Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

4-^Úrlap

1972. DECEMBER 5„ KEDD

FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK

Források és irányzatok

PEST MEGYEI MŰVÉSZEK BUDAPESTEN

Lakás a színpadon, Dunabogdányban

Liszt és Babits vallotta muzsikában, versben: Sunt lecri- mae rerum (van a tárgyaknak könnyük). Kiegészíthetnénk e felismerést azzal, hogy a derű még inkább tartozéka az ékszerládikáknak, dísztálaknak, talpas poharaknak és vázáknak.

E hozzánk eljuttatott derű- többletért külön hódolat illeti a fennállásának centenáriumát ünneplő

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMOT,

ahoF a színvonalas katalógus kíséri az európai tárgykultúra remekeit. Két évezred kontinentális méretű folyamatát érzékeljük kopott szövetdarab- kákban, francia elefántcsont- faragásokban, velencei hímzésekben, spanyol falkárpitban, tiroli fiókos szekrényben. A tárlat külön értéke, hogy a magyar iparművészet századainak magaslati pontjait is társítja a földrész minőségi mértékéhez, s a nagyszebeni kannának, igazgyöngyökkel díszített vászonkendőnek,

gyapjas pohárnak, debreceni könyvfedő lapnak nincs szégyenkeznivalója, állja a versenyt 'az augsburgi házi oltárral és flamand gobelinokkal.

A műfaj változatos terepén a legfontosabb felderítéseket eddig Engelsz József, Gádor István, Kovács Margit, Mezei Gábor, Németh János, Schrammel Imre Stefániái Edit végezte a legnagyobb sikerrel. Külön örömünk, hogy Geszler Mária és Csekovszky Árpád mellett a szigetszentODÜSSZEIA. Homérosz hős- költeményét sajnos ma kevesen olvassák el. Lehet, hogy a nyolcrészes olasz tévéfilmsorozat után sokan fogják keresni e rendkívüli alkotást a könyvesboltokban. Lehet, hogy nem találják majd, mert a mostani, legújabb kiadás is elfogyott, de az is megtörténhet, hogy újból kiadják az Odüsz- szeiát, Devecseri óábor vará- zsos fordításában. Abban az átültetésben, amelyet végigél- vezhettünik nyolc héten át Kálmán Éva és Csákány Márta szinkronizálok jóvoltából. Ha nem is minden egyes rész szinkronja volt egyenletes színvonalon, a nagy munkát értékelnünk kell. Mert óriási vállalkozás volt és merész elhatározásból születhetett ez az olasz filmsorozat, amelyet öt olasz író forgatókönyve alapján rendezett Franco Rossi és fényképzett Aldo Giordani. Vállalkozásuk végeredményben az irodalmi ismeretterjesztésnek kitűnő példája. Természetesen ez a film nem versenyezhet a Homérosz megírta eposszal, de nem versenyezhetett volna vele sokkal sikerültebb és magasabb színvonalú filmsorozat sem. Viszont milliók kaphattak bőséges tájékoztatást a görög mitológiából, az istenek nagy szerepéről az ókorban, amely nem más, mint az ókori ember lélektana, lé- lekrajza és cselekedeteinek igazolása és rugója. Mert Homérosz műve elsősorban a lélek- ábrázolásban verhetetlen. Az ókori görögök a lelkűk helyén az isteneket tartották, tőlük nyertek indítékot, megbocsátást, hősiességet, okosságot, ravaszságot, kitartást, szerelmet, mindent. Ök még nem tudták, hogy önmagukat teremtették meg minden isten képében, Homérosz sem tudta természetesen, csupán műveiben tesz amellett tanúságot, olyan nagy költő volt, hogy egymaga megteremtette az egész görög mitológia alapjait, az összes görög istent, illetve újjáteremtette mindezeket. Varázslatosan tette. Az olasz alkotók pedig dokumentálták mindezt a filmszalagon, akár azt is mondhatnák, hogy az ókori

ségű Horváth Sándor fejlődése felgyorsult.

Ugyancsak itt láthatók az erdélyi Kozma István domborított fémlemez kompozíciói. A Román Szocialista Köztársaság országos tárlatain kívül külföldön is sikerrel szerepelt, műveinek népművészeti forrásokra utaló tisztasága különösen 'a „Kalotaszegi legendádban és az „Avasi leány”-ban jelentkezik.

A fővárosban több tárlat a népművészet kincseiből válogatott. A magyar néprajzi kutatást Reguly Antal, Xantus János, Bíró Lajos tárgy mentő munkásságát idézi a NEMZETI MÚZEUM, ahol 'a népélet tárgyi emlékei láthatók, tulipános ládák, öltözékek, bölcsők, zeneszerszámok a hazai tájról, Finnországból és a messzi Ázsiából.

Ezzel a tárlattal egyidőben tartalmas népművészeti anyag érkezett Indiából a

NEMZETT GALÉRIÁBA.

A finom ízlésű ékszerek, pompás színvilággal gazdálkodó ágyterítők és selyemszárík közül kiemelkedik a tízfejű Ravanna-maszk' mely arra utal, hogy a hindu kultúrában élénk kapcsolat alakult ki a mondavilág és a jelen népművészei között.

Az öltözködésben megnyilvánuló ízlés fejlett képzőművészeti kultúra eredménye. Erről a folyamatról nyílt érdekes kiállítás az ,

ERNST MÚZEUSÍBAN.

A tegnap divatja a szürke és barna vátozatokat kedvelte. Megszínesedtünk. Különösen

Görögországról készítettek dokumentumfilmet. Mert Homérosztól megismerhető az ókori Hellász, nemcsak az érzelmeiben és isteneiben, hanem társadalmi viszonyait tekintve is. S azt sem szabad elfelejteni, hogy izgalmasabb, érdekfeszí- tőbb filmet akkor sem tudtak volna készíteni, ha bevallottan az izgalomfelkeltés lett volna a szándékuk. Ment Homérosz a cselelkményvezetésben, a váratlan fordulatokban is verhetetlen. A legnagyobb dicsérete ennék a filmnek, hogy mindenki úgy várta a folytatását, mintha krimiről lett volna szó. És hősköltemény volt.

MINDEN LÉBEN KÉT KANÁL. Ez egy angol tévéfilmsorozat. Két jó ismerőssel: Roger Moore-ral — aki most nem Templar, csupán egy Brett nevezetű fiatalember — és Tony Curtisszal —, aki úgy tűnik, átvette Moore-tól a prímet, már ami a „rettenthetetlenséget”, a „bátorságot” és a „szuperemberi tulajdonságokat” illeti. A sorozatnak ebben a részében — a címe Arany Napóleon — nem történik semmi különös. Aki nem látta, nem vesztett vele semmit. Inkább szóljunk arról, ami a szokványos krimikben, úgy látszik, most már polgárjogot kap. Vagyis: a mindennapok viselkedési divatjának, mintájának egy- az egyben a filmre vitele úgy, hogy a szereplők fiimi viselkedése egy divatos minta — jelenleg lezser, jópofa vagányság — reklámozása. Mert amikor Danny és Brett az országúton „autóstopozik”, vagy beköpésekíkel „teszi helyre” a rendőrséget, akkor a stílus a legdivatosabb mintáknak engedelmeskedik, amely minták a világvárosok aszfaltján mindennaposak. Már nemcsak a nagy nyugati magazinok fotói és egyes cikkei hintik el ezt a „play-boy” mentalitást, hanem úgy tűnik, a filmszórakoztató ipar is átvette. Hát igen, a lezser hangulat keltéséhez megfelelő volt ez a film.

HUMORISTÁK KLUBJA. A

szokásos. A klubbeli csevely- nél sikeresebbek voltak a színészekkel eljátszott jelenetek,

szépek Römer Judit piros és kék színekben tarkálló gyerekcipői és Polgár Csaba nagy- minitás ruhaszövetei. Örömmel fedeztük fel a váci Gyet- vai Gizella, a nagykőrösi Fajka János és a dunaharaszti Bandzsál Edit igényes terveit.

Érdekes vállalkozásnak adott helyet a

PETŐFI IRODALMI MÚZEUM

azzal, hogy kiállította Tihanyi Lajos íróportréját. Világirodalom és magyar költészet találkozik a festményeken, hiszen a festő lelkületéhez hangolt és rokonított portrék egyaránt megörökítik századunk első harmadának alkotói közül Tristan Tzar at, Marinettit, Leonhardt Frankot, Babits Mihályt, Kosztolányit és Kassákot.

Igen változatos programot kínál a

MŰCSARNOK.

Felvonultatja Koppenhága, München, Prága, Bécs, Budapest fotóművészeit, és bepillantást kezdeményez a mai román iparművészet törekvéseihez Szervátiusz Jenő, Vida Géza, George Apostu részvételével.

Komoly és megérdemelt közönségsiker kíséri Hézsö Ferenc kiállítását, melyet a Műcsarnok kamaratermében rendeztek. Továbbra is a vásárhelyi táj és ember jelenti számára a legfőbb élményforrást.

Összegezve a látottakat, népi források, világtájak, egyéni irányzatok bősége jellemzi a pesti tárlatok repertoárját.

Losonci Miklós

amelyeket a klubtagok írtak. Persze, a néhány perces színjátékok színvonala egyenetlen volt. Néhány betét nem is illet ide — gondolok itt a sportra —, sok pedig egyszerűen lerágott csontnak tűnt Nem beszélve a klubbeli csevelyről, amely nem dúskált a humorban. Berkovits György

„Népünk általános műveltségi színvonalának emelése, a gyors ütemben növekvő tudományos és technikai ismeretek terjesztése, a szocialista kultúra alkotásainak népszerűsítése megköveteli közművelődési rendszerünk továbbfejlesztését, a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi erők összehangoltabb, céltudatosabb felhasználását” — mondja a Központi Bizottság állásfoglalása. Mit jelent ez egy falu életében? Azt mindenesetre, hogy szakembert állítanak a művelődési ház élére, az jntézmény fenntartásáról pedig a falu közösen — beleértve az ott működő gazdasági egységeket is — gondoskodik.

Dunabogdányban néhány hónapja már ezen az úton járnak. Szeptember óta újra a közművelődés otthona lett a művelődési ház, amióta valóban szakember került az élére.

Egyik klub a másik után

Az új igazgató, Gelencsér Ildikó a hagyományos nemzetiségi szüreti szokások fel- támasztásával szinte egyik napról a másikra, belopta magát a dunabogdányi emberek szívébe. Pedig nem közéjük tartozó, az ország egészen más tájáról, Debrecenből érkezett ide, a Dunakanyarba. A népművelés-könyvtár szakot végzett igazgatónő hamar feltalálta magát s értett szót különösen a fiatalokkal. Talán ezért is sikerült az egyik klubot a másik után összehoznia. Ma már hat klub — népfront-, tinédzser-, pódium-, magnós- hobby- és a művészeteket kedvelő fiatalok klubja — működik a házban s most szervezi a meseklubot a legkisetópls-. nek és a nyugdíjasklubot a legidősebbeknek.

Szakember dolgában a jó munka feltétele már biztosított. Az anyagi erők összehangoltabb, céltudatosabb fel- használásának megteremtésére ez a három hónap azonban még kevésnek bizonyult. Igaz, hogy a helyi termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és a kőbánya eddig sem zárkózott el a közművelődés támogatásától, összehangolt cselekvésre, a közös fenntartás megvalósítására azonban ez ideig még nem került sor.

Egy meggondolatlan ígéret

Gondolná az ember, s joggal: a falu vezetői éppen úgy örülnek a megkezdődött változásnak, mint új állásának a fiatal igazgatónő. Az öröm azonban —, egyelőre — még egyik félnél sem honos. Az ok: egy meggondolatlanul kimondott ígéret, amit a községi tanács a mai napig sem tudott teljesíteni.

Az ígéret még az év tavaszán hangzott el, amikor Gelencsér Ildikó jelentkezett a község vezetőinél. Azt kérte: amennyiben alkalmasnak találják a feladat ellátására, igényt tart a művelődési házhoz tartozó szolgálati lakásra is, mivel más községben, s albérletben lakik. A tanács vezetői méltányolták kérését és megígérték: az állással együtt a lakást is megkapja. Mégis, amikor szeptemberben a bútoraival együtt megjelent a községben, hogy átvegye munkahelyét, közölték vele: a szolgálati lakás egyelőre még foglalt, az elődjének a felesége lakik benne két gyermekével. De elintézték, hogy az asszony építési hitelt kapjon, harmincezer forintot, amiből tizenkétezer forintot visszatérítenek neki. Sőt, kivitelezőt is szereztek: a helyi ÁFÉSZ vállalta negyvenöt- ezer forintért a szülői ház bővítését szoba-konyhával. Addig azonban Gelencsér Ildikó költözzön be a művelődési ház valamelyik helyiségébe, hozzájárulnak, hogy ideiglenesen ott lakjon: : ff

Mi mást is tehetett volna abban a helyzetben Gelencsér Ildikó, mint hogy beköltözött — jobb híján — a művelődési ház olajos padlójú, ablaktalan öltözőjébe. Három hét múltán — megintcsak ideiglenesen — a művelődési ház színpadára költözött, amíg a tanács pvc-burkolattal vonatta be a csöppnyi helyiséget s szimpla ablakait beüvegeztette, sőt megtoldotta a „lakást” egy addig raktárhelyiségnek használt öltözővel és a színpadi lépcsőfeljáróval is. Jelenleg ez a művelődési ház vezetőjének „otthona”, a megígért szolgálati lakás helyett.

Közben a szolgálati lakásban lakó Szakái Antalné építkezési terve módosult, az ÁFÉSZ helyett a helyi termelőszövetkezet vállalta a szoba-konyha elkészítését 1973. március végére.

Figyelmeztetések — időben

Amikor ebben az ügyben megkeresem Tóth Dezsőnét, a dunabogdányi tanács vb-tit- kárát, ingerülten kezdi a beszélgetést:

— Ez nem sajtótéma. Az ügyben csak annyit mondhatok, hogy ismerjük és megoldjuk Gelencsér Ildikó gondját! A jövő év tavaszán beköltözhet a szolgálati lakásba.

— Miért ígértek olyat, amit nem tudtak betartani?

— Szóbeli ígéret volt... (?!)

Belos Péter, a szentendrei

járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője hivatalos iratokat tesz le elém az asztalra: a június 26-án kelt, s a községi tanácsnak postázott levélben ez olvasható: „Apályázó nemcsak az állást pályázta meg, hanem szolgálati lakást is kér.” S idézi a levél egy részletét is: „Ezért ismételten kérem, amennyiben jelentkezésemet és lakáskérelmemet elfogadják, címemen értesíteni szíveskedjenek.”

Egy hónappal később, július 21-én újabb levelet írt a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője a dunabogdányi tanácshoz. „Felhívom figyelmüket, hogy a kinevezéssel egy időben intézkedni kell a lakás megoldásában, mert az a helyes, hogy a művelődési ház igazgatója helyben lakjon.”

A két időbeni figyelmeztetést azonban a dunabogdányi tanács vezetői nem vették figyelembe, s elmulasztották azt is, hogy időben értesítsék Gelencsér Ildikót arról: megváltozott a helyzet, a szolgálati lakást csak későbbi időpontban tudják a rendelkezésére bocsátani.

Remélhetőleg reális

Miért tesszük szóvá mindezt azok után, hogy Gelencsér Ildikó megnyugtató ígéretet kapott, miszerint 1973. április elsején elfoglalhatja a szolgálati lakást? Elsősorban azért, mert a tanács a fajúban az államhatalmat ' képviseli. Ilyen minőségében pe- ] dig a tanács vezetőinek nem I szabad felelőtlen ígéretekkel bárkit is áltatni. Ha az adott szó valamilyen oknál fogva nem teljesíthető, ezt kötelességük azonnal közölni. Ezt kívánja az adott szó becsülete, de nem kevésbé a tanácsnak, mint államhatalmi szervnek a tekintélye.

Prukner Pál

Kodály-koIIokvium

Kodály Zoltán születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából Kodály-kollokviumot rendeztek vasárnap Győrött, a városi tanácsháza dísztermében. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Kodály Zoltánná is. Délelőtt Szőnyi Erzsébet, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanszékvezető professzora „Kodály Zoltán pedagógiai munkássága a ma tükrében” című előadásában emlékezett a nagy művészre.

Délután öt órakor ugyancsak a városi tanácsház dísztermében Kodály Zoltán műveiből ünnepi hangversenyt rendeztek.

Rá dió—könyvkia dó együttm üköd és

Ki nyer holnap?

Új kezdeményezés a zenei ismeretterjesztésben

A Magyar Rádió Zenei Főosztálya a Zeneműkiadóval közös sajtótájékoztatóján jelentették be, hogy együttműködésüket, amely évek óta igen gyümölcsöző — két újabb jelentős vállalkozással bővítik. Sarlós László, a kiadó igazgatója elmondta, hogy a Zeneműkiadó egyre több olyan könyvet jelentet meg, amelynek anyaga a rádió valamely zenei műsorához kapcsolódik. Az együttműködést szinte kínálja a rádió óriási népszerűsége és az a tény, hogy a szó elröpül — de milyen jó fenne, ha megmaradhatna.

A Hét zeneműve címmel, a zeneirodalom remekeit ismertető rádióelőadások könyv- alakbeli megjelentetéséről Kroó György, a műsor és a könyv szerkesztője nyilatkozott. A rádió és a kiadó megállapodott abban, hogy 1973. januárjától minden negyedévben előre egy-egy kötetben megjelenteti a hetente elhangzó előadásokat. Ezzel azt kívánják elérni, hogy mindazok, akik a rádióban hallják az előadásokat és utána a hét különböző napjain a zeneműveket, még a zene elhangzása előtt átolvashassák azokat a részeket, amelyek szóban kevésbé voltak megjagyezhetők. Segítséget nyújt azoknak is a sorozat, akik az ismertetett zeneműveket az előadásoktól függetlenül, akár a rádióban, akár lemezen, akár hangversenyen kívánják meghallgatni.

A Ki nyer ma? műsorsorozatnak olyan óriási a sikere, amelyet csak kevés komolyzenei műsor mondhat magáénak. Ebből fakad a Ki nyer — holnap? című informatív- jeüegű könyv ötlete, amely a Ki nyer ma?

1000. adására e hónapban jelenik meg. A kérdéseket és feleleteket Czigány György, a népszerű műsor szerkesztője és vezetője állította össze.

Czigány György az újságírók kérdéseire válaszolva, mint a rádió főmunkatársa ismertette az együttműködés eddigi tapasztalatait. Igen jelentősnek értékelte, hogy a Zeneműkiadó a minden évben Párizsban megrendezésre kerülő Tribune International des Compositeurs zenei versenyre megjelenteti azt a zeneművet, amelyet egy mai magyar szerző komponált és a rádió nevez be versenyműként. 1970-ben Szőllősi András III. Concertója, 1972-ben pedig Balassa Sándor Requiem Kassák Lajosért című kompozíciója nyert első díjat ezen a versenyen. A jövő tervei közül a már ismertetett két újdonságon - kívül kiemelte Boross Attila 1973-ban megjelenő Klemperer Magyarországon című munkáját.

V P. E.

miklósi születésű Szilagyi Ildikó és a dunaharaszti illetőT V-FIGYELŐ