Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

2 X/tMap 1972. DECEMBER 6., SZERDA ALLENDE kifejezte meg­győződését, hogy kormánya győzelmet arat Chile ellensé­gei felett, majd hangsúlyozta, az ország edidigi kormányai közül egyik sem élvezett ilyen széles népi támogatást, minta Népi Egység kabinetje. AZ ENSZ SZÉKHELYÉ­RŐL történt elutazása előtt a chilei elnök 40 perces meg­beszélést folytatott George Bush nagykövettel, az Egye­sült Államok állandó ENSZ-» képviselőjével. A találkozó után Bush kijelentette: az eszmecsere protokolláris ud­variassági találkozó volt. A NEW YORKBAN tett lá­togatás után hétfő este Salva­dor Allende az Aeroflot szov­jet légitársaság gépén elin­dult Moszkva felé. Űtját rö­vid időre megszakította Al­gírban. 17 órás algériai idő­zése során találkozott Bume- dien elnökkel, ellátogatott egy mezőgazdasági üzembe, részt vett egy tiszteletére adott ebé­den, majd sajtóértekezletet tartott. A CHILEI ELNÖK ma kez­dődő moszkvai látogatását szovjet politikai körökben nagy érdeklődés és jelentős Allende Moszkvába tart... DR. SALVADOR ALLEN­DE, chilei államfő az Egye­sült Nemzetek Szervezetében mondott beszéde után sajtó- értekezleten válaszolt az új­ságírók kérdéseire. Elmon­dotta, hogy az imperialista erők Chilére kifejtett gazda­sági nyomása agressziónak minősül. Ez ellen Chile kész minden lehetséges eszközzel küzdeni. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kormányának a Chile köré font gazdasági blokádban ját­szott szerepéről szólva Allen- de kijelentette, hogy Washing­ton legalábbis erkölcsi fele­lősséggel tartozik azért a fel­forgató tevékenységért, ame­lyet a főként észak-amerikai érdekeltségű nemzetközi mo­nopóliumok folytatnak Chilé­ben. várakozások előzik meg. Az érdeklődés részben annak szól, hogy Allende lesz az el­ső chilei államfő, aki a Szov­jetunióba látogat, részben az elnök személyének, akit Moszkvában a latin-amerikai kontinens egyik legmarkán­sabb politikai személyiségének tartanak. Allende négynaposra terve­zett látogatásának legfőbb cél­ja, hogy találkozzék és — el­nökké választása óta először — hivatalos megbeszéléseket folytasson a legnagyobb szo­cialista ország vezetőivel a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről. Programjában ezenkívül rö­vid leningrádi tartózkodás szerepel. Egyezmény - új „nagykövetségekről“ Több mint 10 évi tárgyalások után megegyezés született a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, amelynek értelmében kölcsönösen új nagykövetségi épületet építhetnek Moszkvában, illetve Washingtonban. Képünkön: Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete (balról) és Walter J. Stoessel, az európai ügyek külügyminiszter-he­lyettese az egyezmény aláírásánál. eltelt 24 óra alatt még sem a Liberális Párt, sem a Nemzeti Párt nem foglalt állást Os- valdo Lopez Arellano tábornok katonai pucs- csával kapcsolatban. Az új államfő hétfőn betiltott mindenféle politikai és szakszervezeti tevékenységet. Az állami hivatalok zárva tartanak, az államha­talom törvényhozó, végrehajtói és igazságszol­gáltatási funkcióit a hadsereg tartja kezé­ben. ' v A hatalmától megfosztott Ramon Emesto Cruz, volt elnök továbbra is háziőrizetben van, lakhelyét az újságíróknak tilos megköze­líteni. Honduras közép-amerikai köztársaság, területe 112 088 négyzetkilométer, lakossága 2 673 000 fő. Az agrárjellegű ország gazdasági életében erőtel­jes amerikai befolyás érvényesül, amely főként az United Fruit Company monopólium útján valósul meg. Honduras fő kiviteli cikke a banán, ezért is kapta a „banánköztársaság” nevet. Az országban 1963 és 1971 között a hétfőn újra hatalomra jutott Osvaldo Lopez Arellano volt a köztársasági elnök, aki azonban vesztett a válasz­tásokon, és át kellett adnia a hatalmat Ramon Er­nesto Cruznak. Honduras és a szomszédos Salvador között 1969- ben ötnapos „futballháború” zajlott le, miután Sal­vador labdarúgó-válogatottja megnyert egy fontos világbajnoki selejtező mérkőzést Hondurasban az ország nemzeti tizenegye ellen. Az 1971-es választások után nemzeti egységkor­mányt alakítottak, amelybe bevezették a vesztes hondurasi Liberális Párt képviselőit is. Az ország két legnagyobb pártja, a Nemzeti Párt és a Hondu­rasi Liberális Párt nyolc évre szóló „fegyverszüne­tet” kötött, hogy lehetőséget adjon a nemzeti egy­ségkormánynak a politikai és gazdasági problémák megoldására. Ramon Ernesto Cruz kormányának gazdasági in­tézkedései azonban többször az üzleti körök nem­tetszését váltották ki... Futballháború és fegyverszünet után Banánpuccs A közép-amerikai Hondurasban katonai puccsal megbuktatták Ramon E. Cruz elnököt (balról) és az elnöki mandátum hátralevő öt esztendejére Os­valdo Lopez Arellano tábornokot, a hadsereg ed­digi parancsnokát ültették. A hétfői vértelen hatalomátvétel után lát­szólag nyugalom uralkodik Hondurasban. Az A finn nép ünnepe A testvéri finn nép ma ünnepli országa független­ségének 55. évfordulóját. Közel hét évszázados ide­gen elnyomás, svéd és cá­ri orosz uralom után vált lehetővé, hogy 1917. de­cember 6-a óta. Finnország ismét önálló államisággal rendelkezik. Miután Orosz­országban győzött á Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, a nemzetek önren­delkezéséről szóló lenini politika szellemében a fia­tal szovjet állam haladék­talanul elismerte az önálló Finnországot és a jószom­szédi kapcsolatok kialakí­tására törekedett. Finnországot — ötvenöt­éves fennállása alatt — a reakciós erők — hazaiak és külföldiek — többször is megkísérelték, hogy szov­jetellenes politikai és kato­nai terveik szolgálatába állítsák. Ezek azonban át­meneti epizódok voltak az ország életében. Azok az erők, amelyek Finnország pozitív történelmi külde­tése, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés mellett szálltak síkra, min­denkor hallatták hangjukat és mint az ország öt és fél évtizedének eseményei iga­zolják, nekik volt igazuk. Az első finn—szovjet megnemtámadási szerző­dést 1934-ben kötötték, 1948-ban pedig barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény született a két ország között. A Szovjet­unióval való viszonyának rendezése lehetőséget nyúj­tott Finnországnak, hogy nemzetközi kapcsolatai konszolidálódjanak, gazda­sága pedig gyors fejlődés­nek induljon. A Szovjet­Jót, ÉRTESÜLT körök sze- | rint újabb nyugtalanság ta­pasztalható az alexandriai egyetemen. A diákok állító­lag faliújság-cikkekben bírál­ták a kormány politikájának néhány vonatkozását. Az APOLLO—17 felbocsá­tására ma este 21 óra 53 perckor, közép-európai idő unió hatékony segítséget nyújtott a finn ipar legfon­tosabb ágainak kiépítéséhez és foglalkoztatásához. A finn nép többsége ezt jól megértette és mindannyi­szor visszautasította a reak­ció jobboldali kísérleteit a finn külpolitika alapvető irányzatának megváltozta­tására. E külpolitikát közkeletű szóval a Paasikivi—Kekko- nen-vonal néven ismerik. Paasikivi 1946—1956 között, Kekkonen pedig 1956 óta egyfolytában az ország el­nöke. E vonal érvényesülé­sének egyik legfontosabb eredménye az a kezdemé­nyező magatartás, amelyet a finn kormány az európai biztonsági konferencia elő­készítésében, s a jelenleg folyó nagyköveti tanácsko­zások megrendezésében ta­núsít. E politika nemzetkö­zi elismerésének jele az is, hogy a világ békéje szem­pontjából nagy jelentőségű szovjet—amerikai SALT- iárgyalások egy részét is Helsinkiben rendezték. Mi, magyarok, rokonné­pet üdvözlünk a finn nem­zetben, s bár e rokonság több évezredes keletű, kap­csolataink igen élénkek és testvériek. A rokoni érzés nemcsak kormányaink szí­vélyes kapcsolataiban nyil­vánul meg, hanem népeink egymás iránti szeretetében és tiszteletében is. Nemzeti ünnepén forró szeretettel köszöntjük északi testvé­reinket, és kívánjuk: orszá­guk továbbra is azt az ál­dásos szerepet töltse be kontinensünk életében, amellyel eddig valamennyi ország megbecsülését vívta ki. C. T. B. szerint csütörtökön hajnalban 2 óra 53 perckor kerül sor. WILLIAM ROGERS ameri­kai külügyminiszter kedden Washingtonban fogadta Silivo 'Masnatát, Svájc havannai nagykövetét, aki az Egyesült Államok képviseletében tár­gyalásokat tartott a kubai kormány képviselőivel. TávoS-keSeti utazás (3.) Határ az aszta! közepén Mi tagadás, némi elfogódottság vesz erőt rajtunk, amikor a •------------------ rokonszenves észak-koreai őrnagy sárga kar-, sz alagot húz egyenruhájára, autónkra sárga zászlót tűz és így gördülünk át a kőkerítéssel határolt terület széles, vasrácsos kapuján. Az őrség tiszteleg: Panmindzsonnál beléptünk a 38. szélességi foknál húzódó fegyvermentes övezetbe. A demarkációs vonal mintegy 250 kilométer hosszan hú­zódik Korea közepe táján a Sárga-tengertől a Japán-tengerig. Itt, Panmindzsonnál a vonaltól északra és délre két-két kilo­méteres mélységben terül el a fegyvermentes övezet. Csak puskát vagy pisztolyt szabad bevinni, s természetesen minden fegyverhasználat tilos (noha az amerikaiak ezt sorozatosan durvái» megszegték, egy időben még nehéz géppuskákat és harckocsikat is bevittek). Kezdetben még semmi különöset nem látunk, hacsak azt nem, hogy mindenütt a betonút két oldalán kévékbe rakva a rizs, megművelt, gondozott földek. Az övezetnek a KNDK-hoz tartozó részében szorgos, békés munka folyik, minden talpa­latnyi földet kihasználnak. Aztán beljebb haladva különféle épületek, barakkok, őrhá­zak tűnnek a szemünk elé. Kissé távolabb jellegzetes roham­sisakos amerikai katonák: öt őrhelyük van ezen árterületen. Ugyancsak öt van a koreaiaknak is, ezenkívül itt állomásoz­nak a semleges felügyeleti bizottság — Csehszlovákia, Len­gyelország, Svájc és Svédország — képviselői. Az egyik nagy barakk a fegyverszüneti bizottságé. (Ennek tagjai viselik a Ahol a fegyverszünet megszületett. Az aláírás céljából emelt épület bejárata Panmindzsonban. sárga megkülönböztető jelzést karszálagként és kocsizászlón. A biztonsági szolgálat tagjai — akik e közösen ellenőrzött te­rületein a szükséges rendfenntartási feladatokat látják el — vörös karsizaiagosak). Ma már történelminek mondható két épületnél állunk meg.----------------------------------- Az egyik nem túlságosan nagy, csu­pán egy tárgyalóteremből áll. Itt kezdődtek meg a Szovjet­unió javaslatára létrejött tárgyalások 1951. július 10-én, az észak-koreaiak és az agresszorok között a háború beszünteté­sére. Közben folytak a harcok, békés városokra dobták bom­báikat az amerikai repülőgépek és kegyet!enikedtek az ame­rikai katonák — mentségként maguk elé tartva az ENSZ-nek, mint fedőszarvnék ravaszul felhasznált zászlaját. Vé gül is azonban 1953. július 23-án megegyeztek a fegy­verszünet aláírásában, amire július 27-én a másik, sokkal na­gyobb szebb épületben került sor. Az amerikaiak ugyan nem akarták ilyen „reprezentatív” helyet, hiszen vereségüket csen­desebb, szerényebb körülmények között kívánták megpecsé­telni. Az észak-koreaiak azonban öt nap alatt felépítették a házat. Benne — történelmi tanulságul — azóta is minden ugyanúgy áll, mint azon a napon, amikor William K. Harri­son altábornagy kénytelen volt aláírni a megegyezést, amit az­tán újabb aláírásra terjesztettek fel Mark W. Clark tábornok­hoz, az I ENSZ-erők főparancsnokához. Ekkor jelentette ki ke­serűen a főparancsnok: „Elértem azt az egyáltalán nem irigy- lésreméltó megkülönböztetést, hogy az Egyesült Államok had­seregéből én vagyok az első parancsnok a történelemben, aki fegyvernyugvást ír alá győzelem nélkül". Az aláírás színhelyéül szolgáló csarnokban megtekintettük a ■---------------- zöld posztóval bevont, egymás melletti három as ztalt. Azért három, mert külön-külön asztalnál ült a két fél képviselője. Az egyiknél Nam Ír tábornok (jelenleg a KNDK miniszterelnök-helyettese) a KNDK zászlaja mellett, a má­siknál pedig az USA-hadsereg képviselője, Harrison tábornok — az ENSZ zászlaja mellett. Közöttük egy üres asztal, oda tették le. illetve vették föl az aláírandó okmányokat. Nem egy­más kezébe adták át, mint ahogyan az aláírási aktus után a kézfogás is elmaradt. Nem békeszerződést kötöttek ugyanis, hanem csak fegyverszünetet. Az elkövetkező évek megmutatták, mit ér az US Army képviselőinek aláírása. Szárazföldön, tengeren és levegőben egyaránt több százszor megsértették az egyezményt. Megsér­tették a demarkációs vonalat, sőt bombázták a népi Korea partjait, fegyveres incidenseket provokáltak a demilitarizált övezetben, különféle kémtevékenységet folytattak (az egyik legkirívóbb volt az 1968. januárban elfogott Fueblo kémhajó esete) és a megállapodás ellenére nagy mennyiségű tömeg- pusztító fegyvert szállítanak Dél-Koreába. Fényképek, okmá­nyok fotókópiái és más tárgyi bizonyítékok tanúsítják ezt itt, éppen abban az épületben, ahol a fegyverszünetet aláírták. A látottakból hadd említsek csak három levelet jellem­zésként. Az egyik levél 1964. március 5-én kelt, Hamilton H. Houze amerikai tábornok aláírásával. Ebben elnézést kér azért, hogy amerikai repülők behatoltak a KNDK légiterébe. (Nyilván a foglyul ejtett pilótákat akarta így vissraszerezni). A levélben egyúttal megígéri: többet ilyen nem fordul elő. A következő levél 1964. május 15-én — alig két hónappal később! — kelt, ám most már Cecil E. Combs vezérőrnagy aláírásával, ami­ben ismét ígéret hangzik el: nem fordul elő, hogy megsért­sék a KNDK légiterét. Mert ezek szerint újból előfordult. S aztán egy harmadik levél 1965. május 21. keltezéssel, William A határ, ilIetve a demarkáci6s P. Yarborough tábornok ala- vonal. a mikrofonzsinór a pan_ irasaval. ismét bocsanatkérés, mindzsoni tárgyalóasztal közepén, ismét igeret.. : Óhatatlan a kérdés: ennyit ér amerikai magas rangú ka­tonatisztek, politikusok szava, ígérete, aláírása? Hogy mennyit, arról tanúskodhat az a barakk, amelyben azóta is gyakori tárgyalások folynak. Ez a fegyverszüneti bizott­ság terme. Itt tárgyalnak a KNDK és az USA képviselői — no persze, ez utóbbiak továbbra is az ENSZ álarcában. Októ­ber végéig — oítjártunkig — a terem közepén lévő asztalnál összesen 332 alkalommal ültek össze csupán határincidensek ügyében. Nem mintha „csak” ennyiszer történt volna, sokkal többször, de éppen ezért egy-egy tárgyalásnál többet is na­pirendre tűztek. A tárgyalóasztalt egyébként hosszában éppen a demarká- ---------------------------ciós vonalra állították. Az asztalra helye­zett két mikrofon zsinórja jelenti a határt, illetve a fegyver­szüneti vonalat az északi és a déli ‘ országrész között. A ko­reaiak mikrofonjának áramellátását a KNDK-ból, a másikét Dél-Koreából biztosítják. Az amerikai tárgyaló fél a délre, a koreai az északra eső ajtón lép be a terembe. E barakk mellett áll a semleges katonai bizottságé, a 4-e.s számú építmény. Az asztal itt is a demarkációs vonalra állít­va, de ezúttal nem ez az érdekes. Hanem az, hogy itt az utób­bi egy évben egészen más jellegű és biztatóbb tárgyalások kezdődtek el. Az 1971. augusztus 6-án, Phenjanban elhangzott Kim ír Szén beszédet követően itt találkoztak ugyanis egy­mással — összesen 25 alkalommal — az északi és a déli Vö­röskereszt képviselői, hogy előkészítsék a megfelelő szintű megbeszéléseket az egymástól elszakított két országrész kap­csolatainak módozatairól. Az előkészítő munka sikerét azóta több magas szintű tárgyalás (Vöröskereszt-küldöttségeké, koor­dinációs bizottságoké és társelnökeiké) mutatja. Ezeket Phen­janban, illetve- Szöulban rendezték meg. Ki lehetne azonban ma még a megmondhatója, hogy meny­---------------- nyi víz hömpölyög le a Thedong folyón addig, am íg ezek a kétségtelenül jelentős lépések a békés egyesítés­hez vezethetnek. (Következik: Észak és Dél kézfogása) Lőkös Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents