Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-20 / 299. szám
2 ßlLGYEl K/CirSap 1972. DECEMBER 20., SZERDA FÓKUSZ Nóra és Jane Jane Fonda és vőlegénye Oslóban sajtókonferenciát tartott. A VIETNAMI DRÄMA legújabb felvonása megint tragikus. Nixon elnök isimét parancsot adott a VDK egész területének bombázására és kedden már úgyszólván más témája sem volt a hírügynökségi jelentéseknek. ÓRIÁSI VISSZHANGJA van az újabb amerikai háborús provokációnak és feltűnő, hogy még az általában Ame- rika-barát va,gy egyébként konzervatív beállítottságú lapok, rádió- és televíziós állomások is megdöbbenésüket, de legalábbis elképedésüket fejezik ki. S vagy kifejezetten rosszallják Washingtonnak ezt az újabb lépését, vagy legalábbis érthetetlen fejcsóvá- lással veszik tudomásul. OLDALAKAT TÖLTENE MEG az erről szóló kommentárok ismertetése, még altkor is, ha csupán a konzervatív, vagy az általában Amerika- barát véleménye.tről számolnánk be. Iíeiy híján elég ha csak egyet isme, telünk. A konzervatív nyugauv~.net Frankfurter Allgemeine Zeitung is úgy Veti elsooluaras vezerciikkeoen: nem meggyőző az Egyesült Államok érvelése a bombázások felújításáról. Washington, miután már minden támogatást megadott Saigonnak, írja a lap, most már a „gyakorlati megvalósítás” útjara terelhette volna a vietnamizálást, más szóval: ki kellett volna lépnie a konfliktusból. AHALADÄS oldaláról is egy kommentárt idézünk. Jane Fonda, a világhírű amerikai filmszínészno jelenleg Oslóban forgat: Ibsen, a nagy norvég drámaíró Nóra című darabjának címszerepét játsziba. A Nóra eredeti címe — s ma is használt alcíme — ez volt: „Baba otthon”, s arról szól, hogy Nóra otthagyja ketrecét, „babaotthonát”, mert nem elégíti ki alacsonyabb rendű szerepe a házasságban, önálló, független és teljes ember akar lenni, önmaga megvalósításáért küzdeni és élni. IBSEN NÓRÁJA még nem tudja, hová megy. Mai megszemélyesítője, Jane Fonda pontosan tudja. Évekkel ezelőtt lépett a tudatos politizálás útjára, az emberiesség s az igazi amerikai hazafiság nevében. Most, Oslóban tartott sajtóértekezletén rámutatott: az USA kormányának békeígérete manőver volt csupán, hogy időt nyerjen a nagy veszteségeket szenvedett sai- goni hadsereg további felfegyverzéséhez. Tiltakozott a bombázások felújítása ellen, hangsúlyozta, hogy az amerikai hatóságok felelősek a vietnami népnek okozott rombolásokért, és felszólította Washingtont, írja alá a béke- megállapodást. A SZÉTROMBOLT vietnami, valóságos babaotthonok hatására igen sok amerikai asszony rombolta szét képletes babaotthonát. És harcba indult a békéért, azért, hogy az igazi babáknak Vietnamban és mindenütt, nyugodt otthonuk legyen. HARMINC FEGYVERES FÉRFI vasárnap reggel több órára elfoglalta a ciprusi Ayia Napa falut, s a telefonvezetékek leszaggatásával elvágta azt a külvilágtól. A Grivasz tábornok híveiből álló csoport a faluban leleplezte az EOKA egyik volt tagjának emlékművét, amelyet hétfőn ünnepség keretében Makariosz elnök avatott volna fel. ZAMORA, bolíviai belügyminiszter hétfőn La Pazban bejelentette, hogy Hugo Ban- zer elnök élete ellen szőtt ösz- 6zeesküvést lepleztek le. Mud sibur R h man Joliot Curie arany emlékérmes Mudzsibur Rahmannak, a Bangla Desk Népi Köztársaság miniszterelnökének ítélték 1972-ben a Béke-világtanács által adományozandó legmagasabb kitüntetést, a Joliot- Curie arany emlékérmet — közölte Romes Csandra, a BVT főtitkára. CSAK RÖVIDEM... ALEKSZANDR VINOGRADOV, a Szovjet Tudományos Akadémia alelinöke holdköve- ket adott át a francia űrkutatási központ tudásainak. THAIFÖLD új miniszterelnöke, Thanom Kittikacsorn marsall bejelentette 27 tagú kormányának megalakulását. A kulcstárcák katonáknak jutottak. BAUDOUIN belga király és Georges Pompidou francia elnök kedden ünnepélyesen felavatta a Párizst és Brüsszelt összekapcsoló autósztrádát. HÉTFŐN NYITOTTÁK MEG a würzburgi egyetem szemészeti klinikáján Európa első szembanikját. PARAGUAYBAN tett rövid látogatása után Asunciónból a perui fővárosba, Limába utazott Juan Domingo Perón, Argentina egykori diktátora. DR. PANTA MARINA, Jugoszlávia főügyésze sajtónyilatkozatában a leghatározottabban megcáfolta egyes külföldi lapoknak azt az állítását, amely szerint Jugoszláviában Vneges letartóztatásokra került sor, és a börtönök zsúfoltak politikai foglyokkal. EGYIPTOM ÉS A KÖZÖS PIAC tagállamainak képviselői Brüsszelben aláírták Egyiptom és a Közös Piac öt évre érvényes preferenciális kereskedelmi egyezményét A Fehér Ház rózsaszínű négyéves mérlege A Fehér Ház nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok kormányának elmúlt négyéves tevékenységéről szóló jelentését, amely különös hangsúly- lyal foglalkozik a szovjet— amerikai magas szintű tárgyalások eredményeivel. A moszkvai tárgyalások — mutat rá a jelentés — a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatában új korszak kezdetét jelképezik. Moszkvában egyetlen találkozó alkalmával több nagy jelentőségű megállapodást kötöttek, mint „amennyit a két nagyhatalom a második világháború után összesen körámutat, hogy a kormány által 1971 augusztusában hozott, „úgynevezett gazdasági intézkedések”, az, „infláció, a munkanélküliség, a nem kielégítő gazdasági növekedés és a kiegyensúlyozatlan külkereskedelem” ellen irányultak. A szerzők rózsaszínű képet festenek a kormány „eredményeiről”, annak ellenére, hogy az országban tovább tart az infláció és a munkanélküliség is igen nagyarányú. Hazaérkezett az Apallo—17 Zenés ébresztő után sikeres vízreszállás A houstoni ellenőrző központ közép-európai idő szerint kedden 14 órakor „zenés ébresztőt” rendezett az Apollo—17 három utasának, ezúttal utoljára. Az űrhajósok mintegy 47 000 kilométernyire a Földtől, óránként 13 000 kilométeres sebességgel száguldva, kisebb pályamódosítást hajtottak végre, amelynek az volt a célja, hogy az űrhajó a visszaútra kijelölt „folyosónak” pontosan a közepén haladjon. A manővert teljes sikerrel hajtották végre. Az Apollo—17 20 óra 25 perckor sikeresen megérkezett útjának végállomására, a Csendes-óceán déli részében elterülő Szamoa-szigetek körzetébe. A front harcosai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte dr. Nguyen Huu Thót, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága Elnöksége elnökét. KEDD ESTE ÉRT VÉGET New Yorkban az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszaka. A lezáruló 13 hetes időszak alatt a világszervezet 132 tagországának képviselői körülbelül 500 plenáris és bizottsági ülésen vitatták meg a napirenden szereplő 100 kérdést, a közel-keleti konfliktus problémájától a környezetvédelem témaköréig. A NÉPI EGYSÉG KORMÁNYA Santiagóban nyilatkozatban jelentette be, hogy december 20-tól Chile és az Egyesült Államok kormányküldöttségei tárgyalásokat kezdenek a két ország kapcsolatáróL „Inkább a halál, mint a rabság!” Tizenkét esztendeje született a jelszó, valahol Dél-Vietnamban. Nincs hiteltérdemlő adat, hogy pontosan hol hirdették meg az általános szabadságharcot a saigoni rendszer, Ngo Dinh Diem elnök, a hajdani japán ügynök, majd az amerikaiak első számú bizalmasa és hű csatlósa ellen. A gyűlölt diktátor alig egy evvel korábban hozta meg hírhedt 10 59-es törvényét, amely életre hívta a különleges vészbíróságokat. Ezek százszámra hozták halálos ítéleteiket, ezerszámra vetették börtönbe a hazafiakat. Ebben a nyomasztó légkörben bontott szárnyat a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. Híre jött, hogy a Nyugat-Felvidék hegységeiben a törzsi harcosok mérgezett nyilakkal, elefántcsapdákkal fogadták a saigoni csapatokat. Másutt — például a mocsaras Ca Mau félszigeten — elkeseredett, otthonaikból elűzött parasztok alkottak gerillaegységeket. Sokan az őserdőkben kerestek menedéket, köztük a saigoni békebizottság időben elmenekült tagjai, akik így elkerülték a letartóztatást. I960, december 20-án határozták el a Front megalakulását, amely nyomban széles koalíciós alapon hirdette meg a szabadságharcot Diem rendszere és amerikai támogatóik ellen. Huszonegy párt és társadalmi szervezet képviselői értettek egyet a DNFF megalakításával. Alig néhány évvel később Wilfred Burchett, az ismert ausztráliai újságíró szemtanúként számol be dél-vietnami riportsorozatában a DNFF reguláris hadseregéről. Aztán már az amerikai haditudósítók is kénytelen-kelletlen hírt adnak a szabadságharcosokról, akik rakétafegyvereikkel számtalan meglepetés- szerű támadást, váratlan rajtaütést intéztek a saigoni és az amerikai támaszpontok ellen. Ugyan, ki nem emlékszik vissza a DNFF egységeinek nagyszerű fegyvertényeire: az 1968. január végén indított általános támadásra, amely a Tét — vagyis Holdújév — offenziva néven került be a vietnami háború dicsőségét örökidőkre hirdető krónikába, a saigoni amerikai nagykövetség ellen elkövetett akcióra, Hűé, az őszi császár- város hős meghódítóira és védőire. Mint ahogy az is a DNFF tizenkét esztendős történelmének dicső lapjaira kívánkozik, hogy a hazafiak által elfoglalt — pontosabban visszafoglalt — területen nyomban hozzáláttak a közigazgatás megszervezéséhez, az agrárreform végrehajtásához, az oktatás feltételeinek biztosításához. A sikeres katonai akciók nem homályosítják el a DNFF nagyszabású politikai küzdelmének értékét. Nem vitás, hogy e két tényező — a hősi szabadság- harc és a diplomáciai-politikai fellépés — döntő mértékben hozzájárult a vietnami helyzet békés rendezéséről folytatott tárgyalások megkezdéséhez. Megalakulásának 12. évfordulóján szívből köszöntjük a DNFF-et. Hősi harcukban mindvégig számíthatnak a szocialista országok — köztük hazánk — testvéri támogatására, szolidaritására. A testvéri szolidaritás nevében kívánjuk: dicső küzdelmüket mielőbb koronázza teljes siker! tött”. A jelentés szerzői a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött magállapodások sorában a legfontosabbnak a rakétaelhárító-rend- szerek korlátozásáról szóló szerződést és a hadászati támadó fegyverek korlátozására vonatkozó ideiglenes megállapodást tartják. „Az atomfegyverek megjelenése óta első ízben kezdi csökkenteni a két nagyhatalom azt a fenyegetést, amelyet ezek a fegyverek jelentenek az egész emberiség jövőjére.” A jelentés ezután rámutat, hogy Nixon elnök még nagyobb jelentőséget tulajdonít a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások jövőbeni második fordulójának. Különös figyelmet szentelnek majd — írják a jelentés szerzői — az európai biztonsági értekezletnek és az európai fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről szóló tárgyalásoknak. A két ország közötti nemrégiben létrejött kereskedelmi megállapodást a jelentés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között valaha is kötött legfontosabb hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásként értékeli. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya eddig is és a jövőben is olyan politikát folytat, amely az amerikai hadipotenciál további megszilárdítását szolgálja. A vietnami háborúval kapcsolatban a szerzők elismerik, hogy az amerikai nemzetgazdaságra „a tetemes katonai kiadások súlyos terhét rótta”, s egyúttal a jelentés igazolni próbálja az Egyesült Államok indokínai háborújának folytatását is. A dokumentum bejelenti, hogy Washington továbbra is fegyvereket szállít Izraelnek. Az Egyesült Államok belpolitikájával foglalkozó fejezet Milyen Kijev, Moszkva, és — milyenek a szovjet emberek? — sokan kérdezték ezt tőlünk hazaérve. A szovjet emberek? A különvonatból, a különautóbu- szokból kevés olyan tapasztalatokat szerezhettünk, amelyek alapján nyugodt szívvel mondhatna véleményt az ember. A kocsikísérő gyévuskák, az inturisztos idegenvezetők persze kedvesek! De ha a világjáró vállalja, hogy lemond egy ebédről, hogy helyette gyalogosan nekiinduljon mondjuk Kijevnek, ha a vacsorák után nem ül be az étterembe sörözni, nem ultizik a szobában sűrű cigarettafüstben, nem a programhoz tartozó esztrádműsort nézi, hanem elindul felfedezni az esti, az ünneplő Moszkvát — egy kicsit jobban megismeri az embereket is. És sokkal, de sokkal gazdagabban tér haza! Kijevben déltájban szakadtunk el a csoporttól, a kis mellékutcákat jártuk, az aluljárókat, s végül betértünk — „maszekként” — egy étterembe, a Metróba. Ruhatárba adtuk a kabátot, helyet foglaltunk és kértük az étlapot Nem ismerem a nyelvet, nem kell hát részleteznem: abból ugyan ki nem igazodtunk. Scsorba, ennyit tudtam, kértem hát scsorbát, utána kávét ittunk és cigarettáztunk. És akkor a szomszéd asztalnál halkan, finoman énekelni kezdett egy társaság. Jólöltözött, középkorú társaság volt, öten-hatan, férfiak, nők vegyesen. Ukrán népdalokat énekeltek. Röstellem, hogy hozzá kell tegyem, mert különben mi ezt nem értjük: színjózanok voltak. És énekeltek, ebéd után, ukrán népdalokat, a maguk örömére, boldogságára, halkan, finoman ... Este későn értünk Moszkvában a Kreml falához, az Ismeretlen katona sírjához, amelyen a láng örökké ég, s amelynél díszórséget áll a kiskatona. A forradalom ünnepének előestéje volt, nappali fényárban úszott a tér, a Kreml falai, épületei; ünneplő embertömeg töltötte meg az utcákat. S a moszkvai emberek néma csendben odamentek a sírhoz, néhány szál virágot tettek a peremére, s a virágra színes léggömböt kötöztek. Virágok, s a hűvös szélben hajladozó léggömbök övezték a sírt. Valami különleges látvány volt ez nekünk, úgy éreztük, nagyon szép, nagyon emberi formája ez, ez is a tiszteletadásnak ... November 7-e délelőttjén a díszszemlét, sorrendben éppen a századikat, majd az ezt követő felvonulást a National szálló elől, az Október tér és a Gorkij utca sarkáról néztük végig, mindannyian, mi háromszázhúszan, Pest megyeiek. A Történeti Múzeum és a Kreml Arzenál-tornya között beláttunk a Vörös térre, s ott szemben, a távolban magasodott a csodálatos Vaszilij Blazsennij székesegyház. Előttünk sorakoztak készenlétben a vonulásra a rakéták, hullt a hó, enyhén csípős szél fújt. Toporogtunk, sétáltunk fel és alá, még vagy fél óra volt a díszszemle kezdetéig. A téren a gépkocsikból kiszálltak a kiskatonák, a tisztjeikkel beszélgettek, igazítottak ruháikon, közben-közben előrefigyeltek, az esetleges jeladásra ... És akkor az egyik kiskatona kivált közülük, a gépéhez hajolt, és egy rongydarabbal elkezdte törölni a böhöm nagy rakétát. „Előttünk sorakoztak készenlétben a vonulásra a rakéták .. Egy tenyérnyi darabon. Nem találta eléggé fényesnek, talán néhány vízcseppet látott meg rajta, talán a hópelyhek gyűltek fel ott. Körbejárta a hatalmas fémtestet, alapos szemlét tartott, s ahol valami nemtetszőt látott, munkához látott a tenyér és a rongydarabka... Mint aki a legkedvesebb, legszemélyesebb tárgyát ápolja. Este 10-kor nem láttuk az ünnepélyes őrségváltást a Le- nin-mauzóleumnál, mert olyan tömeg volt a Vörös téren, hogy egyszerűen nem fértünk oda. Egy édesapa felénk emelte a pici bundába, hatalmas kucsmába bugyolált, hidegcsípte arcú kisgyermekét, fényképezzük le, és őrizzük meg magunknak otthon a fényképet. Egy fiatalembert magyar cigarettával kínáltunk meg, mutatta, nem dohányzik, de azért a kedvünkért rágyújtott. Egymást keresgélve mentünk tovább a Vörös téren ... A metróban egy vagyont szórtunk be a pénzváltó automatákba, az emberek körülállták minket, mosolyogtak, nézték, hogy játszanak a gyerekek. Aztán egy fél zseb ötkopejkással mentünk tovább... Valamilyen sorsjegyet vettünk, de nem nyertünk. Fagylaltot viszont, éjfélkor az utcán nem vettünk, nem találtuk elég melegnek hozzá az időt... A Barátságvonat utasainak reggel, délben, este Moszkva egyik legszebb étterme, az Arbát Étterem volt a tanyája. Pazar kivitelű, háromezer személyes vendéglő, amelynek csak kis részét foglaltuk el mi, háromszázhúszan. Továbbmegyek: a galéria egy kis részét. A kétnapos ünnep egyikén a földszinten közös ünnepi ebéden vett részt valamelyik moszkvai üzem, hivatal kollektívája. Az ebéd után a zenekar a kedvünkért magyar táncdalokat játszott, majd felcsendült a Moszkva-parti esték. Néhány perc után benépesült a táncparkett, a moszkvaiak táncoltak. Délben, ebéd után. Ugye, az az időpont meglehetősen szokatlan a számunkra. Moszkvában — a jelekből ítélve — ez természetes. Mint ahogyan természetes a nyugodtság, kiegyensúlyozottság is, amilyen itt az emberek élete. Deregán Gábor (Következik: Tapasztalatok, vélemények) Barátságvonattal a Szovjetunióban Virágok és léggömbök
