Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

1972. NOVEMBER 26., VASÁRNAP Utíflap 9 Szentendre áBoór András i Édes őszi lárma / VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX',; A fotóművész 4 Szüretek méz-illata ^ s dongakongás hiv haza ^ várnak régi őszök Í Gesztenyefa pagoda £ könnyet ejtő sátora ^ árnyában időzök ^ Drótkarikán gesztenye £ kis koronám ékszere ^ parázslana lángban ^ zöld csillagok köldöke ^ nesztelenül feltörne á öreg diófánkon < Delavári muskotály ? nagyapám ki halott már ^ s csillag-szüret várna ^ Mustban fuldokló darázs ^ mélyről izzó tűzrakás á édes őszi lárma.- t ¥?&%% ■». A ' V''-: 1 , ' A. .V > ' ' ■ * >V - -ív *• Smm Kontur János rajza <FSWX>XXXXV\XX>XXXXXXXXVW>SSXV.XXV>XXXXXXVeC*NXXXXXXXXXvvVO..XX\XXXXYVXV>SXVCVXXNNX 8 FERENCZY HANNA: November Aranyérmékkel rakja ki a hold a háztetőket, cserép és pala szinte belecsendül, a nyirfák csupasz ágain keresztül ködből szőtt kendőt lobogtat a szél. Mintha átéltem volna valaha ezt az estét, olyan ismerős e perc, e pillanat, mintegy képernyőn — látom magamat egyszer ugyanitt, ugyanigy járni. Akkor se tudtam, hogy kerültem erre, ismerős tájék — és mégis idegen, most ismét úgy van — és a szivemen sohasem érzett, szorongó sejtelem. Akkor is tele voltak holdfénnyel a kertek és bennük akkor is ezek á bágyadt, erőtől csillogó, szélfújta, sápadt, titokzatos krizantémok nyíltak. S akkor se tudtam, hogy ez mit jelent. ÍVXXWNWXXXXXXXXXXW V<KV>VCV>>XVVXXXXXXXXXXXX>XXXXXVV> ^ Ivor Sándorral közösen nép­művészeti alkotásokat, azok­nak készítőit; jó néhány kül­földi útjáról készült fotóal­bum. A könyvillusztrálás fá­radságos, aprólékos munka, > nem követik látványos sike­rek. Miért csinálja? — A fotózás felelősségére hivatkoznék elsősorban. A fo­tóművészeit alig 120 éves. Fel­fedezése hatalmas perspektí­vát nyitott meg az emberelőt:. Lehetővé tette, hogy ne csak egyes kiváltságosok jussanak el földünk különböző tájaira. Mindenki számára látható lett sok ismeretlen szépség. Én kötelességemnek érzem, hogy a magam munkaeszközével — a fényképezőgéppel — gazda­gítsam az embereket. Ez az érzés indított el Körösi Csorna Sándor, Vámbéry Ármin nyo­mában is. O Ha fotósok beszélgetnek, többnyire technikai megoldá­sokról folyik a vita. Arról, hogy mit fotóznak, kevesebbet hallani, mint a hogyanról. He­lyes ez? — A mi munkánk fontos ré­sze a technika. Azt meg kell tanulni csakúgy, mint minden mesterséget. De a technika nem határozhatja meg a fotó értékét. Csak a látvány élmé­nye, ahhoz pedig az szükséges, hogy a fotós előbb átélje az élményt. • A gép, a technika az ön számára nem jelent akadályt? — Nem. O Mi gátolja mégis munká­jában? — Ha az anyag ellenáll. Ez ebben az esetben emberre is értendő. Devecseri Gáborhoz például igaz barátság fűzött. Mégsem tudtam róla olyan fo­tót készíteni, amellyel meg let­tem volna elégedve. Ö ugyanis betegesen irtózott a „masiná­tól”, és abban a pillanatban, amint meglátta kezemben a fényképezőgépet, minden jó szándéka ellenére idegenné vált. O Hogyan készültek híres portréfotói Szabó Lörincröl, Illyés Gyuláról, Jevtusenkó- ról? — Nehezen. Szabó Lőrinc például díszbe öltözötten, nála szokatlan hátrafésült hajjal várt. Vagy két órája beszél­gettünk már, amikor félve megkérdezte: „Voltaképpen miért jöttél?” „Fényképezni” — mondtam. És beszélgettünk tovább. Később felolvasott új verseiből. Belemelegedett, le­vette zakóját, hajába túrt, nyakkendője félreesúszott. 6 volt. Észre sem vette, mikor kattant a gép. Illyés Gyulához több éven keresztül lementem Tihanyba, amikor végre egy­szer sikerült elkapnom egy pil­lanatot, ahogy áll a nyitott ab­lak előtt, s tekintete egybeol­vad a tó végtelenjével. • Voltak mesterek, akiknek tanításait követi? — Igen. Sokat tanultam em­berileg, művészileg Szőnyi Istvántól, Ferenczy Bénitől, Pátzay Páltól. Ez utóbbi mondta egyszer: nem minden művészi kép művészet, és nem minden kép művészi, amely művészet. Ezt sohasem felej­tem el. László Unna Kerényi? Érzi talán, hogy rövidesen el­veszti ezt a kis kenyérkéjót a báróék házánál? Négy káró! — öt treff! És Peterdinek sikerült. Nyerni fog.. 1 Valószínűleg nyerni fog ... Vége a pesti társbérletnek, és a hatszáz forintos nyugdíjnak, a hajnalig tartó zsugázá- soknak, forintos alapon. Ma új élet kez­dődött. Persze, azért még van kockázat. Meg kell figyelni, hogy milyen is a gya­korlatban ez a stílus, ez a korszerűbb játék. Mert tény, hogy ezek azért más­ként játszanak már. Elméletileg eddig is tudni lehetett ezt, de csak játék köz­ben látszik meg igazán. Ügy-ügy... A báróné most szépen le­adja még azt a dámát... Mi történt? Nem adta le, volt még egy hetese! Most viszont ütött a dámával és nincs meg a négy kör. Na, nem baj. Ilyen ma este a báróné szerencséje. Meg kell adni, a Kerényinek is volt már néhány szép hívása, nem ül itt egé­szen érdemtelenül. De a nagyképűsége mégis idegesítő. Milyen kisfiú volt ez Pesten! Péter bátyám így, Péter bátyám úgy, azt hallottam, hogy . te vagy a világ legjobb játékosa. — Ugyan! — De igen. Mindenki mondja, hogy világbajnoki szinten játszol! — Péter bátyám, miért nem indultál te soha a világbajnoksá­gon?------------------- Micsoda marhaság. | Bajnokság! j Ha a grófok a Nem­--------------------* zeti Kaszinóból meg ne m fúrják az akciót, akkor Peterdi Pé­ter a walesi herceggel bridzselt volna a Duna-palotában. Mit jelentett ehhez ké­pest a világbajnokság, néhány amerikai, meg brazil pofa ellen! Megint elúszott egy rázós parti. Há­nyadik ez már ma este? Ezek hárman nyerésben vannak, az biztos. A kérdés csak az, hogy mennyire? őrizzük meg a nyugalmunkat. A bridzs nem szerencse- játék, hosszú távon csakis a klasszis dönt. Hohenstein már megint mit csinál?! El kell jsmerni, hogy ez kevés ember­nek jutott volna így az eszébe. Nem aduztatott azonnal, még ilyen állásnál sem, az első ütést elengedte, jobb lett volna hagyni, hogy üssön, aztán könyör­telenül behúzott mindent! Kiszállni, azonnal ki kellene szállni! Ez így kész öngyilkosság. Csakhogy ez túl jó társaság ahhoz, hogy szét lehessen robbantani. Serényi, Kerényi, ez a pofa az oka mindennek. Már megint a szemöldökét vonogatja. Mit húzogatja a szemöldö­két? Ha figyelembe vesszük az aduk lehetséges elosztását, ez az egyetlen lo­gikus hívás. Hogy a báróné kontrázott? Ki tehet róla, hogy a bárónénak ilyen örült mázlija van? És ki a fene az ott az ajtóban? Megjött a báró? Ilyen korán? Illetve, nincs is korán. Ez a rendes ideje, fél tizenkettő. Mint harminc év­vel ezelőtt. Ezek az emberek még a leg­jelentéktelenebb szokásaikat sem vál­toztatták meg! Vége a játéknak. Finita a la commedia. A herceg számol.---------------- feltárja az ajtót (mint I A z inas I annak idején). Tehát a---------------- szomszéd szobában egy ki s hideg vacsora várja a társaságot (mint annak idején). A báró arcán valami felismerésféle dereng. Megtorpan, maga elé néz. Gon­dolkozik! Egy kicsit nehezen megy? Hiába, ő is elmúlt már hetVen. Nincs teátráiis jelenet, egymás keblére se bo­rulnak, nem döngetik egymás hátát. A báró alászáll a múltjába, mélyre bukik, még mélyebbre, még, még, aztán felme­rül, elégedett arccal, megtalálta a kin­cset, amit keresett. Magyarul szólal meg, tehát magyarul gondolkozott. Azért ment olyan nehe­zen? — Áll-e még az ősz Peterdi háza? Egy pillanatra Peterdinek is alá kell buknia. — All a ház még, bár, fogy a gazdag­sága ... Valaha ez csak tréfa volt. Most vi­szont véres valóság. K herceg befejezte a számolást. Még­is csak Dob utcai Hohenstein! A báróné nyert kétezerháromszázat, Hohenstein ezerkilencszázat. Kerényi vesztett száz­ötvenet. A többit ő, Peterdi. Elővette a ropogós bánik jegyeket, és fizetett.----- -------------az ebédlőbe, szend­| Aztán átsétáltak \ vicseket rágcsái- ----------- - -----tak, a báróné for­ró teát töltögetett. A báró kedvtelve állt meg az egyik fal előtt, nem minden tüntetés nélkül. Peterdinek észre kellett vennie a három Picassót. Ezek már nem kerülnek a pesti múzeumba, az szent... A herceg és Kerényi az órájukat néz­ték. Meghajoltak a báróné előtt. Peterdi is felzárkózott a búcsúzókhoz, csókot le­helt a karperecek tövére. ÁLOM .yy//yy///////yy/yy/////yy///////y/y///yy/. vagyunk. Velem is előfordul­hat, hogy nem tévedek — val­lotta be elpirulva. — De ennek mától fogva vége! Lazítani fog, megértet­te? Lazítani. Felületes lesz. Döntéseiben elhamarkodott, érvényesülni hagyja a kevés­bé rátermetteket is, a tehet­ségteleneket. Utóvégre mi is vagyunk egypáran — mond­tam Dobcsányinak szigorúan. — Ahogy óhajtja — felelte hétrét görnyedve. — És még valami... Ha a jövőben a legkisebb szabá­lyosságot észlelem, akkor else­jén kikérheti a munkaköny­vét. Megértette? Ügy megijedt, hogy feléb­redtem. Galambos Szilveszter ^ Kiss Dénes: Irgalom! X í ^ Hiányod léte megfeszül ; ^ agyamban \ í Fejemre hull a néma < Í vád! > * y í í Ha nem vagy itt velem csak í gondolatban! ^ Kínlódva tépi önmagát í 2 : ^ Meghalni bujtogat magányos létem: í Elárulván a holnapot j \ I ^ Behorpad lassan nagyszerű ; reményem j g Feledve amit eldobott ; * 1 V > j Arcomba száll a tegnapi merészség \ % Fölidézi a csókodat ^ Nélküled már csak annyit: ér a szépség í í Akár az árvult gondolat: 5 V Nélküled már csak annyit; í ér a holnap A Hogy kimondani sem A tudom ^ Iszonyú súlya lett veled a : ^ jónak i ^ Szeretlek most is * Irgalom! nemcsak azt láthatjuk, amit a gép lencséje, hanem az Egé­szet, amit az ember látott a felvétel pillanatában? — kér­dezem Gink Károly fotómű­vészt. A fent leírt kép Devecseri Gáborral közösen készített úti könyvüknek, az Ithakának el­Fotó: Gink Károly leségem és Szilágyi János mű­vészettörténész. Egész utazá­sunk alatt féltve óvtak attól, hogy az ókori emlékeken kí­vül bármi mást meglássak. Például egy középkori épület elől azonnal elvittek, mond­ván, ott most semmi keresni­valóm. Személyes útitársam volt még két magnó is. Egy- $ egy táj, épületrom vagy szoboi | előtt megállva, egyik magnóról a tárgy irodalomtörténeti, a 4 másikról művészettörténeti je- § lentőségét hallgattam. És min- ^ denekelőtt állandó kísérőim § voltak Devecseri Gábor ben­őném zengő verssorai. ^ Gink Károly első szerény ^ box fényképezőgépét saját ke- |réseiéből vette: gyorsírást vál­lalt. Tizennégy éves korában ^ egy iskolai önképzőköri fel- £ adat megoldásáért j utalom- ^ könyvet kapott ezzel a bejegy­ezéssel: „Gink Károlynak iro- 1 dalomtörténeti kutatásaiért.” 1A feladat irodalmi-művészeti hanyag gyűjtése volt, és ő fel- é kutatott s lefotózott olyan épü­leteket, amelyekben egykor lu­cres írók, költők laktak. Ez az ^első kutatómunka, mélynek so­drán Jókai, Mikszáth, Ady élet- rútját próbálta nyomon követ­em, mély hatással volt rá. e • Számos városunkról je- $lent meg fotóalbuma. Magyar e tájak művészete címmel több e sorozatban mutattak be Kiss- múlt éjjel álmomban íi magamhoz hívattam f a főnökömet. A félel­'— metes Dobcsányi re­megve állt meg előttem. : — Hivatni tetszett? — re- ; hegte, és zavarában rágcsálni :kezdte pettyes nyakkendőjét. : — Az utóbbi időben nem :vagyok magával megelégedve, iDobcsányi. Pedig maholnap : már ötödik éve, hogy a beosz­tottja vagyok. j — Igenis — felelte tisztelet- ‘ tudóan. \ — ön lelkiismeretes, ko­[moly vezető, aki nem tűri a 'fegyelmezetlenséget. Az elő­léptetéseknél mindig a jó \munkát és a dolgozó emberi !magatartását veszi figyelembe. [ — Én már csak ilyen va­ípgo/c — mondta restellkedve. \ — Már megbocsásson, de \ilyen alapon én soha nem fo- [gok előbbre jutni önnél. Tehát [ezt a magatartását a leghatá- 5 rozottabban elítélem. J — Mit csináljak? Emberek — Isten vele, Peterdi! Látjuk hol­napután? — Természetesen. Tartom szeren­csémnek, méltóságos asszonyom. Na­gyon köszönöm! A kapu előtt Kerényi betessékelte a' kocsijába. Hohenstein gyalog vágott ne­ki az útnak, ő még levegőziik egyet. Te­hát a közelben lakik? Mégis csak her­ceg. Szellőztesse csak ki a förtelmes szi­varszagát. Brrrrr, micsoda este volt! — Öregem, mi volt ma veled? — in­dított Kerényi. Hát már nem, Péter bátyám többé? Talán sajnálja a százötven schillingjét? Mi az a négyezer mellett! Nem vála­szolt neki. Az Opel meglódult, Kerényi gázt adott. — Tudod, itt az a helyzet, hogy az élet megy ám tovább. Itt nem alusznak Csipkerózsika módjára az emberek, mint nálatok. Nem látjátok, hogy húsz évvel, harminccal kullogtok az élvonal ' mögött? Csakugyan eljössz holnapután? — Természetesen.---------------- ráncolta a szemöldökét, I Kerényi | ős megvonta a vállát. ----- Nem folytatta a beszél­getést, mintha a vezetés teljesen lefog­lalná. Pár perccel később fékezett a penzió kapuja előtt. Pe terdi becsöngetett, a zsebét tapo­gatta. Ezer schilling, meg öt dollár, meg kétszáz forint, ennyi maradt. Kétnapi penzió, az útiköltség, meg egy-két ap­róság ára. Legjobb volna felsétálni va­lamelyik magas ház tetejére, és átlépni a korláton. Inkább a halál, mint leverni a lakatot arról a barnára festett ajtóról, ott Pesten, a társbérleti nyomorban. Vágyak és remények, isten véletek. Ha ötszáz schillinget veszít a báróné ma este, akikor most minden más. Ha csak háromszázat! Ha kettőt, az is hat­száz schilling hetenként. Abból már szerényen meg lehet élni, albérletben. Rossz napokra ugyan nem marad sem­mi, de a továbbélésre elég. És mi lett volna az a pár száz schilling a báróné­nak, szemben a világ legjobb játékosá­val!--------------------- kinyitotta a kaput. | A házmester | Peterdi a féiho­---------------------- mályban a pesti lep­csőházat látta, ahová — tudta, teljes bi­zonyossággal —■ holnapután megérkezik maid. A bárányfelhős égbolt alatt egy kitárt szárnyú madár re­pül. A fotó mindössze ennyit ábrázol. De aki nézi, hallani véli a tenger zúgását, látja a fehér tarajos hullámokat, érzi a felhők közül ki-kibukkanó nap erős sugarait. Hogyan lehet egy felvétel­hez ilyen hatékonyan hozzá­komponálni a nézők fantáziá­ját, asszociációs készségét? Hogyan lehet elérni, hogy ső fotója. Gink csendesen, ma­ga elé tekintve válaszol: — Nekem 25 év munkájá­val sikerült. Hosszú évek él­ményeinek a sűrítése egy-egy fotó. • Hogyan készült ez az úti könyv? — Devecseri Gáborral. az ókor művészetének megszállott szerelmesével közösen hatá­roztunk el egy görögországi utazást. Velünk jött még a fe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents