Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

I97J. DECEMBER 16., SZOMBAT 3 "“k/CÍMlap A Tudományos Akadémián Ünnepi tudományos ülés a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Az életszínvonal-politika csak a gazdasági előirányzatok teljesítésével valósítható meg Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A Szakszervezetek Országos Tanácsa tegnap a SZOT-szék- házban megtartott ülésén a népgazdaság ez évi helyzetéről, a jövő évi népgazdasági terv irányelveiről és a szakszervezeti tennivalókról és feladatokról tárgyalt. A tanácsülésen megje­lent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, és részt vettek a tanácskozáson a SZOT-intézmények vezetői, valamint a szakszervezetek me­gyei tanácsainak képviselői is. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az MSZMP Politikai Főiskolája és a Magyar Tudo­mányos Akadémia pénteken ünnepi tudományos ülést ren­dezett a Szovjetunió megala­kulásának fél évszázados év­fordulója tiszteletére. A Tudományos Akadémia nagytermében Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a -Politikai Főiskola re...óra tar­tott elnöki megnyitót, majd előadások hangzottak el. Erdey-Grűz Tibor akadémi­kus, az MTA elnöke a Szov­jetunió tudományos fejlődésé­ről tartott előadást. J. V. Bromlej, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia tagja, a Szov­Medvácz Károlynak már a második ciklusban szavaztak bizalmat választói. Ü,gy látja, hogy Diósdon jó a tanács és a lakosság kapcsolata. Az állam­polgárok nemcsali véleményt nyilvánítanak a köcsög dol­gairól, hanem részt is vállal­nak a feladatokból. Példák Diósáról, Érdről — Hadd idézzek egy példát a saját körzetemből — mondja. — A Gyár utca olyan volt, hogy, ha betévedt egy autó, ki kellett húzni. A lakók vál­lalták, hogy társadalmi mun­kában közutat építenek. Dol­gozott ott mindenki, öreg és fiatal egyaránt, még a víkend- telek-tulajdonosok is kijöt­tek ... Persze, idő kell ahhoz, hogy az ember megtanulja, ho­gyan érhet el eredményeket. Örömmel újságolhatom, hogy az idén a Gyár utcába új kutat kaptunk, s ugyanezt mondha­tom a Zalka Máté utcáról is. — Sajnos, én nem számolha­tok be ilyen sikerekről — szól Csordás Ferenc, akit Érden a 61-es számú körzetben válasz­tottak meg —, pedig a lakos­ság aktivitásában nálunk sem • volna hiány. Hadd említsek én is példát: a Ság utcában olyan kátyúk vannak, hogy a mentő nem tud bejönni. Ezért a mo­torosok, a kerékpárosok is a betonjárdán közlekednek, a gyalogosok, elsősorban az isko­lásgyerekek életét veszélyez­tetve. Talán csak a véletlenen múlott, hogy eddig nem történt baleset. Beszélgettem körze­tem lakóival: segítenének az út rendbe hozásában, ha kap­nánk a tanácstól követ. Másik gondunk: több ezer embernek négy-öt kilométert kell gyalo­golnia az orvosi rendelőbe. A felnőttnek is nehéz, hát még a beteg gyermeknek. Nemrégi­ben az óvoda elköltözött a kör­nyékről, s az ott felszabadult helyiségekben hetenként két­szer — elsősorban a gyerekek­nek — rendelhetett volna az orvos. A tanács aeon ban la­kássá alakította át az óvodát nem kérve ki a tanácstagdk véleményét. — Szóvá tette ezeket a gon­dokat az érdi tanácsnál? Az ismeretlen mosógép — Természetesen — folytat­ja Csordás Ferenc. — A tava­iét—Magyar Történész Bizott­ság elnökhelyettese, a hazánk­ban tartózkodó Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság delegá­ciójának vezetője „Jelenkori nemzeti folyamatok a Szov­jetunióban” címmel tartott re­ferátumot. Szabó József kandidátus, az MSZMP KB Politikai Főisko­lájának rektorhelyettese a Szovjetunió gazdasági fejlő­désének nemzetközi jelentősé­gét méltatta, majd Berecz Já­nos kandidátus, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője tartott elő­adást a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak fejlődésé­ről. lyi tanácstagi beszámolóm után húsz pontban küldtem meg a javaslatokat. Most, a legutób­binál, 25 kérés hangzott el, közérdekű valamennyi. Mégis elutasították például a közvi­lágítás bővítését, pedig csu­pán öt-hat lámpa kellene a vasút mentén, hogy, ha az em­berek este jönnek hara a mun­kából, biztonságosan közle­kedhessenek. Kértünk egy te­lefont is, hiszen az érdligeti ré­szen több ember — szükség esetén — nem tudja értesíteni a mentőket vagy a tűzoltókat. — Érezzük a hátrányát an­nak — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Bajnóczy Mihály- né, aki a 79-es körcetben ta­nácstag —, hogy Érd az or­szág legnagyobb községe: ha­talmas területen fekszik, s bi­zony a peremkerületekre már nem jut semmi: húsz kilomé- térré Pesttől se víz, se villany. A körzetem szétszórt település, s az itt lakók mostoha körül­mények között élnek. A vizet több kilométerről hozzuk, ki motoron, ki biciklin. Nem nyújt szórakozást a televízió, csalt telepes rádió van. Sze­rettük volna, ha a Folyandár utcából továbbvezetik a vil­lanyt a Fűzfa utcába, nyolc oszlop kellene csupán s akkor tizenöt ház élvezhetné az elektromos áram nyújtotta előnyöket. Lassan közszükség­leti cikk lett, nálunk mégsem ismerhetik _a mosógépet, a centrifugát. — Hogy vélekednek a taná­csi vezetők? Bajnócziné válaszol: — Minden tanácsülésen, ál­landó bizottsági ülésen — an­nak is tagja vagyok — szólok; a válasz: nincs pénz. — Amikor a költségvetést tárgyalták, mire szavaztak? — kérdem az érdieket. Csak összefogá sai — Amit megszavaztunk, ar­ra szükség volt — állítja ha­tározottan Csordás Ferenc. — Sok minden történt a legutób­bi választás óta a községben. Két óvodával gyarapodtunk, a Parkvárosban új úttal; a köz­pontban minden igényt kielé­gítő ABC élelmiszer-áruházát építettek. Átadták a művelő­dési házat, elkészült a szolgál- tatóház: már húzzák a falait az iparitanuló-iskolánaik. Ha Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte az ülés részvevőit, majd Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára tar­tott referátumot azokról a tennivalókról, amelyek az MSZMP Központi Bizottságá­nak novemberi határozata alapján, s ezen belül is első­sorban a jövő évi terv megva­lósításából a szakszervezeti mozgalomra hárulnak. Hang­súlyozta, hogy a párt novem­összességében nézzük a fejlő­dést, van eredmény, csak ne­künk — akik a külső kerüle­tekben lakunk — úgy_ tűnik, hogy elsősorban a község köz­pontját fejlesztik. — Mi szerencsésebb hely­zetben vagyunk — mondja Medvácz Károly, aki az eddig hallottakra bólogatott, hiszen korábban érdi lakos volt, jól ismeri az ottani gondokat. — Diósd dinamikusan fejlődő község, sok aiz új ház nálunk. Előreléptünk közegészségügyi­leg is. Az idén elkezdődött a szervezett szemétgyűjtés, he­tenként kétszer viszik el a ház körüli hulladékot, akár egy vá­rosban. A Gyár utcában — a Csapágygyár és a tanács együttműködésének eredmé­nyeképpen — csapadékleveze­tő csatorna épült, a községnek van vízderítője is ... — Azért vannak ott is gon­dok — kockáztat meg egy megjegyzést Csordás Ferenc. — Hogyne — ismeri el Med­vácz Károly. — A legutóbbi tanácsülésen például a csator­nahálózat kérdése került na­pirendre. A hegyről lezúduló víz igen sok gondot okoz egy- agy kiadós eső után. — Milyen a tanácstagok és a tanácsok kapcsolata? — fagga­tom beszélgetőpartnereimet. Soha nem lehet elégedett — Diósdon, mint az eredmé­nyek is bizonyítják — szól Medvácz Károly — együtt dol­gozik a tanácsapparátus és a tanácstagság. Az ülésekről előre tájékoztatnak, s bármi­kor megyünk, mindig meg­hallgatásra találunk. S nem­csak meghallgatnak minket, hanem ha egy mód van rá a jogos kéréseket teljesítik is. — Érden — nyilatkozik ket­tőjük nevében Csordás Ferenc — hatékonyabb lehetne a ta­nács és a tanácstagok kapcso­lata. Véleményem szerint a szakigazgatási szervek jobban támaszkodhatnának a tanács­tagokra, jobban kellene foglal­koztatni őket. Az érdi tanács­ban sok a nyugdíjas, pedig fiatalok kellenének, akik még nem fáradtak, akikben van energia, ambíció. — Elégedettek saját munká­jukkal? Bajnóczy Mihályné válaszol elsőnek: — Már nem merek a piacra menni, mert mindig megkér­dik: mi újság, intéztem vala­mit? Ha legalább villanyt kap­hatnánk ... — Akkor lennék elégedett — folytatja Csordás Ferenc —, ha a külterületek fejlesztésére szavazhatnék ... — Kollégáimhoz képest nem panaszkodhatom — állítja Medvácz Károly — mégis azt mondom: egy tanácstag soha nem lehet elégedett, mert ha' egy feladatot teljesített, újabb igények jelentkeznek. Soós Ibolya béri határozatával kapcsolat­ban az egyetértésen túlmenően a szakszervezetek a maguk sajátos eszközei­vel és minden erővel tá­mogassák annak megvaló­sítását. Az állami iparban és építő­iparban dolgozók béremelésé­vel kapcsolatban leszögezte: a bérfejlesztést úgy kell felhasz­nálni, főleg a nagyiparban, hogy annak hatása minden fi­zikai dologzó számára érezhe­tővé váljék, de ugyanakkor ér­vényesüljön a munka szerinti differenciálás is. A SZOT elnökségének véle­ményét tolmácsolva szólt ar­ról, hogy az életszínvonal-politika tervei csak akkor valósul­hatnak meg, ha gazdasági, termelési előirányzatain­kat is valóra váltjuk. Ezért tekintendő fontos fel­adatnak, hogy a jövő évben a munkaverseny eredménye­ként növekedjék a gazdálko­dás hatékonysága, a munka termelékenysége. Jelentős, hogy a termelés minőségi mu­tatói javuljanak, csökkenjen az önköltség. A beszámolót követően a szakszervezetek jövő évi kul­turális, ideológiai és tömeg­politikai feladatairól Virizlay Gyula, a SZOT titkára tartott korreferátumot. Bejelentette, hogy az MSZMP Központi Bi­zottságának a közművelődés fejlesztésére hozott határoza­ta végrehajtásában aktívan részt vesznek a szakszerveze­tek is. Az a cél — hangsúlyoz­ta többek között —, hogy a közművelődési rendszer egé­sze szervezettebben és céltu­datosabban szolgálja a dolgo­zók politikai, általános és szak. mai műveltségének fejleszté­sét. A továbbiakban elsőrendű feladatként jelölte meg, hogy a szakszervezetek méginkább szorgalmazzák azoknak a to­vábbtanulását, akik nem vé­gezték el az általános iskola nyolc 'osztályát. Segíteni kell a fizikai dolgozók gyermekeit abban is, hogy ne csak felvételt nyerje­nek a középiskolákban és az egyetemeken, hanem azokat sikerrel be is tud­ják fejezni. Nem lehet szünetet tartani — mondotta — a szocialista közgondolkodás fejlesztésében. Egy rövid, áldozatos, ese­ménydús életről, a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak egyik kiemelkedő harco­sáról emlékezünk most, szüle­tésének 75. évfordulóján. Sal- lai Imre rövid életében annyi eseményt zsúfolt össze, hogy nehéz lenne most néhány mondatban összegezni azt. Már diákkorában megtalálta helyét a baloldali mozgalom­ban: kereskedelmi iskolai ta­nuló volt, amikor a Galilei­kör tagja lett, az első világ­háború idején aktív szervező­jévé vált az antiimperialista mozgalmaknak. Horthy kópéi állandóan a nyomában jártak, többször el is fogták, de mi­kor kiszabadult, újabb és újabb feladatokat vállalt ma­gára, ezernyi ötlettel kereste tennivalóit a népért. Mikor 1919 februárjában már másodszor fogták el, rab­ságából a proletárdiktatúra szabadította ki. A Tanácsköz­társaság alatt Korvin Ottó helyetteseként dolgozott, a di­csőséges 133 nap után azon­ban emigrációba kényszerült. Erélyes küzdelmet kell folytat­ni a közömbösség és a felelős­ségtől való húzódozás ellen. A vita során elhangzottak­ra Nemeslaki Tivadar vála­szolt, majd az ülés határozatot hozott. A tanácsülés ezután a SZOT 1973. évi munkatervét tár­gyalta, majd végül határoza­tot hozott a 100. évfordulóját ünneplő Népszava köszöntésé­Pénteken ülésezett a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság: mérleget vont idei tevékeny­ségéről és körvonalazta a kö­vetkező év feladatait a hazai, valamint a nemzetközi szoli­daritása munkában. Harmati Sándor elnök a bi­zottság ez évi munkája kap­csán kiemelte azt a célt, hogy a szolidaritási akcióknak elő kellett segíteniük — élő is se­gítették — a lakosság nemzet­közi tájékozottságát, a párt ilyen irányú elemzése alapján. A bizottság által kezdemé­nyezett akciók hatására társa­dalmunk — munkás, paraszt es értelmiségi tömegek, válla­latok és intézmények — nagy összegű anyagi áldo­zatvállalással is segítették szolidaritási mozgalmunk hatékonyabbá tételét, így például a szakszervezetek az Országos Béketanács, a KISZ, a Vöröskereszt, a SZÖ­VGÉÉ, a Nőszövetség, a Az illetékes minisztériumok jóváhagyásával az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt ja­vaslatot dolgozott ki a húsel­látás javítására, színvonalá­nak emelésére. A koncepció kialakításánál a javaslat ké­szítői mindenekelőtt azt a tarthatatlan helyzetet igye­keztek kiküszöbölni, hogy ugyanabban az időben, s ugyanazon termékből he­lyenként hiányok, helyen­ként pedig fölös raktár- készletek legyenek. E célból mint azt Szabó B erény, a tröszt vezér­igazgató-helyettese bejelentet­te, a feldolgozó ipar a húst és a húsipari termékeket forgal­mazó állami és szövetkezeti Előbb Béesbe ment, ahol nyomban felvette a kapcsola­tot az ottani baloldali moz­galom vezetőivel. Ö szervezte meg például az első magyar pártiskolát, majd a Vörös Se­gély magyarországi képviselő­je lett. Ezután — 1922-ben — részt vett a Kommunista Ifjú­munkások Intemácionáléjá- nak III. kongresszusán Moszk­vában, és 1924-től a moszkvai Marx—Engels Intézet munka­társaként dolgozott. A párt 1928-ban újra Ma­gyarországra szólította, és itt­hon az illegális kommunista sajtó megjelenésének feltéte­leit kellett megszerveznie. Ö biztosította annak a nyomdá­nak a működését, ahol a Kommunista című lapot ké­szítették. Sallai is részt vett a lap munkájában, éles hangú cikkben leplezte le például a biatorbágyi merénylet hátte­rét és a kihirdetett statáriá- lis bíráskodás kommunista­ellenes lényegét. Akkor még nem gondolta, hogy ő is en­nek az áldozata lesz. Az események peregtek, Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Jász Dezső írónak, a nemzetközi munkás- mozgalomban kifejtett kiemel­kedő tevékenysége elismeré­séül. 75. születésnapja alkal­mából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést ado­mányozta. Seprényi Sándornak, a He­lyiipari és Városgazdasági Dol­gozók S. aksaervezete Központi Vezetősége elnökének, a mun­kásmozgalomban kifejtett öt évtizedes tevékenységének el­ismeréséül, 70. születésnapja alkalmából, ugyancsak a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendje Sallait újra külföldi feladattal bízta meg a párt. Bécs, majd ismét Budapest volt munká­jának állomáshelye. Az ille­gális KMP vezetősége már 1931-ben a titkárság irányítá­sával bízta meg és 1932-ben beválasztották a Központi Bi­zottságba. Ugyanez év július 15-én többedmagával letartóztatták és két héten át kegyetlenül kínozták. Hasztalan, mert Sal­lai elvhűségáhez nem férhe­tett kétség. A tárgyalást a Horthy-bíróság példátlan gyorsasággal bonyolította le. A korabeli lap, a Pester Lloyd azt írta, hogy sem írásos, sem szóbeli bizonyítékot nem tud­tak ellene hozni, de az ítélet Horthyéknak nagyon sürgős volt, mert a tiltakozó hullám mind Magyarországon, mind külföldön egyre növekedett. Július 19-én reggel fél 9 óra­kor nyitották meg a tárgya­lást, fél 3-kor már meghozták a halálos ítéletet és fél 5-kor harcostársával, Fürst Sándor­ral együtt ki is végezték. Sallai Imre ma, december 17-én lenne 75 éves. Élhetne még, és élnie is kellene, hogy átadhassa életének nagyszerű tanulságait annak a népnek, amelyet annyira szeretett, és amelyért az életét adta. Csapágygyáriak a tanácsban Eredmények, gDndok - a tanácstag szemével A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása ki- ■ mondja: „A szocialista demokrácia erősítését továbbra is társadalmi fejlődésünk egyik központi feladatának tekintjük. Ennek fontos eleme, hogy az állampolgárok az üzemi, a tanácsi szervek útján ... mind nagyobb , számban vegyenek részt a közügyek intézésében és eldöntésében.” Az államigazgatás helyi szerveiben, a tanácsokban a tanácstagok képviselik a lakosság érdekeit, vélemé- i nyét. Hogyan? Erről beszélgetünk a Diósdi Csapágy- ' gyárban dolgozó három tanácstaggal. Medvácz Károly csiszoló-orsó csoportvezető Diósdon, Bajnóczy Mihály­né meós és Csordás Ferenc gondnoksági csoportvezető pedig Érden képviseli választóit. boltok további specializálásá­A népért élt és halt ni 'g 75 éve született Sallai Imre kitüntetést adományozta. Teljes támogatási a vietnami népnek SZOLIDARITÁSI TANÁCSKOZÁS KIOSZ, á Magyar Szolidaritá­si Bizottságnak mind a 22 tag- szervezete és természetesen maga a bizottság, anyagiakban is kifejezésre juttatta áldozat- készségét. Jelentős támogatást í nyújtottak a hősiesen harcoló vietnami és a többi indokínai népnek, a palesztínaiak hala­dó mozgalmának, a portugál gyarmatosítók ellen harcoló afrikai mozgalmaknak. Gyógy­kezelésre fogadtunk hazánk­ban több mint száz sebesültet, elsősorban Dél-Vietnamból, emellett Laoszból és Bangla Deshből is. Foglalkoztak az ülésen az indokínai helyzettel és a Párizsban folyó tárgyalá­sok tanulságaival. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság ismételten kifejezi szi- j lárd elhatározását: továbbra is teljes szolidaritásáról bizto­sítja a hős vietnami népet és küzdelméhez minden segítsé­get megad a jövőben is. Mozgó boltok az egyenletes húsellátás javítására ra tett javaslatot. A nagy ipa­ri centrumokban kiemelt iel- szereltségű, ellátottságú és nagy áteresztő képességű hús- szakbolt-hálózatot kell létre­hozni. A kisebb helységek ellátását viszont mozgó boltokkal célszerű megoldani. Szerepel a javaslatban az is, hogy a fővárosi üzletek, to­vábbá a megyeszékhelyeken működő nagyobb üzletek ne csak megyén belül készült húsipari termékeket árusítsa­nak, hanem a lehetőséghez képest teljes választékot hoz­zanak forgalomba. Szükség van arra is, hogy megkezdőd­jék a zsugorfóliába csomagolt hús- és húskészítmények gyártása, forgalmazása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents