Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
l*ts J M£C» 1972. DECEMBER 5., KEDD <iMívtap Az ifjúsági törvény végrehajtásáról Kedden és szerdán az Élelmezésügyi Dolgozók Szakszervezetének székházában kétnapos kibővített ülést tart az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. Ebből az alkalomból hétfőn a Művelődés- ügyi Minisztériumban sajtó- tájékoztatót rendeztek, amelyen ismertették, hogy a konferencia első napján tanácsi dolgozók bevonásával az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó tanácsi feladatokról értekeznek. A megyei pénzintézetek emlékünnepsége Huszonöt éves a szocialista bankrendszer A pénzintézetek államosításának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Takarék- pénztár, valamint az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága hétfőn délután együttes emlékünnepséget tartott. A KPVDSZ művelődési központjának emeleti nagytermében több mint kétszázan gyűltek össze, akiket Lippai József, a KPVDSZ megyei titkára üdvözölt. Ö fogadta a vendégeket is: Gabányi Lajost, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjét, Szöllősi Sándort, a megyei tanács elnökhelyettesét, Ormai Olivért, az OTP vezérigazgatójának első helyettesét, valamint Kálmán FeSzekrénybe zárt történelem Merítsünk e gazdag forrásból! Parányi tábla egy ajtón, rajta egy név: Koltai ■ Sán- dorné, s egy régies csengésű szó: archívum. Színhely a Pest megyei Pártbizottság épületének V. emelete. Az ajtó mögött két kis iroda, egy nagyterem. A teremben párhuzamosan sorakozó szekrények, bennük dossziéba fűzve — a történelem: Pest megye munkásmozgalmának huszonhét esztendős története. A megyei pártbizottságok archívumai — így a Pest megyei is — mindössze tíz esztendeje jöttek létre. Szakmai felügyeletüket, ellenőrzésüket a Párttörténeti Intézet Archívuma látja el; munkájukért közvetlenül a megyei pártvégrehajtóbizottságnak felelősek. — Mi is tulajdonképpen a megyei pártbizottság archívumának feladata? Koltai Sándomé így summázta a teendőket: — összegyűjteni, őrizni és kutatásra alkalmassá tenni a párt levéltári anyagát; elősegíteni felhasználását a párt gyakorlati munkájában, és megteremteni a történelmi kutatások céljára való fel- használás előfeltételeit. Archívumunk gyűjtőkörébe a pártnak a felszabadulás után keletkezett iratain kívül — beleértve az MKP, az SZDP és az MSZMP iratanyagát —, a KISZ — korábban a DISZ —, és a munkásőrség anyagai, a munkásmozgalom helyi vezetőinek dokumentumai, valamint a helyi párt- és munkásmozgalomra vonatkozó visszaemlékezések tartoznak. — Munkánk gerincét mindenkor a párt levéltári anyagának gyűjtése, biztonságos őrzése és kutatásra alkalmassá •tétele képezi. — Mit jelent az utóbbi? — Az iratok tudományostechnikai feldolgozását, levéltári rendezését és levéltári segédletekkel való ellátását. Az archívumban őrzött iratok rendezése, feldolgozása egyébként az általános levéltári rendezési irányelveknek megfelelően történik. Legértékesebb irataink azok a vezető testületi — pártbizottsági, végrehajtó bizottsági — ülések anyagai, a pb- vb-határozatok, az ezek alapját képező előterjesztések, az ülések jegyzőkönyvei, amelyeken a megye, a járások, a városok politikai, gazdasági, kulturális fejlődésének legfontosabb kérdéseiről szóló döntések születnek. Ebből következik, hogy rendezőmunkánk során a testületi ülések anyagaira helyezzük a hangsúlyt. Mivel az üléseken rendszerint különböző témákat tárgyalnak, a kutatás megkönnyítése érdekében napirendi jegyzékeket _ is készítünk a testületi ülésekről. — Melyek az MKP iratanyagának legkorábbi keltezésű darabjai? — Közvetlenül a felszabadulás utáni hónapokból mindössze néhány dokumentum maradt fenn. Gazdagabb iratanyaggal 1945 elejétől rendelkezünk. Itt van például egy március 29-i jelentés, amelyet a gyömrői járási vezetőség küldött a központi vezetőségnek. A papír már kissé sárgult, ám az írás kifogástalanul olvasható: „Folyó hó 26-án az úri párt- szervezetet ellenőrizte a járási vezetőség, egyben a földreformrendeletet is ismertette ... A szemek csillogása mutatta, milyen érdeklődéssel hallgatják a földosztás problémájának tárgyalását azok, akiket valóban megillet a föld, fényes bizonyítékául annak, hogy elérhetetlennek hitt álmot valósít meg a földreform ...” — Hogyan hasznosítják az archívumban őrzött dokumentumokat? — Ezeket főként a párt- szervek gyakorlati munkájához és a történeti kutatásokhoz lehet felhasználni. A szocialista építés jelenlegi szakaszában pártunk tevékenysége mindinkább a tudomá-' nyos elemzésekre épül. Egy- egy átfogó előterjesztés, jelentés elkészítéséhez, a fontos döntésekhez nagy segítséget adhat a visszatekintés: a régebbi iratokban rögzített tények, adatok, tapasztalatok segíthetnek feltárni a mélyebb összefüggéseket. Olyan nagy jelentőségű téma feldolgozásához, mint például a párttagság összetételének alakulása, az archívumban őrzött statisztikai adatok, jelentések, korábbi határozatok adtak segítséget a pártszerveknek. Egy másik példa: a küldöttértekezletek, pártértekezletek beszámolói lényegesen szegényebbek lennének a korábban folytatott vizsgálati anyagok tapasztalatai, tanulságai nélkül. Pártszerveink általában élnek is az archívum adta lehetőségekkel, bár nem kellő mértékben. — Ezt — gondolom — az archívum is elősegíthetné. — Keressük a módját, hogyan segíthetjük elő még inkább az iratokban felhalmozott tapasztalatok felhasználását a gyakorlati pártmunkában. Ez a cél vezetett bennünket akkor is, amikor felszabadulásunk 25. évfordulójára összeállítottuk és a pártszervek rendelkezésére bocsátottuk az MKP szervezeti felépítését Pest megyében. A későbbiekben időszaki tájékoztatók kiadását tervezzük, amelyekben majd információt nyújthatunk ’az archívumban őrzött fontos dokumentumokról. — Hallhatnánk valamit az archívum anyagának hasznosításáról a történeti kutatásokban? — Az utóbbi években megyénkben is fellendült a hely- történeti kutatómunka. A népi demokratikus korszak valósághű feltárása nem lehet teljes a párt iratainak kutatása nélkül. Ez természetszerűi eg következik a munkásosztály pártjának a proletárhatalom kivívásában, a szocializmus építésében betöltött vezető szerepéből. Ez a felismerés vezette azokat, akik hozzánk fordulnak doktori disszertációjuk. egyetemi vagy főiskolai szakdolgozatuk készítésekor, tanulmányok, tudományos előadások, újságcikkek, kiemelkedő munkásmozgalmi harcosok életrajzának megírása előtt, ünnepi beszédek készítésekor — adatgyűjtés céljából. Még baráti országokból is jártak nálunk kutatók: nemrég kantunk páldául két ukrán nvelvfl könvvet. amelyben egv nálunk járt szovjet kutató egy-egy tanulmánya jelent meg, s amelyhez az archívumokban őrzött iratok adatait is felhasználta. — Ügy tudom, az archívum kezdeményezője volt a munkásmozgalmi visszaemlékezések gyűjtésének. — A párt- és munkásmozgalom harcosainak személyes élményei értékes forrásai a történetírásnak. Különösen azokból a korszakokból, amikor a történelmi helyzetből eredően, kevés írásos anyag keletkezhetett. Ahhoz, hogy ez a gazdag és értékes élményanyag hozzáférhetővé, közkinccsé válhasson, szükséges, hogy a párt régi harcosai, az események részvevői megörökítsék, papírra vessék visszaemlékezéseiket — A visszaemlékezések révén vált ismertté például annak az 1932-es monori május elsejének a története, amikor a horthysta elnyomás ellenére, vörös zászlót tűztek ki a községben az illegális KMP- sejt tagjai. Ugyanígy írásos visszaemlékezések segítségével szereztünk tudomást az egyetlen Pest megyei fegyveres partizánakcióról, amelynek színhelye Dunavarsány volt, s amelynek leírását a Párttörténeti Intézet és a Magyar Partizán Szövetség gondozásában 1969-ben megjelent Harcok, emlékek című kötetben találtuk meg. — Nemcsak az illegalitás idején történt események írásos rögzítésére van szükség; igen kevés irat maradt fenn a felszabadulást követő hetek, hónapok történetéből is. Éppen ezért nagy szolgálatot tesznek azok az elvtársak, akik a felszabadulás után a munkáspártokban, a népi szervekben, bizottságokban működtek, s akik papírra vetett visszaemlékezéseiket eljuttatják archívumunkba. — A párt- és munkásmozgalom témakörében végzett kutatások adatait hasznosítva, feldolgoztuk például „Az MKP Pest megyében végzett tömegpolitikai munkájának néhány kérdése az 1945-ös és az 1947-es választások közötti időszakban” című témát. Társszerkesztői voltunk 'a Tanács- köztársaság megyei történetével foglalkozó forráskiadványnak. Faglalkozunk a megye kiemelkedő munkásmozgalmi harcosai, vezetői életrajzának feltárásával. Ehhez különösen nagy segítséget nyújthatnának nekünk a harcostársak, körtársak visszaemlékezései. — Milyen társadalmi segítséget kap működéséhez az archívum? — Időnként a belső levéltári munkában is foglalkoztatunk társadalmi munkásokat. Ennél nagyobb jelentőségű a munkásmozgalmi hagyományok ápolásával foglalkozó megyei, illetve városi-járási bizottságok működése. E bizottságok — amelyeknek tagjai gyakorlott pártmunkások, pedagógusok, veteránok — tevékenysége arra irányul, hogy elősegítsék a munkásmozgalmi hagyományok hatékony kiaknázását, alkalmazását a szocialista nevelésben, tudatformálásban ... Mindössze tízesztendős 'a Pest megyei pártbizottság archívuma. Két apró iroda, egy nagy terem, s benne szekrényekbe zárt történelem. Legyen ez a történelem — élő forrás, amelyből tanácsot, útmutatást merítünk a történetíráshoz és a politikai munkához. Nyíri Éva rencet, a KPVDSZ pénzintézeti titkárságának tagját. Horváth Ferenc kiváló művész szavalata után Fohn János, a Magyar Nemzeti Bank Pest megyei igazgatója mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a II. világháború után az ország újjáépítését nem lehetett volna megvalósítani a tőkés tulajdonban levő bankok ellenállása miatt. Sok vita és politikai harc után 1947. december 4-én, kihirdetése napján hatályba léptették a nagybankok államosításáról szóló törvényt. Ezt követően — a bankjegymonopólium gyakorlása mellett — a gazdasági egységek teljes pénzforgalmának lebonyolítása és a hitelellátás az MNB feladata lett. Ilyen alapon 1949 tavaszán megteremtődtek a feltételei az Országos Takarékpénztár és az Állami Biztosító létrehozásának. Ezután rátért Fohn János a megyei pénzintézetek működési adatainak az ismertetésére. Jelenleg 27 OTP-fiók, 224 postahivatal, 186 KST-fizető- hely és 24 takarékszövetkezet áll a lakosság rendelkezésére. Az OTP eleinte szinte egyetlen üzletággal, a betétek gyűjtésével foglalkozott. Ma már széles körű hitelezési tevékenységével is előmozdítja a családok nagyobb beruházásait, különösen lakásépítkezési hite-* lei jelentenek hathatós segítséget. Jelenleg a lakosság betétállománya meghaladja az 53 milliár- dot, ebből az összegből az OTP Pest megyei Igazgatóságához tartozó egységek 2,5 milliárdot kezelnek. 1971 óta az OTP a tanácsok bankjává is vált. A tanácsok költségvetési és fejlesztési pénzeszközeinek kezelése tovább növelte az OTP jelentőségét. A hagyományos üzleti bankfeladatok másik nagy múltú ága hazánkban a biztosítás. Az Állami Biztosító tartalékait és készpénzállományát a Magyar Nemzeti Banknál helyezi el. Ezek az összegek, mint ideiglenesen szabad pénzeszközök, részt veszitek a népgazdaság pénzforgalmában. Az ÁB nyeresége is a népgazdaságé. Befejezésül arról a nagyarányú fejlődésről beszélt az előadó, amely a megyében tapasztalható, s amelyhez a pénzintézetek gazdálkodása is hozzájárult. Az utolsó húsz évben hozzávetőlegesen 35 milliárd forint volt a megyei beruházások összege. Az évforduló alkalmából a KPVDSZ Pest megyei Bizottsága nevében Lippai József titkár jutalmat adott át azoknak a pénzintézeti dolgozóknak, akik több mint 20 éve vesznek részt a szakszervezeti mozgalomban. Ezt követően Fohn János, az MNB, Pánczél István az ÁB és Pogány Miklós, az OTP megyei igazgatója nyújtott át elismerő okleveleket és pénzjutalmakat. K. M. N incs dolgunk, mely ne láncszemként kapcsolódna az előtte, meg a mögötte levőkhöz. Csak nem mindig gondolunk erre. Hajiunk rá, hogy azonos tényeket eltérően rangsoroljunk, kedvezőnek, kedvezőtlennek ítélve, ahhoz mérten, sziemély szerint előnyösen vagy hártányosan érint-e bennünket. Nem töprengünk az összefüggéseken, holott azok fogják keretek közé mindennapjainkat. Összefüggések. A Központi Bizottság novemberi ülésén hozott határozat ezek föl- és megismerésére késztet, bár a befogadás körei — mint a vízbe dobott kőnél — az apró centrumból kifelé gyűrűznek. Szabad-e, helyes-e országos teendőket személyünk szubjektív szűrőjén át nézni? Elkerülhetetlen, mert szinte ösztönösen tesszük ezt Vannak, akik kaptak, s vannak, akik csak adnak — hallom a Közúti Gépgyártó Vállalat ceglédi gyárában, e személyi mérlegelés friss, inkább érzelmekre, mintsem értelmi megfontolásokra hagyatkozó summázata- ként. Igaz? Igen. Ám tévútra terelne bennünket, ha szokásaink, igényeink lépnének elő mércévé, s figyelmen kívül hagynánk az összefüggéseket. Azt például, hogy nem népszerű és népszerűtlen intézkedések között'kellett döntenie a párt vezető testületének, hanem már ma szükségesek és még halaszthatók csoportjánál megvonni a határt. S úgy tenni ezt, hogy a hatás eltérő legyen; ahol a keveset osztják be, ott lehetőleg ne növekedjék a teher, ahol több van, ott erőteljesebben érvényesüljön — árban, adóban — a tényleges társadalmi költségek megtérítése. Azaz gazdasági és szociálpolitikai intézkedések együttes s az egyensúlyt is szem előtt tartó végrehajtására hozott határozatot a Központi Bizottság. T^érjünk vissza az élőb- -* bi bekezdésben idézett véleményhez. Könnyű szétválasztani a két csoportot? Nagykörösön a városi tanács elnöke mondotta el: legnagyobb gondjaik egyike volt, hogy jó néhány — főként népes — család nem képes előteremteni az ún, előtörlesztési összeget, a lakáshoz jutás feltételét. Most — a Központi Bizottság határozata nyomán — mód nyílik arra, hogy több gyermekes munkáscsaládoknál teljesen elengedjék- az előtörlesztést. E családok kaptak tehát. S kaptak azzal is, hogy részesei a bérintézkedésnek, a családi pótlék ötven forinttal való megemelésének, . ám „adnak” is, hiszen többet fizetnek a tejért, tejtermékért, a cigarettáért... Egész egyszerűen képtelenség erőszakolni valamiféle csoportosítást, figyelmen kívül hagyva az összefüggéseket Közismert igazság: csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Persze, nehéz ezt a hétköznapok sodrában, mindig kevésnek tűnő forintjaink beosztása közben elismerni, gyakorolni. Kapni jóval kellemesebb, mint adni, főként kiadni. Mégis, furcsa lenne, ha a tényleges meg a képzeletbeli háztartási könyvecskékben csak a mínusz előjelű összegek szerepelnének. Sőt, a furcsábbnál is furcsább. Hamis. Vajon azt sugallnánk, hogy sehol sincs gond, minden rendben, lenne? Hiszen éppen a Központi Bizottság állapította meg határozatában, hogy az elmúlt két év-- ben egyes dolgozó családok életszínvonala alig vagy egyáltalán nem emelkedett. Ahogy szintén kimondta — az életszínvonal meg a szociálpolitika élveit téve első helyre, az ellensúlyozásra módot nem találva — a hús fogyasztói áremelésének elhalasztását; az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árainak változatlanságát a negyedik ötéves terv végéig; a szabad áras cikkek körének tovább nem bővíthetőségét. S megint csak példákat említhetünk, ahogy fölhozhatjuk más oldalról a személyi tulajdonban levő személygépkocsiik adójának emelését, a nem munkából eredő jövedelmek, az ingó és ingatlan tulajdonok megfelelő adóztatásának kidolgozását, az igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében. "Déldák s összefüggések. Mert ha így, lépésről lépésre haladva vesszük szemügyre az összefüggéseket, kiviláglik maga az intézkedések rendszere. Ami nem találhat rögtön s mindenütt megértésre, helyeslésre. Nem tapsra van szükség — mondta a Központi Bizottság határozatának gyárbeli fogadtatásáról szólva a Mechanikai Művek pártbizottságának titkára — nem látszathelyeslére, hanem tárgyilagosságra, elemzőkészségre. Arra, hogy egyre többen fölismerjék: gazdaságpolitikai meg életszínvonalbeli teendőink egyazon alapon nyugszanak, s folyamatot alkotnak. E folyamatban vannak örömmel látott, s kényszerűen tudomásul vett állomások, amik összetartoznak, mert csak laboratóriumokban léteznek eszményi körülmények, az életben nincsenék ilyenek. Feszültségek, ellentmondások, gondok kír sérik a haladást, az eredményeket. Nem könnyű belátni. Szívesebben néznénk szembe a mindenkinek — érdemei szerint — csak többet, jobbat hozó összefüggésekkel. Ez irányba törekszünk. S törekvésünk sikerének fedezete leghétköznapibb dolgunk, a több és jobb munka. Mészáros Ottó Ülést tartott a TOT elnöksége Hétfőn a Gellért Szállóban Szabó István elnökletével ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége, amely megvitatta a TOT főbizottságának jelentését, a tsz-ekben dolgozó nők gazdasági és társadalmi egyenjogúságának érvényesítése érdekében végzett két és féléves tevékenységről. Az elnökség összegezte a termelőszövetkezetek, társulásaik és területi szövetségeik önkormányzati szabályalkotó tevékenységével, működési demokratizmusával és törvényességével kapcsolatos tapasztalatokat és meghatározta a tsz-ek 1973. évi tevékenységével kapcsolatos főbb érdekvédelmi feladatokat. Az elnökség a nőpolitikái, önkormányzati és gazdálkodási kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalását a TOT decemberi ülése elé terjeszti. Szükségesnek tartotta az elnökség, hogy a jövő évi érdekvédelmi tevékenység során a TOT behatóan foglalkozzon a tsz-ek és az általuk létrehozott együttműködések fejlesztésével, a területi és szakmai szövetségek tevékenységével és az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekkel. Az elnökség javasolta, hogy a TOT szak- szervezeti bizottságot hozzon létre. Téli egyetem Hallgatók 5 országból Dél-Baranya híres gyógyfürdőhelyén, Harkányban hétfőn ünnepélyesen megnyílt a Népek barátsága elnevezésű téli egyetem, amelyet a TIT Baranya megyei szervezete rendez. Hazánk egyetlen téli egyeteme iránt itthon és külföldön egyaránt élénk érdeklődés nyilvánul meg. Ezúttal öt országból érkeztek vendégek: a magyarokon kívül az NDK- ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból. Bulgáriából és az Egyesült Államokból. Rendszeres részvevői a téli egyetemnek azok a bolgár veterá-, nők, akik a második világhá-' ború idején a Dráva mentén harcoltak. Összefüggések