Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

MST MCUEI éJCírlap 1972. DECEMBER 10., VASARNAP Végvidék volt Ahol a kultúra közügy ■ Nem hiszem, hogy sok fe­dett, iker kuglipálya lenne Pest megyében. Kocséron van — kerek egy esztendeje. A he­lyi Űj Élet Termelőszövetkezet építette együtt a pékséggel, a kenyér- és tejbolttal és a bo­rozóval. Nem is akármilyen kuglipálya: a megyei tekeszö­vetség hivatalos irata szerint alkalmas versenyekre is. Mi szükség volt rá? Megfiatalodtak — Kocsér sokáig végvidék volt a megyében... — kezdi a beszélgetést Molnár Nándor, a gazdaság párttitkára. — Elkí­vánkoztak innen a fiatalok. És még csak a szemükre sem vet­hettük: miért mennek el. A földjeink gyengék, csak a me­zőgazdaságból boldogulni nem lehet Létkérdés volt, hogy biz­tos jövedelemről gondoskod­junk. Ezért alakult meg né­hány esztendővel ezelőtt a habszivacsüzem, amelyből má­ra már egy mini bútorgyár fejlődött. A konfekcióüzemmel együtt ötvennyolcmilliós az évi terve. Hogy ez nem mezőgaz­dasági tevékenység? Valóban nem. De vajon miből építettük volna meg a két hete felava­tott 336 férőhelyes szakosított tehenészetet? Vagy miből fej­lesztettük volna gépparkun­kat? Erre csak a kiegészítő üzemek nyújtottak lehetőséget. A hasznuk a mezőgazdaságot fejlesztette eddig s fejleszti ez­után is. Üj cigarettára gyújt, csak az- fán folytatja tovább. — Hogyan függ mindez ösz- Sze a tekepályával? — teszi fel a kérdést inkább csak ön­magának. — Amióta biztos a megélhetés, megfiatalodtunk. Félreértés ne essék, nem az emberek, személy szerint, ha­nem a tagság, összességében. Százkilencven huszonöt év alatti fiatal dolgozik már a gazdaságban. A szabad idejük­ben tanulni és szórakozni is akarnak. Sőt egyre inkább az idősebbek is. Példát is mond­hatok bizonyítására. Jelenleg negyvennégyen végzik az álta- íános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. Aki pedig tanul, an­nak megnő az igénye. Nemcsak jobban, szebben is szeretne él­ni. Tartalmasabban. És ennek az igénynek a kielégítésére itt, helyben szeretnének alkalmat találni. Ezért nem sajnálja a vezetőség azt a pénzt, amit a kulturálódás támogatására költ. A kulturáltabb élethez pedig hozzátartozik a sport és a szórakozás is. A teke mind­kettőre lehetőséget nyújt. Es­ténként zsúfolt a terem: lá­nyok és fiúk, asszonyok és fér­fiak egyaránt játszanak vagy versenyeznek. A buszköltséget is Az esztendő elején három- tzázharminckétezer forint volt a gazdaság kulturális számlá­ján. Azóta elköltötték ebből százötvenezret. Hogy mire? — Tudjuk, hogy felnőtt fej­jel már nem könnyű a tanulás — gondolkozik hangosan Mol­nár Nándor. — Nem elég hoz­zá a buzdító szó, valamit tenni is kell azért, hogy nagyobb le­gyen a kedv. Ezért az általá­nos iskolát végzők tankönyveit a gazdaság vásárolta meg. Ez ötezer forintot tett ki. Oktatási anyagra pedig további nyolc­ezret költöttünk. Ez, ha nem is azonnal, de néhány éven belül sokszorosan visszatérül. Akárcsak az a huszonhét­ezer forint, amit színházra köl­töttek. Nemcsak a bérleteket, hanem az autóbuszköltségeket is a gazdaság fizeti. — Tudjuk, hogy a színház- látogatások haszna is csak közvetve térül vissza: tágabb látókörben, a kulturáltabb élet igényébe, mégis megéri. Akár­csak azok az országjáró kirán­dulások, amelyeket szocialis­ta brigádok tagjai számára rendeztünk. Huszonegy szocia­lista brigád, majd háromszáz taggal, gondolom, ez nem szé­gyellni való eredmény. Ezt miniden módon segíteni, támo­gatni kell. Vagy még inkább: méltányolni, színházi bérlet­tel, kirándulással, akár még külföldi jutalomüdüléssel is. Meglesz a tv A gazdaságnak saját műve­lődési otthona van, nagyterem­mel, KISZ-klubbal s a nőbi­zottság klubtermével. Ko­rábban havi háromszáz forin­tot fizettek tiszteletdíjként a megbízott vezetőnek, most ezt az összeget megtoldják még néhány száz forinttal, hogy többet is követelhessenek ér­te. Ezenkívül még tízezer fo­rintot költöttek a művelődési ház karbantartására, berende­zésére. — Nem sajnáljuk 'a pénzt — veszi át a szót Barács János, a gazdaság elnöke. — Egy példát hadd mondják el ennek bizonyítására A gazdaság hatvankilenc tagú KlSZ-szer- vezete most kapott kétezérhat- száz forint pénzjutalmat a KISZ KB-tól az aktív KISZ- munka elismeréseként Mi ezt a pénzt megtoldjuk három­ezerötszáz forinttal, hogy televíziót vehessenek a klub­jukba a fiatalok. De be­csüljük valamennyi dolgozónk jó munkáját: november 7-én például tizenkilencezier forint értékű ajándéktárggyal jutal­maztuk a legjobbakat. Arra is gondja van a szövet­kezet vezetőségének, hogy ne csak a tagságot, hanem a köz­séget is támogassa, a lehetősé­gekhez képest. A községi sportkörnek huszonötezer fo­rintot adtak az idén. A műve­lődési otthonnak háromezret, a könyvtárnak kétezret. És vál­lalták, hogy három év alatt százhatvanezer forintot adnak a gyemesdiási járási úttörőtá­bor felépítéséhez is. Ebből nyolcvanezer forintot még az idén átutalnak. A támogatásnak persze más módjai is vannak. A KISZ- szervezet és a nőbizottság is két-két hold kukoricát kapott feles megművelésbe. Mintegy kilenc-kileneezer forint jutott ebből is a két tömegszerve- zetnek, amit kirándulásokra s más kulturális programok fe­dezésére fordítanak. A vegyeskar — Nem lenne teljes a kép — jegyzi meg a termelőszövetke­zet párttitkára —, ha nem em­lítenénk kulturális életünk két legfrissebb eseményét. Az egyik: a néhány hete megala­kult huszonnyolc tagú vegyes kar, amelyből huszonötén a gazdaság dolgozói. Az ének­kar kiadásai természetesen a kulturális alapunkat terhelik éppen úgy, mint a néhány na­pon belül megjelenő Harsona című üzemi újság, amellyel terveink szerint havonta kí­vánjuk tájékoztatni dolgo­zóinkat. Ebben a gazdaságban a kul­túra ma már valóban közügy. Prukner Pál Versengő váci brigádok A Forte csapata nyerte a szellemi vetélkedőt A Dunai Cement- és Mész- mű szocialista brigádjai az ősz­szel azzal a felhívással fordul­tak a váci gyárak és üzemek brigádjaihoz, hogy rendezze­nek szellemi vetélkedőt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 55. és Vác felszabadulásá­nak 28. évfordulója tiszteleté­re. A felhívás nyomán minden nagyüzemben házi versenyen döntötték el, hogy melyik bri­gád csapata képviselje a gyá­rat a szombaton délelőtt meg­tartott városi döntőben. A Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola zsúfolásig megtelt dísztermében 11 négy­tagú csapat vetélkedett a díja­kért Várostörténeti, szakmai, munkavédelmi és politikai kérdésekre kellett vála­szolniuk, ismerniük kellett a testvérgyá­rak történetét és termékeit, de tudniuk kellett azt is, hogy milyen kapcsolatban volt Vác­cal Juhász Gyula és Madách Imre, és kinek írt levelet Vác- ról Frankel Leó. A verseny­ben értékelték a brigádok éle­tét bemutató brigádnaplókat is. A legjobb eredményt, a ma­ximálisan megszerezhető 50 ponttal, a Forte gyár Alfa for­gácsolóbrigádja nyerte el, a ve­le járó vándorzászlóval együtt, amelyet a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa ajánlott fel, 6000 forint értékű vásárlá­si utalvány és négy egyhetes üdülőbeutaló társaságában. A városi vándor-serleg és az 5000 forintos vásárlási utal­vány tulajdonosa a Finompa- mutfonó Arany János brigád­ja lett, míg a harmadik helye­zett, a DCM Lőwy Sándor bri­gádja elismerő oklevelet és háromezer forintos vásárlási utalványt kapott. De nyertes volt ebben a nemes vetélkedőben min­denki, aki segítette a bri­gádok felkészülését és részt vett munkájukban, hiszen nagyon sok mindent megtudott városának és üze­mének életéből. B. H. Felújítás Ma este 7 órakor a Fővárosi Opsrettszínházban újra bemu­tatják a West Side Storyt. Ké­pünkön a két főszereplő: Lip­csei Edit és Farkas Bálint. Gábor Viktor felvétele A századik PR-oklcvél Negyedízben rendezte meg az MTESZ szervezési és vezetési tudományos társaságának Public Relations munkabizott­sága kétnapos bentlakásos P. R. tanfolyamát. A tanfolya­mon a vállalatnak a vásárlók szervezésével, a reklámmal és a kapcsolatkareséssel megbí­zott dolgozói kapnak képzést, ebben az új témakörben, Szombaton került sor a tan­folyam századik P. R. okleve­lének átadására. Fővárosi színházi esték Az apostol Bemutató az Irodalmi Színpadon Önmagáról irta ezt a szen­vedélyes elbeszélő költeményt a költő. Az apostol: Petőfi Sándor. Hiteles életrajz is le­hetne, ha Petőfi és Az apostol főhőtse, Szilveszter életrajzi adatai egyeznének. __ Nem egyeznek, mégis a költő élete ez az „apostoli ének”, az az élete, amelyet érzékeiben, gon­dolataiban számtalanszor át­élt, amellyel minduntalan szembesült. Az apostol vád­irat és röpirat az elnyomás, a kiszolgáltatottság, a szegény­ség, a kegyetlenség ellen, az emberi egyenlőség, a huma­nizmus, az elhivatottság, az el­kötelezettség és a nép szolgá­lata mellett. Ami ellen és ami mellett megírta a költő Az apostolt, az akkoriban remény­telen utópiának látszott. Ta­lán a kilátástalanság érzésétől vezéreltetve lett a mű világa komor és rideg, a szenvedések kifogyhatatlan tárháza. Talán túlságosan is elragadták a köl­tőt indulatai, amikor írta ezt a művét, annyira, hogy olva­sóit elborzasztotta, vissza­riasztotta a mű élvezetétől. Varázslat történt most az Irodalmi Színpadon: a szín­padra alkalmazó Takács Imre költő és Huszár Klára rende­ző Petőfi szellemében értékel­te át, fejlesztette tovább a hosszú lélegzetű költeményt rövidebbre, tömörebbre, lé­nyegre mutatóbbra, megtisz­GODOLLO Egy hónap alatt ezer látogató MÁRIS SZŰK A HELYTÖRTÉNETI SZOBA Novemberi ünnepélyes meg­nyitása óta — alig egy hónap alatt — csaknem ezer látogatója volt a gödöllői helytörté­neti szobának. Az egyéni érdeklődőkön kívül minden szerdán felkeresi a helybeli iskolák egy-két osz­tálya, sőt, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet alakulatok katonái is szívesen időznek a régmúlt tárgyi em­lékei, kulturális értékei kö­zött. A diákok a történelem- órákon tanultakat igyekez­nek a látvány élményével kiegészíteni. Még egy lengyel agrárdelegáció is felkereste az állandó helytörténeti kiállí­tást, amikor az Agrártudo­mányi Egyetemen járt láto­gatóban. A megnyitás óta egyéb­ként újabb értékekkel gyarapodott a gyűjtemény: számos gödöllői lakos aján­lotta fel a birtokában levő, kedves emlékként vagy csa­ládi ereklyeként őrzött mu­zeális értékeit. Így került a gyűjteménybe például egy — az 1800-as évekből való — gö­döllői népviselet. Beszállí­tották az egykori Grassalko- vich-kastély lebontott barokk kapuoszlopának faragott kő­ből készült díszkosarát is. A többi, felajánlott tárgyat csak akkor veszik át a gyűjtemény gondozói, ha előbb gondoskodni tud­nak megfelelő elhelyezé­sükről. Mert a kis múzeum máris kinőtte a „ruháját”: pártfogói törhetik a fejüket a bővítés lehetőségein. ny. é. títva a túlzó romantikától és a direkt képektől. Huszár Klára rendezése ritkán tapasztalható bravúrral dramatizálta szín­padra a művet, alakította színházszerűvé. Mit is tett Hu­szár Klára? Egy látványkö- zagben mondatja él Az após- tóit. Ez a látvány a világítás környezetteremtő erejéből, B. Barta László emelvényének térfelbontó, hangsúlyozó sze­repéből, Meluzsin Mária jel­mezeinek karakterizáló tervei­ből és — a Dominó együttes­ből áll. Vagyis ezt a statikus művet dinamikussá tevő moz­gásokból, a Köllő Miklós ve­zette pantomim együttes ré­vén. A pantomim a szimbólu­mok nyelvén szinte kulcsot ad Az apostol értelmezéséhez, amely Huszár Klára felfogá­sában emelkedik igazán a küzdelem, a szabadság, a meg nem alkuvás jelképévé. A har­monikus előadás fontos része Sári László légkört teremtő zenéje. A szereplők közül egyformán kell értékelni mindenkit. Együttes játék ez, valóban já­ték és nem versfelmondás. Oszter Sándor fegyelmezett Szilveszter, karaktere illú­ziót keltő. Jancsó Adrienne szépen értelmezett szöveg- mondása és siratóéneke sokáig emlékezetes marad. Baracsi Ferenc nemcsak „narrátor­szerű versmondásból”, hanem karakterizáló készségéről is számot adott. Szentpál Móni­ka, Győry Franciska, Verdes Tamás színvonalasan állt helyt. Méltó emléket állított az rrodalmi Színpad a költőnek a Petőfi-év alkalmából. Berkovils György Négy megye anta'őífilmsseinek szemléje A jövő hét végén Péceleii tájegységi amatőrfilmszemlét rendez a Pest megyei Népmű­velési Tanácsadó. A kétnapos találkozón Heves, Komárom, Nógrád és Pest megye ama­tőrfilmeseinek 40 alkotását mutatják be. A különböző mű­fajú hangosfilmek krónika-, játék- és dokumentumtémá­kat dolgoznak fel. A rendez­vény célja, hogy elősegítse a négy megye filmeseinek fel­készülését a jövő évben meg­rendezendő országos amatőr- film-fesztiválra. *A péceli be­mutatón a négy legjobb fil­met díjazzák. GÉPPEL, EGYELES NÉLKÜL Cukor a tököli határból BECSÜLETES MUNKÁÉRT JÓL FIZET A RÉPA Napvilágra került a Szózat első olasz műfordítása Pécsett érdekes irodalom- történeti emlék került nap­világra a közelmúltban: Vö­rösmarty Mihály Szózat című költeményének első ismert olasz műfordítása. A megyei levéltár anyagának rende­zése közben Sándor László le­véltáros bukkant rá a nagy értékű kiadványra, amelyről mindeddig nem volt tudomá­suk sem a magyar, sem az olasz irodalomtörténészeknek. A fordító: az északolasz Cormons városkában élt Gio­vanni B. Cipriani. A levéltár­ban őrzött bőrkötéses köny­vecske, amelyet 1869-ben Ve­lencében adott ki, a Szóza­ton kívül Vörösmarty élet­rajzát is tartalmazza. Ha mindazt a buzdítást egy­beszednénk, ami az utóbbi egy-két évben szigorú föLszólí- tás és szelíd kérelem formájá­ban elhangzott, s a legváltoza­tosabb műfajokban leíródott, a répa termesztésére, úgy igen­csak tekintélyes kötet, de in­kább valami végeolvashatatlan gyűjtemény keletkeznék. Sze­rencsére ilyen példátlan vál­lalkozásba senki nem kezd, ám a számbavétel időnként ajánlatos. Annál is inkább, mert ép­pen egy esztendeje, hogy a szóbeli ösztönzést fölváltotta, vagy legalábbis — kézzelfog­ható alátámasztásként — ki­egészítette az a kormányhatá­rozat, amely zöldség- és cu­korrépaügyben látott napvilá­got. Hogy kedvező módosulást hozott az 1972-es esztendő, az már bizonyos, bár, ha valami­ben, úgy itt még nagyon is in­dokolt a szüntelen figyelem, az esetleges megtorpanások le­gyűrése. Tudjuk már, hogy, ha minőség, cukortartalom dol­gában nem is jeleskedett az idei év, a hozamokat azonban soha nem volt méretűre nö­velte, továbbá szépen elsza­porodtak a gépek is: az ipari fogalom — „technológia” — bevonult a répatáblákra is. Kenyérgabona helyett Pest megyei példák is akad­nak jócskán, jóllehet, sok tsz- elnök változatlanul ellenzi a cukorrépát. Igaz, részben ért­hetőek az ellenvetések, de ne­héz megmagyarázni mondjuk a költségvetés gondozóinak, hogy vajon miért is kell tete­mes summát, dollármilliókat cukorimportra költeni, ha adottságaink a répa megter- mesztésére különben kiválóak. Ezért is fogalmaz a többi kö­zött úgy a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása e té­makörben: „Most mezőgazda­ságunkban ... a cukorrépa- erőteljes fejlesztése és gazda­ságosabbá tétele a fő feladat.” A főváros alatt, Tököl hatá­rában, pedig egyenesen azt lát­hattam, hogy még a hajdaná­ban alig néhány mázsás búzá­val „fizető” föld is elismerés­re érdemes répahozamot ad. — 1960 és 1967 között 2,70 mázsa volt itt a holdunkén ti gabonaátlag — mondja Takács László, a tököli Petőfi Szak- szövetkezet elnöke. — Szinte hihetetlen ez, ha meggondol­juk, hogy alig vagyunk Buda­pesttől 25 kilométernyire. Ma nincs kenyérgabona, há­rom növényre szakosodott a szövetkezet: volt az idén 600 hold kukoricájuk, 200 hold lucernájuk, valamint ugyan­csak 200 holdnyi — jövőre már 250 a tervük! — cukorré­pa. Mindenféle hagyomány nélkül vágtak bele, mégpedig rögvest az ercsi cukorgyár úgynevezett bázisgazdasága­ként, vagyis példát, tanulságot kell produkálniuk. A belterjesség szimbóluma? — A cukorrépa: komoly nö­vény, régen ez volt szimbólu­ma a belterjességnek —foly­tatja, már-már lelkesen az el­nök. — A répa hozza ki a leg­több kalóriát a földből, amely nálunk csak hét aranykoronás átlagosan. Mondogatták per­sze, sokan: hát ebből a próbál­kozásból meg mi lesz? Nos, lássuk tehát, vajon mi is lett csakugyan? A betakarí­tás adatai bizonyos egyenet­lenséget mutatnak, hiszen — furcsa paradoxon — a homo­kon háromszázötven mázsás holdankénti hozamot adott a répa, viszont csupán 150 má­zsát a különben jónak ítélt dunai öntéstalajon. „Ki merte volna hinni néhány éve, hogy a könnyebb, a kevésbé kötött talajok felé tolódik el a répa­termesztés?” — tűnődik Ta­kács László, aki a szécsényi Tangazdaságban mezőgazdász­ként dolgozva szerette meg korábban a cukorrépát. Beváltak a gépek A Német Szövetségi Köz­társaságból vásárolt gépeket a szövetkezet a cukorrépához/A talaj-előkészítést, vetést egy bizonyos Rau elnevezésű masi­na végezte, amelynek ára 195 ezer forint volt — ám ez csu­pán a szövetkezet által fize­tendő 30 százaléknak felél meg, hiszen ismeretes, hogy ama egyesztendős kormányha­tározat értelmében a gépek árának 70 százalékát az állam megtéríti. Két betakarítógép dolgozott, típusjelük: Klem Automatic — 500. Ezt sem ad_ ják éppen ingyen, hiszen pusz­tán az a 30 százalék 141 ezer forintjába került a szövetke­zetnek. (Egy ilyen masina tel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents