Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
4 kKÍvIíip 1972. DECEMBER 16., SZOMBAT Petőfi és 1848—49 A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiával közösen december 18. és 19-én tudományos konferenciát rendez, amelyen megemlékeznek Petőfi Sándor születésének 150., valamint az 1848—49-es forradalom és szabadságharc közelgő 125. évfordulójáról. A tanácskozás második napján délben, a Hadtörténeti Múzeumban ünnepélyesen megnyitják a Petőfi Sándor a népszabadság halhatatlan költője című dokumentációs kiállítást. Villon-est Ma, szombaton este hét órakor gazdag program várja az érdeklődőket a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban. A művelődési központ Forrás irodalmi színpada — amely a közelmúltban több díjat is nyert a balassagyarmati fesztiválon — Villon műveiből összeállított műsorral lép színpadra. A műsor szünetében nyitják meg a fiatal képzőművészek tárlatát. „Voltam... félkézzel lantos, másikkal néptanító...” Emlékezés Kodály Zoltánra KILENCVEN ÉVVEL EZELŐTT, december 16-án született Kodály Zoltán, a magyar zeneszerzés megújulásának apostola, a korszerű zenepedagógia megteremtője, a szellemi életünk felemeléséért vívott küzdelem fáradhatatlan harcosa. Szülővárosa, Kecskemét, jogosan tekinti fiának a Mestert, aki ugyan korán elkerült onnan, mégis büszkén vallotta magát a város szülött jiánek. A város mindig sokat tett Kodály eszméinek terjesztéséért, munkásságának elismertetéséért. Elsőként rendezett hangversenyt Kodály Gyermekkaraiból, itt került később bemutatásra hatalmas kórusműve a Jézus és a kufá- rok, és Itt jött létre Kodály útmutatása nyomán az első ének-zenei általános iskola. Kodály az énekléssel nemcsak a zenei ízlést akarta fejleszteni, hanem azon keresztül a gyermeki lélek egészének formálását, a harmonikus személyiség teljes kialakítását tűzte ki célul. „Zene nélkül nincsen teljes ember — írta — így tehát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé. Nélkülözhetetlen. S kiderült, hogy azokban az iskolákban, ahol a zene mindennapos tárgy, minden egyéb tantárgyat könnyebben tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, hanem egyszerűen az a mindennapos kis zenével foglalkozás annyira fölélénkíti az elmét, hogy fogékonyabb lesz minden mással szemben is.” A HUSZADIK SZAZAD ELEJÉN Európa számára Magyarország zenei élete szinte nem is létezett; Bartók és Kodály megjelenése után került a magyar muzsika a művelt világ érdeklődésének középpontjába. Kodály munkássága ikorszaknyitó, útteremtő és egyben betetőző is: úgyszólván a semmiből indult el, teremtette meg a magyar zene saját egyéni nyelvét s nevelte fel leendő közönségét. Szeles Filmmúzeum Albertírsán Gyári műhelyből a művelődési ház igazgatói székébe Már megint új igazgatója van az albertirsai művelődési háznak. Két esztendőn belül a negyedik. Pénteken a nagyközség tanácsa hozzájárult Pánczél Ferenc, helybeli születésű, helybeli lakos igazgatói kinevezéséhez, és ezzel a művelődési ház igazgatóválsága megoldódott. Addig bizonyára, amíg az új igazgató szerződése szól, vagyis egy esztendőre. A szerződés meghosszabbítását ugyanis a tanács ahhoz a feltételhez köti, hogy Pánczél sikeres felvételi vizsga után beiratkozzék a tanárképző főiskola könyvtáros- népművelő szakának levelező tagozatára. A nagyközség vezetői tehát képesítés nélkül bízzák rá Albertirsa kulturális életének irányítását, csakhogy ez a 43 esztendős gyári dolgozó immár 26 éve tevékeny részvevője Albertirsa minden kulturális mozgalmának. Mindenesetre szokatlan, hogy egy nagyközség művelődési házának igazgatói székébe olyan ember kerül, aki vasipari technikumban érettségizett felnőtt korában, miután előbb két évtizedén át géplakatos szakmunkásként dolgozott a gyárban. Az viszont, hogy egy fiatal gyári munkás lelkesen érdeklődjön a művészetek iránt, egyáltalán nem szokatlan már a felszabadulást követő első idők óta. Pánczél Ferenc is akkor kezdett el érdeklődni az előadóművészetek iránt. Először tagja lett a helyi színjátszó csoportnak, később azonban... De erről már idézzük saját szavait: — Amikor kiöregedtem a színjátszásból, rendeztem az előadásokat. Néhány évig csupán, mert már 1960-ban a Filmművészet iránt érdeklődtem, mind jobban. aggódó anyát az anya alakította. Később más filmjeit többször díjazták, nem egyszer első díjjal Pest megye amatőr filmszemléin. Abban az esztendőben, 1966-ban is, amikor a technikumban megszerezte az érettségi bizonyítványt. Dolgozott a gyárban, tanult az iskolában és közben filmezett. Megszervezte és vezette az albertirsai művelődési házban a most szünetelő irodalmi színpadot. Azután ez év elején a filmklubot, annak most az elnöke. — A Filmtudományi Intézet kihelyezett filmmúzeuma vagyunk. A bemutatott régi filmeket csak tagjaink nézhetik meg, kétszázan vannak. Minden bemutatót előadással vezetek be, térben és időben elhelyezem a régi filmet, hiszen a nézők többnyire nem ismerik a kort, amelyben a film keletkezett. A szomszéd községben, Ceglédbercelen is filmklub alakul, Pánczélt kérték fel elnöknek. — Hát, most már ezt nem vállalhatom, de a bevezető előadások tartását igen. Évekkel ezelőtt a gyárban üzemrészvezető lett. Most ezt az állást hagyja ott a művelődési ház igazgatáséért. De vajon az eddigieknél több lett-e a jövedelme? — A mozi üzemvezetője is én. leszek és a két fizetés együtt már nem lesz sokkal kevesebb. — Hát a tanulás megy-e majd a főiskolán? — A tanulást én soha abba nem hagytam — mutat a könyveire. Műszaki könyvek váltakoznak a megrakott polcon a színházi és filmművészeti szakkönyvekkel. Nem hiányoznak azonban szépirodalmi művek sem a kultúr- szomjas ember szép kis könyvtárából. O Eddig az önként és kedvtelésből vállalt kultúrmunkát, mindenki azt mondja, nagyon jól végezte. Ezentúl ez lesz a hivatala. Szokoly Endre Matyó blúzok — Taksonyból Fényképezett már addig is, ettől kezdve azonban mozgófényképezéssel kezdett foglalkozni. Mégpedig úgy, hogy a forgatókönyvet maga írja, és egyszemélyben rendező, meg operatőr, sőt gyártásvezető is, aki a filmezés kedvtelésének költésgeiről gondoskodik. A saját zsebéből persze. Kora fiatalsága, ipari tanuló ideje óta Budapestre ingázott. A SZIM esztergagépgyárban dolgozott. Első filmjei ennek a gyárnak az életéről szóltak. Aztán 1962-ben Miskolc-Tapolcán oklevelet nyert Krízis című, egy válságos éjszakát megelevenítő filmjével. Néhány napja menyasszonylánya akkoriban súlyos beteg volt, felgyógyulása után lejátszották a kritikus éjszakát. A beteget a beteg, az orvost az orvos, a kétségbeesetten Malyó blúzok készülnek a taksonyl háziipari szövetkezetben. Eddig 500 darabot szállítottak. Képünkön Gyanti Lő- rincné az egyik blúzon az utolsó öltéseket végzi. Ékes János felvétele látókörű tudós, megszállott hitű próféta, tudatos, türelmes, áldozatos nevelő volt. Munkájához kitartást a nép erejében való hit adott számára. „Voltam ... félkézzel lantos, másikkal néptanító, kubikos, téglahordó, pallér, orvos, ami csak kellett és szerettem volna minden egyéb lenni, amire szükség volt.” Fáradságos népdalgyűjtő munkájával a magyar nép pusztulásra ítélt évszázados kincseit mentette meg. A Háry Jánossal és a Székely fonóval első ízben szólalt meg a magyar népdal az opera- színpadon, nagyszabású zenekari művei, oratóriumai — a Psalmus Hungaricus, a Concerto, a Missa Brevis és a Budavári Te Deum — pedig Európa-szerte elvitték az ősi magyar zene hangjából sarjadt alkotásokat. Zenepedagógiai munkássága kettős célkitűzésű; a Zeneakadémia tanáraként a jövő művészeinek, pedagógusainak alapos, új szellemű képzésén fáradozott, a gyermekkarok komponistája pedig a leendő közönség zenei ízlését formálta, miután rájött arra, hogy ezen a téren évszázados az elmaradottság. „Senki se túlságos nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá. Eredeti műveket kell írni': szövegben, dallamban, színben a gyermekiélekből, gyer- meghangból kiindulókat.” Kodály egyenrangú társként kezeli a gyermekeket. GONDOLATAINAK IRODALMI ELŐDEKÉNT Petőfi és Arany elképzeléseit, népdalihletésű költészetét lehetne megjelölni: „A népköltészet az igazi költészet '■— írja Petőfi Aranynak — legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.” „Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népköltészet virágzott” válaszolta Arany. De szellemi rokonai voltak Kodálynak Horatius éppúgy, mint Berzsenyi Dániel, Ady Endre vagy a középkori zsoltárköltő Kecskeméti Vég Mihály. Mint minden korszaknyitó útteremtő művésznek, neki is kijutott a konzervatív kritika támadásaiból, értetlenségéből; első műveit majdnem egyértelműen elutasították, s a Tanácsköztársaság idején kifejtett munkássága miatt a megalázó fegyelmi vizsgálat sérelmeit kellett elszenvednie. És mint az igazi nagyoknak, az ő erejét sem törték meg a támadások; emelt fővel vállalta „bűneit”. „...mindezt a munkát (népdalgyűjtés) az állam támogatása nélkül végeztem. Ez különben egyáltalán nem fizethető meg. Vajon honnan merítettem erőt mindehhez? Kétségtelen, azon hazaellenes lelkületböl, melyet rám akarnak bizonyítani. A napi politikával nem foglalkozom. Átvitt értelemben azonban politikai minden taktus, minden népdal, amit feljegyeztem. Szerintem ez a helyes nemzeti politika. A tetteké és nem a frázisoké. És ezt üldözik bennem.” Elszánt hitével hatalmas műveltség társult. A régi magyar és klasszikus európai irodalom, a legújabb nyugati zene és filozófia berkeiben egyforma otthonossággal mozgott. Sokkal több volt, mint zenész. MUNKÁSSÁGÁNAK EREDMÉNYE ma már szellemi életünk közkincse. Útmutatása nyomán ének-zenei általános iskolákban nevelik a jövő muzsikusait, a holnap értő közönségét. Kórusműveit amatőr és hivatásos énekkaraink ezrei éneklik szerte az országban, és határainkon túl is. Kilencvenedik születésnapján volt növendéke, Szabolcsi Bence professzor így emlékezik a Mesterről: „A szikla volt ö számunkra, a hegycsúcs, a világítótorony, mely egy elsötétedett világ zűrzavara felett egyszerre mutatott az igazi Magyarország, az igazi Európa és a teljes nagyvilág felé.” Korda Ágnes CSALAD ES ISKOLA Pedagógus-tapasztalatcsere az Állami oktatás HELYZETÉRŐL és fejlesztésének feladatairól szóló MSZMP KB-határozat megjelenése óta megújult valameny- nyi pedagógiai közösségben a tevékenység. így iskolánk, a budakeszi II. sz. általános iskola tantestülete is megtárgyalta a határozatból fakadó általános és megyei tennivalókat, valamint a példamutató iskolák módszereit. A szigetszentmiiklósi iskola eredményei — amelyekről az MSZMP Pest megyei bizottságának november 10-i ülésén is szó volt — mindannyiunkban nagy érdeklődést keltettek. Ezért megkerestük az iskola igazgatónőjét, aki a közelmúltban a szigetszentmikló- si tanári karral együtt fogadta testületünket (Az egy iskola — egy üzem mozgalom keretében az Ipari Szerelvény és Gépgyár autóbuszt bocsátott rendelkezésünkre.) MAR AZ ISKOLÁBA LÉPÉS PILLANATÁBAN kellemes benyomást szereztünk: a portán két növendék látta el az ügyeletet, az épületben tisztaság, rend, nyugodt légkör uralkodott. Az igazgatónő ismertetőjében elmondta, hogy a kabinetrendszerű oktatásra nagyjából saját erejükből tértek át. (Igaz, taneszközre a helyi tanácstól is kaptak több mint 100 ezer forintot.) A legfontosabb az volt, hogy az új iránti érdeklődést, a tenniaka- rást lehetőleg valamennyi pedagógusban sikerüljön felébreszteni. Igen lényeges az is, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a testület és az iskolavezetés, a munkaközösségi vezetők és az igazgató, valamint a tanácsi vezetés és az igazgatóság között. Nélkülözhetetlen első lépésként a megfelelő tárgyi és személyi feltételek pontos számbavétele, beosztása, valamint a gyermekek szoktatása a szünet alatti gyors, fegyelmezett teremcserére. Ebben sok segítséget nyújtott a tanulói önkormányzat — mondta a szigetszentmiklósi iskola igazgatónője. AZ ELŐKÉSZÍTŐ esztendő UTÁN a társadalmi szervek, a tanács, és az üzemek által biztosított összegekből már tanácsos a legfontosabb oktatási eszközöket beszerezni. Ezeket a nyár folyamán a tantermekben felszerelték. De maguk a szaktanárok is egy sereg szemléltető eszközt, ábrát készítettek. A szülői munkaközösség tagjai ugyancsak sokat segítettek abban, hogy újjávarázsolt termekben fogadhassák tanév elején a növendékeket. Azóta több mint egy esztendő telt el. Időközben a törekvő, kimagasló eredményt elért szaktanároknak céljutalmat is osztottak. A szaktantermek felszereltsége napról napra tovább gyarapszik. S mivel a pedagógusok többsége megszokta az önálló munkát a kabinetekben, egyre kevesebb segítő-ellenőrző munkára van szükség. Az épületet bejárva, megismerkedtünk a kémia, fizika, az orosz, a matematika, az ének és rajz szaktanteremmel; az alsó tagozatos kollégák a célirányos tantárgycsoportos módszert tanulmányozták. A LÁTOTTAK nem voltak közömbösek számunkra. Iskolánk ugyanis 1973. szeptemberétől szeretne hasonló módszerre térni. Tudjuk azonban, hogy ehhez a budakeszi II. sz. általános iskolában a nevelő- testület munkája, lelkesedése önmagában nem elég. Itt csak nagyobb támogatás hozhat javulást Szeretnénk^ mi is olyan feltételeket biztosítani növendékeinknek, mint amelyeket a budakeszi I. sz. iskola nyújt tanulóinak. A szigetszentmiklósi iskolában látottak alapján igyekszik jobb módszerekkel oktatni testületünk. A határozat kimondja az azonos iskolatípusok közötti szintkülönbség mielőbbi megszüntetését. De högyan érhető ez el Budakeszin? Ezen mi is nagyon törjük fejünket. Mindenesetre számítunk arra, hogy az egyik feladat központi kiemelése nem kapcsolja ki a pedagógiai közösség mozgató rugóját: az egyéni tenniaka- rást, az újításokat, a saját készítésű korszerű eszközök alkalmazását. MAGAM ÉS AZ EGÉSZ TANTESTÜLET azzal a felismeréssel távoztunk a szigetszentmiklósi iskolából, hogy az ottani szép eredmények csak jó közösségi együttműködéssel születhettek meg. ‘ Sinkai Imre igazgató, Budakeszi, II. sz. általános isk. Több a tovább nem tanuló lány MIÉRT NEM TANUL TOVÁBB, aki az általános iskola után sem középiskolába, sem szakmunkástanulónak nem megy? Ékre a kérdésre keresett választ Jakab Béla, a Ceglédi Járási Hivatal művelődési osztályának vezetője, amikor három évre visszamenően megvizsgálta, hány nyolcadik osztályt végzett nem jelentkezett továbbtanulásra a járás iskoláiban? 1969/70-es iskolaévben 1070 végzős közül 166 lány és 85 fiú nem kívánt élni a továbbtanulás lehetőségével. Vagyis a nyolcadikat végzők negyedrésze. A következő tanévben jelentősen javult a helyzet, 940 végzős közül már csak 101 leány és 49 fiú nem jelentkezett továbbtanulásra, ami körülbelül 16 százaléknak felel meg. Tavaly pedig, amikor 807 tanuló fejezte be az általánost, 127 fiatal, 87 leány és 40 fiú, vagyis csaknem azonos százalék mondott búcsút a tanulásnak. S kitűnik ezekből az adatokból az is, hogy a tovább nem tanuló lányok aránya évről évre valamit növekszik. MIT CSINÁLNAK ezek a fiatalok? A lányok nagyobb része, de viszonylag elég sok fiú is, otthon marad, segít a háztartásban, a háztáji* gazdaságban. Többségük azonban napi hatórás munkát vállal, mégpedig lakóhelyén. Jó részük nem is a család anyagi helyzete miatt akar havi 1000 —1200 forintot keresni, amenynyit szívesen fizetnek nekik mezőgazdasági és ipari üzemek is. Kivétel a járásban a dán- szentmiklósi Micsurin Tsz, ahol inkább arra törekszik a vezetőség, hogy szakképesítéshez segítsen mennél több fiatalt. Almaszedésre viszont alkalmazza őket, és ilyenkor napi 100—150 forintot is megkeresnek. Hatórás állandó alkalmazás után, amikor már nyolcórás munkát vállalhat, kevés fiatal marad a mezőgazdaságban. Bejáró lesz belőle, elmegy segédmunkásnak az iparba, és még arra sem törekszik, hogy később betanított munkás legyen. A MOSTANI TANÉVBEN csupán 751 növendék jár a nyolcadikba a járás iskoláiban. Előzetes érdeklődésekből arra lehet következtetni, hogy a tovább nem tanulók aránya most is azonos lesz a tavalyival. Mint általában eddig, ismét a végzősök 45 százaléka ipari szakmunkáspályára akar lépni. Képzésüknek aligha lesz akadálya, mert csupán Cegléden, a szakmunkásképző iskolákban 900 fiatal tanulhat különböző szakmát. Másrészt, úgy látszik, hogy a tovább nem tanuló lányok száma a járás területén ismét növekszik. Ezen a kedvezőtlen képen természetesen a tanév végéig megpróbálnak javítani a járás pedagógusai. Sz. E.
