Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
8 PUS I M£G) 'zMú'íaP lSTä. DECEMBER 10., VASARNAP AKACZ LÁSZLÓ: Ugye, mi soha... ^\\\^\\\\\\\\\\\\\^^^^ L L assan bealkonyodott, és a sötéttel együtt nagyra nőttek a fák. Lágyabb lett a föld, a levegő meg olyan sűrű, hogy majdnem meg lehetett simogatni. A fiú meg a lány a sarkon búcsúzkod tak. — Már nem fáj annyira a fejem — mondta a lány —, kiszellőzött az úton. — Sokat tanultál ma? — Sokat — mondta, és a fiú vállára hajtotta a fejét. — Elkészülsz vele? — Van még három napom ... « Hosszú, barna ház állt mögöttük; sötét volt minden ablaka. Csak a túlsó végén, valami üzlethelyiségből szűrődött ki egy kis sápadt fény. — A verseket is hozzáolvastad? — Csak a felét! — Pedig mindet kellett volna... Akkor hirtelen kinyílt az üzletajtó. Egy öregasszony lépett ki rajta. Kezében teli vödröt tartott. — A verseket okvetlenül olvasd el; azokat mindig kérdezni szokták! — Elolvasom — bólintott lehunyt szemmel a lány. Az öregasszony nagy, billegő mozdulattal az árokba öntötte a vizet, aztán visszaindult. A fiú simogatni kezdte a lány haját. Amikor az öregasszony az ajtóhoz ért, felkiáltott. — Tört volna el annak a keze, aki először inni adott magának! így kell hazajönni minden este? A fiú keze megállt, aztán lehanyatlott. A z öregasszony nem csukta be az ajtót. Valami morgás hallatszott odabentről, majd újra az ő hangja. — így leinni magát? Száradjon el a kezem, ha még egyszer pénzt adok neki! Csend következett; nem hallatszott más, csak a seprű suhogása. — Ha az öregnél vizsgázol — mondta a fiú —, ne félj. ö igazán jóságos bácsi. — Nem félek — mondta a lány. — Vizsgáztam már nála. Az öregasszony újra kezdte. — Nincs még egy ilyen ember! Dolgozni már nem akar, még a fát is én vágom, de inni, azt igen... Szavaira tompa nyögés felelt. — Mindig a szemét nézd, és nyugodtan beszélj. Akkor nem lesz baj most sem. — Szép szürke szemei vannak. Mindig azokat szoktam nézni! A szobában megcsörrent valami, aztán zuhanás hallatszott. — Már menni sem tud! — kiabálta az öregasszony. — Ügy leitta magát, hogy mindenbe belebotlik! De rettenetes! — Biztosan segíteni fog! mondta a fiú. — Ö mindenkinek segít. — Máskor is segített — mondta a lány, és lehajtotta a fejét. Az öregasszony újra felcsattant. — Menjen arrébb! Nem látja, hogy útban van? A\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\^^^ HEINRICH HEINE: Kút, öreg házzal Epilog us Mint földön a búzakalászok, úgy érnek hullámzón az emberi agyban a gondolatok. De ä szerelem zsenge képzetei olyanok, mint pajkosan közbevirító kék s piros virágok. Kék s piros virágok! Mint károsat, félredob a mogorva kaszás, megvetőn szétmorzsolnak a cséphadarók, s még a szegény vándor is, kit látványtok elbájol s felüdít, megrázza fejét s szép dudvának nevez ő is. De a falusi szűz, a koszorú-fonó, az becsül és gondoz titeket s szép fürtjeit veletek ékesíti, és úgy megy, feldíszítve, a táncba, hol vígan cseng hegedű s fuvola, vagy a csöndes tölgyfa alá, hol a kedves hangja szebben cseng hegedűknél s minden fuvoláknál. Somlyó György fordítása * 175 évvel ezelőtt, 1797. XII. 13-án született a német- és a világirodalom legnagyobb lírikusa, Heinrich Heine. i \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ NYELVTANULÁS Fazekas Ferenc rajza BENCZE JÓZSEF versei: Apám MAJOR JANOS: A legszebb álom Apám fáradt szivétől született a kenyér, örök élet jussa akkor is, ha nem él. Eljön értem szekerével át az országúton, messzeségbe, nem merül ki, nem öregszik, sorsom elől nincs mentsége. Szíjácsok Tüdőbajos a föld, kovász-hólyag ernyed, hangya-harangszót szed, nyugtatószernek. A hidegtől borzad kocsikerék s lóláb, de a régi világ énérettem jótáll. Indul az apám is a mezőn kifulladt, gyíktestű tökinda a szivemhez surrant. Csetlő-botló élet szekérderék-vető, hosszúra vett nyújtó, rövidre nyűtt erő. VÁRNAI DE A versei: Panta rei Vártalak, de mintha nem is téged vártalak volna. Kerestelek, de mintha nem is téged kerestelek volna. Ismertelek, de mintha nem is téged ismertelek volna. Hiányoztál, de mintha nem is te hiányoztál volna. Szerettelek, de mintha nem is téged szerettelek volna. Te Te benne élsz az őszi csendben, az elhalkuló tájban, nyári hajnalokban, könnyem prizmájában. Te benne élsz az alkonyaiban, téli éjszakában, májusi esőkben, fenyők illatában. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv iO^^X>^^V'^^X^^>C<^XSN^^^NVs^X^XS^^^X^N^XV^^^XXXXXVSX\VCVVXX^XXXXXX\^XXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ I VIHAR BÉLA: A Fejsze Midőn a Vas, hogy megjelent a Földön, megremegtek az erdőben a Fák. Felzokogtak, mert érezték a vesztük: a fejsze élét, mi törzsükre vág. Ne féljetek! — így szólt a Vas hozzájuk — Ne féljetek, én sohsem árthatok, míg nem szegődik hozzám fejszenyélnek, ki áruló lesz. — hűtlen társatok. 0sCS<CXXXXXXXXXXX'SXXVCÄSiiiCMNN«SÄÄXÄVNii^KMC^VCCNiiNe^XX'ÄX»NXVxNXXXX'» 4 Moziban látta először az apját, ötéves korában. Abban a nagy, fehér birkaho- dályban történt, ahol a birkákat szokták nyírni. Anyjával többször járt már itt. Anyja, Dzsejengul, tulajdonképpen a szovhoz postahivatalában dolgozott, de nyírás idején eljárt ide segíteni, teljesítménybérben, egész jól keresett ilyenkor. A pénzre pedig nagy szüksége volt a katonaözvegynek — minden kopejka jól jött. Ha kicsi volt is a család — ő és a fia —, fa kellett télire, lisztet kellett venni, gondoskodni ruháról és cipőről. És mivel senki nem akadt, aki otthon vigyázott volna a fiára, magával hozta ide, ahol naphosszat futkoshatott, a nyírok, a juhászok és a bozontos pásztor- kutyák között. Ö volt az első, aki észrevette, hogy a vándormozi kocsija begördül az udvarra. Futott is az örömhírrel. — Itt van a mozi! Megjött a mozi! Az előadás munka után kezdődött, amikor besötétedett. A film a háborúról szólt. A fehér lenvásznon, amely két oszlop közé volt kifeszítve, megkezdődött a csata; lövések dördültek, rákéták röpülték fütyölve, a sötétséget felszaggatta és a földön lapuló felderítőket nappali fénybe borította. Amikor a rakéták kihunytak, a felderítők ismét előre rohantak és a géppuskák felugattak a sötétben. A fiú lélegzete is elakadt. Hátul egy gyapjúbálán ült az anyjával, bár legszívesebben az első sorban ült volna, játszópajtásaival. De anyja magához vonta és a térdére ültette. A vetítőgép surrogott, folyt a háború. A közönség feszülten figyelt. Anyja olykor felsóhajtott, aztán összerezzent, és szorosan magához szorította, mintha a páncélos rájuk célozna. A fiú mégsem félt, sőt, szinte komikusnak tartotta, ahogyan az ellenség katonái felbuktak, amikor pedig a sajátjaik estek el, arra gondolt, hogy mindjárt ismét fölkelnek. Egyébként is, a háborúban ae emberek olyan érdekesen esnek el. Amikor háborúsdit játszanak, ő is szokott elesni, futás közben, mintha elgáncsolnák. Az is fáj, de nem baj, és a kék foltokat is elfelejti. De a katonák, amikor elesnek, sötét, mozdulatlan halomként, ott maradnak a földön, fekve. ...A háború folyt tovább. A vetítőgép zúgott. Most a tüzéreket lehetett látni. A golyózápor, a robbanások és füstgomoly között vontatták felfelé a dombra a páncéltörőt. Előrenyomulásukban és egész mozgásukban volt valami, ami a büszkeségtől és a fájdalomtól megdobogtatja a szívet. A tüzérek heten voltak, ruhájuk szinte füstölt. Egyikőjük nem is orosz típus volt. A fiú fel se figyelt volna rá, ha az anyja nem súgja a fülébe. — Nézd, az ott az apád! Ettől kezdve az egész film csak ae apja miatt pergett, aki egész fiatal volt mint a sr.ovhozi legények. Nem túl magas, élénk tekintetű, a sártól és a füsttől fekete arccal. Miközben az ágyú kerekének feszült, valakinek hátra kiáltott: „Gránátokat, gyorsan!” Hangj; újabb robbanás dörejében veszett el. — Mama, ő az én apám? — kérdezte Avalbek. — Igen, az apád. De maradj csendben ... Miért is füllentett? Miért? Talán véletlenül, megfontolatlanul, csak, mert í férjére gondolt, ö azonban, a kis tökfil- kó, persze, elhitte. És örült neki! Ez ; váratlan, soha nem ismert öröm egészen megzavarta, és gyermeki büsrke séggel nézte az apját, a katonát. Nen csúfolhatják többé a gyerekek, hogy ne ki nincs apja. Most láthatják! És a pásztorok is, akik nem képesek megismern és mindig megkérdik tőle: „No, dzsigit hogy is hívnak...?” Máskor suttogva beszéltek az apj; emlékéről, mesélték, hogy egész fiata Ion került ki a frontra, és már csak kevesen emlékeznek rá. És jó az, hogy fú van; annyian elmentek, akiknek a nevét senki nem viseli. És most, ettől a pillanattól, neki if van apja. Valóban hasonlított is ahho: a háborús fényképen látható fiatal ka tanához, tábori sapkában, ami otthon s falra volt felakasztva. De most már má szemmel nézte az apját a filmen. E: mintha az apja is nézné onnan őt. Most már a film nem szórakoztatta, nem volt nevetséges ahogyan az emberek elestek. A háború kor lett, kegyetlen és rettenetes. És fé..wd kezdte — Titeket nagyon szeret. Azt mondta, régen volt ilyen jó évfolyam ... Néhány percig csend volt odabent, csak az öregasszony dohogása hallatszott. Aztán hirtelen nagy csörömpölés, meg a kiömlő víz zuhogó hangja. — Az átkozott! — jajdult föl az öregasszony. — Kiöntötte a vizet. Ezért dolgozom? Ezért gyötröm a beteg derekam? A víz lassan sűrűsödő patakokban csurgóit át a küszöbön. — Mindig ezt kell csinálnom! Mások után takarítani! Én aztán jól megkaptam az élettől! — De a verseket — mondta lassan a fiú —, azokat feltétlenül nézd meg. — Megnézem. Feltétlenül megnézem — mondta a lány. — Maga mellett csak ilyen sors jutott. Csak a kínlódás, a veszekedés! Agyondolgoztam magam, aztán ezt kaptam vén- ségemre. Jobb lenne inkább meghalni! A fiú szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. Csak álltak egymás mellett, és nézték a földet. Odabent újra megzörrent valami, aztán megint csörömpölés hallatszott. — Még ezt is összetöri? — kiáltott az öregasszony. — Menjen innen! Menjen innen, maga, átkozott! A lány megrázkódott; arcát a fiú vállához szorította. Aztán az öregember megjelent az ajtóban. A sárga fényben megvillantak torz vonásai. Az öregasszony ütött még egyet, majd lehanyatlott a keze. Nehézkes léptekkel indult vissza a szobába. Az öreg az ajtófélfának támaszkodva állt egy ideig; amikor már nem bírta tovább, szép lassan lecsúszott a küszöbre. A fiú mind a két karjával átölelte a lányt. Táskája a földre esett. A ztán az öregasszony kijött, fölráncigálta az öreget és behúzta a szobába. Az ajtó nagyot csörrent utánuk. Odakint erősebben fújt a szél; megemelte a lány haját. — Sanyikám! Ugye, mi soha? Ugye, soha, de soha... — Soha — mondta a fiú, és megszorította a lány kezét. . WWWWWWWVWWWvxwxxxxxxvxxv«. } Az utóbbi években Magyar- } ország lakossága iparral, me- } zögazdasággal és nyelvtanulás- % sál foglalkozik. Soha még eny- 0 nyien nem tanultak nálunk ^ nyelvet, mint napjainkban. £ Elhatároztam, megkérdezek ^ néhány személyt, mi indította £ arra, hogy szabad idejében í nyelvtanulással foglalkozzék, f — Először is nem szabad } időmben, hanem munkaidő } alatt tanulok dánul — mondja } Pézsmái Lehel szandálkészí- } tő szakmunkás. — Imádom a } dán szardíniát, és utálom, ha } tolmács kell a doboz szövegé- } nek fordításához. | Glanz Timótné, középkorú } háziasszonnyal, a Tejvendéglő- } ben találkoztam. Tejfölt kana- } lazott és közben haladó fokú } orosz nyelvtankönyvet tanul- } mányozott. } — Tudja, szeretnék a jö$ vendő menyemmel szót érteni. £ Ugyanis a fiam egy Pesten ta- ^ nuló moszkvai diáklánynak ud- $ varol. Mint anya, figyelnem 0 kell, miről beszélgetnek. Tud- $ niillik, vizsgák előtt szó sem $ lehet házasságról. í Zámolya Albertiéi, a tehet- í séges kelmefestővel kicsiny 1 műtermében beszélgettem. Egy f svéd szótárban lapozgatott, mi- } közben kérdésemre válaszolt: í — Feltétlenül el kell sajátíi tanom a svéd nyelvet. Egy- £ szer a Keleti pályaudvarnál | egy szakállas svéd férfitől vet- « tem egy önborotvakészletet. f Ha svédül kérem az árut, biz- } tosan olcsóbban adta volna. } Pifkóczi Beátával, a jónevű } eszpresszóban találkoztam. } Puncstortát evett és a Punch $ című angol vicclapot olvasta. % — Miért tanul angolul? —^ kérdeztem a csinos lánytól. í — Felkészülök a nyáron vár- f ható idegenforgalomra. Ne-} kém egy új-zélandi férfi ne te- } gyen tisztességtelen ajánlatot.} Ha erre mégis sor kerül, an-} goiul válaszolok, és megmon-} dóm: nálam csak házasságról % lehet szó. 0 Végül felkerestem Magyar £ Gergely magyar állampolgárt, f aki ötven éve a Rákóczi úton ? lakik. Éppen magyar nyelv-í tankönyvet tanulmányozott: } — Magyarul tanulok —} mondta, és amikor látta, hogy} meglepődtem, hozzátette: Tud- f ja, elkapott engem is a nyelv- % tanulási láz. Magyarországon % legalább egymillió ember nem £ beszéli perfektül a magyar £ nyelvet. Sok pótolnivalóm £ van... Kicsit meghatottan búcsúz- j tam tőle. Ez igen! Büszke le- } hét rá Lörincze Lajos! GALAMBOS SZILVESZTER Kopott kabátként fényesül, \ örvénylik embertelenül ; — szőrét hullatja a magas ! ég: havazik. Mire szavaz ; az a derék lombhullató < akác? Megül rajta a hó, : megcsillan az opálos kék j pocsolyákon reggel a jég. : S a város csehói várnak, de mind elhagyom. Valami : torz karikatúra-vázlat bölcs szónoklatát hallani — égetett szeszek illatát hordja a szél az utcákon, nézem, éppen most suhan át valahol a legszebb álom. CSINGIZ AJTMATOV: A katona fia
