Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

p ”E<’KL/£ii*íütp 1912. NOVEMBER 26., VASÁRNAP .xxxxxxxxxxxx ■ öntözi a sziklás, tarackos ugart, operettbe illő kulákasz- szonyként reszket minden kis virágért, bokorért a homokon az úrnő. Aki mellesleg szin­tén nem félti a kezét az anya­földdel való találkozástól. Engem remekül kondicionált a birtoki munka már évek óta. Egy-egy vasárnapi kubikolás, ültetés, öntözés, kavicshordás a Dunáról, egész hétre ellátott nyugalommal, jó alvással. Iga­za van a tudománynak! És él­jenek a tulajdonosok, akik nem sajnálják a pénzüket, Nyugdíjazása után Kovács bácsi már az első napokban sem találta helyét. Mindig te­vékeny, rohanó típus volt, aki még szabadságideje alatt sem tudott nyugodtan pihenni. Amikor — egy éve éppen — kéthetes mátrai beutalást ka­pott, már a kilencedik napon visszatért Pestre. Mint újdonsült nyugdíjas, elhatározta, hogy tanulmá­nyozni fogja a csillagokat. Már eddig is sokat olvasott róluk. Legalább ezzel is telik az időm — gondolta. Vásárolt egy Zeiss látcsö­vet. Kitűnő lencsével ellátott látcső volt ez, sokba is került volna, ha Kovács bácsi nem ószerestől veszi. így aránylag olcsón jutott hozzá, és a Ko­vács család csakhamar meg­állapította, hogy Béla bácsi­nak a látcső a bogara. Estén­ként kiment az erkélyre, és órákig nézte a csillagokat. A lexikon csillagászati címsza­vait is böngészni kezdte, és néha hosszú előadást tartott általános iskolás unokájának a csillagok egyirányú mozgá­sáról vagy a Perseus csillag­képről. Beszélt volna az égi­testékről a család többi tag­jainak is, de azok sok dolguk­ra hivatkozva, rendszerint ki­tértek az ismeretterjesztő elő­adás elöl. Kovács bácsi napjait meg-, édesítette az esti látcsövezés. Hozzátartozói megértőén mo­solyogtak az öreg kedvtelésén. Megtörtént, hogy amikor egy­szer a gyermeknevelésről be­szélgettek, és ő is véleményt mondott, sógornője, Anna, aki látogatóban volt náluk, epésen leintette őt: — Béla, te ezt biztosan a csillagokból tudod ... Kovács bácsi mélyen meg­sértődött. Már eddig is bántot­ta, hogy nem veszik komolyan csillagászati tevékenységét, és most két elhatározás született benne. Fejébe vette, hogy lát­csövével tekintélyt szerez ma­gának, és azt is megfogadta, hogy nem bocsátja meg sógor­nője kaján megjegyzését. Egyszer azután ezzel a kije­lentéssel lepte meg családját: — Most érkeztek meg a ki­mosott ruhák a Patyolathoz. Már lerakták, lemehettek a gyorsmosásért. Lánya érdeklődve kérdez­te: — Honnan tudja, apa? — A látcsővel figyeltem meg. Az öregnek igaza volt, a csa­lád tagjai már kétszer hiába mentek a Patyolathoz, de most megkapták a ruhát. Lassan nélkülözhetetlenné vált Kovács bácsi látcsöve. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' hogy én vígan munkaterápiáz- hassak. Hogy mégis válnom kell « birtoktól, azért van, meri a népek nem érik be a jóval. A még jobbat akarják, képzelik — és ezzel elrontanak min­dent. A mai birtokok ugyanis be­épülnek. A picinyke parcel­lákon kinőnek a házak, majd­hogynem városok, legalábbis utcák keletkeznek a szabad mezőkön, a gyantaillatú fe­nyőfák között. És a házakban, utcákban ott nyüzsögnek a szomszédok. A Trabantosék, akik a masinájukkal elállják az utat éjszaka, hogy nem le­het mozdulni tőle. Viaszkosék, akik nyafogva és irigyen szóvá j, teszik, hogy túl hangosak va- 4 gyünk és nem is- akárhogyan. '/ Ok nem azért fektettek be har- 4 mincezret — mondják —, hogy 4 lármát és illetlen beszédet tűr- 4 jenek el sré-vizavi százméter- % nyíre. Viaszkosék neve onnan, 4 hogy a kiálló gyökerektől fél- 4 tik autójuk alvázának viasz- 4 bevonatát. Idegesék némán 4 birkóznak a földdel, szenved­ővé, kapkodva, hogy rossz néz- 4 ni. Parkolósék elzavarnak az 4 utca előttük húzódó szakaszá- 4 tói, mondván, parkírozzon 4 mindenki a maga portája előtt. 4 A vendég tehát a levegőben 2 helyezze el a kocsiját. Előke- Őlőék jersey-pantallóban kapir- Őgálják a talajt. Entellektiielék 4 ugyanezt fekete glasszékesz- 4 tyűben teszik. Sértődötték a % közvetlen közelben rosszked­vűkkel megakadályozzák, hogy 4 az egész heti gőz lecsapolódhas- $sék a fejünkből. £ És a munka is elfogyott. 4 Ami hátravan, az már nem 2 „forradalmi romantika’, ha- 4 nem civilizálás. A pénz meg- 4 térülésének folyamata. Ehhez csak asszisztálni lehet. 4 már 7 4 Sürgősen keresnem kell tehát 4 e9y újabb tenyérnyi ugart, azt 2 hiszem. Dévényi Antal festménye 2 Mert játszani, még ha ar- 4 com verítékével áldozom is ér- 4 te, boldogon hajlandó vagyok. 4 De a birtokokon is ugyanazt 4 csinálni, amit, egyébként — 2 nem. Ez volt a nyár nagy ta­7«o7o^/t/. m.---i_ war__ v nulsága. Csontos Magda DESSEWFFY LÁSZLÓ: KORSZERŰ JÁTÉK SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* I Petcrdi zsebre gyűrte a schillinge- ket, és abban — ------a pillanat­ba n elragadta a szabadság szédülete. öt­ezer schilling! Fél lábbal a börtönben fizetgette évekig Csóvásiéknaik a részle­teket — a forintkiajánlás klasszikus esete —, míg a bécsi címen össze nem gyűlt az ötezer, és a báróéktól megjött a meghívólevél. Magához intett egy cirkáló taxit, és megadta a báróék címét. Nem sokkal később átsietett az előkerten, mint vala­mikor, ha a Stefánia úti kis palotába igyekezett. Egy öreg inas nyitott ajtót. Peterdi előre köszönt neki: — Guten Abend! Ez műhiba volt. Az elmúlt húsz év­ben ráragadt, hogy mindenkinek előre köszön. De nem azért jött Pestről, hogy a küszöbről visszaforduljon. Sosem hitt a kártyás babonákban, csak a pihent idegekben, a technikai fölényben. Áthaladt néhány szobán. A báróók­nak itt is jól ment. Ezt eddig is el tud­ta képzelni, de valahogyan mégsem hit­te, hogy mások még mindig úgy élje­nek, mintha semmi sem történt volna. A báróné csókra nyújtott kezén meg­csörrentek a karperecek, két előkelőén öltözött úr tápászkodott fel a karos székekből. A fiatalabbikban Kerényit ismerte fel, a háború után bridzseltek néhányszor — akkor még kezdőnek szá­mított a kis Kéri, azután ötvenhatban le­lépett. Ki hitte volna, hogy viszont lát­ják egymást ,a báróné partiján? A má­sik valami Hohenstein nevű * öregfiú, hadvezérarccal. Ez lenne az-a Hohens­tein herceg, akit Hitler főbe akart lö­vetni?------------------------------------ legalább I Hohenstein szmokingja I harminc­---------------------------------- éves volt, s eléggé gyűrött, míg Peterdiét a penzió­ban átvasalták, mialatt ő megfürdött. Ez fontos a nyugodt játékhoz. Kerényi. persze, kifogástalanul ápolt, de ő még fiatal ember, alig lehet túl a negyvenen. Vajh, hogyan ügyeskedte be magát a jó társaságba? Csak a bridzzsel? A báróné testvérek között is hatvanöt éves, és öt­vennél fiatalabbnak a legádázabb hí­zelgő se nézheti. Amellett mindig a zár­dában belérögződött erkölcsi elveket gyakorolta. Maradt a bridzs, mint má­mor. Már ültek is a zöld posztós asztal kö­ré. A báróné került Hohensteinnel szem­be. Az öreg hadvezér osztott, és öt ká­róig ment d licit, Kerényi játszotta, si­mán meg is nyerte. A felírás Hohens­tein hivatala volt. Miközben Peterdi körbedobálta a la­pokat, az ismeretlenre gondolt, aki ma este kicsöppent miatta a partiból. Ki le­het az? A báró? Kizárt dolog, hogy rendszeresen letejeljen Kerényinek, meg a hercegnek. Túl nagy luxus lenne, ezt még Pesten sem kockáztatta, a régi jó időkben. A báróné — született Pol- latschek-Drexler — veszthetett a saját vagyonából tetszése szerint, de a báró —, ő takarékos ember volt. Hahó, figyelni kell ám! A kör dámát kicsit korán adta be, Kerényi elégedet­lenül rántott egyet a vállán. Most nincs más, csak a játék. A báróné és Kerényi nagyon sokat fejlődtek. Hohenstein pe­dig egészen elsőrendű játékos. Nem a kényelmes hazai tempóban peregtek a játszmák, már licit közben érződött az erős feszültség. A másik három merész­sége minden pillanatot szinte szerencse- játékká élesített, s ő alig jutott közöttük levegőhöz.---------------------------•tömjénszaga sű­I Drága cigarettád | rűsödött, pe­---------------------------- dig Peterdinek évekkel ezelőtt le kellett mondania a dohányzásról. Talán így akarják kiborí­tani? De honnan tudnák, hogy mennyi­re ingerli a füst?! Az inas kávét szolgált fel, bágyadt löttyöt, mintha egy harminc év előtti lombikban főzték válna. — Mennyi időre jöttél? — kérdezte Kerényi. — Korlátlan. Ameddig kedvem tart­ja... — Badenbe nem készül? — Ezt a bá­róné vetette közbe. — Még nem döntöttem. Sofemindentól függ... — A klienseinek nem hiányzik? — Hát... — Te praktizálsz? Ügy tudtam, hogy régen nyugdíjban vagy ... Aztán Kerényi közelebb hajolt hozzá, és magyarul mormolta ... — Tudok egy helyet, ahol ötvenkilen­cet adnak száz forintért__ — Kösz, már elintéztem. A herceg osztás közben rájuk szögezte tekintetét. Sértésnek vehette volna a pusmogásukat, nem tudott magyarul. Ha ugyan nem tudott, és, ha egyáltalán herceg volt, nem valami Rákóczi úti Ho­henstein. De ez képtelenség! Ez a kör­nyezet elég valódi ahhoz, hogy egy Ho­henstein is valódi lehessen benne, és ráadásul még részese is a báró üzletei­nek. A báró mindig a legpedánsabb arisztokraták közül választott társat. — Szóval praktizál? Ez érdekes. Négy treff... — fűzte tovább a báróné a be­szélgetést. — Érdemes ott ügyvédkedni? — Feltétlenül. Négy kör ... — Persze, a körülményekhez képest. Passz. — SZanzadu.--------------szigorúan nézett a be­I A herceg | szélgetőkre, és hazavitte — a szanzadúját. Merész óvatossággal játszott, a báróné viszont hallatlan szerencsével is. Igaz, tizenöt év alatt volt Pesten is néhány estéje, mikor nyert, de ez nem érintette a vég­eredményt. — Légy szíves, öregem ... — hallotta Kerényi hangját. Mit sürget ez a zsúrfiú, még a vilá­gon sem volt, amikor mindenki meg­tiszteltetésnek vette, a báróné is, ha Pest legjobb játékosával szemben ve­szíthetett? És egy pénzügyi hatalmasság felesége ne tudta volna kiszámítani, hogy ez mekkora Összeget tett ki tizen­öt év alatt? De, ha nem is tudta volna! Akkor is Pesten — a világ legnagyobb pletykafészkében —, hányszor susoghat­ták a fülébe, hogy Peterdinek nincs is ügyvédi praxisa, Peterdi a kártyából él! Milyen alapon szemtelenkedik hát ez a Mindig tudta, hogy mikor ér- fj kezik friss főzelék, sör vagy fj tejtermék a boltokba. f Egyszer izgatottan sietett be fj 1 az erkélyről: — A Röltexnél sorbaállnak 2 a nők. Nézzétek meg, mi az, fj amit úgy kapkodnak! Kitűnt, hogy pompás kül- fj földi kombinék érkeztek. fj Idővel megbízást is kapottfj — Apa, virslit szeretnék 2 venni. Tessék látcsöveznüí Ilyenkor érkezik... f Az öreg el is csípte a szállí- ,f, tűst. fj így szerzett tekintélyt Ko- fj vács bácsi — amióta nappal is fj használta a látcsövet. fj Egyik este lánya kiszólt az fj erkélyre: fj — Tessék meglesni, apa, a fj közért ajtaját. Friss kenyér fj kellene. Ha lát valakit ke- fj nyérrel kijönni, szóljon. — Nem tehetem — hangzott j/ 0 válasz —, sétálni megyek, 2 nem akarok Annával találkoz- f, ni, a múltkor megsértett. Lát- fj tam, hogy a sógornőm most $ szállt le a villamosról. Nagyon 'j sietek, szervusztok... 2 y Palásti László 2 ^x\Nx^xxxx\N^x^^^^^o^^^oyx^xxx^^x^x>^x«cx^^xS y > N 1 ZELK ZOLTÁN: | Régimódi 11 ^ Istenem be szépet alkotói — ^ í $ milyen szépek lányaid, a iá ^ fák, | £ $ kőmellű fiaid, a hegyek, ^ \ gyikíutású riadt csermelyek, ^ 'j § hómezőid, hómezőkön a i f, X szarkák, 'varjak szirmos i 2 § lábnyoma, $ fj | meg a rigó, sárga, s fekete, § 2 § a cinke ha feje fekete, S 2 $ s az a másik, az a kékfejű, § 2 ^ meg a pucér nyakú keselyű, ^ j ^ s ők is, az ártatlan ^ gyilkosok, ^ fj i sasok, vércsék, héják, i 2 ^ karvalyok, ^ fj i még a tövisszúró gébics is, ^ j/ |sa tulipán, s a szamártövis, i £ 5 hát még a csillagszívű § 2 $ kutyák, $ fj ^ macskák, őzek, tevék, ^ impalák, ^ jf $ és a hal ha tóból fölbukik, $ j i vizet unván ha napfényt i í I iszik, | 2 $ tücskök aranyeéma szava és ^ í i papcsúfoló békabrekegés, ^ : i s be szépek fürtös záporaid, 5 S $ villámlobbantó kanócaid, S ; § felhős eged, én ^ ; ^ mennyezetem —: ^ j ^ { mi dolgom hát a Holdon S í § nekem? $ Sí fj WWVvWWW WvV.WVVVVVXVVVXWVVWVVVVXXVkVVVWVVWNVWXWVVXXVWVVXWXWXVVWVVVW^ | A csillagász ^VXNXXX^XX^NXX^XX^^^^^^^V^Vs^OCS^^OOC^^X^X^^XCX^^CC^^XX^^^^^: — Már hallottam. v í — Ha egyszer az operába fj akarsz jönni, jelentkezz ná- fj lám. Csak mondd azt, hogy ^ Dzsakint keresed, beengedne!?;. 2 E t lrakta az emelőt, a kul- f, csókát és a ragasztót, fj — Már elmegy? — Elmegyünk — felelte. — 2 Megyünk? — szólt be a ko - 2 csiba, ahol fiatal nő ült a hát- fj só ülésen és egész idő alatt fj egyetlen szót sem szólt. Most fj is csak bólintott. f. y — ö operaénekes — magya- y rázta a karmester. — Kíméli fj a hangját. fj fj Megtörölte a kezét, majd él- j dobta a kócot az útmenti árok- fj ba. \ fj — Ha Amerikában lennénk, 2 y négyszáz dollár büntetést kel- fj lene fizetnem! — Nevetett és ^ beült a kocsiba — A viszont- fj látásra! Egyszer találkoznunk ^ kellene, hogy megigyunk egy fj pohárka snapszot! Az énekesnő összecsúkta a fj könyvet, amelyet. olvasott, a fj férfi beült a kocsiba és amikor fj már messze jártak, a fiú visz- fj szament a jószághoz, amit őr- 'j zött. y — Látod, megismerkedtem fj egy karmesterrel — mondta f/ alig hallhatóan —, és most fj már te is tudod, hogy Ameri- fj kában négyszáz dollár bünte- fj tést fizetnek, ha az árokba fj dobják a szemetet... És az fj operaénekesnő vigyáz a hang- fj jára... i kv y 2 A.z ökör bólintott és tovább fj fj legelt, a fiú pedig lehevere- íj fj dett, Az égen fehér felhők f fj húztak barázdákat. Minden j/ fj mozgásban volt: áz ég és a fj fj föld, s az országút, amelynek fj fj aszfaltján a teherautók, sze- fj fj mélykocsik, motorkerékpárok fj fj vad iramban rohantak tova. fj fj Mozgásban volt minden, mint fj fj az idő, amely mindig siet és fj fj oly gyorsan elfut felettünk. fj $ $ fj IV yl ég az a jó, hogy a ^ 2 l\ /I zsebében ott lapul- fj fj I I nak a szögek, ame- ^ fj lyék közül időnként fj j egyet-egyet az útra dob ... — 2 2 gondolta. fj y ^ Bolgárból fordította: fj Antalfy István fj az út mellett folyt. Felfújta a gumit, majd a vizbe mártotta. A parányi lyuknál buborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes dohá­nyos vagyok! — Mi a foglalkozása? — Karmester... Láttál már élő karmestert? — Láttam ... Az iskolával egyszer voltunk az operában. De csak a hátát láttam min­dig. — Akkor most láthatsz élő­ről is. A fiú lecsiszolta a gumit és ráhelyezte a foltot. — Azt hiszem, már jó — mondta egy idő múlva a fér­fi. A fiú ismét felfújta a gu­mit és ismét leszaladt vele a vízhez. — Jó! — kiáltotta. — Nem ereszt! A kereket felszerelték. — Hogy" hívják? — Dzsakin — mondta a karmester. KOLJl) NIKOLOV: Defekt A fék halkan megcsikor- dult, az abroncsok megszisszentek az asz­falton, s a kocsi meg­állt az út szélén. A fiú alig százmétemyire ücsörgött, egy ökör mellett. Amint a kocsi vezetője ki­szállt, ő Is közelebb lépdelt. — Jó napot — köszönt már távolról, s mikor odaért, meg­állt a kocsi mellett. — Kipuikikadt a gumija? — Az egyik — mondta a férfi. Nadrágja zsebéből pipát húzott elő és fogai közé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj — szólt a férfi. — Segíthetek? \ A férfi azt felelte, hogy egyedül is meg tudja csinálni. Nem szerette, ha lábatlankod- tak körülötte. Felnyitotta a csomagteret, emelőt és szer­számosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt szerelte. — Krumovoból — mondta a fiú. — Ott látszanak a házal... A zt is boldogan közölte volna, hogy Petyónak hívják, s most megy a negyedik osztályba. De látta, hogy a férfi már a bel­sőt szereli. — Adja ide!... A férfi szippantott egyet a pipáján. — Na, jó, ha nagyon aka­rod. A fiú pumpával és a belső­vel leszaladt a patakhoz, amely Mai földbirtokosok \ Bonyolult dolog egy birtok ímint olyan. j Amikor először hallottam i napjainkban ezt a kifejezést, eleven valóság jelölésére, el- '{képedtem, elszörnyedtem. No- ícsak, újjászületik netán a feu- l dalizmus? Meglátván azonban 130 négyszögölnyi területet, lamit e névvel illettek, meg- !í; nyugodtak társadalmi viszo- } nyolcat féltő aggodalmaim. Am í legyen birtok ez a talpalatnyi íföld, s hadd érezze magát tu- \ lajdonosa földesúrnak. Meg- í érdemli, hisz arca verítékével í

Next

/
Thumbnails
Contents