Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
14 z¥/űHap 1972. NOVEMBER 6., HÉTFŐ A könyvtár, amelyet Gorkijról neveztek el, csaknem 200 ezer kötet könyvet, folyóiratot, kottát, lemezt, magnószalagot kínál olvasóinak. 15 nyelven gyűjtik a társadalomtudományi tárgyú műveket, szépirodalmat, nyelv- és irodalomtudományi, történelmi, földrajzi, néprajzi, filozófiai könyveket, a marxizmus—leninizmus irodalmát, a művészetekkel foglalkozó alkotásokat. Budapesten, a Molnár utcában működik az ország leggazdagabb idegennyelvű irodalmi könyvtára. Kezdetben csak orosz nyelven gyűjtöttek, de már 1957 óta angol, német, francia, később olasz és spanyol, majd a népi demokratikus országok iradolmát is eredeti nyelven szerezték be. Az Állami Gorkij Könyvtárban ezenkívül még harmincöt nyelven megjelenő kiadványok képviselik a nem világnyelveket — grúz, arab, kínai, szuahéli könyvek, újságok telítik meg a polcokat. Hétezer állandó olvasó — egyetemista, diák, szellemi és fizikai dolgozók, pedagógusok, szerkesztők, műfordítók, külkereskedők a könyvtár látogatói. Sokan, akik idegen nyelvet tanulnak, gyakorolnak, vagy eredetiben olvassák az idegen nyelvű irodalmat. Az audiovizuális stúdióban huszonegy nyelven tanulhat, hallgathat leckét, irodalmi szemelvényt, verset, elbeszélést a könyvtár tagja. Elkülönített fülkében magnetofonról hallgatható le a nyelvkönyvek anyaga vagy akár Lev Tolsztoj, Hemingway hangja. A földszinten, a kölcsönzőben tízezer kötet könyvvel töltötték meg a polcokat. Nyelvek és témák szerint csoportosítva a szabad polcos rendszerű teremben válogathat, böngészhet, keresgélhet mindenki magának olvasnivalót. Persze, ott a könyvtáros is, aki segít, tanácsot ad, könyvet ajánl. A katalógus és a negyedévenként kiadott gyarapodási jegyzék ad támpontot a válogatáshoz. A 10 ezer kötet könyvet időről időre cserélik, felfrissítik. — A gyarapodási jegyzéket nemcsak könyvtárunk olvasói használják — tájékoztat Sándor László, a könyvtár igazgatója. — Rendszeresen elküldjük kiadványainkat a megyei, a járási, a városi és a községi könyvtáraknak. Így a vidéki olvasókkal is közvetlen kontaktusban vagyunk. Kiválasztják az őket érdeklő művet, kívánságukat levélben közük velünk, s mi még aznap postázzuk a kért könyvet — kölcsönzésre. Sok ezer kérelemnek tettünk így már eleget. Ha pedig a kért mű nem található könyvtárunkban, akkor is gondoskodunk, hogy az olvasó kívánsága teljesüljön, más könyvtárhoz juttatjuk a KÖNYVTÁR - GORKIJ NEVÉVEL kérelmet* olykor külföldről kölcsönözzük. Az olvasóteremben csak a lapok zizegése töri meg a csendet. Elmélyült fiúk, lányok, öregemberek hajolnak az asztalok fölé. A polcokon 400 napilap és folyóirat, 4 ezer kötetes kézikönyvtár. Egyszerre nyolcvanan olvashatnak a kellemes, kényelmesen berendezett olvasóteremben. Ide a tájékoztatószolgálaton át lehet bejutni. Itt kap mindenféle kérdésre választ az olvasó, személyesen vagy írásban. Adatokat gyűjtenek, sokféle katalógust vezetnek. Csak mutatóba néhányat. Van cikk- és életrajzkatalógus, gyűjtik az írók fényképeit, azt, hogy egy- egy mű hány nyelven jelent meg. Csoportosítják az írókat irodalmi díjaik szerint. Másik épületben — a Gorkij fasorban — kapott helyet a Gorkij Könyvtár zeneműtára. Itt is mindenféle könyvtári szolgáltatással várják a látogatókat. Kölcsönöznek 25 ezer kottát, zenei tárgyú könyvet, 20 idegen nyelven megjelenő zenei folyóiratot. Hatezer lemezbp lálló gyűjteményük a helyszínen lehallgatható — de magnószalagon is hazavihető, kölcsönözhető, másolható a zenemű. Zenét tanulók, kutatók, esztéták, előadóművészek, karmesterek, énekesek látogatják rendszeresen a zeneműtárat. Elsősorban az európai — ezen belül is a szovjet zenét gyűjtik, de gazdag amerikai, ázsiai, afrikai zenei anyaguk is. Figyelemre méltó az Állami Gorkij Könyvtár kiadói tevékenysége is. A már említett gyarapodási jegyzéken kívül bibliográfiákat, értékes adatokat összefoglaló köteteket jelentetnek meg. Így készült a Lev Tolsztoj műveit felsoroló gyűjtés, a Gorkij-bibliográfia az író születésének 100. évfordulójára, a Szovjetunió 50 éve memoárokban, vagy a Szovjetunió 50 éve kottákban című kiadvány. Beethoven születésének 200. évfordulójára három kötetben gyűjtötték egybe a zeneszerző munkásságáról szóló művek jegyzékét, a Beethoven-művek lemezeit és a megjelent kották jegyzékét — 56 hazai zenei könyvtár körzeműködéséveL Kádár Márta A HAJNALOK ITT CSENDESEK A hagyományokhoz híven a magyar rádió az idén is megrendezi a szovjet kultúra hetét. November 6-át a szovjet rádió napjának szentelik. Ebből az alkalomból ma 9.01-kor a Kossuth adón Sz. G. Lapin, a Szovjet Állami Televízió és Rádió Bizottság elnöke üdvözli a magyar hallgatókat. November 7-én a Kossuth adón az orosz forradalom dalaiból énekel az Alekszandrov- együttes. 10.03-kor sugározák Boros János és Rapcsányi László sorozatának első részét, amely az 50 éves Szovjetuniót ünnepü. Ezután a Leningrad! Filharmonikus Zenekar 1962. február 10-i koncertjének ismétlését hallhatjuk. 17.37-kor V. J. Pavlov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mond ünnepi beszédet. Az esti órákban kerül sor Borisz Vasziljev „A hajnalok itt csendesek” című kisregénye rádióváltozatának premierjére Török Tamás rendezésében. November katonája volt László Lilla rajza VLAGYIMIR CIBIN*: HÖZÁPOR Ahol a szarvasagancsok cári koronák, ahol elsistereg a hó, amikor az izzó szántalp belevág, és a megolvadt hóban szélviharok csukafarka csobban — kicsiny koromban ott a förgeteg-anyácska ringatott, medve volt másik anyám, szelíd nyálát csurgatta rám, fölöttem a kékség körhinta-szédületében ezüst-tobozok: csillagok csüggtek az égen, és éjjel olyan fagyok ropogtak, hogy jégcsapokból nagy harcsabajsza nőtt a holdnak. Arasznyi koromban télen fürdettek patak jegébe vágott pipáló lékben, életre vert a nyírfaseprű, aztán a gőz! — Ettől, kölyök, ha megélsz, nagyra nősz! Ha nagyra nősz, a fagy pőrén se bír veled, a nyírfaseprő vágtára fogja véredet! — Muromec lesz belőled! S a hátam csattogott. Az ablaktábla résén unatkozó kis téli csillagok, és szúrós fehér prémbe bújt a hold, a szél-csiszolt havon kékhasú förgeteg loholt. Erdőszéli fürdőházák füstje göndörül, porhavat csap fel a szél szántalpak mögül, szántalpak csikorognak, kasban lányok zsinatolnak, ágaskodnak, hegyre érnek, fehér csillagokat tépnek. Megégetik ujjúkat, juj! — fújdogálják, csillagtépő kezüket nekem szánják. • Szibériai származású moszkvai költs. PLATON VORONYKO*: 1VI it csinálsz, no’ — mérgült meg Mitrofan nagyapó. — Lukas a kezed, vagy mi? Veszed fel! Mitrofan nagyapó megfenyegeti ujjával az unokáját. De az unoka, a kétéves Olezsek még egészen cseppecske. Ott ül nagyapával az asztalnál és zsemlét eszik. És persze elmorzsolja. A morzsák a földre hullanak;, de a gyerek nem érti, mit akarnak tőle. — Nem szabad a kenyérkét a földre ejteni! — mondja a nagyapó és összevonja a szemöldökét. — Vedd fel! Nem, Olezsek nem érti. Akkor nagyapa megfogja a kezét és nagyokat nyögve — fáj a háta az öregnek —, a gyerekkel együtt lehajol a földre és ráparancsolja, hogy szedje össze a morzsákat. másik szobából. idelát Anna, Oleg édesanyja — Mit csinál, apa? — szól ki. — Van kedve hajlongani! Még majd jobban megfájdul a háta. Nagyapa tanítja az unokáját, hogy kell összeszedni a kenyérmorzsákat. Amikor kiegyenesedik, csak akkor válaszol Annának: — A kenyérke előtt meg is kell hajolni. Most kell a gyereket tanítani, kiskorában, hogy mindig emlékezzen rá. Mitrofan nagyapó már nagyon öreg. Tavaly múlt nyolcvan éves. A mezőn már nem veszik hasznát. De az unokákkal még elvesződik. Ez már a hetedik, a legkisebb lányáé. Jó kisgyerek, csak a neve nem tetszik nagyapónak. Oleg — micsoda név. Matvej, Jegor, Sztyepan — ezek igen, ezek nevek. De a fiatalok kitartottak. Oleg és kész. Mitrofan nagyapának eszébe jutott, hogy a húszas években a partizáncsapatban volt egy városi fiú, az is Oleg volt. De talán mégse Oleg, inkább Leo- nyid. No mindegy. Nem számít. Csak egészséges legyen a gyerek. TV' agyapó most azért szidja ’ az unokáját, hogy elszórja a kezéből a kenyeret: — Ej, Oleg, Olezsek! Nem érted te még mi az a kenyér! Megint eszébe jutnak a régmúlt idők. A kis partizánosztag — mindössze tizenöt emT\/T itrofan reszkető kézzel kezdte darabolni a kenyeret. A torkát fojtogatta valami. Mindenkinek vágott egy szeletkét. Alig hallhatóan mondta: — Tegyétek el. Sötétedéskor elindulunk. Észak felől kerüljük meg a fehéreket. Sztyopka azt mondja, arra kevesebben vannak. Mitrofan nagyapa gyöngéden néz az unokájára, ölbe veszi, megsimogatja a fejét. Egész életét a mezőn töltötte. Ott roppant meg a háta is. — A kenyérke, nézz csak ide, itt kezdődik a küszöbnél. KONSZTANTYIN OVECSKIN: A KENYÉR bér — derekasan harcolt a fehérekkel és végül beszorult az erdőbe. Aztán a fehérek körülzárták őket, nem volt hová menniük. És éppen március volt, amikor nem lehet találni az erdőben semmi ehetőt. Mitrofan Drozdov a két legelszántabb gyereket elküldte a közeli faluba valami élelmet szerezni. Teltek-múltak a napok, semmi. A tizenkettedik nap estefelé megérkezett Sztyopka Okolotöv, alig vonszolta magát. A lábán sebesült meg. — Ivánt, a társamat megölték — lihegte cserepes szájjal. — Az élelem az ő zsákjában maradt... — Aztán kihúzott az ingéből egy kenyérvéget és átadta a parancsnoknak: — Ennyi az egész... Ügy is van. Mindjárt mellettük egészen az ég aljáig éretten zizeg, huüámzik a búzatenger. Mitrofan nagyapó odaviszi unokáját. Letép egy kalászt, szétmorzsolja a tenyerében. Sűrű szakálla lengedez, öregségtől elhomályosult szeme fiatalosan felragyog. A tenyeréről a szájába szórja a búzaszemeket, lassan, élvezettel megrágja és néz az unokájára. A lezsek ugyanazt szeretné csinálni, amit nagyapa, ö is tép egy kalászt, szeretné szétmorzsolni a tenyerében, de nem sikerül. — Nem baj, majd megtanulod — mosolyog Mitrofan nagyapó. Fontos, hogy a kalászt már tudód tartani. Már megérted, hogy ami a tenyereden van, az a kenyér. RIASZT ENGEM Riaszt engem a lakások magánya, hol a redőny a fényt karóba vonja. Riadó-jellel lelkemet bejárja Garcia Lorca sorsa. A vers — csillagkép. Repülés az égi mezőkön, a néma sírok fölött, a Fallange míg üvöltve összetépi a dal vásznát, a selymes örömöt... Addig a száj a harci kürtöt fújja, az éji őrjáraton menni kell, míg le nem számolunk tisztítva-sújtva a szmog fojtó, barna füstjeivel! Utána majd — a szobákban ha a fényt már kioltják — elsiratom szegény Garcia Lorcát. •) Ukrán költő. SZUJUNBÁJ ERALIEV*í MÉG EGYSZER A mezőket, hol lövészárkot ástunk, az utakat, hol vízzel telt a rög, a dünákat Kelet-, Dél-Európa s Oroszország síkjai között, a nagy és kis folyókat, a Dnyepr és a Sztri fényvölgyeit, hol sík és táv a láthatárra dőlve a horizonttól felénk közelít, barátaimat, üvegszép-szemekkel az öröklét háromszögébe zárva látnom kell, látnom, még egyszer, szívemmel ismét megérinteni, emlékül újra valamit kiásni, látni, morzsolni, és megérteni! Ott mentünk egyszer feladatra — az ég ezer darabra csattant, s mert irgalmas volt az az akna, vér és sár közt én megmaradtam. Maradtam én, de e pokolban a kis noteszom elveszett, benne a versek kúsza sorban, egyszóval: sorsok, emberek. Azóta rám törnek az esték, a próba kínja testemen: sikerülne e füzetecskét meglelni ott? Igen, vagy nem? •) Kirgiz költő.
