Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

I 1972. DECEMBER 5., KEDD PEST HEGYEI M^űrlap CIMEA­tanácskozás December 5. és 7. között Budapesten, a DÍVSZ székhá­zában került sor a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség mellett működő Gyermek- és Serdülőkorú Mozgalmak Szö­vetsége (CIMEA) elnökségi ülésére. Az ülésre 15 ország gyermek- és serdülőkorú szer­vezetei küldték el képviselői­ket. Így Budapesten üdvözöl­hetjük a szovjet, a bolgár, a csehszlovák, a mongol úttörő- szövetség elnökeit, a finn, a belga és az olasz úttörőszer­vezetek főtitkárait. Jáspísmezőt találtak A Mátrában, Gyöngyösoro- szi környékén az ércbányá­szok jáspismezőre bukkantak. A ritka ásványt, az úgyneve­zett féldrágakövek sorában tartják számon. Csiszolva az ékszerészek díszítőkőként használják. Maty ó hímzés 20 országba Megközelítőleg húsz ország­ba, többek között a Szovjet­unióba, Hollandiába, az NSZK-ba, Japánba és Kana­dába szállítják a mezőkövesdi és matyóföldi himzőasszonyok által készített varrottasokat, az eredeti szűcsös mintákkal kézzel kivarrott blúzokat, gyermekruhákat és lakásdíszí­tő textíliákat. Üj abban a hús­véti hímes tojás is keresett cikk, karácsonyfadíszként. "7L Mezőkövesdi Háziipari Szövet­kezeit pingáló asszonyai előraj- zolás nélkül „írják” tele a ka­rácsonyfadísznek készülő to­jásokat a matyó formakincs különböző elemeivel, s matyó rózsával és a szűcsös minta hagyományos leveles-virágos motívumaival. A tojásokat elő­ször kifúrják, majd lisztfi- nomságú homokkal töltik meg, beviaszozzák és festik. „Sóky kiállítás A Magyar Nemzeti Galériá­ban megnyílt Sós László és Kemény Éva Munkácsy-díjas grafikusművészek politikai plakátkiállítása. A „Sóky” monogramról jól ismert mű­vészházaspár ezúttal mintegy félszáz — a legutóbbi hat esz­tendőben alkotott — művét mutatja be. A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT közli, hogy HÁZKEZELŐSÉGE december 1-től a tanácsháza I. emeletéről ELKÖLTÖZÖTT az Alszegi út 7. sz. alá. ügyfélfogadás mindennap 8-tól 12 óráig Telefon: 293. Katonák Százhalombattáért Közeledik az év vége, a számvetések időszaka. Így van ez rendjén — s mindenütt, ahcl dolgoznak, termelnek, összegezik az elmúlt év ta­pasztalatait, tanulságait, ered­ményeit. Nem történik ez más­ként a százhalombattai ipari centrumot építő katonák köré­ben sem. Az ott dolgozó kato­nafiatalok tudatában vannak, hogy az áram és az olaj min­dennapi életünk tartozéka. A ma emberének napról napra a különböző vegyi folyamatok révén előállított hasznos ter­mékek sokaságával kell meg­ismerkednie, még akkor is — ha kezdetben idegenkedünk tőlük. Valóban; — nincs az or­szágban olyan üzem, gyár, de még családi háztartás sem, amely ne igényelné az ener­giát, az olajat, a vegyipar fo­gyasztási termékeit. Százha­lombatta fejlesztése, építése tehát az egész ország, köztük minden katonafiatal érdeke is. Védem, építem hazámat... E kettős feladat eredményes megoldása áll évről évre ka­tonáink előtt. A haza védel­mére való felkészüléssel pár­huzamosan eleget kell tenni a termelőmunka terén elénk ál­lított magas követelmények­nek is. Ez pedig szervezettsé­get, tervszerűséget, helytállást, katonai és munkafegyelmet kíván mindenkitől. Ahogy egész éves munkánk eredményes befejezésének körvonalai kirajzolódnak; — elmondhatjuk, hogy a kettős feladatot sikeresen teljesítet­tük. Számos vonatkozásban; — TANULÓKAT MOTORSZERELŐ, AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ ES LAKATOS SZAKMÁRA FELVESZÜNK. 14. évüket betöltött, általános iskolát végzett fiúk jelentkezését várjuk. ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT ÉPFU, Vác. DCM Szentendrei és környékbeli lakosok figyelmébe! Tizennyolc éven felüli nőket és férfiakat FELVESZÜNK JEGYKEZELŐNEK Jelentkezés a Volán 20. sz. Vállalat (MÁVAUT) szentendrei főnökségének irodájában. úgy katonai, mint a termelő­munka terén az elmúlt évhez képest jelentősen előbbre lép­tünk. A katonafiatalok töme­gesen vettek részt a szocialis­ta versenymozgalom különbö­ző formáiban. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy ez év­ben 53 brigádunk nyerte el a „Szocialista brigád” címet. Ez mellett számos katonafiatal ér­demelte ki a „kiváló ifjú szakmunkás”, illetve a „kivá­ló ifjúmunkás” oklevelet. A szocialista brigád címet nyertek közül is kiemelhetjük a Tahitótfaluból bevonult Mahrer László szkv. kubikos brigádját az évi átlagos 120%- os teljesítményükért. Nem maradtak el sokkal Horváth Károly szkv. vasbetonszerelő, vagy Török János orv. ács- brigádjai sem, akik 115%-os átlagteljesítménnyel dolgoztak. Egész évben gyümölcsöző együttműködés volt tapasztal­ható a foglalkoztató és beru­házó vállalatokkal is. A szép eredményekhez természetesen a vállalati kollektíváik, brigá­dok, tapasztalatainak átadása és segítsége is hozzájárult. Katonafiataljaink becsületes és odaadó munkájukkal, hoz­záértésükkel kivívták a válla­latok szakembereinek teljes elismerését. Szolidaritás és együttműkűdés A katonai és termelési ered­ményeken túl fiataljaink ere­jéből még másra is tellett, ami ifjúságunk szocialista gondol­kodását, a közös célok és ér­dekek megvalósítása iránti felelősségérzetet és politikai tisztánlátást tükröz. Ide sorolhatnánk elsősorban a vietnami harcoló testvéreink megsegítésére szervezett társa­dalmi munkaakciókat, melyek eredményeként 45 300 Ft ke­rült átutalásra. A hazafiságés emberi humanizmus nagysze­rű példáját adták a katona­fiatalok, amikor az év folya­mán több mint 500 liter vért adtak minden anyagi és más ellenszolgáltatás nélkül. KlSZ-szervezeteink ered­ményes tevékenységét tükrözi, hogy a nehéz munka mellett nem feledkeztünk el katonáink kulturális és sportéletének szervezéséről sem. Jelenleg 10 fiatal végzi az általános isko­la 7—8 osztályát, és a „saját könyvespolc” mozgalom kere­tében 150 000 Ft értékben vá­sároltak könyvet az év folya­mán. Eredményes és hatékony együttműködési szerződést kö­tött az alakulat KlSZ-vezető- sége a százhalombattai városi KISZ-bizottsággal, illetve a beruházó és foglalkoztató vál­lalatok KISZ-szervezeteivel. Számos közös kultúrműsor, sportverseny, brigád találkozó és egyéb hasznos rendezvény­re került sor. Mindezek azt bizonyítják, hogy gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a terüle­ti és a katonafiatalok között. A védnökség! napokon is A nemrég végétért százha­lombattai védnökségi napok eseménysorozatának aktív ré­szeseiként is ott találtuk kato­nafiataljainkat. Szeberényi Endre és Szamosi Imre honvé­dek nyerték a meghirdetett plakátverseny első díjait. A védnökségi napok résztvevői­nek a ka tonafiaitalofc díjnyer­tes irodalmi színpada adott Petőfi-emiékestet. Sorolhat­nánk még tovább azokat a kö­zös rendezvényeket és akció­kat, amelyek nemcsak a véd­nökségi napok sikerét, hanem további jó együttműködésün­ket alapozzák meg. Katonáink tudják és érzik, amikor Százhalombattát épí­tik, az egész dolgozó nép ügyét szolgálják, szocialista társadalmunk felépítését se­gítik elő. Kávás István őrnagy A tanácstagok élen jártak Szabályozzák a Dugela-patakot Tápióbicske a fővárostól mindössze 55 kilométerre van, mégis mdnthá nagyobb lenne a távolság. Hiányoznak a köz­ségben a kulturális élet alap­vető feltételei, művelődési otthon, mozi, szakköri helyi­ségek. Illetve, talán néhány éven belül ez a helyzet a múlté lesz, mondja Hajdú Gergely tanácselnök. — Kezdem az elején. Három év alatt takarékoskodtunk össze a kazségfejlesztési alap­ból 600 ezer forintot, s tavaly augusztusban a község apraja- nagyja segítségével kiástuk a majdani művelődési ház alap­jait, s november 7-re be is fe­jeztük az alapozást, a terep- egyengetést. Ez év tavaszán megkezdtük a falazást Ma már tető alatt van a művelő­dési centrum, a munka 60 szá­zaléka készült el — szinte teljesen saját erő­ből. Mindehhez, egy ekkora épü­lethez kevés lenne a község­fejlesztési alapból félretett 600 ezer forint Hozzájárult a költségekhez a Pest megyei Moziüzemi Vállalat 400 ezer, a Pest megyei KXSZ-bizottság 4o ezer, s az ÁFÉSZ 50 ezer forinttal. És ami pénzben szin­te nem is mérhető, azt így mondja el Hajdú Gergely; — Amikor a bicskeiek meg­tudták, miről van szó, szabad szombaton, vasárnap delelő, és délután jöttek a Ilákócz, útra, lapátoltak, falat raktak. A tanácstagok példamuta­tóan dolgoztak. Jöttek a bicskeiek, mert egy év óta nincs mozi, szűk a könyvtár; jöttek a KISZ-fia- taiok, mert nincs termük, ahol összejövetelt tarthatnának. Tizen, húszán, százan „nyü­zsögtek”, dolgoztak. Hadd em­lítsem meg közülük a legfcivá- lóbbakat: Szabó Istvánt, Kiss Lászlót, Csikós Dezsőt, Czi- róczky Istvánt, idős Gyevát Ferencet. Tápióbieskén a művelődési ház építkezése csak egy az építkezések közül. Ebben az évben felépült az új orvosi rendelő, melynek csak a be­rendezése 300 ezer forint. Majdnem ilyen értékű társa­dalmi munkával fölújították a Temető utat. és a 200 méter temetőkerítést is önerőből építették. A község alvégét átszelő, ta­vasszal és ősszel kiáradó Du- gela-patak medrének szabályozását a jövő évben fejezik be, a 2 millió forintos beruházás­ból az idén körülbelül egy­millió 200 ezer forint értékű munkáf végeztek el. B. L JEGYZET Megkülönböztetés nélkül AMIKOR ISKOLÁBA JAR- TAM, a hittan még kötelező tantárgy volt. Ebből az egyet­len mondatból első olvasásra is legalább két következtetés adódik. Az egyik szigorúan személyes jellegű, nevezetesen, hogy bármennyire is szeret­ném, de nem tartozom a fia­talabb korosztályok közé. A másik társadalmi érvényű: akkoriban bajosan lehetett lel­kiismereti szabadságról be­szélni. Illetőleg ez így nem egészen pontos, hiszen beszél­ni lehetett, beszélték is róla eleget. Csakhogy miféle való­ságos tartalommal bírhatott a lelkiismereti szabadság, mi­lyen tényleges jogok illethet­ték meg az embereket, ha az iskolában épp olyan kötelező tantárgy volt a hitoktatás, mint mondjuk a számtan, ha a bukás mindkettőből egyfor­mán súlyos következmények­kel járt. A lelki terror már gyermekkorban,'* intézménye­sen hatott a legifjabb állam­polgárokra, hiszen állami elő­írás szerint mindenkinek hin­nie illett a vallás tanításaiban, s tudnia is kellett mindazt, amelyeket a hittanórán meg­követeltek. SAJNÁLKOZÁS nélkül elismerem, hogy mai fejjel ez meglehetősen furcsának tűnik, a mostani iskolásoknak pe­dig egyenesen elképzelhetet­len. Számukra teljesen termé­szetes, hogy . a vallásoktatás fakultatív alapon folyik, aki akar, az járhat, aki pedig nem, azt békén hagyják. Megint saját emlék: annak idején, a mi osztályunkban a nagy többség katolikus volt. Ha hittanóra következett, a „tiszi”, azaz a tisztelendő úr, fürkészve végignézett a pad­sorokon, nem maradt-e bent köztünk véletlenül „másvallá- sú”. Rendszerint nem, mert ők már a becsöngetéskor magától értetődően kimentek, mégis minden alkalommal halla­nunk kellett a határozott fel­szólítást: „Másvallásúak, ki­felé!” Kik is voltak azok a másvallásúak? A mi osztá­lyunkban akadt három refor­mátus, két izraelita, két evan­gélikus, s ha jól emlékszem, még egy unitárius vallású fiú is. Visszagondolva az akkori időkre, inkább irigyeltük őket, hogy nekik rendszeresen ju­tott „lyukas óra”, s jómagam, minthogy a hittanért nem lel­kesedtem túlságosan, olykor szívesen cseréltem volna ve­lük. Akik egyébként nem lát- sjzo+tcik különösebben boldog­nak a hittanórákat megelőző kivonulásukkor, mert ebben feltehetőleg bizonyos megkü­lönböztetést éreztek, alkalmi kirekesztettséget az osztály kö­zösségéből. (Pedig akkor még senki sem sejtette, hogy lesz­nek ennél gyalázatosabb ren­delkezéseik és törvények a megkülönböztetésre; ez akkor következett be, amikor zsidó vallású osztálytársainknak sár­ga csillagot kellett viselniük a fasizmus örök szégyenére.) MINDEZ onnan jutott az eszembe, hogy régi újságokat lapozgatva, a megsárgult ro­tációspapíron egy parlamenti tudósításra bukkantam A meg­lehetősen szűkszavú beszámo­ló arról szólt, hogy a honatyák vita nélkül, egyhangúlag elfo­gadták a „bevett" és a „törvé­nyesen elismert” vallásfeleke­zetek közti megkülönböztetések eltörléséről beterjesztett tör-' vényjavaslatot. A szavazás után Ortutay Gyula, az akkori közoktatásügyi miniszter me­leg szavakkal mondott köszö­netét a T. Háznak az egysé­ges döntésért, amely immár törvénnyel is garantálja, hogy szabad államban szabad egy­házak működjenek. A dátum: 1947. december 4. Voltaképpen ez volt az első gyakorlati lépés az állam és az egyház viszonyának rende­zésére, a szabadabb vallásgya­korlás és a lelkiismereti sza­badság valóságos biztosítá­sára. Rögtön hozzá kell tenni, hogy ez még nem kifejezetten szocialista jellegű döntés volt, hiszen a polgári demokratikus országokban már jóval előbb születtek hasonló törvények. A magyar parlament 1947- ben tehát lényegében a pol­gári törvényhozás mulasztá­sát pótolta azzal, hogy vég­re megszüntette a „bevett” fe­lekezetek és mindenekelőtt a római katolikus egyház külön­leges kiváltságait. Nálunk ugyanis a római katolikus vallás hosszú ideig államval­lásnak számított. A katolikus klérus, a maga hatalmas föld­birtokaival, országos intézmé­nyeivel, felsőházi tagjaival hihetetlenül nagy világi erőt is képviselt, gazdasági és po­litikai irányító szerepet ját­szott, óriási befolyással bírt az élet úgyszólván valameny- nyi területén. Monopol hely­zetére építve, minden alkal­mat megragadott, hogy visz- szaszorítsa, szükség szerint elnyomja a többi vallásfele­kezetet. TÉRJÜNK VISSZA azon­ban arra a bizonyos első lépésre, a felekezetek közötti különbség törvényi megszün­tetésére. Ezt követte nem sok­kal később az egyházi adó kényszerjellegének feloldása, mert addig végrehajtás útján is be lehetett vasalni az adót. S aztán 1950-ben végre meg­született az egyezmény az ál­lam és egyház különválasztá­sáról. A megegyezés az egy évvel azelőtt törvénybe ikta­tott alkotmányra épült, amely kimondta, hogy „a Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabad­ságát és a vallás szabad gya- korásának jogát” — továbbá — ,a lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Ma­gyar Népköztársaság az egy­házat külön választja az ál­lamtól.” Az azóta történtek részle­tezésére aligha szükséges sza­porítani a szót, hiszen a té­nyek önmagukért beszélnek. Népi államunk a vallássza­badság feltételeinek biztosítá­sára évente sok millió forint­tal járul hozzá az egyházi intézmények, templomok fenn­tartásához, a lelkészkedő pap­ság állami fizetést kap, a val­lásfelekezeteknek újságjaik és kiadványaik jelennek meg, szabadon folyik a vallásos propaganda és természetesen a vallásos nézetek elleni fel­világosítás is. Minden állam­polgár személyes magánügye, hogy milyen világnézetet ala­kít ki magának, hivő vagy nem hívő, jár-e templomba vagy sem. Alkalmam volt beszélgetni dr. Weisz Ferenc préposttal, a Szent István bazilika plébáno­sával, aki erről így vélekedett: „A lelkiismereti és vallássza­badság valóságos állampol­gári jog hazánkban. Plébá­niámon a lelkipásztori mun­ka zavartalanul folyik, nem tudok példát arra, hogy bár­kit is inzultus vagy elmarasz­talás ért volna vallásos meg­győződése miatt. Ez az ál­lapot jó ideje teljesen termé­szetes. Az állam és az egyhá­zak között kialakult gyakor­lati együttműködést — a vi­lágnézeti ellentétek hangsú­lyozása mellett — egyik fél sem tekinti taktikázásnak. A népfront programja nemze­ti program, amely tartói szövetségre hív minden hí­vő és nem hívő állam-, polgárt a békében és jólét­ben élő Magyarországért. Ezért munkálkodva kell keresnünk a közös boldogulás útját.” BECSÜLETES ÁLLÁSPONT ez, amelyhez legfeljebb any- nyit lehet hozzáfűzni, hogy hasonlóan vélekednek a töb|>i egyházak személyiségei is. Arkus Józstf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents