Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

PISI MCCt 1972. DECEMBER 2., SZOMBAT k/CítBop Hernád híre túljutott az országhatáron Az egész vállalkozás sikerének elismerése volt a látogatás Alkonyatba hajlott az idő, amikor a fekete gépkocsik az ócsai határba elérkeztek, a keltetőüzemhez bekanyarod­tak. Kissé megnyúlt a vára­kozás: „elhúzódott Agárdon az ebéd, késünk” — érkezett a te­lefonüzenet, s vele dr. Dimény Imre miniszter javaslata: egy programpontot iktassanak ki, vagyis a keltető után követ­kezzék rögvest Hernád, a föl­dolgozó —, tehát a baromfite­nyésztő telepet nem nézik meg a szovjet vendégek. Me­gyei vezetők üdvözlik majd a küldöttséget, az ötlet kézen­fekvő, kihasználandó e ritka alkalom: Sipos Istvánná tech­nikus, a baromfigondozók Zrí­nyi Ilona brigádjának veze­tője oda teszi naplójukat Cser- venka Ferencné elé: írna belé néhány sort... Jókívánságok a brigádnak tett ki, elmondva, hogy a töb­bi között egyik legnagyobb gyárunk, a Ganz-MÁVAG is hozott ide bizonyos masiná­kat. „Nincs ilyen az országban” Azon a szerdai napon már dél tájban megállt a munka a hernádi tsz-ben, legalábbis a földolgozót kivéve. Tízezer csirke — ez volt a napi tenni­való; miközben jártuk az üze­met, a szalag nem állt meg. Imbolygóit, duruzsolt a lánco­lat, rajta „végterméknek” ké­szülődő csirkékkel; a munká­sok egyikét, Balogh Pálnét egy mondat erejéig föltartot­tam azért, megtudván tőle, hogy négy esztendeje dolgozik a tsz-ben, s hogy korábban a tésztaüzem volt a munkahe­lye, továbbá fia ugyancsak a szövetkezetben találta meg számítását. Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter másodszor látja az új üzemet; nem állom meg, hogy az ország élelmiszer-gazdasá­gának irányítójától meg ne kérdjem, mi a véleménye-be- nyomása? — Ez bizony nagyon korsze­rű; nincs ma ilyen termelőszö­vetkezeti beruházás az egész országban. A látogatás napján 1,2 — tegnaptól már 1,5 vagon az új földolgozó napi produktuma, ami karácsony előtt két va­gonra gyarapodik. A növeke­dés impozáns tényét — s vele valószínűleg az egész magyar mezőgazdaság emelkedéséről szerzett benyomásokat — most már elviszik magukkal a forró szeretettel fogadott vendégek is. Keresztényi Nándor Színvonalas agitáció J A z agitáció a pártmunka egyik legszebb, de ugyan­akkor legnehezebb, sok tényezőtől függő területe. Ezért időszakonként feltétlenül meg kell vizsgálni e .munkaterüle­tet, hogy megállapítsuk, hol tartunk, és mik még a tenni­valók. A ráckevei járási pártbizott­ság a közelmúltban felmérte a pártszervezetek tömegkapcso­latainak helyzetét. A vizsgálat tanulsága: a tömegkapcsola­tok elmélyítése és kiszélesíté­se érdekében — többek közt — javítani kell a pártszerve­zetek agitációs munkáját. Ezért a ráckevei járási párt- bizottság megtárgyalta és el­fogadta — a széles körű hely­zetelemzés és vita alapján el­készített — Az agitációs mun­ka fejlesztése pártszerveze­teinkben című anyagot. árasunkban a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális . téren elért eredményekben jelentős szere­pe van a pártszervezetek agi­tációs munkájának. A pártta­gok — falujukban és munka­helyükön — számtalan kér­désre adnak választ a nemzet­közi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről éppen úgy, mint jelenlegi bel­politikai, gazdasági viszo­nyainkról, ár- és életszínvo­nal-politikánkról, gazdasági feladatainkról és ezek teljesí­téséről. Több pártszervezetünk — sokféle eszközt és módszert alkalmazva — rendszeresen napirenden tartja az agitációs munkát. Nagy segítséget je­lent pártszervezeteinknek, hogy a felsőbb szervek mind széle­sebb körű tájékoztatókat ad­nak. P ártunk X. kongresszusá­nak határozatai, a IV. ötéves terv célkitűzései: ez az agitációs munka alapja. Bár eredményeink jók, meg kell állapítani: a ráckevei já­rásban az agitációs munkát nem tudták a pártszervezetek minden esetben folyamatossá, Váci tanulságok Még közelebb egymáshoz ményesebb formáinak, módszereinek alkalmazá­sát igényli; — indokolt a város hosszú­távú fejlesztési tervének kialakítása; — eredményesebb erőfeszí­téseket kell tenni a fej­lesztési alap és a költ­ségvetési gazdálkodás egyensúlyának megte­remtése, a tanácsi szer­vek és intézmények gaz­dálkodásának megjavítá­sa érdekében; — tovább kell emelni a ha­tósági ügyintézés színvo­nalát. A VEZETŐI MEGBESZÉ­LÉS — amelyen a megyei és a városi pártbizottság képvi­selője is részletesen és sokol­dalúan kifejtette észrevételeit — ez alkalommal is olyan kezdeményezésnek bizonyult, amelynek továbbfejlesztése, munkamódszereinek javítása indokolt és szükségszerű. Hi­szen ez az újfajta munkastí­lus közvetlenebb, kötetlenebb, elvtársias kapcsolatot alakít ki az érintett tanácsi szervek vezetői között. Erősíti a kü­lönböző ágazatok, szakigazga­tási szervek összehangolt te­vékenységét minden tanácsi szinten. Segíti felismerni azo­kat a lakossági igényeket, amelyeknek kielégítése növe­li a közéletben résztvevők számát, közelebb viszi a la­kosságot a tanácsi munkához, a tanácsi vezetőket pedig a lakossághoz. AZ AJÄNLÄSOK KERETÉ­BEN a vezetői megbeszélés megállapodott abban is, hogy a beszámoló és a vita tanul­ságait, következtetéseit a kö­zeljövőben megtartandó appa­rátusi értekezleten a tanács dolgozóival is megismertetik. A. L rendszeressé tenni; a módsze­reket és eszközöket nem kísérte a megnövekedett feladatoknak megfelelő minőségi fejlődés. Igen gyakran felvetődik, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zökkel nem lehet „versenyez­ni”, ezért a helyi eszközöket elhanyagolják, nem fejlesztik. Nem érvényesül eléggé az agitációs munkában az ön­állóság, az önálló kezdemé­nyezés, a problémák bátor megmagyarázása, annak elle­nére, hogy pártszervezeteink nagy részében sok tapasztalt politikai, gazdasági vezető van, akik kellő választ tudná­nak adni a helyi és általános politikai kérdésekre. Nagyon kevés az önálló kez­deményezésű szabad pártna­pok és egyéb rendezvények száma. Szemléltető eszközöket pedig — amelyek szinte nél­külözhetetlenek fejlődésünk jelenlegi szakaszában — a pártszervezetek nagyon ke­véssé alkalmaznak. E lsősorban rendszeresség, s eredményes módszerek és eszközök szükségesek a jó agitációs munkához Ennek érdekében rendszeres értekezleteket szeretnének tar­tani a pártszervezetek agitá- ció-propaganda felelőseinek. Ezeken az értekezleteken a be­számoltatás, és a tapasztalat- csere mellett a soron követke­ző feladatok meghatározása a legfontosabb. A hatékonyság növelése ér­dekében azt javasoltuk párt- szervezeteinknek, hogy agitá­ciós munkájukat az ismert módszerek és eszközök közül azokra építsék, amelyek a he­lyi körülményeknek. és adott­ságoknak a legjobban megfe­lelnek. Ez a következőket je­lenti: például egy adott helyen a pártszervezet úgy ítéli meg, hogy náluk a faliújság nem megfelelő propagandaeszköz. Inkább üzemi lapot szerkeszte­nek. A felsőbb vezetés ilyen­kor nem követeli meg a fali­újságot. Azt azonban igen, hogy ami mellett elkötelezték magukat, amellett tartsanak ki, és az rendszeres legyen. így nagymértékben megnő az el­lenőrzés lehetőségé, és köny- nyebben mérhető lesz az agi­tációs munka eredménye. Az egyes módszerek és eszközök pedig minőségi változáson mennek át. Szükséges továb­bá, hogy a pártszervezetek évente egyszer értékeljék az agitációs munkát és határozzák meg a feladatokat is. Ehhez a tevékenységhez — amely nagymértékben hozzá­járul majd az alapszervezete!: tartalmi munkájának megjaví­tásához — a járási pártbizott­ság hathatós segítséget kíván nyújtani. A jövőben folyama­tosan meghatározzuk és meg­adjuk a területünkre vonatko­zó főbb agitációs szemponto­kat. Előadói kollektívát alakí­tunk és megjelentetünk egy útmutatót az agitációs munka módszereiről és eszközeiről. M inden párttag kötelessé­ge, hogy a párt politi­kájának agitátora le­gyen. Ehhez azonban az agi­tációs munka megfelelő irá­nyítására és jól képzett, agi­tációs szakemberekre van szükség. Ezt a szükségletet fel­ismerve/ a jövőben lehetőség nyílik az agitációt irányító szakkáderek szervezett képzé­sére és továbbképzésére. Az alapszervezeti társadal­mi munkások képaését pedig a pártirányítás és a pártélet kér­dései témájú tömegpropagan- da-tanfolyiamokon kívánjuk megoldani, valamint időközön­ként speciális tanfolyamokat indítunk e probléma megtár­gyalására és elemzésére. A z agitációs munka ered­ménye nem mérhető mindig közvetlenül, sok­szor csak hosszabb idő eltelté­vel érzékelhető. Azonban nem lehetünk türelmetlenek. Tud­nunk kell, hogy az emberek különbözők. Igényeinket és elvárásainkat ehhez kell iga­zítani. Az agitációs munka fejlesztése azt célozza, hőgy felül kell emelkedni a szub­jektivitáson, s elsősorban az össztársadalmi érdekeket kell figyelembe venni. Fontos hogy minél több — az agitá­ciós munkára alkalmas párt­tag megszerezze ezeket a tu­lajdonságokat. Dr. Sinkó József, az MSZMP ráckevei járási bizottságának titkára Ülést tartotta KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken a Gold­berger Textilnyomó Gyárban megtartotta ülését. Dobos Sándorné, a gyár igazgatója, a KNEB tagja jelentést ter­jesztett a KNEB elé a gyer­mekellátás egyes költségei­nek növekedését előidéző gaz­dasági tényezők vizsgálatáról. A bizottság megtárgyalta és elfogadta a vállalat szervezés­fejlesztéséről szóló kormány- határozat végrehajtásának vizsgálatához ramot. készült prog­A KNEB elnöke beszámolt a bizottságnak a vállalati ál­talános és improduktív költ­ségekkel való gazdálkodás elemzésének tapasztalatairól. A bizottság úgy határozott, hogy a jövő évben szélesebb körben ellenőrzi a vállalati általános költségek körébe tartozó reklám- és propa­gandaköltségeket. Szerviz a 4-es mentén MM o-í* Korszerű gépjárműjavítót és -szervizállomást, valamint Shell-üzemanyagtöltőt adtak át rendeltetésének tegnap dél­előtt a 4-es főközlekedési út és a vasadi út kereszteződésénél. A Monori Állami Gazdaság költségén, összesen 16 millió fo­rintért, épült szervizben egyszerre tíz álláson tudják ellenőriz­ni, javítani a gépkocsikat a legkorszerűbb műszerek segítsé­gével. A várakozó gépkocsitulajdonosoknak presszó áll rendel­kezésére. Ékes János felvétele Kimásoltam a brigádnapló­ból, íme a megyei pártbizott­ság első titkárának sorai, ame­lyet rajta kívül aláírt dr. Mon­dok Pál, a megyei tanács el­nöke, illetve más megyei és járási vezetők: „A szovjet párt- és kor­mánydelegáció látogatásának alkalmából végzett munkáju­kat köszönjük. További jó eredményeket és jó egészséget kívánunk a brigád minden tagjának.” „A végzett munka” szinte fölmérhetetlen; igaz, leegysze­rűsíthető mindarra, amit köz­vetlenül e maradandó nap tiszteletére csináltak, beleért­vén az utak, állattenyésztő te­lepek „nagytakarítását” —- mégis, ez az elvégzett, ám be­fejezettnek korántsem mond­ható szövetkezeti' összmunka sokkalta régebben kezdődött folyamat egyik állomása csu­pán. Voltaképpen benn efog­laltatik mindama erőfeszítés, amelyek eredményeként egy­általán elhatározhatták az er­re illetékesek: az ország má­sodik legjobb állami gazdasá­ga, Agárd után, az ország ter­melőszövetkezetei közül mu­tassuk meg a magas rangú szovjet vezetőknek a hernádi Március 15. Tsz-t. A Zrínyi Ilona brigád nap­lója is őrzi a hétköznapokat: vállalások, plusz pontok és mí­nusz porotok gyűjteménye —, kit illet jutalom, kit feddés, tehát levonás a pontokból. Ha utólag, a lapunkban két napja megjelent részletes be­számolót követően keresem a hernádiak nagy napjának szí­neit, s főként megpróbálom jegyzetfüzetemből egybeállí­tani a válaseokat, egy vissza­térő kérdésemre — „hogyan jogadta a látogatás hírét?” —, meglehetősen elbizonytalano­dom: sematikus vagyok, csak­is az lehetek. Cserháti Pálban, a tsz elnö­kében például, mintha egy pil­lanatra megingott volna erős- bödő barátságunk; úgy tekintett rám, mint az ország legfantá- ziátlanabb újságírójára: „ho­gyan lehet ilyen kérdést egy­általán megfogalmazni?!” Za­vartan fordultam hát dr. Kö­rösvölgyi Lászlóhoz, a hernádi tsz által összefogott, HUNNIA- HIBRID elnevezésű termelő­szövetkezeti közös vállalkozás igazgatójához, aki érthetően, örömén túl hangsúlyozta: „az egész vállalkozás sikerességé­nek elismerése ez a látogatás”. A világsajtó hasábjain De akár Csepregi Györggyel, a keltetőüzemnek 30 esztende­je a szakmában dolgozó veze­tőjével beszéltem, akár Sípos Péterrel, a baromfíföldolgozó igazgatójával, akár Kálmán Ferenccel, a tsz párttitkárával — mindannyiukban fölleltem a büszkeséggel elegyített örömöt. Nem, nem holmi harsány ma­gabiztosság, inkább szerény- tapintatos, amolyan csöndes derű volt ez, ami,' gondolom, még sokáig bizonyos tartást kölcsönöz. Hogyisne, hiszen csak a jövő hét szombatján, december 9-én avatja föl a 88 millió forintba került barom­fiüzemet Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, s máris az SZKP Politikai Bi­zottságának egyik tagja, aztán a Szovjetunió egyik miniszter­elnök-helyettes — s a többi, szintén magas rangú vendég — szólt róla elismerően. Kivált- kénnen az Ukrán Kommunis­ta Párt első titkára, V. V. Scserbickij bizonyult intenzív érdeklődőnek, az élelmiszer- gazdaság kitűnő ismerőjének, úgy hogy Cserháti Pál és a tsz más vezgtöi bizony nehezen győzhették a válaszadást. Hogy a vendégek milyen be­nyomást szereztek Hernádon, arról már részletesen beszá­moltunk, de nemcsak mi: bíz­vást mondhatni, az egész vi­lágsajtó. Ki tudja, hány újság­író járta a baromfiföldolgozó kórháztisztaságú termeit, s rótta közben jegyzeteit? Egy kucsmás hölgy, meglehetősen bizonytalan magyarsággal még tőlem is tudakozódott; arra volt kíváncsi, vajon hány vál­lalat szállította termékeit a földolgozó megépítéséhez? Mi­vel éppen a közelmúltban cikksorozatot írtam a szövet­kezetről, abban főként a ba­romfiüzemről, némileg tájéko­zottnak vélem magam, ám e kérdésre választ adni nem tud­tam. — Egy dán, egy holland cég ugyebár, aztán a saját tsz-bri- gád munkája... — De más magyar gyárak nem? Hiszen annyi itt a be­rendezés! Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára segí­A MEGYEI TANÁCS végre­hajtó bizottsága és tisztségvi­selői a járási, városi és köz­ségi tanácsi munka alaposabb megismerése, segítése céljából az idén három járási hivatal elnökét, valamint' három vá­ros tanácselnökét számoltatta be munkájáról. Mindinkább meghonosodik az a gyakorlat, hogy a megyei tanácsi veze­tés a helyszínen tájékozódik a tanácsi munka eredményei­ről és gondjairól. Ennek kere­tében a gödöllői, a nagykőrösi és a monori helyszíni tanács­kozások után legutóbb Vácott vitatta meg a megyei vezetői megbeszélés a városi tanács végrehajtó bizottságának és szerveinek munkáját. A 31 ezer lakosú Vác a me­gye egyik legdinamikusabban fejlődő ipari városa. Keres­kedelmi, egészségügyi, műve­lődésügyi stb. intézményei nemcsak a város lakosságát, hanem sok vonatkozásban a Vác vonzáskörzetébe tartozó 53 község lakosait is ellátják. A város üzemeiben és intéz­ményeiben mintegy 23 000 munkás és alkalmazott dolgo­zik. Területén olyan országos jelentőségű nagyüzemek van­nak, mint a Dunai Cement- és Mészmű, a Forte Gyár. A váci tanács és szervei alapjában eredményesen old­ják meg a város helyzetéből, nagyságából, szerepköréből adódó igen sokrétű feladato­kat. A tanács — összetétele a legutóbbi választások alkal­mával javult — meghatározó szerepet tölt be a fejlesztési, gazdasági tervek megállapítá­sában, a tanácsi gazdálkodás irányításában, az államigaz­gatási hatásági tevékenység irányvonalának megjelölésé­ben. A tanács és a végrehajtó bizottság munkatervét követ­kezetesen végrehajtják, dön­téseik előremutatóak, a hatá­X twiv VügTCTllCtJ KXÜ-Cll 1 Cl IÁ Ű/.C1 ­vezése és ellenőrzése kielé­gítő. AZ EREDMÉNYES MUN­KÁNAK fontos tényezője s városi tanácsnak és szervei­nek együttműködése a város­ban működő nem tanácsi szer­vekkel. Ez a politikai tömeg- mozgalmakkal és , tömegszer­vezetekkel kialakult sokoldalú kapcsolatokon kívül a terme­lő, ellátó, szolgáltató szervek­kel való gazdasági kooperá­cióban is kifejezésre jut. En­nek jelentőségét mutatja, hogy a IV. ötéves terv első két évében a városban több mini 62 millió forint értékű közös beruházás valósult meg, és 1973—75-ben várhatóan mint­egy 130 millió forintot fordí­tanak hasonló célra. Eredményesnek ítélte a me­gyei tanácsi vezetés a város tanácsi szerveinek hatásági tevékenységét is. A határoza­tok többsége megalapozott és törvényes. Az 1972-ben hozott 4600 hatósági döntésnek csu­pán 2,5%-át fellebbezték meg, és a másodfokú szervek a megfellebbezett határozatok nem egészen 1%-át változtat­ták meg. A hatásági munka színvonalának emelkedése kedvezően hatott a városi ta­nács tömegkapcsolataira. A VÁROSI TANÁCSEL­NÖK jelentéséből, a megyei szakigazgatási szervek megál­lapításaiból és a vezetői meg­beszélés vitájából kirajzolód­tak a városban folyó tanácsi munka továbbfejlesztésének fő irányai. így például: — a tanácsi munka demok­ratizmusának fejlesztése a tanácsülések vitájának aktivizálását, a tanácsi bizottságok testületi elő­terjesztéseket vélemé­nyező tevékenységének fokozását, a lakossággal való kapcsolat még ered-

Next

/
Thumbnails
Contents