Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
* i ■1 A költőre emlékezve... Losonczi Pál, Aczél György és Illyés Gyula mondott beszédet az operaházi díszünnepségen Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából a Petőfi Emlékbizottság szombaton este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepi esi elnökségében foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, llku Pál művelődésügyi miniszter, a Petőfi Emlékbizottság alelnöke és dr. Erdei- Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a Petőfi Emlékbizottság tagjai, valamint a Petőfi-emlékünnep- ségekre érkezett külföldi delegációk vezetői is. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVI. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM ÄRA 1 FORI AT 1972. DECEMBER 31., VASÁRNAP Jól tettük, hogy megcsináltuk E szavakkal summázta a gazdasági reform öt esztendejének lényegét Kádár János, a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülésén eibang'-ott zárszavában. Pontosan és hosszabban idézve ezeket mondotta: „A gazdaságirányítási rendszert együtt dolgoztuk ki. együtt szavaztuk meg és merem állítani, nemcsak mi vagyunk a szerzők, ebben a teremben levők, hanem sok tízezer és százezer ember az országban. Együtt csináltuk és jól tettük, hogy megcsináltuk. Ezt az irányítási mechanizmust azonban folyamatosan, állandóan javítani, fejleszteni és tökéletesíteni kell, mégpedig úgy, hogy a lényeget megőrizve és erősítve csiszoljuk tovább.” ötesntendős a gazdaságirányítása rendszer reformja; 1968. január elsején került bevezetésre. A reform öt esztendeje alatt 34 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem, az 1963— 1967 közötti években a bővülés 29 százalék volt. Hasonlóan gyorsult a reálbér és a reáljövedelem emelkedése is. Míg a reformot megelőző öt évben a reálbér 13, a reáljövedelem 26 százalékkal növekedett, az azóta eltelt fél évtizedben 17, illetve 32 százalékot ért el a gyarapodás. Ha csupán ennyi szólna a reform mellett, az is elegendő lenne. Ennél azonban sokkal több történt. Meggyorsult a gazdasági szerkezet korszerűsödése; mind népga-dasági, mind iparcsoporti értelemben növekedett a tervszerűség; erősödött a termelés és a fogyasztás kölcsönhatása; világosabbá váltak a gazdaságon belüli ellentmondások és feszültségek; új gondolkodásmód kialakítása vált elkerülhetetlenné. S ezek megintesak részek az egészből, egy folyamatból, amely U- ne rösteljük leírni, mert nem frázis — egyike a legjelentősebbeknek, felszabadulás utáni történelmünkben. Igaz, ha nincs reform, akkor sem jut „csődbe” a szocialista népgazdaság, ám igaz az is, hogy gondjaink ismeretében, sajátosságaink figyelembevételével a gyorsabb haladásira, a hatékonyság növelésére ez kínálkozott a legjobb útként. Ma tények bizonyítják, hogy a választás helyes volt, az út valóban oda vezet, ahová eljutni szándékunkban áll; következetesen haladni kell tehát tovább. A megye fél évtizedes fejlődése szintén meggyőző tanúságtétel a reform seükségessé- ge, haszna, ereje mellett. A szocialista ipar öt év alatt 28 százalékkal növelte termelését, s ennek túlnyomó részét a termelékenység emelkedése fedezte. Míg a hatvanas évek első felében, s a reformot közvetlenül megelőző esztendőkben is a termelés bővülésének legfontosabb forrása a létszám gyarapítása volt, addig 1968 óta előtérbe kerültek az intenzív fejlesztés lehetőségei, így a többi között a műszaki haladás, a termékszerkezet változtatása. A mezőgazdaságban akár látványosnak is nevezhető fejlődés ment végbe, a búza hektáronkénti termésátlaga az 1968. évi 23,6 mázsáról 31,3-ra, a kukoricáé 25,4-ről 31,1-re növekedett. Évről évre nagyobb összeget használhattak fel a tanácsok a lakosság kommunális igényeinek kielégítésére, a települések korszerűsítésére, az egészségügyi, a szociális, az oktatási feladatok megvalósítására. Természetesen az élet akkor sem állt volna meg, ha nincs reform, ha nincs új gazdaság- irányítási rendszer. A fejlődés legfőbb jellemzőjét azonban az adja, hogy a tényleges szükségletek s az azok kielégítését szolgáló döntések, a tervekben meghatározottak és a végrehajtásban sorra kerülők közelebb kerültek egymáshoz; önállóbbá, ésszerűbbé vált a munka, a termelő tevékenységben éppúgy, mint más területeken. A megvalósult s a folyamatban lévő beruházások egyaránt tükrözik a gazdasági szerkezét változását s a piaci Igények figyelembevételét. Az például, hogy utat tör az automatizálás — csupán a legutóbbi két esztendőt nézve is nagy termelékenységű automata gépsorokat és berendezéseket állítottak munkába az ikladi Ipari Műszergyárban, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, a Mechanikai Műveknél, az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyáregységében —, fokozott szerephez jut a számítástechnika — így a Dunai Kőolajipari Vállalat több mint félszáz termelőegységének vezérlését elektronikus számítógép látja el —, önmagában a gazdasági fejlődés természetes kísérője. Ám ae, hnfiV ezekre és más dolgokra — a többi között a Híradástechnikai Anyagok Gyá-a termelését nagymértékben korszerűsítő három licenc megvásárlására és alkalmazására — lehetőség teremtődött, viszonylag rövid idő alatt sor kerülhetett, már a reform, az önálló vállalati gazdálkodás következménye. Van ugyanakkor egy másik, szintén eléggé terjedelmes lista is, s ezen a gondok sonako-- nak. A Csepel Autógyár egészét felbolygató, a termelés hagyományos rendjét alapvetően megváltoztató termékváltás, a Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat, a Zsám- béki Műanyagipari Vállalat, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár önálló egységekként való megszüntetése és beolvasztása csupán egy bekezdésnyi erről a listáról. Ott lelhetjük a többi között azt is, hogy nagy a befejezetlen beruházások állománya, lassú a gazdaság tál an termelés visszaszorítása, a szükségesnél mérsékeltebben emelkedik a nettó termelés, ám forgassuk bárhogyan is e képzeletbeli lista papírosait, rá kell 'jönnünk: valójában régi gondok ezek. Csak rejtettek voltak, eltűntek a régi mechanizmus útvesztőiben. Létrejönnek persze, új gondok, feszültségek is — s csak a dolgok lényegét nem értők vélhették úgy, hogy a reform mindenféle gondot megelőző csodagyógyszer —, ám a teendők nagyobb része éppen abból származik, hogy túl sok minden élhetett háborítatlanul a vállalatok, a gyárak falai között, az irányító szervek irodáiban. E háborítatlanságnak vetett véget a reform — olyan látszatot keltve, mintha a gondok tömege szakadna egyszerre a nyakunkba —, s ami ennél is fontosabb: kellő alapot, elég erőt teremtett ahhoz, hogy a változás megkezdődhessék. Ha valami, akkor éppen ez tanúsítja a gazdaságirányítás mai mechanizmusának fontosságát. Azt, hogy fokozatosan mindaz előkerül, amit korábban — s itt nagy hangsúllyal kell rámutatni a hazai gazdasági örökség szegényességére, az ország agrárvoltából következő alacsony kiindulási alapra — a „szőnyeg alá söpörtünk”. Egy ország gazdaságának erejét ugyanis nemcsak a kibocsátott termékmennyiség, a változások iránti készség bizonyítja, hanem elsősorban az, hogy képes-e, s milyen módon megküzdeni a problémákkal?! Ezért, hogy ma a legszélesebb körben beszélnek olyan nehézségekről, amelyekről korábban csak a beavatottak szűk köre szólhatott, tudhatott. Ezért, hogy a népgazdasági feszültségek nem rejtőznek valamiféle titokzatos — a tömegek számára fellebbenthetetlen — lepel alá, hanem utcai, folyosói, de, persze, üléstermi témákká is váltak. A közgondolkodás változásának fontos mozzanata ez. forrása annak, hogy a gazdálkodási teendőkkel való azonosulás ne csak anyagi, hanem erkölcsi, tudati alapokon is nyugodjék. Ami a szocialista építés nélkülözhetetlen feltétele. Túlértékelni a reform bevezetése óta eltelt öt évet hiba lenne, hiszen — a gazdasági fejlődésben — fél évtized nem nagy idő, az új folyamatok eredményei ritka esetben öltenek határozott formát néhány esztendő alatt. Arra azonban elegendő ez a megtett út. hogy most már határozottan elkülönitsük a megőrzésre és erősítésre érdemes lényeget a csiszolásra vagy éppen fölszámolásra okot adó részletektől, kísérő jelenségektől. Az már napjainkban is látható, hogy az ötödik ötéves tervvel egyidejűleg finomabbá kell tenni a szabályozó rendszert, s az ötödik ötéves tervre sem várva az irányítást, a vezetést javítani szükséges. Széles körben tapasztalható ugyanis, hogy a nehézségek oka nem a reform egyik vagy másik vetülete, hanem a rossz vezetés. Öt éve megkezdett útról szóltunk, ám ez az út lényegében sűríti mindazt, ami a szocialista népgazdaságban évtizedek alatt végbement. Az esztendőt átfogó mérleg most tehát távolabbra terjedt, s így nézve sincs mit visz- szacsinálni. Volt s van bajunk, de haladásunkhoz szilárd támaszt adnak eredményeink. Ezért, hogy óévtől búcsúzva, új esztendőt köszöntve, tiszta lelkiismerettel, bizakodva ismételhetjük azt. amit Kádár János mondott; jól tettük, hogy megcsináltuk. S az sem baj, ha ezt nem csupán a reformra értjük. Mészáros Ottó Az elnöki megnyitó A Himnusz hangjai után Losonczi Pál nyitotta meg a díszünnepséget. Beszédében hangsúlyozta, hogy ma Petőfi Sándort nemcsak szülőföldje és hazája, hanem az egész haladó világ ünnepli. Kiemelte, hogy Petőfi, költészetünk forradalmi megújítója, átalakítója: a népiség világ - irodalmi rangú megszólni!- tatája. A szónok leszögezte a továbbiakban, hogy a költő korának leghaladóbb forradalmi teoretikusaival egybehangzóan vallotta: a magyar nép függetlenségi és szabadságharca az Európát megrázó nagy forradalmi megmozdulás szerves része, nemzeti ügyünk oszthatatlanul egy a világszabadságéval. Az . elkövetkezendőkben Illyés Gyula, Kossuth-dí- jas költő emlékezett meg Petőfi Sándorról, majd Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára mondott ünnepi beszédet. A díszünnepség első része a Szózat hangjaival ért véget, utána emlékműsor következett. Város lett Pei ünnepség színhelye volt Kiskőrös járási székhelyű nagyközség, Petőfi Sándor egykori nádfedeles szülőfaluja is, amely a felszabadulás után elért fejlődésének eredményeként most városi rangot kapott. Az Országos Petőfi Emlékbizottság és a kiskőrösi tanács által rendezett vá- rósavató ünnepi tanácsülés és a Petőfi jubileumi emlékülés tegnap délelőtt 10 órakor kezdődött a művelődési központban. A Kiskőröst várossá nyilvánító (Aczél György és Illyés Gyula beszédeit a 3. oldalon ismertetjük.) Emlékkiállítás Tegnap jubileumi emlékkiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A megnyitón megjelent politikai, társadalmi, tudományos és művészeti életünk számos kiválósága, valamint az ifjúság képviselői. Elsőként Papp János színművész szavalta el A tizenkilencedik század költői című Petőfi-verset, majd Sötér István akadémikus, az MTA irodalom- tudományi intézetének igazgatója mondott beszédet. A kiállítás hat teremben mutatja be a költő életét, majd halála után megjelentetett művekben, hogyan él még ma is a nagy költő a nép emlékezetében. h5fi szülőfaluja határozat ismertetése után Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke emelkedett szólásra, majd átnyújtotta a várossá nyilvánítást dokumentáló díszes oklevelet Kiskőrös tanácselnökének. Emlékbeszédet dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Országos Petőfi Emlékbizottság tagja mondott. Délután a nagy költő szülőházán levő emléktáblát koszorúzták meg, majd a Petőfi parkban emlékfa ültetésével folytatódott az eseménysorozat. (Folytatás a 3. oldalon)
