Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
■ 1 iitii# ■ if iminpiHiiitAif A Pest megyei ’ MUNKÁK ES MINDENNAPOK . • 'Y Hírlap . melléklete A lakásról, tárgyszerűen Nevek a jegyzetfüzetben. Most költöztek új lakásba Vácott, Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, Bu- dakalászon, Szigetszentmiklóson. Adatok a jegyzetfüzetben, tények, gondok. Több mint két és fél esztendő telt el azóta, hogy a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács együttes ülésén — 1970. április 16-án — határozat született a lakásépítés és -elosztás teendőiről. Az 1971. július elsején életbe lépett új lakbér- és lakáselosztási rendszer első tapasztalatai már összegezhetők, nemkevésbé a negyedik ötéves terv eddigi lakás- építési eredményei. Hálás dolog lenne most egy vagy több családot bemutatni azok közül, akik új otthonba költöztek 1972-ben. Karácsonyi téma: fenyőfa, az első az új lakásban . . . mosolygó szülők, nevető gyerek. Beszéljünk úgy a lakásról, ahogyan kell. Érzelmek nékiül, tárgyszerűen, A tizenöt éves lakásépítési program egymillió új otthon létrehozását tűzte ki célul. 1961 és 1970 között 610 ezer lakás épült, ebből Pest megyében 50 ezer; a tervezettnél valamivel nagyobb e szám. Ám még mindig maradt — az 1971—75-ös időszakra — 400 ezer, belőle a megyében 36 ezer. „...összességében... ” 1972. november 14—15-i ülésén a párt Központi Bizottsága egyebek mellett megállapította: „A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975 végére teljesíthető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását eredményezi”. A lakáshelyzet — s furcsa, hogy némi bátorság kell ennek leírásához — a korábbiakhoz mérten : már ma5 sem rossz, soha annyian nem költözhettek új otthonba, mint a hatvanas évtized második felében, a hetvenes évek eddig eltelt két esztendejében. Csakhogy: még mindig sok az öreg, a m a i igényeknek már nem megfelelő lakás; nem sikerült elérni a tervezett összetételt a lakásépítésben, míg több otthon jött létre magánerőből, mint azt számították, az állami lakásépítés mennyisége elmaradt a kívánatostól. Országosan is. Pest megyében is. Ennek hagyományai vannak. Tízezer lakosra ötven új lakás jutott 1965-ben Pest megyében, 1970-ben viszont már 78. Szembetűnően megszilárdult az OTP-köl- csönnel, s az anélkül épült otthonok aránya, ám ennél is szembe- szökőbb, hogy a legutóbbi hét évben csupán 1970-ben volt jelentősebb — 1025 — az állami lakásépítés mennyisége, előtte nem haladta meg az esztendőnkénti öt-hatszá- zat, a teljes gyarapodás 10—12 százalékát! Sajnos, az arányok nem sokat módosultak tavaly s az idén sem. Eles határok Mindössze 400 tanácsi építtetésű otthon került 1971-ben tető alá; rendkívül kevés! Az okok ugyanakkor bonyolultak. Sokféle informátorom. beszélgetőpartnerem közül Nagykőrös város tanácselnöke hívta fel a következőkre a figyelmemet: az ötéves tervidőszakok túl éles határt vonnak a lakásépítésnél. A tervidőszak első évében nyílnak meg a pénzforrások, ekkor lehet nekilátni a tervek megrendelésének, a közművesítés megvalósításának, a kivitelezői szerződések megkötésének, magyarán: oz előkészítésnek. Az első meg a második évben mindez erőteljesen érezteti hatását. Valóban, a lakótelepi beruházások a megye egészét, meg az egyes településeket tekintve is csak 1971 végén, az idei esztendő elején jutottak nagyobb lendülethez, amit a többi között bizonyít az 1972-ben felépülő tanácsi lakások növekvő száma. Nagy kérdés: e szakaszosság természetes-e, kifizetődő-e, vagy még olyan áron is, hogy mérséklődik az egyes tervidőszakokra — elhatároltan — jutó lakásszám, a pénz eddiginél nagyobb részét szükséges szánni előkészítésre, a folyamatosság megteremtésére. Végső soron ugyanis nem az a fontos, hogy bizonyos esztendőkben hány lakás épül fel, hanem az, hogy e tevékenység egésze megfeleljen a tervezettnek. Ügy tűnik, ma még nagyobb varázslattal hat a naptár, mint a józan belátás __S ezt, az öt ödik ötéves terv most kezdődő előmunkálatainál már számításba kellene venni! Túlságosan előre szaladtunk azonban, térjünk vissza kiindulópontunkhoz. Arányváltozás vagy változatlanság nemcsak az állami meg a magánépítkezéseknél fontos, hanem területileg is. Egyet lehet érteni azzal a felfogással, hogy a tanácsi lakásépítkezések zöme a városokra jut; az urbanizáció megállíthatatlan folyamat. Zajlanak azonban másféle folyamatok is, szinte — ma még — észrevétlenül. Megállt az idő Jó néhány megyei településen megállt az idő; nem vagy alig épül lakás. Ezer lakosra számítva a legutóbbi tervidőszakban kevés lakás épült a ceglédi, a dabasi járásban, sok a ráckeveiben. E három között helyezkednek el a többiek, s messze előttük állnak a városok, ám azok is nagy különbségekkel. Nem fogható fel tehát úgy a megye — de még egy járás sem —, mint egységes egész, ahol mindent fejleszteni kell. örvendetes vagy fájdalmas változás, de tény; vannak fölemelkedő s letűnő települések. Csemőn egy, míg Abonyban 144 lakás épült fel tavaly, s nemcsak a ceglédi járásban lelni hasonlóan nagy különbségeket. Növekvő szerephez jut például a közlekedés, s ez magyarázza, hogy bár mindkét község a főváros vonzáskörzetébe tartozik, Törökbálinton tizenkét hónap alatt 103 új otthon került tető alá, Tökölön meg mindössze kettő. S a példák tovább sorolhatók, hiszen — magam is meghökkentem hallatán — a nagykátai járásban levő Tápiószentmártonban egy évtized alatt csupán tizennéggyel gyarapodott a lakásállomány, holott több mint hatezer lelket számláló községről van szó! S akad olyan falu is — nem kevés! —, amelyben egy évtized alatt, bár épült néhány lakás, összességében az állomány kisebb, mint tíz esztendeje; Mikebu- dán, Versegen, Tápióbicskén, Nagy- börzsönyben, Püspökszilágyon, más helyek mellett. Miért érdekes ez? Azért, mert a községekből való elköltözés sokak számára nemcsak a kenyérkereset jobb lehetősége, hanem egyben mód arra is, hogy valahol reményt leljenek az állami lakásépítésben való részvételre. Amíg tehát viszonylag nagy számban épülnek új otthonok, addig az azt igénylők száma csak nagyon lassan csökken; míg a megye jó néhány településén be- deszkázott ablakokkal, lelakatolt ajtókkal állnak — mint láttam ezt a nagybörzsönyi úton — egészen jó lakóházak, addig a városok, s bizonyos nagyközségek tanácsa beleszakad az igyekezetbe, hogy valamiféle összhangot, egyensúlyt teremtsen a lakásépítés meg a lakást kérés számai között. S különösen ott vannak nehéz helyzetben, ahol — mint például Gödöllőn — erősen tagolt az építkezések menete. A városban ugyanis csak 1973-tól kap nagyobb lendületet a tanácsi építkezés, az Alsóparknál 1973-ban, 74-ben és 75-ben 126, 168, 168 lakás épül fel, a Szabadság téren ugyancsak kialakulóban van egy korszerű városközpont, ám azok, akik lakást kérnek, nem törődnek a városépítési tervekkel, a pénzügyi lehetőségek és a naptár összefüggéseivel, hanem „verik az asztalt”. Üjabban már azzal is érvelve, hogy „hiszen fizetek érte”. .. Nincs varázsszer Nincsen, bár sokan ’ tfélik ’ úgy, hogy a lakásépítés meggyorsítása, eredményeinek fokozása csupán elhatározások kérdése. Mások — némileg reálisabban, de a dolog bonyolultságát még mindig nem kellően értékelve — azt gondolják, hogy mindössze a pénzen múlik. Nos, ez utóbbi vélekedésre feleljük azt, hogy tavaly is, meg az idén is volt elegendő pénz a tanácsi lakások felhúzására, s lám, mégis kevesebb készült el, mint lehetett, kellett volna. Miért? A lakásépítés nagy tömege ma- gasfokúan szervezett ipari hátteret követel meg. S ezért, hogy megtörténik: a ház építőmesterileg kész, sőt, a szerelés nagyobb része is befejeződött, de mégsem kerülhet átadásra. Mert nincs elegendő szakipari dolgozó, tapétás, parkettás... Az OTP megyei igazgatója viszont azt mondotta el, hogy rengeteg a gond az előközművesítéssel, s azok híján kénytelenek az OTP-társashá- zak számát az eredetileg meghatározotthoz viszonyítva mérsékelni... A megyei tanácselnök-helyettes meg arra mutatott rá, hogy a lakásátadás szorgalmazása a fontos, mert megtörténik a befektetés, ott „áll”’ a pénz a falakban, a gépészeti berendezésekben, ám nem hoz kamatot, mert hiányzik néhány nélkülözhetetlen apróság vagy kisebb munka elvégzése. S valóban, például diósdi építkezők mondták el, hogy teljesen kész házukban hónapokig éltek villany nélkül; minden rendben volt, csak éppen villanyórához nem jutottak. S mi tagadás, bizony még mindig fölépülnek úgy lakóházak — emeletesek, lakótelepi formában —, hogy megoldatlan a vízellátásuk vagy éppen a szennyvíz elvezetése ... Szervezni kell elsősorban a munkát, s ebben van még mit tanulnia minden érintettnek. Ha ugyanis létezik varázsszer, amelynek segítségével gyorsabbá, jobbá tehető a lakásépítés, akkor ez a beruházások előkészítésének nagyfokú javítása, a kivitelezés megszervezésének erőteljes korszerűsítése. Fények, árnyak Jó érzés megállni s végignézni Nagykőrösön, a Ceglédi út átgondoltan felépített s tovább bővülő lakótelepén, ahol 112 lakás éppen a közelmúltban került, illetve e napokban kerül átadásra. A város 1971— 1975 között összesen 1171 lakás tető alá hozásával számol, s ebből 400 lenne a magán-, 261 az OTP finanszírozású. Tavaly és idén azonban, tehát két év alatt 127 tanácsi érté- kesítésű és állami lakás épült fel összesen, ami az öt évre célul kitűzött 450-nek nem valami arányos része. A további lakásépítés ugyan zavartalanabbnak mutatkozik — bár az OTP-lakások esetében itt is gond a közművek időre való megteremtése —, de tény, hogy fény és árny egyszerre van jelen e tevékenységben. Jó érzés belépni Vácott, a Földvári tér házainak, lakásainak bármelyikébe, együtt örülni Hamar Sándorral, Kovács Dezsővel, Gémes Istvánnal és családjukkal 'az új otthon melegének, de... Eszem ágában sincs most elsorolni Hamarék, Kovácsék, Gémesék panaszait a kivitelezési — apró — fogyatékosságokról, inkább még jobban szemügyre véve ezeket az épületeket, azon töprengek el, hogy vajon valóban szükség volt-e ennyiféle kísérletre, próbálkozásra? Mert ez a lakótelep — s sajnos, nemcsak ez — a technológiai változások legkülönfélébb rétegeit, bizonyítékait tolja a szemlélő elé, mintha a régész tárná fel sorfa a kőkor, a bronz-, a vaskor leleteit. E „leletek” azonban pénzt emésztettek s emésztenek fel. Szó sincs arról, hogy mindent fölösnek ítélnék. Tudom, 'a blokkos építkezés olcsóbb, de lassúbb, az alagútzsalu gyorsabb, de legalább 15 százalékkal növeli az egy lakásra jutó költségeket, a paneles építkezési mód meg ennek a kétszeresével... Ám azt is tudom, hogy a nagy hűhóval importált és munkába állított STEM-rendszerek — amit elsőként Szigetszentmiklóson próbáltak ki egy 90 lakásos épület létrehozásánál, már akkor sem rácáfolva a kétségekre — máig sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s mind Szentendrén, mind Gödöllőn azt mondták ezekről: lassúbbnál is lassúbb ... Azaz kérdés: az elméleti gyorsaság ténylegesen megéri-e a befektetéseket, s az adott helyzetben a „lassúbb” blokkos építkezés nem hozott volna-e jobb eredményeket; több lakást? Tények, érvek Töprengésem másfelől is indokolt. Tisztában vagyok vele, hogy a megyében az építőipari technológia ún. középmagas épületek létrehozására alkalmas, s ezekben 16—17 százalékkal többe kerül egy-egy lakás. Tudom, hogy változott a technikai felszereltség, jó néhány helyen — csak Gödöllőt említem — már a „vidékinek” is dukál a távfűtés, a nagyobb komfort, s mindez növelte a költségeket, de azért a lakásonlcénti 80 ezer forintos áremelkedést nehezen emésztem meg, meggyőző, kétségeket nem hagyó érvek híján, s ilyenek nincsenek. S megintcsak fölületes jelzésre van helyem: tavaly 6669 lakás épült fel a megyében, ebből 6148 magánerőből, de közülük mindössze 407 társaslakás. A többi családi ház, szétszórtan, foghíjas telkek közé ékelődve, s már hallom előre az ismert nótát: mi fölépítettük a házat, vezesse ki a villanyt, a vizet a tanács, mi lesz a szeméttel, a járdával, az úttesten elakad a tüzelőt szállító kocsi, közvilágítás kell, üzlet... Összesen 36 ezer lakás kerülne tető alá a megyében 1975-ig, s ebből mintegy 30 ezerre rúg a magánépítkezések száma. Ha a föntebb leírt arány marad, ha nem sikerül valami módon frontáttörést elérni, hány milliárddal kellene megtoldani — de miből? — a tanácsok költségvetését, fejlesztési alapját, hogy mindaz meglegyen, amit az emberek — ne firtassuk: okkal, ok nélkül — a tanácstól követelnek. Kérdés: a lakásépítési tervek önmagukban való teljesítése hogyan hat ki más, de a fejlesztésben csak jelentős ütemkülönbséggel szereplő területekre, s az elkerülhetetlen konfliktusokra mi lenne a gyógyszer? örvendek, hogy a tavaly fölépített lakásak 99 százaléka (!) két- vagy több szobás, mert hiszek abban, hogy egyetlen szobában nem lehet berendezkedni — mai igényeink szerint — emberi életre. Ám tudom, hogy másoknak egyetlen szoba, helyiség is nagyon jó lenne, ha az csak a maguké lehetne ... Reménykedem abban, hogy az 1973-ra tervezett 8000 lakás — benne 1300 állami és tanácsi értékesítésű — meglesz maradéktalanul, de nehezen békülök ki azzal a ténnyel, hogy bár itt, Pest megyében a legnagyobb a népesség növekedése, a tízezer lakosra jutó épített lakások száma 75 volt 1971-ben, míg például Csongrád megyében 90, Szolnok megyében 80, s még mindig alacsony a lélekszámhoz viszonyítva a tanácsi bér- és szövetkezeti lakások aránya. Márpedig, ami a magánépítkezéseket illeti — néhány foltot, így a Galga vidékét kivéve —, Pest nem túl gazdag megye, itt a népesség zöme bérből él, jó része ezeknek munkás. Ezért nyugtalanít, hogy már ma — várhatóan — számolnak azzal: 1000—1500 tanácsi lakás építése áthúzódik az ötödik ötéves tervre. Biztatást ad viszont, hogy a vállalatok — s szép lista kitelne nevük felsorolásával, szerencsére — valamivel több gondot fordítanak dolgozóik lakásgondjainak megoldására, hogy ne az legyen a „ragozás”, amit egyik helyen feljegyeztem: én albé- relek, te építkezel, ő lakik ... Abbahagyom, mert áttévednék oda, ahol magam állítottam a kerítést, az érzelmek bozótosába; maradjunk csak a tárgyszerűség síkján. Tényeket soroltam el, rideg számokat, nem győzködésként, nem magyarázatnak. Csupán azt akartam, hogy együtt nézzünk annak a habzó felszínnek a mélyére, amelyhez hasonlítható a lakásépítés. Nagy haladás, hogy annyi lakás épül a megyében, amennyi évente azelőtt soha. Eredmény az alapterület növekedése — öt év alatt 53 négyzetméterről 66-ra —, de tudom, ennek jelentős hányada a magánépítkezések érdeme. Fontos lépés lesz, hogy 1975-re a megyében már csak 303 személy jut száz lakásra, szemben az 1970. évi 323-mal . .. Abbahagyom, becsukom a beszélgetéseket, adatokat rögzítő jegyzetfüzetet, s még egyszer a címre nézek. „. . . tárgyszerűen ..” Igen, a szenvedélyek elcsitulásán csak a tárgyszerűség munkálkodhat, s ez esetben e tárgyszerűség: a megértéssel, ösz- szefogással, a társadalmi erők és források legjobb hasznosításával létrehozott több lakás. MÉSZÁROS OTTÖ 1972. KARÁCSONY 9
