Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

1972. DECEMBER 31., VASÄRNAP ^yfirfap 9 A legutóbbi években 2,5— 2,7 millió gördülőcsapágy ké­szül a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyárában, s e mennyiségből közvetlenül és közvetve is tekintélyes há­nyad jut külföldi piacokra. A diósdi gyár 1972-ben tovább növelte exportját, a többi kö­zött azzal, hogy lengyel part­nernek szállított 200 ezer görgőt. Ennek az üzletnek az az érdekessége, hogy a gör­gők — immár 220 milliméter átmérőjű csapágyba beépítve — visszakerülnek hazánkba. E csapágyméretet ugyanis Ma­gyarországon nem gyártják, ugyanakkor ezek az alkatré­szek nélkülözhetetlenek Győr­ben, a Magyar Vagon- és Gép­gyárban, az ismert RÁBA­MAN gépkocsik hátsó hídjai­nak előállításához. Ügy tűnik, hogy a diósdiak határidőre és megfelelő mi­nőségben leszállított terméke megnyerte a lengyel felhasz­nálók tetszését, mert 1973- ban — a már létrejött meg­állapodás seerint — Diósdon megnégyszerezhetik a len­gyel exportot, összesen 900 ezer görgőt készítenek len­gyel megrendelésre. Az abonyi első ütem Átadták az abcunyi vízmű 13 millió forintos költséggel el­készült első ütemét, amely a lakosság hatvan százalékának vízellátását biztosítja. A ta­valy elkezdett munkákból egy mélyfúrású kút, két 50 köb­méteres tározó, egy 500 köb­méteres csúszózsalús vízto­rony, és 20 kilométernyi há­lózat készült éL Korszerű termelési szerkezet Üvegcsamck — Az első volt a szintetikus | és Szövőgyár, s ma teljes ter- szállal kevert textíliák piacra nyelésének már mindössze ti- vi telében a Hazai Fésűsfonó- 1 zenöt százaléka gyapjú csu­pán a többi — s ez mintegy hárommillió négyzetméterre rúg évente — szintetikus anyag. Ez a magyarázata an­nak, hogy a gyár termékeinek több mint a felét külföldön ér­tékesíti, s amint az fejlesztési prog­ramjából kivehető, ez az arány a következő években tovább növekszik. Nagy része volt a termelé­si szerkezet korszerűsítésé­ben a kistarcsai gyáregység­ben megvalósított átgondolt fejlesztésnek. A kistarcsaiak a poliakriinitril fonalak — Or­ion, Dralon, Cashmillon — előállítására rendezkedtek be, s fonaltermelésük gyorsan növekedett, elérve az évenkénti 1200 tonnát. A kistarcsai gyárban idén végrehajtott — s vállalati sa­ját erőforrásokból fedezett — további fejlesztés szerves ré­sze annak a folyamatnak, amelynek célja az elért gyártmánymegoszlás — ti­zenöt százalék gyapjú, 85 szá­zalék szintetikus szállal ke­vert textília — megszilárdítá­sa, illetve a szövődéi kapaci­tások korszerűsítése. Ennek során — a többi között'— 200 millió forintot fordítanak to­vábbi beruházásokra, egye­bek mellett, korszerű szov­jet szövőgépek vásárlására. A mezőgazdasági gépek pótalkatrész-ellátási gondjain segít a MEZŐGÉP közelmúltban felépült új érdi üzeme. A költségek meghaladják a 80 millió forintot. A sportcsarnoknak is beillő széP üvegépületben a gépek többsége már a helyén áll. Fel­vételünk időpontjában a csehszlovák Smeral cég ezertonnás sajtolóját szerelték. Ékes János felvételei Munkíban az első üzemszervezők Ez év júniusában nyert üzemszervező agrármérnöki diplomát a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem első ilyen évfolyamának 45 hallgatója. Az agrártudományok mellett gazdasági-szervezési ismere­tekre speciálisan képzett szak­emberek első csoportjának 72 százaléka termelőszövetkezet­ben és állami gazdaságokban helyezkedett eL az erdész kint jár-kél a sza­bad levegőn egész életében s ehelyett, lám, kimutatásokat készít. — És ez még a jobbik mun­ka, monoja az erdészlány. Ha­nem a faKitermelés! Náiam, a szigeten még istenes, évente két-három hónapig tart csu­pán, amíg sorra kivágjuk az elburjánzott, elsatnyult aká­cosokat, s helyettük fenyőt ültetünk —, dg ahol egész nap a fűrész sivífcását hallgatja a jáger a hegyekben, figyeli a fadöntést, ügyel, mint aprít­ják, gallyazzák, válogatják, sarabolják a tűzifát, hordják máglyába az ipari rönköt, szállítójegyet állít ki, jegy­zéket csinál, cédulákkal ve­sződik, s mindennek tetejében hallgatja a motorfűrész siví- tását. Százöt decibel hang­erősséggel működnek a Sthi- lek, holott nyolcvan fölött már egészségre ártalmas a hanghatás. Vadászlak a tisztáson Az imént benézett az ajtón az egyik hivatásos vadász, akit kis Vaczónak neveznek az erdőgazdaságban. Sikároson él, jó messze Szentendrétől, s a legközelebbi falutól, Pilis- szentlászlótól. Bevásárolni jött a városba. A Trabantba be­rakja az élelmiszert, elintéz egy-két hivatalbéli dolgot, úgy indul haza. Vaczó András örö­költe szakmáját. Az apja is vadász volt odaát a szigeten, ß maga már tizenegy éve él Sikároson. Később arravető­döm, megnézem a házát. Na­gyon szép, labdarúgópálya nagyságú tisztás szélében álla vadászlak. Sarkában, az udva­ron, nagy üst fehér párákat pöfög. Vékony fiúcska strá- zsálja. Edzett gyerek. Csak pu­lóver van rajta, pedig itt a völgyben, fogas-harapós, a fagy. A hivatásos vadasé még nem került haza, pedig nyil­ván igyekszik letudni város­beli teendőit. Több okból is. Egyrészt, mert két vadász ven­dége van, akik hajnalban ne­kiindultak: az erdőnek, hogy becserkésszenek valamiféle jó formájú vadikant. Utánuk ké­ne nézni, mire mentek. Má­sodszor: délután takarmányt kell vinni az erdőre, ha fel­keresik az etetőt a szarvasok meg egy-két muflon, esetleg őz, hát ne csalódjanak. Har­madszor, mert napról napra körül kell nézni az erdőn, ho­gyan mozog a vad, merre vált, amikor a forrástól jövet ismét a sűrűbe igyekszik. Negyed­szer, mert tegnap is talált két hurkot, a rapsicok — vadorzók — tették ki abban a remény­ben, hogy csak akad belenyúl. Ötödször: mert a háznál disz­nótor van. A nagy üstben a hurkának való fő, erre ügyel a Sándor fiú, aki tizenkét esz­tendős, és a téli szünidőben tartózkodik otthon. Egyébként Nagykovácsiban, az erdész-va­dász gyerekek kollégiumában tölti a tanévet. A hivatásos vadász felesé­ge lányos formájú fiatalasz- szony. Ö fős a vendégeknek, csibét nevel, meg malacot. Az előbbit felesbe a rókával; ő neveli, amaz elviszi, így állván bosszút a vadász famíliáján az állandó zaklatásért. De mia öröm van a háznál. Ki gondol a tyúkokra, amikor a hízó ké­szülődik a füstre. Még a ki­sebbik fiú is az asztal körül örvendezik, pedig éppen csak másfél éves. Elpártolnak a rengetegtől Az út mentén, meredek er­dőszélben szekerek állnak, egy sárga, nehéz ló harapdálja a sápadtan napfürdőző füvet. Fentről, a tetőről füstöt hoz a szél. Elhallgatnak a motorfű­részek. A tisztáson erős túz körül álldogálnak a favágók, kocsisok, keményre fagyott szalonnát böktek faragott bo­tokra, azt tartják az izzó pa- ráizs fölé. Jó darab kolbászok kerülnek elő az oldaltarisznyá. ból, barnán csordul a szalon­na, freccsen az égő zsír, fala­toznak a fakitermelők. Pirka­datból kint vannak az erdőn. Még a sötétben indultak el Pillsszentlászlóról, s mire fel­ragyogott a nap, már átbandú- koltak ide, az irtásra. Bősége­sen esznek, kell a kalória, a favágás kiveszi az ember ere­jét. Morognak, hogy kutya egy munka, nyáron izzadni, az őszi esőben kötésig a sárban tal­palni, télen meg fagyoskodni. — A fiam tizenhat éves, de Egy szál gyertya a tortán Bezzeg tavaly szilveszterkor!... Péntek délután, két óra. A ceglédi új kórház csendjét hir­telen zsábongás veri fel: az előcsarnok sarkig tárt üveg­ajtaján hosszú, rendetlen osz­lopban tódulnak befelé a lá­togatók. A szülőszoba külön kis re­zervátum. Csendjénél talán csak a tisztasága nagyobb. Az egyik ágyon kismama vajúdik. Papp Jánosné szülésznő régi­módi sztetoszkópot tesz a ha­sára, hallgatózik. „Még három- négy óra” — mondja meg­nyugtatóan. Üj élet születik. — Ki volt az ügyeletes ta­valy szilveszterkor? — kérde­zem a madámot, amikor kívül kerül az üvegfalon. Futó, fáradt mosoly a vá­lasz: — Én. Kevesen vagyunk, minden ünnepen sorra kerü­lünk. Ha nem éjszaka, akkor nappal. Tavaly például nappa­los voltam: december 31-én reggel 6-tól este 6-ig tartott a szolgálatom. — Emlékszik, hány gyermek született azon a napon? — Három... vagy négy? Egy kismamát már szülés után hoztak be a mentők, egy má­sik meg tíz perccel azután szült, amint leváltottak. Néz­zük meg a naplót. Vastag könyvet vesz elő, s fellapozza a múlt év utolsó napját. Az oldalon négy be­jegyzés sorakozik: Végh Jó­zsef Sándor és Bálint Etelka, fiú, József, Sándor; Túri Jó­zsef István és Jónás Zsuzsan­na, leány, Zsuzsanna; Hajdú Ferenc és Pluttner Éva, fiú, József; Abonyi Rozália, leány, Rozália. A „vakarék" Szép, gondozott családi ház Túri Józsefék otthona a ceglé­di Damjanich utcában. Túri Józsefné matematika-fizika szakos tanárnőnek ma csak két órája volt, éppen otthon találom. Zsuzsi. lánya piros nadrágban fickándozik a kar­ján, amikor bekopogtatok. — Szilveszteri babákat kere­sek — mondom bemutatkozá­sul. — Akkor jó helyen jár, mert éppen szolgálhatok eggyel — nevet a tanárnő. — Egy vaka­rákkal — toldja meg. — A bátyja ugyanis 18 éves. A kislány szőke, fürtös ha­jú, zöldesbama szemű, egy­szeri felszólításra puszit dob a látogatónak. — A báty mit szólt a hú­gocskához? Buta kérdés volt, nyugtá­zom azonnal magamban. Ugyan mit szólhatna egy 18 többet keres, mint én, mondja egyikük, névszerint Hornyák Gergely, piros arcú, mokány ember. — A gyerek az Óbuda Tsz-ben dolgozik, kényelme­sen. Legalábbis a favágó mun­kához képest. — Nem is jönnek á fiatalok már az erdőre, vág rá a bri- gádve :ető, Dombai Mihály. Nyáron tíz, télen nyolc órát a szabad ég alatt küszködni nem könnyű, sem a favágónak, fo- gatosnak, sem a traktorosnak. A fakitermelők háromezer fölött keresnek havonta, de előfordul, hogy aki eljár a fa­luból könnyebb munkára, töb­bet visz haza a hó végén. Pi- lisszentlászlón jobbára szlo­vákok laknak, erdei emberek. Az erdőből éltek évszázadok óta. Manapság meg lassan el­pártolnak a rengetegtől. A községben négyszáz buszbér­letet adnak el havonta. A harmadik szomszédtón, a pilisszentkereszti erdészet ve­zetője a sípályáról tárgyal. A gazdaság szakosztályán be­lül idén alapították meg a sí­óvodát. Elég bajban vannak a gyerkőcök, mert itt, a téli szü­net, a hó meg sehol. A tudós naptárak, meteorológiai prog­nózisok december 12-re jelel­ték a havazást. Akkor elma­radt. Az újabb terminus ka­rácsony volt. Ekkor meg dél­ről betört a hidegfront, elvit­te a havat. Pedig Dobogókőn már készenlétbe helyezték a sífelvonót. De talán most! Ügy mondják az időjárás értői, úí esztendőre itt a hó, a valódi tél. Apor r7oltán éves kamasz egy ilyen csöpp­nyi emberhez? — Imádja. Képzelheti, ha még a magnót is lehalkítja miatta! — És az édesapa? — Sajnos, keveset foglal­kozhat á lányával. Talán em­lékszik arra a nyári gépkocsi­szerencsétlenségre, amely az ÉVIG igazgatójának és fő­könyvelőjének életébe került. A tragédia után a férjem — aki üzemgazdasági osztályve­zető volt — főkönyvelő lett. Hiába közgazdász, ez a mun­kakör speciális szaktudást igé­nyel, amit most kell megsze­reznie. Apulka ezért most há­roméves okleveles könyvvizs­gáló tanfolyamra jár, és na­gyon kevés a szabad ideje. Azért a fürösztést semmi pén­zért el nem mulasztaná: ő hozza be a kádat, a vizet, mele­gíti a fürdőlepedőt, és dajkál­ja a lányát, amíg elkészül a vacsora. — Tizennyolc éve megszo­kott életrendjük... — Teljesen felborult — fe­jezi be a mondatot. — Estén­ként megritkult a vendéges­kedés, mert a gyereknek nyu­galom kell. Reggelenként más­fél órával korábban kelek, hogy tanítás előtt legyen időm rendbe tenni a babát és a la­kást. Tanítás után rohanok haza. — Lesz-e kis torta egy szál gyertyával Zsuzsi leányzó első születésnapján? — Nagy torta lesz, mert né­pes g család. Vasárnapra esik, ráérek megsütni, Bezzeg ta­valy szilveszterkor!... Régóta gyanítom, hogy a kisgyerek —.fiatalít. Túri Jó­zsefné példája csak megerősíti a gyanúmat. ö meg, mintha gondolataim­ban olvasna, azt mondja: — Kiszámítottam, hogy Zsu­zsika éppen akkor fejezi be az általános iskola nyolcadik osz­tályát, amikor elérem a nyug­díjkorhatárt. így legalább én tanítom majd matekra-fizdká- ra. Zsuzsi — szerencsére — nem sejti, mi vár rá, egyelőre fel- hőtlenül boldog. Megsimogat­ja a takarításhoz előkészített tisztítószerek színes dobozait és a fotellábakat... „Ne Deáknét, Ilonkát hívjátok" — Szilveszter este 6 órakor léptem szolgálatba a gyermek­ágyas osztályon — idézd a múlt esztendőt özv. Deák Zsigmond- né szülésznő — Ilonka néni — az új kórházban. — Csendes, nyugodt éjszaké vált virradtunk az új esztendőre. Másnap reg­gel hat órakor telt volna le az időm, de két órát rádolgoz­tam: fiatalasszony volt a vál­tótársam, gondoltam, hadd aludjon kicsit tovább az éj­szakai mulatság után. Nekem az a két óra nem számít: itt érzem magam igazán itthon. Az egyik nővér süteményt ho­zott, én virslit, Szakter ad­junktus úr jóvoltából még egy korty pezsgőt is ittunk éjfél­kor. Szép munka ez, nekem elhiheti. Harminc éve vagyok szülésznő, ha újra kezdhet­ném, akkor se választanék más hivatást. Régebben városi szülésznő voltam, Akkoriban történt, hogy két asszonyka így beszélt egymáshoz: „Mikorra várod a babát?” „Egy-két nap múlva.” „Kit hívsz majd segí­teni?” „Deáknét, a városi bá­bát.” „Én jobbat tudok: Ilon­kát hívjátok!” Nem tudták, hogy a kettő — azonos ... Születési helye: a 62-es kilométerkő Túl a ceglédberceü kisállo- máson, tanácstalanul topo­gunk a sűrűsödő alkonyban: merre van az a Homokrész? Jobbkózről egy vakolatlan ház sötétük, bekopogok: — Hajdúékat keresem. Haj- dúné, Plattner Évát... Ho­mokrész, 4. szám... — Látja amott azt a két nyárfát? Azon túl, az első ta­nya a Plattneréké. Nekem az utolsó is, mert közel-távol nem látok más la­kóházat. A tanya sötét, csak két kutya éles ugatása jelzi, hogy jó helyen járok. A vil­lany a vasútnál véget ér, itt még petróleumlámpa hunyo­rog a takarókkal befüggöny- zött ablakú szobában. Három gyerek hajncúrorik a rekamién. Hajdúné a legkiseb­bet pelenkazza éppen. Ö volt az, akit már szülés után vittek be a mentők a kórházba. — Emlékezetes szilveszter volt — meséü a fiatalasszony. — Reggel heves fájásokra éb­redtem. Szaladt az én férjem a mentőkért, de amíg ide ki­érnek! ... Nem is bírtam ki a kórházig Józsikával: ott jött a világra, a mentőautóban, a 62- es kilométerkőnél. Józsika — illetve Öcsi —két kézre kapja a cumisüveget és hosszú kortyokban nyeli a teát. Két nővére, az ötéves Eri­ka és a kétéves Marianna só­várogva figyeü. Édesanyjuk nekik is tölt egy-egy csupor­ral. — Literszámra isszák na­ponta a teát — magyarázza. — Jobban teszik, mintha vi­zet innának —, mondom, eszembe idér.Ve a tanyaudva- ron látott kutat. A szoba kicsi, minden zugá­ban új bútorok; a padló nem is látszik a szőnyegektől. — Ügy tudom, a férje par­kettázó, maga pedig nem dol­gozik. — így van. Háztartásbeli va­gyok, hová is mehetnék há­rom gyerektől? A sarokban cserépkályha duruzsol. Fölötte, kifeszített kötélen, gyerekholmik szárad, nak. Reggeltől későig — Hogy győzi ellátni őket —• egy keresetből? — így — mondja Hajdúné, és kitárja a ruhásszekrény aj­taját. A polcokon felhalmozva állnak a tréningruhák, fehér­neműk, kér tésznadrágak, pu­lóverek, törülközők. A szek­rény mellett, a kisládában, megszámlálhatatlan pár gye­rekcipő.' — Ügy kell beosztani, hogy mindenre jusson — folytatja a fiatalasszony. — De ne higgye hogy a hasukon spórolok: jó­étvágyú, egészséges gyerekek; még a pici is megeszik egy po­haras tejfelt, a beleaprított kif­livel. Inkább magamra nem költők, csakhogy nekik min­déin, meg a házra való meglét gyen. — Házra gyűjtenek? — Arra. Tavaszra együtt lesz a telek, meg az építőanyagára. Augusztusban már sajátunk­ban lakunk, közelebb a falu­hoz. — Hogy telt ez az év? — Ahogy a többi hat: a pá­rom sokat dolgozik, külön­munkát is vállal, én meg itt­hon teszek-veszek. A teszek-veszek magyarán azt jelenti, hogy Hajdú Fe- rencnénak kora reggeltől este ötig megállása sincs. Rteggelit csinál, felöltözteti a kicsiket, utána mos, aztán főz, ebédet ad a gyerekeknek, elmosogat, délután varr, vasal, ami jön, egészen öt óráig. Az este a kis­fiúé, aki napközben a járóká­jából szemléli a világot. —- öt órakor kiveszem a já­rókából, aztán jöhet a hancú­rozás fürösztésig, vacsoráig. A lámpa küszködve ég, na­gyobb a füstje, mint a lángja. — Petró kei] már bele, majd a férjem megtölti, ha hazajön. — Ébren szokta találni a gyerekeket? — Nem mindig. Inkább va­sárnap van velük, meg az ün­nepeken. — Például szilveszterkor? ..; Akkor feltétlenül, hiszen egyéves lesz a fia! Sütünk majd egy tortát, közepére egy szál gyertyát teszünk. Igaz, öcsi? öcsi mind a hat fogát ránk villantja jókedvű beleegyezé­se jeléül. A nyárfák mögül idelátsza­nak a falu villanyfű-érei. Ta­vaszra ideér a villanyvezeték.' Nincs is olyan isten háta mö­gött ez a tanya ... Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents