Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

EGY SZOT SEM..: Monoron a főtér esti fényben úszik. A hivatalok ablakai még világosak, a munkaidő végéhez közeled­nek. Az üzletek csillogó ki­rakatai árasztják csaloga- tón a fényt. Autók fény­csóvái suhanva cikáznak az esti utcán. A személyko­csik parkirozóhelyei is egy­re üresebbé válnak, helyet adnak az „átfutó’’ kocsik­nak. Skoda áll meg csikor- dulva, ezüstróka galléros kabátú nő ugrik ki belőle. Meggyszínű Peugeot fékez, utasai, nyilván férj-feleség, kiszállnak, az illatszerbolt aznapi legjobb vevői lehet­nek ... Csomagjaiknak, mi­re visszatérnek, se szeri, se száma. A cipőüzlet előtt kedves család tanakodik. Magdinak, Öcsinek, anyu­nak ... mindenki kinézi, mi tetszik, mi kell... Nagyma­mi meleg cipőt kér, apu magasszárút szeretne ... Nemsokára csomagokkal megrakodva jönnek ki az üzletből. Nagy az öröm — de ugye nem vesszük fel karácsonyig? — Nem! De most már szót se karácso­nyig — mondja a mama nevetve. Aztán a ruházati boltba mennek. — Anyu, azt a kék pulóvert, — ne­kem a csíkosat — nyafogja a kisfiú. Az apa nem szól, átveszi a csomagokat, kint az üzlet előtt megvárja a családot. — Na jó, most a könyvesboltot nézzük még meg... — Apu, lesz kará­csonyfa? — Ha jók lesz­tek ... Anyu az önkiszolgá­lóba egyedül megy be ... A szaloncukros dobozt a tás­kájába teszi. Meglepetés is kell... A könyvesboltnál várják, mindnyájan be­mennek. Magdi a babálcat nézegeti... Anyu jól meg­figyeli melyiket... Öcsi egy kisbiciklit emleget... Anyu kezében a könyvcsomagok­kal utolsónak köszön el, majd holnap még beug­rók ... Hogy miért járja még végig az üzleteket, ar­ról szót se lcarácsonyig! Fekete Gizella MOHOS XIV. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1972. DECEMBER 12., KEDD Jól dolgoztak a vöröskeresztes szervezetek BEFEJEZÉS ELŐTT A VEZETŐSÉG VÁL ASZTÁSOK EZÜSTVASÁRNAP Az ezüstvasárnapon Mono­ron is reggeltől délig nyitva tartottak a főtéri üzletek. A legnagyobb forgalmat az illat­szer- és a vasbolt bonyolítot­ta le, de nagy volt a forgalma a ruházati kisáruh áznak Is. A vásárlók jobbára kisebb aján­déktárgyakért keresték fel ’ az üzleteket. MONOR Ifjú lakásépítők A monori MEZŐGÉP ifjúsá­gi lakásépítő szövetkezete után a községi ifjúsági lakásépítési szövetkezet tagjai is megkezd­ték vasárnap a társasház épí­tését. Mintegy húsz fiatal dol­gozott az alap ásásánál. Élet és iskola MONORi-ERDEi HELYZETKÉP Az oktatásról beszélni manapság divat lett. Élet és iskola — összefonódó fo­galmak, mindkettő egy­másra utalt... Nézze milyen sokan jöttek el! — mondja Dallas Kornél, és egy zsúfolásig telt terembe vezet. Fehér asztalok melleti — szülők, nevelők. A terített asztal mellett könnyebben. be­szélik meg a mindennapok egymást érintő gondjait. Mert gond itt Monori-erdőn is akad bőven. Az „egy üzem — egy iskola” mozgalomban saj­nos, csak az iskola maradt, üzem, amely hatékony segítsé­get tudna nyújtani, nincs. Pe­dig az iskolába zömében fizi­kai dolgozók gyermekei jár­nak — és ezek nagy része hátrányos és veszélyeztetett helyzetű. Nem marad más hátra, mint helyben megoldani a problé­mákat, okosan, takarékosan gazdálkodni. A korszerű szem­léltetőeszközök itt is egyre jobban tért hódítanak, az ok­tatás korszerűbb lesz. Gondjainkat meg kell be­szélnünk a szülőkkel. Annyi sok fontos probléma, újítás jelentkezik az oktatásban, hogy a szülők segítsége nélkül nem megy! És a szülők igény­lik az iskola hívó szavát. Kisebb területen — nem tu­dom, megfigyelték-e már — az iskolának még mindig „va­rázsa” van. Tehát azért, mert örökölt valamit a hőskorszak „missziójából”. Az iskolának Monori-erdőn még mindig küldetése van ... Egy teremmel arrébb, az ifi­klub tagjai gyülekeznek. A mellette levő teremben zene­kar próbál. Ezekben a napok­ban a monori-erdei gyerekek a településen viszik házról házra a könyveket. Könyvvá­sár! Az asztaliteniszezők ití találkoznak, ha valamelyik szervezet rendezvényt szeret­ne — ide jönnek. Szeretnék feltámasztani a helyi Vörös- keresztet — természetesen az iskolából indul a kezdeménye­zés. Élet és iskola. Milyen szép összetartozás ez, ha tartalom van mögötte. Az esti iskolá­ról se felejtkezzünk el, hiszen talán ez szimbolizálja legjob­ban az összefonódást. És ez így van jól. Sz. A. Jövő év áprilisában lesz a Magyar Vöröskereszt negye­dik országos kongresszusa, a küldöttek itt az elmúlt négy esztendő munkájáról, ered­ményeiről számolnak majd be. A kongresszust megelőző idő­szakban mindenütt megtartják a taggyűléseket a Vöröske­reszt-szervezetek. A monori járásban decem­ber 15-én zárulnak a veze­tőségválasztó taggyűlések. Nagy részük már lezajlott. Ho­gyan? — erről kérdeztük Gaj­dos Józsefnét, a Vöröskereszt monori járási titkárát — Szeptemberben titkári ér­tekezleten kaptak útmutatót a csoporttitkárok, hogyan bonyo­lítsák le a taggyűléseket. A járásban 44 alapszerve­zet van, 34 ezek közül már meg is tartotta a gyűlést, sikerrel. Elsőnek a Gyömrői Vasipari Ktsz-ben volt választás, a kö­vetkező héten a még elmaradt taggyűlések is lebonyolódnak. — Mi a tapasztalat: új em­berekből áll-e az új vezetőség, vagy bizalmat szavaztak a ré­gieknek? — Csaknem mindenütt a ré­gi gárda vezeti tovább a helyi csoportot. A titkárok az el­múlt négy évben jó munkát végeztek, s szívesen vállalták a következő feladatokat is. — A taggyűléseken a követ­kező négy év programját is ismertették. Miből áll ez a program? — Tulajdonképpen ugyan­azok a tennivalók, mint ed­dig, de ez nem kevés: a véradások jjvegszervezé-,. sc, a tisztasági mozgalom, a család- és ifjúságvéde­lem ... — A beszámolók és a ta­emelni egy-egy helyi csoportot, ahol különösen jó munkát vé­geztek az aktívák? — Nem. Ezt a munkát min­denki önszántából, díjazás nél­kül végzi. Az iskolákban a vöröske­resztes tanárelnökök pél­dául sem órakedvezményt, sem szakköri dijat nem kapnak. Aki csinálja — lelkiismerettel, becsülettel végzi a dolgát. Ahol jobbak az eredményeik, ott a körülmények jobbak, a helyi adottságok. — Kik vesznek részt az or­szágos kongresszuson? — Mi csak megyei küldöt­teket jelöltünk. A megyei ér­tekezleten választják majd meg a kongresszusi küldötte­ket. — Lehet-e úgy summázni az elmúlt négy esztendőt: jó munkát végeztek a monori já­rás vöröskeresztes csoportjai? — Igen. Ezt bizonyítják. eredményeink (k. zs.) Falugyűlés Maglódon December 12-én, 18 órai kez­dettel, a maglódi művelődési otthonban falugyűlés lesz. A jelölőgyűléseken felmerült ké­rések elintézéséről kívánják tájékoztatni a lakosságot és is­mertetik a következő év fel­adatait is. A rossz vonat. „Személyvonat érkezik Al- bertirsáról Monorra. A vonat minden állomáson és megálló­helyen megáll.” Ebben hát „megegyeztünk”, pontban 16.58-kor elindultunk Budapest Nyugati pályaudvar felé. Péteri következett, vele együtt a pánik. A Hosszúbe- rekpéteri állomás felirat jól láthatóan elsuhant mellettünk, azaz mi suhantunk el az állo­más mellett. „Rossz vonatra szálltunk!” — hangzott kórusban. A péteri utasok a peronon állva csodál­hatták községük messze ha­gyott fényeit. Aztán hirtelen mégis'm'eglaSsűlt és megállt a szerelvény. Az utasok leugrál­tak és ott maradtak, mert a vonat elindult visszafelé. „Még jó, hogy a kalauz nem pasztalatok alapján ki lehet-e I kéri a jegyet, mert egyszer Vasárnapi műszak Nélkülük megbénulna a forgalom, felboirulna a rend, nem tudnánk mit csinálni a szabad időnkkel. Vasárnap mindenki­nek jólesik egy kicsit tovább nyújtózkodni a jó meleg ágyban, ök vasárnap is rendszeresen dolgoznak ... A BUSZVEZETŐ Lehoczki Sándor tíz éve tel­jesít szolgálatot a MÁVAUT vonalain. Az egyik legbizto­sabb gépkocsivezetőként tart­ják őt számon. Nyáregyházán lakik, 1962 óta, nem is tudja megszámolni, hányszor volt szolgálatban vasárnap. Most a Monor—Budapest vonalon közlekedik. Ilyenkor jobbára kirándulók, rokonokhoz uta­zók ülnek az autóbuszon, öt­ször kell megjárnia a fővá­rost. Szolgálata reggel lel öt­től hajnaii egy óra 30 percig tart. A MOZIGÉPÉSZ A monori filmszínházban a matiné keretében a Kobra ak­ciót vetítik. Kiss Sándor, a mozigépész ott áll a gép mel­lett, figyeli a filmszalag per- gését... 1963 óta végzi ezt a Ittasan hátrányt okozott HÁROMEZER FORINTRA BÍRSÁGOLTÁK Mozgalmas este volt szep­tember 17-én a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat gyömrői Kilencfa vendéglőjé­ben. M. Géza és P. Ferenc gyömrői lakosok már ittasan tértek be Az üzlet vezetője megtagadta a kiszolgálást. Er­re M. Géza vitatkozni kezdett az üzletvezetővel, aki kivezette őt az udvarra . . Nem telt el sok idő, M. Gé­za visszajött. A pulton levő korsókat lökdösni kezdte, majd öklével jókorát csapott a fém­pultra. Az üzleiVezető hiába szólította fel ismételten a tá­vozásra. M. nem hagyta el a helyiséget. Sőt, tettlegesen bántalmazta az üzletvezetőt és feleségét is. Ezután mint aki jól végezte dolgát, kiment az udvarra és elaludt. A Monori Járási Rendőr­kapitányságon a közelmúltban tárgyalták M. Géza ügyét. A garázda fiatalembert három­ezer forint bírság megfizeté­sére kötelezték. szerinte gyönyörű munkát, amelyet sohasem tudna abba­hagyni. Most már hat nap ve­tít egy héten, s ez igen nagy elfoglaltságot jelent. Szomba­ton fél kettőkor ért haza az éjszakai előadás után, és va­sárnap délelőtt fél kilencre már jönnie kellett a matinét előkészíteni. Tréfásan mondja: — A kilenc év során annyi filmet vetítettem le, hogy az­zal hétszer körbe lehetne von­ni a földet... Nagyon szereti munkáját. A nézőtéren csak annyiszor ült, hogy egy kezén is meg tudná számolni. AZ ÜGYELETES ORVOS Néhány hete került Kávára dr. Nagy Mária körzeti orvos. Ezen a vasárnapon ő az ügye­letes nemcsak Monoron, ha­nem a környező községekben is. Az egészségház „gyermek- osztályának” váróterme zsúfo­lásig megtelt. A doktornőt, az ajtón levő felírás tanúsága sze­rint — Bényére hívták. Már türelmetlenek a vára­kozók, elvégre vasárnap van... Az orvosnő mosolyogva érke­zik meg. A betegek között sok a kisgyermek, a kicsik nyűgö­sek, sírnak, ő azonban nagy türelemmel, kedvesen vizsgál­ja őket. Ezen a vasárnapon sok dolga akadt... A FELSZOLGÁLÓNÖ Mindennapi ismerősünk a cukrászdái felszolgáló. Lőrin­czy Tiborné, a monori Hangu­lat presszó felszolgálója tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy ezt a szakmát választja. Azóta már nagyon sokszor volt „szolgálatban” vasárnap is. Ilyenkor legtöbbször már szombaton megfőzi férjének a vasárnapi ebédet. Vasárnap délelőtt nincs nagy forgalom. Lőrinczyné hétköznap is és vasárnap is udvariasan, mo­solyogva teljesíti a vendégek kívánságait. A TELEFON- KÖZPONTOS A postahivatal emeleti he­lyiségében van a telefonköz­pont. Beck Jánosáé Vecsésről jár Monorra dolgozni. Most ő a telefonügyeletes. Sok a kap­csolás most is, pedig a vasár­nap máskor „gyengébb” szo­kott lenni. Reggel 7-től dél­előtt fél 11-ig 17-szer kellett kapcsolnia, s ebből 13 vidéki hívás volt. Beckék fiatal há­zasok, ő nyugodtan jött el ott­honról, mert amikor szolgálat­ban van, a férje főzi meg az ebédet. Mire hazaér, már terí­tett asztal várja ... Nagy öröm ez egy feleség számára a va­sárnapi műszak után ... AZ ÜGYELETES TISZT Hayth Ferenc, a járási rend­őrkapitányság ügyeletes tiszt­je. Örömmel újságolja, a csen­des vasárnapok közé sorolja a mait. Soha több dolga ne le­gyen. Ebben megegyeztünk. már kezelte ma Monor felé!” — mondta egy tréfáskedvű útitársun-k. Azután, hogy a forgalmista és a masiniszta le­tisztelegtek a szolgálati sza­bályzat rendje és módja sze­rint, ismét Pest felé vettük utunkat. Üllő előtt aztán, hogy hogynem, leálltunk „pihenőt” tartani. Sportpályán az ilyent „időhúzásnak” nevezik. Sem­mi sem tart örökké, csak el­indultunk Üllő állomáshoz. Aztán a vecsésiek készülőd­tek... Kiálltak a peronra, s jött az újabb meglepetés. Ker- tekalján az indulási oldalra érkeztek meg, az elválasztó drótkerítést épp hogy észre­vették és idejében hátraarcot csináltak. Már a vonat indult, mire az utolsó utas is leugrott. Szerencsére minden ugrás si­került, de nem sikerült a Pest­re utazni vágyóknak a felszál­lás. Még ott ácsorogtak, mint a kőszobor a kivilágított olda­lon, „lemaradva, mint a bor­ravaló”, mikor a vonat nélkü­lük, éles füttyel a kanyarban Pest felé elrobogott. A vonat minden állomá­son és megállóhelyen megáll, jó lenne, ha úgy tenné, hogy fel is lehessen rá szállni és nemcsak utána integetni. t. g. Igv is lehet szórakozni Nem hiányzik az a régi légkör Bár szürke hétköznap este volt, mégis sokan jöt­tek át Gyömrőre, a szom­szédos Maglódról, Mendé- ről, Sülysápról, sokan Bu­dapestről, a környező köz­ségekből ... Este hét órára már zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme fiatalokkal. Igaz, Illések és a Tolcs- vay-együttes nem először látogatott Gyömrőre, s mint mindig telt ház előtt szere­peltek, mint most legutóbb is. És ezt bizony jó leírni. Jó leírni, hogy annyi rossz emlékű rendezvény után ez a koncert pontosan a meghirdetett hót órakor el , is kezdődött, hogy forró légkört teremtett mindkét együttes, tetszett jól össze­állított zenei programjuk. Jó volt haliam a Tolcsvay- együttes régi és új számait, nem különben a műsor második felében fellépő Illóséket. Jó volt látni a megilletödött arcokat, a beat-koncerteken, szokatlan fegyelmet, amikor az „Euró­pa csendes” című számot játszotta az Illés-együttes a készülő Petőfi-film betét­dalaként. És jó volt halla­ni a fiatalok ütemes tapsát, a még ma is kedvelt „Kég­li dal” hallatán. Különösen jó volt látni azt a több száz főnyi fiatalt így együtt, akik tetszésnyilvánításként ugyan fütyültek, olykor közbe­kiabáltak (miért is ne te­hetnék!) — de mindvégig kuturáltan viselkedtek. Hol vagytok ti régi szék­törő, fetrengésig extázisba ejtő beat-hangversenyek? __ Nem, igazán nem hi ányzik az a légkör már senkinek. S jó az, hogy leg­kevésbé a fiataloknak nem — erről győzött meg a gyömrői példa. (jandó) 1 Ml SOR Mozik Gyömrő: Lövés a lángokból. Maglód: A közvetítő. Mende: Az őrvezető hét menyasszonya. Monor: A lovakat lelövik, ugye? Nyáregyháza: Az orosz­lán télen. Pilis: Valaki az ajtó mögött. Üllő: Tombol a hold. Vecsés: A tanú eltűnik. Nem ejtettünk szót a hírlapárusról, a forgalmi szolgálat­tevőről, a postásokról és másokról sem, akik vasárnap sem pihennek. Ugyanúgy dolgoznak, mint mi hétköznap. És lehet, hogy karácsonykor vagy szilveszterkor is ... Gér József VAN MEGOLDÁS Pmaszok a kenférhskhan A napokban kenyérért men­tem a sülysápi péküzem szak­boltjába. A helyiség tömve volt vásárlókkal. Nyugodtan várt mindenki a sorára, mert a polc köröskörül tele volt pirosra sült cipókkal. Az elárusító asszonyka gyor­san dolgozott. Először a pénzt vette el, majd előírásszerűén papírba csomagolta az árut, s kedves mosollyal nyújtotta át a vevőnek. — Látom — szóltam közbe —, minden rendben megy itt, bizonyára nincs semmi pa­naszuk. — Vevőim valóban elégedet­tek — mondotta az eladó —, azonban mégsincs minden rendben. Tessék nézni, alig vagyunk tízen, máris , tele a bolt. A vásárlók kénytelenek szorosan a polc mellé állni, mert másképp nem férnek el A vevők azonban nem egy­formák. Olykor megesik, hogy egyikük észrevétlenül kenye­ret csúsztat a szatyrába és fi­zetés nélkül csendesen távo­zik. — A napokban a közelben lakó Erzsi néni tréfált meg így bennünket. Vett egy ke­nyeret, aztán odasompolygott a polchoz és még egyet csent magának. Az egyik vevő azon­ban észrevette. „Mit csinál, kedves néni — kiáltotta — I nem is rossz! Egyet fizet, ket­tőt visz!” Természetesen min­denki ránézett. Erzsi néni nagy zavarba jött. „Ne hara­gudjanak rám — mondotta | könnybelábadt szemmel —, de i én magas vérnyomásban szen- ! vedek". Ezután szépen visz- szatette a kenyeret a polcra és sietve eltotyogott. így járom én meg. Olyan szűk a hely, hogy a foszlós kalácsot és a zsemlét nem tudom hová rakni. — Hát miért nem kerítik el ezt a kis részt? Hiszen mindössze talán csak kétmé­teres korlátot kellene ide emelni. — Egyszerű fakorláttal már kísérleteztünk, de szétfeszítet­ték. Rendes vaskorlátot kell oda készíteni. Nem is kerülne sokba. Az ellenőrök a köny­vecskébe állandóan beírják ezt a hiányosságot és tovább terjesztik a felügyeleti szer­vemhez. Sajnos, az intézkedés mindig elmarad ... A boltosnak teljesen igaza van. A korlát igazán sürgős. Hozzátesszük azonban, hogy nemcsak a korlátot kell meg­építeni, hanem a helyiséget is sürgősen ki kellene bővíteni. Erre van is lehetőság. Az ud­var felé bőven lehet terjesz­kedni. A bolt nagy forgalma ezt megköveteli. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents