Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
2 '"“kJCMop 1972. DECEMBER 31., VASÁRNAP VIETNAMCENTEIKUS ÉVZÁRÓ HÉT ELEMEKKEL RIVALIZÁLD BOMBÁZÓK Hatvannyolc célpont — Sebesültek a „Hanoi Hiltonéban is Az első NATO-tagállam... — Új elem: felháborító terrorcselekmények 1922. december 30-án a moszkvai Nagy Színház termében kiáltották ki a Szovjetunió megalakulását. Afél évszázados évforduló alkalmából a szovjet főváros dolgozói nagygyűlést; tartottak, s ennek keretében emléktáblát helyeztek el aszínház falán. 144 óra Hétfő: Pusztító földrengés Nicaraguában — Az indiai Kongresszus Párt tanácskozása. Kedd: Gromiko tárgyal Binh asszonnyal, a DIFK külügyminiszterével — Fokozódó amerikai légiháború a VDK ellen. Szerda: Belgium, első NATO- tagállamként, diplomáciai kapcsolatokat létesít az NDK-val. — Tiltakozás a guatemalai kommunista vezetők kivégzése ellen. Csütörtök: Elmarad a párizsi Vietnam-értekezlet esedékes ülése —■ Kim ír Szent választják a KNDK elnökévé. Péntek: Üjabb súlyos bombázások Hanoi körzetében — Világszerte elítélik az amerikaiak agresszív cselekedeteit — Szadat-beszéd, harci bizottságok alakítása Egyiptomban. Szombat: A vietnami légelhárítás sikerei, újabb B— 52-esek lelövése. — Felhívás a szovjet néphez a fél évszázados évfordulón. A karácsonyi és újévi ünnepek közötti csonka munkahétnek a hagyományok szerint szélcsendesnek kellett volna lennie. Idén nem így történt: az év utolsó napjai páratlanul mozgalmasak voltak s a világpolitika csaknem kizárólagosan egy témára, a vietnami háború kérdéscsoportjára összpontosult. Amikor karácsonykor a francia stílusban épült hanoi kated- rális előtt gyülekezni kezdtek a hívőik — felvijjogtak a szirénák, és az ünnepi istentiszteletet sem tudták megtartani, December 18-óta az Egyesült Államok légiereje 50 ezer tonnányi bombát dobott le a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakott településeire, mindenekelőtt Hanoi és Haiphong körzetére. A támadások fokára jellemző, hogy a fővárosiban tizenegy diplomáciai intézmény szenvedett kárt, köztük a magyar kereskedelmi kirendeltség épülete. A Fehér Ház úgy nyilatkozott, hogy listáján hatvannyolc célpont szerepelt, a részletezésből azonban nem derült ki, hogy a lerombolt Bac May kórház vajon köztük volt-e... S akadt egy hatvankilencedik is; a légiháború eszkalációja lehetetlenné tette a párizsi Vietnam-tárgyalások csütörtökre esedékes, 172. ülésének megtartását. Baloldali siker Itáliában. A ca- tanzárői fellebbviteli törvényszék Szabadlábra helyezte Pietro Valp- redát (balra) és társait, akiket három éve tartanak börtönben azzal a váddal, hogy 1969. december 17-én ők követték el milánói me- feőgazdasági bank épületében a 17 találós áldozatot követelő bank- robbantást. A támadások sok száz halottat követeitek, jelentős az anyagi kár is. De a támadók minden eddiginél súlyosabb számlát fizetnek, az újabb rohamok megkezdése óta mintegy nyolcvan repülőgépüket veszítették el, számos pilótájuk fogságba esett. Egyedül a B—52-esek elvesztése két hét alatt hétszázmillió dollárral terhelte meg a vietnami háború költségeit. Washington erkölcsi károsodását pedig nehéz lenne akárcsak felbecsülni is. A szocialista országok kormánynyilatkozatai, a Szovjetunió ötvenéves évfordulója alkalmából kibocsátott felhívás határozottan kifejezték a messzemenő szolidaritást a harcoló Indokíná- vai. De még a NATO-saövet- ségeseik is, aiz olasz, francia, belga, holland kormány különböző megkereséseket intézett az Egyesült Államok címére. Mélypontra zuhant a svéd'—amerikai viszony, s aligha véletlen, hogy Finnország éppen ezen a héten vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Vietnami Demokratikus KöztársiasággaL A korántsem amerikaelle- nes nagy nyugati lapok is aggodalommal találgatják, vajon mi az Egyesült Államok vezetésének valódi célja. Azt gondolnák, hogy Vietnamot „belebombázhatják” a kapitu- lációs tárgyalásokba? Ez ábránd. A vietnami nép hőn óhajtja a békét, de még jobban a szabadságot és függetlenséget. Keserű kijózanodás lesz úrrá az amerikai közvéleményen. Tovább növekszik a fogoly pilóták száma, sőt az amerikai tisztek, akiket a vietnamiak elsősegélyben, szükség esetén orvosi kezelésben részesítettek, amerikai bombáktól sebesültek meg, amikor a „Hanoi Hilton”-nak nevezett fogolytábort is légitámadás érte. Joggal lettünk a héten tehát Vietnam-centrikusak. Megdöbbenéssel olvastuk a Managuát, Nicaragua fővárosát összeroppantó földrengés hírét, ám nehéz nem arra gondolni, hogy a tőkés világ legerősebb hatalmának légiereje a pusztításban versenyre kel az elemekkel. Megnyugvással olvastuk, hogy a környezetvédelmi erőfeszítések nyomán nemzetközi szerződést írtak alá a héten a tengerek és óceánok tisztaságáról, de az amerikai nagykövet szignójánál megint kikí- vánkozott a kérdés: és Vietnam földjének megóvása? Mindenesetre 1973 küszöbét úgy lépi át a világ, hogy minden eddiginél határozottabban követeli az amerikai agresszió beszüntetését. Kontinensünkön, Európában viszonylag csendben telt el a hét. A legérdekesebb mozzanat, hogy Belgium, az első NATO-tagállam diplomáciai kapcsolatokat létesített az NDK-val. Más államok, így Peru és Uruguay, ugyancsak elismerték az NDK-t. Közel-Keleten egy szadatbeszéd, valamint az egyiptomi harci bizottságok alakítása jelezték a helyzet kiegyensúlyozatlanságát. A Fekete Szeptember bangkoki akciója nyilván azt a célt szolgálta, hogy a szélsőséges palesztin szervezet újra beszéltessen magáról... Ami sajnos bizonyos fokig új elemet jelent, hogy néhány országban felháborító terrorcselekmények történtek. Indonéziában szakszervezeti vezetőket ítéltek halálra, egy guetamalai börtönben pedig, az elnök utasítására, meggyilkolták a kommunista párt főtitkárát s több vezetőjét. A haladó erők ébersége nem lankadhat, meg kell bélyegezni a reakciós rezsimek tetteit és fokozni kell a küzdelmet mindazok életéért, akik a bitófa árnyékában, börtönök és koncentrációs táborok rácsai mögött senyvednek... Réti Ervin A jövő hét —bombázások nélkül? Tegnap lapzártakor a hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy Nixon amerikai elnök elrendelte a vietnami bombázások beszüntetését a 20. szélességi foktól északra — „a komoly tárgyalások folytatásának időtartamára”. A Fehér Ház szóvivője ugyanakkor közölte, hogy a két fél technikai szakértőinek tárgyalásai január 2-án, kedden újra kezdődnek a francia fővárosban, s azt is — bár ez már nem a jövő hétre tartozik —, hogy január 8-án Párizsban folytatódnak a Le Dúc Tho— Kissinger bizalmas megbeszélések. E bejelentések minden bizonnyal „belpolitikai” eredetűek, hisz január 3-án, szerdán Washingtonban kongresz- szusi ülésszak kezdődik, az amerikai szenátus külügyi bizottsága pedig felszólította Rogers külügyminisztert és Kissingert, hogy a héten jelenjenek meg a bizottság előtt és számoljanak be a vietnami helyzetről. Elképzelhető, hogy ezek nyomán csütörtökön sor kerül a párizsi négyes értekezlet 172. ülésére is, s a francia minisztertanács szerdai ülésén szintén szóba kerül Vietnam: a nemzetgyűlés tagjainak állás- foglalást sürgető levele nyomán. Albionban a konzervatív pártszervezetek égisze alatt a héten ünnepségsorozat üdvözli az ország 1973. január elsején 0 órakor kezdődő hivatalos közös piaci tagságát. A „Fanfárok Európának” elnevezésű ünnepségsorozat a jelek szerint azonban érdektelenségbe fúl, az angol közvéleménynek továbbra is csak a kisebbsége, 37 százaléka helyesli a csatlakozást. A hét végén, szombaton pedig figyelemre méltó látogatás kezdődik Távol-Keleten: Szva- ran Szingh indiai külügyminiszter érkezik Tokióba. Alacs B. Tamás A nicaraguai fővárosban a hőség gyakran lángra lobbant ja a füstölgő romokat. A földrengés sújtotta Managuában most a tűzoltóké az egyik főszerep. Kuba ünnepe Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonca Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a KKP KB első titkárát, a forradalmi kormány elnökét és dr. Osval- do Dorticos Torradot, a Kubai Köztársaság elnökét ★ Holnap tizennégy esztendeje annak, hogy a kubai forradalmárok Fidel Castro vezette bátor és önfeláldozó osztaga megdöntötte Batista rendszerét, az amerikai kontinens egyik legsötétebb, legagresszí- vabb diktátorának uralmát. 1959. január 1-én a kubai tömegek nemcsak egyszerűen az új esztendőt köszöntötték, hanem az új — s a karib-tengeri ország történelmének első valóságos — lehetőségét egy emberibb élet, egy igazságosabb társadalmi rend, a szocializmus kialakításának lehetőségét is. 1959. január 1-e ünneppé vált Latin-Amerika progresszív erőinek, s a szocialista társadalmi rend világméretű győzelméért küzdő valameny- nyi népnek és országnak. A Castro vezeti te forradalmi csoport történelmet csinált: áttörte az imperializmus frontját a nyugati féltekén, s létrehozta az amerikai kontinens első szocialista államát, amely élő szimbólum az imperialista elnyomás felszámolásáért küzdő népek számára. A kubai forradalomnak épp ez a hatalmas, kisugárzó ereje, mozgósító hatása késztette az első pillanattól az amerikai vezető köröket a legagresszívabb kuba- ellenes politikára, kezdve a gazdasági zsarolástól egészen a nyílt fegyveres intervencióig. Washington az 1960-as évekre szinte hermetikusan elzárta Kubái Latin- Amerika többi országától: a forradalmi Kubát kizáratta az Amerikai Államok Szervezetéből, blokádot vont a fiatal szocialista állam köré. Kuba népe ilyen rendkívül nehéz feltételek között vitte véghez forradalmát az egészségügy, a kultúra, az oktatás és a gazdasági építőmunka terén. A szocialista Kuba hatalmas eredményei olyan vonzerőt gyakorolnak Latin-Amerika népeire, hogy a tűzzel-vassal kikovácsolt blokád a szigetország körül, Washington minden igyekezete ellenére repedezőben, sőt, nem túlzunk, ha azt állítjuk, szétesőben van. Fidel Castro 1971-es látogatása Chilében, Peruban és Ecuadorban valóságos diadalát volt. Dél-Amerika milliói üdvözölték forró szeretettel a kubai forradalom markáns vezetőjét. Kuba ünnepe a mi ünnepünk is, valamennyi szocialista országé, a földkerekség valamennyi haladó emberéé. Kuba forradalma győzelmének első pillanatától kezdve számíthatott és számíthat a jövőben is a szocialista országok testvéri segítségére, szolidaritására. Népünk rokonszenvvel követi Kuba népének hősi harcát, azt a hatalmás fegyvertényt, hogy az Egyesült Államok tőszomszédságában sikerrel megvívta és folytatja szocialista forradalmát. Nagy ünnepén teljes szívből kívánunk a szigetország népének eredményes munkát a szocializmus építésében és újabb sikereket a nemzetközi porondon. Új fejezet Európában 4. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁ G — Az &n véleménye szerint, nuelyek az 1972-es év legfontosabb eseményei az európai béke megszilárdítása szempontjából? — 1972-ben a szocialista közösség államainak kezdeményezései adták a hatalmas ösztönző erőt az enyhülési politika európai folyamatában elért sikerekhez. E kezdeményezések közül is kiemelkedik a prá_ gai „Határozat a békéről, a biztonságról, és az európai együttműködésről”. Ezt 1972 elején hozták a varsói egyezmény tagállamai. Az eredmények és sikerek alapfeltétele azonban a Szovjetunió és a többi szocialista állam politikai és gazdasági ereje, a közös cselekvés, és a szocialista közösség összehangolt külpolitikája volt a tárgyalások minden fázisában. — Kedvezően hatottak az európai politika alakulására az utóbbi időikben létrejött egyezmények, így elsősorban a Szovjetuniónak és a Lengyel Nép- köztársaságnak a Német Szövetségi Köztársasággal 1970- ben megkötött egyezménye, továbbá annak az alapszerződésnek az aláírása, amely az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokról intézkedik. VÁLASZOL: Ewald Moldt külügyminiszterhelyettes — Ezek az egymást kölcsönösen kiegészítő és egységet alkotó szerződések a második világháború és a háború utáni korszak következményeképpen kialakult helvzet realitásának elismerését jelentik — beleértve a fennálló európai határok sérthetetlenségét is. — Az európai biztonsági értekezlet összehívásáról Helsinkiben folytatott sokoldalú tárgyalások máris meghozták első gyümölcseiket. Az NDK egyenrangú államként vesz részt ezeken az előkészítő tárgyalásokon, s ez előmozdítja egy olyan tárgyalási alap megteremtését, amely lehetővé teszi az európai biztonsági értekezlet összehívását 1973-ban. — Mindezen események és fejlemények hatására megszilárdult Európa békéje és biztonsága. — Milyen várakozásokkal tekint ön az NDK 1973. évi külpolitikája elé? — Az NDK erőteljesen hozzájárult az európai béke biztosításához, s bizakodással tekint az 1973. évi fejleményeit elé. — A szocialista testvérországok együttműködésének további kiszélesítése és a szó cialista integráció tovább megszilárdítása azok az elsődleges tényezők, amelyek erősítik az egész szocialista közösséget, és annak minden egyes tagját. Az NDK a maga részéről — mint eddig is — azor lesz, hogy aktív hozzájárulásával előmozdítsa e folyamatot. — Az NDK a jövőben is síkra fog szállni a különböző társadalmi rendszerű államok bé kés egymás mellett éléséért a: államok közötti kapcsolatokban. Ebből az elvből kiindulva az NDK általában készer áll arra, hogy a nemzetközi jog alapján, minden előzete; politikai és gazdasági feltété' nélkül, bármely állammal dip lomáciai kapcsolatokat létesítsen. — Az NDK meggyőződése hogy 1973-ban az ENSZ egyen: jogú tagjaként gyümölcsözi munkát végezhet az Egyesül Nemzetek alapokmányában lefektetett elvek megvalósitá- sáért. 5. CSEHSZLOVÁKIA — Mit tekint az 1972-es esztendő legfontosabb világeseményének az európai béke és biztonság megszilárdítása, a társadalmi haladás és a szocialista országok egysége szempontjából? — Az elmúlt 1972-es évben azt tekintem legfontosabbnak, hogy a szocialista országok együttes erőfeszítésével és sok más ország segítségével pozitív irányt sikerült szabni az európai helyzet alakulásának. Azok a problémák, amelyek a nyár folyamán még alig látszottak megoldhatónak — mint például a német helyzettel kapcsolatos problémakör —, megoldódtak vagy pedig a megoldás útján haladnak. Bízom abban, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Kötársa- ság között fennálló régi problémák is hamarosan rendeződni fpgnak. Az európai kormányok és az európai közvélemény jelentős része megértette, hogy az eredményekhez vezető pozitív irányzat elősegítése érdekében együttes erőfeszítésekre van szükség. Ebből a szempontból örömmel kell üdvözölnünk és kedvezően érVálaszol: dr. Miloslav Ruzsek külügyminiszter-helyettes. tékelnünk az 1972. november 22-én Helsinkiben megkezdődött sokoldalú előkészítő tanácskozást, hiszen ez az első ilyenfajta megbeszélés az 1815-ös bécsi kongresszus óta. — Mit vár az 1973-as évtől? — Szeretném, ha az enyhülés irányvonala megerősödnék, polgárjogot nyerne Európában mindenekelőtt pedig, hogy a' európai munkásmozgalom é az európai ifjúság szervezete még szilárdabban működnénei e tendencia fenntartása é megerősítése érdekében. A európai hiztonsági és együtt működési értekezlet hatható; segítséget nyújt majd a háború kockázatának elhárításában; kiszélesíti az európai országok közötti minden oldali együttműködést, és ilyen módon biztosítja a kontinens békés jövőjét. Ez az út sem most, sem a jövőben nem lesz mentes a nehézségektől, osztályellentétek szabdalta világunkban és kontinensünkön. Az ifjú nemzedék^segítségével azonban hosszú idő óta első ízben sikerült elérnünk annak lehetőségét, hogy összeurópai párbeszédbe kezdhessünk az enyhülés kitűzött irányvonaláról. Elég, ha a mi ifjú generációnkat századunk húszas és harmincas esztendeinek ifjúságához hasonlítjuk, amely a munkanélküliség és a háború rémei között növekedett fel, hogy ráébredjünk a különbségekre és az új lehetőségekre.
