Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

8 1972. DECEMBER 31., VASÁRNAP PESI Piti, kMirSap — jobban, hogy Pilis - szentkereszt a járás egyik legszebb, legrendezettebb, legfejlettebb községe, két­ségtelen szerepük van a község vezetőinek is — mondja Szellő József, a szentendrei járási hivatal elnökhelyettese, — És az eredményekben ott van Mikusik Béla vb-titkár munkája is. Csak jót mondhatok róla. Kilenc éve vb-titkár és még csak harminckét éves! Kilenc éve is tudtam — Hogy fiatal ember len­nék? Hát a harminckét éves emberre valóban nemigen szokták mondani, hogy öreg. Persze, ha esténként úgy is­tenigazából elfáradva haza­megyek ... Az utóbbi időben — bevallom — ottlhon már alig-alig tudok valami mun­kához fogni, ami itt van, nap­közben, bőven elég az ember­nek ... S akkor még nem rit­ka, mint legutóbb is, hogy éj­jel kettőkor megverik az ab­lakot, jöjjön titkár elvtárs, eltörött a cső a Lenin utcái­ban, elúszunk, segítsen ... De ez velejár ezzel a beosztással, dehogyis mondom panasz­ként. Kilenc éve is tudtam, mire vállalkozom. Tudtam, hiszen előttem egy évig a nő­vérem volt a vb-titkár. — Budapesten, az Eötvös gimnáziumban érettségiztem. Két évig kollégiumban, két évig albérletben laktam. Kü­lönösebb ambícióm nem volt a továbbtanuláshoz, meg a pénz is kellett, itthon hatan voltunk testvérek ... Negye­dikes koromban egy kőbányai fodrásznál laktam albérlet­ben. Rengeteget mesélt, _ fi­gyeltem a varázslatos ujjait, hát elmentem az egyik ktsz- be fodrász ipari tanulónak. Ahogy végeztem, fél évig sem dolgoztam, behívtak katoná­nak. Leszerelés után még egy fél évet gyakoroltam a szak­mát, s aztán megpályáztam a nővérem helyét, itthon. Haza­jöttem. Februárban lesz en­nek mér kilenc éve... — A Bélát? Hogyne is­merném a tanácstitkárun­kat — mondja a pilisszent- kereszti főutcán egy idő­sebb ember és felderül az arca. — Nagyon rendes ember, érti a dolgát. A Bélát, hát hogyne ismer­ném, ismeri őt itt minden­ki! Van miről beszámolnunk községek i helyzetét, meg a kollégák ' is el-elmondják gondjaikat, így nyugodtan ál­líthatom, kevés községben le­het olyannyira a lakosságra számítani, mint Pilisszentke- résztén. Rád, terád, Jani bá­csira, Mariska nénire, Sándor bátyámra __ — M ikusik Béla előtt négyen-öten is megpróbál­koztak ezzel a munkával rövid néhány év alatt r— mondja Szóvá István ta­nácselnök, aki ugyancsak régen, 1953 óta tölti be az elnöki tisztet. — Mikusik Béla elvégezte a tanács- akadémiát. A képzettség, a gyakorlat, az akarat — mindez együtt eredmé­nyekhez vezet. Pedig nem könnyű eredményt elérni, s ha erről esik szó, nem is csak a községfejlesztésre kell gondolni, munkánk nemcsak abból áll. Itt van­nak például az új hatás­körök ... Mi bíráljuk el az ügyeket — Nagyon jól le tudom mérni a változást, a többlet­feladatokat — mondja a vb- titkár. — Még néhány éve ha egy kicsit a talpára állt az ember, este otthon elmondhat­ta: elvégeztem ma a munká­mat. Ezt mostanában nem­igen lehet elmondani. Ugyan­annyian látjuk el megnöve­kedett feladatainkat most is, mint néhány éve, összesen öten. A hatáskörök kilenc­venkilenc százaléka a köz­ségnél van. Itt vannak pél­dául a szabálysértési eljárá­sok. . lyii bíráljuk el az ügye­ket. A jelek szerint ered­ménnyel, ami azt jelenti, hogy a kezdeti töméntelen ügy után ma már hónapokig nincs egyetlen egy sem. Sok az iparral összefüggő ügy is. újabban ezt ellátni is a mi hatáskörünk. Sok is az ipa­ros, negyvenhárom, ez vi­szont a lakosság oldaláról nézve kedvező. Némileg ide vehetem az adóügyeket is, például a boradót. Aztán so­rolhatnám hosszan az ap­róbb hatásköröket. Évente egyszer-kétszer kell jó részük­ben intézkedni, de éppen ez nehezíti a dolgunkat. Meg­jelenik ma egy rendelet, s talán egy év múlva kell elő­ször alkalmazni! Bújhatunk bele a jogszabályokba, keres­hetjük napokig az odavonat­kozó paragrafust! Mert nem­hogy fejben tartani vala­mennyit, de eligazodni sem könnyű közöttük, annyi van! — Én másfél éve, a szak- középiskola után jöttem a tanácsra dolgozni — mond­ja Kőris Béláné pénzügyi előadó —, jó itt, eléggé tet­szik a munka. Bár sok gond van az adóügyekkel, a pénzügyekkel, s talán nem is annyira az ügyek­kel, mint egyik-másik ügy­féllel. Jó türelem kell ide, sok meggyőző szó. A tit­kár elvtárs nagyon türel­mes, csendes ember, de őszintén, egyenesen azt is megmodja, ha valami nem tetszik neki. Sokat szokott dolgozni. Néha még helyet­tünk is. Arra gondolok, hogy nagyon sokat segí­tett például nekem is, míg belejöttem a munkámba. Kedvvel, igyekezettel dolgozom — Nekem erről a szóról, hogy segítség, segítőkészség, több minden eszembe jut — mondja a vb-titkár. — Amit már említettem is, a község és a hozzánk tartozó Dobogókő közös erővel való fejlesztése például. Aztán az, hogy nem­rég épült fel a családi há­zunk. Megmondom őszintén, kétezerhatszáz forint a fize­tésem. Három gyermekünk van, a legnagyobb, a kisfiú kilencéves, és a két kislány öt- és hétéves. A feleségem miattuk csak alkalmanként tud munkát vállalni, a házat a szülők segítségével és OTP- kölcsönnel építettük. — Még két kérdése van? Válaszolok. Lehet-e szeretni a munkakörömet? Furcsa kér­dés. Kedvvel, igyekezettel dol­gozom! Van olyan része, amit különösen szeretek, például az anyakönywezetés, s van amit nem, például a birtok- háborítási ügyeket. A mai nap gondjai? Vannak. Ma van az utolsó nap a külön­böző bankszámlák, pénzügyek lezárására, s még tornyosul­nak az aláírásra váró akták. Köszönöm, hogy felkeresett, de ne vegye rossznéven,' emiatt elmaradt egy jegyző­könyv megírása. S a harma­dik: mit művelhet otthon az a három aranyos-rossz gye­rek! Egyedül vannak ugyanis. Az anyjuknak be kellett utaz­nia Budapestre. Deregán Gábor NYÁRSAPÁT: Finisben Konyha helyett gépkocsi Harminc gyermek az óvo­dában, s 190 az általános is­kolában — ez Nyársapáton, a ceglédi járás e Nagykőrös­höz közel fekvő községében a mérleg egyik serpenyője. A másik pedig az, hogy az óvo­dásokat, illetve az általános iskolások közül a napköziseket élelmezni kell, ami — tekintve, hogy a falu­ban nincs külön konyha — nem kis gond. A megoldás végül is az lett, hogy — az ilyen dolgokban nagy segítő­készséget tanúsító Nagykőrösi Konzervgyár egyetértésével — gépkocsi állt szolgálatba, s az szállította a gyár konyhájáról a nyársapáti gyerekeknek az élelmet. A közelmúltban azonban a sokat jövő-menő gép már- már fölmondta a szolgálatot, s így veszélybe került az addig zökkenőmentes ellátás. Végül is — megyei segítség­gel — előteremtették a szük­séges 55 ezer forintot a nagy­javításra, s a gyerekek „kaja­kocsija”, ahogy maguk neve­zik, továbbra is elláthatja szolgálatát. { \ A kedvező időjárást kihasználva, a tököli Petőfi Szakszövet­kezetben jól haladnak az őszi mélyszántással. A jövő gazda­sági évben mintegy ezer holdon vetnek majd tavasziakat. Nyolcszáz holdon már befejezték a mélyszántást, a hátralevő 200 holddal egy hét alatt végeznek. Kőművesek a rendelőben Két váci építkezés Az egyik szünetel, a másik gyorsan halad VÉRADÓ- ÉS ELMEPAVILON Még be sem fejeződött a váci kórház építése, amikor előtte új épület emelésébe fo­gott a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. Ha egy­szer elkészül, ez lesz a vér- adóállomás. Évek óta azonban nagyon lassan halad a munka. A főfalakat mégis felhúzta már a hosszú idő alatt az a néhány ember, aki hosszabb- rövidebb szünet után meg­megjelenik az építkezésen. Mindenesetre már hónapok óta egyfolytában — az aka­dályközlés szerint kapacitás­hiány miatt — szünetel a munka. Üjabb fejlemény: a vállalat közölte az általa leg­újabb, 1973. május 31-ében megszabott határidőt. A kórházépület mögött is építkeznek. Ott néhány hónap óta a Pest megyei Tanács Építőipari Vál­lalata dolgozik az elmeosztály pavilonján annyi kapacitás­sal, hogy már a második eme­let “falai építésénél tart. En­nek az építkezésnek eredeti határideje 1973. december 31. Ha hamarább nem, ez az épü­let addigra biztosan elkészül. Fontos feladatot lát el, s te­vékenységét napokig sem szü­neteltetheti a dabasi járás szakorvosi rendelőintézete, ám a nem legkorszerűbb épület váratlan akadályt támasztott az orvosok munkájában. A szi­getelés nélküli főfalak egyike ugyanis fölmondta a szolgála­tot; átnedvesedett, majd szét­repedt. Esetleges további eső­zések a kidőlés veszélyét rej­tették, így halaszthatatlanná vált a munka, kőműveseknek kell birtokukba venni rövid időre a rendelőt. Hatvanezer forintot követel a sérült épületrész aláfalazása, az átázott fal cseréje, de e munkák elvégzése után ismét zavartalan lehet a rendelés mind a nagyközség, mind a já­rás más településeinek betegei számára. — Itt születtem, persze, hogy ismer úgyszólván min­denki — mondja a Vb-titkár. — Az, hogy sokan tegeznek, meg Bélának szólítanak, az szerintem független a tekin­télytől, az úgynevezett tekin­télytartástól. Az a helyzet, hogy már maga ez a beosztás is ad önmagában bizonyos te­kintélyt, de ezt megszilárdí­tani, kiteljesíteni a későb­biekben — munkával kell. Nem szeretnék szerénytelen­nek tűnni, de úgy érzem, a munkámnak, a munkánknak van eredménye. Éppen a kö­zelmúltban látogattak ki a községünkbe a járás vezetői, hát volt mit mutatnunk, volt miről beszámolnunk. Mond­jam azt, hogy nálunk az egész községet behálózza a vízveze­ték? Vagy hogy minden ut­cánk aszfaltozott? Nincs óvo­dai helygondunk: hat pedagó­gus szolgálati lakás van a községben, s így szinte min­den pedagógus helyben lakik; négy éve az orvosi lakás és rendelő építéséhez a lakosság százezer forint értékű társa­dalmi munkával járult hozzá: tavaly anya- és gyermekvédő rendelő, váró és tanácsadó létesült; nemrég egy teljes új utca nyílt, tizenhat ház már áll; kiépített az egész község villanyhálózata és a főúton higanygőzlámpák világítanak. Kevés község mondhatja el mindezt macáról' S nrrndez természetesen közös erővel jöhetett csak létre, összefo­gással. Ismerem a környező Tél s hsgyön Erdész, vadász, favágó — a Pilis polgárai A tél eljegyezte az erdőt, hajnali szél. Nagyon halkan, Fehér dércsípkefátyolba öltöz- nagyon messziről hallani a tette az éjszaka. gépfűrész hangját. Távol, a Ritmikus zümmögést hoz a dombtetőn favágók dolgoznak. Holdtöltekor döntötték — Igyekeznünk kell, hogy az év végi elszámoláskor elé­gedettek lehessünk — mondja a visegrádi erdész. — Miért éppen az esztendő utolsó napjaiban igyekeznek? — kérdem. — A tél évadja nálunk olyan, mint az aratás a pa­rasztnak. Gyönyörű idő van, kedvezőbb nem is lehetne, az erdei utak, akár az aszfalt. Kétszer annyit termelhetünk, mint egyébként. Kell is, mert a sok ünnep kizökkentette a rendes tempóból á fakiterme­lőket. A tél az erdei aratás ideje. Mondják, hogy a legkiválóbb bútorfa az, amelyet az idő tájt, mégpedig holdtöltekor döntöttek. Ilyenkor a legki­sebb a fák nedvességtartalma. A néhány évtizede érvényes faipari szah'’ ;ny mögött is föl­tehetően a józan tapasztalás húzódott meg. Ez az iparos­törvény minősítésben megkü­lönböztette a téli kitermelésű anyagot. Hát ki tudja? Ha a hold változásai képesek a ten­gereket megmozgatni, miért ne hatnának a fák nedvesség- tartalmára. — Hamarosan jönnek az erdészeti felügyelőségtől — mondja Rencz János, a viseg­rádi erdészet vezetője. — Ök ellenőrzik, hagyják jóvá a vá­gásterület ( kijelölését, s ők vizsgálják: szakszerűen dol­goztunk-e. Sokszor elégedet­lenek, mert a nyolc centimé­ter átmérőjű faágakat is ott hagyják az irtáson az embe­rek, pedig a szabvány sr .érint ez még tűzifának számít. Az is igaz, hogy a TÜKER az isten­nek sem veszi át. Ki jár már hátyizni? Alig van ma már keletje a tűzifának. Még a legkisebb falvakban is egyre-másra vá­sárolják a propán-bután gáz­tűzhelyeket, ugyan, ki jár ma az erdőre „hátyizni”, magya­rán, rozsét gyűjtögetni, s há­ton hazacipelni. Ráfizetéses is lenne a tűzifa kitermelése, kü­lönösen ott,; ahol messzire kell szállítani a TÜZEP-telepekig. Szerencsére ellensúlyozza a veszteséget az úgynevezett ipari fák értéke. Hiszen amíg a tűzifa köbmétere 250 forint, addig ... — Melyik fa a legértéke­sebb? — kérdem a mérnököt. — A legdrágább a kőris le mezipari rönk. Három-három és fél méter hosszúságban — felárral — 2600 forintot ka­punk köbméteréért. A továb­bi sorrend: tölgy, bükk, juhar. Őshonosak a lombosok Ezután rövid előadás követ­kezik a különböző fafajták hasznáról. földolgozásának módjáról. Mint készül a fur­nér, hogyan fényezik, mi je­lentősége van a cellulóztarta­lomnak, papírfa afrikai egzo- ták... No, térjünk csak visz- sza a közérthetőség mezejére, akarom mondani, erdejébe: — Miféle fa terem a Pilis­ben? — Főleg tölgy, cser, bükk. — Fenyő? — Az őshonos lombos fák elnyomják. _ ■> — Nézze, a természet kö­nyörtelen, amelyik fát túlnövi a másik, az kiszárad, elpusz­tul. Az ősbükkösben például még az aljnövényzet közül is csak némely haraszt marad meg, amely kevés napsugárral is beéri. Persze, az ember beleavatkozik a természet dolgába. A mi erdeinkben a vulkáni eredetű andezit tufa talajon például rendkívül életerős a gyertyán. Elnyom­ná a tölgyet is, ha hagynánk. De nem hagyjuk, mert a fája értéktelenebb. Tilosban — a szépség völgyében Visegrádról már-már kész út vezet Szentendrére, az Urakasztala-csúcs és a Szent Lászlő-hegy között, az Ár- pádkúti-völgyben. Erre tulaj­donképpen tilos még a köz­lekedés, hiszen az utat sok helyütt még le sem aszfaltoz­ták. Szélről mély szakadé­kok, meredélyek ijesztgetik az autóst. Hamarosan azon­ban elkészülnek az útszéli vé­dőkorlátok, táblákat állíta­nak föl a szeszélyes kanyarok előtt. Afféle nemzeti park körvonalai alakulnak ki e tá­jon, turistaparadicsom. A Pi­lisi Állami Parkerdőgazda­ság saját építőüzeme egyen­get gépjárműveknek szánt ös­vényeidet a páratlan szépségű vidéken. Tölgyesek, bükker- dők között szalad az út, a tisz­tásokon kankalin nyílik ta­vasszal, kakukkfű, kosbor zöl­dül, vércseppszín málna kí­nálja magát a riticás erdő­szélen. Egyelőre mindez a képzelet szüleménye... Tél van. Tölgyek, bükkök, hár- sak, gyertyánok, s néhány szelid gesztenye — mind mély álomban, csak a fagyos szél gőromba cibálására riadnak föl, nyújtóznak az ágak. Sok itt a terebélyes öreg fa, nem vágják ki őket. Ezért park­erdő a parkerdő. Nem a gaz­daságosság diktálja nevelésé­nek teendőit, hanem a szép­ség igénye, az esztétikum. Ter­mészetet és történelmet idéző zeg-zugok, völgyek, bércek között fut az út. íme az elne­vezések : Szarvasszérű, Róka­fogó, Baglyas, Vértesnéző, Ki­rálykunyhó. Az erdészlány A gazdaság szomszédos er­dészete a szentendreieké. Nagy- jában-egészében hasonló hegy­völgyek állnak tulajdonukban, övéké azonban a sziget folyó középre zárt erdeje is, s övéké a gazdaság egyetlen erdész lánya. Nyúlánk, ener­gikus teremtés, akire a szi­geti erdőket bízták. Az er­dészlány, Pittner Melinda előtt jókora kockás papírok telis de teli riasztó számoszlo­pokkal. Vélné az ember, hogy \ Egy jegyzőkönyv megírása helyett... ...Beszélgetés a vb-titkárral

Next

/
Thumbnails
Contents