Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
2 äiiip 1972. DECEMBER 5„ KEDD FÓKUSZ Canberra új’ utakra lép? EGY HETTEL azután, hogy a szomszédos Üj-Zélandon választások zajlottak le, és győzött az addig ellenzéki munkáspárt, ugyanez történt Ausztráliában is. A szombati ausztrál választásokon, 23 év után először, megbukott a konzervatív színezetű liberális párt, és az ellenzéki munkáspárt kapta meg a szavazatok többségét. MOST MÄR nyilván rövid idő 'kérdése, hogy az eddigi miniszterelnök, a 64 éves William McMahon helyére lépő 56 éves Edward Gough Whit- lam munkáspárti vezér megalakítsa új kormányát. Ameny- nyiben hű marad a korteshad-'' járat idején tett ígéreteihez, akkor változások várhatók Ausztrália politikai életében. BELPOLITIKAILAG a munkáspárt azt ígérte, ha hatalomra jut, az állami költség- vetésnek az eddiginél nagyobb részét fordítja szociális, egészségügyi és oktatási célokra, bevezeti az általános szociális orvosi ellátást. A belpolitikának á külpolitikával összefonódó mozzanata, hogy a gazdasági életben korlátozzák a külföldi (elsősorban USA-beli) tőke beáramlását, KÜLPOLITIKAI ÍGÉRETÜK, hogy rendezik Canberra diplomáciai kapcsolatait Pe- kinggel, hogy kivonják a külföldön (ez idő szerint Indokínában és Singapore-ban) levő ausztráliai csapatokat és a délkelet-ázsiai semleges övezet létrehozását Ausztráliának a SEATO nevű amerikai paktumból való kilépésével támogatnák. VAJON MEG V ALÖSITJA-E majd ezeket a választási ígéreteit Whitlam és munkáspárti kormánya most, hogy — 23 évi liberális párti uralom után — hatalomra került? Ez a jövő kérdése. Minthogy azonban a választók bizalmát megkapta, számolnia kell a lakosság többségének akaratával, érzelmeivel. Ezek pedig egyértelműen a függetlenebb ausztrál politika, az Egyesült Államok nyomásával való szembeszegülés mellett vannak. ff m m R fl R ■ Nagygyűlésen proklamálta ‘ä’B'OlitfVJO Ibi I at <5.73 »l I programját a jövő tavaszi I I uIBvlCI UdBUI&ldl választásokra a trancia baloldal. A kép előterében balról jobbra: Francois Mitterand, Louis Aragon és Georges Marchais. BRÜSSZEL Akcióprogram — Európáért Új elnevezés A belga fővárosban befejeződött az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság ülésszaka. Ez a szervezet eddig egyébként Európai Koordinációs Bizottság néven tanácskozott és határozatban döntött úgy, hogy ezentúl új elnevezéssel folytatja munkáját. Az ülésszakon 22 európai ország közéletének képviselői vettek részt és nyilatkozatot fogadtak el az európai biztonságért és együttműködésért vívott küzdelem legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban. Az ülésszak három bizottságot hozott létre: a politikai, továbbá a gazdasági és tudományos, valamint a kulturális együttműködés bizottságát. Az ülésszak záróokmánya rámutat: hogy az európai biztonság és az együttműködés egyelőre nem megvalósult tény, és ezért „végtelenül nagy szükség van az európai közvélemény állhatatos erőfeszítéseire, amelyek a fennálló nehézségek leküzdésére és a már megtett lépések meggyorsítására irányulnak”. Ez utóbbi célokat szem előtt tartva a nemzetközi bizottság akcióprogramot dolgozott ki. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság . következő ülésszakát 1973 tavaszán tartják meg. , Honduras Védtelen puccs Drákói törvény Miután az ír szenátus és a I majdnem teljesen vak De Valera köztársasági elnök jóvá- | Az utolsó Apollo hagyta a drákói szágorúságú biztonsági törvényt, vasárnap az IRA ideiglenes szárnyának vezetői illegalitásba vonultak az ír Köztársíaságban. Az IRA „provói” — akik a múlt héten még nyíltan részt vettek a törvény megszavazása elleni politikai hadjáratban — elköltöztek lakásukról. Szerdán indul útjára az Apolló-17 űrhajó és személyzete. A felvétel a kilövőhelyen, Cape Kennedyn készült, az előkészületek utolsó óráiban. A hondurasi hadsereg hétfőn vértelen katonai puccsal megdöntötte Ramon Ernesto Cruz' elnök uralmát. Mint a hondurasi főváros, Tegucigalpa rádiója bejelentet- i te, a katonai vezetők Osvaldo Lopez Arellano tábornokot, a hadsereg főparancsnokát nevezték ki új köztársasági elnökké. A tábornok 1963 és 1971 között már Honduras államfője volt. A tegucigalpai rádióban beolvasott hivatalos közlemény szerint Osvaldo Lopez Arellano „legalább öt évig” irányítja majd a középamerikai országot. Hondurasban a helyzet nyugodt, a hatalmától megfosztott elnök házi őrizetben van. A dublini rendőrség összeállította az IRA — „provók” ismert vezetőinek körülbelül száz névből álló listáját, és arra számítanak, hogy a közeljövőben megkezdik a letartóztatásokat. A dubliniek szinte alig mertek az utcára lépni szombat és vasárnap este. V5j Ifeszélyes fordulat Lady Tweedsmuir, Reykjavíkból! Veszélyes fordulatot vett az angol—izlandi „tőkehalháború” azzal a bejelentéssel, hogy a brit tengerészet hajóit kirendelik az izlandi területi vizeken halászó angol bárkák védelmére. A bejelentés szerint — amelyet Sir Alec Douglas Home külügyminiszter tett az alsóház ülésén — az angol hadihajókat „a szükség megkívánta felvonulási helyzetbe” rendelik. Brit haditengerészeti egységek mindeddig az ötven mér- földes halászati határon cirkáltak. Izland tudvalevőleg szeptember elsejei hatállyal terjesztette ki területi vizeinek határát az eddigi 12 mérföldről 50 mérföldre. A tengeri halászat és halfeldolgozás a kis ország gazdasági létének alapja. A kormány azzal az ígérettel került hatalomra, hogy rendezi ezt a kérdést. I A brit külügyminiszter bejelentése előtt Rejkjavík- ban eredménytelenül félbeszakadtak Tweedsmuir bárónő, külügyminisztérlnmi államtitkár és az izlandi kormány tárgyalását Home hangoztatta, hogy az angol haditengerészet „megvédi” az angol és skót halászokat. Ha ennek következtében emberéletben esne kár — mondotta —, ezért Anglia nem hajlandó több kompromisszumot tenni, de kész a tárgyalások folytatására. „A megállapodás alternatívája rettenetes lenne” — mondotta fenyegetőleg. Lady Tweedsmuir Reyk- javikból hazaérkezve azt mondotta, hogy a megállapodásra „nagyon kevés” reményt lát. A Lordok Házában az államtitkárnő hangsúlyozta, hogy Anglia „jóbarátja” Izlandnak, de nem hinné, hogy ezért fel kellene áldozni* halászainak „megélhetését”. Újabb amerikai fegyverszállítások Dél-Ksreába A KNDK képviselője elítélte a fegyverszünetet sértő imperialista cselekményeket A koreai katonai fegyverszüneti bizottság Panmind- zsonban megtartott ülésén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője határozottan elítélte az Egyesült Államokat; amiatt, hogy a dél- koreai hadsereg korszerűsítésére törekedve nagy mennyiségben szállít Dél-Koreába újabb fegyvereket. A washingtoni kormány akkor teszi ezt, amikor Korea északi és déli része között olyan kapcsolatok vannak folyamatban, amelyek megnyitják az utat az ország békés egyesítéséhez. Az amerikai imperialisták szóbaníorgó lépései nemcsak a koreai fegyverszüneti egyezményt sértik, hanem kihívást jelentenek a koreai néppel és a világnak a koreai kérdés mielőbbi békés rendezését ki- vánó közvéleményével szemben — mondotta a KNDK képviselője. Távol-keleti utazás (2.) A barbárság múzeumában Dnmhos-tld^ves vidéken, Phenjantól mintegy száz kil°“ ____________:------ méterre délre, húzódik meg egy kis kozég , Szincshon a neve. Itt jártunk abban a yet teljes joggal nevezhetnénk a barbarsag múzeumának. E iőnek két kiállított képet említek meg a sok közül. Az egyiken jobb és bal lábánál fogva egy-egy szekérhez iötözött embert látunk. Egyet a sok közül, akikkel úgy végezek, hogy ellenkező irányban indították el az ere» lovakkal lúzatott szekeret, s a lovak húzták-húztak mindaddig, amíg szét nem szakították élő terhüket. A kép nem középkori rajzolat!.. A másikon benzinnel leöntött és elevenen megégetett emberek tömegének holttestei. , ... A felvétel nem a hitleri fasiszták haláltaboraban keraUlpédig középkori és náci kegyetlenkedésekre emlékezhet itt mindaz, amit a képeken látunk, leírásokon olvasunk: a 19 éves koreai kislány, akinek más tarsaval igyütt szögeket kalapáltak a koponyájába,, az elve íltemetett emberek, az összekötözött kézzel folyótra dobott asszonyok, gyerekek s az elevenen nyakig földbe ásottak, kiknek kíntól, eltorzult arcvonásé fejeik sokasága mint valami szörnyű vetés meredezik elő a rögös földből. A gyilkosok, a tettesek: egytől egyig az USA hadseregeitek katonái. Mert ez a múzeum erről beszél. Mintegy tanúsítva, hogy nem My Laynál kezdődött. A My Lay-i véres események _sajnos — nem elszigeteltek, nem egyetlenek. Ez a múzeum mementó. Minden időkre a fasiszta, az im- >erialista barbárságra figyelmeztet. Ám napjainkra különös elentőséget is kap itt, ald| néhány tíz kilométernyiré a 38-as szélességi foktól, á demarkációs vonaltól, amelytől delre — a szöuli rezsim asszisztálásával és támogatásával — amerikai »apatok gyakorlatoznak az országban, s szállítanak újabb es íjabb fegyvereket oda. ntupnkét naoon át tartották Szincshont és környékét UtVenKei nap«____megszánva az 1950 októbereben ide be tolakodott amerikaiak. A jelenlegi múzeum a parancsnokság székhaza volt. A megszálló egységek helyi parancsnoka ez időben itt fogalmazta meg azokat a rendeleteket, amelyeknek hatasara gátlástalanul ölték meg a lakosság egynegyedet. Csupán e kornyéken 35 ezer embert, az egesz megyeben pedig — ahova äzineshon tartozik - 120 ezret Olvassuk az eg^kgepirtla- aot, amerikai katona vallomását: „... the command to kill Anything that moves..”, vagyis: „a parancs az volt, hogy meg kell ölni mindent, ami mozog ” , Jártunk a múzeumtól nem messze egy volt óvóhelyen is. Százakat zsúfoltak be ide annak idején az amerikaiak. A mennyezeten most is látható nyílásokon benzint öntettek rajuk aztán égő kanócot dobtak be. A falak még mindig ennek füstiét, koromját őrzik. Mementóul hagyták meg így, mint ahogyan rajta a fehér csíkok, karcolások tömkelegét, amit a kin- szenvedő emberek haláltusájukban tíz körmükkel kapartak oda. És jól kivehető egy körömmel, fadarabkával bekarcolt mondat is: „Éljen’a Koreai Munkapárt!” A község határában zöld gyeppel beültetett hatalmas félgömb alakú halmot láttunk. Jó négy méter magas és legalább annyi átmérőjű. Sírhalom, tudtuk meg vezetőnktől, Can Cun Hótól, a múzeum munkatársnőjétől. A közös sírban 5605 ember holtteste nyugszik. Valamennyiüket az amerikai megszállók gyilkolták meg ártatlanul. Másutt két hasonló ilyen sírbalmot láttunk egymás mellett. Megtudtuk: egyikben asszonyok, a másikban gyermekek, az ő gyermekeik nyugosznak. Mintegy száz asszony és annál is több gyerek, akiket elszakítottak anyjuktól, s a téli hidegben külön- külön pajtába zárták őket, aztán végeztek velük. Ezen a tájon 21 községben emlékezhetünk ilyen sírhalomnál a mártírokra. Egy-egy közös helyen általában 200, 400, 800 koreai hazafi nyugszik. Nemcsak mártírok, hanem sokan »közülük tevékeny hősök,------------------------------akik segítették a partizánokat, vagy ma guk is azok voltak. Nők is, mint Pák dong Gyog, akitől hiába akartak adatokat kicsikarni a partizánegységekről, a pártszervezetről: hallgatott. Pedig kitépték körmeit, kiszúrták szemeit, megcsonkították a testét. Százakat megkínoztak így, de nem lettek árulók. Borzadunk és bele is fáradunk a jegyzetelésbe. Válogatott kegyetlenséggel megkínzott emberekről hallunk és látunk képeket (az amerikai haditudósítók, katonák koreai kézre került eredeti felvételei alapján!), s próbáljuk megjegyezni a számokat, hányán és hányán vesztették életüket. Ily módon! A bombázásokról, a vegyi fegyverek pusztításairól nem is beszélve. Aztán letesszük a golyóstollat. Mert már nem is a számok, az adatok igazán érdekesek, hanem ami mögöttük kibontakozik: az imperializmus arculata, amely ilyennek mutatkozott immár húsz esztendeje Koreában, s ugyanilyen napjainkban Vietnamban is. Abban az országban, amelyet az amerikai imperializmus ugyanúgy kettészakít, mint Koreát ' A látogatás végén erre terelődik a szó kísérőinkkel és Pák ------------------ In Csek múzeumigazgatóval. És szeretettel említik meg — mint másutt is találkozásaink alkalmával — a háború alatt nyújtott magyar segítséget, főként az orvosokét, egészségügyiekét. (A közeli nagyvárosban, Szarivonban, emlékmű áll az egykori magyar kórház udvarán, rajta magyar nyelvű _ felirat: „A _magyar egészségügyi csoport elment, de munkájának eredménye örökké ittmarad a koreai és magyar nép közötti nemzetközi barátság jegyében! 1957. június.”) Az országban közel húsz esztendeje nem szólnak a fegyverek. Ám béke sincs — csak fegyverszünet. (A reggel 6-kór, délben és este 6-kor mindenütt felúődülő szirénák erre emlékeztetnek.) A határ pedig, amely az ország északi és déli felét elválasztja egymástól, csak fegyverszüneti, demarkációs vonal. A koreai nép nem mondott le hazája békés egyesítéséről. Erre minden jogalapja megvan, hiszen az 1948 augusztusban tartott választásokon a szavazásra jogosultak északon csaknem teljes számban, délen pedig 77,52 százalékban vettek részt. így az egész országot átfogó választással tették meg legfőbb állami szervnek a Legfelsőbb Népi Gyűlést, a parlamentet. Ez fogadta el 1948. szeptember 9-én az alkotmányt, kiáltotta ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, és választotta miniszterelnöknek Kim ír Szent. A KNDK tehát egész Korea törvényes — és egyedül törvényes! — képviselője. Ezért is írtam az előző fejezetben, hogy Phenjan csak az ideiglenes főváros, mert az egységes Korea fővárosa — a KNDK alkotmánya szerint — Szöul, ahol azonban jelenleg az amerikai hadsereg és bábkormányuk tartja elnyomásban a lakosságot. Pedig 1945 decemberében a Szovjetunió és Nagy-Britannia külügyminisztere az USA külügyminiszterével együtt mondta ki határozatban az egységes, független, demokratikus koreai állam megteremtésének szükségességét. Miközben azonban 1948 végére teljesen kivonták a felszabadító szovjet csapatokat a KNDK-ból, délen nemcsak tartósították az amerikai jelenlétet, hanem 1950 júniusában haderejük átlépte a 38. szélességi fokot megtámadva a népi Koreát. A választóvonal 1113 ismét a 38. foknál húzódik: a koreai --------------------------nép — mint ismeretes — a szocialista országok segítségével háromévi harcban meghiúsította az agresz- szorok terveit. S napjainkban az e vonal menti Panmindzsontól — mint éppen ott-tartózkodásunk idején láthattuk — indul el talán az az újabb folyamat, amely csírája lehet a békés egyesítésnek. Az a kezdeményezés, amelyet megemlít a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének magyarországi látogatásáról szóló — a most vasárnapi lapokban megjelent — közös közlemény is: „A tárgyaló felek támogatják a Koreai Munkapárt és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának konstruktív lépéseit, amelyek az ország békés, demokratikus újraegyesítését célozzák az imperialista erők beavatkozása nélkül.” (Következik: Határ az asztal közepén.) Lőkös Zoltán
