színvonalán játszott. Bihari Zoltán és Kör- nyei Oszkár karakterfigurákat formáltak meg. Berkovits György
