Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
8 PESI fiiECl ^Kíríap 1972. DECEMBER 3., VASÄRNAP Szép, mert az ember újrakezdi... Látogatás a 70 éves Kovács Margitnál | RADNAI ISTVÁN: ajánlás X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ I Nem lehet mindent egyszerre! A hetvenéves Kovács Margit Kossuth-díjas keramikus, érdemes és kiváló művész olyan töretlen ívelésű pályát, hazai és nemzetközi sikert mondhat magáénak, ami csak nagyon keveseknek jut osztályrészül. Az otthon Budapesten, a Pozsonyi úti, negyedik emeleti lakásán beszélgettünk ifjúkori éveiről, a pályakezdésről, európai tanulmányútjairól, művészi hitvallásáról. A meghitt hangulatú otthon olyan, mint egy szép kiállítási helyiség. Mennyezettől a padlóig szinte alig van szabad felület. Kerek plasztikák, faliképek, edények, szelíd leányfigurák, komisz vénasz- szonyok, fény felé táruló szobrok — mind egy alkotásokban gazdag élet jelentős állomásait jelzik. Az ablak mögött gyönyörű panoráma: a Duna kékje, a Margit-híd pillérei, s a Margitsziget. A város szívverése, a villamosok csilingelőse, a gépkocsik zaja megszűrten, pia- nóban száll fel Kovács Margit otthonába. Beszélgetés közben is szüntelen azon tűnődöm, mi adott erőt, szívósságot ennek a törékeny teremtésnek, hogy nyakába vegye a világot, s a régi mesterlegények módjára végigzarándokolja Európát, éveket töltsön a bécsi, müncheni, koppenhágai, párizsi kerámiaműhelyekben. Az első lépések — Nagyon szerettem rajzolni már gimnazista koromban. Azután egy időre valahogy elmúlt ez a szenvedélyem, csak érettségi után támadt fel ismét. Akkoriban Győrött éltünk, szüleim pedagógusok voltak. Középiskolai tanulmányaim befejezése után Budapestre jöttem, Jaschik Álmos iskolájában rajzolgat- tam, s itt kóstoltam bele az agyaggyúrásba is. Jártam egy ideig iparművészeti iskolába, de "rettenetesen unalmasan tanították a kerámiát. Elvágyódtam onnan, s hamarosan Herta Bucher bécsi keramikus műhelyébe kerültem. Ott úgy kaptam kézbe az agyagot, hogy egy életre megszeressem. A Bécsben töltött két esztendő után egy évig Münchenben tanultam kerámiát és szobrászától Családom közben Győrből Budapestre költözött, az én életutamnak pedig Koppenhága, majd Párizs lett újabb állomása. Párizsban egy kerámiagyárnak dolgoztam. Azután úgy adódott, hogy egyik nyáron hazajöttem Budapestre. Eredetileg csak rövid látogatást terveztem. De annyi minden kötött ide, hogy végleg itthon maradtam. Elismerések Kovács Margit 1928 óta állít ki rendszeresen. Első gyűjteményes kiállítása 1935-ben volt a Tamás Galériában. Két évre rá aratta első nagy nemzetközi sikerét. A párizsi világkiállításon Diplome d’ Honneurrel tüntették ki. 1948- ban a Fényes Adolf-teremben mutatta be műveit. E kiállítást követte a Kossuth-díj. 1953-ban a Nemzeti Szalonban állított ki, s még ebben az évben megkapta az érdemes művész címet. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-ve 1 tüntették ki. 1968-ban Budapesten az Emst Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Ezután nyerte el a kiváló művész címet. 1970- ben Budapesten a Műcsarnokban, 1971-ben Győrött nyílt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. — Melyik díjat becsüli a legjobban? — Természetesen a Kossuth - díjat. Különös öröm volt számomra, hogy éppen 1948-ban kaptam meg, a magyar történelem dicső napjainak századik évfordulóján. Az engedelmes anyag — Könnyen alkot, vagy sokat vívódik, sokáig hordja egy-egy alkotás gondolatát? — Van, amikor hamar tüzet fog az ember, s ilyenkor gyorsan készül a mű. A megrendeléseknél is a teljes alkotói szabadságot szeretem, amikor csak annyit mondanak meg, hogy mennyi szabad felület áll rendelkezésemre. 1961-ben például kaptam egy meghívást Toriríóba egy nemzetközi tematikus kiállításra, „Az ember és a munka” jeligével. Féltem egy kicsit, mert az idő rövid volt. Azután úgy meglendültem, hogy négy hét alatt teljesen elkészültem. Olyan is van, amikor évekig a tudat mélyén lappang valami, felvillan a képzeletben, de hosszú időbe telik, amíg életre kel a mű. Nehéz a munka láza, de gyönyörű! Azt szeretem az agyagban, hogy amikor a kezemben van, még annyi lehetőséget rejt magában, s rajtam múlik, hogy végül is mi lesz belőle. A népmesék világa — Az alkotást ösztönös vagy tudatos folyamatnak tartja? — Elsősorban ösztönösnek. Magam is az első megfogalmazás után kezdek korrigálni. A tudatos elemek ilyenkor dominálnak. — Mit tart a tehetségről, adottság vagy kifejleszthető képesség? — Adottság. De ez nem elég. A tehetséget is szüntelen meg kell újítani, naponta frissíteni. | Beszélgetés után átmegyünk: a műterembe. Az állványon i még frissen csillog az agyag. | A kemence mellett bűbájos; mázas figurák, nemrég hagyták el a tűz nászát. Köröskörül itt is hatalmas fali kerámiák. A népmesék, balladák hősei élik itt agyagéletüket. Itt van a Halotti beszéd megrendítő szépségű kompozíciója, a híressé vált Kenyér- szegő. A műteremből a padlástérbe nyílik egy, s abból újabb helyiség. A fekete gerendás, fehér falú helyiség intim világában egy teljes életmű van együtt. Csőrös kancsók, népmeséi figurák, tálak, fali képek, portrék, a nép életének megannyi üde színfoltját megörökítő kompozíciók. Első pillantásra is feltűnik, mennyire együtt élnek ezek a figurák. Mindegyik külön- külön is remekmű, de így együtt sajátos, népmeséi világ hangulatát árasztják! Minden mű egy-egy vallomás. Kovács Margit a lélek tüzes kohójából tépi ki szobrait, agyagtáblái izzó anyagát, s gyúrja, formálja életszerűvé. Kedvvel formálja, örökíti agyagba a felfokozott emberi indulatokat, örömöt, bánatot, születést, dús virágzást és elmúlást. HAMAR IMRE i hosszú tehervonatok S .... éjszakáján 1j na rtt alan 4 ^ nem kezdődsz a parttalan 'j időben 4 § korán kinyílt virág ..................... I ^ zárd össze szirmaidat párás dió kis domb a magzat megfeszül kezét ölébe ejti csend csücsörít ablakba ül az anyaság Szemét ölébe rejti tested melegét... i \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ deími osztályunkat, hogy máskor ne vegyenek át selejtes árut.” Más: „Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a »Rex« timsó hiányosságaira. Utasítottuk dolgozóinkat, hogy a jövőben ...” stb., stb. Kérdem Stirpák Sándor, a Rex-gyár balsorsú igazgatója nagyot trombitált kék kockás zsebkendőjébe. — Átkozott nátha! No, hol is hagytam abba? Megvan! Tisztelt termelési értekezlet! Amint mondottam, gyártaná- a tisztelt termelési értekezle- nyaink minőségére az utóbbi tét, meddig mehet ez így? & barlangom falát kaparom í jaj jaj lekoptak körmeim ^ tested melegét akarom ^ barlangom falát kaparom ^ jaj jaj lekoptak körmeim ^ véres a barlangom fala ^ véresek is örömeim jaj jaj lekoptak körmeim S . években igen sok a panasz. S ami különösen bosszantó: napilapok, hetilapok a nagy nyilvánosság előtt kritizálják áruinkat, terméikeinket. Különösen sok a panasz a luxus csomagolású, fényezett „Rex” timsóra. Számtalan panaszos levél jelent meg róla a különböző sajtótermékekben. íme, néhány megjegyzés a sok közül : „A »Rex« timsó kétnapos használat után szilvalekvár- szerű péppé vált. Miért csinálják ezt velünk? Tisztelettel: Temeslaki Rudolf, apátián, anyátlan árva.” „Rövid leszek. »Rex« timsót használtam. Címem: Lajos kórház, 117-es kórterem.” Stirpák dühösen csapta az asztalra a levélköteget: — S mit írt minderre De- begényi kartárs, akit azzal bíztam meg, hogy válaszoljon a panaszos levelekre? Tessék: „Panaszának jogosságát elismerjük. Utasítottuk kereskeA teremben néma csend honolt. Szórakozott, kifejzéste- len tekintetek bámulták a gyár kéményéből gomolygó szürke füstöt. — Mi hát a teendője gyárunk kereskedelmi osztályának? A panaszos levelekre eddig írt válaszaink sablonosak, semmitmondók. Nem győzik meg a vásárlót arról, hogy nekünk van igazunk. Azonnal szerződtetnünk kell néhány aranytollú írót, egy pár szellemes írásművészt, valamint tudósokat, akik népszerű ismeretterjesztő stílusban válaszolnak a kötekedő vásárlónak. Be kell bizonyítanunk, hogy a Rex-gyár feladata magaslatán áll. Világos tehát, hogy mi a teendőnk. Tovább fejlesztjük, javítjuk, csiszoljuk gyártmányaink védelmében írt válaszleveleink minőségét. Magáról a timsóról majd legközelebb beszélünk. GALAMBOS SZILVESZTER barlangom falát kaparom xXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,;/ Van megoldás! GYARMATI FARKAS DEZSŐ: Kovács szaki alaposan felöntött a garatra. Tehette, mert a gyógyszergyárban, ahol dolgozott, hektószámra állt a tiszta szesz, s zabtaposó lónak a leg- éberebb rendész sem kötheti be a száját. A művezető azonban kiszúrta: — Kovács! Azonnal jöjjön az irodába! Bementek, a művezető folytatta: — Az istenit magának! Mindenáron le akar buktatni? Most haza kellene kül- denem magát! És egyszer bizonyisten megteszem! Akkor pedig lőttek a prémiumának. Én elhiszem, hogy szereti a tintát. Igyon, ameny- nyi belefér. De a szentségit! Csak a gyárkapun kívül. Én nem veszem észre, ha ki is viszi azt a nyavalyás szeszt. De itt meg ne lássam részegen! Megértette? Kovács szófogadó ember volt. A következő napon gondosan megtöltött egy csatos- üveget. De csak a kapuig vihette. — Gyere csak be a motozóba, Kovács elvtárs! — mondta az egyik portád. — Ejnye, ejnye ... hát szabad ezt? Most mit csináljak veled? Húsz éve dolgozunk együtt, csak nem adlak át a rendészetnek? Miért csinálod ezt velem? Jó, jó, szereted az italt. Tudom, hogy van ez. De miért viszed ki a kapun? Bent annyit ihatsz, amennyi belédfér, ott van előtted. Pont velem akarsz kitolni? Meg lássam még egy- j szer, hogy szeszt % ne% egy-4 V Hová lett viszel ki a kapun! í * Kovács szaki f vF fl/XUI/1 megvakarta a fe- á jebúbját. Most mi- 1j Görcsös nappalok tévő legyen? Bent íj zsugorítják anyámat sem ihat — kint íj gubbaszt a fájdalom sem ihat... 1j lábát nyilak hasogatják Másnap ismét 1j ölembe veszem teletöltötte a csa- 1j csont és bőr tosüveget. „Na, jól 1j arca gond van", mondta a 1j meg ránc művezető. „Meg-1 fogadta az öreg, 4/ pipacsok petúniák amit mondtam ne- 1 jaj hová lett a nyár ki.” i De Kovács csak 4 jön az éj az öltözőig vitte f nagy vizenyős szemekkel az üveget. Ott be- 1j ott ül az ágyon ült egy sötét zug-1j kérdőjel az éjszakákon ba és szépen el- 1j jaj hová lett a nyár szopogatta az italt. 1j Kissé tántorgott, 1j nyögve lódul az idő amikor kiment alj J * gyárkapun. „Még- 1j iscsak derék em- 1j bér ez a Kovács”, 1j mormogta a por- 1j tás. „Inkább bent 1j issza mpn a.7 ndnn- 4 issza meg az adag- '/ ját. ----------- ’ • * ba ........................ ké t.” í '4 semhogy baj- 4y hozzon min- 4 Gőz József csend horkol szél szuszog pipafüst kering fölkelek Az utak itt mind egyfelé futnak jaj merre kanyarodjak pipacsok petúniák hová lett a nyár ///////////////////////////////////////////////////////////////////y///////////////xw .xXXlXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXX>Ä s Illusztráció Belepett a kávéházba, levette sok- dioptriás szemüvegét, megtörölte, aztán újra felrakta, majd hunyorogva kikeresett bennünket, és megcélozta az asztalunkat. Szederlaky úgy jött, azzal a bizonytalan merevséggel, cél iránt, mint amikor az idegorvos azt mondja betegének: „Most hunyja be a szemét, és menjen egyenesen a kályhához...” A rövidlátók őrangyala vigyázott rá, hogy I GALSAI PONGRÁC: Balássy Zoltán monotipiája A főhős jelleme ivXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX> föl ne borítsa az útjában álló székeket. Velem szemben, a szomszéd asztalnál egy nő ült. Fekete nő, nárga blúzban. Őmiatta ittam már a negyedik két- decit. A város egyetlen kávéházában találkoztunk, jobbra az ablak mellett — akár egy vidám táborozáson. Erről a sarokról már rég lemondott az üzletvezető. Kevés bevétel, sok elgázolt cigarettavég és hamu a padlón, nagy ricsaj. Tulajdonképpen el kellett volna keríteni bennünket. De a társaság gyü- levész jellege tekintélyt parancsoló volt. Ennél tarkább bandát elképzelni sem lehetne: asztalunknál együtt ült a dupla-doktor, egyetemi tanár és a rímfaragó flekksuszter, a szigorú gimnáziumi igazgató és a saját tanítványa — valami jó kedvű, ősközösségi fratemítás- ban. Mi voltunk a helyi irodalom. Aki a városban író volt, vagy annak képzelte magát — már a tehetség vagy az önkritikahiány jogán —, közénk tartozott. S mi szívesen befogadtunk mindenkit. Miért is ne? Az egyetemi tanár szenvedélyes előadásokat tartott a kvantumelméletről, vagy az asszír-babilóniai képírásról. Ezt a suszter is szívesen meghallgatta. Igaz, egy szót sem értett az egészből. Viszont egyenrangú félnek, szellemi osztályostársnak érezhette magát. A gimnáziumi igazgató pedig örült, ha a vőfényköltő felolvasta legújabb verseit. Az ilyen sorok, mint: „Egy szép nyári reggelen — sétáltam künn a tengeren” — akárhány Karin- thy-paródiánál több mulatságot szereztek nekünk. Eufóriás jókedvünkben néha arra vetemedtünk, hogy a legképtelenebb képzavarokat összehasonlítsuk. A szerző ilyenkor üdvözült csecsemőmosollyal ült a világirodalmi párhuzamok — számára tökéletesen érthetetlen — özönében. Szederlaky a város hites könyvszakértője volt, s maga is író természetesen. Erkölcslélektani történeteket írt, századvégi modorban. Most megállt az asztalunk előtt: — Szeretettel üdvözlöm a művész urakat — mondta, és hamiskás bajuszán látszott, hogy megint alkotott valamit. A világ legritkább és legérzékenyebb bajuszát viselte. Egy árulkodó, szőke kis szőrbolyhot az orra alatt. — Novella? — kérdezte asztalszomszédom, az ezoterikus költő. A sárga blúzos nő még mindig nem nézett rám. Fitymáló közönnyel rágta a kávéjából kifelejtett kockacukrot. — Az — mondta Szederlaky, és aktatáskáját az asztalra helyezve, megszámolt bennünket. — Adssza már — morogta a gimnáziumi igazgató —, essünk túl a nehezén ... Szederlaky kiemelte táskájából uj novellájának másolatkötegét, leszámolt belőle kilenc példányt — épp ennyien voltunk —, és szétosztotta a társaság tagjai között. Nekem a leghalványabb, már alig kibe tűzhető másolat jutott. Barátunk különben éppoly negédes volt, akár a történetei. Így könnyen meg tudta téveszteni az embereket. A városban ő volt a Róbert bácsi. Az aranyszájú mesemondó, aki este leül a gyermekek ágya mellé, s olyan mesét mesél nekik, hogy egész éjjel nem tudnak elaludni... Azt mondták, a bukott lányok megmentésével is foglalkozik. Az asztaltársaság tagjai rögtön rávetemedtek Szederlaky új novellájára. „Essünk túl a nehezén ...” Én azonban egyre a sárga blúzos nőt néztem. — Mi az? Nem érdekel? — kérdezte a szerző.
