Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1972. DECEMBER 12., KEDD Több millió üveget víztelenítenek Felkészülnek a fagyokra HORDÓJAVÍTÁS A KONZERVGYÁR GÖNGYÖLEGTELEPÉN Bár még szokatlanul enyhe az idő, a konzervgyár göngyö­legtelepén már hetek óta ké­szülődnek a télre. Bűz László telepvezetőt kér­tük meg, tájékoztasson ben­nünket a munkákról. — A telepen a több mil­lió üveg és palack tárolá­sa igen fontos feladatunk. Az időjárástól függetle­nül, máris felkészülünk a fagytalanitásra. — Az üvegekkel úgy kell bánnunk, hogy lehetőleg csa­padék ne kerüljön beléjük, amelyikben pedig víz van, azt vízteleníteni kell, mert szét­durran. A puskaropogásszerű zajt mindannyian ismerik, akik a göngyölegtelepen meg­fordulnak. Bármilyen körül­tekintéssel végzik is el mun­kájukat az üvegraktár doL gozói, óhatatlan, hogy ne ke­letkezzen minimális mennyi­ségű fagykár. — Közben folyamatosan el­látjuk a terrrielőrészlegeket üveggel és egyéb göngyöleg­gel: a konzervkészítéshez és ki­szereléshez szükséges üve­get, kartont, ládát, hordót az igényelt mennyiségben szállítjuk át üzemegysé­geinkbe. — Feltétlenül ki kell emel­nem — hangsúlyozta Bűz László —, a dolgozók lelkiis­meretes, az időjárás viszon­tagságaival dacoló, odaadó munkáját, és azt, hogy ezek­nek a dolgozóknak nagyobb része nő. — A telepen működő kádár­részleg sem tétlenkedhet. Az összes forgalomban levő hor­dó javítása állandó munkát ad nekik. A javítást teljes appará­tussal és kitűnő hozzáér­téssel végzik. Összeforrt kollektíva, a fagytalaní- tási munkálatokban is szá­mítani lehet tagjaira. — Nem kis feladat az elég alacsony létszámmal dolgozó telepen mindenért helytállni, de a dolgozók szorgalmas, ki­tartó munkájában megbízom — fejezte be nyilatkozatát Bűz László. Biró Ilona Egy héttel hamarabb Átadták az utaü A 21-es Volánhoz vezető bekötőút újraépítését a Pest megyei Űt- és Hídépítő Vál­lalat dolgozói fejezték be. Mint arról korábban rhár be­számoltunk, Csapó Mihály 16 tagú brigádja vállalta, hogy a kétszáztíz méteres útszakasz 1400 négyzetméterét terven je­lül elkészíti. A dolgozók a sikeres mun­káért 500 forint célprémiumot kaphattak, ha határidőre, te­hát december 15-re végeznek. Most arról kaptunk hírt, hogy a Csapó Mihály vezette brigád jóval előbb befejezte a munkát: december 8-án, pénteken adta át az utat. Szín és színvonal Hol angolnak nézték, hol franciának a magyar trevi- rapulóvert: anyaga, mintá­ja, kidolgozása állja a ver­senyt a világszínvonalat je­lentő márkákkal is. Igaz, az ára is. A baj csak az, hogy az első mosás után a pulóver halványodik, kedves tulaj­donosa pedig színesedik, egészen a bőre és a pulóve­re között viselt, fehérként vásárolt diszkrétebb ruha­darabokig. A vonal marad, a szín korántsem. S a színvonal sem, persze. így kerül a 330 forintért vásárolt magyar pulóver — a tönkrement fehérneműt is számolva — kétszer any- nyiba, mint az angol vagy a 'francia. Ezért nem veszi talán zokon a gyártó, ha megkérdezzük: miért dol­gozik ilyen alapanyagból? Avagy, ha ilyenből dol­gozik, miért szabta olyan borsosra az árát? Miklay Jenő Anyakönyvi hírek Született: Tóth Sándor és Varga Mária: Anikó, Sallai Ferenc és Máté Sára: Attila, Bacsó András és Pécsi Ilona: Ilona, Király László és Romá­nét Szidónia: Beatrix, Han- gvási Pál és Szabó Aranka: Attila, Fakan Albert és Faragó Terézia: Ferenc, Kis Balázs és Hangyási Katalin: Edit nevű gyermeke. Házasságot kötött: Dobi Gyula és Zádori Eszter, Ko­vács István és Kucsera Irén. Meghalt: Szabó László (Zsemberi Gy. u. 63.), Szabadi József (Kossuth Lajos u. 60.), Jelencsik István (Zsemberi Gyula u. 70.), Szabari László- né Járvás Franciska (Kocsér, XIII. d. 37), Nagy József (Tol­di u. 7.), Gór István (Ceglédi u. 19.) Halka László (Kuruc u. 4.), Jeszenyi József (Sarkan­tyú u. 1.), Sós Lajos (Tázerdő d. 39.), Zsiga György (Tabán u. 11.), Csimó Józsefné Hirth Ilona (Csokonai u. 6.). SZERETET ÉS AJÁNDÉK Örömet szereztek az elhagyott gyermekeknek Az Irodagép technikai Válla­lat fiataljai a minap ajándé­kokkal kedveskedtek a Pest megyei „csecBemőolthoíi».2-as számú intézetében lakó pöt­töm emberkéknek. Az édes­anyák helyett vittek nekik sze- retetet és Mikulás-csomagokat. Az 1-es számú intézetbe pe­dig a Pest megyei Egészség- ügyi Szakiskola diákjai vitték el az általuk készített Miku­lás-csomagokat, hogy örömet szerezzenek az ott lakó, elha­gyott gyermekelvnek. Játsszunk zenét! Kedden, december 12-én, délután 3 órakor, a művelő­dési otthon színháztermében megkezdődik az ifjúsági zenei bérlet előadássorozata: a kecs­keméti szimfonikusok Játsz- szunk zenét című műsorukkal mutatkoznak be a fiatalok­nak. Mielőtt mindent belep a hé A dűlőút széles és egyenes. Néha felszáll egy-egy madár, de az is csak akkor, mikor egyebet már nem tehet. Az öreg szemére húzta kalapját, figyel a lemenő napba. Hunyo­rítva nézi a tenyerét, talán nem is hiszi, hogy a sajátja. Hidegebb szelek jönnek a másik útról, hajtanak maguk­kal fekete varjakat meg port meg rosszabb kedvet. Az öreg beballag a kamrába, kisvártat­va kijön, egy subát hoz magá­val. Leül a kecskelábú asztal­kához, vizsgálja sokáig az eget, aztán komoran magára teríti a subát. — Idő lesz — mondja ez­után. — Idő? — Az hát — bólint. — Vihar, vagy mi. Nyilván jó lesz be­húzódni, mert hó jön. — Nem ér kár semmit? Az öreg felnéz, kesernyésen mosolyog: — Mit verhetne el? — Tudom én? Például ku­koricát. — Ugyan! Régen a góréban van már, bár nem az enyém­ben. Felkel, de aztán ismét csak ' eül. Legyint: — Olyan kevés termett, hogy nem is tartottam meg. — Hát? — Eladtam. Mázsáját 350 fo­rintért. — Árában. — Okosan — mondja —, nem hagyom én magam be­csapni. Csendesen nevetünk. Az öreg nyújtja felém a harisnyát. — Pipába — mondja aztán. — Dohány. Zavartan elhárítom: — Alig egy hete szoktam le róla. — Én már nem tudok — bólogat. Megnyomkodja egy százas szög fejével a dohányt, sokáig kezében tartja, aztán sárgaréz öngyújtót vesz elő. Nézegeti egy darabig, lecsavarja a ku­pakját, csiholja, végre tüzet fog a kanóc. Szipákolja a füs­töt. Elégedetten pattintja le a tetőt, az öngyújtót a zsebébe teszi. — Háborús? — Alighanem. Ügy csinál­tam, egy hüvelyből. Gondolom, géppuska hüvelye volt. — Jó? — Eddig még nem volt sem­mi baja. Tüzet ad. Mást meg — néz rám — nemigen vár tő­le az ember. A gémeskútra galamb száll. Az öreg elmosolyodik. — Az — mutat oda a pipa- szárral — mindig itt fröstököl, de már nem idegesíti a macs­kát. Azelőtt csak-csak nekiug- rott, de most a farkát sem bil­legeti, ha itt van. — Eteti? — Néha. Kiszórok a tyúkól tetejére egvpár szem búzát. Vigyázni kell avval is, mert a szemtelen verebek könnyen el­viszik. — Sok csirkéje van? — Most már kevesebb. O — Azelőtt? — Mikor élt még a felesé­gem? Ügy százötven volt. Ak­kor, ugye, járt az asszony piac­ra, adott el. Házakhoz is ment, ahova mindig vitt. Addig, ugye, nem volt velük baj. De egyedül? VÁLJÉK VALÓBAN KÖZKINCCSÉ Kiállítások a múzeumban Beszélgetés az új igazgatóval tevékenységéről és a szőlőgaz­dálkodásban kifejtett munká­járól egyaránt híres, a múlt században élt Bállá Károly emlékkiállítására kerül sor. Ősszel pedig további két kiál­lítást szervezünk. — Milyen az érdeklődés kiállításaik iránt? — A nagykőrösiek nem szokták meg az időszaki kiál­lításokat. Októberben, a mú­zeumi hónapban, szép szám­mal jöttek látogatók, azóta azonban számuk jelentősen csökkent. Bár sok plakátot, meghívót küldtünk szét, az emberek mégis közönyösek, ta­lán azért, mert nem tudják, mit láthatnak nálunk. Pedig látnivaló akad bőven. Világhí­rű a legértékesebb leletünk, egy XIII. századi aranyozott bronzkereszt, továbbá gazdag céhanyag és tekintélyes, csaknem hétezer darabból ál­ló numizmatikai gyűjtemé­nyünk van. Értékes tárgyak­kal gazdagodott az idén nép­rajzi és képzőművészeti anya­gunk. Könyvtárunkban sok 150—20p éves könyv található. Tervezzük egy kiállításvezető kiadvány összeállítását. Mun­kánk népművelő munka is, szeretnénk ezt minél eredmé­nyesebben hasznosítani. Az évszázadok hangulatát, levegőjét őrző termeli népte- lenek. Csak ritkán keresik fel mostanában látogatók. A gon­dosan összeállított kiállítások a múzeum munkatársainak Heikes munkáját dicsérik, de a régmúlt századok öröksége csak akkor válik igazán köz­kinccsé, ha minél többen meg­ismerik. Khim Antal ni A: Nők akadémiája Ma, december 12-én, este 6 órakor, a művelődési ház eme­leti klubtermében, Kiss Ist­ván, a művelődési központ igazgatója, híres magyar vá­rosokat ismertet a nők akadé­miája hallgatóinak. Tanácstagi beszámolók Ma, kedden, december 12-én délután 6 órakor, a Szolnoki utca 65-ös számú iskolában tanácstagi beszámolót tart Ta­nai István. Csütörtökön, délután 6 óra­kor, a Szolnoki úti Kopa is­kolában Csípő Balázsné, ugyancsak csütörtökön 6 óra­kor a bokros! iskolában, Szí­vós Ambi~us számol be tanács­tagi munkájáról. Petőfire emlékeztünk Szét dán újabb irodalmi est Gazdag irodalmi programok­ban ez a hét. Hétfőn, decem­ber 11-én, az Arany János Társaság és a művelődési osz­tály Petőfi-emlékünnepségét tartotta, szerdán, a Kőrisfa irodalmi presszóban, este 7 órai kezdettel, Koncz Gábor Országúton című előadói est­je kerül megrendezésre, Vitai Ildikó gitárművész közremű­ködésével. __________ Mi t látónk ma a moziban? Valter Szarajevót védi. A Lauter-akció. Színes, szinkro­nizált jugoszláv kalandfilm. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. A becsapott A prócska, vékony legény ** száguld a Farkas utca fe­löl, és a kezében szorongatott literes üveget teljes erejéből kivágja a keresztutca köveze­tére. Az recsegve, ropogva szi­lánkokra hullik szét a forgal­mas úttesten. A legényke még nyelvet ölt a kis bolt felé, gúnyosan, elé­gedetten felkacag, és trappol hazafelé. Napokkal később a népbolt­ban találkozom vele. — Gyurka, baj lesz, ha még egyszer üvegcseréppel szórod tele az úttestet — fenyegetem. — Ha szólok apukádnak, szo­rulsz, tudod, ugye? Nem ijed meg. Nyílt, gyere­kes tekintete a sértődött em­berek kielégült bosszúját tük­rözi. — Dühös voltam. Nekeiti adta apuka, hogy vegyek a be­téten, amit akarok, és tessék elképzelni, nem vették vissza! A boltvezető csendesen mo­solyog, és nagyon halkan, hogy csak én hallom, megjegyzi: — Nem ám, mert csorba volt. Ps én, átérezve a gyerek csalódását, abbahagyom a prédikációt. B. 1. SPORT Albertirsán született, Mono- ron járt gimnáziumba, majd a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem földrajz-nép­rajz szakán szerzett diplomát. Egy mondatban így lehet rövi­den összefoglalni az Arany János Múzeum fiatal igazgató­jának, Novák Lászlónak eddi­gi pályafutását. Ez év júliusá­ban nevezték ki a múzeum élére. Munkájáról, terveiről beszél: — A monori gimnáziumban, az Ikvai Nándor vezette nép­rajzszakkörben ismertem és szerettem meg ezt a pályát, és nagyon közelinek érzem a most végzett munkát. A régi társadalmi és gazdasági viszo­nyok felbomlásával, változó világunkban a népi emlékezet és a népi szokások azok, ame­lyek még hűen őrzik a múlt emlékeit. Legfontosabb felada­tomnak tartom a régi értéke­ket felkutatni, összegyűjteni. Azt hiszem, még körülbelül tíz évünk van arra, hogy ta­nyán, falun és városban a fel­lelhető néprajzi emlékeket megmentsük. — Milyen lehetőségei van­nak ehhez a munkához Nagykőrösön? — Nem jártam rosszul, hogy idekerültem. Mondhatnám, hogy a város és környéke nép­rajzi szempontból szinte „szűz” terület. Eddig csupán két vá­rostörténeti tanulmány jelent meg Nagykőrösről, még 1945 előtt, Majláth Jolán és Márkus István tollából. Bár itt, ebben a városban, az emberek a vál­tozó idővel és divattal igye­keztek mindig lépést tartani, és a népi hagyományokat gyorsan elfelejtették, amit a rengeteg klasszicista és barokk épület is igazol, azért sok le­let még mindig megmenthető. így például a Vladár-féle kék­festő műhely nagyon régi és értékes berendezése és mán­gorlója, melynek faanyaga, erőátviteli szerkezete néprajzi szempontból igen értékes. Sajnos, nem tudjuk hova ten­ni. Helyhiánnyal küzdünk, pe­dig ezek az igen régi haszná­lati tárgyak rászorulnak a restaurálásra és arra, hogy vé­dett helyen TárofjuIT őket. — Milyen kiállítások lát­hatók most a múzeumban, és milyenek várhatók a jövőben? — Októberben, a múzeumi hónapra két időszakos kiállí­tást rendeztünk. Az egyik Pe­tőfi és Nagykőrös kapcsolatát mutatja be, a második a Duna— Tisza közi bőrművesség XIX— XX. századi történetét tárja a látogatók elé. Az utóbbi Nagy­kőrösön újdonság, mert itt ed­dig nem rendeztek néprajzi témájú kiállítást. Átszerveztük az állandó helytörténeti kiál­lítást is. Februárban képző- művészeti kiállítást rendezünk, Miklósovits László grafikus- művész alkotásaiból, később pedig Hegyi György Szentend­rén élő festőművész tárlatát rendezi meg a műcsarnok. A Nagykőrösi nyár rendezvény­sorozat keretében az irodalmi — Tehene nincs? — Az is csak volt. így, egy­magámban, nem kell annyi minden. — Hát szőlője? — Néhány tőkém van csak. — Terem? — Ha művelik. Hallgatunk egy sort. — Esténként mit csinál? — Esténként? Bekapcsolom a rádiómat. — Van? — Ha mondom. A fiam vette nemrégiben. Mondta: „Apám, ne legyen elzárva a világtól.” Én meg elfogadtam. Azt saj­nálom csak, hogy kevés a nó­ta. A pipa füstje lassan leszáll. Mint az este. Az öreg bemegy a konyhá­ba, csutkákat gyömöszöl a tűz­helybe, megloccsantja egy ke­vés petróleummal, aztán meg­gyújtja. Kezét fölébe hajtja, dörzsölgeti. Aztán kihozza a kamrából a letakart paprikás krumplit, s a tűzhely sarkára teszi, majd bekapcsolja a rá­diót. A szél erősödik, s belehuhog a kéménybe. Az öreg nem is hallja. Mert nem kell neki hal­lania. A kis rádió elnyom min­den más zajt. Ballai József Sakkeredmények A szakmaközi bizottság ren­dezésében megkezdődött a városi férfi sakk-csapatbaj­nokság. Nyolc hattagú csapat mérkőzik, körmérkőzéses rendszerben, örvendetes, hogy a nagykőrösi sakkozóknak végre van rendszeres szerep­lési lehetőségük. A mérkőzé­sek különböző napokon és he­lyeken kerülnek sorra, mert a munka miatt, nehéz az idő­pontokat egyeztetni, követke­zésképp az eredmények ösz- szegyűjtése csak sok után­járással és kissé nehezen megy. A tudomásunkra jutott eredmények a következők: 1. forduló: Szabadság Tsz— 21-es Volán 4:2, Konzervgyár Kiiíföiiii szereplés ­A Kinizsi legutóbbi elnöksé­gi ülésén a sportegyesület szakosztályai beadták 1973. évi költségvetési tervüket, ame­lyek — részben indokoltan — az ideinél jóval magasabbak, s ezért a gazdasági elnökhe­lyettes nézi át, illetve korri­gálja majd azokat. Nyikos József elnök beje­lentette, hogy az idén megis­mert szlovák kézilabdacsapat, asztali teniszezőkkel együtt, 1973-as szereplésre jelentke­zett. A sportotthon épülete felső részének teljes átépítésére megvan a költségvetési terv, s az engedélyezés után, előre­láthatólag még ebben az év­—ÁFÉSZ 5,5—0,5, Építő Ktsz— Gépjavító Ktsz 3:3, Város- gazdálkodás—TRAKIS Ktsz 4:2. 2. forduló: Szabadság Tsz— Városgazdálkodás 5:1, Gépja­vító Ktsz—TRAKIS 6:0 (játék nélkül), ÁFÉSZ—Építő Ktsz 3:2, Konzervgyár—21-es Vo­lán 5:1. A városi sakkcsapatbajnok- ság állása, az első két forduló után (a mi összeállításunk szerint): 1. Konzervgyár 10:5; 2. Szabadság Tsz és Gépjavító Ktsz 9—9: 4—5. Városgazdál­kodás és Építő Ktsz 5—5; 6. ÁFÉSZ 3,5; 7. 21-es Volán 3; 8. TRAKIS Ktsz 2 ponttal. Felújítás a Kinizsiben ben megkezdődnek az ottani munkálatok. Keddi műsor Asztalitenisz Sportotthon, 17 órától: a Kinizsi utánpótlás B-gárdájá- nak tizek-bajnoksága (3. rész). S. Z. Ezúton mondok hálás köszöne­tét rokonaimnak, pedagógus kar- társaimnak, ismerőseimnek, akik szeretett jó férjemnek Godó Istvánnak temetésén részvétükkel nagy bánatomon enyhíteni igye­keztek és sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló feleség, özv. Godó Istvánné.

Next

/
Thumbnails
Contents