Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

«« «« «« «« «« «««««« «« «« «« «« «« «« «« «« DECEMBERI DÉLELŐTT VALKON GÁBOR VIKTOR felvétele »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»» »» »» »» »» »» — És a 'különféle levonások. A hitelek, a törvényes letiltás, a családi pótlék, a kártérítés. A dolgozók rájöttek, hogyha nem íizeúk be az OTP-részle- tet, a bérelszámolók automati­kusan levonják a fizetésükből. Pontosan annyit, amennyit kell. Nem szükséges ezért sem csekket kitölteni, sem a pos­tán várakozni, így kényelme­sebb. A bérelszámoló egy ban­kot is helyettesít. Aztán van-i nak az adók: a nyugdíjjárulék, a községfejlesztési-, a honvé­delmi-, a lakbér hozzájárulás, mind-mind külön tortúra — kesereg a főkönyvelő. S van is miért. Egy munkás bérének kifizetésé előtt körül­belül száz műveletet végez el a bérelszámoló s 40 nyomtat­ványt, 77 rovatot tölt ki. Betét I. felesége takarékos házi­asszony. A férjem rám bízza a pénzt minden hónap másodikén. Bo­rítékokba teszem, azokra rá­írom: háztartás, ruiha, lakbér, számlák, szórakozás, egyéb, s a többi megy az OTP-be. Így gyűjtöttük össze a Trabantot két évvel ezelőtt, s tavaly már külföldön is voltunk. Idén nagy fába vágták a fejszéjüket: az egész család Rómában töltött két hetet. — Nagy élmény volt külö­nösen a két gyereknek ... Sok szépet láttunk. Persze, beosz­tottuk ott is a pénzt, különben elíagylaltoztuk volna az egé­szet — nevet. A borítékok hó végén kiü­rülnek, a takarékbetétkönyv­ben nő az összeg, amit nyaran­ként elköltenek. Zs. felesége sem költekező. Füzetjében bevétel és kiadás rovat, albérletben laknak, la­kásra spórolnak. — Életrendet is összeállítot­tam. Nem a hasunkon takaré­koskodunk, változatosan főzök, de meggondolom, mikor, mit. „Egyéb" rovat nincs a mi éle­tünkben. Csak majd ha lakás lesz. Addig a mozi is megte­szi. Zs. férj módra közbevág: — No, azért időnként vala­mi meglepetésre telik ... — s felmutat az asztalról egy ha­mutartót. — A kétéves házas­sági évfordulónkra vettem ... Boríték — Mikor elkészült a jegy­zék, következik a pénz szét­osztása: mennyi ötszáz, száz-, ötven-, húsz-, tízforintos és aprópénz kell a főpénztártól, hogy borítékokba lehessen szortírozni. A bérfizetés előtti nap a fizetők már így veszik át az összeget, s bevonulnak egy terembe, melyet addig nem hagyhatnak el, míg nem osztották el a pénzt. A jegy­zék perforált részét a fizetés mellé teszik a borítékba, ezen szerepel a pontos elszámolás. Az összeget nagy vasdobozok­ba zárják, amelyeket a főpénz­tárban hagynak, a kulcsokat maguknál tartják. Másnap — a bérfizetés napján — a fize­tők bejönnek és a vasdobo­zokkal elindulnak a munka­helyekre. Ezen a napon érezhetően jobb a hangulat a gyárban, »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» A szürke Dunán «« «« «« «« «««««««« «« «« «« «« «« «« «« «« «««««««« «« «« «« «« Szép piros lében, zsemlyeszín bundában vagy írósvaj színűre pirítva, de csaknem minden háznál fölszolgálják, így ka­rácsony estéjén. Ravasz böjti találmány, jó ízű halat enni az ünnep előtt. Halat, amelyről így tartották a klastrombeli atyák egykoron: „maledictus piscis in tertia aqua”, azaz átkozott a harmadik vízben. Nos, hogy a jóravaló hal ne jusson az elát­kozottak sorsára — vízben élt, főtt, lubickoljék hát borban —, erről majd gondoskodunk va­lahogy. De ki gondoskodik ar­ról, hogy egyáltalán a piacra, szatyrunkba, konyhánkra ke­rüljön? mint máskor. A bérelszámolók azonban még ekkor is dolgoz­nak. ilyenkor ellenőrzik, min­dent jól végeztek-e, mert erre csak a fizetés asz tás után jut idő. — Milyen tulaj donságofckai rendelkezik a jó bérelszámoló? — kérdem a főkönyvelőt. — Első: számolni kell tud­ni. Fontos a jó memória, mert bonyolultak az előírások. Is­merni kell a rengeteg rende­letet, jogszabályt. Az ideges bérelszámoló sokat hibáz... Csekk T. elmeséli, hogyan gyűjtöt­te össze „státusszimbólu­mait”: — A kocsival szerencsém volt, a gépkocsinyeremény- betétkönyvvel Zsigulit nyer­tem. — Honnan a betétkönyv? — Másodállást vállaltam, autószerelősködtem. — De hiszen a vállalatnál íróasztal mellett dogozik ... — No igen, de jót tett es­ténként az a kis mozgás. Meg a vállalatnál kipihentem a fáradtságot. Az ajtó, amikor kinyílt, eltakarta az íróaszta­lomat, így mire becsukták, rendbe kaptam magam ... — A hétvégi házért mit ál­dozott? — A hétvégeket. Szombat­vasárnap ott dolgoztam. A pénz sem jött magától. Melóz­tam, s ha néha a számtól is vontam meg a falatot, vittem valamire. T. valamire vitte: hétvégi háza a soroksári Duna-ógban, Zsigulija fényesre tisztítva a ház előtt áll. — Horgászni nem szeretek, de pihenek, s vendégeket hí­vok, elszórakozgatunk. T. azokat az embereket irigyli, akik a filmekben csek­kel fizetnek. Hitel A dunakeszi OTP-fiók 13 éve nyílt, a betétállomány ak­kor félmillió forint körül volt. Ma csaknem 26 millió. Most fizették ki a KST-t, több mint kétmillió forintot, az áruhitel körülbelül 7 millió, a lakás­hitel pedig 67 millió forint. — Spórolni úgy lehet, hogy bármilyen kicsi összeget, de rendszeresen betenni az OTP- be, a fiatalok azonban ke­vésbé takarékosak, nincs az a kasszaszemlélet, mint az öre­gebbeknél ... Salgó Miklósné fiókvezető­helyettes a változásokról be­szél: — A fiatalok manapság a hitelt szeretik. Sokszor alig bírják visszafizetni, de har­mincezerért vesznek bútort. Ügy spórolnak, hogy törlesz- Enf(M1nlT1 tenek, s nem kell várni, ha- FülgalUlU nem rögtön házhoz jön a kí­vánt portéka. — Kik takarékoskodnak? — Elsősorban a lakásra vá­rók. Nekik komoly összegre van szükségük az induláshoz. A fióknak terve van: a betét- állománynak 34 millió forin­tot kellene meghaladnia, a 13 itt dolgozó aggódik, mert ha nem teljesítik, oda a juta­lom. — Hogyan teljesítheti ter­vét egy OTP-fiók? — A mi dolgunk nemcsak az ügykezelés, az embereket agitálni is kell, van pultagi­Fizetésnapkor háromszoros a forgalom a dunakeszi OTP- ben. Figyelem az embereket, sokan itt döntik el, mennyit adnak takarékba e hónapban, egyesek hozzátesznek, mások lecsípnek az összegből. De többségük rendszeres látogató, ismerősként üdvözlik őket. Salgó Miklósné sajnálkozva mondja: — Pont rosszkor jött, de­cemberben inkább kivesznek, mint hozzátesznek... Majd jövőre... TAMÁS ERVIN 13 A REJTEKHELYEKET A Kék Duna Halászati Sző­ve tkezetnek két boltja van a fővárosban, a Lehel piacon meg a Garayn, s áruinaik halat itt Vácott is. Ami fazekunkba kerül, jórészt tógazdaságok­ból származik, ám augusztus­tól februárig csak folyami hal jut a piacra. — Mikor fogy a legtöbb? — Itt, a váci piacon, pénte­ken. — Tán, mert böjti nap, ezért van keletje? — Alig hinném. Hanem ilyenkor, soabad szombat előtt vásárolnak be a közeli falvak­béliek. Egyébként fizetés előtt viszik a legtöbbet, mert ol­csóbb, és ilyenkor már véko­nyabban csordul a pénz a ház­tartás kasszájában. — Karácsony előtt? — Minden elfogyna. Csak­hogy elég kevés kerül a háló­ba. Egyes években eltűnik a hal, sajnos, az idén is ezt ta­pasztaljuk. Meg kell keres­nünk, hová bújt. Késő délután vízre szállnak Fieslók. Felmotoroznak Szo­big a ladikkal. Mire fölémek, öreg este lesz, ködmanók som­polyognak a vízen. S a halász­nak eszébe jut: tavaly ilyen­kor Ú2y meglepte őket a köd fehér,_ puha ármádiája, hogy egymást sem látták. Lemacs- káztak a Duna közepén. Két napra. De most szerencsével kell járníok! Végigkutatják éj­szaka a víz két partját, fölke­resik a titkos rinákat — a ha­lak rejtekhelyeit nevezik így —, süllő, csuka kellene, leg­alább a karácsonyi estebédre. APOR ZOLTÁN A Pest megyei Hírlap i melléklete 1972. KARÁCSONY ikra, de többen állítják, hogy a csőrükben is elviszik. .. — Hát az ember telepít-e halat? — Pontyot meg csukát. Egy gyomai halászati szövetkezet­tel közösen nevelünk ivadé­kot, Békésből kerülnek ide a Dunába. — Beszéljünk a halak ter­mészetéről! Hogyan viselked­nek a vízben, tudja-e ezt a halász? — Ahány fajta, annyi féle. A ponty például olyan mint a birka, csapatostul tanyázik. A keszeg megmarad a mély vízben. A harcsa elbújik, meghúzódik a meder egyik gödrében, csak a bajuszát mozgatja, hogy odacsalogassa a kishalakat. Két éve fogtunk egy 42 kilósat, sovány volt, az oldala tele piócával. — Érdekes dolog — mondja a halász —, a nagy halak nem tűrik meg maguk között a ki­sebbeket. Vagy harminc éve egyetlen napon 25 mázsa ke- csegét fogtunk. Akikor tapasz­taltam először, hogy a beterí­tett halraj széleiben a pontyok tanyáztak, kicsit beljebb a márnák, még beljebb — akkor evezővel még a távolságot is mértük — a kisebb kecsagék, legbelül az egészen nagyok. Ma már nincs kecsege a Du­nában, szennyezett a víz, ezt nem szeretik. Essék hát szó ar­ról, ami van: — Milyen neve­zetes dátumokat jelöl a ha­lásznaptár? — Januárban elívik a meny­hal, februárban a balin, már­ciusban a csuka, április vége felé pedig — ha jó az idő ko­rábban is — a süllő. Május a ponty, a márna és a harcsa nászideje. Júniusban azután „mindenki” szanatóriumba vonul, kipihenni a zaklatott napokat, később szabadságra mennek a halak, szétszéledve a szélrózsa minden irányába. Amikor eljön az ősz, vándo­rolva keresik a búvóhelyeket, téli pihenőre térnek. — Mikor jön el a legkedvel­tebb halászidő? — Májusiban. Éjszaka HAkor megszólal a fülemüle a szige­teken — fiai vannak —, és 1 óráig énekel. Válaszol, ha fü­tyülünk neki. — Melyik a legjobb ízű hal? — A márna, a jász-, dévér- meg a szilvaorrú keszeg. Ebből a négyből legjobb a hálásaié. A keszeg sütve is ízletes, per­sze a legtöbb ember csak a szálka nélküli halat szereti, a zömök, bajszos harcsát, az ele­gáns kunkori orrú kecsegét, vagy a kevésbé szálkás, kövér­hasas pontyot. dott nap a Dunán volt, utóbb halőr lett. Ez állandóan kér­dezgette, amikor éjszaka a szigetek között csordogáltunk lefelé: most hol vagyunk, most merre járunk. Halljátok — mondta —, én még nappal sem igazodnék ki itt. Ennyire megváltozott a Duna néhány év alatt. Külzárást építettek erre, amott a kavicsot kotor­ják, a folyó feltölt egy-egy zugot, partszakaszt; befüzese- dik és kizöldül, ahol koráb­ban csak homok volt. — Ezzel a sok kotrással egészen elrontják a Dunát — szól az idősebb Fiesl —, már halászat szempontjából. Mint­ha a termőtalajt vinnék el, sok helyütt nem is maradnak meg a halak. Változik a du­nai táj. Itt szemközt áll pél­dául a Kompkötő-sziget, 1901- től egy ideig a nagyapám bé­relte. Akkor még széna ter­mett rajta, gyümölcs, most meg iszapos. Akárcsak a Büki sziget. — Vízi ember volt a nagy­apja is? — Az egyik, anyám részé­ről, hajóvontató. Apai őseim mind halászok, legalábbis 1714-től írás van róla. Él itt a Duna partján néhány ha­lászfamília, a Maháék, a Jó- náék meg mink. — Ki most a legöregebb ha­lász? — A Jóna Matyi bácsi, 91 éves. „...ODA VISSZATÉR” Kérdem: van-e elegendő hal a Dunában? — Van, csak meg kell talál­ni. Ha eljön az ívás ideje, mindből akad, mert kinek hol a bölcsője, oda visszatér. — A legtöbb? — Keszegféle. — Ritkaság? — Fogtunk angolnát, amurt, de még busát is. Amikor a Duna megáradt, elöntött né­hány halastavat is, így kerül­tek ide ezek a növényevő ha­lak. Meg a vadkacsák hoz­zák. — Mit csinálnak a vadka­csák? — Csodálkozik? Azok is meglepődtek, akik a Naszály- hegy tetején, egy kis tavacs­kából, vaddisznók, őzek strand­jából vörösszárnyú keszeget fogtak. Azt is a vadkacsák te­lepítették. Tollúkra ragad az kát készítettek. A szövetkezet ma műanyag és fémgombokat csinál kis üzemében, Budaka- lászon. Ennek hasznából kipó­tolják a halászat okozta vesz­teséget. Mert igaz ugyan, hogy a Kék Duna másfél millió fo­rint értékű halat értékesít évente — tavaly 900 mázsával fogtak ki —, de számoljunk csak... A hal értékének 60 százaléka a halászé, aki ezen fölül 10 százalékot kap a la­dik, motor, háló javítására, s ha árusít a piacon, még 10 szá­zalék jár neki. A fönnmaradó pénzből már a rezsire sem fut­ja. A Kék Duna gazdasága: 8400 hold vízterület, illetve, ami alatta van. A halászok ta­nyái Nagymaroson, Szobon, Vácott, Római-fürdőn, az an­gyalföldi oldalon, Budafokon, a főváros alatti alsó vízen és Ráckevén állanak. Huszon­nyolcán járják a vizet, a part mentén, zátonyok világában, apróbb-nagyobb szigetek kö­zött húzzák a kerítőhálót. Ha árad a Duna, kimerészkednek a hajójárásba — szépen kivi­lágítják a ladikot, nem úgy, mint az országúton futkározó bicikliket, így a hajósok észre­veszik: a halászok másutt nem találtak halat, kint a sodrás­ban szűrik a nagyszemű fe­nékjáró hálóikkal a folyót. S hogy mi a halászok terve? Fejenként 750 munkaegység, egynek-egynek értéke 50 forint ára hal. — Mennyit keres átlagosan egy-egy halász? — kérdem Schmoll József elnököt, aki Vácra kalauzolt. — 2800—3200 forint között, ha a havi átlagot számítjuk. Kevés a halász. Pár éve je­lentkezett néhány fiatalember,' aztán sorra elmaradtak. Keve­sen bírják: éj jel-nappal a ví­zen. „Nem mondták, hogy rab­szolgákat keresnek” — búcsú­zott az egyik. Általában csak az marad meg, aki beleszüle­tett a mesterségbe, mint Fiesl Béla fia, Tibor. I 1714-TŐL — Mit kell megtanulni a halászjelöltnek? — kérdem tőle. — Evezni akárki tud két hét után. A hálót javítani, ha­lakat, vizet kiismerni... eh­hez kell idő, figyelem és gya- 1 korlat. A nyáron velünk járt ; egy helybéli ember, aki ko- I rábban halászott, minden ál- ] A halásztanya a váci part­szakasz fölső részén található. A víz szélén szamánkóró, csa­lán s egyéb grundvidéki nö­vényzet öblében cölöpkerete­ken — találóan terístfának ne­vezik — háló szárad, mintha vízitündér ruhája lenne, redő- zetét meglebbenti a szél. Az iszapos fövenyein néhány part- ravetett ladik heverészik, bar­na hasát az égnek fordítva. A víz borzongás-szürke. Amolyan kishalászok éltek'a a Duna partjain mindig. Akire emlékszem, cserzettképű, kesé­re fakult, meg fehér hajú, bo­rostás-tüskés emberek, öregek mind. Kis négyszögletű hálót eresztgettek le a hajó közepén. Ringtak a lapos fenekű la­dikok, a zöldes-szutykos vizein, a folyó nyers illatához a partra vont frissen ápolt csónak kát­rányszaga keveredett. Néha se­bes sodrú áradások idején gö- csörtös fatörzseket, mázsás rönköket hozott a víz. A halá­szok kicsáklyázták, és amikor a sok uszadékfa kiszáradt, el­adták a tüzelőkeresikedőknek. Kérdem az idős, ám jóköté­sű váci halászt, Fiesl Bélát, ha nincs hal, fognak-e rönköt manapság is? — Á ... — legyint —, nincs erre idő, teljesíteni kell a ter­vet. — Tervet? LE RÁCKEVÉIG A halászok szövetkezetben dolgoznak, a Kék Dunáé a szürke Duna Szobtól le, egé­szen Ráckevéig. A szövetkezet Óbudán alakult 1956-ban. öt- venhét januárjában megkap­ták a működési engedélyt s márciuban a vizet is hozzá, az északi összekötő hídtól Albert­falváig. Később a fönti szakasz halászainak szövetkezete is Hozzájuk csatlakozott. Aztán rájöttek, hogy csak a halászat­áéi nem élnek meg. Kagylót szedtek hát, s abból inggombo­táció, s agitálunk az isme- rettségi körben a takarékos­ságra. — Miként lehet valakit meggyőzni arróí, hogy pénze az OTP-ben van a legjobb he­lyen? — Elmondom, hogyha ott­hon tartja, nem fiadzik és sokkal hamarabb hozzányúl, mintha a betétkönyvét őrzi a szekrényben. — Mint mindenhol, itt is jobban szeretik, ha valaki pénzt hoz, mintha visz. Csak az ok más — ugyanis a hi­teles ügyeknél sokkal több a munka, mint a betéteknél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents