Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

«« «« «« «« «««««««« «« «« «« «« «« «« «« «« «««««««« «« «« ««<<<< »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» A mezőgazdaságban Sikeres év, új tennivalók Utak — messziről ««««<<«««««««««««««««««««««««««««««««««<«<«««««««« »»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» „A mezőgazdaság összes termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 százalékkal szemben évi 4,6 százalékkal nőtt.” (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NOVEMBER 14—15-1 ÜLESENEK ALLAS- FOGLALASABOL.) A MEZÖGAZDASÄG: hű­vös hajnali kaszálás tág mezőkön, hódító szüre­tek sárguló hegylábaknál, egy­szóval csupa idill és hangulat — másfelől azonban gyötrél- mes erőfeszítések napról nap­ra, azonfelül pedig szigorú fő­könyvek világa, amelyekben mindeme tevékenység meg­annyi mutatója, számadata rögződik. Az idillt, persze, in­kább csak a távolról jött ér­zi : a helybeli lakos, aki a föld­művelés tengernyi tennivaló­jába beleszületett és e munká­latokat úgyszólván gyermek­kora óta gyakorolja — nos, jobbára csupán a dolgok ne­hezét látja, tudja, s különös fi­gyelemmel fordul ama fő­könyvekhez: vajon miként fi­zet az esztendő, mennyi lesz a jövedelem? Jóllehet januárra, sőt, feb­ruárra marad a pontos kép, a zárszámadások rögzítése, lénye­gében már kirajzolódott az 1972-es gazdálkodás summá2a- ta, legalábbis nagy általános­ságban, összességében 5 szá­zalékos növekedést produkált egy esztendő alatt az élelmi­szer-gazdaság. Hagyományos, hogy Pest megye ennél na­gyobb arányban veszi ki részét a végső képből, s sokmilliónyi összetevőből leszűrt adalék­hoz a többi megyéhez képest — ha nem is minden termék esetében — az átlagosnál több a hozzájárulása. (1971-ben Pest megye mezőgazdasága — a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok együttesen — 8,5 milliárd forint termelési értéket produkált, a legna­gyobbat az ország megyéi kö­zül.) A termelőszövetkezetek az idén is dinamikusan fej­lődtek, jövedelmük hét száza­lékkal emelkedett, s az 1973. évi terv hasonló ütemmel szá­mol. A NAGY ÁTLAGOK mö­gött persze, jelentős a differenciálódás, hiszen a helyi, termelőszövetkezeten­ként változó summázatok függvényei megannyi tényező­nek. Így a szorgalomnak, a különféle pénznek, bevételek egybecsengésének, s mi taga­dás, jó néhány véletlennek is, főként az időjárás szeszélyei­nek. Az idén is jutott belőlük, igaz, Pest megyében viszony­lag szolidabbul úsztuk meg az aratás nehéz napjait, miként Zala, Vas, Baranya megye mezőgazdasága. így aztán a tavalyi búzahozamok nem­csak megismétlődtek, de a megye sok termelőszövetkeze­tében és állami gazdaságában tovább javult a termésátlag. Országos példa lehet ebben a többi között a Gödöllői Agrár­egyetem Tangazdasága, amely hosszú évek óta és nagy terü­leten veti az intenzív búzafaj­tákat, s korszerű belterjes műveléssel, kitűnő gépesítéssel ér el napjainkban még ritka eredményeket: 47—48 mázsás hozamot hektáronként. Ha pusztán az idei esztendő­ben vizsgálódom, s megpró­bálom összerakni azokat az em lékkorkáka t. amelyeket Pest megye gazdaságaiban raktároztam el, szedegettem föl, úgy nagy egészében a kellemes tapasztalatok oldalá­ra billen a mérleg. Nem mon­danám véletlennek, hogy az ország termelőszövetkezetei közül éppen a hernádi Már­cius 15. Tsz-1 látták alkalma­tosnak az erre illetékesek, s megmutatták az itteni eredmé­nyeket a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjainak. Mint e látogatás bizonyára so­káig visszhangzó napján dr. ■ ■ ­A Pest megyei Hírlap ■ ■ 0 ■ - • Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is megerősítette: a 90 millió fo­rintos baromfifeldolgozó gyors és mintaszerű megvalósításá­val olyasmit produkált ez a termelőszövetkezet, amilyenre nincs még egy példa az ország termelőszövetkezetei között. Jártam Hernádon már a ta­vaszon is, úgy május végén, mikor Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese ad­ta át a szövetkezetnek — Ba- rinkai Oszkárnénak, a megyei pártbizottság titkárának, vala­mint dr. Mondok Pálnak, a megyei tanács elnökének tár­saságában — a Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. De azokban a na­pokban öt megyebeli termelő- szövetkezet kapott magas el­ismerést — megfordultam mindegyikben. P ÜSPÖKHATVAN, s a többi három falu közös gazdaságának eredmé­nyeit részletesen ismertettük, remélhető, hogy néhány hó­nap múltán, az idei produk­tumok, gazdálkodásbéli szín­vonal alapján nem öt, hanem ennél is több tsz jut az orszá­gosan legjobbak közé. Nem lenne értelme holmi részle­tezésnek, netán tippeiésnek, de személyes tapasztalataim­ban tallózva, megemlítendő- nek vélek egy-két reagálást a kormány által meghirdetett sertés-, illetve szarvasmarha­programra. Az érdi Bentavölgye Ter­melőszövetkezet az ország leg­nagyobb községének, vala­mint Százhalombattának hús­ellátásától vezettetvén, évi hatezer sertés feldolgozására alkalmas üzemet épített. Megteremtette egyszersmind — házon belül — a húsgazdaság teljes vertikumát: együtt van itt a tenyésztés, a feldolgo­zás, az értékesítés. Vácott, a Kossuth Tsz-ben pedig arra leltem példát, mi­ként lehet összefogva, társu­lásban, egyben a szarvas­marha-tenyésztés különféle válfajaira — tehenészet, hiz­lalás — szakosodottan hozzá­látni a nyáron napvilágot lá­tott, nagy jelentőségű kor­mányhatározat végrehajtásá­hoz. Vácott Kovács Zoltánnal, az Észak-Pest megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségének titkárával jártam, a megye három tsz-szövetsége aktív módon kapcsolódott be a neuralgikus pont fölszámo­lásába. így a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek ceglédi székhelyű szövetsége külön dokumentumot dolgo­zott ki szarvasmarhaügyben. Mindenek előtt elkészített egy összevetést: eszerint a szövet­ség tag-termelőszövetkezetei­ben az egy tehénre jutó tej­termelési átlag 2495 liter — több tehát az országosnál, amely 2475 liter. De Ausztriá­ban 2976, az NDK-ban 3401, Hollandiában 4250 liter az évi átlag — akad bőségesen ten­nivaló. Van is készség a tsz- ekben: terveik szerint a IV. ötéves terv végére 60 száza­lékkal gyarapítják az állo­mányt, s így mind a mai, mind a megépítendő férőhe­lyek száz százalékban feltöl­tődnének. (Jövőre 450, 1974­ben 308, 1975-ben 708 szarvasmarha-férőhely meg­építése az előirányzat, csu­pán Dél-Pest megye szövet­kezeteiben.) J Ó KEZDEMÉNYEZÉSEK akadtak az idén a zöld­ség-, valamint a cukor­répa-termesztés föllendítésére is Pest megyében, bár tenniva­lók bőséggel sorakoznak még mindkét témakörben. Ami az MSZMP Központi Bizottságá­nak novemberi állásfoglalá­sában minderről olvasható, az egyformán országos, s me­gyebeli feladat. M l MINDEN VAN a X. pártkongresszus mező- gazdasági határozatai­nak a mottóként idézett, leg­főbb számokban összegeződő dinamikus végrehajtása mö­gött, azt papírra Vetni — mi­ként mondani szokás — köte­teket igényelne. Hadd idéz­zem föl azonban Szabó Ist­vánnak, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa elnö­kének azokat a szavait, ame­lyeket éppen e kongresszus fó­rumán mondott el, hangoz­tatván, hogy a tsz-ek „olyan helyzetbe kerültek, hogy az eredmények, illetve a kudar­cok forrását elsősorban saját munkájukban kell keresniük, vagyis fokozódott felelősség- érzetük. A tsz-tagság eredmé­nyesen tanulja a kollektív együttműködést, ami azért is nagy dolog, mert a paraszt­ság egy-két évtizede még a boldogulásnak csupán egyéni céljairól szeretett hallani.” A növénytermesztési rekor­dok, főként az 1969-ben, 1971-ben, s az idén születettek — hogy csak az utóbbi évek­ről beszéljünk — részben ép­pen e szorgalomnak, a tagság és a szövetkezet összeforrott- ságának következményei. Ugyanez mondható el a ser­téstenyésztés esetében is, hiszen már az idén annyi a sertés, mint amennyit 1975- re irányzott elő a terv. Máris megállapítható, hogy a X. pártkongresszusnak a húster­melés fokózásáról hozott ha­tározata realizálódott, az egy főre jutó húsfogyasztásban idő előtt túlteljesül a terv. Csupán a Pest—Nógrád me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat száz vagonnyi ser­téshúst exportált 1972 első felében — tavaly egyáltalán nem volt kivitelük, s egy év alatt 15 százalékkal több sertéshúst hoztak forgalomba. A Z ELÉRT SZÍNVONAL stabilizálása — akár a sertéstenyésztést, akár a gabonagazdaságot említ­jük — az egyik feladat, s az elmaradó ágazatok — Pest megyében ezek közé sorolhat­juk a borgazdaságot, a szőlő- termesztést is — fölzárkózta­tása a legfőbb tennivaló jö­vőre, s azután. „Nem az a kér­dés, hogyan lehetne megsza­badulni a gazdálkodás vala­mely részétől, hanem az: ho­gyan lehetne nagyobb jöve­delemre szert tenni belőle?” Dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője tette föl ilyen ösztönző módon nap­jaink legfőbb mezőgazdasági dilemmáját agrárújságírókkal beszélgetvén. Szakberkekben ismeretes, hogy a mezőgazdaságban a gazdaságirányítás reformja nem 1968-hoz, hanem 1966- hoz kötődik: ekkor oldották föl a különféle vetésterveket, kötelező előírásokat. A Köz­ponti Bizottság novemberi állásfoglalása, a gyakorlat té­nyei egyként igazolják, egy­ben megerősítik e szisztéma eredményességét. Az idézett dilemmára is csak úgy lehet­séges a válaszadás, ha válto­zatlanul a közgazdasági sza­bályozók töltik be — jobban, tervszerűbben — a fejlődés összehangolójának szerepét, s e szabályozókra gyorsan rea­gálnak a termelőszövetkeze­tek. KERESZTÉNYI NÁNDOR mettéklete 10 „Társadalmunknak marxista világnézetű, kommunista meg­győződésű, önálló munkára képes, jól felkészült szakembe­rekre van és lesz még inkább szüksége.’* (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NOVEMBER 14—15-1 ÜLÉSÉNEK ALLAS- FOGLALASABOL.) Egy kilométer a komp, húsz Rr,lrir>ovÍCT ? a híd — Szigetmonostortól. ° ao§sa§( Kétszer meggondolja az, aki a Duna jobb vagy bal partjára kívánkozik. Leginkább csak akkor indul útnak, ha ha­laszthatatlan a dolga, különö­sen, ha esik az eső, hull a hó. Igenám, de húszegyné­hány évesen gyakran adódik halaszthatatlannak hitt dolga az embernek túl a szigeten. Esti egyetem, hangverseny, színházi előadás, nagyobb be­vásárlás, randevú. Elmenni még csak istenes, de vissza egyedül végigbandukolni éj­szaka a sötét szigeti úton, már nem lánynak való. Lányok háza — Mégis vállalni kell — mondja Adonyí Agnes tanító­nő, aki harmadik esztendeje lakik a szigeten —, ha nem akar betokosodni az ember. Márpedig egy pedagógusnak állandóan élesztgetnie kell magában az igényesség tüzét. E nélkül csak munka a pe­dagógus dolga s nem hivatás... A beszélgetés színhelye an­nak a nagy, fehér háznak az egyik otthonosan berendezett szobája, amelyet a szigetmo­nostoriak kedvesen a lányok házának neveznek. Találóan. A ház három gazdája: Kovács Mária tanítónő, Papp Gizella magyar-orosz szakos tanár és Adonyi Ágnes. Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy. Ennyi az életko­ruk. S az élettapasztalatuk: Ágnes már harmadik eszten­deje tanít. Gizella most vé­gezte az egyetemet, ez az első tanéve. Mária csak két évet végzett a tanítóképző nappali tagozatán, a harmadikat most, a munka mellett fejezi be. Hazajárni ? Agnesnak ez a ház, ez a szoba már harmadik eszten­deje az otthona. Ö érkezett ide a legtávolabbról, szülei ma is Marcaliban élnek. Ű utazik haza a legritkábban: Marcali messze van és az utazás is sokba kerüL — Itt hasznosabban eltölt- hetem az időt — mondja csen­desen. — A legtöbbször tanu­lok. A marxizmus—leninizmus esti egyetem második évfo­lyamát végzem. Nagyon érde­kel a filozófia. Egyszer szeret­nék majd én is filozófiát ta­nítani ... Most azonban tizenöt első osztályost bíztak a gondjaira. Azokat tanítja az írás, olvasás, számolás nagy tudományára. S ez sem kis dolog. — Az idén már könnyebben boldogulok velük — simítja hátra hosszú, barna haját, s igazítja meg tekintélyt kölcsö­nözni hivatott nagy, kerek szemüvegét. — Az első évben nem nagyon tudtam, mit is kezdjek velük. Apró, emberi dolgokra tanítsam meg őket előbb, vagy pedig a számukra még teljesen ismeretlen tudo­mányok világába vezessem be őket. Ma már együtt is jut időm a két dologra. S ez így helyes. — Nagyon igaza van Ági­nak — szól közbe Mária. — Nekem is tizenöt gyermekem van. másodikosok, de a gond velük sem kevesebb. Jószeri­vel még csak most ismerke­dem velük s a családokkal. És közben a tanítással is. Mert más dolog hallani róla a kép­zőben. hogy ezt így csináljuk, azt meg úgy, s meáint más tenni azt a tizenöt gverek előtt. Szeptemberben költöz­tem ide. Megrázza hosszú, barna ha­ját. mint aki maga sem tudja, mi lenne a jobb. Menni vagy maradni. Körülnéz a szobá­ban, amely Ágnessel közös otthona. Heverő a sarokban, fölötte könyvespolc, közös író­asztal. Fedél már van a feje fölött, de otthonának még nem érzi se a házat, se a szobát. És a szigetet? — Elzárt világ — törli meg ki tudja, mitől bepárásodott szemüvegét. — Esténként itt csak olvasni, tanulni lehet. En még nem tudom beérni ennyi­vel. Alig múltam húsz. Azt mondják, ebben a korban a legszebb a világ. Lehet, hogy így van, de én még nem tu­dom. Talán, majd ha jön a ta­vasz s körülöttünk kizöldül- nek a fák, a folyó megtelik vi­dám evezősökkel, nekem is megváltozik a véleményem a szigeti életről. Most még szür­kének és ridegnek tűnik a sze­memben. — A boldogság nekem pilla­natnyilag az, hogy nem kell naponta négy órát utaz­nom — veszi át a szót Gizella. — A szüleim Vácott élnek, on­nan utaztam reggelenként ide. Nagyon fárasztó volt. Decem­ber elején kaptam meg ezt a kis szobát — invitál beljebb, hogy nézzek körül az ő kis bi­rodalmában is. Nem mondja, csak a többiektől tudom, hogy Gizellának már saját bútora van. S ha csak feleakkora is a szoba, mint a másik, de egye­dül az övé. — Szerencsés va­gyok — ismeri be. — Nemcsak azért, mert van egy kis zugom, de néhány hétig már igazgató- helyettes is voltam. Ha arra gondolok, hogy szeptemberben kezdtem a felnőtt életem, ak­kor ez nagyon nagy dolog, hi­szen még csak alig száradt meg a tinta a diplomámon. . . A szoba lakályos, otthonos, s ami talán ennél is több, van benne valami Gizella egyéni­ségéből. Egy fehér műanyag lapra felakasztott rajz, egy érdekesen elhelyezett könyv, egy apró dísztárgy, valami, ami egy valakire jellemző. — Szeptember óta még nem olvastam egyetlen könyvet sem — jut eszébe váratlanul. Az utazgatás rengeteg időt angolórára járok, a németet pedig magam gyakorolom. Az orosz a legerősebb oldalam: fél évet tanultam a Szovjetunió­ban. Szeretnék tolmácskodni, hogy ne felejtsek el semmit, a nyáron meg idegenvezetőnek lenni volna jó Szentendrén, ha lehetőség nyílna rá. Könnyen tanulom a nyelveket. Ezt sze­retném majd egyszer haszno­sítani ... Ha innen elme­gyek. .. Megmaradni ? Véglegesen megmaradni a szigeten egyikük sem akar Sok összetevője van ennek, nem csupán a szigeti élet el­zártsága. Igényesebb életet szeretnének. És őszintébb, em­beribb légkört maguk körül. Elsősorban az iskolában. Ez azonban egyelőre nem több az óhajnál. A tizenkét pedagógus­ból hét érkezett szeptember­ben. — Aztán októberben elment az igazgató, ami alaposan fel­kavarta a kedélyeket — mond véleményt Gizella. — Megkez­dődött a találgatás: helyből kerül a helyére valaki, vagy pedig máshonnan? Attól kezd­ve mindenki csak közömbös dolgokról beszélt a másikkal. Pedig annyi mindent kellett volna már megbeszélni! Az él­múlt hetek feszült, ideges lég­köre azonban aligha volt al­kalmas rá. Hogy miért vagyok ennyire őszinte? Azért, amiért általában a fiatalok: mért ta­pasztalatlanok. Meg függetle­nek. Még nincs mit félteniük. S az élet nagyobbik fele még előttük áll, nem pedig a hátúk mögött. Huszonévesen újra­kezdeni még mindig sokkal könnyebb, mint negyven fö­lött ... Fiatalok, csinosak, függetle­nek. Az életük alakulásával általában elégedettek. Ezer­nyolcszáz, kétezer-százötven, kétezer-háromszázötven fórint á havi fizetésük: lüzfc&4 redél is van a fejük felett. Messzi­ről érkeztek ide, ebbe a kicsi szigeti faluba, s azt vallják, hogy még messzire vezethet el kétségtelenül elrabolt. Az órákra készülni kell, kémiát is tanítok túlórá- útjuk. S ebben ban, ami nem szaktárgyam, igazuk van. Ezenkívül hetenként kétszer PUUKNER PÁL ««««««««««««««««««««««««<«<«««« «« >» Es megy a szalag »»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» „Jó, hogy az utóbbi időben a szocialista munkaverseny- mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minő­ség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és köve­telmények a munkaversenyben, a szocialista brigádok válla­lásaiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egé­szere kiterjedjenek.” (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NOVEMBER 14—f5-I ÜLESENEK ALLAS- FOGLALASABOL.) Megy a szalag: egy lány te­kercset tesz az armatúrába, mögötte még hét nő várja, hogy az első vorösréz-drótkö- teg mellé a többit beilleszt­hesse; a hátuk mögött szigete­lőszalagot tekernek a drótok végére, zsinórral összeszorít­ják a tekercseket, forraszta­nak, fakalapáccsal a vasdoboz falához szorítják a huzalokat, felszerelik a kapcsolólapot, s kész az elektromotor állórésze. A szalag öt percenként ugrik egyet, senki sem maradhat el. Ök tizennyolcán egymástól függenek. T alálkozó — Magam sem gondoltam, hogy ilyen jól sikerült a kiváló katonák s a szocialista brigád­tagok találkozója. A tisztiklub­ban három láda sörrel vártak bennünket, megterítették az asztalt, s úgy ültünk, hogy egy katona mellé egy lány kerül­jön. A parancsnokuk köszön­tőt mondott, örült, hogy ilyen sokan elfogadtuk a meghívást. Mindenki a szomszédjával be­szélt. én elmondtam egy kat<— nának, hogy milyen a brigád- életünk, mit keli tenni a cím eléréséért: társadalmi munkát végzünk, közösen szórakozunk, részt veszünk a vállalati ren­dezvényeken, eljárunk politi­kai, szakmai oktatásra, vala­milyen egyedülálló személyt kell patronálnunk. A katona elmesélte, mit kell tennie, hogy kiváló katona legyen, az­tán megnézte a brigádnap­lónkat, s ez nagyon tetszett neki. — öttől hétig beszélgettünk a katonákkal, utána átmen­tünk a presszóba, táncoltunk egy kicsit. Nagyon sajnáltam, de nekem a nyolcas vonattal haza kellett mennem. A kellemes találkozóról Tö­rök Erzsébet 22 éves szocialis­ta brigádvezető számolt be. 1972. KARÁCSONY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents