Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1972. DECEMBER 3., VASÁRNAP PEST MEGYEI kSúriap T E C HNZKA E HETI TUDOMÁNY­TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN A MODERN ÉPÍ­TÉSZETTEL S A VILÁG NAGYVAROSAINAK ÉPÍ­TÉSZETI GONDJAIVAL FOGLALKOZUNK. Az idők harmóniája Az észt építészek meg akar­ják őrizni Tallinn középkori ar­culatát, a modern követel­ményeknek megfelelően hely­reállítva a korabeli építmé­nyeket. A nemrég kidolgozott komplex restaurációs terv az óváros központi részének mintegy 40 hektáron fekvő létesítményeit öleli fel. A tervezők az „arany kö­zéputat’’ választották. Meg­őrizve és helyreállítva a mű­emlékeket, második életre keltették őket. A régi város­háza, amely több mint hat évszázadon keresztül a városi önkormányzat székhelyéül szolgált, helyreállítása után ünnepélyes fogadások, bálok és házasságkötések színhelyé­vé vált. A tervek szerint még számos restaurált régi épüle­tet ■ „aktivizálnak”. Város a jódtavon Archangelsk, a fehér-tenge­ri kikötőváros alatt hatalmas löld alatti tavat fedeztek fel, amely akkora, mint két me­gye, s színültig tele van jód­dal. A tó mindössze száz mé­ternyire fekszik a felszín alatt, s jódtartalma olyan nagy, ami­hez hasonlót Dél-Amerikán kívül sehol sem találtak ed­dig. A jód kitermelése rövi­desen megkezdődhet, mert a tó vizét különösebb nehézség nélkül a Fehér-tengerbe lehet szivattyúzni. 1 A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT közli, hogy HÁZKEZELŐSÉGE december 1-től a tanácsháza I. emeletéről ELKÖLTÖZÖTT az Alszegi út 7. sz. alá. ügyfélfogadás mindennap 8-tól 12 óráig Telefon: 2?3. Emeletes falu A Szovjet Népgazdasági Ki­állítás főbizottsága külön ok­levéllel tüntette ki azt a kol­lektívát, amely Toki falu ren­dezési tervét készítette. A szovjet falvakat ma minde­nütt nagyszabású építkezések jellemzik. A temopoli terü­leten például az előző terv­időszakban (1965—70) 25 ezer lakás, 125 művelődési ház és könyvtár, több mint 100 kór­ház és beteggondozó, csaknem 500 üzlet és szolgáltató köz­pont létesült, s akkor még nem szóltunk a gazdasági építkezésekről. A mostani tervidőszakban a falusi épít­kezések 40 százalékkal halad­ják meg az említettet. Toki falu azonban sajátos helyet foglal el, mert a vidé­ki szokástól eltérően a magas­ba terjeszkedik. A falu kor­szerűsítésének terve a várha­tó szociális változásokat és a távlati fejlődés szempontjait is figyelembe veszi. Az épülő új faluközpont középületei és a lakóházak egységes övezetet alkotnak. A megtervezett, csaknem fél kilométeres park választja el majd tőlük a ter­melőegységeket. A tervezők úgy alakították ki a falu ké­pét, hogy a korábban, 10—15 évvel ezelőtt épült házak zö­me is megmarad, s így sokkal kevesebbe kerül a korszerűsí­tés. Az ukrán falusi ház elkép­zelhetetlen kert nélkül, s ezt megőrzik a modem épületek­nél is. A Tokiban szerzett ta­pasztalatok kiválóan alkal­mazhatók másutt is. A szovjet faluban jelentős társadalmi változások men­nek végbe: a mezőgazdaság­ban tért hódít a komplex gé­pesítés, a kemizálás és az ön­tözés. Az állattenyésztés ipari jellegűvé válik. A lakosság képzettebb, emelkedett a jö­vedelem. A mai parasztember sokkal igényesebb, szebb kör­nyezetet, falut, utcákat, háza­kat, kényelmesebb körülmé­nyeket kíván. Jellemző, hogy jelentősen nő a házak mérete. Egy évtizede egy-egy falusi ház lakóterülete átlagban 50 négyzetméter volt, tavaly már 68 négyzetméterre emelkedett. S nemcsak tágasabbak az épületek, hanem közművesí­tett telkeken építkeznek, a házban benn a gáz, a víz, kész a csatornázás, van meleg víz, fürdőszoba. Ez ma már termé­szetes. A házak típus- vagy egyedi tervek alapján épülnek, eze­ket az építészeti divat is ala­kítja. Korántsem mindenki költözik szívesen egy ház eme­letére. Talán a „földön élő” paraszt gondolkodásmódja is jelentkezik ebben. A Tokiban, a kísérleti lakótelepen két­szintes lakásokat terveztek, vagyis a földszinten van a la­Szentendrei és környékbeli lakosok figyelmébe! Tizennyolc éven felüli nőket és férfiakat FELVESZÜNK JEGYKEZELŐNEK Jelentkezés a Volán 20. sz. Vállalat (MÁVAUT) szentendrei főnökségének irodájában. kószoba és a konyha, az eme­leten pedig a háló. Ez meg­nyerte a lakosság tetszését. A kísérleti lakótelep vagy kísérleti falu kifejezés nem valamiféle kivételezettséget jelez. Azokban ugyanis nem­csak az építészek terveit s a különböző építési módokat próbálják ki, hanem a helyi építőipari anyagokat is. És ter­mészetesen azt is vizsgálják, nem kényelmetlen-e egy-egy megoldás, hogy a korszerűbbé váló falvakban ne legyenek már az indulásnál elrontott épületek. Az országban több mint 500 ilyen „kísérleti falu” van, s ezek mind egyedi ter­vek alapján készülnek. A változásoknak mindenütt tanúi lehetünk, bár igaz, hogy már megszoktuk azokat. Az idegennek azonban szembetű­nik. Érdekes ilyen szempont­ból például Nyikolaj -Zamora tapasztalata, aki a most kor­szerűsödő Velikie Vilkibe, szü­lőfalujába látogatott haza Ka­nadából. Még akkor vándorolt ki, amikor Nyugat-Ukrajnában minden a földesuraké volt. „Szülőfalumban örömteli, nagy változások mentek vég­be — így nyilatkozott Zamora a területi lap munkatársának. — Nővérem, unokatestvéreim modern téglaházakat építettele, jól élnek. Szép bútoruk van, rádió, tv, mosógép, gáz s min­dez Velikie Vilkiben. Annak idején álmodni se mertem vol­na erről. S nemcsak a roko­naim élnek jól, vagy 200 új ház épült, könyvtárak, posta, óvodák működnek.” Megértem, mennyire meg­lepte Zamorát, amit látott, hi­szen az egykori falu nyomorú­ságos képét őrizte. És szülő­házáét, ahol egyetlen szobá­ban lakott az egész népes csa­lád, a másik helyiségben pedig az élelmet tárolták. Akkori­ban egy minden komfort nél­küli kis ház felépítéséért egy életen át dolgoztak az embe­rek, s korántsem mindenki érhette el ezt. Sok kolhoz és gazdaság pén­zéből épít házat térítés nélkül a sokgyermekes családoknak, a háborúban vagy a munká­ban megrokkantaknak és azoknak az idős tagoknak, akik éveken át a közös gazda­ságokban dolgoztak. Motor nélküli iránytaxi A nagyvárosi közlekedés csődjének küszöbén sokféle új megoldáson törik a fejüket a kutatók. Bizonyos, hogy a városi közlekedésben továbbra is a gépkocsi marad az uralkodó, de nem a jelenlegi formájában. Elkerülhetetlen, hogy az egész világon a villamos üzemű és különleges járművek használa­tára térjenek át, akár kötött pályás megoldásban is. Japán közlekedési szakemberek a képen látható módon képzelik el a holnap taxiját. A tervezett kis méretű Ikabin- taxinak nincs saját erőforrása, egy speciálisan kiépített ma­gaspályás útrendszerhálózaton közlekedne, vezető nélkül, komputeres központi irányítással. A pálya „vonóhorgára” rá­csatlakozó kabinban 2—4 utas foglalhat helyet, miután beszál­láskor nyomógombos kódolással megadják a számítóközpont­nak úticéljuk irányadatait. A kötött pályás kabintaxi órán­kénti 40—80 kilométeres sebességgel haladhat. A komputeres közlekedésirányítási mód kidolgozásával sok kutatókollektíva foglalkozik a világon. Kérdés, melyikük valósítja meg először a gyakorlatban a számítógéppel optima­lizált városi közlekedést. A japánok 1975-re ígérik saját rend­szerük első szakaszának a kiépítését. Víz az ember szolgálatában A LENINRŐL ELNEVEZETT VÍZIERÖMÜ A DNYEPE­REN. Stockholm 2000 Mint a világ minden nagyvárosának, a svéd fővárosnak is nagy gondjai vannak: nincs már hely építkezésre, nincs ele­gendő park és jó levegő, szükek az utcák a forgalom számára. Mint a világ minden fővárosában, a svéd fővárosban is egyre újabb és újabb tervek születnek e problémák megoldására. Milyen lesz az élet a hárommillió lakosú Stockholmban 2000- ben? Ez a kérdés annál is jobban foglalkoztatja az embereket, mert a főváros lassanként teljesen összeépül több környező várossal. A sokféle terv között van egy rendkívül merész el-' képzelés. A terv szerint Stockholm belvárosát egy óriási parkká építenék át, s az emberek nem kirándulnak, hanem „berán- dulnak” majd oda. Az ékszerdobozhoz hasonló óváros ma­radna csak meg, továbbá a múzeumok, amelyek látogatása ugyancsak hozzátartozik az emberek kikapcsolódási igényé­hez. E park körül helyeznék el az ünnepségek, sport- és kul­turális események rendezésére alkalmas építményeket. A város maga lakatlan lenne: a lakások, forgalom, mun­kahelyek mind a város köré építendő elővárosokban kapnak elhelyezést. Minden előváros önigazgatású lesz, kb. 15 ezer ember számára tervezik őket, de szükség szerint nagyobbít- hatók is lesznek. Egy másik merész terv: örestad, a jövő városa. Ez egy 3—4 milliós város lenne, amely Koppenhága és Hülsingőr dán városok, valamint Malmö, Hálsingborg, Lnadskrona és Lund svéd városok szilárd összeköttetéséből jönne létre az öresund- tengerszoros felett. Gyönyörű elképzelések — vajon megvalósulnak-e valaha? Velence pusztulásának okai Velence süllyedésének hid­rológiai okairól számolt be egy neves amerikai hidroló- gus, aki az UNESCO megbí­zásából folytat tudományos kutatásokat a „Zöld Király­nő” süllyedésének okairól. Képzeljünk el — mondja a tudós —, egy felfújt gumi­csónakot, amely a vízben úsz­va léket kap, s a levegő las­Túléli-e Tokió a 70-es éveket? „Tokiót otthagyni — de mi­nél előbb” — ez a vélemé­nye a tokiói földrengésjelző szolgálat vezetőjének, aki sze­rint Tokiót a 70-es években egy hatalmas földrengés fogja sújtani. Évenként 11 millió földlökést jeleznek a készülé­kek Tokióban, de a tokióiak e lökéseket csak a Richter-skála 1,5—2 fokát meghaladó erős­ségnél érzékelik. Az 1923. évi földrengés, amely Tokió és Jo- kohama nagy részét elpusztí­totta, és 142 ezer ember halá­lát okozta, 7,9 erősségű volt. Ma — a lakosság számának a megnövekedése következtében — egy ilyen erősségű földren­gés legalább egymillió áldozat­tal járna. A szakemberek szerint a vé­dekezésnek csak egyetlen mód­ja van: a legújabban kikísérle­tezett „földrengésbiztos” épí­tés, amely azonban rendkívül drága. Tokióban és testvérvá­rosában, Jokohamában ma 17 millió ember él, de a házak nagy része fából van: a föld­rengést követő tüzek tehát megoldhatatlan problémát okoznának a tűzoltóságnak, és további áldozatokat szednének. A tragédiát súlyosbítaná a vá­ros központja alatti több szintes metró, amely egy nagy erejű földrengéstől beomlana, s a fölötte húzódó utcasorok bele­zuhannának az aknákba. Nem bírna ki egy nagyobb földren­gést — néhány kivételével — Tokió száz hídja sem. A kormány illetékes szervei 48 evakuációs központot léte­sítettek Tokióban, s további 20 ilyen központot rendeznek be, de szakértők vélménye szerint ez nem sokat segít: Tokió lakos­ságának mentésére egy átfogó, komplex tervre és ennek sür­gős megvalósítására lenne szükség. „Nem célunk, természetesen, hogy tömeghisztériát váltsunk ki — mondja a földrengésjelző állomás vezetője — de előér­zetem azt súgja, hogy Japán alatt és partjai mentén hatal­mas erők vannak feltörőben.” 17 emeletes házak Építkezés a kijevi lakónegyedben. san kiszivárog belőle. A kü­lönbség csak az, hogy Ve­lence esetében nem a levegő, hanem a víz szivárog ki a ta­laj alól, amely páratlan szép­ségű épületeit tartja. Ennek oka részben a város artézi kútjaiban keresendő, főleg azonban annak a nagy víz- mennyiségnek, amelyet Mestre és Marghera nagy ipari léte­sítményei vonnak el. Lehet, hogy a Pó völgyében feltárás­ra kerülő földgáz is súlyos­bítja a folyamatot. A vá­ros süllyedése évszázadok óta tart, de a nagyipar fejlődése következtében az elmúlt tíz év alatt kritikus stádiumba jutott. A süllyedés másik oka az Adriai-tenger — mint a világ minden tengerének — a vize, a gleccserek fokozódó olva­dása miatt süllyedt, ezért aztán a lagúnák vize is el­jut a korábban védett részek­re. Az „aqua alta”, a mély víz régi ellensége volt a városnak, de korábban az Adriai-tenger csekély ár-apálya miatt sok gondot nem okozott. Ugyancsak az utóbbi tíz évben okozott óriá­si károkat a szélvihar felkorbá­csolta tengervíz, amely elő­ször 1966. november 4-én a város kétezer éves történe­tében példátlan áradást vál­tott ki. Ha nem is olyan vész­terhesen — ez azóta több íz­ben is megismétlődött: az „aqua alta” évente három- négyszer is felkeresi a város belsejét. A város megmentésére ala­kult bizottság most két mó­don is tanulmányozza a le­hetőségeket : hidrológiai mo­dell épül a lagúnáról a pá- duai egyetemen, és matema­tikai modell a Nemzeti Tu­dományos Kutatótanács velen­cei laboratóriumában.

Next

/
Thumbnails
Contents