Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
p ”E<’KL/£ii*íütp 1912. NOVEMBER 26., VASÁRNAP .xxxxxxxxxxxx ■ öntözi a sziklás, tarackos ugart, operettbe illő kulákasz- szonyként reszket minden kis virágért, bokorért a homokon az úrnő. Aki mellesleg szintén nem félti a kezét az anyafölddel való találkozástól. Engem remekül kondicionált a birtoki munka már évek óta. Egy-egy vasárnapi kubikolás, ültetés, öntözés, kavicshordás a Dunáról, egész hétre ellátott nyugalommal, jó alvással. Igaza van a tudománynak! És éljenek a tulajdonosok, akik nem sajnálják a pénzüket, Nyugdíjazása után Kovács bácsi már az első napokban sem találta helyét. Mindig tevékeny, rohanó típus volt, aki még szabadságideje alatt sem tudott nyugodtan pihenni. Amikor — egy éve éppen — kéthetes mátrai beutalást kapott, már a kilencedik napon visszatért Pestre. Mint újdonsült nyugdíjas, elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a csillagokat. Már eddig is sokat olvasott róluk. Legalább ezzel is telik az időm — gondolta. Vásárolt egy Zeiss látcsövet. Kitűnő lencsével ellátott látcső volt ez, sokba is került volna, ha Kovács bácsi nem ószerestől veszi. így aránylag olcsón jutott hozzá, és a Kovács család csakhamar megállapította, hogy Béla bácsinak a látcső a bogara. Esténként kiment az erkélyre, és órákig nézte a csillagokat. A lexikon csillagászati címszavait is böngészni kezdte, és néha hosszú előadást tartott általános iskolás unokájának a csillagok egyirányú mozgásáról vagy a Perseus csillagképről. Beszélt volna az égitestékről a család többi tagjainak is, de azok sok dolgukra hivatkozva, rendszerint kitértek az ismeretterjesztő előadás elöl. Kovács bácsi napjait meg-, édesítette az esti látcsövezés. Hozzátartozói megértőén mosolyogtak az öreg kedvtelésén. Megtörtént, hogy amikor egyszer a gyermeknevelésről beszélgettek, és ő is véleményt mondott, sógornője, Anna, aki látogatóban volt náluk, epésen leintette őt: — Béla, te ezt biztosan a csillagokból tudod ... Kovács bácsi mélyen megsértődött. Már eddig is bántotta, hogy nem veszik komolyan csillagászati tevékenységét, és most két elhatározás született benne. Fejébe vette, hogy látcsövével tekintélyt szerez magának, és azt is megfogadta, hogy nem bocsátja meg sógornője kaján megjegyzését. Egyszer azután ezzel a kijelentéssel lepte meg családját: — Most érkeztek meg a kimosott ruhák a Patyolathoz. Már lerakták, lemehettek a gyorsmosásért. Lánya érdeklődve kérdezte: — Honnan tudja, apa? — A látcsővel figyeltem meg. Az öregnek igaza volt, a család tagjai már kétszer hiába mentek a Patyolathoz, de most megkapták a ruhát. Lassan nélkülözhetetlenné vált Kovács bácsi látcsöve. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' hogy én vígan munkaterápiáz- hassak. Hogy mégis válnom kell « birtoktól, azért van, meri a népek nem érik be a jóval. A még jobbat akarják, képzelik — és ezzel elrontanak mindent. A mai birtokok ugyanis beépülnek. A picinyke parcellákon kinőnek a házak, majdhogynem városok, legalábbis utcák keletkeznek a szabad mezőkön, a gyantaillatú fenyőfák között. És a házakban, utcákban ott nyüzsögnek a szomszédok. A Trabantosék, akik a masinájukkal elállják az utat éjszaka, hogy nem lehet mozdulni tőle. Viaszkosék, akik nyafogva és irigyen szóvá j, teszik, hogy túl hangosak va- 4 gyünk és nem is- akárhogyan. '/ Ok nem azért fektettek be har- 4 mincezret — mondják —, hogy 4 lármát és illetlen beszédet tűr- 4 jenek el sré-vizavi százméter- % nyíre. Viaszkosék neve onnan, 4 hogy a kiálló gyökerektől fél- 4 tik autójuk alvázának viasz- 4 bevonatát. Idegesék némán 4 birkóznak a földdel, szenvedővé, kapkodva, hogy rossz néz- 4 ni. Parkolósék elzavarnak az 4 utca előttük húzódó szakaszá- 4 tói, mondván, parkírozzon 4 mindenki a maga portája előtt. 4 A vendég tehát a levegőben 2 helyezze el a kocsiját. Előke- Őlőék jersey-pantallóban kapir- Őgálják a talajt. Entellektiielék 4 ugyanezt fekete glasszékesz- 4 tyűben teszik. Sértődötték a % közvetlen közelben rosszkedvűkkel megakadályozzák, hogy 4 az egész heti gőz lecsapolódhas- $sék a fejünkből. £ És a munka is elfogyott. 4 Ami hátravan, az már nem 2 „forradalmi romantika’, ha- 4 nem civilizálás. A pénz meg- 4 térülésének folyamata. Ehhez csak asszisztálni lehet. 4 már 7 4 Sürgősen keresnem kell tehát 4 e9y újabb tenyérnyi ugart, azt 2 hiszem. Dévényi Antal festménye 2 Mert játszani, még ha ar- 4 com verítékével áldozom is ér- 4 te, boldogon hajlandó vagyok. 4 De a birtokokon is ugyanazt 4 csinálni, amit, egyébként — 2 nem. Ez volt a nyár nagy ta7«o7o^/t/. m.---i_ war__ v nulsága. Csontos Magda DESSEWFFY LÁSZLÓ: KORSZERŰ JÁTÉK SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* I Petcrdi zsebre gyűrte a schillinge- ket, és abban — ------a pillanatba n elragadta a szabadság szédülete. ötezer schilling! Fél lábbal a börtönben fizetgette évekig Csóvásiéknaik a részleteket — a forintkiajánlás klasszikus esete —, míg a bécsi címen össze nem gyűlt az ötezer, és a báróéktól megjött a meghívólevél. Magához intett egy cirkáló taxit, és megadta a báróék címét. Nem sokkal később átsietett az előkerten, mint valamikor, ha a Stefánia úti kis palotába igyekezett. Egy öreg inas nyitott ajtót. Peterdi előre köszönt neki: — Guten Abend! Ez műhiba volt. Az elmúlt húsz évben ráragadt, hogy mindenkinek előre köszön. De nem azért jött Pestről, hogy a küszöbről visszaforduljon. Sosem hitt a kártyás babonákban, csak a pihent idegekben, a technikai fölényben. Áthaladt néhány szobán. A báróóknak itt is jól ment. Ezt eddig is el tudta képzelni, de valahogyan mégsem hitte, hogy mások még mindig úgy éljenek, mintha semmi sem történt volna. A báróné csókra nyújtott kezén megcsörrentek a karperecek, két előkelőén öltözött úr tápászkodott fel a karos székekből. A fiatalabbikban Kerényit ismerte fel, a háború után bridzseltek néhányszor — akkor még kezdőnek számított a kis Kéri, azután ötvenhatban lelépett. Ki hitte volna, hogy viszont látják egymást ,a báróné partiján? A másik valami Hohenstein nevű * öregfiú, hadvezérarccal. Ez lenne az-a Hohenstein herceg, akit Hitler főbe akart lövetni?------------------------------------ legalább I Hohenstein szmokingja I harminc---------------------------------- éves volt, s eléggé gyűrött, míg Peterdiét a penzióban átvasalták, mialatt ő megfürdött. Ez fontos a nyugodt játékhoz. Kerényi. persze, kifogástalanul ápolt, de ő még fiatal ember, alig lehet túl a negyvenen. Vajh, hogyan ügyeskedte be magát a jó társaságba? Csak a bridzzsel? A báróné testvérek között is hatvanöt éves, és ötvennél fiatalabbnak a legádázabb hízelgő se nézheti. Amellett mindig a zárdában belérögződött erkölcsi elveket gyakorolta. Maradt a bridzs, mint mámor. Már ültek is a zöld posztós asztal köré. A báróné került Hohensteinnel szembe. Az öreg hadvezér osztott, és öt káróig ment d licit, Kerényi játszotta, simán meg is nyerte. A felírás Hohenstein hivatala volt. Miközben Peterdi körbedobálta a lapokat, az ismeretlenre gondolt, aki ma este kicsöppent miatta a partiból. Ki lehet az? A báró? Kizárt dolog, hogy rendszeresen letejeljen Kerényinek, meg a hercegnek. Túl nagy luxus lenne, ezt még Pesten sem kockáztatta, a régi jó időkben. A báróné — született Pol- latschek-Drexler — veszthetett a saját vagyonából tetszése szerint, de a báró —, ő takarékos ember volt. Hahó, figyelni kell ám! A kör dámát kicsit korán adta be, Kerényi elégedetlenül rántott egyet a vállán. Most nincs más, csak a játék. A báróné és Kerényi nagyon sokat fejlődtek. Hohenstein pedig egészen elsőrendű játékos. Nem a kényelmes hazai tempóban peregtek a játszmák, már licit közben érződött az erős feszültség. A másik három merészsége minden pillanatot szinte szerencse- játékká élesített, s ő alig jutott közöttük levegőhöz.---------------------------•tömjénszaga sűI Drága cigarettád | rűsödött, pe---------------------------- dig Peterdinek évekkel ezelőtt le kellett mondania a dohányzásról. Talán így akarják kiborítani? De honnan tudnák, hogy mennyire ingerli a füst?! Az inas kávét szolgált fel, bágyadt löttyöt, mintha egy harminc év előtti lombikban főzték válna. — Mennyi időre jöttél? — kérdezte Kerényi. — Korlátlan. Ameddig kedvem tartja... — Badenbe nem készül? — Ezt a báróné vetette közbe. — Még nem döntöttem. Sofemindentól függ... — A klienseinek nem hiányzik? — Hát... — Te praktizálsz? Ügy tudtam, hogy régen nyugdíjban vagy ... Aztán Kerényi közelebb hajolt hozzá, és magyarul mormolta ... — Tudok egy helyet, ahol ötvenkilencet adnak száz forintért__ — Kösz, már elintéztem. A herceg osztás közben rájuk szögezte tekintetét. Sértésnek vehette volna a pusmogásukat, nem tudott magyarul. Ha ugyan nem tudott, és, ha egyáltalán herceg volt, nem valami Rákóczi úti Hohenstein. De ez képtelenség! Ez a környezet elég valódi ahhoz, hogy egy Hohenstein is valódi lehessen benne, és ráadásul még részese is a báró üzleteinek. A báró mindig a legpedánsabb arisztokraták közül választott társat. — Szóval praktizál? Ez érdekes. Négy treff... — fűzte tovább a báróné a beszélgetést. — Érdemes ott ügyvédkedni? — Feltétlenül. Négy kör ... — Persze, a körülményekhez képest. Passz. — SZanzadu.--------------szigorúan nézett a beI A herceg | szélgetőkre, és hazavitte — a szanzadúját. Merész óvatossággal játszott, a báróné viszont hallatlan szerencsével is. Igaz, tizenöt év alatt volt Pesten is néhány estéje, mikor nyert, de ez nem érintette a végeredményt. — Légy szíves, öregem ... — hallotta Kerényi hangját. Mit sürget ez a zsúrfiú, még a világon sem volt, amikor mindenki megtiszteltetésnek vette, a báróné is, ha Pest legjobb játékosával szemben veszíthetett? És egy pénzügyi hatalmasság felesége ne tudta volna kiszámítani, hogy ez mekkora Összeget tett ki tizenöt év alatt? De, ha nem is tudta volna! Akkor is Pesten — a világ legnagyobb pletykafészkében —, hányszor susoghatták a fülébe, hogy Peterdinek nincs is ügyvédi praxisa, Peterdi a kártyából él! Milyen alapon szemtelenkedik hát ez a Mindig tudta, hogy mikor ér- fj kezik friss főzelék, sör vagy fj tejtermék a boltokba. f Egyszer izgatottan sietett be fj 1 az erkélyről: — A Röltexnél sorbaállnak 2 a nők. Nézzétek meg, mi az, fj amit úgy kapkodnak! Kitűnt, hogy pompás kül- fj földi kombinék érkeztek. fj Idővel megbízást is kapottfj — Apa, virslit szeretnék 2 venni. Tessék látcsöveznüí Ilyenkor érkezik... f Az öreg el is csípte a szállí- ,f, tűst. fj így szerzett tekintélyt Ko- fj vács bácsi — amióta nappal is fj használta a látcsövet. fj Egyik este lánya kiszólt az fj erkélyre: fj — Tessék meglesni, apa, a fj közért ajtaját. Friss kenyér fj kellene. Ha lát valakit ke- fj nyérrel kijönni, szóljon. — Nem tehetem — hangzott j/ 0 válasz —, sétálni megyek, 2 nem akarok Annával találkoz- f, ni, a múltkor megsértett. Lát- fj tam, hogy a sógornőm most $ szállt le a villamosról. Nagyon 'j sietek, szervusztok... 2 y Palásti László 2 ^x\Nx^xxxx\N^x^^^^^o^^^oyx^xxx^^x^x>^x«cx^^xS y > N 1 ZELK ZOLTÁN: | Régimódi 11 ^ Istenem be szépet alkotói — ^ í $ milyen szépek lányaid, a iá ^ fák, | £ $ kőmellű fiaid, a hegyek, ^ \ gyikíutású riadt csermelyek, ^ 'j § hómezőid, hómezőkön a i f, X szarkák, 'varjak szirmos i 2 § lábnyoma, $ fj | meg a rigó, sárga, s fekete, § 2 § a cinke ha feje fekete, S 2 $ s az a másik, az a kékfejű, § 2 ^ meg a pucér nyakú keselyű, ^ j ^ s ők is, az ártatlan ^ gyilkosok, ^ fj i sasok, vércsék, héják, i 2 ^ karvalyok, ^ fj i még a tövisszúró gébics is, ^ j/ |sa tulipán, s a szamártövis, i £ 5 hát még a csillagszívű § 2 $ kutyák, $ fj ^ macskák, őzek, tevék, ^ impalák, ^ jf $ és a hal ha tóból fölbukik, $ j i vizet unván ha napfényt i í I iszik, | 2 $ tücskök aranyeéma szava és ^ í i papcsúfoló békabrekegés, ^ : i s be szépek fürtös záporaid, 5 S $ villámlobbantó kanócaid, S ; § felhős eged, én ^ ; ^ mennyezetem —: ^ j ^ { mi dolgom hát a Holdon S í § nekem? $ Sí fj WWVvWWW WvV.WVVVVVXVVVXWVVWVVVVXXVkVVVWVVWNVWXWVVXXVWVVXWXWXVVWVVVW^ | A csillagász ^VXNXXX^XX^NXX^XX^^^^^^^V^Vs^OCS^^OOC^^X^X^^XCX^^CC^^XX^^^^^: — Már hallottam. v í — Ha egyszer az operába fj akarsz jönni, jelentkezz ná- fj lám. Csak mondd azt, hogy ^ Dzsakint keresed, beengedne!?;. 2 E t lrakta az emelőt, a kul- f, csókát és a ragasztót, fj — Már elmegy? — Elmegyünk — felelte. — 2 Megyünk? — szólt be a ko - 2 csiba, ahol fiatal nő ült a hát- fj só ülésen és egész idő alatt fj egyetlen szót sem szólt. Most fj is csak bólintott. f. y — ö operaénekes — magya- y rázta a karmester. — Kíméli fj a hangját. fj fj Megtörölte a kezét, majd él- j dobta a kócot az útmenti árok- fj ba. \ fj — Ha Amerikában lennénk, 2 y négyszáz dollár büntetést kel- fj lene fizetnem! — Nevetett és ^ beült a kocsiba — A viszont- fj látásra! Egyszer találkoznunk ^ kellene, hogy megigyunk egy fj pohárka snapszot! Az énekesnő összecsúkta a fj könyvet, amelyet. olvasott, a fj férfi beült a kocsiba és amikor fj már messze jártak, a fiú visz- fj szament a jószághoz, amit őr- 'j zött. y — Látod, megismerkedtem fj egy karmesterrel — mondta f/ alig hallhatóan —, és most fj már te is tudod, hogy Ameri- fj kában négyszáz dollár bünte- fj tést fizetnek, ha az árokba fj dobják a szemetet... És az fj operaénekesnő vigyáz a hang- fj jára... i kv y 2 A.z ökör bólintott és tovább fj fj legelt, a fiú pedig lehevere- íj fj dett, Az égen fehér felhők f fj húztak barázdákat. Minden j/ fj mozgásban volt: áz ég és a fj fj föld, s az országút, amelynek fj fj aszfaltján a teherautók, sze- fj fj mélykocsik, motorkerékpárok fj fj vad iramban rohantak tova. fj fj Mozgásban volt minden, mint fj fj az idő, amely mindig siet és fj fj oly gyorsan elfut felettünk. fj $ $ fj IV yl ég az a jó, hogy a ^ 2 l\ /I zsebében ott lapul- fj fj I I nak a szögek, ame- ^ fj lyék közül időnként fj j egyet-egyet az útra dob ... — 2 2 gondolta. fj y ^ Bolgárból fordította: fj Antalfy István fj az út mellett folyt. Felfújta a gumit, majd a vizbe mártotta. A parányi lyuknál buborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes dohányos vagyok! — Mi a foglalkozása? — Karmester... Láttál már élő karmestert? — Láttam ... Az iskolával egyszer voltunk az operában. De csak a hátát láttam mindig. — Akkor most láthatsz élőről is. A fiú lecsiszolta a gumit és ráhelyezte a foltot. — Azt hiszem, már jó — mondta egy idő múlva a férfi. A fiú ismét felfújta a gumit és ismét leszaladt vele a vízhez. — Jó! — kiáltotta. — Nem ereszt! A kereket felszerelték. — Hogy" hívják? — Dzsakin — mondta a karmester. KOLJl) NIKOLOV: Defekt A fék halkan megcsikor- dult, az abroncsok megszisszentek az aszfalton, s a kocsi megállt az út szélén. A fiú alig százmétemyire ücsörgött, egy ökör mellett. Amint a kocsi vezetője kiszállt, ő Is közelebb lépdelt. — Jó napot — köszönt már távolról, s mikor odaért, megállt a kocsi mellett. — Kipuikikadt a gumija? — Az egyik — mondta a férfi. Nadrágja zsebéből pipát húzott elő és fogai közé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj — szólt a férfi. — Segíthetek? \ A férfi azt felelte, hogy egyedül is meg tudja csinálni. Nem szerette, ha lábatlankod- tak körülötte. Felnyitotta a csomagteret, emelőt és szerszámosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt szerelte. — Krumovoból — mondta a fiú. — Ott látszanak a házal... A zt is boldogan közölte volna, hogy Petyónak hívják, s most megy a negyedik osztályba. De látta, hogy a férfi már a belsőt szereli. — Adja ide!... A férfi szippantott egyet a pipáján. — Na, jó, ha nagyon akarod. A fiú pumpával és a belsővel leszaladt a patakhoz, amely Mai földbirtokosok \ Bonyolult dolog egy birtok ímint olyan. j Amikor először hallottam i napjainkban ezt a kifejezést, eleven valóság jelölésére, el- '{képedtem, elszörnyedtem. No- ícsak, újjászületik netán a feu- l dalizmus? Meglátván azonban 130 négyszögölnyi területet, lamit e névvel illettek, meg- !í; nyugodtak társadalmi viszo- } nyolcat féltő aggodalmaim. Am í legyen birtok ez a talpalatnyi íföld, s hadd érezze magát tu- \ lajdonosa földesúrnak. Meg- í érdemli, hisz arca verítékével í
